Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-12 / 214. szám

1980. szeptember 12. • PETŐFI NEPE 0 3 Milyen lesz a megyei kórház új központja? 3. Fokozatos betegellátás A kétezer embert foglalkoztató, mondhatni egészségügyi nagyüzemmel való ismerkedéskor, illetve beszélgetés köz­ben többször is elhangzott egy olyan kifejezés, ami a kívül­állók számára talán teljesen ismeretlen: a progresszív, azaz fokozatos betegellátás. Az orvostudomány jelenlegi ismere­tei szerint ez a szakszerű egészségügyi szervezési elv és gya­korlat maximális ellátást nyújt a betegeknek. Az új léte­sítmény lehetővé teszi a fokozatos betegellátás megvalósí­tását, illetve továbbfejlesztését. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — kérdeztük dr. Losoncz Mihálytól, a megyei kórház főigazgató főorvosától. — Ennek lényege az orvosi, ápolási és betegellá­tási feladatok differenciálása, a munka megosztása, a bete® állapota, az eset súlyossága, és az ellátó szolgáltatások iránti szükséglete szerint. Ugyanak­kor a progresszív ellátás rendszere széles értelem­ben, magában foglalja a fekvő- és járóbeteg, az in­tézeti és otthoni,, az egészségiügyi és szociális ellátás teljes skáláját, aminek kiindulópontja a beteg min­denkori állapota, illetve az ellátás iránti szükséglet. .— A kórházi ágy elnevezés önmagában egyre ke­vésbé kielégítő elnevezés — folytatta a főigazgató. — A fekvőlbetegágyak között megkülönböztetünk ak­tív. más néven normál, vagy rövid ápolása idejű ágyakat, és ihosszú ápolási idejű, vagy krónikus ágyakat. Ezen ibelül további csoportosításokat és el­nevezéseket is használunk a fokozatos betegellátás különböző szakaszainak megfelelően. Elfogadott alapelv ugyanis az, hogy minden beteg, sérült, min­denkor a megbetegedésének és állapotának megfe­lelő ellátásban részesüljön: kórházon, belül, intéz­ménytípusban, ellátási szinten ott, ahol a megfelelő személyi és tárgyi feltételek is rendelkezésre állnak. A progresszív betegellátás nem szűkíthető le a fekvőbeteg intézeti ellátásra. Alapelv az is, hogy csak az vegye igénybe járóbetegként a szakorvosi kezelését, vagy vizsgálatot, akit nem lehet az egész­ségügyi alapellátás keretében, azaz a körzeti orvos­nál kivizsgálni; vagy 'kezelni. De azt is jhangsúlyozni kell, hogy csak az vegye igényibe a fekvőbeteg in­tézeti ágyat, akinek betegsége nem .kezelhető járó- betegként, vagy otthon fekve. Azért érdemel ,ez a kérdés kiemelt figyelmet, mivel a kórház a legkölt­ségesebb szektora az egészségügyi ágazatnak. Intenzív ellátás X l«zP7oE‘­tos betegellátás egyes szakaszai voltaképpen mit jelentenek, mit nyújtanak a betegeknek? Az intenzív osztály azokat a legsúlyosabb és he­veny életveszélyes állapotban levő betegeket látja el, akiknek valamelyik életfunkciója —például, ke­ringés, légzés, folyadék-sóháztartás — időlegesen oly mértlékben károsodott, hogy megmentésük csak a legkoncentráltaibb személyi és felszereltség! adottsá­gok mellett lehetséges. Ez az osztály intenzív orvosi ellátást, intenzív ápolást, megfigyelést nyújt min­denkinek, tekintet nélkül az alapbetegségére. A 680 ágyas kórházban a 12 ágyas intenzív osztály minden szakra kiterjedően ellátást nyújt, kivéve az infark­tusos, életveszélyben lévő betegeket, akiknek 8 külön intenzív ágyon történik a kezelése. 0 A 12 ágyas intenzív osztály. (Méhesi Éva felvételei) A következő fokozat az úgynevezett saubintenzív ellátás. A saubintenzív szobákba azok a súlyos ál­lapotban levő betegek kerülnek, akiknél életveszély nem áll fenn, de az átlagos betegeknél fokozottabb megfigyelésre, kezelésre és ápolásra szorulnak. Hosszabb ápolás Jt Ä ápolási idejű osz­tály azoknak a betegeknek a kezelését végzi, akik­nek ellátása más típusú ágyon, otthon, vagy járó- betegként nem lehetséges. Itt történnek a legkomp­likáltabb diagnosztikai, gyógyítási, így a műtétes beavatkozások is. Ide csoportosítják a legnagyobb személyi' és anyagi erőiforrásokat. A hosszú ápolási idejű osztály a következő foko­zat, amelyet másként krónikus osztálynak is nevez­nek: A már kivizsgált és kezelt, terápiára beállított betegek kapnak itt helyet, Iha otthon, vagy járóbe­tegként nem oldható meg a további kezelésük. A tüdőgyógyászatban, elmegyógyászatban, bel­gyógyászatban, reumatológián és más területeken sok lassan gyógyuló, vagy gyakran visszatérő, időn­ként fellobbanó betegség van, apnely orvosi, eseten­ként szakorvosi kezelést, intézeti ellátást igényel, és több hetes ápolási időt is igénybe vesz. Ezek az Osztályok azonban nem olyan létszám- és eszköz- igényesek, mint az aktív osztályok. Ezért a fokoza­tos ellátó lánc külön, szervezett részét képezik. A hosszú ápolási idejű osztályra, tehát az aktív ágyról kerülhet a beteg utókezelésre, és addig tartózkodik ott, amíg állapota nem teszi lehetővé az otthoni, vagy járófoetegként való kezelést. Ezeken az osztá­lyokon az átlagos ápolási idő megközelíti a 30 na­pot, vagy efelett van. — Az előbbiekből az is kiderül, hogy a progresz- szivítás,, vagyis a fokozatosság kétféle értelemben jelentkezik — folytatta a főigazgató. — Az egyik az integrált intézményen 'belüli fokozatosság, beleértve az integrált intézményhez tartozó járóbeteg-ellátást is, a másik az intézményrendszerek közötti munka- megosztás, amely lényegében a szakorvosi ellátás, az aktív kórházi ellátás szakmai fokozatosságát jelenti. (Folytatjuk) Tárnái László 0 Az átvilágítógép monitorral. 0 Vili Sándor, műszertechnikus a központi monitort szereli. Buk- niczné Mészáros Éva szakasz- szisztens a kórteremben fekvő összes beteg szívműködését el­lenőrizheti. KI MIT TUD A SZÍNÉSZEK KÖZÜL KELL-E, LESZ-E HANGERŐSÍTŐ? JÓ-E AZ IDEI MŰSORTERV? TEHETSÉGES FIATALOK JÖTTEK Azt vártam az üzemi, hivatali kö­zönségszervezők és a társulat vezetői­nek a találkozásá­tól, hogy a kulturá­lis intézmény veze­tői csupa szépet, jót ígérve ecsetelik a bérietezés elő­Bizakodó színháziak, reménykedő közönségszervezők nyeit. A folyamatos, anyagi, művészi szempontból kiegyensúlyozott színházi üzem fenntatásához ugyanis legalább az elmúlt idényt meg­közelítő számú bérlő kellene. Csalódtam. „Eladók” és „vásárlók” helyett különböző beosztásban működő művelődéspolitikusok ültek a Szakszervezeti Művelődési Központ asztalainál. Közös ügyön tanakodtak. Nem először. Az SZMT kezdeményezésére régóta összegyűlnek az új színházi évad előtt afféle önerősítő szertartásra, kölcsönös tájékozódásra. A „hagyományosan jó szövet­ségre” utalt megnyitójában Urbán Pálné osztályvezető. Reméli — mondotta —, hogy a most munká­ba állt új közönségszervezők is ebben a szellemben végzik áldo­zatos, nehéz, nélkülözhetetlen munkájukat. Mi tagadás rossz előjelekkel kezdődött a szervezés — ez csen­dült ki a hozzászólásokból —, mert a tavalyi évad második ré­szét joggal bírálták a bérlők. Egyik-másik előadás negyed-, ötödház előtt vonszolódott. A kon- kurrencia is mind nagyobb. Csu­pán a Megyei Művelődési Központ öt-hat féle vonzó sorozatot hirdet. Mind több vállalatnál szerveznek csoportos pesti színházlátogatást. Van, ahonnan a hajdani kecske­méti művészek kedvéért járnak a Népszínházba. A’színészek fogyatékos énektu­dása miatt zsörtölődik valaki. „X-nek székre kellene állnia, ha magas hangot akar dallani”, tré­fálkozik valaki. Derültség! He­lyeslés. „Miért nincsenek jó mik­rofonok, erősítők.” (A válasz: amikor volt rá pénz, „hangok” is voltak, most se pénz, se „hang”.) A szenvedélyes színházbarát az előadások eltérő színvonalát kifo­gásolja. „Az egyik bérletben tel­jes átéléssel játszanak, a másik­ban odakenik a mikor mit, pedig az a közönség is ugyanannyit fi­zet.” Az igazgató köszöni az ész­revételt, még szigorúbban ellen­őrzik az előadásokat, de kifejti: elsősorban a nézők hathatnak a színészre. Hálás, figyelmes, a jó rendezést, jó alakításokat mél­tányló közönség földobja őketr Többen megerősítik érvelését, így van, maguk is tapasztalták, hogy a publikum olykor átrendezi a darabot. Szó esik a repertoár- rendszerről. Kezdenek megbarát­kozni vele, megértik, hogy csak így jut elegendő idő a próbákra. Folyamatos játékrendben legfel­jebb négy hétig készülhetnének az új bemutatóra, így néhány mű­vet hosszabban is próbálhatnak. A júniusi játéknapok miatt többen berzenkednek. „Mennének szíve­sen Bajára — közli az igazgató — ha lenne hová. Sajnos, nincs meg­felelő helyiség, így itt kell befe­jezni az évadot.” (Talán előbb kezdhetnők: hajdanán a szüret miatt nyitottak október közepén, végén kaput. Szerk.) A jóhangulatú tanácskozáson Beke Sándor főrendező mutatta be a műsortervet, indokolta, hogy miért éppen attól a szerzőtől ját­szanak és miért azt. Igyekeztek a legmesszebbmenőkig teljesíteni a közönségszervezőktől érkező óha­jokat: úgynevezett népszerű mű­sortervet állítottak össze. (Félhan­gos megjegyzés szerint túlságosan is könnyedre sikerült. Joggal vár­hatók nagy vállalkozások a kecs­keméti társulattól.) Majd meglát­juk. — A régibb közönségszervezők kö­zül többen emlékeznek Tolnai Miklósra. Visszászerződését nagy nyereségnek tartják. (A színház jelenlegi vezetői is!) örülnek a fiatal főiskolásoknak. Ha csak egy-kettő „ugrik ki” közülük mint valamikor Koncz Gábor, vagy Moór Mariann, már jól járt velük Kecskemét. Sem Sajtos Géza igazgató, sem Beke Sándor főrendező, sem Csap­iár Vilmos, a csak hivatalosan nyugdíjas szervezési szakember nem titkolja a gondokat, a nehéz­ségeket. Ezek ismeretében ígérnek á tavalyinál jobb évadot a szak- szervezeti közönségszervezők hasz-11 nos tanácskozásán. A gyakorlot­tabbak felhasználhatták ezt az al­kalmat jól bevált módszereik to­vábbadására. A színháziak is, a kultúra „üzemi attaséi” is sokat tanultak a gyorsan eltelt két órá­ban. H. N. EZER HELYETT EZERÖTSZÁZÖTVEN, DE KELLENE MÉG EZER! TOVÁBBI TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS SZÜKSÉGES INTÉZKEDNEK A SZÁLLÁSHELYEK FELÚJÍTÁSÁRÓL Megkezdődött az őszi turistaszezon Kecskemét óvodai ellátása öt év eredményeinek tükrében Néhány éve ilyenkor — szeptember elején-közepén — szülői panaszoktól volt hangos a megyeszékhely. Kisgyerekes anyák kilin­cseltek a pártbizottságtól kezdve a népfronton át egész a tanácsig: bármi áron is, de vegyék fel óvo­dába fiukat, lányukat. A válasz azonban nem lehetett más, mint nem. Kevés volt a hely. s megtörtént, hogy a jogos igényeket sem tudták kielégíteni. Nyilvánvalónak tűnt a megoldás: óvodá(ka)t kell építeni! Kell — de miből? Mindössze 350 hely létesítése volt állami pénz, ennyi bővülés viszont semmi lényeges változással nem járt volna. Mi történt 1975 és 1980 között, hogyan sikerült jelentősen enyhíteni a gondokat — ezt kérdeztük Fischer Istvántól, Kecskemét város Ta­nácsa elnökhelyettesétől. A vízpartok, nyári fürdőhelyek elnéptelenedtek, a turiz­mus most már elsősorban a hegyi, erdei kirándulóhelyekre összpontosul. A természetkedvelők, őszi kirándulók megfe­lelő ellátására már jó előre felkészültek a turistaszállás­— Tervünkben azt tűztük ki célul, hogy a 350 célcsoportos óvo­dai helyen kívül 650 koordinációs — a vállalatok által rendelkezé­sünkre bocsátott — összegből szár­mazó helyet építünk, azaz, öt év alatt ezerszemélyes bővítést érünk el. — A terv az csak terv .. — Szerencsére! A helyzet ugyanis az, hogy sikerült túlszár­nyalnunk legmerészebb álmain­kat is: összesen 1550 új óvodai hellyel gazdagodott öt év alatt Kecskemét. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Sokféle — igen kedvező — arányváltozást említhetnék, ám ezek közül azt érzem a legfonto­sabbnak, hogy jelenleg az óvodás­korú gyerekek 90,5 százalékának nyújtunk ellátást. De vegyük sor­ba, hol épült új óvoda! Kiskecs- keméten 100, a Szeleifaluban 75, a Nyíri úton — lakásban — 100, a Hosszú utcában (bővítés) 75, a me­gyei kórházban 25, a Széchenyivá- rosban 200 (ez a „piros’'), a Kos­suth Tsz-ben 25, a Karikás Fri­gyes utcában (ez a KISZ-óvoda) 75, a Törekvés Tsz-ben 50, a Mű­kertvárosban 50, Kadafalván 25, a Napsugár utcában (ez a reszelö- gyári) 200, a Rendőrfaluban 100, a széchenyivárosi Forradalom utcá­ban 150, az Árpádvárosban 150 személyes intézmény készült el. Hamarosan átadják a László Ká­roly utcai 75, a ZÖLDÉRT 50 és a Munkácsy utcai 25 személyes óvodát. — Enyhült-e a zsúfoltság? — Nem sokkal... Bár erőfeszí­téseink soha nem látott fejlődést eredményeztek, gondjaink, ha ki­sebb mértékben is, változatlanok. Az idén 1208 új jelentkező közül a legnagyobb jóakarattal sem tud­tunk többet felvenni 897-nél, azaz 311 gyerek óvoda nélkül maradt. — Melyik igényre mondtak — mondhattak — igent, melyikre nemet? — A rangsorolás nagyon nehéz volt, még akkor is, ha körültekin­tően, az összes méltánylást érdem­lő szempont figyelembevétélével jártunk el. Előnyben részesítettük a sokgyermekeseket, a gyereküket egyedül nevelő szülőket, a fizikai munkásokat, az ötéveseket. Úgy vélem, végül is sikerült igazságo­san dönteni, noha természetesen fájó szívvel utasítottunk el jelent­kezőket. — Tény, hogy az idén viszony­lag kevés panaszt hallottunk. Azonban elég sok szülő vetette fel, hogy két gyereke kpzül az egyik a széchenyivárosi Forrada­lom utcai, a másik pedig a resze­lőgyári óvodába jár: elképzelhető az ezzel járó bosszúság, a min­dennapos utazgatás miatt. — Mi a jobb? Ha felvesszük mindkét gyereket, vagy ha csak az egyiket? jelenleg ezt tudjuk nyújtani. Már-már elviselhetetle­nül túlzsúfoltak a lakótelepi óvo­dák. A Forradalom utcaiban pél­dául 150 helyen 290 gyerek van, ez éppen 193 százalékos helyki­használtság, bár helyesebb helyet­te 193 százalékos zsúfoltságot mondani. Már ez is a határát sú­rolja az oktatói-nevelői munka veszélyeztetésének. — Mégis, mikorra várható a gondok megszűnése? — Ezer új óvodai hely jelente­né a végleges megkönnyebbülést — akkor 100 helyen 120—130 gye­rek lenne. Ügy számítjuk, hogy az óvodáskorúak száma 5500 körül állapodik meg. A Bocskai utcában 200 személyes óvodát építünk, a szanálás befejeződött, az átadás már az új ötéves terv idején lesz. Kellene — kérdés, hogy mennyi pénzzel gazdálkodhatunk majd — óvoda ezenkívül az Árpádváros­ba, a Széchenyivárosba, és az óvó­nőképző környékén. Ügy tűnik, továbbra is felmérhetetlen szük­ségünk lesz a vállalatok támoga­tására, hiszen a gondokat csak közös erővel, az eddigiekhez ha­sonló, minden elismerést a legtel­jesebb mértékben megérdemlő társadalmi összefogással oldhat­juk meg. A célunk világos: min­den óvodáskorú gyerek iárion óvodába! B. J. helyek. Egy részük felújítva, komforto- sítva fogadja a vendégeket, de sok olyan turistaiház is akad, amely nem képes lépést tartani a „(bakancsos” turisták igényeivel és a múló idővel; málladozó fa­lakkal, közművesítés nélkül áll­nak, felújításuk a tulajdonos vál­lalat számára túlságosan költsé­ges lenne. Sok közülük — szám szerint 37 — az elmúlt években új gazdához került, de ezek a vállalatok sem mindig tudnak megbirkózni a közművesítésük, felújításuk költségeivel, így nem egy turistaiház megszűnt vagy ép­penséggel már nem a turizmust szolgálja. Pedig ugyancsak szük­ség lenne rájuk, hiszen a Magyar Természetbarát Szövetség 98 ezer tagot tömörít, s több tízezer az alkalmi turisták száma is. Ráadá­sul az ország 94 turistaszálláshe­lye kötöttáras kategóriába tar­tozik, így egy éjszakára mindösz- sze 40—50 forint a szállás, ami tovább növeli vonzerejüket. A szebb napokat látott, még meglévő, omladozó turistaházak többségéről azonban szerencsére nem kell végleg lemondani. A Belkereskedelmi Minisztériumtól kapott értesülés szerint a közel­jövőben — együttműködve az ér­dekelt szervekkel, mindenekelőtt az OTSH-val — átfogóan intéz­kednek megmentésükre, hogy a turistáházak a jövőben betölthes­sék feladatukat. A Mátra és a Bükk turistahá- zarlban általában, nemcsak ősszel, hanem egész évben telt 'ház van, mégis szakítanak időt a kedve­zőbb feltételek kialakításához. Párádon például kicserélték a berendezést, és újrafestették a fa­lakat, megkezdték a 'bánkúti tu- rista.házihoz vezető út felújítását, parkolóhely is épül itt az autós turistáknak. Bánkút fejlesztésére négymillió forintot szánt a Pano­ráma Szálloda- és Vendéglátó Vállalat. A közeli hetekben az ágasvári turistaiház is megfiata­lítva nyitja meg kapuit a vendé­gek előtt. A felújított szentléleki turistaház elsősorban a miskolci kirándulók kedvelt helye. Most tatarozzák a bükkszentkereszti Béke turistaházat, a hollóstetői ház pedig télen már vezetékes ivóvízzel, központi fűtéssel fölsze­relve várja a síelőket. Azért összességében mégsem ilyen rózsás a helyzet. A turista- házak többsége egy-egy oázis, ugyan az erdők sűrűjében, távol az emberlakta helyektől, emiatt aztán az éttermi, ellátási költsé­gek is aránytalanul sokba kerül­nek a fenntartó vállalatnak, így egy részük rendszerint vesztesé­gesen működik. Mátraházán a Vörösmarty-turistaháznál ennek összege tavaly például 300 ezer forint volt, de veszteséggel mű­ködött az ágasvári, a bánkúti és a síkíőfcúti. turistaiház is. A gon­dok közé tartozik, hogy a turista­házak — nemcsak a fylátrában, de az ország más vidékein is — tölbb gazdához tartoznak, így amíg a turista eljut a megfelelő pihenő­helyre, gyakran nem élég .az er­dei tájékozódóképesség, előzőleg fel kell kutatnia, hol rendelheti meg a szállást. Nem ritkán pél­dául Budapesten intézik egy-egy mátrai turistaház szobarendelé- sét„ hiszen a Vörösmarty és a Vadvirág turistaház a Hungária Szálloda- és Étterem Vállalathoz tartozik. Végső soron a mátrai — és egyéb — turistaházak üzemel­tetése sem a turistáknak, sem a fenntartó vállalatoknak nem ked­vező, s remélhetően e helyzetet is megoldja majd az előkészítés alatt álló intézkedés. Szebb őszi napokon népes ki­rándulósereget fogadnak a pilisi, a börzsönyi és a budai erdők, az itt álló turistaházak kihasznált­sága mégis csekély. Gazdájuk, a Pilisi Parkerdő Gazdaság anyagi teherbíróképességével összhang­ban igyekszik felújítani, vonzób­bá tenni ezeket a vendégfogadó­kat. Az idei vendégeknek különösen a csikóváraljai turistaház lesz majd előreláthatólag vonzó cél­pont, nemcsak a megújított épü­let, de október 1-től a felszolgált olcsó házikoszt miatt is. A soproni idegenforgalmi ki- rendeltség évek óta folyamatosan korszerűsíti, fejleszti turistaszál­lóit. A legmodernebb a Fertő-tó menti turistaház, amelynek átala­kítása nemrég fejeződött be. A soproni kempingben ilyenkor már meglehetősen hűvösek áz éjsza­kák, mégsem ürült ki teljesen, kő­házai télen is fogadnak vendége­ket. Most kezdték meg hét faház alapozását, amely tavasszal már megnyílik a turisták előtt. Október végéig a Bakony és a Bal aton-f el vidék hét turistaházá- ban egyidejűleg 570 vendéget fo­gadhatnak: Tapolcán, Sümegen és Nagyvázsonyban egyszerűbb tu­ristaszállások, Bakonybélen, Far­kasgyepűn és Gézaházán vendég- fogadók, Zircen pedig igényesebb turistaszálló ivárja a csoportokat és egyéni turistákat. Veszprém megyében november elejétől a jövő év áprilisáig a há­zak egy részét karbantartás miatt bezárják. Az Idegenforgalmi Hi­vatal azonban ez idő alatt is gon­doskodik arról, hogy 20 kilométe­res körzetben megfelelő szállás­hoz jussanak a vendégek. A Ba­konyban egyébként már találtak megoldást „romlásnak indult” tu­ristaház megmentésére: a szent- györgy-ihegyi turistaszálló gondo­zását átvette az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete ajkai természetbarát szakosztálya, s tár­sadalmi munkában varázsolják ismét lakályossá. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents