Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

2 9 PETŐFI NÉPE • 1980. szeptember 10. események sorokban BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szeptember 10-én, szerdán indul hivatalos, baráti látogatásra a szocialista Etiópiába, a Tanzá­niai Egyesült Köztársaságba, a Mozambiki Népi Köztársaságba és a Zambiai Köztársaságba. ÜJVIDÉK A bácskai Kanizsán kedden megkezdődött a hagyományos nemzetközi írótábor. Az idei tábo­rozás külföldi vendége Nagy Gás­pár budapesti költő, Bényei József debreceni író, Dóba Gyula, a po­zsonyi -Irodalmi Szemle főszer­kesztője, továbbá két-két szovjet és román, valamint egy-egy len­gyel, francia és tunéziai író. A rendezvényen előadás hangzik el a jugoszláviai magyar drámairo­dalomról és színházról, valamint a soknemzetiségű vajdasági iroda­lom kölcsönhatásairól'. Egy estet József Attila költészetének, versei délszláv nyelvű fordításai ismer­tetésének szentelnek. A programot író—olvasó találkozók, kiállítások egészítik ki. BEJRUT Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB elnökének irányításával kedden ülést tartott a palesztin forrada­lom katonai tanácsa, a PFSZ „ve­zérkara”, és áttekintette Izraelnak a palesztin menekülttáborok és a libanoni települések ellen folyta­tódó agresszió nyomán kialakult helyzetet. A WAFA palesztin hír- ügynökség tájékoztatása szerint az ülésen fokozott védelmi intéz­kedésekről döntöttek a várható újabb izraeli hadműveletekkel szemben. BOGOTA A polgári lakosság elleni erő­szakba csapott át a kolumbiai hadseregnek a gerillatámaszpon- tok felszámolására indított átfogó akciója — jelentették a bogotai újságok szemtanúkra hivatkozva. A hadsereg tíz napja bombázza a dél-kolumbiai hegyvidéki körzete­ket, ahol a gerillák támaszpontjait sejtik. A háromezer négyzetkilo­méteres, ritkán lakott vidékről ed­dig nyolcezer paraszt menekült el. Közülük ezren a bombázások el­len tiltakozó menetet szerveznek a fővárosba. SZABADKA 65 éves korában elhunyt Kolo- zsi Tibor, a neves vajdasági ma­gyar író és publicista. 1956-tól 1971-ig, nyugdíjba vonulásáig a „7 nap” című szabadkai, magyar nyelvű. hetilap főszerkesztője volt. Íróként novelláskötete („Gyeplő és zabla”), regényei közül pedig az „Árnyék a Tiszán” és az „őrtűz fényében” tette ismertté nevét. PÁRIZS Az ENSZ nevelésügyi tudomá­nyos és kulturális szervezete (UNESCO) a Szovjetunió kezde-' ményezésére alapított Nagyezsda Krupszkaja-díjjal jutalmazta Ni­caraguát az írástudatlanság fel­számolásáért végzett jelentős erő­feszítéseiért. A nemzetközi szer­vezet díszoklevéllel tüntette ki az angolai írástudatlanság ellen küz­dő országos központot. SAN SALVADOR A salvadori katonai-polgári jun­ta Jaime Abdul Gutierrez ezredes hatalmánák további megerősítése mellett döntött. A katonai ügyek vitelén kívül ezután Gutierrez ez­redesre bízzák az ország belügyi erőinek ellenőrzését is — jelentet­te be a San Salvador-i rádió. A salvadori haladó erőket tömörítő forradalmi vezetőség (DRU) leszö­gezte, hogy a junta minden tagja egyformán felelős az országot súj­tó véres elnyomásért. A múlt hét végén legalább 32 áldozata volt a salvadori politikai erőszaknak — közölte a rendőrség. A fővárosban 22 embert öltek meg, a többi tíz az ország különböző vidékein vesz­tette életét, BUDAPEST Púja Frigyes, a Magyar Népköz- társaság külügyminisztere Hans- Dietrich Gpnschemek, a Német Szövetségi Köztársaság külügymi­niszterének meghívására szeptem­ber 10-én, szérdán hivatalos láto­gatásra a Német Szövetségi Köz­társaságba utazik. (MTI) A PÁRTNAK VISSZA KELL SZEREZNIE A BIZALMAT | NAPI KOMMENTÁR------------------­Ka nia beszéde a gdanski pártaktíván Harmi«™» zásdd KÉT ÉVTIZED UTÁN ELŐSZÖR: Bíráló kínai képviselők TÖBB, MINT AMI SZOCIÁLIS CÉLRA JUT ÚJ ESZKÖZÖK, MAGASABB ZSOLD Milliárdok fegyverkezésre mányt. Ebben az országok legma-1 gasabb rangú képviselői aláírá­sukkal szentesítették a második világháború nyomán kontinen­sünkön kialakult helyzetet és ki­jelölték az európai béke és biz­tonság útját. A záróokmány szelleméből és betűiből következik, hogy az ér­dekeltek időnként találkoznak és megvizsgálják: hogyan balad a Helsinkiben) elfogadott határoza­tok megvalósítása, mit kell tenni a pozitív tendenciák erősítéséért? 1077-lben Belgrádiban — az 1976- ban beiktatott új amerikai kor­mányzat áldásosnak nem nevez­hető szándéka és manipulációja nyomán — már néhezebb hely­zetben ült össze a Helsinkit kö­vető első. konferencia. És most isimét elsősorban a tengeren túli kétes szándék húzódik meg az előjelek mögött: Madridiban a jmunka a belgrádinál is nehezebb­nek ígérkezik. Gyakran hangoztatot kitétel ma a világsajtóiban, hogy az enyhülé­si politika megtorpant. Ez azon­ban nem csökkenti, hanem ép­penséggel növeli a madridi kon­ferencia jelentőségét. Igazat kell adnunk Willy Brandtnak, a tíz éve kezdődött , ^front-áttörés’’ egyik főszereplőjének, aki így fo­galmazott: „Az együttműködés ma talán nehezebb, de biztosan még szükségesebb, mint tíz vagy öt esztendeje volt.” H. E. pénzét. A képviselők vitáiban erőteljes hangot kapott az a kö­vetelés, hogy helyre kell állítani a parlament alkotmányában rög­zített jogkörét, és biztosítani kell, hogy a képviselők valóban élhes­senek is ezzel a jogkörrel. Sok képviselő kifogásolta, hogy bár az alkotmány szerint a parlament a legfelsőbb államhatalmi szerv, ezt a funkciót a pártvezetés és a kormány sajátította ki. Többen helytelenítették azt az irányza­tot, hogy a párt helyettesíti a kor­mányt, és a pártvezetők a parla­ment kikapcsolásával' közvetlenül adnak utasításokat a kormány- szerveknek. Ez a fajta gyakorlat és politika tette lehetővé annak idején, hogy a parlament tudta és beleegyezése nélkül letartóztat­ták és halálra kínozták Liu Sao- csit, az ország államelnökét — mutatott rá egy képviselő. A képviselők egy csoportja tíz­pontos javaslatot terjesztett az országos népi gyűlés elé a par­lament jogkörének helyreállításá­ra és megerősítésére vonatkozóan. A javaslatok között szerepel az az igény, hogy pontosan meg kell határozni a képviselők jogait és kötelességeit, parlamenti bizott­ságokat kell létrehozni a kormány gazdasági, katonai, külpolitikai, oktatási, kulturális és tudomá­nyos tevékenységének ellenőrzé­sére, és a vezetés minden szint­jén biztosítani kell, hogy korlá­tozás és beavatkozás nélkül érvé­nyesüljön az országos népi gyű­lés legfelsőbb államhatalmi funk­ciója1, azaz a parlament valóban Kína első számú államhatalmi in­tézményévé váljék. Katowicében megkezdte mun­káját a vajdasági pártaktíva ér­tekezlete, amelyen az ország je­lenlegi' társadalmi-gazdasági hely­zetével kapcsolatos feladatokat vitatják meg. A tanácskozáson részt vesz Stanislaw Kania, a Lengyel .Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára. ' Stanislaiw Kania a gdanski vaj­daságba látogatott és részt vett a vajdasági pártáktíva értekezle­tén. A tanácskozáson Tadeusz Fiszbach, a vajdasági pártbizott­ság első titkára elemezte az el­múlt hetek eseményeit,,illetve a (párttagok jövőbeni feladatait. Ez utóbbiak között kiemelten foglal­kozott azzal, hogy tovább kell normalizálni a gdanski partvidék társadalmi-gazdasági életét, s ily módon hozzá kell járulni az or­szágos méretű normalizálási fo­lyamait sikeréhez. Fiszbach beszédét több órás eszmecsere követte. Számos fél­Az NDK délkeleti térségében kedden a reggeli órákban — Hein Hoffmann hadseregtábornok, az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK nemzetvédelmi minisztere vezetésével — megkez­dődött a Varsói Szerződés orszá­gai hadseregeinek közös gyakor­lata. A kijelölt csapatok feladata az egyesített fegyveres erők ki­képzési tervének megfelelően a váratlanul nagy erővel támadó feltételezett ellenséggel szembeni közös védelem gyakorlása volt. Az első nap gyakorlatának szín­helyére érkezett Erich Honeoker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke s az NDK számos más párt- és állami veze­tője. Jelen voltak a szocialista országok meghívott honvédelmi miniszterei, köztük Czinege Lajos hadseregtábomok, magyar honvé­delmi miniszter, valamint Viktor Kulikov marsall, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka. A manőver első színterén — csehszlovák, NDK és szovjet csa­patok közreműködésével — fel­tartóztatták a feltételezett ellen­ség támadását. Az egyesített fegy­veres erők, a legkorszerűbb szá­razföldi harceszközöket alkalmaz­va, szoros együttműködésben a légierőkkel, csapások sorozatát mérték a „támádókra”, akik erő­iknek átcsoportosítására kénysze­rültek. Ebben a helyzetben kap­ták meg a parancsot — a gyakor­lat második 'mozzanataként — a rnagyar gépesített lövészalakula- tok, hogy szovjet harckocsizók- kal együttműködve törjék át az „Az Űr — akármilyen vallású is lett légyen — joggal kérhetné számon Káin-Izraelen, hogy hol van testvére, Ábel?” — mondja mély meggyőződéssel Szaid Naif Asszad. A 62 éves fegyvermes­terrel nemrég Dél-Libanonban, a Tyr kikötőváros mellett Rashidi- ja menekülttáborban ismerkedtem meg. Ez a sátrakból és betontég­lás házikókból álló tengerparti tábor — 15 ezer palesztinéi arab sorstársával együtt — 1948 óta eléggé mostoha otthona. Pedig igazi otthona, szülővárosa, Acca, alig 12 kilométerre van — számá­ra mégis elérhetetlenül messze, mert a tábortól hét kilométerre Libanon és Izrael határa húzódik, s Acca már „odaátra” esik. A zsidók és a palesztin arabok testvérvoltáról Naif Aasszad ezt mondotta: „Mindketten egyazon, a szemita népcsalád tagjai va­gyunk. Ettől még lehetne köztünk ősi ellenségeskedés is, csakhogy múltunkat nem ez jellemezte. Sok történelmi művet olvastam, s ezekből tudom, hogy mi vagyunk azoknak a kanaánitáknak az utó­dai, akiket a sivatagból a Palesz­tina területére bevonuló nomád zsidó törzsek leigáztak, majd ve­lük együtt békében éltek évezre­deken keresztül — a különböző hódítók által ránkkényszerített közös iga alatt is. A viszály mag- vát csak a cionizmus ültette el.” Naif Asszadnak még személyes emléke is van a két nép múltbé­li barátságáról: Palesztina földjén századunk elején is az a szokás dívott, hogy ha az egymáshoz kö­zel lakó zsidó, illetve arab csa­lád nagyjából egyidőben újszülöt­tel gyarafjodott, egy-egy hétre gyereket cseréltek és szoptatták- gondozták a vendég-babát. A szólaló rámutatott: a pártnak az a fő feladata, hogy „oly módon irányítsa Lengyelország ügyeit, amely megakadályozza az au­gusztusihoz hasonló válságok új­bóli kialakulását”. A hozzászólók hangsúlyozták annak jelentőségét, hogy a konfliktust ezúttal sike­rült türelmesen folytatott tárgya­lások útján rendezni. Emlékeztet­tek arra, hogy „a mostani hely­zet még nem jelenti a válság tel­jes befejeződését”. Mint arról a keddi lengyel lapok beszámoltak, szó volt arról is, hogy a helyzet rendezésére egy rendkívüli párt- kongresszus lenne a legalkalma­sabb fórum. Felszólalásában Stanislaw Ka­nia, a LEM'P KB első titkára rá­mutatott, hogy a mai helyzet lé­nyegesen különbözik már a három" héttel korábbitól, véget ért a tö­meges sztráj'khuillám az ország­iban. Ismételten hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy megbíz­ható kapcsolat jöjjön ismét létre immár Védelemre berendezkedett „ellenség” peremvonalát. Hajnalban harci riadó ébresz­tette a magyar katonai tábort, majd gyorsan és pontosan mű­ködni kezdtek az irányító törzsek és a parancsnoki vezetési pontok katonai híreszközei. A felkészülés időszakában tanúsított fegyelme­zett, áldozatkész gyakorlás ered­ményeképpen az alegységek nor­maidőn belül jelentették harckész­ségüket. A magyar katonai alegységek másodpercnyi pontossággal, a harc­gyerekek „tej testvérekké” váltak, s a közfelfogás szerint a továb­biakban ugyanúgy illett szeretni­ük, tisztelniük és segíteniük egy­mást, mintha édestestvérek lettek volna. Aki ezt nem tartotta 'be, mindkét közösség megvetését •vonta magára. Naif Asszad apjá­nak még volt ilyen „tejtestvére”: egy zsidó asszony, akitől 1948- ban, amikor az első arab—izraeli háború idején ők menekülésre kényszerültek, sírva" búcsúztak el, s akivel apja haláláig rendszere­sen leveleztek. Az idők azonban változtak: Naif Asszadnak és már Libanonban született gyerekeinek egyetlen „kapcsolata” a régi hazával az, 9 A fegyverkovács, aki bízik ab­ban, hogy fiai és unokái egyszer visszatérnek hazájukba. a párt és a munkásosztály között. Elmondta, hogy a LEMP KB ha­todik plénuma gyors ütemben folytatja majd munkáját, és ala­posan mérlegelni fogja a rendkí­vüli pártkongresszus összehívásá­nak gondolatát. Azt azonban — tette hozzá — megfelelő módon elő kell készíteni. ' A pártnak már addig is törnö- ' ríteni kell sorait, s az egész tagság részvéteiével a társadalom bizal­mának visszaszerzésén kell mun­kálkodnia. Ami az új szakszerve­zeteiket illeti, Kania kijelentette, hogy ezek létrehozásának jogát a párt nem tagadja meg, tekintet­tel arra, hogy . a szervezők kinyi­latkoztatták a szakszervezetek szocialista jellegét. Megjegyezte: „a szakszervezeti mozgalom egy­sége a munkásosztály nagy vív­mánya volt és marad”. Hozzászó­lásának végén a LEMP KB első titkára méltatta a Szovjetunió és a többi szocialista ország Len­gyelországnak nyújtott segítségét. A szorgos mesteremberek el­hagyták a spanyol főváiros kor­szerű kongresszusi palotáját, amelyet a nagy esemény tiszte­letére csinosítottak, átadták he­lyüket a diplomatáknak. Har­minchárom európai ország, vala­mint az Egyesült Államok és Ka­nada lobogója leng az épület homlokzatán, hirdetve, hogy az, amiről odabent szó esik, abban az egész kontinens — sőt az egész világ — érdekelt. Tegnap nyílt meg az úgyneve­zett’ madridi értekezlet előkészítő szakasza. Ezt november 11-től követi a konferencia, vagyis az érdemi tárgyalás. A mostani' ösz- szejövetel szerves része egy olyan, immár évtizedes tanácskozás- sorozatnak, amely az enyhülési folyamat egy-egy állomásának tekinthető. Az „évtizedes)” jelző pontos, ép­pen tíz esztendeje, hogy megszü­letett a háborúi utáni Európa egyik legfontosabb okmánya, a Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság között megkö- tött szerződés, amit azután Bonn és Varsó, majd Bonn és Berlin, fontos megállapodása követett. Ez az okmánytrió indította el azt a jótékony láncreakciót, amelyet azóta enyhülési folyamatnak ne­vez a világ. A. kezdettől öt esz­tendőnek kellett még eltelnie, amíg 1975-ben, a Finlandia-palo- tában aláírta a harmincöt állam vezetője a valóban történelmi nagyságrendű helsinki záróok­A kínai Országos Népi Gyűlés szerdán záruló ülésszaka számos meglepetéssel szolgált a pártve­zetés és a kormány számára. A képviselők ezúttal nem eléged­tek meg a hagyományosan sze­rény és eleve feledésre ítélt ja­vaslatok megtételével, hanem rendkívül határozott, konkrét és éles bírálatban részesítették a párt és az állami vezetés gyakor­latát és politikáját. S amint azt Hua Kuo-feng miniszterelnök parlamenti beszéde tanúsította, a vezetés védekezésbe szorult a jo­gos bírálatok kereszttüzében. Ez a kritikus légkör meglepetésként érte magát a kínai közvéleményt is, amely hozzászokott a gondo­lathoz, hogy a parlament, fejbó­lintó jánosok gyülekezete, és csak arra szolgál, hogy évente egyszer ráüsse a pecsétet a pártvezetés döntéseire. Megfigyelők rámutatnak, hogy a képviselők ezúttal nem rejtet­ték véka alá véleményüket, s frontális támadást intéztek a bü­rokratikus kormánygépezet és az azzal teljes mértékben összefonó­dó pártvezetés ellen. Elítélték a gyenge tervezést, a felelőtlen be­ruházási politikát, és a kormány gazdaságpolitikájának súlyps hi­báit. Két évtized óta első ízben kapott hangot parlamenti ülésen az a követelés, hogy soha be nem váltott ígéretek helyett a kínai kormány végre tegyen hatékony lépéseket a lakosság rendkívül alacsony életszínvonalának eme­lése érdekében, állítsa meg az inflációt szülő áremelkedéseket, és vonja felelősségre azokat a ve­zetőket, akik pazarolják az ország Az Egyesült Államok elnöke aláírta azt a törvényt, amely az 1980—81-es pénzügyi évre 53 mil­liárd dollárt irányoz elő új fegy­verrendszerek kifejlesztésére. A törvényjavaslatot korábban a képviselőház és a szenátus is jó­váhagyta. Ez a hatalmas összeg, amely jelentős mértékben felülmúlja mindazoknak & szociális, gazda­sági és adócsökkentési progra­mok összegét, amelyekről a vá­lasztási kampányban a jelöltek parázs vitákat folytatnak, gyakor­latilag valamennyi új amerikai fegyverrendszer kifejlesztésének folytatását biztosítja az október elsejével kezdődő új pénzügyi év­ben. A legnagyobb tétel a fej­lesztési költségvetésben a repülő­gépek korszerűsítésére jutott. Egyebek között folytatják a B—1-es bombázótípus gyártásá­nak előkészítését is, holott Carter hivatalosan már többször letil­totta a programot, mondván, hogy a kormányzat a szárnyasrakétá­nak nevezett robotrepülőgépek és az MX-rakéták rendszerének fej­lesztését részesíti előnyben. Carter ellenkezés nélkül alá­írta a fejlesztési költségvetést, amely arról érzékelteti a Fehér Házban és a kongresszusban ki­alakult hangulatot: a pártok és az amerikai politikai élet kori­feusai a mesterségesen felizzí- totl választási kampánylégkörben egymással versengve igyekeznek bizonyítani, hogy Amerika erejé­nek növelését mindenek fölött ál­ló nemzeti feladatnak tekintik. Néhány republikánus szenátor például távol maradt a törvény aláírásával kapcsolatban rende­zett ceremóniától, hogy kifejezze elégedetlenségét; Reagan ugyanis még nagyobb pénzeket szeretne beleölni a fegyverkezésbe. Carter aláírt egy másik tör­vényt is, amely 11,7 százalékkal emeli az amerikai hadsereg állo­mányának zsoldját.l Az új törvé­nyeket indokolva az elnök sza- 'vait félig-meddig a jelen nem le­vő versenytársakhoz intézte. Ré­gen feledésbe merült választási ígéreteivel ellentétben — Carter 1976-ban több milliárdos katonai köitségvetés-csökkentést helyezett kilátásba választóinak — most azzal hivalkodott, hogy „az eltelt években nagy haladást értünk el a nemzetvédelem erősítésében”. Továbbra is elköteleztem magam a védelmi költségvetés reális nö­velésének folytatása mellett” — mondotta. MEGKEZDŐDÖTT A FEGYVERBARÁTSAG ’80 A Varsói Szerződés közös gyakorlata • A Varsói Szerződés hadseregeinek közös gyakorlatán szovjet, len­gyel és NDK-beli katonák ismerkednek egymással. A PALESZTIN PROBLÉMA — KÖZELRŐL I. Tejtestvérek viszálya szerűség követelményeit mara­déktalanul teljesítve érkeztek a gyülekezési körletbe. A harcpa­rancs elhangzása után a páncélos és gépesített lövészalakulatok tü­zérségi és légi harceszközök tá­mogatásával tűzcsapásokat mértek a feltételezett ellenséges támpon­tokra. A nap folyamán dolgozók és ka­tonák közös gyűlésére került sor a iboxbergi erőműben. A testvér- országok honvédelmi 'miniszterei­nek nevében Czinege Lajos had­seregtábornok mondott beszédet. hogy onnan a nehéztüzérség rendszeresen lövi a menekülttá­bort, s időnként izraeli repülőgé­pek is bombázzák ideiglenes ott­honukat. Kora- tavasszal egy gk- naszilánk megsebesítette a jobb felső 'karját, s azóta béna a keze. „Elsősorban azért sajnálom, mert nem javíthatom többé harcosaink fegyverét. Négy fiam azonban harcol, és hiszem, hogy ők és uno­káim visszatérnék hazánkba, s békében élnek majd zsidó testvé­reikkel” — vallja a fegyverko­vács. Ez a hit 'tartja össze és készte­ti harcra az Izrael által megszállt területeken élő és az emigráció­ba kényszerített 3 millió palesztin arabot. S ‘bármennyire is ellent­mondanak ennek a mai realitá­sok, a palesztinok ragaszkodnak! e meggyőződésükhöz. A 'köztük és a zsidók közötti viszály ugyanis csak a század elején kezdődött, amikor a török fennhatóság alatt álló Palesztinába megindult a zsi­dók első bevándorlási hulláma. Akkor még a zsidók Palesztina összlakosságának csupán 13 száza­lékát alkották. Az 1917-es Balfo- ur-deklaráció után, amely Anglia részéről hazát ígért a világban szétszórt zsidóknak, az etnográfiai arányok gyorsan változtak: az an­gol gyarmati hatóságok segítségé­vel megkezdődött a zsidók töme­ges bevándorlása Palesztinába. Kétségtelen, hogy ehhez hozzájá­rult az európai fasizmus zsidóel­lenes hajszája, majd irtóhadjára­ta is. Ám a palesztinok válasza erre: „Mi nem üldöztük a .zsidó­kat, így hát nem méltányos ve­lünk megfizettetni mások bűnei­nek a számláját. Továbbá mély­ségesen igazságtalan egy népnek oly módon biztosítani hazát, hogy egy másikat 'hontalanná tesz­nek ...” (Folytatjuk) Pálfi Viktor mm "<r| 1

Next

/
Thumbnails
Contents