Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-09 / 211. szám

1980. szeptember 9. • PETŐFI N£PE • 3 Mi vész kárba a fa alatt?... TTT A VQSZK a kereskedelmi, ipari- és szolgáltató szövet­kezeti vállalat megyei kirendelt­ségénél szerzett információ sze­rint egy liter adóztatás nélküli pálinkáért — megállapodástól függően — 29—31 forintot fizet­nek a szövetkezeti vagy állami szeszfőzdéknek. Ha az üzemek gazdaságosan kí­vánnak dolgozni, akkor ennek az összegnek fedeznie kell (kellene?! a hulló gyümölcs beszerzési és a cefrefeldolgozási költségét. Az el­múlt évtizedben nem, vagy alig változott az átvételi ár. Ennek eredménye, hogy döntő többségé­ben azok az egységek szüntették meg a pálinkafőzést, ahol a vég­terméket lédig, azaz hordósán ér­tékesítették. Veszteségük volt részben azért, mert elestek attól a haszontól is, amit egy esetleges palackozás 6orán szerethetné­nek ... * * * A jakabszállási Népfront Szak- szövetkezet főkönyvelője számo­kat rak elém. Évente közel 150 ezer hektoliterfok pálinkát állíta­nak elő három kisüzemben. A tel­jes mennyiséget palackozzák. Befejezéshez közeledik egy sa­ját beruházásban létrehívott 3 millió forintot érő szeszfőzde épí­tése. A mai közgazdasági viszo­nyok mellett már nem mernének belekezdeni a rekonstrukcióba, őszintén elmondta a főkönyvelő: megbánták, hogy elkezdték az építkezést. Ügy fogalmazott, bogy a mai sárgabarackárak mellett nemes­pálinkát már jószerivel „csak Sze­relemből” és választékbővítés vé­gett állítanak elő. Mert jó, ha az adómentes pálinka költsége fede­zi a felhasznált alapanyag érté­két. S akkor, hol van. még a fel- dolgozási költség, és az ezeket a munkákat terhelő egyéb rezsi? A forgalmi adó mértéke pél­dául a tavalyi 66 százalékról az idén 70 százalékra emelkedett, tovább szűkítve az amúgy is ala­csony termelői árat. Konkrét adat: a szilvapálinka 641 ezer forintos árbevételéből 417 ezer forint volt az elvonás. Hogy miiből élnek mégis a ja- kabszállásiak? A kis egységekbe kiszerelt pálinkát közvetlenül szállítják a kereskedelmi hálózat­nak. (Ez hoz néhány forintot. Es ami még a szerencséjük, tőkeerős szövetkezet lévén, hitel nélkül dolgozhatnak, tehát nem terheli tevékenységüket további 9 száza­lék költség... * * * Zárszó helyett: Az írás nem az alkoholizmus további fellendítése érdekében született, hanem azért, mert járva a kis- és nagyüzemi gyümölcsösöket, egyre több he­lyütt látni a fa alatt az értéket jelentő őszibarack^ alma és körte pusztulását. Könnyen lehet, 'hogy nem csu­pán a szeszfőzdék számának roha­mos csökkenése miatt van ez így. Leihet, hogy a szerencsésnek egy­általán nem mondható pálinka­termelői ár szintentartása a kö­vetkezménye annak, • hogy sok tízmillió forint cefrének való vész kárba csak megyénkben, amelynék megmentése minden­féleképp érdeke nemcsak a kis közösségeknek, hanem a népgaz­daságnak. is. Sovány vigasz, ha azt mondjuk, minél kevesebb az alkohol, annál kevesebb az alkoholista. Sovány vigasz azért, mert nem biztos, hogy igaz. Ha ugyanis pálinka- szűkület lesz a piacon, lehet, hogy tovább (rohamosan?) nő majd a zúgfőzdék száma... Es ami ennék természetes következ­ménye, , hogy ellenőrizhetetlen mennyiségű és minőségű italt dobnak majd piacra. Es végezetül, de nem utolsó sorban egy gondolat. A 'kecske­méti barackpálinka neve még most is úgy cseng a világpiacon, mint az arany. Akár szószerint is érthetjük a hasonlatot... És ép­pen ezért, nem mindegy, hogy a napfény érlelte homok gyümölcse elrothadva, egy jól sikerült nyári # A Budapesti Likőripari Vállalat kecskeméti 6-os számú üzemében évente 120 ezer hektoliterfok ve­gyes, barack- és borseprőpálinkát főznek ki. A barackpálinka egy részét nyugati piacra szállítják. Keseregnek a szeszfőzde vezetői, mert az idén, amikor rekordter­mést tudhattunk magunkénak, akkor is a tervezett ezerkétszáz tonna cefre helyett csupán kilenc- százötven tonnát tárolnak. Így négyszáz tonnával kisebb lesz az a kontingens, amelyből javarészt dollárt hozó pálinkát főzhettek volna az üstökben. szántás nyomán tíz centire elver- meltetik a föld alá, vagy pedig dollármilliókat hozhat az ország­nak ízletes, zamatos pálinka for­májában ... Szabó Pál Miklós Üj belgyógyászati pavilon Félegyházán Kiskunfélegyházán, a városi kórházban átadták a 95 ágyas, új belgyógyászati pavilont. Hogy kicsit jobban megvilágít­suk, miért is olyan fontos ez az esemény, lapozzunk vissza néhány évet, évtizedet a naptárban. Még 1950-ben történt: elkészült Félegyházán a 120 ágyas kórház, két osztállyal, a sebészettel és a belgyógyászattal. A rákövetkező években tovább fejlesztették az intézményt: létrejött a szülészeti, gyermekgyógyászati osztály, ám a régi területen. Ez azt jelentette, hogy 1960-ban már 227 'beteg szo­rongott a 120 ágyasra tervezett kórházban. Néhány évvel később, 1970 táján kezdett szűknek bizo­nyulni a műtő, a röntgen; nehe­zen győzte a megterhelést a kony­ha és a kazán. Ez már-már a gyó­gyító munlka gátjává vált. 1977 végén hozzáláttak a bel­gyógyászati pavilon építéséhez, és ezzel egy időben elkezdődött a ka­zánház felújítása is. Három év eltelte után, 1980 au­gusztusában az egészségügyi dol­gozóik átvehették az építőktől az új szárnyat. — A pavilon — melynek első emeletén a női, a földszinten a férfikórtermek, az alagsorban a raktárak és a hőközpont található — 'minden olyan igényt 'kielégít, ami egy alapszakimás kórház bel- osztályán rutinfeladatként felme­rülhet — így jellemezte dr. Tóth Sándor igazgató főorvos a kórház új büszkeségét. A tizenhárom, 36 négyzetméter alapterületű, 6 ágyas és a hat ki­sebb kórterem kényelmes, tágas, világos és a legkorszerűbb 'beren­dezésekkel fölszerelt. Beépítették a legmodernebb, telefonos nővér­hívót, minden ágy mellett kon­nektor, amelyekhez fejhallgatós rádiót lehet csatlakoztatni, s így a műsorokon kívül helyi felvilá­gosító előadásokat is hallgathat­nák a betegek kezelőorvosuktól. A hatágyas intenzív részleg kor­szerű, precíziós műszereivel a sú­lyos betegék, elsősorban a szív­ritmuszavarban, infarktusban szenvedők ellátását segíti. Az osz­tályos kislabor mellett helyet ka­pott az endoscopiás laboratórium — a gyomorbetegségek felderíté­sére — és a fizikotherápiás rész­leg. Az ambulanciának pedig két, egyenként háromágyas elkülönítő áll rendelkezésére. — A pavilon és a kazánház el­készülte lehetővé — de nem elke­rülhetővé — tette a . kórházi" fő­épület és a konyha felújítását — mondta dr. Tóth Sándor. — Ez utóbbi elkészülte után — várha­tóan a jövő esztendőben — meg lehet oldani az egyéni tálalást, amikor a konyhából minden be­tegnek külön-külön érkezik majd az éteL Ha a főépület is megújul, akkor a 70 ágyas sebészeten és a hat­vanágyas szülészeten kívül megfe­lelő körülmények közé kerül a gyermekosztály is. Korszerűsítik a röntgenrészleget, és a harmadik emeleten lesz elegendő műtőhelyi­ség. A 'kiskunfélegyházi kórház bő­vítése, felújítása során az első két egység: a belgyógyászati pavilon és a kazánház már elkészült és dolgozik. Föltétlenül említésre méltó, hogy a jó tervek alapján a KUNÉP jó minőségben készí­tette el a létesítményt, amely az előre tervezett költségnél keve­sebbe került. A pavilon például 18,1 millió forintba, s ennél másfél milliót tudtak megtakarítani, ami nem kis dolog. V. T. • Az intenzív kórterem szupermasinája, a Heilige Servocard. • Vérnyomást mér — már az új kórteremben — dr. Kertész István. Közéletiség és megítélés TALÄN A LEGBONYOLULTABB,, legnehezebb­ben mérhető és előrelátható jelenség az értékítéle­tek alakulása egy társadalom életében. Egy bizo­nyos: minden korszaknak megvan a maga elfoga­dott értékrendje, amely azonban jobbára az általá- nosítások összessége, közös tapasztalatok s tovább örökölt, vagy továbbadott véleményeik összegzése: Ebből adódóan a konkrét megítélésre váró dolgok; elbírálásánál ez a fajta kialakultság köt is, és kü­lönösen a gyors társadalmi változásokat nem tudja elég rugalmasan követni. A valóságérzékenység persze nem hiányzik az értékrendből, az erkölcsi megítélés spontán alakulásából, de természetéből fakad, hogy először az új jelenségeket is megkísérli a saját — örökösnek és állandónak vélt — skatulyái­ba gyömöszölni, s csak mikor ez majd végképp nem sikerül, akkor hajlandó újítani a megítélés norma- tíváin is. Az elmúlt 'három és fél évtized alatt jó néhány alapvető dolog tényleges társadalmi értéke többet változott, mint ezelőtt ezer évig. A közösségben vég­zett munka, az emberi élet végső nagy céljai, s velük a magatartásformák, a tisztesség erkölcsi alapfogal­ma, vagy a hasznosság kategóriája; mind az átérté­kelődött dolgok közé tartoznak. De talán semmi nem változott olyan gyorsan, mint a közéletiség fo­galma, amelyet az új társadalmi rend lényege ala­kított ki, s ugyanez „futtatta 'be” vele villámgyors karrierjét: mostanára alapvető társadalmi erővé, az emberek megítélésének egyik alapvető kritériumá­vá rangosítva ezt a kategóriát. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha a hétközna­pi, spontán értékrendben a közéletiség még nem fog­lalta el azt a helyét, amely tényleges társadalmi rend értéke szerint megilletné. Azaz: valóságos anyagi-politikai és társadalomformáló szerepe jóval nagyobb annál, mint amekkora megbecsülést élvez arányosan a kisebb-nagyobb közösségekben kialakult megítélésben. BESZEDÉS PÉLDÁK sora bizonyítja, hogy ez így van ma még. Kezdve onnan, amikor egy faluban többen kifejtették: X az igazán „okos ember”, aki szépen hallgat, nem vesz részt semmiben, csak ar­ra ügyel, hogy minden jóból részesedjék, hát nem ő csinálja jól? Amikor vitáztam, hogy hiszen ma­gukkal 'kapartatja ki a gesztenyéjét, magukkal, akik már vállalnak' egyet-mást, többletet, vagy akárcsak a közügyeket alakító véleménymondás ódiumát, as volt a válasz: hát ez az .ügyes benne, nem? Vagy folytatva ott, hogy a közös ügyekben kö^ vetkezetesen megszólalókat és részt vevőket jó né­hány helyen hallottam „notórius felszólalónak”, „nyüzsgőnek” és ,/minden lében kanálnak” minő­síteni. Ez is egy torz skatulya-maradvány, ha van is rá mentség és magyarázat: korábban elég sok karrierista használta előmenetele eszközéül ál- közéletiségét, aki aztán a nehezebb helyzetekben hirtelen könnyűnek találtatott. S ma is vannak, akik ilyesfajta magatartással 'hátráltatják e rossz ta­pasztalatok eltűnését az értékrendünkből, s ezzel a megítélés gyorsabb változását is. AZ AZONBAN NAPJAINK egyre erősödő folya­mata, hogy a közös ügyekben javító szándékkal és cselekvőén részt vevő egyre több ember egyre több helyen elfogadott szokássá alakítja, természetes ma­gatartásmércévé nemesíti lassan azt a közéletiséget, amely életmódja szerves részévé vált az idők során. Anélkül, hogy a tudatos példamutatás szerepét lebe­csülném, azt hiszem ott alakul gyorsabban valóság­követővé a megítélés is, ahol ez a magatartásforma természetessé válik a hétköznapokon. És az ilyen közösségiekben korszerűsödik hamarabb az érték­rend, itt válik a köztisztelet alkotóelemévé egyre több tényleges társadalmi érték. Ott a köztisztelet az igazán jó vezetőt övezi, legyen az tanácstag, gyár­igazgató, 'brigádvezető, vagy országgyűlési képviselő. Itt nem csak az elintézett ügyek, a 'kiharcolt kedvez­mények, az igazságos döntések — tehát nem csupán a tényleges és kézzelfogható produkciók — miatt tisztelik a közéleti embert, hanem a társadalomért, a többiekért élés magatartásformája miatt önma­gában is. S egyszerűen azért, mert az ilyen közös­ségek legtöbb tagjában, kisebb vagy nagyobb mér­tékben megvan ugyanez a szándék, ugyanez a kész­ség. S ezért könnyebben épül be a közéletiség megbe­csülése a hétköznapi értékrendbe. Alapvető erköl­csi- mércévé kell válnia, tudatosulnia kell annak, hogy a mai, ebben a világban önmagáért és a többi­ekért is élő ember egyik legjobban becsülendő tu­lajdonsága éppen a közéletisége. Sz. J. KÉPERNYŐ BÁNYÁSZÜDÜLŐ • Hévízen birtokba vették a be­utaltak az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint az or­szág valamennyi szén- és érc­bányájának összefogásával felé­pült új gyógyüdülőt. A november 7-e és a karácsony körüli munkarend Az év hátralevő időszakában a november 7-i és a karácsonyi ün­nepek miatt néhány munka-, il­letve szabadnap áthelyezésére ke­rül sor. A november 1-i szombat szabad szombat lesz. November 6- án, csütörtökön szombati munka­rend szerint kell dolgozni. Novem­ber 7-e, péntek munkaszüneti nap, november 8-a szombat heti pihe­nőnap, a november 9-i vasárnap pedig teljes munkanap lesz. Az év végi ünnepek következ­tében is történik néhány munka­rend-módosítás. December 20-án lesz szabad szombat, 24-én, szer­dán szombati munkarend szerint kell dolgozni. Csütörtök és péntek (25-e és 26-a) munkaszüneti nap. December 27-re, szombatra kerül a heti pihenőnap, a 28-i vasárnap és a 31-i szerda teljes munkanap lesz. A több műszakos vállalatoknál — tekintettel a hagyományokra és a közlekedés rendjére — de­cember 24-én és 31-én elhagyha­tó a második, illetve a harmadik műszak. Az elmaradt műszakok idejére munkabér nem jár, emiatt célszerű, ha a dolgozók a kieső munkaidőt előzetesen ledolgozzák. Az említett változtatások nem érin­tik a folyamatosan üzemelő válla­latoknál, illetőleg az ilyen mun­kakörben foglalkoztatottak mun­karendjét A kereskedelmi és köz­lekedési dolgozók munkarendjét a belkereskedelmi, illetve a közle­kedés- és postaügyi miniszter ál­lapítja meg. (MTI) Város és könyvtára Vannak a kiskunhalasinál kor­szerűbb könytárak? Magam is többről tudok. Szakmailag képzet­tebb könyvtárosokkal is találkoz­tam hasonló jellegű városi-járási intézményekben, mint az elmúlt hét közepén bemutatottban dol­gozók. Nem Kiskunhalas jut az eszembe, ha a hazai könyvtárügyet országos jelentőségű kezdeménye­zésekkel előre lendítő biblioté­kákra gondolok. Nem ismerek a Sziiády Áron városában működő könyvtárnál következetesebben vezetett intéz­ményt. Olyat se, amelyben ilyen kitartó figyelemmel fogadnák az olvasókat. Sokfelé jártam, de még nem láttam olyan könyvtárt, amelyben ennyire élnének a háló­zat kialakításakor meghirdetett el­vek. Fáradságos, szívós munka eredményeként lett „a város dol­gozószobája” a Martonosi Pál Ál­lami-díjas könyvtáros irányításá­val tevékenykedő közintézmény! Ritka fogékonysággal és ügysze­retettel használják fel, alkalmaz­zák a másutt bevált módszere­ket. Minden lehetségest megtesz­nek újabb és újabb olvasók meg­nyerésére, a meglevők megtartá­sára. Az elhivatalosodó kulturális intézmények korában könyvtár maradt a kiskunhalasi. Méltán figyelt föl eléggé nem becsülhető munkájukra a televí­zió. Örültünk a róluk készített műsornak, mert a látványos, az olykor magamutogató, a néha di­vatokat meglovagoló akciók és szervezőik könnyebben jutnak nyilvánossághoz, mint a „csak” munkájukat nagyon alaposan, na­gyon körültekintően, csillapítha­tatlan lelkesedéssel ellátók. Igaz, ami igaz, jóval nehezebb az ilyen, gyakran évtizedes folya­matok „közvetítése”, eredményeik érzékeltetése, a különleges, az ér­dekes feltárása.. A műsor elején elhangzó riporteri kérdések kevés­sé segítették a kiskunhalasi könyvtári tevékenység többletér­tékeinek a felfedezését. Kicsit rá­csodálkozott a kamera az olvasó parasztasszonyra, a nyugdíjasra és a többiekre: milyen érdekes, könyveket visznek a könyvtárból és nem is egyet. A riportalanyok megérezték, miről van szó! őszin­tén elmondták, mit kaptak, mit várnak a Szövetségi téri kulturális intézménytől. Válaszaik lényege: a munkáshétköznapok során ala­kult ki köztük, vagy az általuk képviselt intézmény és a könyv­tár közötti kapcsolat, ismerték föl egymásrautaltságukat. Apró szol­gáltatások százai, ezrei alapozták meg azt a hitet, hogy mindig szá­míthatnak Martonosiékra. Többes számot mondok, mert ilyen sze­rencsés összetételű közösség nél­kül aligha lenne ennyire jó a hí­rűik. Korábban Lunger Pál fürge leleményessége, újabban Fekete Dezső bámulatos bibliográfiai buz­galma és más ügytársak szorgalma támogatta az igazgatót. Okosan, szerényen szólt erről a műsor be­fejező, jól megcsinált második ré­szében az Állami-díjas könyvtá­ros és az „olvasó ember” városi első titkár, dr. Szabó Miklós. „Szülőföldemen” Keveset markolt az Irodalmi barangolás Bács-Kisktinban, de ezzel sem tudott megbirkózni. A kisebb tévedéseket, a pontatlan minősítéseket valahogy elvisel­ném. (A nagy keservesen megszer­zett Bolond-szerep megformálá­sa alapján még jóindulattal sem mondható Petőfi „sikeres Shakes­peare színésznek”. Gyönyörű, fá­jó elbeszélököltemény” lenne csu­pán Az apostol?) A szemlélet tor­zulásai bosszantanak. Mintha a múlt század nyolcvanas éveinek édeskés, patetikus művész-ábrá­zolatait láttam, hallottam volna. A viszonylag túl (nagy) teret ka­pott dunavecsei gyűjteményben „ékeskedő” pörgebajszos, népiesch, daliás Petőfi ágált volna olykor- olykor a képernyőn. A televíziónak minden alkalmat fel kellene használni nemzeti nagyjainkhoz tapadó romantikus hiedelmek, képzetek eloszlatásá­hoz. Szívesen láttuk volna az iga­zi Petőfit, s nem azt, akinek da­lait (??) országszerte énekelték a Szülőföldem műsor összeállítói szerint, örültünk volna, ha a táj és a költő lényeges kapcsolatáról hallhattunk volna a Cserebogár, sárga cserebogár édesbús dallama helyett. Még egy ilyen rövid irodalmi barangolástól is elvárható, hogy említse Mátyási Józsefet, az első magyar felvilágosult polgárt. „Itt ismertem meg a valódi népéletet”, hivatkozott Jókai gyakran kecske­méti tartózkodásának meghatáro­zó jelentőségére. Említés nélkül maradt íróvá válásának folyama­ta, mint ahogyan szó sem esett a Kecskeméti Részvény Nyomdá-r nak és vezetőjének páratlan, Né­meth Lászlót, Veres Pétert, Erdé­lyi Józsefet, a Tanút, a Választ ide vonzó tevékenységéről. Többször alkalmunk volt Rozs- nyai Aladár operatőr teljesítmé­nyének a méltatására. Most is szép, olykor túl szép képekkel ajándékozta meg a nézőket, de a rendezővel együtt ő is adós maradt a műsorbein említett írókat ihlető táj érzékletes felidézésével. Hol maradt „a puszta-mélye”, „a kék gyümölcsfák orma”, hol maradtak a csüggedt akácok? Sokszor hatá­sosan nagyobbítják ügyes optikák­kal a valóságos léptékeket, de most éppen az lett volna a jó, a kifejező, ha a képek is érzékelte­tik: milyen parányi szobában sírt fel először a kis Petrovics-Petőfi, milyen szűkösen élt a Móra csa­lád. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents