Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-25 / 225. szám
1980. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE • 5 Oktatásfejlesztési Köztudott, hogy Kiskőrösön hosszú idő óta komoly gondot okoz a tanteremhiány. Bács-Klskun megye legfiatalabb városa, anyagiak hiányában és a növekvő gyermeklétszám miatt, képtelen tolt 1 lépést tartani az igényekkel: évről évre szőkébbnek bizonyultak a meglevő oktatási intézmények. Az oktatásügy a megye városai közül Kiskőrösön került a legrosszabb helyzetbe. A városi tanács ezért hosszabb időtávra érvényes fejlesztési programot hagyott jóvá annak idején, számítva a helyi üzemek, a lakosság, és a felsőbb szintű tanácsi szervek támogatására. A végrehajtás eredményeivel, a még meglevő gondokkal kapcsolatos kérdésekre Nedró Mihálytól, Kiskőrös város Tanácsának művelődési osztályvezetőjétől kértünk választ. eredmények XT" * 1 ff •• •• Kiskoroson FILMJEGYZET Negyedik fázis Kisgalériák O SZÍVESEN kezdem a mondanivalómat néhány olyan személyes élmény megemlítésével, melyek mindegyikére jól emlékezem vissza. Egy tavaszi délelőtt a bajai Kirakat Galéria előtt két asz- szony álldogált, s hosszasan nézegette az éppen ott szereplő kecskeméti szobrász műveit. Sőt, a jelek szerint nem egyszerűen nézelődtek, de egyértelműen gyönyörködtek a látványban; dicsé- . rö mondatokat mondtak. Akkor akaratlanul is az jutott eszembe: lám, ez a két nő bizonyára nem ment volna el a múzeumba, hogy — legalább is éppen most — műalkotásokkal ismerkedjen. Vagy egy másik példa. A kiskunhalasi Szilády Galériában az egyik vasárnap népes csoportnak magyarázott egy művészettörténész. Megtudtam hamar, hogy az egyik helybeli üzem szocialista brigádjának a tagjai ismerkednek a tárlat anyagával, méghozzá szemmel látható érdeklődéssel, élvezettel. Ez utóbbi esetben persze az alaphelyzet egészen más volt; ugyanis a tárlatvezetéssel egybekötött kiállításra abban az esetben is elmentek volna a brigád tagjai, ha azt történetesen a Thorma János Múzeumban rendezték volna meg. Igenám, de ott és akkor éppen nem Kerülhetett sor az intézmény átalakítása, teljes felújítása, miatt. Ezért volt egyértelműen hiánypótló szerepe a gimnáziumban működtetett kis- galériának. \ O MIÉRT éppen most jutnak eszembe az ilyen és hasonló látványok, emlékek? Talán azért, mert ezekben a napokban, a képzőművészeti világhét ismétlődő programsorozata idején egy kicsit többször gondol az ember a művészetre. Az alkotókra és műalkotásokra éppen úgy, mint a befogadókra, a sokszor dicsért és meg többször elmarasztalt közönségre. Am nem csak ezért. Hanem mert a jelek szerint Bács- Kiskunban — az ország más tájaihoz hasonlóan —, tovább növekszik a nem múzeum jellegű, ftlig-meddig helyi, belső — intézményi, vállalati, munkahelyi — bemutató termeknek a száma. A legújabbnak az átadásáról éppen a közeli napokban fogunk majd beszámolni, amikor átadják a rendeltetésének a jövőben bizonyára sokak örömét szolgáló, úgynevezett Intézeti Galériát, az óvónőképző, jjitézet épületében. Ezzel ismét bővül tehát megyénkben a kisgalériák hálózata. Aminek egyértelműen csakis örülni tudunk. O MERT nemcsak arról van szó — erről is persze, nyomatékosan —, hogy ezek sok esetben könnyebben elérhetőek a munkahely, lakóhely közelsége miatt, mint a hagyományos múzeumok, nagyobb és „hivatalosabb” kiál- liló, bemutató termek, hanem többek között arról, hogy Előtérbe kerülhetnek az intimebb, az egyes szűkebb csoportok igényeinek a kielégítését szolgáló tárlatok. Nem beszélve arról, hogy a múzeumok a helyszűke és az állandó kiállítások, a gyakori átalakítások miatt aránylag kevés alkalmi, időszerű tárlatot tudnak rendezni. Becsüljük meg hát továbbra is, és támogassuk a kis- galériákat. V. M. — Milyen körülmények határozták meg alapvetően az oktatásfejlesztés feladatait az ötödik ötéves tervben? — A város 'két általános iskolájának huszonnégy tantermében hatvannégy tanulócsoportot kellene elhelyezni az idei tanévben. Ez természetesen délelőtti-délutáni váltakozó tanítással is teljesen lehetetlen. Mivel e probléma hosszú évekre visszanyúlik, a város vezető szervei átmeneti megoldásként szükségtantermek kialakítását szorgalmazták. Így lett „iskola” a volt OTP- és könyvtárépületből. Egyidejűleg tizenhat tantermes új általános iskola építése kezdődött meg. Fejleszteni kellett az egyéb iskolatípusokat, s az óvodákat is. — Milyen jelentősebb fejlesztések valósultak illetve valósulnak meg ebben a tervidőszakban? — Az említett új iskola tizenkét tanterme az év végére elkészül, az intézmény másik részét pedig jövőre adják át. Gondjainkat még ez is, csak részben enyhíti, mert a jövő tanévben várhatóan már hatvanki- lenc általános iskolai tanuló- csoport elhelyezéséről kell gondoskodniuk, ugyanakkor a szükségtantermeket meg kell szüntetnünk, s az oktatáson kívüli — szakköri, úttörő és más szabadidős — programoknak is helyet kell adni. A tervidőszakban az előtrány-. zottnál huszonöttel több, összesen hetvenöt óvodai hely valósult meg. Ennek ellenére gyermekintézményeink túlzsúfoltak. Az állami zeneiskolát, amely korábban a művelődési központban működött, 1977-ben ugyancsak átmeneti megoldásként egy felújított épületbe költöztettük, amelyben megfelelő körülmények között folyik kétszázhatvan gyermek zenei oktatása. Minőségi fejlődést jelentett, hogy 1978 szeptemberében szőlő- és gyümölcstermesztő szakmunkásképzési célú oktatást vezettünk be a Petőfi Sándor Gimnáziumban és Kertészeti Szakközép- iskolában. Az ipari szakmunkás- képző intézet tanulóinak száma ötven százalékkal nőtt, s ma nyolcszáz fiatalt képez a különböző szakmákra. — Hallhatnánk valamit a szociális ellátásról is? — A százhatvankét személyes középiskolai diákotthon kihasználtsága teljes, s az intézmény jól betölti funkcióját. Az iskolai napközis csoportok száma hattal, az általános és középiskolai menzá- sok száma kereken százzal nőtt •meg. Jelenleg az általános iskolások huszonhat százaléka részesül napközis ellátásban. Az igény ennél jóval nagyobb, a fejlesztést azonban konyhai kapacitáshiány gátolja, csakúgy, mint a napi egyszeri étkeztetésben részesített tanulók számának a bővítését. — Mi jellemzi a kiskőrösi pedagógusok munkáját a jelenlegi helyzetben? — Pedagógusaink a nehéz körülmények ellenére, becsülettel helytállnak, megfelelnek a várakozásnak. Megértik a város gondjait, s az új oktatási dokumentumoknak megfelelően végzik mindennapi felelősségteljes munkájukat. Hadd említsek meg egy példát. Éppen ebben az időszakban hajtottuk végre — a pedagógusok jelentős részének segítségével- — a cigánygyerekek beiskolázását célzó programot, ami sikerrel járt. — Milyennek ítéli meg az iskolai — elsősorban az alsó fokú — oktatás-nevelés színvonalát? — Jónak ítéljük, ezt példázzák egyebek között a tanulmányi versenyeken elért jó eredmények, az úttörőszemléken szerzett helyezések. Az iskolák sikeresen kapcsolódtak be az első osztályosok olvasástanítási kísérletébe és az ideiglenes matematika, valamint a magyar nyelvi tanterv bevezetésével kapcsolatos kísérletekbe. Meg kell említeni, hogy a szakmunkásképzésben a létszámnövekedéssel nem tartott lépést a minőségi fejlődés, ezért az intézet igazgatósága és neveld testületé fokozottan törekszik a tartalmi munka színvonalának emelésére. — Mi szükséges még ahhoz, hogy elmondhassuk: Kiskőrösön viszonylag teljesen megteremtődtek az oktatás alapvető tárgyi feltételei? — Először is — a tizenhattantermes új általános iskola átadásán túl — a Petőfi Sándor Általános Iskola további bővítése. A város óvodahálózatát — az iskola- előkészntés feladatainak maradéktalan ellátása érdekében — a most épülő négycsoportos új óvodán kívül további négycsoportos napközi intézménnyel kell majd bővíteni. Legalább négy új tanteremre lenne szüksége az ipari szakmunkásképző intézetnek is. A Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközépiskola beiskolázási körzete három megyére terjed ki. Megnőtt a kereslet a szőlő- és gyümölcstermesztő szakemberek iránt, túljelentkezés van a szakközépiskolai tagozatra. Sajnos a jelentkezők egy részét évről évre — az- 1980 1981-es tanévben például a felét — vissza kellett utasítani, helyhiány miatt. A szakközépiskolában mindenképpen szükséges lenne párhuzamos osztályt indítani. Ehhez még annyit, hogy a város vezetése az újabb feladatok megoldásában továbbra is számít a lakosság, a munkahelyek, a szocialista brigádok megértő támogatására. Rapi Miklós A népszerű tudományos irodalom egyik számontartott nrgy értéke August Forel .->• " .■ ideg- gyógyász és természí évtizedekkel előbb kiad' iá is izgalmasan érdekes .íangyák államáról. Ezé; ., 6 és szorgalmasan nyüzsg. nyék nem kis mértékben i'<> munkássága nyomán keltei . : fel a tudományos érdeklődést. Akárcsak a méhek, a hangyák is csoportosan, a genetikailag rájuk osztott feladat szerir differenciálódott szervezettel é. idott funkciójukhoz híven tevékenykednek. A harcosok védik a bolyt a külső ellenségektől, a dolgozók ellátják a közösség szaporodásának teendőit végző királynőt élelemmel, sőt, vannak hangyafajták, melyek édes és tápláló nedveket termelő apró rovarokat „tenyésztenek”, hogy az. élelmiszerellátást biztonságossá tegyék stb., stb. Mindezek arra csábíthatják az embert, hogy emberi tudatosság eredményeinek tulajdonítsák a csoportos cselekvésnek ezeket a különös fajtáit. És valami rendező, irányító értelem létét tételezzék fel. Nos, a Negyedik fázis című tudományos-fantasztikus film valóban a hangyákról „is” szól. És igen hatásos módon fényképezett közelképekben mutatja be nyüzsgésüket, tevékenységíi’.et. Mindez egy olyan történet keretében jelentkezik ebben a színes amerikai filmben, mely a legnagyobb jóindulat mellett sem érdemli ki. hogy tudományosnak nevezzük, vagy a tudomány által vezérelt fantázia szüleményének. Egész sor megválaszolhatatlan kérdés tolakszik a néző elé, miután leperegtek az utolsó képkockák. Miért keresik a hangyák a kapcsolatot az emberrel, egyáltalán miért ennek a fejletlen rovar- félének tulajdonítanak a szerzők emberi, vagy emberi ' Tikára emlékeztető tulajdonságokat. A hangyák társas kapcsolataiba miért visz bele a mese indokolatlan ant- ropomorf vonásokat, mikor a nézők nagy része már középiskolás fokon is tájékozott a tudomány ezzel ellentmondó eredményeiről. A hírek szerint a japán rémfil- nek között lehet találni hasonló témákat. Egy közülük például gyilkos lepkékről szól, melyek akkorára nőttek, mint egy-egy személyszállító repülőgép. Erről a növekedésről meg óhatatlanul eszébe jut a nézőknek H. G. Wells nagyszerű műve. Az istenek eledele, melynek hatására — mármint a regényben szereplő csodaszer hatására — egyszercsak óriásira nőnek az erdők mezők ap- róbb-nagyobb állatai, rovarai és szinte kiszorítással fenyegetik az embereket. De ott a zseniális angol író nem megy odáig, hogy emberi vonásokat és hódító hatalmú politikát tulajdonítson az óriásira dagadt dongóknak, legyeknek és más, szokatlan méretű állatoknak. A szervezett és emberi tulajdonságokkal rendelkező társadalomról áz állatok világában már készült egy igen jól sikerült film, melyet nem is olyan régen mutattak be: a Majmok bolygója. A filmre átdolgozott könyv persze jobb és érdekesebb annál, mint ami a vetítővászonra került, de a témakeresés célja világos és élvezetes. A végkövetkeztetések is érdekesek és megszívlelendők. Sajnos, nincs válasz a tudományosnak látszó kérdésekre' ebben a filmben, az írók el-elkezdenek egy-egy gondolatsort, de sohasem fejezik be logikailag a „mondatot”, nem tesznek pontot okfejtéseink után. Marad csak az olcsó izgalomkeltés, a technikai makettek szokatlanságára épülő hatásvadászat és némi misztikus homály a filmoperatőr munkássága jóvoltából. Cs. L. Matuzsálemek együttese A kaukázusi hegyilakók régi táncai, a falusi életből vett rituális képek szerepeinek Kadgaron, őszét település népi ének- és táncegyüttesének műsorán. Az együttes műkedvelő művészeinek átlagéletkora — kilencven év. Az idén az NDK, Lengyelország. Csehszlovákia nézői ismerkedhettek meg a matuzsálemkorban is aktív művészekkel. • A tizenhat tantermes új iskola tizenkét tantermét ez év végén átadják. (Méhest Éva felvétele) Ipati IfliklDS B FEKETE GÉB TTTKfl-FANTASZTIKUS REGl 49. (15.) Mária és Foxman fölsétálnak a teraszra, közel a delfinekhez. — Azért hívattam ide, kedves Mária, mert... Nagyon veszélyes hely magának mos) a Kék Pisztráng. — Köszönöm, professzor úr. Bocsásson meg, de ha így áll a helyzet, akkor ... tudja, a vőlegényem ... — Hogy is hívják? • — József. Szertném, ha József is idejöhetne. Különösen, ha veszélyben van. i— Egy férfi sohasem lehet akkora veszélyben, mint egy nő. De ha ragaszkodik hozzá-... — Szeretném . .. — Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a Fekete Gén titkára kíváncsiak, azt csak magától tudhatják meg, tőlem nem. Így van? — Igen. — Örülök, hogy megőrizte a titkunkat. — Egyelőre nem volt nehéz. — Nézze Mária! Nézze a delfineket! Hát nem gyönyörűek? — De, igen. — Hallotta, hogy a Vénusz- program keretében egy vízzel, telt űrhajót küldenek fel, az 'utas pedig egy defin lesz? Ugyanúgy kiképzik, mint egy űrhajóst, veszély esetén ugyanúgy képes navigálni ( az űrhajót, mint egy igazi pilóta. — Hallottam, de nem hiszem el. Egyáltalán nem hiszem. — Én nem értek az űrhajózáshoz, nekem nem szakmám a repülés. De az ötlet nem látszik rossznak. Gondolja csak meg: a gyorsujás legegyszerűbben úgy győzhető le. ha az embert vízzel telt palackba dugják. Képletesen szólva, így nem üti meg magát az ember. És ha már úgyis víz van köröskörül, miért ne lehetne a vízben egy értelmes delfin? Miért ne lehetne az egész műszerfal vízben? Miért ne lehetne egy delfint megtanítani arra. hogy fényképezzen? Ehhez igazán nem kell nagy tudomány!, — Értem, professzor úr, értem. Nagyonis értem. így vagyok én szegény Algérnonnal, mintha Al- gernonnal nem is lenne más célom, mint hogy néha szeretettel beszéljek róla, azoknak, akiket szeretek. Tudja, Professzor úr, Algernon annyira mókás, -annyira kedves, úgy tud nézni, de úgy! — Ha érdekli a véleményem, nos... ha érdekli a véleményem, akkor ... ej, teljesen összezavart ezzel az Algérnonnal. Hát hogy jön ez a delfinekhez, akik tulajdonképpen intelligensebbek, mint az ember... gondolja csak meg: értik a nyelvünk! De nemcsak a miénket, akármelyik nép nyelvét képesek volnának megtanuT- ni? — Még a magyart is? — Képzelje, még a magyart is. És akkor vegye'jól észbe, hogy g delfinek nyelvét mi még mindig nem értjük! És az a meggyőződésem. hogy nem is fogjuk megérteni! És tudja, hogy miért nem? — Nem tudom, profeszor úr... honnan is tudnám? — Két lehetőség-van: az egyik, hogy a delfinek nem beszélnek — még annyira sem, mint mi, emberek — azonos nyelven. Vagy. ami ezzel rokon, lehet, hogy egyszerre két nyelven beszélnek, de értik egymást. Mondok egy egyszerű példát, látom, nem érti. Képzelje el, hogy egy angol és egy német diplomata találkozik, s udvariasságból mindkettő a másik nyelvén beszél. Megértik egymást? Hogyne! Odamegy hozzájuk egy mongol, aki nem diplomata és nem tud se angolul, se németül. Elképzelhető, hogy ez a mongol fiatalember, bármilyen okos is, megfejtse valaha azt a beszélgetést? Nem, ugye, nem. Mindaddig nem, amíg azt képzeli, hogy a két diplomata egy és ugyanazon a nyelven beszél... WffiíM — Nagyon érdekes, professzor úr... Hogy jött rá? — Nem jöttem rá, csak gondoltam erre a lehetőségre is. Aki gondolkodik, annak nem szabad a leglehetetlenebb lehetőséget sem eleve elvetni. A valóságban, a jövőben semmi sincs, ami lehetetlen. Hát akkor a gondolkodásban sem szabad lehetlennek lenni! — Igen, értem.... És a másik lehetőség? — Persze, persze ... Látja, milyen szórakozott vagyok? Kislány korában biztos maga is játszott titkosírásdit a . barátnőjével... vagy volt valamiféle titkos jelbeszédük. — Igen, rémlik ... — Nos akkor az is rémlik talán, hogy ennek a kulcsnak csak addig volt értelme, amíg valaki meg nem fejtette. Ha valaki idegen rájött a nyitjára, akkor már nem volt benne semmi érdekes, hiszen titkokat nem lehetett vele megőrizni... Nos, képzelje el, hogy a delfinek valamely titkos jelbeszéd segítségével beszélnek. — Nagyon érdekes... — De ne felejtse, hogy gyerekkorunk titkos nyelve mindig ugyanarra a nyelvre volt visszafordítható. Most próbálja meg elképzelni, hogy elfelejtették — maga is, meg a barátnője is — az anyanyelvűket.- olyan sokáig használták a saját, titkos jelbeszédüket. Elveszett a valódi nyelv, egy képzett, nem valóságos nyelven kell magát kifejeznie! Nehéz? Eleinte. Aztán pontosan úgy funkcionál, mint az eredeti. Most képzelje el, hogy valaki, vagy valakik elöl ezt a nem valódi nyelvet is el akarja rejteni. Mit csinál? — Ebből a nyelviből csinálok egy másik nyelvet... — Pontosan! És most képzelje el, hogy évről-évre, esetleg hónapról hónapra más és más nyelven szólal meg... képzelje el. hogy állandóan> új és új nyelvet talál ki, és ráadásul van egy barátnője, aki közvetítő n' 'Ív beiktatása nélkül is megérti a maga nyelvteremtő nyelvét, a maga frissen születő nyelvét... ■ — De hiszen egyetlen nyelvet, még az anyanyelvet sem tudjuk teljes pompájában megtanulni! Nincs senki, aki saját nyelvének minden szavát bármikor használni volna képes! Ebhez mi buták vagyunk... — Mi igen. de a delfinek talán nem... — Ennyire okosak? — Igen. S ráadásul egy teljesen ki sem használt agyuk van. hiszen ők csak játszanak, nem pedig termelnek. — És ha éppen azért ilyen okosak, mert nem termelnek, csak játszanak?e . — Maga most Ja kislány ... Gyermekkor ezt úgy mondtuk: a tyú tojás problémája ez. mi volt előbb: a tyúk >jás. Értelmes felelet nine Csak megkerülni lehet a vk . azzal, hogy hüllőtojás . akkor is volt, mikor a tyúkok még ki sem alakultak... De ez most nem érdekes. Hol is tartottunk? ... — Ott, hogy a c\ ’inek nem termelnek... — Nos, nekem az a véleményem, hogy a delfinek egyszerűen lemondtak arról, hogy termeljenek. Ha nem nevet ki, akkor elmondanám egy réges-régi teóriámat ... — Ugyan, hogy képzeli, hogy én? A professzor urat? — No-no, várjon csak. Maga egész egyszerűen csak elhiszi, csak tudomásul veszi, hogy a delfinek ennyire okosak. — Igen. — De a tudomásulvételen túl ugye. nem rázza meg a felismerés? Az ember, úgy tanultuk, maga is. én is. azért okos. azért ember, mert elkezdett dolgozni, elkezdett termelni. De mitől okos a delfin? Soha nem dolgozott, sóba nem termelt... miért van az agya mégis olyan tökéletesre alkotva, ha egyszer sem használja arra. amitől még okosabb, még tapasztaltabb lenne? Honnan tudja. hogy neki nem is kell termelnie. honnan tudja, hogy elég okos ő anélkül is? — Nem tudom, professzor úr. Nem tudom. Egészen meg vagyok szédülve... — Nem ért valamit? Fejtsek ki valamit bővebben? — Nem. nem arról van szó. Tudja a professzor úr. hogy én magát mindig megértettem... akkor is. ha a szavakat nem mindig tudom szó szerint megérteni... de a professzor úr olyankor valami belső erő segítségével hat rám, és akkor megértek mindent. Vagy legalábbis úgy érzem, hogy értek mindent... Vagy majdnem mindent. (Folytatjuk.)
