Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

1980. szeptember 83. • PETŐFI NÉPE • 3 PRÓBA. MELYEN „KINYÍLT AZ ÉG” Bemutató előtt a „Állandóan hideg-meleg vízbe ejti az olvasót, a nézőt” Kétnyelvű Revizorról irodalmi estek a rádióban A jó bornak nem kell* cégér — tért ki „ajánlja néhány szóval ol­vasóinknak a Revizort” kérésem elől Szőke. István. A szakmai be­szélgetésre mindig kész, az újságírókhoz előzékeny rendező most lát­hatóan ódzkodik a jóslásszerű kommendálástój. Némi tűnődés után ennyit tesz hozzá: — Gogol művére gondoltam természetesen. Mármint az orosz klasszikus az a bizonyos jó bor. Az előadás? Majd meglátjuk. Vélekedését inkább szemeiből, gesztusaiból következtetem, mondani csak ennyit mond: — Remélem jó színvonalú, helyenként talán átlagon felüli Revizort látnak a nézők. Félreértés ne essék, megismétli a legfontosabbat: — Remélem. A negyedik kecskeméti évad­ját kezdő, nyolcadik itteni bemu­tatójára készülő művész maga sem tudta pontosan, hol tarta­nak, hogy áll. össze a darab. Mind­össze 'bő három hete próbálnak. (Tovsztogonov, a világhírű le- ningrádi rendező is az időhiány­ra panaszkodott az 1973-as neve­zetes Revizor előkészületeiről, nyi­latkozva. Pedig két hónapig dol­gozhatott az általa válogatott re­mek színészekkel.) Szívesen beavatott azonban töprengéseibe, gondolataiba. — ■ A Revizor-előadásokon oly­kor az időszerűséget, máskor a történet általános, egyetemes ér­vényét hangsúlyozzák. Szerintem az adott kor, a kalandor-diktátor Romanov Miklós cár társadalmá­nak olyan ferdeségeit, visszássá­gait leplezi le, amelyek általában, ilyen-olyan mértékben mindig megtalálhatók. Ám Gogol ebben a shakespeare-i dramaturgiája, shakespeare-i igényű, a ' műfaji korlátokat átlépő remekében töb­bet tesz: az Ember természetraj­záról szól. Mégis a darabnak egy ilyen lélektani-realistának ne­vezhető vonulata eltörpül amel­lett, hogy az embert egy megha­tározott közegben, a vascár alatt­valójaként ábrázolja, így az ál­talános emberi és a bizonyos kö­rülmények között jellegzetes, ti­pikus szervesen, egymást gazda­gítva ötvöződik. A Revizorral birkózó alkotókat olykor megtéveszti a stílusok ke­veredése. Tragédia, komédia, bur- leszk egyaránt jelen van. Állan­dóan. hideg-meleg vízbe ejti az olvasót, vagy a nézőt, az olvasót szinte mindig, jobb esetben az előadás nézőjét. Ennyit mondhatok most. A színészek nagy odaadással készül­nek. Tisztelem a nézőket, rosz- szul érzem magam foghíjas szék­sorok, még inkább unatkozó kö­zönség láttán. A kecskemétiek is­merik színházukat, a 'művészeket, sokan rendezéseimet, Gogolt min­denekelőtt: bízom, bízunk a ta­lálkozásban, a közös élményben. Nézzen be a próbára, talán ép­pen most nyílik meg az ég. Szerencsém volt; most kapott fényt, életet néhány jelenet. Most találták meg azt a hangsúlyt, azt á gesztust, azt a ritmust, ami a művészet, a közös ügy áramköré­be kapcsolja a szereplőket, a né­zőket. Most emelkedett a szöveg önmaga fölé, él igazán a Revizor, most találkozott a szerzői, a ren­dezői, és a színészi szándék. Él­vezik a játékot, boldogok, repül­ni szeretnének. Hlesztakov sohasem gondolt arra, hogy ellenőr, a hatalom kép­viselője, ,yvalaki” legyen. Kicsit önző, de tulajdonképpen jelen­téktelen figura. Fél, fél, fél, mert leszorítottan él, mert hiányoznak a vágyott életmód feltételei, mert kiszolgáltatottja körülményeinek. Félelmét látszólagos közönye, a sarokba szorított ember nagyhan­gú kivagyisága sem -takarja. Ab­ban a bizonyos kisvárosban a mindenható polgármestertől ret­teg leginkább. Egy szemhunyorí- tással lehetetlenné tehetné a ven­dégfogadói potyázót, kicsapathat­ná a városiból vagy bekasznizhat- ná, ha úgy hozza a kedve. De az ilyen zsarnoki rendszer­ben a polgármester is fél. Na­gyon is valóságos figura. Okos ügyeskedő, ügyes helyezkedő, annyival gátlástalanabb környe­zeténél, amennyire jobban érti a hatalmi .mechanizmus játéksza­bályait. Itt a vég, vagy a vég kezdete, hihetik, amikor először találkozik a — tehetségét méltánylók szá­mára is meglepetés — M. Hor­váth József—'Hlesztakov és a fö­lényesen nagyszerű Tolnai Mik- lós—iPolgármester a szállóban. Ilyen pillanatokért érdemes szín­házba menni. Eljátsszák, mi az hogy eljátsszák: miként bújnak be az emberek a Pozícióba. A tisztség, vagy a vélt tisztség ho­gyan változtatja meg emberi kapcsolataikat, viselkedésüket. Dolgom lett volna, szerencsére maradtam. Így tanúja lehettem, amikor Hlesztakov végre egy jó ebédhez jutott. Egyik pillanatban falna, lakmározna, majszolna, egy kortyintással, egy harapással be­kebelezne mindent, űzi üres gyomra, hajtja eredendő falánk­sága, a másikban eszébe jut; a Revizor tünteti ki jelenlétével, a föltálalt étel megízlelésével ven­déglátóját: eddegél, majd-majd papizik, uraskodik, amíg a szerep szerint nem esik ki szerepéből. Én ezért is ajánlom a jól per­gő, az adott körülmények között jónak ígérkező előadást. Heltai Nándor A Magyár Rádió és a hollan­diai NOS rádió első alkalommal rendez közös, kétnyelvű estet. Csütörtökön a Radnóti Miklós Színpadon rögzítik hangszalagra a „Plusz és mínusz együtt terem­ti a fényt..című műsort. A rendezvényen öt holland költő mutatkozik be a magyar közön­ségnek: az egyórás programban saját vérseiket tolmácsolják. Ma­gyar előadóművészek is bemutat­nak holland költeményeket. A műsorban Deddnszky Erika, a Hollandiában élő fordító beszél­get a különböző korosztályokat képviselő poétákkal. A felvételt a tervek szerint még ez évben sugározza a rádió. Az év hátralévő részében to­vábbi kétnyelvű irodalmi esteket is réndez a rádió. Az NDK rá­dióval — a Stimme der DDR és a Berliner Runidlfunk szerkesztő­ségével — Szentesen, illetve Bony- hádon népszerűsítik a Német De­mokratikus Köztársaság költőinek alkotásait. A tervek között szere­pel az újvidéki szerb rádió iro­dalmi szerkesztőségével készíten­dő kétnyelvű műsor, amelyben fiatal magyar 'költőknek József Attiláról írott versei hangzanak el.' Az október végén Szabadkán rendezendő műsor viszonzása a nyár elején Szentendrén megtart tott szerb irodalmi estnek. A közeljövőben Szlovákiában vendégszerepeinek fiatal magyar költők: az irodalmi estről a ma­gyar és a pozsonyi rádió felvé­telről számol be. Két elkészült műsor már be­mutatásra vár a rádióban. Előre­láthatólag október 23-án ismer­kedhetnek meg a hallgatók a Ma­gyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének dísztermében hangszalagra rögzített, József At­tilát idéző kétnyelvű irodalmi est programjával. A Studio Burgen­land Ének Pannóniáról című mű­sorában dunántúli, valamint kor- társ burgenlandi költők versei hangzanak el. (MTI) HAZAI TÁJAKON Séta a Rákóczi-várban A Bodrog két partján települt Sárospatak a Hegyalja hagyomá­nyos kulturális és idegenforgal­mi központja. Kimagasló jelentő­ségű történelmi emlékei évente sok tízezer'látogatót vonzanak. A borairól messze földön ismert Tokaj -HegyaLja északi végénél, a Sátoros hegyek karéjától övezett fennsík szélén,, a Bodrog partján emelkedik a legendás hírű sáros­pataki Rákóczi-vár. Patak a XI. századtól — kör­nyező erdőbirtokuk központjában — királyaink szálláshelye volt. A XII. században „olasz” vendégné­pek telepedtek le a birtokon, ők rakták le a gyorsan fejlődő tele­pülés alapjait, amelyet 1241-ben a tatárjárás talán elkerült. 1250- ben' IV. Béla innen írta a pápá­nak, hogy újaibb támadás ellen várak sorával erődítteti a Duna vonalát. Nem sokkal ezután ren­delhette el itt is királyi vár épí­tését. Fia. V. István 1262-ben már eladomónyozta Patak várának egyik, még befejezetlen tornyát. Ez az erősség azonban — az ok­levelek tanúsága szerint — a mai vártól 10 km-re, a Sátoraljaúj­hely déli szélén emelkedő Vár­hegyen állt, és 1261-ben még sá­torhegyi várként említik. Patak városában először 1445- ben említenek erősséget. Nagy­arányú építkezéseket folytattak a XV—XVII. században a vár ak- korjl tulajdctaosai, a Pálócziak, Petényiek, Lórántffyak és Rákó- cziak. Ebből az időből származ­nak a ma is álló hatalmas, négy­szögű lakótorony (XV. sz.) mel­lett a várkastély legszebb, rene­szánsz stílusú részletei (XVI— XVII. sz.). A vár később, a XVII. század elején Lórántffy Zsuzsan­na révén a Rákóczi-család tulaj­donába került, s mintegy három­negyed évszázadon át a hatalma^ kiterjedésű Rákóczi-uradalmak egyik legfontosabb központja volt. A vár „Sub rosa” szobájá­ban folytak á hagyomány szerint az 1666—71-es H a bsb urg - el lenes, ún. Wesselényi-összeesküvés egyes tanácskozásai. Nagy szelepet ját­szott Sárospatak a kuruc felkelé­sek és a Rákóézi-szabadságharc idején. A fejedelem gyakran tar­tózkodott a várban, és itt tanács­kozott 1708. november 22.—de­cember 17-én a kuruc szabadság- harc. legradikálisabb határozato­kat hozó országgyűlése is, amely a harcoló jobbágykatonák és csa­ládjaik felszabadítását rendelte • A boltívek alatt ünnepélyes csend. • Vörös-torony. A négyszög alap­rajzú. legfelső szintjén négy sa­roktornyos, középkori lakótorony. el.; A szabadságküzdelmek leve­rése után a császári hadvezető­ség a sárospataki vár legfonto­sabb erődítményeit felrobbantot­ta. A kastély és a hozzá tartozó uradalmak pedig a császári ud­varhoz hű főurak — Trautsohn, Bretzenheim hercegek, Windisch- grätzek — kezén voltak évszáza­dokon át. A felszabadulás után került végül a magyar nép tulajdonába, ma mór hiteles alakjában tárul elénk a Perényiek és Rákócziak vára, amelyben a Magyar Nem­zeti Múzeum Rákóczi Múzeuma kapott otthont. T. I. 9 Kilátás a Bodrogra. 9 Baloldalt: a loggiás folyosó, illetve lépcsöfeljáró a magyar építé­szettörténet legszebb emlékei közé tartozik. Jobbra: részlet a rene­szánsz hármas árkádból. • Kastélyrészlet. (Tóth Sándor felvételei) Szófia-Madrid A MAGYAR KÖZVÉLEMÉNY is őszinte érdeklődéssel kíséri azt a tanácskozást, amelyet ezekben a napokban tartanak Szófiában a „Népek világparlamentje a békéért" elnevezéssel. A világ minden tájáról érkezett delegátusok — mintegy kétezren a legkülönbözőbb tár­sadalmi rétegek, pártok, egyházak, békemozgalmi és más nemzetközi szervezetek képviselői közül — gyűltek egybe Szófiában, hogy meg­vitassák, a béke, az enyhülés, a leszerelés érdekében vállalt feladato­kat. Mondhatni, bevezetőjeként annak a talál'kpzónak, amelyre no­vemberben Madridban kerül sor, ahol az Európai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet záróokmányát aláíró országok a Helsinkiben el­fogadott dokumentum előírásai szerint rendezik meg magas szintű eszmecseréjüket. Szófia- ilyen értelemben szélesebb körű tanácskozás, s alkalmat ad arra, hogy ne csak az európai országok — valamint a záróokmányt szintén aláíró Amerikai Egyesült Államok és Kanada megbízottai fejt­sék ki nézeteiket, hanem az ázsiai, afrikai, latin-amerikai földrész, a gazdaságilag elmaradottabb nemzetek képviselői is hallassák sza­vukat. Azt természetesen nem lehet remélni, hogy a béke-világmozga- lom szervezettségét is megmutató parlamentszerű nagy megmozdulás állásfoglalásai majd olyan hatással lesznek a madridi értekezletre, hogy az ott részt vevők közül a ma még más irányba tartók is képe­sek lesznek hivatalos állami politikájukat megváltoztatni, s újból az enyhülés útjára lépni. Abban azonban bízni lehet, hogy a tárgyalások alaphangját nem az ellentéteket szító, rágalmazó tónusú felszólalások szabják meg, hanem a népek óhajaival, a közvéleménnyel is számoló józanabb hangok, melyek kialakításához a mostani parlament is se­gítséget kíván nyújtani. Ilyen értelemben tekinthetjük a szófiai béke- világparlamentet a madridi találkozót megelőző fontos állomásnak, bár természetesen annál szélesebb körű feladatokat is vállal, fóruma­ként a világ békemozgalmának, a haladó emberiségnek. NEKÜNK, EURÓPÁBAN élőknek, természetesen földrészünk vész­terhes felhőinek az eloszlatása tűnik a legfontosabbnak, bár tudjuk, ma már a földgolyó bármely részén fellobbanó helyi háború fokozód­hat akár nemzetközi világégéssé. Európa mindig gyújtópontja volt a nagy világkatasztrófáknak — színtere két világháborúnak —, s most is felvonuló terepe a legkorszerűbb hadseregeknek, gyűjtőhelye a nyu­gati tőkés világ érdekeit hordozó katonai csoportosulás, a NATO hadi arzenáljának, mellyel szemben a Varsói Szerződés tagállamai is kény­telenek megfelelő erőegyensúlyra törekedni. Hatalmas összeg az, amit a világon évente elköltenek fegyverkezés­re. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet évkönyvében közzé­tett adatok szerint a fegyverkezési kiadósak az idén elérik az 500 milliárd dollárt. A NATO az elmúlt évben 192 milliárd dollárt költött fegyverekre. A jelentés szerint a szocialista országok katonai szövet­sége tavaly 74,2 milliárd dollárral kevesebbet fordított katonai célokra, mint a NATO. Igaztalan tehát az a vád, amikor a nyugati világ ka­tonai körei a fegyverkezési kiadások állandó növelésének indokául a fokozódó „szovjet veszélyre” hivatkoznak. Ezzel az indokkal igyeksze­nek mindig új és új fegyverfajták elfogadtatására és telepítésére a szövetséges államok körében, amelyek természetesen nem váltanak ki egyöntetű helyeslést ezekben az országokban, s főként nem a háborús pusztításokra még emlékező lakosság soraiban. A HELSINKIBEN megfogalmazott alapelvek, az 1975. augusztus 1-én aláírt záróokmány, alaposan kimunkált fejezetei a népek egyenjogú­ságán és önrendelkezési jogán alapuló baráti és jószomszédi kapcso­latok fejlesztését, a nemzetközi béke, biztonság, a kölcsönös megértés és bizalom elősegítését határozták el, irányozták elő közös célként a nemzetek számára. Akkor úgy tűnt, hogy ezek az elhatározások — há nem is könnyen elérhetően — az enyhülés időszakát hozzák el, amely­ért küzdeni, dolgozni mindenkinek érdemes. A magyar delegáció ve­zetője, Kádár János, az értekezlet utáni nyilatkozatában — amelyben történelmi jelentőségűnek nevezte a tanácskozást — óvott bennünket az illúzióktól, mivel az enyhülés ellenzői, mint mondotta: ......a mi he lsinki aláírásunkkal még nem tűntek el az életből, a valóságból... Küzdelemmel, munkával jutottunk el idáig, s a továbbiakban is dol­goznunk, harcolnunk kell.” A magyar nép elkötelezettségét hangoz­tatta a béke ügye mellett. Az eltelt fél évtized a biztató kezdet után az enyhülési folyamat megtorpanását hozta, de nyilvánvaló az is, hogy az erőviszonyokban nem állt be változás. Űjabb erőfeszítésekre van tehát szükség a szo­cialista és a tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak fejlesztésére, a nemzetközi problémák tárgyalások útján való megoldására!. A Szov­jetunió és a szocialista országok számos javaslata sokáig süket fülekre talált főleg a napi politikát a választási taktika eszközévé tevő ame­rikai diplomácia részéről, amely európai szövetségeseinek kétoldalú tárgyalásait is igyekezett akadályozni. Az utóbbi időben — reméljük nem hasonló alkalmi fogások ezek — a tárgyalási készség jelei mu­tatkoznak amerikai részről is, ami persze még messze van a tényleges közeledéstől. A feszültség enyhítésében azonban minden kis lépést meg kell becsülni, s az érte folyó küzdelmet nem szabad feladni. ILYEN SZEMSZÖGBŐL nézve szintén nagy jelentőségű mindaz, amit a haladó tömegmozgalmak nyújthatnak a nemzetközi politika síkján a békés egymás mellett élés, híveinek. Szófiáról biztosan keve­sebb tárgyilagos hír jut el a tőkés világ sajtóján, televízióján keresztül az ott élő emberekhez, mint a szocialista közvéleményhez. A madridi találkozóra is másként készülnek ezekben az országokban. Mégis bí­zunk abban, hogy az úgynevezett politikai háttér kialakításában vál­tozatlanul fontos szerepe van a haladó mozgalmak felvilágosító tevé­kenységének, fellépésének, egységes állásfoglalásának. Aminek kialakí­tásáért Szófiában sokat tesznek a magyar delegátusok, s a madridi ta­lálkozó előkészítésére is- lényegbevágó javaslatokkal érkeztek hazánk megbízottai. Ott vagyunk tehát a világ békéjéért küzdők soraiban, s ez idehaza is fokozott elkötelezettséget ró ránk. Helytállással, s az ügy iránti fi­gyelemmel vegyük ki részünket a mostani időszak hazai és nemzetközi békemozgalmának feladataiból. F. Tóth Pál KISEBB FORGALOM, NAGYOBB BEVÉTEL Nyugodt nyári szezon a Balatonnál Zsúfolt nyári idények után ez évben nyugodt szezonja, viszony­lag , kiegyensúlyozott idegenfor­galma volt a Balatonnak — ösz- szegezte az idei tapasztalatokat Rqsta Sándor, a Balatoni Intéző Bizottság főtitkára az MTI mun­katársának adott nyilatkozatában. — Valósággal fellélegezhetett a tó, amelynek vízminőségi gondjai főleg a tavalyelőtti nyári terhe­lés alkalmával váltak szembetű­nővé — mondotta a főtitkár. — Ezért a zsúfoltságot nem kíván­tuk fokózni és a balatoni nyarat meg akartuk hosszabbítani. Tö­rekvéseinket ' több gazdasági és időjárás) tényező segítette. A fő­szezon nyugodt, nagyobb gondok­tól mentesen ért véget, az utó­idény pedig megmutatta, hogy a nyárutóra p lehet idegenforgal­mat szervezni. — A forgalom — bár még nincsenek pontos statisztikai ada­taink — feltehetően 15—18 szá­zalékkal csökkent, ezt viszont el­lensúlyozta a legtöbb helyen a nagyobb bevétel. örvendetes, hogy lényegesen növekedett a vendégek itt-tartózkodási ideje. A BIB főtitkára a közeljövő feladatairól, a tervekről elmon­dotta: — Az érdekelt tárcákkal, főha­tóságokkal és a tanácsokkal együtt azon fáradozunk, hogy a következő esztendő tervét megfe­lelő szervezettséggel, jól progra­mozva, időben valósítsuk meg. A Balaton bizonyította: még „lélegzik”, a vize friss és üdítő, de néhány körzetben — mint köztudott — már hathatós be­avatkozásra van szükség, és az orvoslásnál nem szabad , késle­kednünk. A jövő esztendőben megkezdődik a kis-balatoni elő- tározó építése, amely egy nagy­szabású vízminőség-védelmi prog­ram kezdete. — Ami az idegenforgalmat il­leti, szeretnénk elérni, hogy any- nyian tartózkodjanak a Balaton­nál, aihányan zavartalanul, kelle­mesen pihenhetnek és szórakoz­hatnak. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents