Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

4 • PRVgSl NÉPE <g^l9«f>0gf*usrtu* IS. UGYANANNYI BNERGIÄVAL, NÉGYSZER NAGYOBB FÉNYERŐ Növeli tőkés exportját az EKÄ kalocsai gyára Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára kalocsai gyáregy­ségének 405 millió forint az idei árbevételi terve. A gyár összter­melésének mintegy 65 százalékát adja a több mint ötszáz dolgozót foglalkoztató kalocsai gyáregység, ahol külső- és belsőtéri lámpates­tek, fényszórók, ipari világítótes­tek készülnek. Ezévi exportjuk meghaladja a húszmillió' forin­tot. Az első félévi, időarányos ter­vünket 108 százalékra teljesítet­tük, vagyis csaknem 207 millió forint árbevételt könyvelhetünk el június végéig — mondja Mes- fcó Csaba gyáregységvezető. — Idei kapacitásunkat, a decembert kivéve, már lekötötték megren­delésekkel kül- és belföldi part­nereink. Az utolsó hónapot ille­tően még folynak a tárgyalások. | várhatóan tőkés exportra dol­gozunk majd az év végén. Ha si­kerül megegyeznünk, akkor Olasz- ''rszáaba mintegy B millió forint értékben hagyományos típusú lámpatestet szállítunk, és to­vább növelnénk kivitelünket az. NSZK-ba is. — Milyen megrendeléseket kap­tak erre az évre, s melyik nyuga­ti országtól? — Legnagyobb partnerünk az NSZK, hiszen több mint 16 millió forint értékű világítótestet és , fényszórót rendelt eddig. Szíriá­ba, Irakba, Írországba és Angliá­ba 3 millió forintos tételben ugyancsak fényszórókat és belső­téri lámpákat szállítunk az idén. — Hogyan alakul a szocialista kivitelük? — Csaknem 60 millió forint az idei tervünk: az NOK-ból és a Szovjetunióból kaptunk megren­delést, s 36 millió forint értékű belsőtéri lámpatestet már elszál­lítottunk az első félév folyamán. Szocialista exportunk hasonlóan alakul, mint az elmúlt évben. Nö­vekedés a tőkés kivitelünknél je­lentős, hiszen körülbelül 100 ezer­rel több terméket szállítunk a nyugati országokba, mint tavaly. — A beruházások csökkenésé­vel, általánosan csökkentek a bel­földi igények is termékeink iránt — mondja a gyáregységvezető. — Kevesebb üzemcsarnok és iroda­ház épül, kevesebb lámpa kell. Pe­dig a fénycsőlámpák használata a régi épületekben, helyiségekben is célszerű. Nagyon sok vállalatnál, intézménynél elavult a világítás, az iskolákról nem is beszélve. Tudvalevő, hogy az itt készülő. ' korszerű lámpák, azonos mennyi­ségű energia felhasználása mel­lett, négyszer annyi fényerőt ké­pesek kibocsátani, mint a hagyo­mányos izzók. Osztrák licenc alapján, jövőre megkezdjük egy új típusú fénycsöves lámpa gyár­tását is, amely a jelenlegi haté­konyságát is felülmúlja majd. A Iburok műanyagból készül, fröccs­öntéssel, s a fénycsövek fémgő­zölt, tükrös bórában helyezkednek el. A búrák több, állítható részből tevődnek össze, vagyis lényegé­ben több fókuszuk van, de vala­mennyi egy fényforrásról táplál­kozik. Ezeket a fókuszokat azután úgy kell beállítani, ahogy a leg­célszerűbb, a különböző helyisé­gek tökéletes, megvilágítása érde­kében. Nem állítom, hogy nagyon olcsók lesznek ezek a lámpák, de hosszabb távon jó befektetés, s a mai energiaaondok mellett, min­denképpen kifizetődő. • Félautomata gyártósor, amelyen a lámpatestek K. E. részei készülnek. (Méhesi Éva felvételei) I ./ „házai” és alkat • A gömb alakú higanygőzbúrák terek, parkok megvilágításához, belföldre készülnek. t A fémből készülő lámpatestek, a 315 tonnás, mélyhúzó présgép alatt kapják meg eredeti formá­jukat. Rugalmas termelés Szabályozási, szemléleti, tárgyi hiányoknak egyaránt ré­sze van abban, hogy a termelőágazatok árukibocsátása nem igazodik kellő rugalmassággal a piaci igényekhez, a felhasz­nálói szükségletekhez. A változtatás e helyzeten éppen ezért nem puszta elhatározások függvénye, annál inkább lehet sokrétű cselekvés eredménye. MEG NAPJAINKBAN IS — ér­ték alapján számítva — tíz szá­zalékkal részesednek a gép- és be­rendezésipar termeléséből azok az áruk, amelyek készítését első íz­ben 1959-ben vagy korábban kezdték meg. S egészen másnak látszó, valójában azonos értelmű eset: a vegyipar egy év alatt 228' új termékkel lépett piacra, ami önmagában örvendetes, elismerés­re érdemes. Ám ezzel együtt az új árucikkek aránya a teljes terme­lésből az egy százalékot sem tette ki. További példa arra, hogy nem elszórt, hanem sajnálatosan jel­lemző akadályon törik meg gyak­ran a lendület: a szövőgépek ál­lásideje az' üzemidő 14 százalékát érte el egy esztendő átlagában a textiliparban, ám azon belül a gyapjúiparban már 28 százalék volt, s ugyanitt az automata szö­vőberendezések az üzemidő 41 százalékában álltak tétlenül. A rugalmas termelés sokféle részteendö eredménye, de termé-,. szetes, hogy a rugalmasságnak is korlátái vannak. Többnyire nem lehet elvárni egy műszeripari cégtől, hogy állítson elő fémtö­megcikkeket, így bútorvasaláso­kat, mert azok igencsak kelendő­ek lennének. Az viszont jogos kí­vánalom, hogy a cég igyekezzék technikai, technológiai eszköztá­rát rugalmassá formálni. Rugal­massá, azaz képessé arra. hogy amikor a fölhasználok úgy igény­lik, akkor alkatrészek nagy töme­gét termeljék meg, amikor pedig a legkeresettebb műszercsaládra futnak be rendelések, akkor rö­vid idő alatt az kerüljön le a gyártósorokról. JOGOS KÍVÁNALOMRÓL Ír­tunk az előbbi bekezdésben, s hogy tényleg jogos lehessen, hoz­zá kell tennünk a következőt: el­engedhetetlen, hogy a rugalmas­ság kifizetődőnek bizonyuljon, a bevételek tükrözzék tehát a telje­sítményt, legyen az áru vagy szer­viz, alkatrész vagy berendezés, csekély értékű, esetleg ellenkező­leg, nagy pénzbe kerülő holmi. Nem ez volt a helyzet, ilyesfajta előnyöket nem élveztek azok a cégek, amelyek, a; korábbin szabá­lyozás körülményei közepette 1 Js megpróbáltak rugalmasak ■ lenni. A szabályozás tökéletlensége — az érdekeltség és az ösztönzés hiá­nya — s a termelő kényelmessége összetalálkozott, ráadásul tovább fokozta ezt a hatást az objektív adottságok némely elemének gyengesége. , í AZ ELEMZÉSEK mutatják: a gépgyártásban általában nem gond a rugalmasan fölhasználha­tó technikai eszköztár, hanem |— gyakran — az a baj, hogy a gyors váltásokat a termelési, folyamat egy-egy pontja akadályozza meg; a felületkezelés hiánya vagy sze­rény kapacitása, a festőműhely korszerűtlensége, egyetlen nagy teljesítményű sajtoló nélkülözése stb. Amiből arra következtethe­tünk: jó néhány termelőhelyen figyelmes vizsgálódás eredménye­ként csekély — viszonylag sze­rény — ráfordításokkal igenis kialakíthatók a rugalmas áruki- bócsátás feltételei. A tapasztalat' viszont arra figyelmeztet: a vál­lalatok vagy a meglevő technikai, technológiai alapokhoz szabják hozzá a gyártmánytervezést — konzerválva ezzel a nehézkessé­get, s vele az elmaradást a nem­zetközi piaci követelményektől —, vagy teljes körű fejlesztést óhajta­nának megvalósítani. Talán közép­út nincsen? Vitathatatlan: nem elég, ha úgy határoz a termelő, hogy megpró­bál rugalmas lenni. Ehhez felté­telek szükségesek; előgyártmá- riyok, könnyen — és a tömegter­melés következtében — olcsón be­szerezhető kiegészítő gépfelszere­lések, szerszámok stb. kellenének. A fejlesztési irányok napjainkban azt mutatják, hogy elsősorban a szakosított részegység- és alkat­részgyártás fejlesztésében rejle­nek nagy lehetőségek a feldolgozó ágazatok rugalmasságának foko­zásához. NINCS RUGALMAS termelés az igények ismerete nélkül. A las­súság a rugalmasságban: fából vaskarika. Olykor mégis sikerült, sikerül elérnünk. A hazai textil­ipar például a vevő kérte kimin­tázást háromszor annyi idő alatt valósítja meg, mint legerősebb külföldi versenytársai, s ezzel együtt még a rugalmas — divatot követő — területek közé tartozik! Ami általánosítható esetenként .erőteljes figyelmjez|été5-'>arraksrí#. taptunje^e lehetőséget karn^íik­tatásában, ahol lenetnenk? S ahol lehetnénk a termelés rugalmassá­gában, az még mindig eléggé el­marad attól, ahol kellene, hogy legyünk. L. G. Az üzemszervező kálváriája... HAZUNK TÁJA Kiállítás előtt a kecskeméti kiskertekben A 69. OMÉK-on a Bács-Kiskun megyei kistermelőket a kecskeméti és a kiskunhalasi kertbarátok képviselik. A kecskeméti kiskert-tulajdonosok szá­ma jóval meghaladja a másfél ezret. Több millió forint értékű munkájuk eredményeként elhanyagolt, nagyüzemi művelésre alkalmatlan területeken olyan növénykultúra virágzott fel, melyet központi keretből csak nagy ál­dozatok árán tudtak volna megvalósítani. A város körül mintegy homok­fogóként kiskertek százai alkotnak zöld övezetet. usűBg Műt?1 • Vigh Lajos kertjében gyakran találkoznak a kertbarátok. A fagyc tavaszi napon ez a kis fóliasátor két petróleumlámpa segítségév védelmet nyújtott az uborkának és a paradicsomnak a hideg eilen. • Kertjének egyik büszkesége a hatalmasra A baj akkor kezdődött, amikor Tórkonyit elküldte főnöke a két­hónapos munka- és üzemszerve­zési tanfolyamra. Visszatérte után a friss oklevelesek vehemenciájá­val lázasan munkához látott. Ele­mezte, feltárta azokat az okokat, amelyek néha súlyos félórákat csíptek el a munkára szánt idő­ből. Az értékeléseket a vállalat ve­zetői hasznosították. Sőt, úgy tar­tották, ők az elsők, ahol sikerült végre a tudományt termelőerővé átalakítani. Sőt, arról is álmodoz­tak, hogy különféle átszervezé­sekkel csökkenthetik a már meg­lehetősen felduzzasztott adminiszt­ratív létszámot. Ekkor történt, hogy Tárkonyt egy különös jelentést tett az első számú vezetők asztalára. Pontos közgazdasági számításokkal bizo­nyította, hogy nevezetesebb névna­pokon, úgy mint Sándor, József, István, János, vagy a másik nem­hez tartozó Mária, Erzsébet, és Katalin1 napján munkaszüneti na­pot kell tartani. ’ Az időelemzések ugyanis egy­értelműen bizonyították, hogy a lakodalmi hangulat már a név­napot megelőző délutánokon tető­pontra hágott. A du gesz borból, pálinkából, a. tűzhöz közelállók és kex>ésbé azok kaptak „indítóbri­kett’’ gyanánt egy-egy pohárká­val, hogy a többit már saját re-i zsiben gurítsák le a garaton... Közben az erre az alkalomra szerveződött pénzgyűjtő brigádok járták az irodákat, szedték a név­napra valót tíztől, száz forintig. Függően attól, hogy az ünnepelt takarítónő volt, vagy a főosztály- vezető titkárnője. Mert ugye Ma­riska néninek minden évben a 2—3 szál kötelezd szekfü mellé csak a fél liter őszibarack likőr dukált... Másnap a ;,munkaidő” fél nyolc­kor kezdődött So/ta ennyi pontos ember egy rakáson. Háromnegyed nyolckor már az Omnia kellemes illatába belevegyült a kisüsti kocsmai bűze. A reggeli snapsz után ropi és sóstangli következett, majd borozgattak,. beszélgettek. A bátrabbak, a kártyaszenvedélytől fertőzöttek egy-egy demizson tár­saságában behúzódtak'az irodába, az ajtót magukra zárták (már csak a látszat végett is) —, s ul­tiztak. Tárkonyi kiszámította, hogy a munkaidő befejezéséiig a bent le­vők tényleges munkát nem végez­tek. Költségként felmerült viszont villany- és gázhasználat 900 fo­rint. telefonköltség (mert ugye mikor hívjuk fel Irmus nénit Budapesten, ha nem két liter bor után) — 2100 forint, -összetört ezentúl a vállalat tulajdonát ké­pező négy kávéscsésze, hat vizes pohár (vagy boros?), és ott szo- morkodott a szemétkosárban nyolc törött pálnikás pohár is. Tárkonyi összegezésként megál­lapította, hogy ha a névnapot nem a munkahelyen tartják meg, több mint 12 ezer forint költség­től mentesül a vállalat. Ez annyi mint hétszer tíz, az hetven... az összesen 84 ezer forint... A vállalat vezetői amikor a fel­jegyzést elolvasták, kapkodtak a telefonhoz, hívatták Tárkonyit. Többszörösen kikérték maguknak, hogy őkét ne nézze hülyének, s különben is ilyen javaslattal elő­állni!?... Az üzemszervező azonban csak hajtogatta a magáét, úgy tűnik, a névnapozást megszüntetni nem lehet, a költségek pedig „schwarz und weis" felmerültek. Tehát közgazdasági szempontból ered­mény, ha nincs 84 ezer forint veszteség... Tárkonyi meglehetősen belelo­valta magát ebbe a névnapi elemzésbe. Állapota egyre rosz- szabbodott. Munkatársai észrevet­ték, hogy néha eszelősen moso­lyog, máskor meg beszél — csak úgy magában. Nem egyszer a fal­nak bizonygatta, hogy az ő szá­mításai pontosak­Végül a városnak abba a mű- intézetébe került, ahol a napóleo­nok, a cézárok és a jóistenek él­nek. Ha búskomorságából néha felengedett, azonnal a névnapo­zásról beszélt. Ilyenkor Nánási bácsi, a félszemü szakállas öreg­úr, aki szabad idejében istennek vallotta 1mapát, felemelt kézzel, mintha áldást adna rá, azt mondta: — Hadd el fiam! Ne bajlódj vele, ezt még én se tudom meg­akadályozni. Ha nem vigyázol magadra, a végén még megbolon­dulsz ... Szabó Pál Miklós Vasárnap kora reggel a pia­con tucatjával látunk portékáikat áruló nyugdíjasokat. A beszélge­tésekből kitűnik: sokan csak azért, jönnek, hogy a „fogyasztói minő­sítésből” meg tudják mennyit ér a munkájuk. Mostanában divatos a kertész­kedés | — Mennyiért vettétek a barac­kot? — kérdem a vendégségben, amikor az asztalra kerül az illa­tos őszibarack. — Nem vettük. A hobbin ter­mett — válaszolnak olyan termé­szetességgel, mintha nem is tős­gyökeres városi lakosok lennének. Kecskemét szívéből bármerre indulunk, a város szélén öntevé­keny kertészek ásnak, kapálnak, permeteznek. Estefelé nagy zajjal kinlódják fel a vizet a szivaty- tyúk, a föld pedig szomjasan kor­tyolja a zöldségek, gyümölcsök életét jelentő nedvet. Amikor sétálgatok a kertek között, kritikus kertész szemmel gyakran gondolom, hogy más­ként kellene ezt, vagy azt csi­nálni. De maradjunk a mozgalomnál. A kecskeméti „amatőr” kertészek a Mathiász János kertbarát klub­ba tömörülnek. Szám szerint het­venhetén. Mivel gyakori, hogy a férj és feleség is belép, így ez csak ötven (!) kertet jelent. Vigh Lajossal, a klub elnöké­vel a Szolnokihegyen sétálunk. Egy-egy kertnél megálunk, mu­tatja, ez is tagé, az is tagé. A kör­nyezethez képest szemmel látha­tó a különbség. Lóg' az eső lába a levegőben, amikor az elnök egy fakerítésnél babrál a lakattal. Ez már az ő tizenhétszer harminckilenc méte­res ' birodalma. Tudni kell róla, hogy 1972-ig a Magyar Néphad­sereg hivatlsos tisztje volt. Mond­hatjuk azt is, hogy egy szívin- farkus következtében lett kertész. — Sokat legyen a szabadban — — javasolták az orvosok. Három év múlva vettük meg ezt a ker­tet — mondja. ' Szinte hihetetlen, hogy mi min­den nő a kertjében. A harmat­gombától — amiből tavasszal 46 kiló termett — a tölgyfáig, ami balatoni nyaralás emléke, cseme­teként hozta — szinte minden növény Megtalálható. —>■ Gyakorlatilag a piacon nem veszünk zöldséget és gyümölcsöt, sőt még eladásra is jut. Bátran állíthatom, hogy havi átlagban elérhető az ezer forintos jövede­lemkiegészítés — mutatja egyik büszkeségét, a hatalmasan meg­növő tökfajtát, a cukkinit. Ahány növény van összezsúfol­va a kis területen, ugyanannyi ötlet is. Megtalálható itt a petró­leumlámpa fűtésű fóliasátor, a bergmann-csöves csöpögtető ön­tözőberendezés a szőlősorokban, ugyanitt a csillogó-villogó sere­gélyriasztó is.-i- Nagy megtiszteltetés ez ne-^ künk, hogy ország-világ előtt be­mutathatjuk termékeinket. Tizen­kilencedikétől huszonkettedikéig leszünk az OMÉK-on. Alig tud­tuk kiválogatni a sok növény kö­zül, hogy mit is vigyünk majd fel. Ezután a mozgalomra terelődik a szó. — Eljutottunk oda, hogy már tudjuk, mit mikor kell vetni, a betegségek ellen mivel és hogyan védekezzünk.. Hogy ezt hogy értük el, arról bizony sokat lehetne mesélni, mert megbecsülést, elismerést alig kapunk. A klubunk a művelődési központ egyik klubja csak. Na­gyon fáj, hogy amikor egész éves munkánkat szeretnénk bemutatni, s ezért házi kiállítást szervezünk, alig kapunk valamilyen hírverést. Ellentétben a harmadosztályú együttesekkel, akiket már hóna­pokkal előtte kiplakátólnak. Ta­lán ez az oka annak,, hogy az 1600 kiskertből mindössze hetven­hetén júrnak el a rendezvé­nyeinkre, szakmai délutánokra, pedig azt hiszem, majd mind­egyikünkre ráférne. A kistermelők, hobbikert-tulaj- donosok gondjaik ellenére nagy­részt saját erőből egymást kise­gítve, tanácsokkal ellátva- sok olyan növénnyel vesznek részt a kedden nyíló országos mezőgaz­dasági és élelmiszeripari kiállí­táson, ami a főfoglalkozású ker­tészeknek i? becsületére válnék. Czauner Péter

Next

/
Thumbnails
Contents