Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-15 / 191. szám

1989. augusztus IS. • PETŐFI NÉPE • 3 KEVESET TUDNAK RÓLUNK Magyarország a külföldi szemével Magyarország 35 éve lépett a népi demok­ratikus illetve a szocialista fejlődés útjára — ez számunkra a világ legtermészetesebb, legnyilvánvalóbb dolga. Olykor azt is fölté­telezzük, hogy ez a határon túlról érkezett számára is ténykérdés, hisz a huszadik szá­zad utolsó ötödének televíziós korszakában nem hinnénk, hogy bármi is titok maradhat, arpi bárhol ä világon történik. Eáért is lehet zavarba ejtő egy külföldiekkel való találko­zás. Amikor felteszik kérdéseiket, kiderül, nekik cseppet sem természetes ami nekünk az; nem föltétlenül érthető, ami nekünk igen. Akaratlanul is bécsi, zürichi, amszterdami utazási irodákban látott magyar vonatkozású pros­pektusok jutnak az ember eszébe. Hortobágyi csikós, kalocsai hím­zés, balatoni szállodasor színpom­pás fotói, amelyek azonban ter­mészetszerűleg a felszínt repre­zentálják. Azt, ihogy mi más itt, ráadásul alapjaiban, mint Auszt­riában, Svájcban, Hollandiában, nem hirdetik a prospektusok, ho­lott ez is része lehetne a tájékoz­tatásnak — része kellene hogy le­gyen! Hogy mennyire így van, azt külföldi egyetemisták kérdéseinek sokasága bizonyítja. Tájékozatla­nok — de vajon lehetnek-e más­milyenek?. Áz eszmék folytonos harcában — Helsinki ide vagy oda — nevetséges lenne azt gon­dolni, hogy szocialista alapelve­ket népszerűsítő sorozatot tűz programjára a dán televízió, a magyar gazdaságpolitikáról cikke­zik a holland Tijd. Ök a maguk 'iovát dicsérik, ami részükről ter­mészetes — mi viszont nem di­csérjük a sajátunkat, sajnos. S itt az ideje, hogy a lényegre térjünk: a Magyar Ifjúság Orszá­gos Tanácsa minden évben önkén­tes nyári építőtáborokat szervez. Százan Szekszárdon, százan Kecs­keméten töltenek két hetet. A kecskeméti táborba az idén Por­tugália és Norvégia, illetve Jugo­szlávia, Románia és a Szovjetunió kivételével az összes európai or­szágból érkeztek egyetemisták, sőt, japán, panamai, salvadori és Amerikai Egyesült Államok-beli diák is vállalt kéthetes munkát. A tábort a Törekvés Termelőszö­vetkezet szervezi, barackot szed­nek, kukoricát címereznek a diá­kok. Tőlük kérdeztük: mit tudtak Magyarországról, mielőtt idejöttek volna, mi volt számukra a leg­meglepőbb, mit mondanak el, ha hazamennek. □ □ □ Linda Sanderson voltaiképpen kolléga: a minnesotai egyetemen elvégezte az újságíró-fakultást, jelenleg a miohigeni kelet-európai I tanszék hallgatója. — Ha azt hallotta; Magyaror­szág, mi jutott eszébe? — Hát... 1956. A legtöbb, amit tudtam, az 1956-tal kapcsolatos. Ez nem sok. Tekintve, hogy a ké­sőbbiekben szeretnék kelet-euró­pai kérdésekkel foglalkozni, szí­vesen jöttem Magyarországra. Előzőleg Csehszlovákiában jár­tam, otf hallottam a szocialista gazdasági rendszerről, meg arról, hogy ez azért országonként más. — Mi tűnt fel először? 0 Pia Mörch. 9 Linda Sanderson. # Marja van Nieuwkerk. (Fotó: Straszer András) 9 Karsten Jacobsen. — Megmondom őszintén: a pes­ti zöldségboltok; az, hogy mi min­dent árulnak. Aztán az emberek öltözködése: akárha nyugaton lennénk... Meglepődtem továbbá itt, Kecskeméten, a Petőfi Népe Szerkesztőségében, hogy milyen nyíltan, őszintén beszéltek az új­ságírók a gazdasági problémák­ról. Ha nem magam hallom őket, el sem hiszem ... — Mit tart a legfontosabbnak itteni tapasztalatai közül? — Egyelőre csupán benyomá­saim vannak, de a legfontosabb talán mégis az, hogy most már érdekelnek a dolgok. Azt leszűr­tem magamnak, ihogy a szocializ­mus az nem rossz, de úgy vélem, országonként más-más körülmé­nyek között létezik. Ettől függet­lenül a világpolitika szempontjá­ból borzasztóan fontosak a kelet- európai országok. Ha nem érd­jük fejlődésüket, életüket, ha nem értjük meg egymást, abból nagy bajok származhatnának. Ismer­jük meg egymást — ez a legfon­tosabb számomra. □ □ □ Pia Mörch, a dániai arhusi egyetem politikatudományi ka­rának hallgatója, azt hallotta Magyarországról, hogy a „keleti blokkba” tartozik... Most szako­sodik, a fejlődő országokat vá­lasztja, mert szerinte a világ gondjai az ipari és a fejlődő or­szágok konfliktusaiból származ­nak majd, példa erre az olajvál­ság is. Legfőbb tapasztalatának azt tartja, hogy nem lehet „blokk­ként” számon tartani a szocialista országokat, mert mindegyikük más-más körülmények között létezik. Fájlalja, hogy kevés in­formációt tud szerezni a kelet-eu­rópai államokról, változtatni kel­lene ezen a rendszeren, mondja • □ □ □ Ugyancsak dániai, ugyancsak az arhusi egyetem hallgatója Karsten Jacobsen. Fizika-matefnatika sza­kos, huszonhárom éves, ha ered- , ményei megengedik, szeretne az egyetemen maradni. A különféle fórumokon talán ő kérdezett a legtöbbet. — Miért? — Természetesen könyvtárba is beülhetnék, ha meg akarnám ismerni Magyarországot, de azt hiszem jobb módszer, ha beszél­getek. Emberibb. — Mi volt a legmeglepőbb in­formáció, amit hallott? — Dániában is igen fejlett a társadalombiztosítási rendszer, de ott hírét se hallották annak, hogy három évig otthon maradhat gye­rekével az anya. Ez nagy vív­mány! Ugyanakkor úgy vélem, hogy bizonyos gondok itt is ugyanazok, mint Nyugaton — példa rá az olajválság. Követke­zésképp bizonyos érdekeink is egybevágnak. ' — Mi lesz az első, amit elmesél otthon? — Ezen még nem gondolkoz­tam ... Azon viszont igen, hogy talán túl udvariatlannak tűnünk a túl sok kérdésünkkel. Nem azért firtatunk egy-egy kérdést, mert ellenségek vagyunk, hanem mert érdekelnek bizonyos dolgok... □ □ □ Némi mezőgazdasági, egy kevés irodalmi ismeret — ennyit tudott Magyarországról a 21 éves amsz­terdami pszichológushallgató, Marja van Nieuwkerk. — Érdekel a politika és a filo­zófia, tehát az itteni vitákban el­hangzottakat hasznosítani' tudom. Megjegyzem egyébként: nem hit­tem volna, hogy ilyen parázs vi­ták lehetségesek egy szocialista országban. — Mi volt a legfurcsább? — Hát, talán az, hogy itt sók minden ugyanúgy van, mint ná­lunk. A különbség csupán annyi, hogy más a nevük, és gyanítom, az alapok sém azonosak — gon- dolo-k^itt^a^azdasjgigra./ Ngtft tud­tam peldaul^hogyjetezhet szocia­lista ország, ahol az év"végéh a munkások nyereségrészesedést kapnak. □ □ □ Ha nem is röviden, de csupán a „leg”-ekre szorítkozva ilyen a rólunk alkotott kép. Annyi min­denesetre feltűnik, hogy nálunk egy gimnazista is többét tud mondjuk az amerikai gazdasági és politikai rendszerről, mint a miénkről egy nyugati egyetemis­ta. S ha csupán azt sikerül elérni egy-egy MIOT-táborban, hogy, a legalapvetőbb dolgokkal megis­mertetik őket, már nem végeztek kis munkát. A haszna pedig óriá­si: azok, akik néhány év múlva újságíróként, kormányhivatal­nokként, tanárként emberek tu­catjaira képesek hatni, nem áll­nak értetlenül, ha a szocialista or­szágokról esik szó. S ez nekünk is jó. Ballai József „Hegyek között, völgyek között zakatol a vonat.. 9 Festői vidéken kanyarog a kis vonat. 9 Itt minden szolgálatot gyerekek látnak el: csak a legjobb tanulók ölthetik magukra az úttörővasu­tas egyenruhát. (MTI-Iotók — KS) 1950. augusztus 20-a óta jár a Széchenyi-hegytől Hűvösvölgyig az úttörővasút. Az első kapavágást 1948. április 11-én ejtették a hegy te­tején, a Hegyhát és Rege út találkozásánál. Az úttörővasutat három szakaszban építették, teljes hosza 11,1 km. Harminc év alatt csaknem húszmillió utasa volt a budai hegyek legszebb tájain kanyargó kis­vasúinak. Sokan az egykori úttörövasutasok közül egy életre eljegyezték ma­gukat a vasúttal, ma már közülük sokan a MÁV vezető beosztású dolgozói. Méltán mondhatjuk: óriási népszerűségnek örvend az úttörő- vasút. Aligha akad olyan hazánkba látogató külföldi, aki programjá­ba ne venne egy utazást „a kis varázsvonattal”. B. I. ^Települések -fg I sz^efcégbeiiM jjj Rövidesen érvénybe lép egy új rendelkezés, amely, szerint a helyi tanácsok társulhatnak más tanácsokkal, vállalatokkal, mezőgazdasági üzemekkel a lakosság jobb ellátását szolgáló szervezetek létrehozására, fenntartására. Az első pillanatban érdektelen­nek tűnő intézkedés évek óta hú­zódó ügy végére tesz pontot. Nyilvánvaló, hogy a falvak lako­sai is igénylik a városi színvonalú ellátást, szolgáltatást. Csakhogy a kisebb településeken szűkebbek az anyagi lehetőségek. Még a te­hetősebb, népesebb községek sem gondolhatnak arra, hogy önállóan létrehozzanak építő, vagy útjaví­tó vállalatot, köztisztasági üzemet. Közösen azonban könnyebben, hamarabb elérhetőek a célok. Falvak társulása A kis településeken egyszerűen nincs mód bizonyos szolgáltatá­sokra, az viszont reális igény, hogy körzetenként, elérhető távol­ságban, több falu erejét egyesítve hozzáférhető legyen mindaz, ami a városban természetes: a szak­orvosi rendelő, az óvoda, a mű­velődési ház. a háztartási gépeket javító műhely. A települések együttműködésé­nek eddig is számos formája ala­kult ki. Évről évre újabb közsé­gek egyesültek, vagy alakítottak közösen tanácsot — kisebb-na- gyobb körzeteket, igyekeztek job­ban élni szellemi és anyagi erőik­kel. A falvak társulását leginkább persze a gazdálkodás sürgette. A szükség a kisebb községek taná­csait is rákésztette, hogy belefog­janak egy-egy nagyobb vállalko­zásba. Így persze csak nagvne- hezen jött össze a pénz új léte­sítményekre, aztán megint évekig húzódott a kivitelezés, mert a na­gyobb építő vállalatok nem szí­vesen vonultak ki a falvakba ap­ró munkáért, sok helyen éppen a közös tanács megszervezése ho­zott változást: abban a társköz­ségben lehetett felhasználni a fej­lesztésekre szánt pénz javát, ahol arra a leginkább szükség volt. Kölcsönösen mérlegelni... ■ Mind* gyakrabban szövetkeztek a jó tapasztalatokon okulva az önálló községek is: víztársulások, több települést összekötő regioná­lis vízművek létesítésére, aztán közös érdekű építő­brigádokat szerveztek, s van­nak ma már együttesen szervezett kommunális vállalatok, költség- vetési üzemek, amelyek utat ja­vítanak, épületeket újítanak fel, és más karbantartást végeznek. A A magyarnándori közös vállalko­zást például hat település hozta létre, a Velence központtal mű­ködő üzem pedig kiszolgálja az egész üdülőterületet. Mezőköves­den négy falu létesített közös rendelőintézetet. Az új rendelke­zés az ilyesféle törekvéseket se­A társulásokra, az együttműkö­désre egyébként a városok és a környezetükben levő falvak kö­zött is nagy szükség van. Egyre nyilvánvalóbb hogy sem ‘a váro­sok, sem a községek nem gon­dolhatnak csupán saját „falaikon” belül, amikor fejlesztési elképze­léseiket kialakítják. IJa mindenütt csak a saját igényekkel számol­nának, könnyen előfordulhatná­nak ésszerűtlen költekezések. Egy- egy körzetben ajánlatos közösen mérlegelni: hol, mit, miből, meny­nyit? Ezért szorgalmazza — már a VI. ötéves tervre vonatkozóan a Minisztertanács Tanácsi Hiva­tala a városok és szűkebb vonzás- körzetük közös, összehangolt fej­lesztési terveinek kidolgozását. Negyvenkilenc városhoz már igaz­gatási szálakkal is kötődnek fal­vak, az úgynevezetett város kör­nyéki községek — ezekben a kör­zetekben egyenesen kötelező lesz az ilyen összehangolt tervezés é3 fejlesztés. Városias szolgáltatások Ügye ez a városnak is, hiszen ellátó szerepéből adódóan minél több információra van szüksége a környék igényéiről — még in­kább persze a falvak gyarapodá­sát szolgálja. Helyenként már ott tartanak ; — így például Tatán, Dombóvárott, Makón, Szolnokon és környékén —, hogy közös ér- 'dekű' beruházások alakulnak ki, és a.városias szolgáltatások (Pa­tyolat, GELKA) ' kiterjesztése is folyamatban =van. A települések társulása, szövetkezése tehát min­denkinek jó, a legfontosabb azon­ban az, hogy meggyorsítja a fal­vak fejlődését. - P. S. JÖN A VILLANY-DACIA ? Dinamikus, fürge, kényelmes 9 Pitestiben egyelőre még csak a klasszikus Daciát szerelik. Az ipari fejlődés útján rohamo- . sah haladó román népet is elérte a „gépkocsi láz”. Igaz, egyelőre még inkább csak a gyártás hírei kelnek szárnyra, de a gyártás ha­lad szaporán. Ezen a nyáron a pi- testi Dacia-gyárban már a 600 ez­redik kocsi készül legördülni a szalagról, hogy útnak induljon húsz európai és afrikai piacra i— köztük Magyarországra. Milyen is ez a Dacia? Tudjuk, hogy az egyik legsike­rültebb francia autó, a Renault-12 licence alapján készül. Pontosab­ban ez a Dacia 1300-as. Még pon­tosabban : részben már csak „volt”, mert néhány hónapja ;— újdonságként, de már sorozatban — 1310-esék is készülnek Pitesti­ben. Nagyjából olyan lesz ez, mint az eddigi Dacia — dinami­kus, fürge, kényelmes, civilizált —, de ezeket a jó tulajdonságokat takarékossággal és komforttal te­tézi. A henger űrtartalma ugyan­annyi, amennyi volt: 1289 köb­centi, de a sűrítési arányt 8,5-ről 9-re emelték és saját konstrukció­jú, benzinfogyasztás-szabályozó­val szerelték fel. A hűtőrendszert elektromos ventillátorral kombi­nálták, s újrendszerű légszűrőt alkalmaztak. A Dacia 1310-es te­hát takarékos kocsinak ígérkezik. Jövőre további előrelépést ter­veznek Pitestiben. Megkezdik az 1392 köbcentis motorral felszerelt 1310-esek gyártását, amelyek már a „TS” osztályba tartoznak majd. És azután hamarosan megjelenik a Dacia (1302) camionett, amely egyesíti magában a Dacia eddigi jó paramétereit és az ismert, na­gyobb R—16 terjedelmének elő­nyeit. Ez azonban még nem minden. Temesvárott, az ottani Politech­nikai Intézet elektrotechnikai fa­kultásának kutatói, megszerkesz­tették az első villany meghajtású Dacia 1300-ast. .Két mintapéldányt készítettek belőle. A motortérbe 12 -voltos akkumulátorokat helyeztek, saját elgondolásuk szerint szerkesztett elektronikus vezérléssel. Meg­hagyták a klasszikus sebességvál­tót, noha a kocsi akár a negyedik fokozatból is elindítható. Mind­két villany-Dacia 97 kilométeres óránkénti sebességre képes. Napi egyszeri feltöltéssel, 100 kilomé­teres útra elég az „erejük”. A 100 kilométerre szükséges villany­áram költsége azonban alig kerül többe egy (!) liter benzin árá­nál. A mérnökök kiszámították, hogy ha a villany-Dacia elter­jedne, nemcsak a kocsi fenntar­tása lenne olcsóbb, hanem 20 szá­zalékkal a gyártási költség és az ára is. (I. a.)

Next

/
Thumbnails
Contents