Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. augusztus 12. Mint a gyakorlat is mutatja, az állami szektor biztosítja a legked­vezőbb feltételeket ahhoz, hogy a felszabadult országokban minden nemzeti erőt mozgósítsanak a leg­fontosabb gazdasági és társadalmi feladatok megoldására és a külföl­di monopóliumok elleni aktív harcra. Különösen fontos szerepet játszik az állami szektor az olyan területeken, mint az ipari termelés, a beruházások, a közlekedés, a hírközlés, a külkereskedelem, a hi­tel- és bankrendszer. A KGST-tagországok nagy se­gítséget nyújtanak a fiatal álla­moknak az állami szektor fejlesz­téséhez és megszilárdításához. A hetvenes években a szocialista or­szágok által nyújtott eszközök mintegy 95 százalékát a fejlődő or­szágok a nemzeti ipar a villamos- energetika, a közlekedés, a mező- gazdaság megteremtésére és a kor­szerűsítésre, valamint földtani ku­tatásokra fordították. Meg kell jegyezni, hogy a KGST- tagállamok által nyújtott segítséget elsősorban olyan iparágak fejlesz­tésére fordítják, melyek a nemzeti alapon folyó bővített újratermelés bázisául szolgálnak, ami jelentős mértékben gyengíti a felszabadult országoknak a tőkés világpiaci konjunktúrától való függését. 1979 elején például egyedül a Szovjet­unió segítségével a fejlődő orszá­gok állami szektorában 19,6 millió tonna acél gyártásához, 65,3 millió tonna kőolaj és 21,5 millió tonna szén kitermeléséhez, 11,6 millió tonna kőolaj feldolgozásához, 3,3 millió tonna cement gyártásához stb. szükséges termelő kapacitást létesítettek. A szocialista országokkal folyta­tott gazdasági együttműködés nem­csak ahhoz nyújt segítséget a fiatal államoknak, hogy növeljék terme­lő potenciájukat, hanem elősegíti nemzetgazdaságuk alapvető arány­talanságainak a felszámolását is. Ilyen aránytalanság egyebek kö­zött az ipar, mindenekelőtt a ne­hézipar fejletlensége, a nemzetgaz­daság egyes ágazatai és az egyes vállalatok közötti laza kapcsolat, számos termékágazat alacsony ter­melési-műszaki színvonala. Éppen ezért a KGST-tagországok az ázsi­ai, afrikai és latin-amerikai álla­mokkal folytatott gazdasági együtt­működésük keretében különösen nagy figyelmet fordítanak a nem­zeti vagy ágazati jelentőségű ter­melési-műszaki komplexumok lét­rehozására. Ezek a komplexumok rendszerint ipari vagy energetikai objektumok közelében jönnek lét­re. Indiában például a KGST-tag­országok segítségével jött létre az a komplexum, amely kiterjed a Rajara Pahar-i és dhalli vasércle­lőhelyekre, a manikpuri és banki szénbányákra, a bhilai és bokarói vas- és acélöntödékre, a ranch i, durgapuri és hardvari gépgyárak­ra. Ez a komplexum képezi az in­diai állami szektor gerincét, egy­ben megbízható alapul szolgál az egész indiai nehézipar fejlődése számára. . Az iraki állami kőoajipar fejlő­dése a szocialista országok segítsé­gével épült Észak-Rumalia-i kő­olajkomplexumon alapszik. Szíri­ában a KGST-tagországok támoga­tásával létrehozott termelő komp­lexum központja az Eufráteszen, a Szovjetunió segítségével épült vízi­erőmű. A termelő-technikai komp­lexumok szocialista országok rész­vételével történő létrehozásának értékes tapasztalatai halmozódtak, fel az Afganisztánnal, Iránnal, Al­gériával, Guineával, Angolával és más fejlődő országokkal folytatott együttműködés során is. A szóban forgó együttműködés­nek a felszabadult országok társa­dalmi-gazdasági fejlődésére gya­korolt pozitív hatását fokozza, hogy a KGST-tagországok segítségével felépített ipari komplexumok to­vább erősítik az állami szektor helyzetét. E szektor kiemelkedően magas fejlődési üteme teszi lehe­tővé a fiatal álamok kormányai számára, hogy ellenőrzést gyako­roljanak a gazdasági építőmunka felett, eredményesebben szánjanak szembe a tőkés magánvállalkozói erőkkel és a multinacionális válla­latok terjeszkedésével. Az állami szektor helyzetének erősítése elen­gedhetetlen feltétele annak, hogy a független fiatal ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok elmaradott társadalmi-gazdasági struktúrája átalakuljon, és ezek az államok tényleges gazdasági önállóságot érjenek el. Mind ebben azonban még nem merül ki annak a gazdasági és mű­szaki segítségnek a jelentősége, melyet a szocialista országok nyúj­tanak a felszabadult államok álla­mi szektorának fejlődéséhez. A kérdéshez hozzátartozik az is, hogy ez a támogatás megteremti a fejlő­dő országok politikai, gazdasági és társadalmi élete gyökeres átalaku­lásának anyagi feltételeit. Segít­séget nyújt a lakosság életszínvo­nalának emeléséhez, megkönnyíti a jelentős munkaerő-tartalék aktív kereső munkába történő bekap­csolását, és ezzel eredményes se­gítséget nyújt a munkanélküliség kérdésének megoldásához, a nem­zetközi munkamegosztás előnyei széles körű felhasználásának újabb lehetőségeit tárja fel. (APN—MTI) Szomjazik az ember. Szomjazik a löld is. A legtöbbet talán a kecskeméti. — Annyi vízzel gazdálkodha­tunk, amennyit a légkörből ka­punk. Ur. Szilágyi Tibor vezető, az Országos Meteorológiai Szolgálat kecskeméti megfigyelő állomásán nem szépít a száraz tényen. Jú­liusban, ha nyolcvan milliméter eső áztatta volna a kecskeméti homokot, az is kevés lett volna. Hát még a huszonhét-huszon­nyolc milliméter, a valóságos, az milyen kevés volt! Közép-Európa időjárási zóná­jának a legszélsőségesebb terü­lete éppen a mienk. A laza ho­mok, amelyen gyorsan felmeleg­szik olyan gyorsan ki is hül. Ilyen hűvös július, mint amilyen az idei volt, egymás után har­madszor köszöntött ránk. A 304 órai átlagossal szemben a hete­dik hónapban csupán . 251 órán át élvezhettük a napsütést, azaz napi másfél órát „spórolt” el a szeszélves természet. .Ennyivel volt fukarabb éltető energiafor­rásunk, a Nap. Kibírtuk. Azt is, hogy augusztusban már jócskán törlesztett. 5-én, kedden, egy tized híján 33 fokot mértek! S míg nálunk a hőség, Békés­ben a víz tetőzik! „Annyi vízzel gazdálkodha­tunk ..— kezdte az elején dr. Szilágyi Tibor. — De hát mennyi víz kell a növénynek, hogy a mai szántó­vető, kertészkedő ember ne hasz­talanul fáradjon? — fordulok új­ra az állomás vezetőjéhez. — Ezt figyeljük itt mi, hatan — feleli, s a kísérleti kertjükbe vezet. — Általában egy négyzet- méterre egy liter vizet számítunk naponként. A telekszerű parcellán a paradicsomnak igazi „paradi­csomi” létfeltételt teremtettek a kutatók. Egy méterre süllyesztett, két négyzetméteres vasládákban buján zöldellnek és teremnek a kiváló konzervparadicsom-fajlák. Nem véletlenül, hiszen a növény annyit „ihat”, amennyi jól esik. — Olyan ez, mint az állatoknál az önitató — tudom meg Kádár Ferenc tudományos segédmunka­társtól, aki egyéb érdekes össze­hasonlítással is szolgál. — Mivel a paradicsom vízigé­nyét egy föld alatti öntözőrend­szerből maximálisan kielégítjük, felvevő képességének megfelelően jut csapadékhoz, ezáltal a termés is nagyobb. A legjobban talán a Gorella földieperfajtával tudnám érzé­keltetni, mi a különbség az öntö­zött és a csak természetes körül­mények között élő gyümölcs ter­mése között. Egy tő Gorelláról, melyet öntöztünk, egy kiló húsz deka epret szedtünk, egyidejűleg a szélsőséges létfeltételek mellett növekedő csupán 31 dekát adott. Egy másik földieper, a Pocahon­tas is meghálálta a vizet. Öntözés állal kilencvenhét dekát gyűjtöt­tünk be egy tőről, ugyanakkor az összehasonlító száraz parcellán csak 54 dekagrammot tudtunk tö­venként begyűjteni. Ez, és a többi megfigyelés ko­rántsem kutatói kedvtelés. Az ön­tözési előrejelzéshez küldenek Budapestre adatokat. E megfigye­lőhálózat mezőgazdasági haszna közismert. A jég megfigyelésével, előrejelzésével is szeretnénk hasz­nosan segíteni a nagy- és a kis­üzemi termesztőket. A Hosszú­hegyi Állami Gazdaság nemes­nádudvari kerületében a Kecske­méti Agrometeorológiai Obszerva­tórium már megszervezett egy jégfigyelő ügyeletet. Mind az öntözési és a jég-elő­rejelzéssel, mind pedig a növé­nyek szárazságtűrő képességének a vizsgálatával milliárdos veszte­ségektől lehet megóvni a mező- gazdaságot, az országot. A kecskeméti megfigyelők mun­kájának haszna tehát nem ezeken a két négyzetméteres vizes par­cellákon „érik” be igazán, hanem odakinn, a földeken. K—1 Tóni bácsi, a maximalista Nem titkolt szakmai szerelem­mel mutatják be a legújabb, mel­lékvonalakon járó, kis piros vo­nat motorkocsiját. Ez, kérem, egy csoda! A vezető gyerek-erővel képes irányítani. Indításkor egy­szerűen le kell nyomni ezt a gombot... Most egy régebbi, Ganz gyárt­mányú Diezel-mozdony hágcsó­ján kapaszkodunk föl Szénási Lászlóval, a MÁV Kecskeméti Körzeti Üzemfőnöksége vontatási részlegének vezetőjével és Túri Antal lakatos csoportvezetővel. Fiatal mozdonyvezető tesz-vesz odafönn. Reá hárul, hogy a gép­ről elmondja a legfontosabbakat. Éppoly lelkes, mint az idősebbek. S a frissen festett mozdony abla­kából a tovairamló sínekre kite­kintve engem is megérint a vasu­tas-élet romantikája. A fűtőházban sok fiatal arcot látni. A maga negyvenkilenc évé­vel Túri Antal az öregek közé tartozik. — A MÁV Landler Jenő Jár­műjavítójában, Budapesten tanul­tam ki a szakmát, s ott dolgoztam 1358-ig — meséli. — Akkor Kecs­kemétre kértem át magam, mert ide nősültem. Vasutas volt az apám, sőt a nagyapám, s az lesz a fiam is. Ö most végzi a közle­kedési műszaki főiskolát. A MÁV-nál a legmagasabb szakmai kitüntetés a Kiváló Va­sutas cím, amit az idei vasutas nap alkalmából hárman kaptak meg a Szegedi Igazgatóság dolgo­zói közül. Az egyikük Túri Antal volt. Szénási László mondja el, mivel érdemelte ki a miniszteri elismérést: — Tóniban igazi vasutas-szív dobog. A munkáját mindig köte- lességludat, pontosság, s az hatja át, hogy a MÁV alkalmazottja­ként nem egyszerűen csak dolgo­zik, hanem szolgálatot teljesít a zavartalan közlekedés, szállítás étdekében. Amennyit ő a vonta­tási részleg jó teljesítményéért megtesz, /azt pénzzel nem lehet megfizetni. Magára vállalja, hogy személyesen utánnajár minden fontos, sürgős anyagnak a mozdo­nyok javításához. Ha ezeket pa­píron kérjük, sokkal később kap­juk meg. Anyagbeszerző útjain a döntésre jogosult személyeket ke­resi föl, és mindenhez törvényes úton jut hozzá. Tónit mindenütt ismerik a MÁV-nál és a szakmai rátermettsége a korrektsége ré­vén mindenfelé szivesen fogadják. Tizenhárom éve dolgozunk együtt. Sokat vitatkozunk, de mindig megtaláljuk a közös neve­zőt. Az a feladata Antinak, hogy mint csoportvezető irányítsa, szervezze a javítómunkát. Pénz­ügyileg is ő számol el. A fiatalok néha panaszkodnak rá, hogy már megint maximalista. Ilyenkor az történik, hogy ameddig a lassan haladó határidős munkát be nem fejezik, nem engedi őket haza, ha vége is a munkaidőnek. Mondván, hogy a 'kötelesség az kötelesség. Ö is megfogja a szerszámot, olajos ruhában jár, pedig számára nem kötelező a fizikai munka. Népszerű ember Túri Antal a munkahelyén, annak „ellenére”, hogy a tisztességes teljesítményt mindenkitől megköveteli. Több hunt húsz éven át üzemi szak- szervezeti titkár volt, most pedig, á körzeti üzemfőnökség megszer­vezése után elnökké választották. Régóta ő az újítási ügyintéző. Szénási László büszkén mondja el, hogy a MÁV legnagyobb jár­műjavítója, az Északi most vásá­rolt meg tőlük egy újítást. Tavaly elsők lettek az újítási versenyben. Ebben nagy érdemei vannak Túri Antalnak, hiszen a dolgozók ötle­teiből az ő segítségével lesznek újítások. — Nagyon jó a kapcsolatunk a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalattal — veti közbe a laka­tos csoportvezető. — ,Az ő gépmű­helyükben elkészíthetjük azokat az újításokat, amelyek kivitelezé­séhez nálunk hiányoznak a tech­nikai föltételek. Túri Antalt 1963-ban fölvették az MSZMP-be. Az idén pedig az a megtiszteltetés érte, hogy az üzemi pártbizottság tagjává vá­lasztották. — Az üzemi pártszervezet ho­gyan segíti a MÁV nem könnyű feladatainak elvégzését? — kér­dem a Kiváló Vasutastól. — A körzeti üzemfőnökség 480 kilométeres vonalszakaszra terjed ki. A két hónappal ezelőtti meg­alakulását alaposan elő kellett készíteni, hiszen az átszervezés sok embert érintett. Voltak pél­dául, akiket Félegyházáról Kecs­kemétre kellétt áthozni. Egyesek alacsonyabb beosztásba kerültek. Igen fontos pártfeladat volt en­nek az előkészítése agitációval, meggyőzéssel, a szükségszerű helyzet elfogadtatásával., Ügy ér­zem, jól sikerült ezt a munkát el­végezni. A személyszállítás kulturáltab­bá tétele ugyancsak lényeges fe­ladat, a MÁV központi program­ja is. Mi a vasutasok körében megtesszük a tőlünk telhetőt, nem is hatástalanul. Sajnos, , az utazóközönség egy része nem méltányolja a törekvésünket, ha­nem töri-zúzza az új, modern ko­csikat. — Az őszi forgalommal kap­csolatosan van-e külön tenniva­lójuk? — Minden árút el kell szállíta­nunk, ez a fő célkitűzés. Mivel az időjárás miatt az Idei rendha­gyó éve a mezőgazdaságnak, az őszi csúcsforgalom kezdete elto­lódik a szokásosnál későbbre. Mi most arra kérünk mindenkit, hogy vegye ki a szabadságát, mert a várható nagy őszi munka idején mindenkire szükség lesz a vasútnál. A meggyőzésben sok tennivalója van a párttagságnak és a szakszervezetnek is. Én, mint a két szervezet tisztségviselője, igyekszem megértetni a munka­társaimmal, ha szükséges érvelni, hogy nekünk olykor áldozatokat is kell vállalnunk a népgazdasá­gi érdekek miatt. A. T. S. Szakszövetkezetek a mérlegen (2) A gyenge adottságok és a kisebb Üzemméretek nem tették lehe­tővé a közös termelésnek a termelőszövetkezetihez hasonló fejlesztését. A növénytermelés és állattenyésztés eredményei Is ezzel összefüggés­ben alacsonyabbak, mint a tsz-ekben. A termelést a tsz-eknél gyen­gébb színvonalú gépesítéssel és műszaki felszereltséggel valósítják meg. Alacsonyabb fokú a szakszövetkezetek javító és karbantartó fel­szereltsége is. A TOT elnöksége megállapítása szerint az üzem- és munkaszerve­zés területén nem mondható kielégítőnek a fejlődés. Nagyóbb előre­lépésre lett volna szükség a' tagsági termelés jobb szervezése, a felvá­sárlás és az értékesítés szervezettségének növelése érdekében is. A hiányosságok összefüggenek azzal is, hogy a szakszövetkezetek szak­ember-ellátottsága lényegesen gyengébb, mint a termelőszövetkeze­teké. A tagság >javuló életkörülményei A szakszövetkezetekről ugyan­akkor elmondható, hogy a tagsá­gi művelés alatt álló gazdaságok jelentősen fejlődtek, lényegesen növekedett az állatállomány, ja­vultak a terméseredmények, nö­vekedett az átlagtermés, nőtt a szőlő- és gyümölcsültetvények színvonala. Elmondható az is, hogy a tagok anyagi és szociális helyzete az utóbbi években lényegesen javult. A termelőszövetkezetekkel * azo­nossá vált a szociális juttatások és szolgáltatások rendszere, növe­kedett a közösből származó tagi és alkalmazotti jövedelem is. A tagok és alkalmazottak munka­körülményei közeledtek a terme­lőszövetkezeti tagokéhoz. A szakszövetkezetek tagsága ideje nagyobbik részét az úgyne­vezett tagi gazdaságban végzett munkával tölti, ezért a jövedel­mük jelentős része is innen szár­mazik. A családtagokon kívül fő­leg csúcsmunkák idején szükség­szerűen idegen munkaerőt is igénybe vesznek, ennek azonban az aránya nem jelentős. A tagok közös munkában való részvétele a gazdaságok közös te­rületének növekedésével nem tar­tott lépést. A szakszövetkezeti tagság soraiban sok az idős em­ber, a közös munka elvégzésében egyre rtagyobb igénnyel merül fel az alkalmazottak foglalkozta­tásának szükségessége. Fokozódó ellentmondások for­rása az a tény, hogy a belső sza­bályok nem kötik eléggé a külön­böző tagi jogosultságot a közös­ben végzett munka mennyiségé­hez. Tapasztalat az is, hogy a fia­talok egy része ma már az anyagi előnyök ellenére sem mindig ma­rad szívesen ezen a területen, más, kisebb lekötöttséggel járó életformára vágyik. Megtartásuk nem csupán a gazdaságon múlik, hanem a külső körülmények, fa­lusi szokások, lehetőségek — pi­henés, szórakozás, stb. — is bele­szólnak. Fontos politikai érdek Amint az eddigiekből is kide­rült, megyénkben található az or­szágban működő szakszövetkeze­tek jelentős- része. A megye me­zőgazdaságának mindez látszólag csak töredékét képezi, de fontos­sága némely termelési ágban igen jelentős. Mindezeken túl, a szak­szövetkezetek társadalmi és poli­tikai szempontból is nagy figyel­met érdemelhek. Nem mindegy, hogy a továbbiakban milyen mér­tékű lesz a termelési kedv, a tagi gazdaságokat az eddigi szorga­lommal megművelő és a közös területet anyagi áldozatok árán is fejlesztő szakszövetkezeti tagság bizakodása és a népgazdasági ér­dekeket is figyelembe vevő igye­kezete. Abból kiindulva, hogy a szak- szövetkezetek megyénkben is a szövetkezeti mozgalom szerves részét képezik, továbbra is min­den segítséget meg kell adni a tagság boldogulását is jelentő gazdálkodásuk előmozdításához. Amint a TOT elnöksége által megtárgyalt tájékoztató következ­tetései, javaslatai is tartalmazzák: a szakszövetkezeti ■ forma alkal­mas arra, hogy adott környezet­ben kihasználja a rendelkezésre álló emberi, környezeti, műszaki erőforrásokat és lehetőségeket. Mintegy válaszul az időnként a tagság körében is felmerült kéte­lyekre, azt is leszögezik: Nyilván­való, hogy a szakszövetkezetek kampányszerű átalakítása nem le­het célkitűzés a jövőben sem. Át­szervezés vagy egyesülés akkor lehet indokolt, ha a létrejövő új szervezet a társadalom és a szö­vetkezeti tagok számára egyaránt kedvezőbb. A tervszerűség útján A szakszövetkezetek további munkájában szükség van a kö­zös tevékenység gazdaságosságá­nak és súlyának növelésére. Eh­hez az is kell, hogy mindenütt rendelkezzenek a közös gazdaság*- fejlesztésére vonatkozó tervekké™ Ez a tevékenység járjon együtt a„ gazdálkodás eredményeinek javu­lásával. A belső szabályozás a ta­gok közös tevékenységére a tagi gazdaság részére biztosított szol­gáltatásokkal és egyéb feltételek­kel is ösztönözzön. Nagyobb figyelem fordítandó a kereskedelmi tevékenység kiszéle­sítésére, a tagok által termelt áruk felvásárlására, az értékesítés szer­vezettségére. A Bács megyei tapasztalatokat figyelembe véve arra hívja fel a figyelmet a TOT elnöksége, hogy a területi szövetségek támogassák a kedvezőtlen adottságú helyeken a kiegészítő tevékenység gyorsabb kibontakozását és kezdeményez­zék az együttműködés létrehozá­sát termelési, szolgáltatási és ke­reskedelmi feladatok megoldásá­ra. A vezetés a korábbinál nagyobb gondot, fordítson a közös alapok erősítésére, a termelés fejleszté­sére és korszerűsítésére, a tagsági kapcsolatok erősítésére. A feladatokra vonatkozó aján­lások megszívlelendő tennivalók­ra hívják fel a figyelmet. Remél­jük, mindenütt segítik majd a szakszövetkezeti munka népgaz­dasági hasznosságának további növekedését, a tagság életmódjá­nak még színvonalasabbá tételét. T. P. KORSZERŰBB TECHNOLÓGIA • Egerben az AGRIA Bútorgyárban a termékek több mint hatvan százalékát a stíl- és a stilizált bútorok teszik ki. Rusztikus, faszob­rász munkával díszített bútorok, bőrrel és szövettel kárpitozott ülő- garnitúrák, modern kárpitozott garnitúrák, gyermekbútorok készülnek itt. A gyárban rövidesen befejeződő technológiai fejlesztés után a ter­melés mintegy harminc százalékos emelkedése révén tovább növelhe­tik az exportot. Ha szondás a fold 0 A kísérleti parcellán dúsan terem a paradicsom. (Méhes! Éva felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents