Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

1980. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE • 5 A világ bábművészeié ,,kecskeméti szemmel” A Külső-Szegedi útról Washingtonba A 'bábművészek nemzetközi szö­vetségének washingtoni kongresz- szusán harmad'magáva.1 a ma­gyar tagozatot képviselte a kecs­keméti Báron László. Hogy ke­rült oda a főfoglalkozását tekint­ve felsőfokú tanintézeti rajz­tanár? Miként vált elismert bá­bossá a fiatalon kizárólag kép­zőművészeti .beállítottságú haj­dani szakoktató? Mit tapasztalt az Unima tanácskozásán? Ezek a kérdések vittek el a pedagógus Külső-Szegedi úti ott­honába, amikor meghallottam, hogy hazaért buristáskodással meg­nyújtott amerikai kiküldetésé­ről. Alig adtam elő jövetelem cél­ját, amikor csengettek. Vissza­szólt az udvari ajtóból: „Néze­gess, amíg jövök." Éltem engedelmével. Az egyik sarokban nyújtózkodó marionett- figurát idestova két évtizede az Okollégiuimban láttam. Akkor bízták meg a jól szervező fiatal pedagógust, hogy kösse le vala­mivel ügyesikezű szakmunkás­tanítványainak szabad idejét. A legkülönfélébb képességeket igénylő, sokaknak sikerélményt Í j jelentő bábozást választotta. Előbb maguknak játszottak, majd va- sárnap délelőttönként ..a megye- székhely óvodásainak. A felügye­lő óvónők csakhamar fölfigyeltek e játék pedagógiai lehetőségeire. Maguk is bekapcsolódtak és az így alakult Ciróka, gyerekek szá­zait szórakoztatta a félig társa­dalmi munkával kialakított és néhány év múltán bürokratiku­sán megszüntetett gyermekszín­házban. Űj segítők, tanácsadóik, szövetségesek szegődtek a sem­miből kinőtt kezdeményezés mel­lé. Dr. Bakkay Tiborné ösztönzé­sére bekapcsolódott az Óvónő­képző Intézet. A Cirókát és ve­zetőjét csakhamar tekintélyes •fesztiválsikerek minősítették. Ki­sebb hullámzásokkal tizenhat— tizenhét év óta a hazai .bábozás élvonalában vannak. Idáig jutottam gondolataimmal, amikor francia bélyeges levelet tett elém a házigazda. — Barátom gratulált a most Kávay Pálné irányításával dol­gozó csoport prágai sikeréhez. Tőlük hallhatta, hogy én közben a tengerentúlon időztem. Érdek­lődik tapasztalataim felől is. Volt bőven. 1962-től minden Unimna-ifesztiválon ott voltam, de ez volt az egyik legnépesebb. Harminc tagszervezet fogadta el a meghívást. Az európai szokásoktól eltérő­en, gálával kezdődött a XIII. kongresszus. A modem Kennedy- központban fölvonultak a leg­nagyobb tévé-társaságok, a leg­ismertebb napilapok tudósítói,' Az első perctől odafigyelt a publi­kum. Általában zsúfolt nézőtér előtt játszottak a főként amerikai csoportok, noha egy-egy műsort háromszor-négyszer is bemu­tattak. Itt is bevált az a gyakor­lat, hogy a fogadó ország ad át­tekintést bábművészetéről. Leg­utóbb Moszkvában is számos kellemes meglepetésben volt ré­szünk. Álmunkban sem gondol­tuk, hogy annyira magas színvo­nalú az ukrán, a kazah, az ör­mény bábozás. Az amerikai csoportok sokat adnak a szöveghumorra. Habo­zás nélkül elcsattintják az adódó szóvicc-poénokat. Prímán rög­tönöznek, akárcsak nálunk Ke­mény Henrik, a vásári bábozás jelese. Nagyszerűen kihasználják az egyéni képességeket. Swarz, egyik leghíresebb játékosuk — Japánban tanulta a bábmozgatást — órákon át egyedül szórakoztat­ja a nagyérdeműt. — A közönség, hogy fogadta az amerikai és külföldi együtte­seket — kérdeztem, miközben belepillantottam a különféle cso­portokat ajánló, ‘bemutató szí­nes prospektusokba. — Magam is kíváncsi voltam a szakmabeliek és a nagyközön­ség véleményére. Ha tehettem kétszer néztem meg egy műsort, így hasonlítottam össze a rea­gálásokat.. Bíztatónak tekin­• Az Ubu király egyik jelenete a stockholmi Marionetten Theater bemutatójából.' EGY MEGHÍVÓ ÜRÜGYÉN* Hazatalálnak t Részlet a New York-i Bread and Pupper színház, a sárkány című előadásából. Fatso bácsi és tem, hogy alig-alig észlelhető a 'különbség. Jól fogadják a me­részebb kísérleteket is. A prog­ramban hirdetetteken kívül tu­catnyi kisebb csoport verte föl sátrát, tette le jelképesen vagy nem is jelképesen kalapját a kongresszus színhelyei közelé­ben. Egyiket-másikat pótlólag a hivatalos bemutatókra is föl­vettek. A Magyar Altami Bábszínház óriási sikerrel játszott. Hosszú cikkben méltatta teljesítményü­ket a legtöbb 'lap. A hollandok, a csehek, a 'japánok is fergeteges tapsot kaptak minden alkalom­mal. Kavadzsiri, a tokiói együt­tes vezetője nagyot nézett, ami­kor meglátott. Emlékezetes hely számukra Kecskemét: itt kezdték néhány éve európai turnéjukat. Az utolsó napon, a majálissze­rű záróünnepségen is sokat tanultunk mind a 'kétezer kül­dött, aki élt, mozgott résztvett az amerikai fővárosban rendezett vidám, bábos fölvonuláson. A Ceruzánál, a városközpont jel­legzetes kilátójánál állították föl a hőségtől védelmező óriási sátrat. Megállás nélkül ment a műsor. Föllépett a nagy költség­gel Amerikába utaztatott indi­ai, olasz és egyiptomi eredeti né­pi csoport is. A tanácskozásokon fölfigyeltek a magyar, küldöttség bejelenté­sére. A világon egyedül a kecs­keméti ' óvónőképző Intézetben oktatják kötelező tárgyként a bábozást. Választható egy indiai és talán egy amerikai egyetemen. Egyöntetűen megállapították, hogy a világon mind népszerűbb ez a művészeti ág, ami a tévé hatásának is tulajdonítható. Még szélesebb felnőtt 'közönség­igényeket keli kielégítenünk, ez volt a legfőbb tanulság. Nem vé­letlenül választották a Művészet és szórakozás jelmondatot. Báron Lászlót hallgatva csak helyeselhető, hogy a megyei ta­nács vállalta e rendkívül hasz­nos és megtisztelő kiküldetés költségeinek egy részét. A Ci­róka alapítójának külföldi ta­pasztalatai nélkül, aligha tar­tana ott a bábozás Bács-Kiskun- ban, ahol tart. Gyorsan, haté­konyan továbbítja amit Var­sóban, Moszkvában, Washing­tonban és másutt megfigyelt, föl­jegyzett, lerajzolt. Most is négy vaskos jegyzetfüzet telt meg szak­mai tapasztalataival. A nálunk is alkalmazhatót, az előremutatót megismerik a leendő óvónők, a kétéves csoportvezetői tanfolya­mok résztvevői, a továbbképzés­re összegyűltek és mindenek­előtt a szívéhez oly közeli Ciróka tagjai. A világért se kisebbítem, az országosan is becsült tisza- kécskei Szitakötő, a miskei, a hajósi, a baljai együttes érdeme­it, ha azt mondom, hogy a Ciró­ka buzdító, példaadó ösztönzése, a Báron Lászlóhoz, az Unima ma­gyar tagozatának tisztségviselőjé­hez .beáramló információk nélkül nehezebb lenne a dolguk. A Bács-Kiskun megyei báb­mozgalom gyors. fejlődéséből ki­következtetéseket más ágak is hasznosíthat­olivasható művészeti nák. Heltai Nándor A minőséget még nem ismerem. Értékítéletet sem mondok tehát. A medve bőrére egyébként sem szokás előre inni. De a kezdemé­nyezést üdvözlöm — előre és lá­tatlanban is. Hiszen a meghívón látható fa­likárpit-, olajfestmény-, tusrajz- és cinklkarc-reprodukciók inkább csak fölvillanásnyi ízelítőt nyújta­nak a leendő kiállításról. A meg­hívó viszont tény. Kétféle érte­lemben is. A kiskunfélegyházi Móra Fe­renc Művelődési Központ műveik bemutatására meghívta a város­ból indult fiatal képző- és ipar­művészeket. És várja az érdeklő­dő közönséget ■ az augusztus 19-én nyíló kamaratárlatra. Az élményekről majd a vissz­hang tudósít. De önmagában az ötlet és a -megrendezés is nyilvá­nosságot kíván. Nem szeretnék a dolgokra túlzottan rácsodálkozni, tudok a bajai Kirakat Galéria he­lyi születésű vagy nevelkedése művészeket figyelembe ajánló ki­állításairól. a kalocsaiak hasonló gyakorlatáról, a múzeumi tárla- trtkról És viszont: a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem, a Buda­pesti Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem vagy a szegedi tanárkép­ző főiskolások Bács-Kiskun me­gyei klubjainak rendezvényeiről. Valamennyi az útrabocsátó Du­na—Tisza-közi tájhoz való kötő­dést erősíti. A kapcsolattartás praktikus cél­ja — praktikus kifejezéssel — a szakemberek utánpótlása. Azok a tájegységek és települések, ame­lyek a gyermek- és ifjúkor évei­ben szellemileg is igyekeztek föl­vértezni a fiaikat-lányaikat. mind nagyobb számban szeretnék őket alkotó értelmiségként is vi­szontlátni. De többről van szó! S ezt a ta­nulságot épp a közelgő, közös kis­kunfélegyházi kiállítás tudatosí­totta bennem. A kiállítók fele 1954, 1959, 1966-ban született. A többiek sem sokkal idősebbek. S ha azok lennének? Nem biztos, hogy eleve — tudatosan vagy anélkül — kötődnének a tágabb vagy szűkebb hazához, néphez, szülőföldhöz, fölnevelő környe­zethez, osztályhoz. S az osztály fogalmát nem annyira iskolai, mint inkább társadalmi értelem­ben használom. Frázisok? Az iro­dalom- és művészettörténet azt bizonyítja, hogy nem feltétlenül. Sokkal inkább kapcsolódási pon­tok, amelyek az élmény-források­kal, formateremtő szenvedéllyel, megújulásra való ösztönzésükkel nyerik el végső jelentésüket. Fö­löslegesek? Aki legyint rájuk, az kétségbe vonja az élmények, a forma teremtés és a megújulás fontosságát. Ifjúság és megújulás? Való igaz, a kiskunfélegyházi fiatalok kö­zött vannak, akik még csak az el­ső művészeti lépéseket teszik meg. Olyanok is akadnak, akik a vá­rosban élnek. De találkoznak egy­mással, a Kaposvárról, Rákospa- iotáról hazatérőkkel és a közön­séggel. Az olykor erőltetett üzem- látogatásoknál sokkal meghittebb, természetesebb és ezért talán ma­radandóbb is a valóság megisme­rése — a szülővárosban. Sokszor épp elszakadni kell a szülőföldtől, már csak azért is. hogy méltóbb legyen a visszata- lálás. Augusztus második felében hat fiatal képző- és iparművész lép a megszokottnál ismerősebb közönség elé. Van közöttük festő, grafikus, falkárpit-tervező és a hétköznapok környezetalakításá­hoz közelebb álló ipari formater­vező is.. Akad, aki a megyében szeretne letelepedni. Az együttes bemutatkozásuk bizonyára hozzá­járul ahhoz, hogy ne érezzenek semmiféle elidegenítő otthonta- lanságot. Hegy milyen mély nyo­mokat hagy a hazahívás a kiállí­tás résztvevőiben? Ezt a későbbi művek döntik el. Mindenesetre rövidesen meg­nyilatkozhatnak — idehaza is. Halász Ferenc KODÁLY SZEMINÁRIUM Hangversenyek Kecskeméten Több éves hagyomány Kecskeméten, hogy a nyá­ri koncerteket — a Kodály Szeminárium keretében — a Zenepedagógiai Intézet a Megyei Művelődési Központ közreműködésével szervezi, gondozza. Ezek a hangversenyek értékes, szép műsorokkal gazda­gítják a megyeszékhely kulturális életét. Kedvező időjárás és alkalmas műsor esetén külön vonzerőt jelent a jó akusztikájú, szép barokk udvar. Itt került sor a nemzetközi tanfolyam megnyitó hangversenyére: a Liszt Ferenc Kamarakórus Pár­kai István vezényletével XVI. és XX. századi kó­rusműveket énekelt. A szokásosnál most valamivel kisebb létszámú együttes jól helytállt a nehéz, sok­szólamú, modern alkotásokban is. Párkai karnagy műsorainak összeállításánál mindig arra törekszik, hogy hallgatóságával új, vagy legalábbis ritkán hallható műveket is megismertessen. Ezúttal a mo­dern „ritkaságok" közül Poulenc szép Eluard-kan- tátájának tételeit és Dubrovay László „Preludium, Fuga és Korái” alcímmel illethető A halál félelmei című darabjának tolmácsolását kell kiemelnünk. A sikeres koncertet méltóképpen zárta Kodály néhány kórusműve. Ugyancsak a Kodály Intézet udvarán rendezték meg Kedves Tamás és Végvári Csaba hangverse­nyét, melynek műsorát Bach három gyönyörű gam- baszonátája fogta keretbe. A Zenetanárképző Inté­zet debreceni tagozata tanárainak műsorában Schultz Katalin Vivaldi- és Telemann-művckkel, Csetényi Gyula szólófuvolára írott Telemann-fantá- ziákkal és az énekszámok fuvola szólamainak elő­adásával működött közre. A szeminárium első félidejének kiemelkedő ese­ménye volt a Takács-Nagy, Vonósnégyes kecske­méti bemutatkozása a Művelődési Központban, ren­dezett hangversenyen. (Nagy kár, hogy ezt a nagyon fiatal, tehetséges és máris jelentős nemzetközi si­kerekkel rendelkező együttest a mostoha időjárás miatt kisebb közönség hallgatta meg, mint az vár­ható lett volna.) Feltűnően biztos hangszeres tudás, világos, értelmes formálás, kitűnő együttes munka és a tolmácsolás magas hőfoka tette emlékezetes eseménnyé a kvartett szereplését. A nagyon jól elő­adott Bartók-mű (II. vonósnégyes) és Weiner-darab (III., Esz-dúr vonósnégyes) mellett is feltűnt Á-dúr kvartettjének szuggesztív, lobogóan szenvedélyes megszólaltatása. A magyar tanfolyam megnyitóján a Nyíregyházi 4. sz. Általános Iskola ének-zenei tagozatának kó­rusa szerepelt. A Szabó Dénes vezetésével működő gyermekkar néhány héttel a Nemzetközi Zenei Ne­velési Társaság varsói konferenciáján aratott siker után itthon is méltónak mutatkozott a nemzetközi elismerésre. A szép, de soha nem finomkodó, csi­szolt hangzás, hangszín, a fegyelmezettség, a zenei­leg rendszerint meggyőző formálás a reneszánsz müvekben, illetve Bartók és Kodály alkotásaiban éppúgy .érvényre jut, mint Kocsár Miklós modern hangvételű, költői hangulatú kórusaiban. A nagy együttes műsorát a kisebb csoportok, illetve a te­hetséges gyermekszólisták közreműködése gazda­gította. 1. M. WmmMMmmmmmmmmmmm Hazánk, Közép-Kelet-Európa 7. Elzúgó forradalmak Az 1914—1918-as imperialista háborúból a világ az emberiség történetében eleddig sohasem ta­pasztalt erősségű és mélységű (s azóta is tartó) forradalmi lendület­tel ocsúdott. A szoros értelemben az első orosz foradalomtól, 1917 februárjától az 1923-as utóvédhar­cokig tártó forradalmi fellendülés olyan forradalmi helyzeten ala­pult, amelyre nem egyszerűen egyetlen osztály nyomta rá bélye­gét. A munkásosztály, parasztság, a középrétegek, a nemzeti kisebb­ségek, a gyarmati népek közös nagy eszmélésének lehettünk ta­núi azidőtájt. Persze, az egyes osztályok és rétegek időben, tér­ben és intenzitásban eltérő módon vettek részt az eseményekben, de a folyamat egyes időszakait mint saját érdekeik érvényesí­tését harcolták meg. Magyarán szólva a kétségkívül jelenlévő proletárforradalmi helyzet más csoportok forradalmi önmegvaló­sításával is egybeesett. Ugyanakkor a tömegek végső for- radalmasodását, nevezetesen pe­dig a szocialista forradalom kitelje­sedését számos tényező kolátozta. A legfontosabb ezek közül, hogy a világháború lehetséges befejezései (antant győzelem, a központi ha­talmak győzelme, forradalmi út) közül az első, vagyis a két imperia­lista közül az egyik vált valóra. (Oroszország esete természetesen kivétel.) A nemzetközi baloldalban és a háborúellenes mozgalomban a bolsevikok végül is nem voltak képesek átvenni az irányítást. így a forradalmi fellendülés csúcsán, 1918 őszén, amikor a háború befe­jezése, a kétféle — nemzeti de­mokratikus, vagy szocialista — for­radalom dilemmája, a prioritások kérdése felvetődött, az új hatalmi szervekben fölényben lévő hagyo­mányos munkásszervezetek a nem­zeti-szociális megoldást támogat­ták a proletár-szocialista ellené­ben. A bolsevikok csak helyileg, ideiglenesen és késve kerültek túlsúlyba. (Oroszország itt is kivé­tel.) Alapvető korlátozó tényező volt ezeken túl az is, hogy — ahogy a kérdés egyik magyar szakembe­re írja — „a háború befejezése szükségszerűen meggyengítette a háborúellenes mozgalmat, a nem­zetközi fellendülés legfontosabb tápláló erejét”. A békemozgalom adott egységet, lendületet igazi tömegeket a forradalmi eyedés- nek és a „végre vége” hangulat harcellenessége ezt többé-kevés- bé elcsitította. S végül témánk szempontjából a legfontosabb: feltétlenül hang­súlyoznunk kell, hogy a korabeli forradalmi hullámzás, a fő folya­matok lényegében a vesztes or­szágokra korlátozódtak — vagy­is Közép-Kelet-Európa volt biro­dalmi központjaira. S ez a terü­let az adott pillanatban egyálta­lán nem jelenthette a mérleg nyelvét kibillentő erőket. Különö­sen nem a történelmi választó­víznek tekintett német forrada­lom elmaradása után. Ám maradjunk most már vég­leg a többé-kevésbé Kelet-Euró- pára korlátozódott fellendülés­nél, amelynek egyik legfontosabb következménye volt a munkás- mozgalom szakadása, a kommu­nista pártok megalakulása. Len­gyelországban a luxemburgista hagyományokon felnőtt baloldal ugyan 1918 decemberében É meg­alakította a Lengyel Kommunis­ta Pártot, azonban a nemzeti és a földkérdésben tanúsított örökölt szűklátőkörűség közvetve előse­gítette, hogy az újraegyesülés és a végre-államalakítás lázában égő nacionalista és polgári erők a kommunistákat a politikai élet perifériájára, az illegalitásba szo­rítsák. Csehszlovákiában viszont a kommunista párt 1921 májusá­ban (!) alakult meg. (Ne feled­jük azonban, hogy a szociálde­mokrata párt is csak 1918 decem­ber végén jött létre az osztrák és magyar pártból kiváltak köz­reműködésével.) Áz államalaku­lás nehézségei-sikerei, a nemzeti célok nagyhangú prioritása itt is a munkásmozgalom balszárnyá­nak elbizonytalanodását okozták. Hozzájárult mindehhez, hogy Masarykék a demokrácia kapuit ugyancsak szélesre tárták és a korabeli Európa egyi'k legfejlet­tebb polgári államiságát hozták létre. Ezért is került sor majd három év huzavona után a ma­gyar kommunisták, a Tanácsköz­társaság volt vezetőinek nem el­hanyagolható közreműködésével a bolsevik típusú párt megszerve­zésére, a szudéta-német marxis­ták és Smerál baloldali szocialis­táinak egyesülésére. Viszont ez­után a Csehszlovák Kommunis­ta Párt a térség legerősebb ala­kulatává fejlődve sokat tett a le- ninizmus pozícióinak erősítéséért. Ánnál is inkább, mivel az egyet­len kommunista párt volt, amely legálisan működhetett. Ámi Magyarországot illeti, Ke- let-Európa egyetlen és elszigetelt tanácsköztársaság-kísérlete után a kommunista mozgalom és álta­lában a munkásmozgalom bal­szárnya szétverve, emigrációba kényszerítve kezdte a két világ­háború közti korszakot. A műkö­dő és a munkásosztályban befo­lyásos szociáldemokrata párt túl­ságosan el volt foglalva legalitá­sa biztosítékainak ápolgatásával és a trianoni nemzeti trauma is megkönnyítette az ellenforrada­lom stabilizációját, a társadalmi problematikának a nemzeti alá szorítását. Romániát érintette legkevésbé a forradalmi fellendülés. A vá­gyakat messze felülmúló mére­tekben létrejött Nagy-Románia eufóriájában nem volt nehéz le­szerelni a szocialista munkásmoz­galmat Demagógia és terror, mé­zesmadzag és korbács kormány­zati szintre emelt váltakozása ad­ta meg a régió fő győztes orszá­gának sajátosságát. Bulgáriában a baloldal, a for­radalom sorokat megosztó mun­kás—paraszt ellentétek áldozata lett. Az országban, ahol szociál­demokrácia nem létezett, az 1918 szeptemberi felkelés elfojtásából kinőtt ellenforradalmi rendszer nem egész egy év után demokra­tikus választásokra kényszerült. Ezeken a népi erők: a tesznyákok- ból alakult Bolgár Kommunista Párt és Sztambolijszki Népi Föld­műves Szövetsége elsöprő győzel­met aratott. Ám a kölcsönös vá­daskodások és stratégiai szintre emelt elzárkózás miatt — a kom­munisták a parasztságot reakci­ósnak, a parasztpártiak minden városit ellenségnek tekintettek — nem tudtak megegyezni a közös kormányzásban. így amikor a Sztambolijszki-kormány a nem­zeti problémákkal, az elcsatolt te­rületekről beáramló másfél mil­lió ember kérdésével szembeke­rült, és jobboldali katonai puccs megdöntötte (1923), a kommunis­ta párt semleges maradt „a bur­zsoázia belügyében”. Válaszul a feleszmélő kommunisták rövide­sen bekövetkező szeptemberi pro­letárfelkelésétől a parasztság ha­tárolta el magát. A forradalom kétségtelenül meglevő lehetőségeit tehát sehol sem sikerült realizálni. A kislét- számú, a Lenin által is erősen ostorozott baloldalisággal terhelt a kompromisszumokat ellenző, még az elhatárolódásra mint a szövetségekre törekvő szerény tö­megbefolyású kommunista pár­toknak nem sikerült ellensúlyozni a polgári és 'nacionalista sikere­ket. A radikális és nemzeti jelle­gű földreformokkal is támogatott új nemzeti államalakulások — úgy tűnik — még kielégítették a tömegeket, simogatták vagy fel­borzolták nemzeti hiúságát. Min­denesetre elfojtották a forradalom parazsát. Derér Miklós (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents