Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

1980. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE • i Halasi csipke a Hiltonban Ériékes, mint az arany, ennél­fogva kevesen tudják megfizetni az árát. De amire nem futja a kis pénzű turistáknak, kelendő leltet olyan helyen, ahol köztu­dottan tehetősebb vendégek száll­nak meg. Erre gondoltak az IN­TERTOURIST vezetői, amikor el­határozták, hogy vásárlással egy­bekötött halasi csipkebemutatót rendeznek a fővárosi Hilton Szállóban működő ajándékbolt­jukban. A július 19-től augusztus 20-ig nyitva tartó kiállításról már most elmondható, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket. — A külföldiek közül sokan csak hírből ismerték a halasi csipkét* vagy itt szereztek tudo­mást a létezéséről — mondja Hnlovács E miiné, az INTER- 1 OURIST-bolt helyettes üzlet­vezetője. — Bemutatjuk azt is, hogyan készül ez a gyönyörű ké­zimunka. A szövetkezet csipke- varrónőjét állandóan az érdeklő­dők gyűrűje veszi körül. Nagy sikere van a halasi Csipkeház múzeumi gyűjteményéből váloga­tott térítőknek, ezek természete­sen nem eladók. A szövetkezet nagyon szép anyagot küldött áru­sításra is, ezekből naponta 10—15 DOMUS, 1980 KÉPERNYŐ Ópusztaszer • A kiállítás méltó a reprezentatív környezethez és a világhírű halasi csipkékhez. • Az utcáról is mindig akad nézője a halasiak csipke- varrónőjének. (Simay István felvételei) : darab fogy, valutáért. A legol­csóbb 20, a legdrágább 100 dol­láros áron kerül forgalomba. A bolt tavaly a sárközi szövet­kezet szőtteseiből rendezett ki­állítást. Az idén azért esett vá­lasztásuk a halasi csipkére, mert úgy érezték, hogy a Hilton jelle­géhez ez illik legjobban. Bár a kiállítás sok helyet foglal el, a vállalkozás kifizetődő. Lendít az üzlet forgalmán, bővíti a halasi szövetkezet vevőkörét, növeli az ország valutabevételét. Idáig ugyanis csak az államilag támo­gatott forintos áron vásárolhat­tak csipkét a külföldiek is, most viszont dollárral fizetnek. Szó van róla, hogy az INTERTOU- RIST-bolt a bemutató után is árusít térítőkét, amennyiben a szövetkezet erre igényt tart. Ér­demes tovább építeni, erősíteni ezt a jó kapcsolatot, mivel Ha­lasról közvetlen exportra szállíta­ni jóval nehezebb, mint a Hilton- bolton keresztül, országon belül „kitermelni” a konvertibilis va­lutát. V. Zs. Történet egy polcról és egy asztalról, valamint naiv vásárlókról, avagy miért van ha nincs, miért nincs, ha van Az első magyar nagy teljesítményű széndioxid lézer SÜÍ Nincs szerencséje a Szegedi Körzeti Stúdiónak a műsor be­osztással. Bizonyos, hogy az el­nök jóval több nézőt vonzott az Öpusztaszernél. Aki látta valami­kor a Georges Simenon regényé­ből készült érdekes, izgalmas fil­met, emlékezett Jean Gabin ki­váló alakítására, mégegyszer megnézte. Aki annak idején■ el­szalasztottá Henri Verneuil ren­dező jól megcsinált filmjét, az most ült a képernyő elé. A téma, a film egyaránt na­gyobb figyelmet érdemelne. Min­den lehetőség adott ahhoz hogy Ópusztaszer ■ nemzeti kegyhellyé váljon. Ehhez a tájhoz kötődnek a honfoglalás nagy eseményei. A viszonylag közeli Alpár mezején vívták őseink egyik győztes csa­tájukat és a későbbi századokig kecskeméti bérlemény-pusztán tettek szert a vezérek. (Erre az eseményre emlékeztet Székely Bertalan szekkója a városháza dísztermében.) Népünk szomorú sorsát jellemzi, hogy „az ■ első országgyűlés” színhelyét 10 ezer holdas nagybirtokok vették kö­rül a középkortól kezdve. Kézen­fekvő volt, hogy itt kezdjék meg a második, 1945-ös földosztást. A jellegzetes, tipikus táj is hű tükre az alföldi magyar nép életviszo­nyainak. A nemzeti emIséhhely kialakí­tására létrehozott bizottság ép­pen a napokban döntött a vég­leges tervekről. Belátható' közel­ségbe került az avatás napja. A Szegedi Körzeti Stúdió mun­katársainak fogékonyságát di­cséri, hogy a legjobbkor figyel­tek oda. A remélhetően megismé­telt műsor közönségvisszhangja további társadalmi energiákat 1 mozgósíthat az emlékpark kiépí­téséhez, segít az adódó nehézsé­gek leküzdésében. A bizottság elgondolásaival harmonizálva Ópusztaszer minden „alkotóeleme" helyet kapott a műsorban. Mi az, amit a tudo­mány is bizonyít, mi az, amit nemzedékek emlékezete őriz: ez vált nyilvánvalóvá a munkála­tokat irányító szegedi múzeum­igazgató nyilatkozatából. A — ha úgy tetszik — a politikai törté­nelem (a kecskeméti Pataki Imre tervei szerint készült emlékmű), a kétkeziek életét idéző skanzen­ben foglal helyet. Bölcs ötlettel itt állítják fel újra a Híres Feszty körképet, amely a’ kissé roman­tikusan felfogott látvány erejével segít a történelmi hangulat meg­teremtésében. Az Ópusztaszer pontosan tájé­koztatott, érdeklődést keltett, en­nél több a dolgok jelenlegi állá­sában nem várható egy ilyen műsortól. Jól pergett az adás, ta- lán-talán az operatőr vehette volna kissé ünnepélyesebbre a képe­iket. Az Ópusztaszert Olajos Cson­gor rendezte. Kikapcsolódásra, tétlen nyu­galomra vágyóknak, befelé fordu­ló szemlélodöknek felelősséggel ajánlom a kecskeméti Domus áru­házát. Több éves tapasztalataim alapján biztosra veszem, hogy nézelődésükben senki sem zavar­ná őket: az eladók magára hagy­ják a látogatót, döntse el egyedül miként hasznosítható ez vagy az a bútorelem, kapható-e ilyen vagy olyan - garnitúra. Van szeme, ol­vassa el a tájékoztató föliratokat. Csendes, zárkózott ismerősöm is ehhez tartotta magát és sajnál­kozva állapította meg az év első tavaszi hónapjában, hogy már el­adták azt az ötezeregynéhány- száz forintos kolóniái asztalt, amelyet már régóta keresett. „Amíg élünk, remélünk” gondol­ta és várta a megvásárolható szí- vevágya föltűnését. Hetente két- szer-háromszor benézett az üzlet­be, de továbbra is az „ELADVA” táblácskával dekorált asztál bosz- szantotta. Mi tagadás, egyre in­kább 'bosszantotta, hogy miért nem viszi már el tulajdonosa a praktikus berendezési tárgyat, miért foglalja a kereskedelmi for­galomból gyakorlatilag kivont ter­mék a helyet. Szabálytisztelő ember lévért egyszerűen érthetetlen volt szá­mára, hogy miért tartják fönn — a kifüggesztett felhívás megfelelő passzusa ellenére — nyolc* nap­nál tovább az árut? Egy hónap múltán tévedésre gyanakodott és bejelentette vásárlási szándékát. Az eladó (?) mértéktartó közvet­lenséggel a vastagbetűs föliratra bökött tekintetével. Amikor egy újabb hónap elteltével harmad­szor vagy negyedszer zavarta a bolt szokott Ugyemenetét a kitar­tó kíváncsiskodó, megszánta az egyik alkalmazott és bizalmasan fölvilágosította: „Mintadarab f ez kérem, rendeljen egy másikat.” Mondanom sem kell, hogy olyankor éri az embert a legna­gyobb csalódás, amikor betelje­sülni látszik a remény. Szószapo­rítás, az 1 ide-oda küldözgetések részletezése helyett csupán a hosszú diplomáciai manőver vé­gét rögzítem. Az áruház illetékes osztálya helyett a koloniálasztal- ba beleszerelmesedett ismerősöm maga írt a gyártó szövetkezet­nek. Meglepően gyorsan válaszol­tak a ceglédi asztalosok: 1980. harmadik negyedében x darabot szállítunk a kecskeméti bútoráru­háznak, jegyeztessen elő egy da­rabot. A hasonló ügyekben edző­dött olvasó nyilván sejti, hogy csapot-papot feledve hiába rohant ötezervalamennyi forinttal a zse­bében a Május 1. térre. Hossza­dalmas kitérők helyett csak any- nyit: hosszú kötél hamar szakad, föladta. Valamiért neheztelnek rá, különben nem utasítanák el a legképtelenebb kifogásokkal elő­jegyzési óhaját. Nincs még ár, szabadságon van a főnöjc, nem kapták meg a visszaigazolást; ef­féle okokra hivatkozott a vevő- szolgálat (?). Az bántotta csupán, hogy any- nyira belelovalta magát a szép el­képzelésbe: lesz végre egy tetsze­tős, kényelmes, a kis lakásban is jól elhelyezhető asztaluk. Megsaj­náltam és megbocsáthatatlan könnyelműséggel fölajánlottam segítségemet; újra élesztettem a reményt. Gondoltam összekötöm a kel­lemest a hasznossal. Megvásáro­lom a már régen kiszemelt 376 forintos polcot és tájékozódom a koloniálügyben. Jókor mentem — hittem én. naiv —r rajtam, kívül öten-ihatan nézelődtek a kétszin­tes csarnokban és legalább tucat­nyi ügyintéző jött, ment, álldo­gált. Néhányan rakodtak, néhá- nyan beszélgettek, egy hölgy az autóvezetés rejtelmeiről diskurátt bámulatos aprólékossággal a ve­vőszolgálati telefonon. Azért se hagytam magamat! A harmadikként megszólított ked­ves kék köpenyes lány ellátott a szükséges információkkal. Bólin­tottam, viszem azonnal. Mivel szi- vességből adott tanácsot illetékes­ségi területén kívül, átkiabált a reszortfelelősnek, aki rám nézett, megvonta a vállát, majd el­tűnt ... A fiatal eladó kollégája helyett is szégyenkezve — lesz, ami lesz — megírta a cédulát és összepakolta volna a két darab­ból .álló polcot, ha talál megfe­lelő méretű üveglapot. Közben si­került tízegynéhány perc alatt ki­fizetnem a megvásárolt árut és vittem volna haza a fürdőszobába való alkalmatosságot. Pártfogóm, mi mást tehetett, adott egy cédu­lát, keressek valamelyik raktá­rukban hozzávalót. Melyikben? Az ember nem mindentudó! Nincs vész, mind­egyik raktár Nagy-Kecskeméten található. Fél délelőtt végzek, ha szerencsém van. Ez utóbbi gon­dolatokkal vigasztaltam magam az igazgatói irodába menet. A he­lyettes fogadott. Udvariasan elcsevegtünk a ke­reskedelem gondjairól úgy általá­ban és a Domuséról konkrétan. A főnökasszony készséggel elis­merte, hogy rendes körülmények között nem tarthatna tíz-tizenöt percnél tovább egy ilyen apróság megvásárlása. Természetesen in­tézkedett, hogy a vállalati gépko­csi másnap a lakásomra vigye a polcot (mind a két elemet!), csak maradjon otthon valaki. Nem tit­kolta, az ügymenetben voltak és talán vannak kisebb zavarok, át­fedések, talán-talán merevségek, de, de, de... Bólogattam együtt­érzően különösen akkor, amikor kimutatta, hol hibáztak kollégái a koloniálügyben. Mintadarabra nem tehető az eladva jezés és így tovább. (Csak nagyon mellesleg: minek mintadarab gyakorlatilag beszerezhetetlen áruból?) Isme­rősömtől látatlanban is elnézést kér és örülne, ha újabb látogatá­sával megtisztelné az áruházat, előjegyeztetné azt a bizonyos asz­talt, amelyből szinte annyit szál­lít a ceglédi szövetkezet, ameny- nyit rendelnek, van már ár, pe­csét, blanketta, golyóstoll, jöjjön, nincs akadálya az előszerződés megkötésének..." Rohantam a jó hírrel, másnap az illető rohant a boltba, hogy sze^ mélyesen közölhessék vele: jöj­jön máskor. inert... Eddig a történet. Véae? Heltai Nándor A hét • Az Egyesült Izzó Kutató Intézetének munkatársai ebben az évben fe­jezik be a nagy teljesítményű, az ipari célokat szolgáló, infravörös szén­dioxid-lézer kutatási-fejlesztési munkáit. A lézer berendezés építésével párhuzamosan alkalmazástechnikai kutatásokat is végeznek. Ezeket első­sorban az Egyesült Izzó által készített fényforrás-termékeinek gyártási technológiájában lehet hasznosítani. A kiadott lézercsalád ötven és öt­száz wattos fényteljesítmény tartományában készíthető. A széndioxid lézer számos ipari területen, a „mini” változata pedig az orvostudomány­ban használható fel. (MTI-fotó: Hadas János felvétele — KS) A néhány esztendeje a kecs­keméti Érdekes találkozások klub­ját felkereső, jeles tévés egyéni­ségektől mindig megkérdezték, hogy miért izgalmasabbak* érde­kesebbek a külpolitikai interjúk a hazaiaknál? Valamennyi ven­dég, köztük Sugár András, egy­öntetűen a rossz társadalmi be- idegzettségekre utalt. Sokan meg­sértődnek, ha a .riporter hivatá­sának, kötelességének megfelelő­en, a dolgok színét és fonákját vizsgálja, ha igyekszik tömör és pontos válaszra késztetni part­nerét. Éppen Sugár András em­lítette, hogy egy nagy ország mi­nisztere a megadott három perc helyett ötig beszélt, ráadásul nem túl jó formában. A magyar té­vés habozás, izgalom nélkül nyi­latkozata megismétlésére kérte. Az elfoglalt politikus megköszön­te ezt a lehetőséget, hiszen ma­ga is, az általa képviselt ügy is, előnyösebben jelentkezhet a ké­pernyőn. Megtörtént, hogy há­romszor vettek fel egy interjút. A „személyeskedés” vádjától tartva nincs olyan újságíró, aki egy gyárigazgatót, falusi tanács­elnököt arra merne kérni, hogy — például — tájékoztatójában más igét is használjon a biztosí­tania kívül. Elszoktunk a dolgok igazságát feltáró „szembe babám” vitáktól. Tízezreket foglal­koztató, tízezreket bosszantó, tízezreket elherdáló ügyekben is >>>>>>>>>>>>>>>>>; Mi lesz veletek, konyhaillatok?! Tengem spéciéi nem " idegesít a kony­haszag. Esetenként egye­nesen élvezem, ha ajtó- \ nyitáskor már az előszo­bából hetibben a jó ebéd ott megült illata. Nem úgy a feleségem. Ilyen­kor ne adj’ isten, hogy megállná szó nélkül. — Csukd be gyorsan azt az ajtót! Tele lesz konyhaszaggal az egész lakás. Jönni talál valaki, és meglesz rólunk a vé­leménye. Ilyenkor mindig pipás leszek. Egyrészt az megy az idegeimre, hogy pont akkor sürget, midőn mind a két kezem fog­lalt — például hamutar­tót viszek ki\ Másrészt meg ezért a kényeske­désért. Mi az, hogy kony­haszag?! Hogy lehet ilyen becsmérlő hang­súllyal szólni például a kelkáposztafőzelék fi­nom illatáról! Méghogy szag! A konyhaszag körüli ellentét — hosszú évek tapasztalatait figyelem­be véve — igencsak an- tagonisztikus — kibékít­hetetlen marad már kö­zöttünk a hátralevő idő­ben. S tessék most ráadá­sul az a nyugatnémet ta­lálmány, amelyre éppen kedvenc lapom, a Pető­fi Népe hívta fel augusz­tus 7-i számában az ol­vasók, s így esetleg ne­jem figyelmét. Még a képét is közöljük az egyik konyhai páraelszí­vó készüléknek, amely szinte észrevétlenül il­leszkedik be a tűzhely fölötti fali szekrénysorba. Ezekután milyen jövő vár a magamfajta kony- haillat-imádókra? Mi lesz, ha ezeknek a „szag­semlegesítő” - megoldá­soknak az alkalmazása is széles körben begyű­rűzik hozzánk? Mennyi kéjjel leszünk szegé­nyebbek, mi „vájtorrú- ak”, ha már az utcára sem szivároghatnak ki bódítő kajaillatok! Mert már úgyszólván keletke­zésük pillanataiban ibo­lyántúli sugarakkal, vagy ózonnal „roncsol­ják el", vagy vegyi úton kötik meg, illetve bont­ják el, mondjuk, a pa­calpörkölt szagkompo­nenseit. sak egyetlen pél- dát említek. Teg­napelőtt este nőm cso­dálkozott legjobban, hogy olyan birkatüre­lemmel vártam rá, míg hajzatát a fodrásznál ta­tarozták. Ha tudná, mi tartotta bennem oly so­káig a lelket. A közeli emeletes ház egyik föld­szinti lakásának nyitott ablakán át olyan meny­nyei lecsóillat szállon­gott utcahosszat, hogy egy-egy kiadós hullám­nál percekig földbegyö­kerezett lábbal stoppol­tam le. S míg mellém nem ért valaki, lehunyt szemmel szippantgat- tam az aromás levegő­ből. Másnak, amíg ott voltam, nemigen jutott belőle. Akkor jönnek ne- kém ezek a nyu­gatnémetek a konyhail­latok elleni „hadüzenet-l tel”. Hogy miért kell ne­kik ebbe is beleütni az orrukat?! Az a félő, hogy ma­gyaros hübelebalázs szo­kásunkhoz híven mi is máról holnapra rávet­jük magunkat a kony­haillat- elvonó készülé­kek gyártására. Pedig óvatosan kellene kezel­nünk az ilyen újdonsá­gokat. Hallom — egyre többen buknak nálunk az amerikai Martin Paul találmányára, a szúnyog­puskára is. Pedig még csak eszmei hire jutott el hozzánk az állatólag emberbaráti szerken­tyűnek. A leírás szerint ez műanyagból készült, és ha meghúzzák a ra­vaszát, egy lemez csap­ja agyon a vérszopót. Mondják, hogy légyre is lehet vele vadászni. Első hallásra mindez nagyon szép, s ki ne len­ne hajlandó akár céllö­vő tanfolyamba vágni a szúnyogpuskával. Lö­vésre mozdul az ember keze, ha csak arra gon­dol is, hogy ezeken a dögmeleg éjszakákon, amikor a levegő se moz­dul a kereszthuzatokra tárt lakásban, — hány­szor, de hányszor ébred kinzó-viszkető szúnyog- csípésre. ' Itt vakarózik, hogy csak úgy serceg a bőre, amoda csap akko­rát, amitől felriad a csa­lád, és ráadásul a rohadt szúnyog pofátlanul da- lolászik hol a jobb, hol a bal füle mellett. Még a szelét is érezni vél­jük lusta szállásának. fejfájás nélkül, gátlástalanul mellébeszélhet az illetékes, mert védi a hamis tekintélytisztelet Csak füleltem, hogy miért szo­katlan az elmúlt vasárnapi A hét. A balatoni riportnál vált nyilván­valóvá; a műsorvezető — lesz, ami lesz — nem hunyta be sze­mét a nyilvánvaló ellentmondá­sok felett, nem érte be az ügye­ket elkenő nyilatkozattal. Hány­szor, de hányszor láthattuk, hall­hattuk, hogy minden megkérde­zett — szavakban — teszi a dol­gát, csak épp a kocsi nem megy előre. Sugár Andrásék utána men­tek a dolgoknak. Addig kopog­tatták a megelőzés, elhárítás szer­vezetét, míg szinte valamennyi beteg gócot nem tártak fel. Biz­tatom e riport készítőit; szep­temberben térjenek vissza a most elhangzottakra. Mi változott? Semmivel sem csökkentek sze-* műnkben Kárpáti Rudolf olim­piai bajnok érdemei, amiatt, hogy a műsorvezető következetessége kibuktatta érvelésének ellent­mondásait. Sugár megérezte a vi- vószakember nehéz helyzetét: szinte saját véleményével szem­ben védte a szövetség elnökségi tagjaként a mundér becsületét. A rutinos és érzékeny riporter úgy segített a dilemma föloldásában, hogy azért „kijött” a lényeg, vi­lágosabban látszanak a tenniva­lók. A pozsonyi szemétégető n endben van, hoz- -*'■ zájutunk egyszer ahhoz a bizonyos szú­nyogpuskához. No de. hogyan és hova célzunk vele az éj fülledt sötét­jében. önmagunkra. csak úgy saccolva, hogy kábé itt meg ott készül fúrni irhánkat a szú­nyog? Mikor viszonylag nagy felületű tenyerünk­kel is többször melléta­lálunk, mint nem. Éjsza­kai körülmények közt mikorra tesz szert az ember olyan gyakorlat­ra, hogy pont a szügye alatt találjon el egy szú­nyogot, nem is beszélve arról, amikor a kártevő két szeme közé akar lőni valaki. Tóth István Nagyvárosok közelében gya­kori, bár nem elbűvölő látvány a szeméthegye^ sora. tgy volt ez nemrég még Pozsonyban is. Két éve azonban nem riasztja a vá­roskörnyék lakóit a felhalmozó­dó, rothadó hulladék, mert az­óta sikerrel üzemel itt Csehszlo­vákia legmodernebb hulladékége-v tő berendezése. A berendezés a városon kívül, a Szlovnaft petrolkémiai kombi­nát közelében kapott helyet. A . hulladék „eltüntetése” úgyszól­ván emberi kéz érintése nélkül történik. Á hulladékot szállító gépkocsik a szemétégető nyolc aknanyílásába ürítik terhüket. Innen hétezer köbméter anyagot befogadó óriásbunkerbe jut a sze­mét. A tároló méreteire jellemző adat, hogy egy 380 000 lakosú vá­ros háromnapi háztartási hulla­déka fér el benne. Hidraulikus berendezés segítségével jut ez­után a hulladékanyag a négy ka­zán rostélyára, ahol 900—1100 Cel- sius-fok hőmérsékleten salakká változik. Lehűtés után elektro­mágneses osztályozok különvá­lasztják a tömegtől az el nem ‘ égett fémrészeket A kéményeket korszerű elektro- filterrel látták el, úgyhogy a szű­rőberendezés révén már semmifé­le szennyeződés nem kerül a le­vegőbe. A gátok leszívása pedig megakadályozza a kellemetlen il­latok tér jengését. Az égetöberendezés ugyanakkor hőt is termel, anjit a Szlovnaft kombinátban jól hasznosíthat­nak. (BUD APRESS—ORBIS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents