Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
r VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évi. 181. szám ÁrS! 1,20 Ft 1980. augusztus 10. vasárnap <L ________________________ 5 S? ■ 1 , . - - ... Hol tartunk? 3. oldal Ifjúságvédelmi őrjárat 1Kecskeméten 3. oldal A termés megmen téséért 4. oldal Szakszövetkezetek a mérlegen 4. oldal Szobrok, festmények, kerámiák az új megyei kórházban 5. oldal Sport 1. oldal CSEHSZLOVÁKIÁBAN, ÉSZAK- ÉS KELET-MAGYARORSZÁGON DOLGOZNAK A MEGYE KOMBÁJNOSAI Learatták a búzát Bács-Kiskun megyében az idén 125 ezer hektár kalászos volt az aratnivaló. A gabona vetésterületének kétharmadát a búza foglalta el. Egyharmadán rozs, őszi és tavaszi árpa, triticale, zab termett. Az aratás a szokásos időhöz képest másfél héttel később kezdődött, utána vihar, jégverés, esőzés, párásság nehezítette a megye kombáj- nosainak munkáját. A jó szervezés, együttműködés folytán, mégis sikerült a termény érésének legkedvezőbb időszakában a kalászosok döntő többségét betakarítani. Kétezer kombájnos dolgozott a 960 arató-cséplő géppel, a jelentősebb gabonatermesztő üzemekben két műszakban. Teljesítményüket még ezután értékelik az állami és szövetkezeti gazdaságok verseny- felelősei. Egyéni helytállásukon túlmenően, valamennyiüknek közös érdeme, hogy számottevő veszteség nélkül biztonságba került Bács-Kiskun 93 600 hektárjának kenyérgabona-termése. A rjiegyei tanács vb mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának helyzetelemzése szerint, e hét végére fejeződött be a búzaaratás. Kevés rozs, zab, triticale és tavaszi árpa maradt még lábon a mélyebb fekvésű szántókon, amelyet pár nap alatt learatnak a szakszövetkezeti kombájnosok. Az idén ugyanis olyan jelentős gépi segítséget nyújtottak a szakszövetkezeti közös gazdaságok a tagsági kezelésű földek gabonájának betakarításához, amire korábban nem volt példa. így ezek a kisebb parcellák árpa- és zabtermése sem megy tönkre, mint amire — sajnos — gyakran volt példa más években. JŐ ütemben, igen szervezetten dolgoztak végig a Tisza mentén, a folyó áradása által veszélyeztetett szántókon Kécskétől a Csongrád megyei Bokrosig. A tiszakécskei Tiszagyöri'gye Tsz «tagsága szinte éjt, napol eggyé teve takarította be minden összegyűjthető terményét és termékét a Tiszához közeli, gazdagon termő szántókról A szalmát is elszállították az utolsó báláig. Ezzel a munkával egyidőben — a lehetséges mértékig — az ár elleni védekezést is elvégezte a Ti- szagyöngye tagsága. Hatezer homokzsákot helyeztek el a védgát alacsonyabb pontjain, ahol az árhullám legjobban veszélyeztethet. A kécskei többi gazdaság, a lakiteleki és a tiszaalpári téeszek úgyszintén megtették a szükséges védelmi intézkedést a víz betörése ellen. Az idei betakarításnál még inkább kibontakozott a szomszédos állami és szövetkezeti gazdaságok kölcsönös segítő akciója. Amelyik korábban learatott, hívás -nélkül_ indult-gépeivel a másikhoz. A. kis«'* körösi járásban a páhi Petőfi Tsz- nek érett meg legelőször az árpája. Itt nemcsak a páhi téesz 6 kombájnosa dolgozott, hanem a soltvadkertiek is. Mikor közös erővel gyorsan learattak Páhiban, folytatták Vadkerten. Hasonló ősz-- szefogás volt a búzaaratásnál já- rásszerte, aminek az lett az eredménye, hogy a kiskőrösi járás állami és‘ szövetkezeti nagyüzemei,, megközelítőleg egyszerre fejezték be a betakarítást. A Bácskában és a Duna. melléken nemcsak a szomszédok, hanem a csehszlovákiai testvérszövetkezetek is egymás segítségére voltak. Bátmonostorról a Kossuth Tsz kombájnosai hétfőn indultak el a nagykürtösi járásba, hogy a szlovákiaiak terménybetakarításában közreműködjenek. A herceg- szántói Lenin és a bácsbokodi Aranykalász Tsz kombájnosai pedig csütörtökön készítették elő gépeiket a több száz kilométeres útra, úgyszintén Csehszlovákiába, ahol augusztus 14—16 táján kezd érni a kenyérgabona. Mind a két ország gazdaságai számára kifizetődő ez a kölcsönös munkacsere, mert a különböző érési időszakot kihasználva, a legalkalmasabb időben tudják kalászosgabona-, kukoricatermésüket a lehető legkisebb veszteséggel, gyorsan betakarítani. Bács-Kiskun megye betakarító gépeinek országon belüli átcsoportosítása is megkezdődött ezen a héten. Borsod—Abaúj—Zemplén jmegyéből az edelényi közös gazdaság kért kombájnos segítséget a Bácskai és a Duna melléki TE- SZÖV-től. A mélykúti Alkotmány és Lenin Tsz szakmunkásai együttesen tíz kombájnnal, szerelőkocsival pénteken délelőtt elindultak az észak-magyarországi szövetkezetbe aratni. A Szabolcs—Szatmár megyei TESZÖV 35 kombájnt kért a Bács-Kiskun megyeiektől, hogy a nyírségi gabonaföldön gyorsítsák meg a betakarítást. A szükséges előkészület után a két megyében a Bácska, a Duna mellék és a Kiskunság szövetkezetei' 75 kombájn teljes személyzetével és műszaki segédletével dolgoznak az ottani aratás befejezéséig. Itthon a búzaaratás után, nagyszámú erő- és munkagép szabadult föl a soron következő tennivalókra. Ennek eredménye, hogy a hét végéig 125 ezer hektár kalászos szalmatermésének 60 százalékát gyűjtötték össze. Tárcsázzák a tarlót, végzik a nyári szántást, talajerő-utánpótlást. Ezt a munkát azonban hátráltatja, hogy a foszfor és a káli hatóanyagú műtrágya szállítása késik, és kettős munkára lesz szükség, hogy mégsem maradjon el a tápanyagpótlás. K. A. 0 Megérett a takarmányborsó, amelyet a rémi Dózsa Tsz szakmun kása kombájnol. 0 Lecsökkent a talajnedvesség, öntözik a fűszerpaprikát a fájsz! Kék Duna Tsz-ben. Berendezések atomerőművekhez ■Hl 0 Törökországi megrendelésre gyártják a képen látható acéltartályokat. A? Április 4. Gépipari Művek termelési múltától először az idén szerepelnek a megye gazdálkodási adatai között. A január 1 óta kiskunfélegyházi központú vállalat a gazdasági realitások figyelem- bevételével bázisszinten tervezte idei árbevételét, amely 1979-ben 1.146 millió forint volt. Az irányítása alá tartozó gyárak termékeik, mintegy kétharmad részét belföldi megrendelésre készítik, negyedrészét a szocialista, 8 százalékát tőkés országokba exportálják. Az id$i első félévben, az Április 4. Gépipari Művek 576 millió forint értékű árut termelt, ebből 204 millió az export. Az adatok azt igazolják, hogy nemcsak termelési, hanem az időarányos nyereségtervét is túlteljesítette a vállalat, bár az utóbbi nem valószínű, hogy év végén eléri a tavalyi összeget. Időközben az export szerkezetében bizonyos változás következett be, amit az is jelez, hogy növekedtek a dollárelszámolású üzletkötések. A vállalat legnagyobb gyára a kiskunfélegyházi, amelynek fő termékei ma már az atomzröművi berendezések, ezenkívül az élelmiszeripar a megrendelője. A félegyházi üzemben folyó munkát mutatja be képriportunk. N. O. 0 Gondos munkát kíván az atomerőművekhez készülő kondenzátor gáztalanító felületének kézi * csiszolása. 0 Alsó képünkön: géppel csiszolják a 60 köbméteres tejsilók belsejét. • Száz köbmétetes pezsgőtartályokat is gyártanak Félegyházán. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságnak tízet, a Szikrai Állami Gazdaságnak egy pezsgös tartályt készítenek az idén. (Pásztor Zoltán felvételei.) Ha megkérdezünk száz nyugdíjast, mii tart a legnehezebben elviselhetőnek, többségük azt feleli: a tétlenség kényszerét. így van ez jól, hiszen tevékeny életre, munkára születtünk. Fokozottan érvényes ez azokra, akik az átlagosnál többet vállalnak magukra a társadalom közös gondjaiból, s elkötelezettségük tudata nyugdíjas korukban is tovább sarkallja őket. A párttag nyugdíjasokra gondolunk, akik közül számosán okkal vélekednek úgy, hogy mint kommunisták nem kívánják nyugdíjaztatni magukat, az eszme elkötelezettjeiként erre amúgyis képtelenek lennének, részt kérnek, kívánnak napjaink küzdelmeiből, feladatokat igényelnek és sokszor ' a fiatalokat meghazudtoló lendülettel meg is oldják azokat. Nagy taps szakította félbe többször is a XU._ pártkongresszuson Andrásfi Gyula felszólalását, aki több mint félt évszázada vesz részt a munkásmozgalomban. „A párt megbízásából sokféle funkciót töltöttem be az előző évtizedekben — mondotta a többi között. — Voltam főispán, nagykövet is, most pedig körzeti párttitkár vagyok és örömmel végzem ezt is, mert egyet nézek: azt, hogy hol és hogyan tudom szolgálni az ügyet. Csupán nosztalgiából és emlékekből sehol sem épült még fel a szocializmus. Azért tenni kell és ott és annyit, ameny- nyire lehetősége és képessége van az embernek. Sokan úgy gondolják, hogy a körzeti párt- szervezet csupán az öregek, és a nyugdíjasok találkozó helye. Ez nem így van. Igen sok emberi érték, mozgalmi és élet- tapasztalat halmozódik fel itt. Mi nem tudunk elöregedni, nálunk nincs — politikai értelemben — nyugdíjazás, mi aktív harcosai vagyunk pártunknak, amíg élünk...” Aki falusi pártházakban, városon a körzeti párthelyiségekben megfordul, könnyen talál igazolást a fenti megállapításokra. Találkozik olyan emberekkel, akik a legjobb televízió- műsornál is többre becsülnek egy-egy baráti, elvtársi eszmecserét időszerű, közös dolgainkról. Van igényük, várakozásuk a jelen iránt. Ilyen például az informáltság igénye. Nem röstellnek kérdezni, körükben alaposan megméretik a mégoly jól felkészült előadó is, akinek nagyon kell vigyáznia, mert ha csalódnak benne, még hónapok múlva is fölemlegetik, milyen rosszul szerepelt. Arra is jogot formálnak, hogy észrevételeiket meghallgassák, az irányitómunkában figyelembe vegyék. Mostanában tanúi vagyunk, mennyire sokféle tennivaló jelentkezik a lakóterületeken a társadalmi munkaakciók szervezésétől kezdve a lakóbizottságok tevékenységi körének kiterjesztéséig. A mozgalmi munkának számos, nem mellőzhető területe létezik, ahol előrelépni a pártkörzetek, az idős kommunisták cselekvő segítsége nélkül lehetetlen. Mondják az élő szemtanúk: valamikor egy bányászkolónia, egy külvárosi háztömb, vagy valamely faluvégi utca — ama hires Gyepsor — egysorsú nincstelenjei milyen eleven közösséget alkottak, ahol gondja volt egyik embernek a másikára. Könnyen elintézik egyesek legyintéssel; ma más a világ, akkor az embereket ösz- szetartotta a nyomorúság, a jólét elválaszt, sokakat beképzeltté tesz, zárkózottá, hisz nem szorul senki másokra. A megélhetés biztonságát sikerült a többség számára megteremteni. De azt távolról sem mondhatjuk el, hogy mindenki megtanult volna szocialista módon élni. Talán nem járunk messze az igazságtól megállapítván, hogy a kommunista közösségek szellemiségének ereje a mostaninál jobban is érvényre juthatna, s a lakóterületi pártmunka tervezett fejlesztése, kiteljesítése ezt a célt is szolgálja. Fontos cél! — amely az idős kommunisták nélkül, a körzeti pártszervezetek nélkül szinte elérhetetlen. K. I.
