Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
Példa az együttműködésre A kukoricás kenyér konténerben utazik Különleges pillanat volt az a kézfogás, amelynek tanúja voltam a kiskőrösi kenyérgyár udvarán. Karafiáth Károly, a járási-városi Népi Ellenőrző Bizottság elnöke és Mátrai Tibor, a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat kiskőrösi gyáregységének helyettes vezetője talán ezzel a parolával tett pontot annak az ügynek a végére, amely — ha a város életének minden pillanatát megörökítő évkönyvbe írnánk e történetet — a kiskőrösi kenyérügy címen kerülne feljegyzésre. De ne vágjunk ennyire a dolgok elé. Hallgassuk meg Karafiáth Károlytól az előzményeket. — Évekkel ezelőtt nem volt olyan hét, hogy ne kopogtattak volna be hozzám panaszosok, akik a kenyér minőségét kifogásolták. Hozták a bizonyítékot pro és kontra: a helyi üzemben sült keletlent, rosszat, s mellé a soltszent- imreit, a kecelit, lám másutt ilyet sütnek. Vizsgálatot kezdtünk, melynek során számtalan hiányosságra derült fény. Nemcsak a választék szegényessége, gyönge minősége jelentett gondot, de még az áru kiszállításában is bőven akadtak problémák. A szakszerű, a szabványok ismeretét feltételező vizsgálat nemcsak a fogyasztói észrevételek szintjén mozgott, a sütőipar vezetőivel folytatott vita szemléletbeli változást eredményezett. Megkezdték az üzem rekonstrukcióját, növelték a gépek számát. A felújítás befejezése után, ha azt nem is állíthatjuk, hogy minden tökéletes, de jónak mindenképpen minősíthető az ellátás. Vízlágyító, intenzív >, dagasztógép, alagútkemence — mindmind olyan berendezése egy kenyérgyárnak, amely nélkül már elképzelhetetlen a jó minőségű kenyér előállítása. A kiskőrösi gyárban pedig már ezekkel dolgoznak. S hogy a műszaki fejlesztés lendületet ad a munkához, serkenti az újítási kedvet, azt a kukoricás kenyér „föltalálása” is bizonyítja. A Kalocsai Sütőipari Vállalat szabadalma a 3 százalék kukorica- pelyhet tartalmazó kenyér. Amint a kemence végtelenített szalagjáról méltóságteljesen kigördülnek az egykilós veknik, nemcsak az illatuk, hanem színük és tökéletes formájuk is szívet gyönyörködtető. Mátrai Tibor sorolja, a kukoricás kenyér előnyeit: — Lazább a szerkezete tehát tovább marad friss. Nem szükséges műanyag zacskóban tárolni és felesleges másnap, harmadnap eldobni a maradékot. A sütödében készülő kenyérnek már majdnem a felét ilyen technológiával állítják elő. Ám hiába sütik a legszebb kenyeret, ha az a vásárlóig tartó útján összenyomódik, elformátlanodik. Mire a vevő kézbe veszi, már korántsem olyan gusztusos, mint amikor a kemencéből kivették. A kenyér minőségének megőrzésére a konténeres szállítás bevezetése kézenfekvő ötlet volt. Csakhogy partnerek is kellettek hozzá. A kiskőrösi áfész örömmel fogadta a sütőipari vállalat ajánlatot, kísérletképpen próbálják meg. .Hozták a vállalat tmk-műhe- lyében előállított, alumíniumból készült mozgó polcsorokat. A kemencékből rögtön ezekre helyezik a kenyereket, s a szállítás a raktározás folyamán már nem kell többet kézzel érinteni a cipókat. A próba sikerült. Egyformán örömmel fogadták a boltosok és a vásárlók a könnyen szállítható, szépen tárolható kenyeret. Hamarosan hetvenre növelik a konténerek számát, s akkor a város valamennyi önkiszolgáló! boltjába ilyen módon szállítják a kukoricás kenyeret. A kiskőrösi kenyérügy, úgy tűnik, ezzel a megnyugtató befejezéssel lezárult. S kissé mesebelinek is tűnik így elmondva. Elégedett a népi ellenőrzési bizottság elnöke, érthető a gyár vezetőinek öröme, hiszen nem volt hiába a vita, a fáradság. Már híre is ment a kiskőrösi kenyérnek, a Komárom megyei sütőipartól is jöttek érdeklődők. Akár konténergyártó melléküzemágat is létrehozhatnának Kalocsán, mert bizonyára más kenyérgyárak is készséggel bevezetnék az ötletes megoldást. A siker . feletti lelkendezést azonban ne siessük el, mert legalább ekkora örömmel ujjongtunk évekkel ezelőtt, a cukor, a liszt, a különböző vegyiáruk konténeres szállításának megkezdésén. Egyszerűnek látszott a bevezetése. A régi üzletekben csak a küszöböt kellett lebontani, az ajtót kiszélesíteni. Az új áruházakban már úgy építkeztek, hogy szabad útjuk legyen a gördülő rakományoknak. Ügy látszott, minden megy, mint a karikacsapás. S akkor kezdődtek a problémák. Hol a gyár jelentette be, hogy nincs elég munkáskéz a konténerek megtöltéséhez, előfordult, hogy a kereskedő hivatkozott raktározási gondjaira. S a nagy ötletet innen is, onnan is megtorpedózták. S a szállítás egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló konténerizáció még ma is gyermekei nőben jár. Hiszen az együttműködési készség hiánya a legjobb szándékot is meghiúsíthatja. « Pedig lehet gyorsan, hathatósan együtt munkálkodni a lakosság jobb ellátásának érdekében, amint ezt a kiskőrösi példa is szemlélteti. Csak az a kérdés, hogy •miért nem ez a természetes? Lehet, hogy hamarosan az lesz?! N. M. NÉZTÜK A LÁNGOT A hiba nem a gázban van Ellenség? Barát? Élet? Vagy halál? Bármelyik lehet, ha akarom... ha akarjuk! özvegy Sárai-Szabó lstvánnét megijesztette, hogy főzésnél elaludt a gázláng. Gyufát sercintett, újra belobbantotta az égőt, de hiába. A narancssárga pislákolás megint csak eltűnt. Tovább nem kísérletezett. A hibát jelenteni elment a DÉ- GÁZ kecskeméti, Ipoly utcai üzemegységébe. A libazsír nem jó Csütörtök reggel nyolckor Ma- czák György csoportvezető, Benda Balázzsal és e sorok írójával 'bebocsátást kért a Pásztor utca 3. szám alatt lakó özvegy Sárai-Szabó Istvánnéhoz. A „beteg”: a kétégős gázrezsó bent, a konyhában, a szerelőknek is igen avassárgán világit. Sebaj, egy Nivea-dobozból hőálló, grafitos zsírral próbál segíteni a bajon Benda Balázs szerelő, úgy, hogy miután társa a csapokat alkotórészeire szedte, megkeni a rozsdabarna felületeket. Zsírozás közben meséli, hogy egyszer egy asszony úgy akart a gáztűzhely égésén segíteni, hogy libazsírral kenegette az égőpipákat. Persze, hogy nem használt. A csoportvezető, Maczák György most kalapáccsal veri a kétégős rezsó pipáit. Vékony drótot bújtat a nyílásokba. Kombinált fogót, csavarhúzót vesz elő. Aztán addig igazgatja, hol az egyik, hol a másik égőt, hogy a néni arca földerül: — Milyen szép, kék lánggal ég megint! Nézzük a lángot. Takarékon sem „haldoklik”. Így már jó. Csütörtöktől fémlapocska függ, címke gyanánt Sárai-Szabó néni gázkészülékén: „DÉGÁZ, 1980.” — öt év múlva, ha minden rendben, akkor is tessék hívni minket! 62 252 palack közkézen Ezzel búcsúzott az egyik propánbutángáz-szerelő a Pásztor utcában, miután a ház asszonya, biztonsággal újra a palackhoz és a szabályzókhoz nyúlhatott. Ma a szerelők vonulnak, másszor a mentő-, vagy a tűzoltót Gyufát gyújtott Sárai-Szabó néni, de hiába: a narancssárga pislákolás eltűnt... (Straszer András felvétele.) autó (olykor mind a kettő), mivel valahol már megint gáz volt, van, vagy... de a jövőt inkább ne bolygassuk. A fémhengerbe szelídített gyúlékony elegy mindenesetre évente kitör annak a 62 252 háztartási gázpalacknak valamelyikéből, amely Lajosmizsétől Jakabszállá- sig, Tiszakécskétől Soltvadkertig 33 településen — a DÉGÁZ-hoz tartozó Észak-Bács-Kiskun megyei részen — száműzte a konyhákból a venyigét, a gallyat és a csutkát. ■ Száműzte, de ezzel több lett a háztartási veszélyforrások száma Is. A hiba mégsem a gázban van. Miért? Izsákon, az Orgoványi utcában egy gáztűzhely-tulajdonos szappanbuborék helyett gyufával „ellenőrizte”, hogy szivárog-e a gáz a palackból? Szivárgott. Olyany- nyira, hogy a ház meggyulladt és leégett. Apró, de súlyos hiba, a húsz fillér. nagyságú tömítőgyűrű sérülése miatt a kiömlött gáz lobot vetett és a konyha a tűz martalékává vált a szabadszállási Holczmann Károlyéknál. A férfit életveszélyes állapotban kezelték a kecskeméti Honvéd Kórházban. Valaki a palackcsere után, anélkül kezdte használni a gáztűzhelyet, hogy időnként ránézett volna. Ez egy kecskeméti asszonnyal történt, a Madách Imre utcából. A nyomáscsökkentőnél szivárgó gáz az égő lángjától meggyulladt s a tűz a palackot háromnegyed-' óráig hevítette, míg végre az égést el tudták fojtani. Évente aránylag nem sok, öthat gázrobbanásos baleset történik Eszak-Bács-Kiskunban. Az emberi és az anyagi sérülést, meg a fájdalmat azonban csupán számokban kifejezni nem lehet. Divatos veszedelmek Ghimessy András műszaki ve-’ zető szerint, a DÉGÁZ kecskeméti üzemegységében: — A gáz nem ráz. Nincs ráírva a palackra: 220 volt! Közkézen forog. Ez abból is látszik, hogy van, aki tisztán viszi a palackot cserélni, s van, akinél olyan, amilyen. A baj azonban, amiről beszélni szeretnék, nem annyira külsőségben. — Hanem? — Egyesek nem vesznek róla tudomást, hogy gáz van, mármint a palackban. A maradék gázt a palackból helyenként ráspriccelik a falra. A lyukacsos, üreges téglafal azt mind beszívja, s mint robbanásra kész elegyet tárolja, jó darabig. Egy kecskeméti autófényező kisiparos úgy vélte, a legegyszerűbb, ha gázt használ festékszórásra, mert az „jól visz”. Szóltam neki: közveszélyes, amit művel — ne tegye! Míg fával tüzelt a nép, csak bort fejtettek. Most már gázt is. Maszek alapon, titkosan, ök, a zugpálinkafőzőkéhez hasonló berendezéssel engedik át a propán-bu- tánt, például turistapalackokba, kezdetleges, házi körülmények között. Mintha nem tudnák, hogy nekünk Kecskeméten, a Felszabadulás úti telepen van egy tu- ristapalack-töltő részlegünk. Divatos a gázperzselés is. ) Divatos és veszélyes! Aki a gáztűzhely sütőjét használja kályhának, életével játszik, egészségét károsíthatja. — Tehát? — Vigyázzunk a gázra és magunkra ! Kohl Antal 1980. augusztus 8. • PETŐFI NÉPE • -3 NYÁR DEREKÁN Tanulságos idegenforgalmi mérleg Már benne járunk a nyárban, és ezt az időszakot tudvalévőén nemcsak a hőmérséklet emelkedése, hanem az idegenforgalom növekedése is jellemzi. Az elmúlt években a szocialista országokból érkezett a külföldiek 85 százaléka. Csehszlovákiából 5,3 millióan keresték fel Magyarországot, ez 1,1 millióval kevesebb, mint 1978-ban. A csökkenés oka a szakemberek szerint a kirándulóforgalom mérséklődése. Feltehetően a valutaellátásról szóló lengyel—magyar megállapodás következtében csökkent 600 ezerrel — 2,3 millióra — a lengyel vendégek száma. A többi KGST-ország közül az elmúlt évben az NDK-ból mintegy 20 százalékkal, a Szovjetunióból 15 százalékkal, Romániából 10 százalékkal! étkeztek többen, mint 1978- ban. Nem változott a Bulgáriából érkezők száma. A pénzügyi intézkedéseknek tudható be a jugoszláv forgalom alakulása; mintegy 20 százalékkal kevesebben látogattak hozzánk déli szomszédainktól, devizabevételeink viszont több mint háromszorosára emelkedtek. Húsz százalékká! nőtt és elérte a 2,1 millió a tőkés országokból érkező utasok «száma. Mintegy háromnegyedrészük Ausztriából és a Német Szövetségi Köztársaságból érkezett. Az osztrák vendégek túllépték a 900 ezret, és ez a mennyiség másfélszerese az előző évinek. Az NSZK-ból 600 ezer volt a beutazók száma, ez 10 százalékos növekedés. A többi nyugati országiból érkezők száma ösz- szességében nem változott. Ha mindezt idegenforgalmi bevételeink oldaláról vizsgáljuk meg —, mint az Országos Idegen- forgalmi Tanács 1979 novemberi ülésén, tette —, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk. Az egyik legfontosabb: hosszú évek után 1979-ben a konvertibilis deviza- bevételek végre erőteljesen emelkedtek — az egy turistára és az egy tartózkodási napra jutó bevételek egyaránt. Betudhatjuk ezt a változást árstruktúránk módosulásának, a nyújtott szolgáltatások szélesebb választékának, egy tényezőről azonban semmiképp sem szabad megfeledkeznünk. Minden bizonnyal alapvetően közrejátszottak a bevételek alakulásában a múlt év februárjában és márciusában hozott devizaintézkedések, így például a nem kereskedelmi átvállalási árfolyamok emelkedése, a forint kiviteli és behozatali korlátozása. A devizabevétel növekedésének értelmezéséhez tartozik, hogy korántsem jelenti a külföldiek kiadásainak ugyanilyen mértékű növekedését. Sokkal inkább arról van szó, hogy az elmúlt évben költségeink nagyobb hányadát fedezték legálisan átváltott devizából. Összefoglalva megállapítható, hogy a rubel elszámolású bevételek a tervekkel összhangban, alakultak, a konvertibilis devizáiban számított .bevételek pedig a tervezettet jóval meghaladóan, mintegy 45—50 százalékkal emelkedtek. Hazánkban a turizmus bevétele — amely tavaly 156 millió dollár és 206 millió rubel, azaz mintegy 9 milliárd forint ivóit—, nagyjából megfelel a szocialista országokba irányuló gyógyszer- exportnak, illetve a tőkés alumí- niumkohászaü exportunk összegének. Tavaly a külföldi turisták mintegy 67 millió éjszakát töltöttek hazánkban, ez tíz százalékkal több az előző évinél. A vendég- éjszakák adatai csupán a főbb számokról informálnak, nem érintik a vendégfogadás színvonalát, holott az idei forgalom mértékét alapvetően befolyásolja: milyen emlékekkel tértek haza tavaly a turisták. A Balaton partján és a Dunakanyarban a tanácsok az elmúlt évben mintegy 150 új magánkereskedői engedélyt adtak ki, de néhány üdülőterületen és szakmában — például panzióban — változatlanul hiány van. A magyarországi árváltozások eredményeként az idén* az idelátogató külföldiek számára az úgynevezett turista-árszínvonal tovább emelkedett. Ez minden bizonnyal fékezi a látogaitókedvet, ám figyelembe keli venni, hogy az utasok többsége, ha odahaza marad, ugyancsak áremelkedéssel nézhet szembe, másrészt pedig, hogy a konkurrens piacokon nem ritka a mienknél jóval nagyobb drágulás. Ebben az évben az idegenforgalmi fejlesztési alap 529 millió forintot tesz ki. Az idegenforgalmi tanács megjelölte a felhasználás fő szempontjait’, és a [kiemelt területek létesítményellátásának javítása mellett egy sor egyéb feladatra is felhívta a figyelmet. A tervek szerint az idei szállodai kapacitás 600, a kempingek befogadóképessége 3000, a fizetóvendég-ellátás pedig 15—16 ezer hellyel bővül. Az elmúlt év eredményei mellett tehát ismertek a feladatok és a lehetőségeik is. Mindehhez befejezésül csupán egy adat: az első negyedéves statisztika szerint húsz százalékkal kevesebben érkeztek hazánkba, mint tavaly ilyenkor. B. N. Kevés pénzből is lehet jól gazdálkodni Még nem minden község lakói mondhatják el, hogy nincsenek vízgondjaik, jók az utak, járdák, kielégítő a bolthálózat, és virágos parkok szegélyezik utcáikat. Csávoly a bajai járás egyik szépen fejlődő községe. Rendezett utcái, sűrűn látogatott művelődési háza, irigylésre méltó orvosi rendelője, a napokban megnyílt ABC-áruház, és nem utolsósorban a százméteres magasságot mái meghaladó, épülő tv-erősí- tő állomás a rangos községek sorába emeli. A községi tanács pénzügyi lehetőségei iát is .korlátozottak, mégis a megfontoltság és az észszerű takarékosság lehetővé teszi, hogy a rangsorolásnak megfelelően, a lakosság igényeivel egyeztetve, mindenkor a legfontosabb községi célokat valósítsák meg. Az idei költségvetési és fejlesztési tervüket alapos megfontolások után, tavaly novemberben készítették el, s már akkor látható volt, hogy az V. ötéves tervükben meghatározott céljaikat 1979-ben elérik. 1980-ra 6 millió 76 ezer forint költségvetési bevételt terveztek a következő megoszlásban: működési bevétel 650 ezer, lakossági adókból 880 ezer, míg felsőbb tanácsi hozzájárulásból 4 millió 546 ezer forint. Az 1980. évi bevételek tervezésénél figyelembe vették az előző évi bevételi teljesítéseket. Megemelték a működési bevételek előirányzatát, amely főként az élelmezési intézményeket érinti. A bevételek emelkedése itt az élelmezési normaváltozás miatt megemelkedett térítési díjakból adódik. A kiadások tervezésénél, az árak emelkedése ellenére, biztosították az élelmezést és alapellátást nyújtó intézmények ellátottsági szintjét úgy, hogy a legfontosabb feladatokat ez évben is teljesíteni tudják. A szociális és egészségügyi ágazaton belül minden költséghelynél kiadási előirányzat-emelkedés van. Ez egyrészt az 1980. évi bér- szintfejlesztésből, másrészt az élelmezést nyújtó intézmények költségeinek emelkedéséből adódik. A kulturális ágazatban a kiadások tervezésénél , elsősorban az élelmezést és alapellátást nyújtó intézmények kiadási költségeit vették figyelembe. Az igazgatási ágazatban az összes kiadási előirányzat 501 ezer forint, melyből az igazgatási bér 354 ezer forint. A csávolyi tanács költségtervezésére jellemző, hogy minden költséghelyen 20 százalékkal csökkentették az egyéb személyi kiadási költségeket. Állóeszközök beszerzésére 1980-ban nem biztosítottak összeget a költségvetésből. A fejlesztési alap kiadásainál az a cél vezérelte a tanácsot, hogy a rendelkezésre álló pénzt ne aprózzák el, hanem a valóban legfontosabb célokra fordítsák, így került sor, hogy utakra, hidakra 160 ezer forintot irányoztak elő. A Pacsirta utcában 25 ezer forint értékű anyagot használtak fel egy 160 méteres járda elkészítéséhez, melyet a csávolyi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet társadalmi munkában alakított ki. Százötvenezer forintot fordítottak a júniusban elkészült glóbuszra, amely az egész község egyenletes vízellátását biztosítja. Régi gondja volt a községnek a meglevő bölcsőde felújítása, melyet most augusztusban adnak át rendeltetésének. E célra 120 ezer forintot terveztek, de az előző évi pénzmaradványból 324 ezer forintot hozzáadtak, s így 444 ezer forintos költséggel egy korszerű gyermekintézménnyel gazdagodik a község. Ez év első felében 754 ezer forintot fordítottak fejlesztésre. A VI. ötéves tervben épülő korszerű tornateremre már most tartalékolnak. Plusz bevételként 88 ezer forint jelentkezik számlájukon, ugyanis a csávolyi Egyetértés Termelőszövetkezet, valamint a Vegyes- és Építőipari Szövetkezet dolgozói tavaly egynapi keresetü- Ket ajánlották fel a tornaterem építésére, s ezt a vállalásukat három éven át (évi egy nap) fizetik. Folyamatban van a tanácstagok, népfrontaktívák, majd a lakosság tornaterem-építési hozzájárulásának szervezése is. A községben élő szocialista brigádok képzettségüknek megfelelő szakipari munkát vállaltak a tornaterem építésénél. A társadalmi munka, a község összefogása azonban nemcsak egy létesítményre vonatkozik. A la- kcsság a tervezett évi 3 millióból 1 millió 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett az első fél évben. Ebben a legjelentősebb a parkosítás és az utak karbantartása. A bölcsőde építéséhez a kiskunhalasi vízmű vállalat 60 ezer forinttal járult hozzá. A Zalka Máté laktanya a szeméttelep kialakításában nyújtott segítséget, valamint az iskolai sportpálya építésénél végeztek 80 ezer forint értékű társadalmi munkát. A lakosság a Rákóczi utcában a vízvezetékárok ásásánál 150 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett, míg a járdaépítésnél' ugyancsak 150 ezer forint volt a közösségi munka értéke. A község soron kivetkező ösz- szefogása most a jövő nemzedék érdekében, a tornacsarnok megépítésére irányul. Jövő évi gazdálkodásuk szinte egyetlen jelentős kiadását erre fordítják. Ott, ahol az alapvető problémákat már megoldották, ezt a „luxust" megengedhetik maguknak. SZ. F. KAJSZIBARACKVÁSÁR KEDVEZMENYES ÁRON, A KECSKEMÉTI MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁG MGTSZ. PIACI VIRÁGÜZLETÉBEN Naponta frissen szedett, befőzni — lekvárnak való és étkezésikajszi-vásár augusztus másodikétól tizedikéig tart mindennap. 2950
