Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-07 / 184. szám

/

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. augusztus 7.

TUDOMÁNY—TECHNIKA

A kriptonlámpa

. .... Bródy Imre találmánya

A szénszálas izzólámpa, í ~

Edison találmánya, csak sárgás-vöröses fénnyel izzóit, és igen sok áramot fogyasztott. Az 1900-as években tehát világszerte megindult a kutatás több fényt adó és kevesebb áramot fogyasztó izzólámpa megszerkesztésére. 1904-ben Magyarországon oldották meg először a wolframszálas izzólámpa gyártását: dr. Just Sándor és Honn- man Ferenc, az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. két fiatal kutatója. Ezek után kapcsolódott be a hazai izzólámpagyártás munkájába Bródy Imre...

Bródy Imre eredetileg középiskolái tanárnak készült, s a budapesti tudományegyetem Eötvös Loránd tanítványa volt.

Az egyetem elvégzése után polgári iskolai tanár lett, majd 1919-ben a tudományegyetem — amellyel nem szakította meg kapcsolatát — meghívta tanársegédnek. Az ellenforradalom

idején kénytelen volt állását és hazáját elhagyni, Göttingába költözött. ahol Max Born világhírű professzor mellett dolgozott.

1922-ben az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumot szervez, amelynek vezetésével Pfeiffer lgnácz műegyetemi tanárt bízzák meg. Pfeiffer visszahívja Bródyt hazájába, 1923 közepén lép a laboratóriumba.

Bródy még kísérletei elején rátapintott az izzólámpagyártás legfontosabb problémájára: arra, hogy ml határozza meg egy izzólámpában az izzótest párolgásának sebességét és ezzel a lámpa élettartamát. 1930-ban megállapította, hogy ha olyan löltőgázt használ, amelynek molekulasúlya lehetőleg nagy, adott szálhőmérséklet mellett a lámpa élettartama növekszik. Ha pedig a szál hosszát és átmérőjét növeli, a szál izzási hőmérsékletét emelheti anélkül, hogy a lámpa élettartama csökkenne. E gondolatok szülték a kriptontöl- tésű izzólámpát. Bródy munkatársaival a kriptongáz levegőből történő előállítására dolgozott ki eljárást.

Ajkán az ő tervei szerint megépült a világ első kriptongázgyára. A világpiacon 1937-ben jelent meg a kriptonlámpa, s világszerte hatalmas feltűnést keltett. Az új fényforrás gazdasági jelentőségét vizsgálva megállapították, hogy azonos fogyasztás esetén, mintegy 14 százalékkal több fényt adott, azaz azonos fényáram mellett, 6 Vitai kevesebbet fogyasztott, mint az addig legjobb minőségű lámpák.

Munkásságát a legköltőibben Setényi Pál jellemezte: „... a krip- tontöltésű izzólámpát, amely mintegy elméjének tiszta fényét jelképezvén, mint megannyi örökmécses sok-sok millió példányban őrzi és tartja fenn szerzőjének emlékét.”

A magyar tudományos élet jelentős képviselőjének emlékét őrzi az Eötvös Loránd Fizikai Társulat évenként kiadott Bródy Itnre- díja, és a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézet Bródy-laboratóriuma és Bródy Imre félvezető-laboratóriuma.

• Bródy Imre. (1891—1944.)

Biztos helyen a búza

A gabonaforgalmi és malomipari vállalat kalocsai körzeti üzemének solti átvevőtelepére egymás után kanyarodnak búzával megrakodva a pótkocsit

vontató teherautók, traktorok. A solti Szikra, Rákóczi, Kossuth; a hartai Erdei Ferenc; a dunavecsei Béke; az apostagi Duna menti; és a szalkszentmártoni Petőfi Termelőszövetkezet kalászosát hozzák ide.

GABONAPATAKOK TÁROLÓJA

Solton a vasúti sorompónál a jobbra kanyarodó teherautóknak gyakran adnak elsőbbséget a nyaralni, Balaton felé igyekvő alföl- oiek.

A hídmérleg ‘előtt torlódik a teherautósor. Flick János raktáros gyakorlott mozdulattal tolja a súlyokat a mérleg karján, ^átlagban naponta százhússzor.

Int, és a szalkszentmártoni Petőfi Tsz sárga IFA-ja aznap először gurul a hullámpalával borított raktárba. Kerek Károly gépkocsivezetőnek még három fordulója lesz.

Mint a vízesés, ömlik a szem a fémplató oldalán vágott két nyílásból. Lapáttal állják útját a csurranva-csillanvg zuhogó gabonapataknak, nehogy féktelenül ömöljön garatba.

— A Petőfi^ Tsz-ben dolgozunk. Mi vesszük át a búzát — mondják a szállítószalagon állók. —

Annyit dolgozunk, amennyit kell, akár napi 10—12 órát is. Lényeg, hogy biztos helyen legyen a szem. Nem olyan ez, mint régen: most folyamatosan, egyenletesen jön a gabona a szárítóból.

Kiürült a pótkocsi is. Már a solti Szikra Tsz zöld teherautója kanyarodott a szalag mellé. Az' emberek is cserélődnek. A munka egy pillanatra leáll, mert mindenki a szállítószalagba .kapaszkodva tolja odébb.

— Sok múlik azon, hogyan állítjuk a szalagot — mondja Török József karbantartó, gépkezelő, amikor újraindították felfelé az aranyló gabonát. — Hárman. ya- gyünk itt a GMV-től, a többiek — mutat a pihenő- emberekre — a tsz-ektől jöttek. Mindenki a sajátját rakja.

Már indul is tovább a gabonahegy oldalát ellenőrizni.

— Régebben zsákfal volt. Tizenhatezer zsákot használtunk, hogy féken tartsuk az 1200 vagon gabonát. A zsákok felét minden évben tönkretették szétrág- lák a pockok, egerek, hiába irtottuk őket.

— Ez az L-alakú, vaskéretes lapalánk sokkal jobb, csak oda kell figyelni. Mert egy pillanat alatt elcsurran néhány zsáknyi szem. Látja, itt is — mondja, miközben tömi a repedést, amely alatt már két maroknyi búza gyűlt össze.

Mialatt körbejártuk a raktárt — amely rövidesen megtelik —, a solti Szikra Tsz Zetor Cristal-ja két hatalmas pótkocsival előrerukkolt a szalaghoz. Az idén általában csak javító búzát hoznak. A műszeres vizsgálatokat Kalocsán a körzeti üzemben végzik. '

A szálló por után a naptól tüzes raktárhoz» képest hűvös faházban Czikk Sandorné — már hatodik éve — vizsgálja az előző napi átlagmintákat. Minden szállítmányból vesznek egy mérőnyit,' ezt egész nap gyűjtik, összekeverik, és ebből állapítják meg az adott gazdaság gabonájának fizikai jellemzőit.

0 Török József karbantartó gépkezelő tizenegyedik éve minden nyáron alakítja a gabonahegyek formáját.

— ötven grammot mérek ki, ebben keresem a törött, hibás, értéktelen szemeket' — mondja, miközben az apostagi Duna menti Tsz búzáját válogatja csipeszszel. — Eddig még nem volt probléma. Itt van a tsz átadója is, ha valami kirívót találok, szólok neki, és gyorsan próbáljuk .orvosolni a bajt.

A teherautók közben megállás nélkül jönnek. Éppen egy nyugatnémet rendszámú — lakókocsit vontató — Mercedes tartja fel a forgalmat, hogy befordulhasson egy MTZ két pótkocsival. A vezetők mosolyogva intenek egymásnak. Cz. P.

0 Az utolsó szemeket is kisőp- rik Kerek Károly teherautójából.

• Solton „befelé” folyik a gabona- patak.

^Hadüzenet” a konyhaszagnak

A tervező építésznek nincs mindig lehetősége a lakáson belül úgy elhelyezni a konyhát, hogy annak jó szellőzést biztosító, nagy ablakai legyenek.

Az ipari szakembereknek feltétlenül meg kellett oldaniuk a konyhák pára- és szagelszívási gondjait, aminek napjainkra eleget is tettek. A legkézenfekvőbb megoldásnak az mutatkozott, hogy a tűzhelyek fölé erős elszívó berendezéssel kombinált páragyűj- tőket szerelnek fel. Ehhez azonban olyan kürtőre, kéményre, vagy légjáratra van szükség, amely a szabadba vezet, aminek létesítésére azonban nincs mindig lehetőség. Ilyen esetben a keringető üzemmódban dolgozó — ugyancsak a tűzhely fölé elhelyezett — „szagsemlegesítő” használható. E készülékben ibolyántúli sugarakkal, vagy ózonnal „roncsolják el” a szagkomponenseket, vagy vegyi úton kötik meg, illetve bontják el őket. Ez utóSEl esetben a méhsejt re emlékeztető szerkezetű, csaknem korlátlan élettartamú, speciális katalizátort tartalmazó szűrő veszélytelen vízzé és széndioxidgázzá alakítja át a főzés folyamán keletkező szénhidrogéneket és a szénmo- noxidot.

Képünkön: a nyugatnémet

ALG-Telefunken cég egyik konyhai páraelszívó megoldása, amely szinte észrevétlenül beilleszkedik a' tűzhely fölötti fali szekrénysorba. E készülék nemcsak légel- s/ívó, hanem keringető üzemmódban is működtethető. A fokozatmentesen állítható ventillátor teljesítménye keringető üzemmódban 140—250, _ elszívásos üzemben 140—350 köbméter levegő óránként. A készülék a buktatható ajtó felnyitásával hozható működésbe.

ÜZEMI LAPOKBAN OLVASTUK

Komplex kiszolgálás

A Volán Hírlap interjút közöl Rigó Istvánnal, a 9. számú Volán Vállalat igazgatójával. A beszélgetés témájául az első félévi szállítási eredményeket és a második félévi feladatokat választották. Az igazgató szavaiból kiderül, hogy a népgazdaság új körülményei, új munkamódszerek alkalmazására késztetik a fuvarozókat, s új típusú partneri kapcsolatokat alakítottak ki már az első hat hónapban.

A közúti áruszállítási igények mérséklődtek 1980-ban, s ezért a vállalat szükségesnek látta kereskedelmi és üzletpolitikájának módosítását. A gépjárműállományt úgy kellett megváltoztatni, hogy alkalmas legyen az eddigieknél speciálisabb fuvarfeladatok elvégzésére is. Ezt a célt szolgálta a nyerges szerelvények

beszerzése nagy terjedelmű áruk szállításához. Több figyelmet fordítottak a lakossági igények kielégítésére. Annak érdekében, Ihogy a nagyfuvaroztátóknál megőrizze pozícióját a vállalat komplex kiszolgálására törekedtek. Előfordult például, hogy egyes partnereik csak akkor voltak hajlandók velük szállíttatni az árujukat, ha bérautókat, vagy autóbuszokat is rendelkezésükre bocsátottak. Ezek és a hasonló igények szemléletváltozást követeltek meg a Volánnal, s ez hamar be is következett.

A 9-es Volán első félévi árutonna-kilométer teljesítménye 4 százalékkal kisebb volt, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az elmaradást az év végéig igyekeznek behozni.

Ankét az exportról

A FÉKON Ruházati Vállalat termékeinek egyharmadát a Szovjetunióba exportálja. Vezetői a piaci pozíciók megőrzése érdekében fontosnak tartják, hogy a vásárló véleményéről rendszeresen tájékozódjanak. Ezt a célt szolgálta az az ankét, amelyet a vállalat bajai gyárában tartottak meg, s amelyről a FÉKON Hírlap első oldalas tudósításban számol be.

A részt vevő szovjet partnerek elmondták, hogy a FÉKON tavaly 92 százalékban tett eleget megrendeléseiknek, (l határidők betartósáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy az árukból érdemes minél többet az év első felében kiszállítani hozzájuk,

mert ősszel a vasúton előnyben részesítik a gabona- és a gyümölcsszállítmányokat.

A szovjet kereskedelmi szakemberek ismertették a FÉKON képviselőivel a termékeik leggyakoribb hibáit. A hurkolt alapanyagú termékek esetében olykor varrást pontatlanságok rontják a minőséget, de a reklamációk zöme alapanyaghibákból ered. Ezért a szovjet partnerek azt javasolták, hogy a köztük már hagyományosnak tekinthető ilyen ankétokra a jövőben az alapanyag- gyártó cégeket is hívják meg. A FÉKON . vezetőit arra kérték, hogy a jövőben gyorsabban és rugalmasabban reagáljanak a minőségi kifogásokra.

Hatmilliós megtakarítás

A mélykúti Lenin Termelőszövetkezet évente mintegy hétezer hektárnyi területet művel intenzíven, ahol évről évre gondoskodnia kell a tápanyag-utánpótlásról. Mint a tsz üzemi lapjának legutóbbi számában, a „Legnagyobb ,beruházásunk a műtrágyatároló telep” című tudósításban olvasható, az idén 14 millió forint értékű műtrágyát használnak fel. Sajnos, egyelőre a kiszórás előtt szabadtéren tárolják a műtrágyát, s ez a raktározási módszer 15—20 százalékos hatóanyag-veszteséget okoz. A veszteség meghaladja a kétmillió forintot. Indokolt, $ gazdaságos megoldása ennek a problémának,

•hogy a tsz tárolótelep építését határozta el.

Sőt, a saját kivitelezésű tároló már tavaly szeptember óta épül is, s 1981 végére fejezik be. A befogadóképessége 17 ezer tonna lesz. Ebből kétezer tonnát zsákokban lehet tárolni, a többit ömlesztve. A hatóanyag-veszteséget minimálisra csökkentik a megfelelő tárolással. Megteremtik a gépi anyagmozgatás feltételeit is, ami szintén csökkentőleg hat a költségekre, s végül is egy évre számolva hatmillió forint megtakarítást jelent majd a korszerű tárolásra és anyagmozgatásra való áttérés.

A. T. S.

HÁTTÉR: A MEZŐGAZDASÁGI NAGYÜZEM

Bedolgozó háztáji ?

„Nevezzük Aranyhomoknak az új szállodát, ha a debreceniek Arany Bikával büszkélkednek.” A mi szőlő- és gyümölcskultúránk van akkora tett, mint a messze földön híres hortobágyi állattenyésztés” — javasolta idestova két évtizede a megyei pártbizottság méltán tekintélyes tisztségviselője. Igazát szinte felesleges bizonygatni, hiszen ki ne tudná, hogy „innen sugárzik szét az egész országra a gyümölcskultúra”, mint ezt már 1934-ben kinyilvánította Móricz Zsigmond hírös-napi rádióbeszédében. A magyarországi szőlőterület 28 százalékát adják megyénk ültetvényei, a háztáji kiskertek. Itt termelik a hazai forgalomba, exportra kerülő bor 40—45 százalékát. Hosszú szerelvények, autósorok, újabban repülők szállítják magyar és külföldi piacokra a kiskunsági, a Duna melléki kajszit, meggyet, szőlőt. Jeles írók csodálták a homokot kertté szelídítő nép szorgalmát, leleményességét, a festői szépségű szőlő- és gyümölcsligeteket.

„Ha mostanában építenének új hotelt, Aranybirkának, Aranydisznónak, Aranymarhának is nevezhetnénk” — mondta a minap tréfás-komolyán a kertész szakemberként is kiváló megyei vezető. Neki is igató van: szép csendben, szinte észrevétlenül az állattenyésztésben döntögetjük a rekordokat. Az egy főre eső hústermelésben másodikak vagyunk, csak Bábolna révén előz meg bennünket a kis Komárom megye. Bács-Kiskun el tudná látni kellő mennyiségű hússal a fővárost. Megyénk hazánk területének kilenc százaléka, a lakosság az összné- pesség öt és fél százaléka. Az .értékesített vágómarha több mint nyolc, a vágósertés tizenhárom-tizen- négy, a baromfi tizenhat-tizenhét százaléka innen jut a köz- és magánkonyhákba, a feldolgozó üzemekbe.

Az 1960-as évek elején kezdődött a fejlődés. A nagyüzemi átszervezést követő első évtizedben sok nehézséggel küszködtek. Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának 1970. november 1-én kezdődő pártértekezletén sem titkolták a gondokat: „probléma az állat- tenyésztés viszonylagos lemaradottsága, esetenkénti visszaesése”. 1950-ben — például 475 ezer hízó röfögött az ólakban, 1961-ben valamivel kevesebb (!), 1968-ig csupán öt százalékkal gyarapodott az állomány. Az elmúlt évtized végén élénkült meg a termelési kedv. 1972-ben 704 ezer sertést gondoztak, öt év múltán már 900 ezret. A legutóbbi kimutatás szerint csaknem egymillió az állomány. A megyék sorrendjében 1975 ótg miénk az első hely, Békést előztük meg. Most két és félszer annyi disznó várja hasznosulását, mint a „harmadik helyezett” Szabolcsban.

Juhtenyésztésünk fogyatékosságaira utal a hátrább sorolódása. 1950-ben 148 ezres állománnyal vezettünk. Azóta itt csak nyolcvan százalékkal nőtt a birkák száma, míg — például — Szabolcs-Szatmár- ban megnégyszereződött.

A szarvasmarha- és ^tehénállomány növekedése főként akkor tekinthető jelentősnek, ha figyelembe vesszük, hogy a darabszámot tekintve csak mostanában érjük el az 1950-es szintet, míg Bács-Kiskun- ban harminc év alatt 37 ezer a gyarapodás, amivel a tizenegyedikről a második helyre jöttünk föl. (1978 elején tizenkét megyében kisebb volt az 1950-esnél az állomány. Főként a dunántúli területek hanyatlása szembetűnő.) Szűkehb hazánkban a szarvasmarhatartás fellendülése öt-hat esztendővel korábban kezdődött, mint a sertéstenyésztésé.

1963 óta tartja számon a baromfikat a Központi Statisztikai Hivatal. Ekkor a kacsatartás kivételével harmadikok voltunk a megyék között. A legutolsó, 1978 elején kiadott összesítés szerint a' tyúkfélék, a libák, a kacsák jövedelmezősége nálunk az országosnál is erőteljesebben élénkítette a tenyésztési kedvet, így egy fokkal előbbre léphettünk. Tizennégy esztendő alatt a tyúkállomány csaknem két és félszeresére, a libáé háromszorosára, a kacsáé kétszeresére, a pulykáé tíz-tizenkét százalékkal nőtt Bács-Kiskunban.

Az országosnál gyorsabb előrehaladás a termelőszövetkezetek megerősödésének és a kistermelők jó közérzetének, vállalkozási kedvének, a tanyarendszernek tulajdonít- v ható elsősorban. A már említett 1970-és helyzetjelentés világosan kimutatta, hogy az akkori nehézségek a mezőgazdaság viszonylagós tőkeszegénységé- { bői és a háztáji adottságok elhanyagolásából adódtak.

A tennivalók fölismerését céltudatos intézkedések követték. Csupán a kalocsai járásban két esztendő alatt hat szakosított sertéstelepet építettek, jól gyü- mölcsöztettók a kormányintézkedésekkel teremtődött lehetőségeket, a rugalmasabb és előrelátóbb hi- ') telpolitika révén könnyebben képezhettek beruhá- 1 zási alapokat a mezőgazdasági üzemek. A háztáji, a kistermelő érdekeltségnek, gazdálkodási feltételeinek a javítása hozta a legtöbbet a-népgazdaság, mindnyájunk konyhájára. A kisegítő gazdaságokban, egyéni termelőknél, a háztájiban több disznót tartanak, mint jó néhány megyében összesén. Mód nyílt a lappangó munkaerő, szaktudás össznépi hozamú hasznosítására. Termelőszövetkezeti járadékos és városi rendőr, falusi pap és városi, paraszti származású munkás végezhet értéktermelő mezőgazda- sági tevékenységet. Így sok olyan terület járul hozzá ellátásunkhoz, amelynek a nagyüzemi megművelésére még hosszú ideig nincs lehetőség.

Ez a gazdálkodási mód sok érdekeltséget von össze, különféle kapacitásokat integrál. Egy bizonyíték a sok közül: a megyei mezőgazdasági terület mintegy tíz százalékát művelik egyénileg, de hozzávetőlegesen ezekből kerül ki az értékesített állatállomány majd egyhar- mada. Nincs titok. A kísérleti intézetek, állami tenyésztőtelepek sok eredménye értékesül sokszorozva a kisegítő, a háztáji gazdaságokban. Ahhoz, hogy mezőgazdaságunkban megerősödjenek a világszínvonalú, részben háztáji bedolgozáson alapuló (sok nagy, drága beruházást megspóroló, az elhulló tízperceket kamatoztató), világhírű japán iparnak a mi társadalmi körülményeink között is alkalmazható jegyei, korszerűsíteni, kellene a kisüzemi felszerelést, javítani az ellátást. Örvendetes, hogy a nagyüzemek mind gazdaságosabban állítják elő a húsárut.

Az arany előnévre a Bács-Kiskun megyei termelő- egységek, gazdálkodók megszerezték az illetékességet. A megtartás feltételeiről majd máskor.

' H. N.

t