Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-07 / 184. szám
1980. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Elosztás helyett kereskedés A jobb szervezés, a nagyobb munkafegyelem az eredmények alapja Közlekedésbiztonság az autópályákon ff Interjú az Országos Kend||ffökapitányság útvonal-ellenőrző parancsnokával Aktívaülést tartottak nemrégiben a Csongrád—Bács megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat kommunistái. Kétévente rendszeresen összejönnek a párttagok, valamennyi fiókigazgató, és meghívják a tömegszervezetek vezetőit is, hogy a tanácskozáson elhangzottak se-, gítségével határozzák meg a pártszervezetek a gazdasági munka javításához szükséges cselekvési programot. A pártaktíván Jankó Imre igazgató, részletes tájékoztatást adott a vállalat első félévi tevékenységéről, valamint az V. ötéves terv teljesítésének várható eredményeiről. Ezután élénk eszmecsere következett, amelyet mindvégig a jobbító szándék sürgető hangja jellemzett. — Meglepő volt, hogy az elmúlt években oly sokat emlegetett, a jobb munkát gátló létszámhiányra egyetlen hozzászóló sem hivatkozott. Lehetséges, hogy egycsa- pásra elegendő dolgozójuk lett a raktárházaknak? —, kérdeztem Jankó Imrétől az értekezlet befejezése után. — Egyetlen magyarázata van ennek: lényeges változás következett be a munkafegyelemben. Kevesebb dolgozó végzi most a több munkát. Természetesen, ehhez érdekeltté kellett tenni az embereket. A differenciált forgalmi jutalék, a nyereségrészesedés újszerű felosztása is azt a célt szolgálta, hogy a többet dolgozók a fizetési boríték vastagságán is érzékeljék: érdemes. A naprakész szállításért például 300 ezer forint jutalmat oszthattak szét a fiókok a dolgozók között. — Ezek szerint a jobban szervezett munkára már maguk a dolgozók is igényt tartanak, hiszen az érdekeik így kívánják. — Így van! A munkaszervezés kérdései napirendre kerültek. Például most a'szállításban a gépko- cshkihasználás, a targoncák „félidei” munkája éppúgy, mint a gépi. berendezések szakszerűtlen kezeléséből származó veszteségek. Olyan többletkiadásokról van szó, amelyek a hanyagul kezelt gépek javításából tevődnek össze. És öröm, hogy emiatt már nem csak a gazdasági vezetők feje fáj. A bizonylati és a technológiai fegyelem megszilárdítása eredményeképpen nincsenek milliós raktárhiányok. Ez nagyon jó, de elgondolkodtató, hogy megszaporodtak a dézsmálások. Hol. egy kiló kávé, hol egy üveg ital hiányzik a dobozokból. A társadalmi tulajdon védelmére továbbra is hathatós intézkedéseket kell tenni, felülvizsgálva és hangsúlyozva az anyagi felelősség kérdését is. — Az év első felében a vállalat kiemelkedően jól teljesítette forgalmi tervét, 4 százalékkal több árut forgalmazott, mint tavaly. Ebben a növekedésben mi játszott közre a javuló áruellátás mellett? — A nagykereskedelmi vállalatoknak az áruelosztó szerepet a kereskedésével kell felváltani. Magyarán mondva, meg kell tanulnunk eladni. Nagyobb felelősség hárul az utazókra, akiknek az üzletkötés, a forgalom növelése a feladatuk. Nem szívtelenség, amikor azt mondjuk, hogy nem az a mérvadó, elérik-e a tavalyi keresetüket, hanem az, hogy minél több árut adjanak el. Szigorúan ehhez a kérdéshez tartozik az is, hogy kiskereskedelmi partnereinkkel jobb kapcsolatot kell kialakítani. Az udvariasság, a kellő rugalmasság visszahódítja azokat a vevőinket, akik most máshol vásárolnak. Egy megjegyzést azonban hozzáfűznék ehhez. Körülbelül annyi árut értékesítünk mi is más megyebeli megrendelőknek, mint amennyit a kereskedők a mi területünkre „importálnak”. Sajnos, az évtizedes munkakapcsolatok is nemegyszer hozzájárulnak ahhoz, egy-egy vásárló szimpatikusabb- nak találja például a dunaújvárosi FÜSZÉRT kiszolgálási módját. Ugyanez a véleménye lehet a Szolnokról Szegedre jövő vevőnknek is. V — A nagykereskedés munka- módszereiben bekövetkező szemléletváltozás örvendetes, de a lakosságot csak közvetve érinti. A vásárlók elsősorban azon mérik le a FŰSZERT munkáját, hogy elegendő és megfelelő árut találnak-e az üzletek polcain. — Az utóbbi időben a mosószerellátásban jelentkező gondok egy része megszűnik, körülbelül 8—10 százalékkal többet forgalmazhatunk. Határozott javulás tapasztalható az édesipari termékek piacra dobásában is. A kisha- tármenti áruforgalom kibontakozása jól segíti a keksz- és ostyafélékben mutatkozó hiánycikkek felszámolását. A konzervek olykor szegényes választékát importból származó termékekkel igyekezetünk teljessé tenni. Nagy reményeket fűzünk a Kecskeméti Konzervgyárban hamarosan induló bébiételgyártáshoz, s bízunk abban, hogy a termelés megkezdése után a legkisebbek számára készült ételekből mindig elegendőt szállíthatunk partnereinknek — mondta a beszélgetés végén Jankó Imre. N. M. ORSZÁGOS VIZSGALAT .. Mit főznek az üzemi s a diákétkezdékben? Megkóstolják a szakács főztjét, benéznek a kamrába, konyhába, mérik az adagot, a tápértékét, elbírálják, elég választékos-e az étrend, s terepszemlét tartanak — a beszerzés lehetőségeit kutatva — a sütni-főzni valók forrásvidékén a népi ellenőrök a KNEB hamarosan kezdődő országos vizsgálata során. Hivatalos megfogalmazás szerint a lakosság tömegétkeztetésének ellenőrzése a feladat. Az üzemi étkeztetés kerül nagyító alá, valamint a gyermekélelmezésre, a diákok kosztolásának megszervezésére — az általános! iskolai ellátás kivételével, erre ugyanis egy másik vizsgálat keretében kerítettek sort a népi ellenőrök —., továbbá az önkiszolgáló, s az előfizetéses étkezést nyújtó éttermek működésének elbírálására tér ki a fölmérés. A gyermek- és diákétkeztetés témakörébe vágó kérdés: akik nem élnek lehetőségével, miért mondanak le róla, kényszerülnek-e a konyha kicsiny teljesítő- képessége avagy az étterem szűkössége miatt, netán íztelen az étel, esetleg kevés a cseperedő gyereknek, növésben levő ifjú embernek? Ugyancsak fontos kérdés, hogy a menü összeállítói' figyelembe veszik-e az életkori sajátosságokat, étvágyat, fehérje- és vitaminszükségletet, töreketjnek-e a korszerű táplálkozás elveinek érvényesítésére. S ez nem elhanyagolható tényezője a munkahelyi étkeztetésnek sem, amelyet vizsgálva afelől is tájékozódnak a népi ellenőrök, hogy az ételkínálat igazodik-e az étkezésben részt vevők munkaköréből adódó eltérő étkezési kívánalmakhoz, figyelembe veszik-e, hogy másfajta táplálkozást igényel az, aki nehéz fizikai munkával keresi kenyerét, megint mást, az akit íróasztalhoz köt a mindennapi dolog. A közétkeztetésért felelősök, vendéglátók munkájuk szigorú értékelésére éppúgy számíthatnak, mint a segítségre, szakmai útmutatásra. Szavatolja ezt, hogy a vizsgálat megállapításait egybevető tennivalókat számba vevő KNEB-munkabizottság vezetője a gasztronómia, egyszersmind a konyhai szervezéstudomány nagyhírű mestere: Lontai Egon, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének elnöke. (MTIj Kitüntették az első magyar—szovjet közös űrrepülés tudományos programjának előkészítőit A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Interkozmosz program keretében a világűr meghódításában, az első magyar —szovjet közös űrrepülés tudományos programjának előkészítésében kifejtett munkájuk elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta: Ágoston Mihálynak, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ főigazgatójának, Bay Attilának, az MTA Interkozmosz Tanács titkárának, dr. Fehér Istvánnak, a Központi Fizikai Kutató Intézet főosztályvezetőjének, dr. Ferencz Csabának, az MTA Interkozmosz Tanács titkársága osztályvezetőjének, dr. Hideg János ezredesnek, a Magyar Néphadsereg Központi Katonai Kórháza repülő főszakorvosának és Kerpel Róbert- nek, a Magyar Televízió műszaki igazgatójának. A Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést kapta dr. Szabó József ezredes, a Magyar Néphadsereg repülőfőnöksége repülőfőnök-helyettese. A Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült: dr. Bognár László, a Magyar Néphadsereg Központi Katonai Kórháza repülő-főorvosa, dr. Fuchs Erik, a Vasipari Kutató Intézet osztályvezetője, dr. Gyulai József, a Központi Fizikai Kutató Intézet tudományos tanácsadója, Kása Zoltán, a Medicor Művek fejlesztő mérnöke, dr. Mike Zsuzsanna, a Földmérési Intézet tudományos főmunkatársa, Nusz- baum Béla alezredes, a Magyar Néphadsereg Élelmezési Ellátó Központja osztályvezetője, dr. Remes Péter őrnagy, a Repülőorvosi Kutató Intézet osztályvezető főorvosa, Szenes Endréné, a Konzerv- és Paprikaipari Kutató Intézet igazgatója, és dr. Tálas Margit, az MTA mikrobiológiai kutató csoportja tudományos tanácsadója. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést vehette át Csató Éva, a Földmérési Intézet tudományos munkatársa és Szentesi András, a M'ÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatal osztályvezetője. A kitüntetésekét Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke szerdán adta át a Parlamentben. Az átadásnál jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kor- nidesz Mihály és Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője, valamint Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. (MTI) Ibolya ifivezető lesz Különös levelet küldött egy alkalommal Ira — Kujibisevből — magyarországi levelező pajtásának, Deli Ibolyának Kunszent- miklósra. Az egyik üres oldalon egy kinyújtott kéz rajza volt látható. „Bizonyosan kesztyűt kér emlékül a szovjet kislány” — vélte hosszas töprengés után Ibolya. Kiválasztott egy pár szép kesztyűt, s a kis csomagot elküldte Kujbisevibe. A Volga parti városból nemsokára megérkezett a válasz: Ira köszöni szépen a kesztyűt, nagyon megörült neki, ám effajta kérésről szó sem volt. A papírra vetett 'kéz — Ira a saját kézért rajzolta körül — a szovjet és a magyar kislány örök barátságát volt hivatott jelképezni. Ibolya csak nemrég érkezett haza Balatonifenyvesről, a Bács- Kiskun megyei úttörővezető-kép- ző táborból, s alig-alig győzi sorolni az élményeit. Ám. esete íróval olyan kedves emlék, amelyről mindenképpen be kell számolnia. — Nagyot nevettünk, amikor a levelet megkaptuk — * kurtcog még most is jót a dolgon. — A tanár bácsi is velünk mulatott. Ibolya három szovjet és egy csehszlovák kislánnyal levelez. Erre büszke. De nemcsak erre. Arra is például, hogy az idén immár harmadszor vehetett részt úttörővezető-képző táborban. — Negyedikes voltam, amikor először utazhattam Űjbögre, őrsvezetőképző táborba. Két évvel később egy teljes hónapot töltöttem Zánkán, és az idén Balaton- fenyves volt a következő állomás. Tizennégy éves. Kitűnő eredménnyel végezte el az általános iskolát. Szeptembertől gimnáziumba jár majd. — Az úttörőéletnek ezzel vége? — Nem, dehogy — tiltakozik. Az M7-esen most van a főszezon. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy az autópályán is — csakúgy mint az üdülőkben — három időszakot tartanak nyilván. Az előszezon március harmadik vasárnapjától június elsejéig tartott, június élscjétől szeptember harmincadikáig a főszezon zajlik, majd ezt követi október elseje és huszonkilencedike között az utószezon. Túl vagyunk már az elsőn, a második e napokban éri el a csúcsot, a harmadik még hátra van. Az elmúlt négy hónap milyen tapasztalatokat hozott? — erről kértünk tájékoztatást Pon- gor Sándor rendőr századostól, az Országos Rendőr-főkapitányság Útvonal-ellenőrző Parancsnoksága vezetőjétől. — Kezdjük az előszezonnal. Erről az időszakról nincs különösebb mondanivaló, hacsak az nem, hogy a szeszélyes időjárás és a kisebb idegenforgalom miatt a forgalom lényegesen csendesebb volt, mint a korábbi évek hasonló időszakában. Minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy a balesetek száma is csökkent. Itt jegyezném meg, hogy július 30-ig bezárólag ez az első olyan évünk, amikor az autópályán nem történt halálos baleset. — Minek köszönhető ez? A szeszélyes nyárnak, a kisebb turistaforgalomnak, vagy valami másnak is? — Mint említettem, az előszezonban e két tényező valóban hatott a balesetek csökkenésére. Most viszont már a második hónapot zártuk a főszezonban, a korábbi évekhez hasonló csúcs- forgalommal, és hogy ebben az időszakban sem történt halálos vagy például a korábbi évben elég gyakori tömeges karambol, az véleményem szerint más tényezőknek is köszönhető. — Például? — Például a 100 kilométeres sebességkorlátozással az M7-es forgalma higgadtabb lett, az alacsonyabb sebesség miatt kevésbé alakulnak ki veszélyhelyzetek. Ehhez persze — a rendelkezésen túl — mindenekelőtt arra van szükség, hogy az autósok megtartsák a sebességhatárt. — És megtartják? — A többség igen. Az igazság az, hogy a hosszú hétvégeken vagyis péntek délutántól vasárnap reggelig a pálya mindkét sávjában egymást követik a kocsik. A pálya annyira telített, hogy nagyobb ’sebességre, esztelen száguldozásra nincs is lehetőség. Persze, olykor-olykor előfordul, hogy a konvojban valaki a, megengedett sebességhatáron felül szeretne mepni, rááll az előtte haladó kocsira, s villogtatással, kürttel akarja arra kényszeríteni, hogy engedjen utat neki. Ez egyrészt teljesen értelmetlen, hiszen mit ér vele, ha egy kocsit sikerül a másik sávba kényszerítenie, másrészt veszélyes, mert megbontja a pályán kialakult ritmust és a zavarból, kapkodásból sohasem származik jó. — Korábban gyakori látvány volt a pályán a hibás vagy a leállósávban indok nélkül parkoló jármű. Most mi a helyzet? — Az emberek a maguk kárán tanulnak ... Mindenesetre tény, hogy a korábbi évekhez képest nagyobb gondot fordítanak járművük műszaki állapotára, ebből következően a pályán jóval kevesebb a meghibásodott jármű. A leállósávot sem használják már pihenőnek. Ügy is mondhatnám, a magyar autóstársadalom már felnőtt az autópálya-közlekedéshez is. Az M7-esnek kialakult a törzsközönsége, akik majd minden hétvégén ezt az utat járják, s elsajátították az alapvető tudnivalókat, hiszen az ő érdekük, hogy nyugodtan, folyamatosan, biztonságosan haladva — célba érjenek. Jellemző egyébként, hogy a kevésbé gyakorlott autósok, vagy azok, akik tudják, hogy kocsijuk nem képes az autópálya-sebességre, mind többen, és önként választják a 70-est, a régi balatoni utat. Ez is új jelenség. — A pályán most is szép számmal látni stoposokat... — Sajnos igen, pedig a stopolás (főként este) nem veszélytelen. Kedvenc vadászterületük a leállósáv, pedig itt nemcsak veszélyes a várakozás, hanem felesleges is, hiszen mint említettem, mind kevesebb autós áll le ok nélkül a leállósávban. Mások, a benzinkutak környékén, a felhajtósávon várnak a szerencsére nem is sejtve, hogy azt az autóst hozzák veszélyes helyzetbe, aki netán felveszi őket. Aki ugyanis itt megáll, nehezen tud ismét felgyorsítani annyira, hogy veszélytelenül becsatlakozzék: a forgalomba. Egyébként: autópályán, autóúton gyalogosan közlekedni tilos ... — Mi az, amire az eddig mondott kedvező tapasztalatokon túl is felhívná a figyelmet? — Mindenékelőtt arra, hogy célszerűbb jobban megválasztani a hazaindulás idejét. A vasárnap délutáni csúcs 18 és 20 óra között zajlik, ilyenkor mindkét sáv telített, a percenkénti járműszám 35 körül mozog. Ilyenkor autózni fokozott idegi megterhelést jelent, aki tehát teheti, induljon előbb vagy később. Mindenképpen nagyobb figyelmet és önuralmat javaslok a városba bevezető útszakaszon : az autópálya kétszer két sávjába csatlakozik a 70-es út is; aki tehát rossz sávot választ és itt akar sávot váltani — nem pedig jó előre a számára megfelelő sávot választva — nehéz helyzetbe jut. Nem véletlen, hogy itt meglehetősen gyakori a koccanásos baleset. Végül, ha a pályán bármi történik, legyen az koccanás, műszaki hiba, az első feladat:' szabaddá tenni a pályát, vagy a leállósávba húzódni, vagy pedig — mint sokan helyesen teszik, ha a belső sávon haladva történik velük valami — az elválasztó, zöld sávba állni. — AZ M?-es mindeddig kedvező krónikája minden bizonnyal a rendőrség állandó jelenlétének is köszönhető... — Elsődleges célunk változatlanul a forgalom segítése, a kombinált — földi-égi — ellenőrzéssel pedig a szabálysértők és — sajnos, már az M7-esen sem kevés — ittas vezetők kiszűrése. Az autósok az idén már a felhajtósávoknál is találkozhatnak rendőrrel. Ennek az intézkedésnek kettős célja van: az észlelt szabálysértést, rendkívüli eseményt azonnal továbbítja a mozgóellenőrzésnek. A másik, hogy a segítségre szoruló autósoknak rendelkezésére áll jón. Sajnos ezt a lehetőséget még kevesen veszik igénybe. — Mit vár az utószezontól? — A várható nagy forgalomban is az eddigihez hasonló nyugodt, biztonságos közlekedést. B. L. — Hiszen éppen azért vonunk most társaimmal együtt Fenyvesen, hogy az úttörővezetés hogyanját elsajátítsuk, ősztől valamennyien úttörővezetők leszünk. Ibolya két öccse tágra nyílt szemmel hallgatja a beszélgetést. Jóska ötödikes és már egy éve piros nyakkendőt visel. Pistit pedig az idén avatták kisdobossá. Az avatóünnepségnek volt még egy kiemelkedő eseménye: Ibolya ez alkalommal vehette át a Kiváló Üttörőmunkáért kitüntetést. — Az osztályfőnökünk néhány nappal előtte közölte velünk, hogy hány Kiváló Üttörőmunkáért kitüntetés, oklevél és dicséret elnyerésére van lehetőség. Ezután mindenkinek fel kellett írnia egy papírlapra, hogy kit mire javasol. És aki a legtöbb szavazatot kapta... — Ki kapta a legtöbbet? Ibolya szégyenlősen elmosolyodik. — Én kaptam... — De már határozottan így folytatja: — Érzem, hogy bíznak bennem a társaim. ötödikben még alig ismertük egymást, és már őrsvezetővé választottak. Később rajtitkár lettem, Talán azért esett rám a gye-, rekek választása, mert elég nagy a szám, és ki merem mondani a véleményemet, a véleményünket. Ibolya mindenben „benne van”. Oklevelek, jutalomkönyvek tucatja bizonyítja eredményes közéleti szereplését. Édesanyja, aki bölcsődei gondozónő, már-már sokallja lánya sokirányú elfoglaltságát. Énekszakkör, rajzszakkör, versenyek, pályázatok... Batikmunkáit 1977-ben Indiában, 1979-iben az NDK-ban is kiállították és jutalmazták. Az apa, aki szállítási csoport- vezető mindamellett mégis talán arra a legbüszkébb, hogy Ibi sokat dolgozó édesanyjának pótolhatatlan segítsége. Főz, mos, takarít. Az idős nagymama támasza és gyámolítója. Deli Ibolya a szabad idejében — mert azért az is van neki — sokat olvas. Kedvenc írónője Kertész Erzsébet. Titkos vágya: magyar—történelem szakos tanárnő szeretne lenni. Sitkéi Béla
