Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-07 / 184. szám

2 • PETŐFI NÉPE 9 1980. augusztus 7. események sorokban szófia __________________ Todor-Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke Leonyid Brezsnyevnék, az SZKP KB főtit­kárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására szerdán rövid látoga­tásra a Szovjetunióba utazott. (MTI) ___________ N EW YORK__________________ A z ENSZ arab csoportja kedden határozattervezetet hagyott jóvá, amelyben követeli ' a Biztonsági Tanács sürgős összehívását a Je­ruzsálem jogállását megváltoztató izraeli parlamenti döntés ügyében. A Biztonsági Tanács elé terjesz­tett dokumentum sürgeti, hogy a testület nyilvánítsa semmisnek a döntést, amely Jeruzsálemet Izrael -örökös fővárosává nyilvánítja. -Megállapítja, hogy Izrael jogsértő ' lépése ellentétes a Jeruzsálem stá­tusának bármiféle módosítását til­tó június 30-i ENSZ-határozattal. . A Biztonsági Tanács várhatóan még ezen a héten összeül. (Reuter, AbN) ____________________ S AN SALVADOR_____________ K edden Salvadorban mintegy harminc embert meggyilkoltak a jobboldali junta parancsnoksága alá tartozó Nemzeti Gárda egysé­gei és a különböző jobboldali fa­siszta fegyveres csoportok. Az ál­dozatok többségükben fiatalok, né- hányan közülük 12 és 14 év közöt­ti gyermekek. "Sok holttesten kín­zások nyomai láthatók. A fővá­rosban megtalálták négy fiatalem­ber lefejezett holttestét. A mellet- -tük levő felirattal a gyilkosok tu­datták magukról, hogy a nemrég alakult Maxrmiliáno Martinez bri­gád nevű csoportnak (egy szélső- jobboldali terrorszervezetnek) a tagjai. Áldozataiknak azért kel­lett meghalniuk, mert a Juan Chácon vezette Népi Forradalmi Tömb nevű baloldali szervezethez tartoztak. Á politikai erőszakhul­lámnak ez évben eddig mintegy négyezer halálos áldozata volt Salvadorban. (ADN, AFP, UPI) PEKING ________________ K ína is hivatalosan elítélte szer­dán Jeruzsálem bekebelezését, megállapítva, hogy az izraeli lépés súlyosan-sérti az ENSZ alapok­mányát és az ügyben hozott ENSZ- határozatokát. Az Új Kína által közölt nyilatkozat hangsúlyozza; a jeruzsálémi kérdés á közel-keleti probléma része, Izraelnek ki kell vonulnia az 1967-ben megszállt összes arab területről, helyre kell állítani a palesztinai nép nemzeti jogait, s átfogó és igazságos béké­re van szükség a Közel-Keleten. (AP)_________________________ SZ ÖUL______________________ H ivatalosan bejelentették ked­den, hogy a nemzetbiztonsági kü­lönleges tanács vezetőjét, Oson Tu Hvant, négycsillagos, tábornokká léptették elő. A 49 éves katonatiszt Dél-Korea „erős embere” és az említett tanács élén gyakorlatilag az ország legfőbb hatalmát tartja a kezében. Az AP amerikai hír- ügynökség elemző írásában ki­emeli, hogyjGson- a tavaly meg­gyilkolt Pák Csöng Hi diktátor nyomdokaiba lépett. A tábornok Pák politikai hívének is számít. Nem halványulhat Hirosima emléke Sztanyik B. László nyilatkozata 0 Hirosimában több tízezer ember vett részt azon az ünnepségen, amelyen az első atombomba áldozatairól emlékeztek meg. (Tclefotó fit Hirosima elleni atomtámadás 35. évfordulóján Sztanyik B. László, az Országos Frederic Jo­liéi Curie Sugárbiológiai és Sugár­egészségügyi Kutató Intézet igaz­gatója, az Országos Béketanács el­nökhelyettese nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. — A Föld népességének csaknem 60 százaléka 40 éven aluli, akiknek á második világháború borzalmai­ról semmiféle élményképük nincs. Éppen ezért a világégést átélők- nek, a nukleáris veszélyt ismerők­nek el nem múló felelőssége, hogy figyelmeztessenek az atomfegyve­rek felhasználása nemcsak az egyént, hanem a társadalmat, az egész civilizációt elpusztulással fe­nyegeti. Elfogulatlan szakemberek állítják, hogy az esetleges túlélők ott kezdenék, ahol egykor maga az emberiség, kőbalták pattintgatá- sánál. Ezzel a reális veszéllyel szemben áll a dús kalászt érlelő nyár, születés, tanulás, utazás, s mögötte politika, társadalom meg­annyi erőfesztése, hogy az emberi életet, annak kiteljesedését a kö­vetkező generációknak is megőriz­ze. — Hirosima figyelmeztetett 1977- ben is, amikor a szomorú memento emlékére megrendezett nemzetközi tanácskozáson a résztvevők azt mondták; az atombomba nem el­sősorban azért pusztított, hogy az Egyesült Államok megnyerje a há­borút, hanem azért, hogy világha­talmi fölényt demonstráljon, } s megrémítse a Szovjetuniót. £n nem azt mondom, hogy az ameri­kai nép fegyverkezik, sem azt, hogy más népek életére tör. A ve­zető körpknek az a szándéka vi­szont nyilvánvaló, hogy rakétát, közép-hatósugarú atomfegyvereket adnak Európának, ott pusztítson egy esetleges regionális nukleáris háború... Nyilvánvaló: a magyar béke­mozgalomnak, s a világ más ré­szein élő minden felelősséget érző embernek szembe kell szállnia az erőegyensúly fel borításával fenye­gető „eurorakéták" rendszerbe ál­lításával. A Béke-világtanács bu­dapesti elnökségi ülése, s a magyar fővárosban májusban közzétett „budapesti felhívás” is az erősödő fegyverkezési versennyel szembeni összefogára Szólít. Eredményes eszközt kell talál­ni a meglévő bizalmatlanság el­len is, az államok közötti nézet- eltéréseket a béke nyelvén foly- tatott párbeszéddel, politikai esz­közökkel tisztázva. A „budapesti felhívás" lényegében ezt, a bár-3 — AP — MTI — KS.) milyen ideológiát vallók számá­ra elfogadható programot kínál­ja. A dekrétum ' alapján az el­múlt hetekben világszerte lesze­relési akciók bontakoztak ki, amelyek eredményeit a népek szófiai béke-világparlamentje ösz- szegzi majd. Meggyőződésünk, hogy a magyar küldöttség Bul­gáriában arról számolhat majd be; egész közvéleményünk felso­rakozott az újabb leszerelési tö­rekvések támogatására. Ezt fe­jezik ki az Országos Béketanács­hoz sorra érkezett táviratok, le­velek, kollektív állásfoglalások, amelyek üdvözlik a 22. európai kommunista és munkáspárt pári­zsi találkozóján elhangzott fel­hívást. A kibontakozást sejteti a nem­zetközi életben az utóbbi hetek­ben egyre erőteljesebben meg­nyilvánuló megfontolt józanság. Ez türözödik a szovjet tárgyalási javaslatok kedvező fogadtatásá­ban is. Mi azt valljuk, hogy el kell jutni a közép-hatósugarú nukleáris rakéták csökkentéséről megkezdendő eszmecseréig, a megállapodásokig. — Ez a gondolatsor, amit ma, 1980-ban a Hirosimára ledobott atombomba elindít. Erre, a jövő­ért érzett felelősségre apellál az a kiállítás is, amelyet a,yigus?Jtps, 18-án'Budapesten nyitunk meg: japán Békedelegációt látunk ven­dégül, amely az atomtámadás '35. évfordulójára magával hozott fo­tókiállítással hív fel: soha többé háborút! 0 HIROSIMA Hirosimában szerdán megemlé­keztek a város ellen 1945-ben végrehajtott amerikai atombom­ba-támadás 35. évfordulójáról. Az atombomba-robbanás 140 ezer ember életét oltotta ki, a sugár­zás következményeként később 100 ezren haltak meg. Szerdán reggel (közép-európai idő szerint' kedden, röviddel éj­fél után), az emberi településre ledobott első atombomba áldoza­tainak két gyermeke nyitotta meg a megemlékezés gyászünnepét a Békepark emlékharangjának meg­szólaltatásával. Az emlékparkban összegyűlt mintegy 40 ezer em­ber előtt Takeshi Araki, a vá­ros polgármestere békenyilatkoza­tot olvasott fel, amelyben óvá in­tette az emberiséget az önpusz­títástól. „Hirosima városa javasolja, hogy még az ENSZ-közgyűlés má­sodik rendkívüli leszerelési ülés­szakának megnyitása előtt ren­dezzenek csúcsszintű világérte­kezletet a békéről” — mondotta a polgármester. Szombaton az 19.45-ös amerikai atombomba-támadás második célpontján, Nagaszakiban is meg­emlékeznek a gyászos évforduló­ról. (MTI, AFP) Körözik a terrorakció vélt tettesét BOLOGNA Simó~ Endre az MTI tudósító­ja jelenti: A bolognai terrorakció miátt az olasz hatóságok több száz házkuta­tást tartottak, elsősorban szélső- jobboldaliaknál. A kormány fel­hatalmazta a belügyminisztert: ta­nulmányozza annak lehetőségét, hogy vérdíjat tűzzenek ki az is­meretlen merénylőkre. Cossiga kormányfő elnökletével az olasz belbiztonsági tárcaközi bizottság rendkívüli ülésen foglalkozott a bolognai terrorakcióval, de — mint a közleményből kitűnik — semmi­lyen előremutató döntést sem ho­zott. Jelentések szerint az olasz ren­dőrség a bolognai merénylet kap­csán megkezdte a nyomozást egy neofasiszta kézrekerítésére, akit közvetlenül a robbanás előtt több szemtanú látott a merénylet szín­helyén. A körözött terrorista, a 22 éves Marco Affatigato, tagja an­nak a neofasiszta terrorista cso­portnak, amely 1976 augusztusban merényletet követett el az Italicus- express ellen. Akkor 12 ember halt meg. A hosszú terrorista múlttal ren­delkező Affatigato ellen nemzetkö­zi letartóztatási parancsot is kiad­tak, mert lehetséges, hogy Francia- országba szökött. Az olasz szervek megkeresték kérésükkel az Inter- polt. THATCHER ASSZONY DÖNTÉSE Trident-kaland Thatcher asszony, Anglia kon­zervatív miniszterelnöke július derekán azzal döbbentette meg nemcsak Anglia' közvéleményét és az ellenzéket, hanem saját pártja jelentős részét is — hogy súlyos és költséges atomfegyver­kezési program indítását határoz­ta el. Józan szemlélők szerint a dön­tés, amely az angol adófizetők­nek — szerény számítások sze­rint is — 10 milliárd dolláros többletkiadást jelent, az elkép­zelhető legrosszabb pillanatban következett be. Anglia úgyanis — annak elle­nére, hogy olajban már csaknem önellátó — második világháború utáni történelmének legsúlyosabb gazdasági válságát éli át. i Az inf­láció üteme 21 százalék — a leg­magasabb a fejlett tőkés orszá­gok között. A reálbér immár több mint három éve állandóan csök­ken. Az utóbbi évtizedben min­dig lassúnak minősített gazda­ságnövekedés az idén abszolút számokat tekintve is megszűnik. Sőt:' a termelés várhatóan több mint 2 százalékkal alacsonyabb lesz, mint tavaly. A vállalati cső­dök száma egy év alatt megkét­szereződött. Mindennek leglátvá­nyosabb és legfájdalmasabb ered­ményé, 'hogy a munkanélküliek száma ' gyorsan halad la kétmil­liós szint felé. Erre az 1929-es nagy világgazdasági válság óta nem volt példa Angliában. Ezt a gazdaságot akarja meg­terhelni a konzervatív koripány az új fegyverkezési programmal. A jelenlegi helyzet az, hogy Nagy- Britanniának hagyományos fegy­verzettel ellátott hadseregén kí­vül van, önálló atom-ütőereje is. Ez hivatalos adatok szerint 4, amerikai gyártmányú Poláris ra­kétával felszerelt atom-tenger­alattjáróból áll. Ezenkívül 48, atomfegyver szállítására alkal­mas közép-hatósugarú bombázó repülőgépből. (Szerkezetét tekint­ve az angol ütőerő abban külön­bözik a franciától, hogy Párizs még 18, közép-hatósugarú ballisz­tikus rakétával is rendelkezik.) Az amerikaiak legkésőbb 1985- ben abbahagyják a Polaris raké­ták pótalkatrészeinek gyártását, és teljesen átallnak a már most is gyártott, ugyancsak tenger­alattjáróról kilőhető Trident ra­kétára. Ez lényegesen korszerűbb és hatósugara is nagyobb: több mint 7000 kilométer. Emellett ‘a Trident rakéták úgynevezett „für­tös robbanófejjel” (angol rövidí­tése: MIRV) vannak ellátva. Ez azt jelenti, hogy egy rakéta több (8) robbanófejet hordoz és ezek mindegyike külön is irányítható, egymástól távol levő célpontokra. A Thatcher asszony által ösz­tönzött angol döntés lényege az, hogy 5 új atom-tengeralattjárót építenek, egyenként 1 milliárd dolláros költséggel, a Polaris ra­kétákat lomtárba küldik és he­lyettük-az amerikaiaktól 64 Tri­dent rakétát vásárolnak. Az ame­rikaiak számára ez a döntés rend­kívüli kedvező, hiszen óriási üz­letet jelent fegyverkezési iparuk számára. Hivatalos angol .becslé­sek szerint az összesen legalább 10 milliárdos új fegyverkezési programból 3 miüiárdot az Egye­sült Államokban költenének el. A konzervatív kormány azzal ér­vel, hogy a többi 7 milliárd az angol fegyverkezési ipart fogja gazdagítani és körülbelül 200 ezer munkahelyet biztosít. Ez persze sovány vigasz olyan idő­pontban, amikor Anglia súlyos gazdasági helyzetében a fegyver­kezési kiadások csökkentésére, nem pedig az elképzelhető leg­drágább atomprogram útba indí­tására lenne szükség. Jellemző, hogy a NATO iránt elkötelezett, konzervatív katonai körökben is igen sokan elhibázott- nak tartják a Trident-programot. A bírálók egyik csoportja emlé­keztet arra, hogy Anglia a közel­múltban egyezett bele 120 ameri­kai cirkáló rakéta állomásoztatá- sába brit területen és a Trident- program költségeinek töredékéért egy hasonló nagyságú saját cir­kálórakéta-rendszert is vásárolha­tott volna. E bírálók szerint már csak azért is ez lett volna a helyes megoldás, mert a Trident-program óriási terhei miatt valószínűleg nem jut majd megfelelő pénzösz- szeg a hagyományos' fegyverne­mek modernizálására és a Nyu- gat-Németországban állomásozó úgynevezett „rajnai brit hadse­reg” felszerelésének megújítására. A bírálóknak egy másik csoport­ja még mélyebbre ható, lényege­sebb kifogásokat hangoztat. Ezt a bíráló álláspontot képviseli Lord Carver, Nagy-Britannia egyik leg­nevesebb katonai szakértője, vala­mint a hírneves londoni Stratégiai Tanulmányok Intézetének (ISS) vezetősége, ők azt hangoztatják, hogy Nagy-Britanniának voltakép­pen nincs szüksége önálló atom­ütőerőre és a meglevő erőket in­tegrálni kellene a NATO-ba. Ez a tekintélyes szakértői csoport úgy véli: az interkontinentális rakéták egyensúlyát a Szovjetunió és az Egyesült Államok erőinek viszo­nya határozza meg. Ezen a költsé­ges angol Trident-program sem változtat, önálló, az amerikaiak­tól független felhasználás egyéb­ként is elképzelhetetlen. Straté­giailag a tervnek tehát nincs értel­me. Felvetődik a kérdés, , hogy ha a rendkívül komoly, a NATO iránt elkötelezett konzervatív szakértők szerint a Trident-program kato­nailag helytelen, gazdaságilag pe­dig katasztrófális —, akkor az an­gol kormány miért hozta meg ezt a döntést. A válasz két részből áll. Elő­ször: a döntéssel a Thatcher-kor- mány újra demonstrálni akarta Washington iránti katonai elköte­lezettségét. A döntés második oka: , Anglia (pontosabban az angol konzerva­tív kormány) úgy érzi: nem en­gedheti meg, hogy Nyugat-Euró- pában Franciaország legyen az egyetlen önálló atomhatalom. Ez angol konzervatív vélemények szerint előbb-utóbb arra vezetne, hogy katonai-politikai szempont­ból Franciaország Válnék Nyugat- Európa vezető hatalmává. A Tri­dent-program céljaira az adófize­tőkből kisajtolt 10 milliárd ennek a megakadályozását is szolgálja. —i—e. | NAPI KOMMENTÁR A bejrúti találkozó Hitte volna-e bárki néhány év­vel ezelőtt, hogy az Európai Gaz­dasági Közösség soros elnöke Jasszer Arafattal, a PFSZ elnöké­vel tárgyal? Aligha. Az utóbbi, években azonban fölgyorsult a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet körül a diplomáciai mozgás, s mint a közel-keleti térség egyik legfon­tosabb tényezőjét, ma már a józan erők nem hagyják számításon kí­vül. Így történt eZ most is: Gaston Thorn luxemburgi külügyminisz­ter, az EGK Soros elnöke Bej rút­ban Három órán át tanácskozott Arafattal. A Közös Piac tagálla­mai — ellentétben az Egyesült Ál­lamokkal — úgy látják, hogy a közel-keleti kérdés rendezésébe be kell vonni a palesztin nép kép­viselőit. így foglaltak állást a „ki- fencek” nemrég Velencében. Igaz, a közösségen belül is akadnak bi­zonyos különbségek a PFSZ meg­ítélésében. Míg például Brüsszel­ben és más nyugat-európai váro­sokban működnek a szervezet kü­lönböző szintű irodái, addig Bonn csak akkor hajlandó elismerni a PFSZ-t. ha — Rajna-parti megfo­galmazásban' — lemond az erő­szakos cselekményekről. Meglehet, a palesztinok ezt nem tartják ki­elégítőnek, s — mint azt most Thorn hallhatta Arafattól — a Kö­zös PiáC velencei állásfoglalását a PFSZ a Camp David-i formula megmentéseként fogja föl. A né­zetek közvetlen tisztázása azonban mindenképpen hasznos, s a tár­gyalás arra is fényt derített: a Kö­zös Piac és az USA fölfogása mennyire tér el egymástól a pa­lesztin kérdésben. A Közel-Keleten újabban akti­vizálódott Nyugat-Európa sok te­kintetben okult a Camp David-i kudarcból, s ha nem is „lépte át önmaga árnyékát”, szeretné biz­tonságosabb‘alapokra helyezni a térséghez fűződő kapcsolatait. Je­lentős szerepet játszik ebben a tö­rekvésben a Szocialista Interna- cionálé is. Ismeretes, hogy Bruno Kreisky osztrák kancellár — a szociáldemokrácia képviseletében — már korábban kezdeményezőleg lépett föl Izraelben és a PFSZ-nél, s más érdekelt államokban. Hogy missziója nem járt teljes sikerrel, elsősorban Tel Aviv makacs me­revségén múlt. Az olajgondokkal küzdő nyu­gat-európai országok odáig már eljutottak, hogy felismerték: a PFSZ megkerülésével nem oldha­tó fel a közel-keleti feszültséggóc. Thorn útja azt is példázza — az elnök Tel Avivból érkezett a liba­noni fővárosba —, hogy az Izrael­lel ápolt szívélyes kapcsolatokat szeretnék a palesztinok álláspont­ja iránti megértés hangsúlyozásá­val egyensúlyban tartani. Minden­esetre a Közös Piac és a PFSZ között létrejött az első hivatalos érintkezés, s ha a vélemények ma még sok mindenben távol is áll­nak egymástól, az érdekek aligha­nem közeledtek. 1 Gy. D. Carter és Kennedy egyezsége WASHINGTON A demokrata párt elnökjelöltsé­géért vetélkedő Carter elnök és Edward Kennedy szenátor meg­egyezett abban, hogy a párt augusztus 11—14. között esedékes elnökjelölő konvencióján elkerüli a nyílt civakodást és közösen tá­mogatja az ott megválasztandó elnökjelöltet. A megegyezést, amelyet a két rivális kortesei a színfalak mögött hetekig folytatott tárgyalásokon dolgoztak ki, kedden közös nyilat­kozatban ismertették. „Bármilyen nézeteltérések legyenek is közöt­tünk, azok elhalványulnak a re­publikánusokkal, illetve jelöltjük­kel, Ronald Reagannel fennálló el­lentéteink mellett — hangsúlyoz­za a demokrata párton belüli vi­szály kiküszöbölését célzó nyilat­kozat. — Bárki induljon is pár­tunk színeiben az elnökválasztá­son, mi eltökéltük, hogy jelöltünk mögött egységesen felsorakozva fejezzük be konvenciónkat.” (Reu­ter, AFP) Sikerületlen szerecsenmosdatás Washingtoni, pplitikai körökben vegyes1 fogadtatásban részesült az Egyesült Államok- elnökének hét­fő esti elkeseredett kísérlete, hogy lemossa magáról, családjáról és egész kormányzatáról a szégyen­foltot, amely az általa „színes egyéniségként” jellemzett testvér- öccse, Billy miatt keletkezett. A Washington Post az egész ügy kezelése során tapasztalt — és az elnök sajtóértekezletén is megerősített — tévedéseket Car­ter egész pályafutására jellemző­nek tartja, s az elnök polititikai ítélőképességét vonja kétségbe. A szenátus egyes tagjai kedden elismerték ugyan, hogy Carter hatásos erőfeszítést tett a Billy- botrány csillapítására, de a má­sik befolyásos washingtoni lap, a Washington Star értesülése sze­rint „a Capitoliumon a többség úgy véli, hogy Carternak további kérdéseket kell megválaszolnia”. Magának a nyilvánvalóan túl­reklámozott Billy-ügynek a leg­kényesebb pontja: az a kérdés, hogy kitől és miért vett fel Billy Carter 220 000 dollárt, s hogy mi­re költötte ezt a pénzt, az elnök r.agy kitárulkozása után sem tisz­tázódott. Billy ugyanis, aki az állandóan sarkában j levő riporte­rek társaságában egy motelszo­bában nézte végig a sajtóérte­kezletet, elutasítóan reagált Car­ternak arra az óvatlan ígéretére, hogy magyarázatot ad pénzügy­leteire. . Jóváhagyóan reagált Carter magyarázkodására a demokrata párti Birch Bayh .szenátor, aki a szenátusnak a Billy-ügyet vizsgá­ló ad hoc bizottsága* élé^áUi Ebj, bői Washingtonban * arra'^Követ­keztetnek, hogy a •demoJcratiB párt, vezérkara, amely amúgy is meg­osztott, s amely mindmáig nem rendelkezik biztos befutó jelölttel a novemberi elnökválasztásokra, a maga részéről szívesen elnapol­ná az egész Billy-ügyet. Edward Kennedy szenátor ked­den áz enyhülésellenes nézeteiről ismert Henry Jacksonnal, és Ro­bert Byrddel, a demokrata szená­tusi többség vezetőjével folytatott megbeszéléseket. A találkozó utón közölte: mindkét politikust azek közé porolja, akik jelölése 'esetén alelnökjelöltként kerül­hetnek szóba. Ronald Reagan volt kaliforniai kormányzó, aki az elmúlt na­pokban páholyból figyelte a de­mokrata táborban uralkodó zűr­zavart, kedden New York fekete közösségének képviselni előtt be­szélt. „A fekete magánvállalko­zás fellendítését” helyezte kilátás­ba az amerikai négerek töme­geit -sújtó gazdasági és polgár- jogi problémák megoldása helyett. Később Reagan New York Bronx városrészének egyik hírhedt nyo­mornegyedébe látogatott el, ahol ugyanazok a régen lebontásra váró, mállott vakolatú bérkaszár­nyák állnak, amelyek 'eltünteté­sére három évvel ezelőtt Carter elnök tett ígéretet bronxi látoga­tásakor. Lakóik eleve nem voltak kíváncsiak Reagan újabb ígérge­téseire: „Takarodj haza!” kiáltá­sokkal fogadták, s szóhoz sem hagyták jutni a republikánusok jelöltjét. (MTI) Erősítik az alpári nyárigátat (Folytatás az 1. oldalról.) magasságban még nincs kész, de már megfelelő védelmet nyújt a településnek. Az igazgatóság területén a bel­víz borította földek nagysága 1100 hektárral csökkent. Mindent. fi­gyelembe véve, jelenleg 16 és fél ezer hektár áll víz alatt, ebből 10 és fél ezer hektárnyit az árvíz öntött el. A Tisza Tiszafüred térségében 738 centiméterrel tetőzik, alatta árad. Szegednél szerdán megkez­dődött a folyón levonuló árhul­lám első tetőzése. A Felső-Tiszá- ról érkező újabB árhullámra fel­készülve, megkezdték az alpári nyárigát megerősítését. Az Alpári Vízgazdálkodási Tár­sulat emberei például 13 500 mé­ter hosszú nyárigátat védenek a Tisza partján. Az érintett terüle­ten öt termelőszövetkezetnek mintegy 4000 ha földje fekszik, amelyből 1500 hektáron kukoricát, 190 hektáron silókukoricát, 160 hektáron szóját vetettek, ezenfe­lül 1000 hektárnyi a jól kaszál­ható rét. Volt itt gabona is, , do azt már sikerült betakarítani. Szántó Andor, a társulat ügy­vezető igazgatója, a védelem irá­nyítója elmondotta, hogy erőfe­szítéseiket a tsz-ék minden tőlük telhető módon támogatják. Nem tudnak olyat kérni, amit ne tel­jesítenének a gazdaságok, példá­ul az aratás dandárjában is adtak embert s gépjét a szükséges mun- kákhöz. A tetőzést itt augusztus 10—12 között várják, s az előrejelzés sze­rint 760 centiméteres szintre. Amennyiben ennél nem lesz ma­gasabb, minden remény megvan a sikeres védekezésre. Keddi mé­rés szerint 668 centiméteres víz­állást mutatott a hídnál levő mérce.

Next

/
Thumbnails
Contents