Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. augusztus 3. Kísérletek Hosszúhegyen A Hosszúhegyi Állami Gazdaság Gyümölcstermesztési Rendszere — amely főként a téli alma és a csonthéjas gyümölcsnek termesztésével foglalkozik — immár hat megyében érdekelt. Komár András, a technológiai osztály vezetője elmondja, hogy öt éve kezdeményezte a gazdaság a rendszert, akkor 1063 hektárnyi területtel léptek be a taggazdaságok. A fejlődést jól bizonyítja, hogy ma már 9100 hektárnyi gyümölcsössel rendelkező mezőgazdasági nagyüzemi — összesen 63 — a hosszúhegyi technológia szerint- dolgozik. , Azon túl, hogy a szokásos szolgáltatásokat nyújtják a taggazdaságoknak, a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében is munkálkodnak. — Ezért folyamatos kísérleteket végzünk az energiatakarékos talaj munka, növényvédelem és ápolás, valamint á szedés témáiban. A talaj művelésnél, például a tárcsa helyett a kul- tivátorokat használjuk inkább, ezzel gyorsabbá válik . a munka, ugyanazt a hatást érjük el, kevesebb gép szükséges. A permetezésnél 15—18 hektoliter helyett megfelelő töménységben 3 hektolitert szórunk hektáronként, a hatás ebben az esetben sem rosszabb, viszont kevesebb gépre van szükség, rövidebb idő alatt végezzük el a munkát. Napjainkban különösen fontos a mennyiség növelésén kívül a minőség javítása is. Ezért alkalmazunk olyan nyomelemeket, amelyek elősegítik — például az almánál — az eltarthatóság idejének / meghosszabbítását — mondja Komár András. Természetesen mások a körülmények a Csongrád megyei és a Vas megyei gazdaságokban. Ezért a rendszer szakembereinek fontos feladata, hogy a szaktanácsadás során a jól bevált kísérleteket megfelelően alkalmazzák, a helyi adottságokhoz mérjék. A bevált módszereket igyekeznek gyorsan elterjeszteni. Ok alkalmazták először a Nobili olasz metszőgépet és szedőállványt, hasonlóképpen a géprendszerhez tartozó szállítási módszert. A partnergazdaságok különösen az olasz metszőgépet használják szívesen. A gyümölcstermesztési rendszer eredményeit, törekvéseit összegző igazgatói ülésen szó volt arról, hogy elsősorban a megyében fejlesztik a gyümölcstermesztési rendszert, körülbelül ezer hektárnyi területtel. Tolna és Fejér megyében mintegy 1500 hektárnyival bővítenék a rendszer érdekeltségét, így jövőre mintegy 11—12 ezer hektárnyi területen alkal- njiazzák a nosszúhegyi módszereket. Természetesen már most dolgoznak a hatodik ötéves tervidőszakra vonatkozó telepítési elképzeléseken, főként a csonthéjas ültetvények létesítését szorgalmazzák. Előzetes számítások szerint a következő beszéléseket folytattunk a már meglevő, előfeldolgozást végző berendezések fejlesztésének érdekében. Több partnerüzemünkkel tárgyaltunk cigánymeggyüknek Törökszentmiklóson lehetséges közös feldolgozásáról. Igyekszünk elegendő árualapot teremteni a vállalatunknál működő ipari alma feldolgozó üzem- riek is — tájékoztat az osztály- vezető. Mindez csak egy része annak amelyet a gyümölcstermesztési rendszer végez. Számos szolgáltatást nyújt ezenkívül a partnergazdaságoknak. Ez is elősegíti, hogy az idén jó közepes termésre számítanak a taggazdaságok, elsősorban téli almából. K. S. • Az új ültetést! almafacsemeték szépen megeredtek. (Straszer András felvételei.) évekre szólp terveiket is meg tudják valósítani. — Kísérleteink a gazdaságosságon kívül a termelés i biztonságát is célozzák. Természetesen ez elválaszthatatlan az előbbitől, hiszen minél kevesebb gyümölcs megy kárba, annál jövedelmezőbb a termelés. Ezért gj'orsan igyekszünk elterjeszteni a bevált módszereket. Törekszünk az értékesítés megszervezésére is. Együttműködünk a Magyar Hűtőiparral, közreműködtünk partnerüzemeink idei termékértékesítési szerződéseinek előkészítésében, piackutatást végeztünk az idei cefre és léalma hasznosítása céljából a' Budapesti Csokoládégyárral és» a Csemege Édesipari Gyárral 'jneg• A Hosszúhegyi Állami Gazdaság nemesnádudvari kerületében jó termést ígér a szakszerűen kezelt almáskert. Főmérnök nyugdíjban A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége országos elnökségének legutóbbi ülésén Fock Jenő, a MTESZ elnöke kiosztotta az idei MTESZ-díjakat. A kitüntetettek között volt Szabó Lajos, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei szervezetének titkára is. Nem először járok Szabó Lajos lakásán, ezúttal azonban figyelmesebben nézek körül otthonában. Egy üvegszekrényben összesen huszonhárom korábban kapott kitüntetést számolóik össze. A Munka Érdemrend arany fokozatától a Honvédelmi Emlékéremig sokféle területen szerzett érdemékről tanúskodnak az érmek. Mint a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának főmérnöke, méltán kaphatta meg annak idején a Kohászat Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést, s hétszer lett a Szakma Kiváló Dolgozója, az üveg mögött azonban ott díszeleg a külkereskedelmi és az egészségügyi miniszter hasonló elismerése is. Nézegetem a tenyérnyi plakettet, a művészien kimunkált MTESZ-díjat. A hatvanhat éves, nyugalmazott főmérnök egész élete munkásságát ismerték el, mindazt, amit eddig a műszaki és társadalmi életben végzett. Nevéhez fűződik az, hogy Kecskemét a hazai és a közép-európai fürdőkádgyártás központja lett. Irányításával dolgozták ki azt a technológiai eljárást, amellyel négy milliméter falvastagságú öntöttvas fürdőkádakat tudtak önteni, s ezzel a nemzetközi szakmai berkekben is jiagy hírnévre tett szert. Eűró- pá-szerte csak a „kis Szabó” néven ismerték. Londonban egy szakmai kongresszuson pedig így mutatták be: — A íjégy milliméter« Szabó. A szekrény tetején egy öntő- munkás remekbekészült szobra áll. A házigazda követi a tekintetemet. — Ez a szobor a legnagyobb szakmai elismerés, amit életemben kaptam. Történt egyszer, hogy Borovszki Ambrus, a Dunai Vasmű,vezérigazgatója felkeresett. Elmondta, hogy a Heller—Forgó hűtőtorony elektromos fűtőellenállásának lapos spirálját kellene kiönteni. Már fél éve kísérleteztek a Műszaki Egyetemen és az ország több öntödéjében, de nem siké- rült. Mielőtt a folyékony vas kitöltené a formát, lefagy, megmerevedik az anyag. Ránéztem a rajzra, és a mintára, nem tudom hogyan, de egy pillanat alatt 'beugrott a megoldás: ferdén kell elhelyezni az öntőformát, legalább 30 fokkal magasabban legyen a beöntőnyílás. így pillanatok1 alatt végigfut a folyékony vas az öntőformán, nem ér rá megmerevedni az anyag. — Meglesz, mondtam Borovszki Ambrusék nagy csodálkozására. Felhívattam Mészáros Ferenc művezetőt és a másik szobában megbeszéltem vele, hogy a mintáról azonnal készítsék eil az öntőformát és elmondtam, hogy öntsék ki. Vendégeimet pedig,'amikor már indulni akartak, mindenféle praktikával tartóztattam. 'Közben izgatottan vártam a művezetőt. Vajon a siker, vagy a kudarc megbeszélt jelével jelentkezik-e? Egyszercsak nyílt az ajtó és mosolygó arc nézett be rajta. Sikerült! Néhány perc múlva Boroyszkiék előtt hevert a kiöntött spirál. Megbabonázva nézték. Másnap reggel beállítottak ezzel a szoborral. Azt mondták, hogy ez az egy van belőle, nem is lesz’ több, mert az öntőformát- megsemmisítették. Azért ’ tettük — mondták —, mert olyan, kohász, aki ezt a szobrot megérdemli, csak egy van. Még ma is meghatódom, amikor a szobor alá vésett szavakat olvasom: „Emlékül a Dunai Vasmű dolgozóitól”. A MTESZ-díj indoklását nézegetem. „Ügyszólván minden tudományos egyesület munkájában részt vett. Mint a Gépipari Tudományos Egyesület alapító elnöke, a megye műszaki értelmiségének szervezésében végzett úttörő munkát. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület me- -gyei szervezetének megalakításával a kohászati dolgozók összefogására történt jelentős előrelépés. Érdemei közé tartozik, ' hogy a MTESZ szoros együttműködést tudott kialakítani a kecskeméti Városi Tanáccsal, a városi pártbizottsággal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsával”. Ö az újítók klubjának elnöke is. Nem áll messze a téma tőle, hiszen főmérnöksége idején csaknem 45 millió forint értékű újítását vezették be, díjat azonban sohasem vett fel érte. Igaz, az elismerés nem maradt el, 1971. május 1-én kitűzték mellére az Újítási Érem arany fokozatát. Hat éve már, hogy nyugdíjba vonult. Mindez azonban csak any- nyi változást hozott életében, hogy még sokrétűbb lett társadalmi munkája. A sok közül csak egyet említve, a városi pártbizottság, a MTESZ megyei szervezete és a MEZŐGÉP Vállalat rendezésében nagy lelkesedéssel kapcsolódott be a megyei vállalatoknál, szövetkezeteknél levő elfekvő anyagok börzéjének megszervezésébe. Három börzét rendeztek eddig, amelyeken 52 millió forint értékű elfekvő készletet hasznosítottak. Mégcsendül házigazdám telefonja. Ezúttal mint az újítók klubjának .elnökét hívják tárgyalásra, két darab vérplazma- és infúziós- üvegnyitó és -záró félautomata gép eladására. A klub tagjai az ő kezdeményezésére indítottók meg a megyében a „Műszakiak, szocialista brigádok az egészségügyért” mozgalmat. Eddig több megyei és országos egészségügyi intézményt láttak már éli ilyen társadalmi munkában készült félautomata géppel, egyenként 30 ezer forintért. Ha import útján kellene megvásárolni, 170 ezer devizaforintba kerülne darabonként. — Mire használja az újítók klubja a gépekért kapott összegeket — kérdezem Szabó Lajostól. Már útközben meséli el, hogy egy újabb akció van megvalósulóban, anyatejgyűjtő állomást létesítenek Kecskeméten. Az automatizált létesítmény terveit — amely Európa egyik legkorszerűbb ilyen jellegű intézménye lesz — már el is készítette egy műszakiakból álló újítóbrígád. Lopva a mellettem lépkedő „kis Szabóra” pillantottam. Energikus mozgása fáradhatatlan ember benyomását keltette bennem. Maradjon még nagyon sokáig ilyen. Nagy Ottó Lesz-e újítás az újításoknál? AMIKOR A KOZ JAVÁRA új megoldásokat kereső és találó, ismereteiket alkotó módon alkalmazni tudó emberekről hallok, mindig Szittyahegyi Imre bácsi, a kecskeméti föltaláló jut eszembe. A bácsi megszólítás nem holmi élnépieskedő „leereszkedés” részemről, erre az évekig tartó ismeretségünk jogosított föl. Úgy kezdődött, hogy a már nyugdíjas asztalos fölkeresett, s arra kért, írjak a találmányáról, hátha ilyen úton sikerül fölkelteni iránta az érdeklődést. Mert hiába megy minisztériumból minisztériumba, vállalattól vállalatig —. semmi bfe veszik a szabadalmát, amellyel pedig vissza lehetne tartani a gyárkéményekből tonnaszám kitóduló port és egyéb környezet- szennyező anyagot. Én most is hiszek a találmányában, s hittel álltam ki mellette akkor is. De évenként megismételt írása — csakúgy, mint azok, amelyék a Szittyahegyi-féle környezetvédelmi berendezésről más lapokban napvilágot láttak — határtalannak bizonyultak. Imre bácsi két éve nem jön már hozzám. Nem tudom, a hite ingott-e meg az emberi értelemben, vagy pedig nyugdíjas pénztárcája nem bírja tovább a növekvő szabadalmi oltalmi díjat fizetni. AZÉRT JUT MINDIG az ő esete eszembe, mert az újítók és feltalálók helyzete az ismeretségünk kezdete, óta eltelt öt év alatt semmit sem változott. Beteg az újító- mozgalmunk, s a lázgörbéje még mindig nem akar alászállni. Mert amikor hivatalos elemzéseket készítünk róla, megállapítjuk, hogy még vannak hiányosságok az elbírálásnál, a díjazásnál — mindenütt —, s hogy az újítótábor nem növekszik — dacára a különféle sürgető határozatoknak — végül azzal zárjuk: de azért természetesen vannak eredményeink, s nem is jelentéktelenek ... Így nyugtatjuk — .becsapjuk — önmagunkat, s hosz- szú időre marad minden a régiben. Az igazság az, hogy valódi és reális forrásból származó, ösztönzők nélkül csak ímmel-ám- mal, folyik az újító tevékenység, az eredményei az elérhető sikereknek csak töredékét teszik ki. Igazából veszteségekről kellene beszélni, amit az újítómozgalom elhanyagolása idéz elő. MI AZ ÚJÍTÁS? Mikor újítás egy újítás, vagyis kinek munkaköri kötelessége a jobb megoldás keresése, kinek nem az? Mekkora legyen a díjazás mértéke? — sorakoznak a kérdések, amelyeket az elmúlt években ebben vagy más sorrendben megvitattak fent és lent. De a kérdések kérdése nem ezek közül való, hanem így hangzik: milyen forrásból fizessük ki az ösztönző díjakat? Jelenleg az újításokat háromféle forrásból díjazzák. Lehet újítani a részesedési alap terhére, a bérkeret terhére, beruházási újításnál a megtakarításból fizetnek. Az első esetben a dolgozó kollektívák néznek ferde szemmel az újítókra, mert úgy érzik, hogy az ,ő rovásukra megy a dolog. Megfeledkeznek róla, hogy a jó ötlétek növelik az eredményt, a nyereséget, ■ így a részesedési alapot is. A bérkeret terhére történő díjazás hatásáról a halasi fémmunkás gyár szervezőjétől, Vida Attilától hallottam elgondolkodtató konkrétumokat. A kilencgyáras vállalatnál korábban évente tíztizenöt százalékkal nőtt az újításokból származó eredmény. Azonban az idei első fél évben visz- szaesés következett be, az eredménynövekedés nem érte el csak a fél százalékot. A kifizetett díjak összege 31 százalékkal, a normaóra-megtakarítás pedig 66 százalékkal csökkent az előző év azonos ' időszakához viszonyítva. S e mögött minden bizonnyal az rejlik, hogy a vállalat 1979 utolsó négyedétől a bérkeret terhére fizeti az újítási díjakat. MILYEN HELYZET is állt elő? A gyárak vezetőinek az eredménytervhez meghatározott béralap áll a rendelkezésükre, s azt a kitűzött cél elérésére akarják fordítani, a munka szerinti elosztás elve alapján. E körülmény a tervgazdálkodást folytató munkáltatót arra kényszeríti, hogy a gazdasági egység közösségének érdekei alapján hasznos újításokat is bevezetésre alkalmatlannak ítéljen. Ezzel „elnyomja” az előre nem tervezhető, de legdinamikusabb tevékenységet, az újítást, így végül is a szándékában a réginél jobbat akaró díjazási rendszer termelői közömbösséget eredményez, s a szellemi javak pazarlását A Minisztertanács nemrégiben napirendjére tűzte az újítómozgalom helyzetének vizsgálatát. Úgy hírlik, hogy ezt követően az ágazatok feladatul kapták: dolgozzanak ki ötleteket, többek közt a díjazás gondjának megoldására Is. Említett ismerősömnek *van egy javaslata — amellyel-1 egyet^ értek —j s azt ezúttal mint meg-1 gondolásra érdemes elképzelést' közreadom. Véleménye az, hogy az újításokat szelektív kezeléssel helyükre kell tenni, a díjazásuk forrása tekintetében. Eszerint a normaóra-megtakarítást lehetővé tevő ötleteket helyes a bérkeret terhére díjazni, hiszen eredményük bérmegtakarításban jelentkezik. Az egyéb újításokat viszont a fejlesztési alapból kellene finanszírozni, hiszen valamennyi újítási javáslat beilleszthető a fejlesztési tevékenység valamelyik fokozatába. ÜGY TŰNIK, hogy az újításoknak ez a szelektáló, különbségtevő kezelése helyes elképzelés. Várjuk, lesz-e, s mikor, újítás az újításoknál? A. Tóth Sándor Űj autóbuszt kapnak a kiskőrösi diákok Jól jártak, mert korszerű, megfelelő'berendezésű és felszerelésű városi iskolában tanulhatnak a Kiskőrös környéki kis településeken lakó diákok, miután a tanyai iskolákat itt is megszüntették. Tanulási feltételeik tehát javultak, de helyzetüket nehezítette a reggeli, délutáni 8—10 kilométeres utazás. Hogy a Bem József Általános Iskola bejárós diákjainak mindennapos gondján enyhítsenek, az iskola húszszemélyes Robur autóbuszával szállították a gyerekek egy részét, de sokan nem fértek föl. Az év elején Csefkó Mátyás, az általános iskola igazgatója felkereste a Budapesti Közlekedési Vállalatot és elmondta a gyerekek szállításával - kapcsolatos problémát. A pesti vállalat vezetői a kiskőrösi iskolának adtak egy kiselejtezett Ikarusz 260-as típusú autóbuszt. A kiskőrösiek azt szerették volna, ha a BKV műhelyében rendbe is hozzák, felújítják az 500 ezer kilométert futott autóbuszt,' de erre nem tudtak vállalkozni. Ezért Csefkó Mátyás felkereste Tapol- czai Kálmánt, a Volán Tröszt vezérigazgatóját, aki a kiskőrösiek kérését a Volán 9-es számú Vállalat vezetőinek továbbította, ők megkérdezték Zanathy Lászlót, a Volán 9-es számú Vállalat kiskunfélegyházi főnöksége műszaki javító műhelyének vezetőjét, vállalkoznának-e az autóbusz felújítására, rendbehozására. — Megbeszéltem az Ifjú Gárda és a Petőfi Sándor szocialista brigádok tagjaival, és igent mondtunk — kezdte a beszélgetést Zanathy László. — Szocialista szerződést kötöttünk a kiskőrösi ál- .talános iskolával, melyben vállaltuk, hogy társadalmi munkában , átalakítjuk, felújítjuk a buszt. Május elején lehozták a kocsit! elkezdtük a munkát. A szerelők sokat dolgoztak rajta. A három ajtó közül kettőt kivettünk, az egysoros ülésekei] kétsorosakra bővítettük, így ötven gyerek utazhat a járművön. Csomagtartókat is felszereltünk, hogy a diákok tudják hova tenni a táskájukat. Már csak a festés van hátra, augusztus elején a buszt átadjuk az iskolának. — Több mint 800 óra társadalmi munkát végeztünk — mondta Molnár Gyula, az Ifjú Gárda szo- cilalista brigád vezetője. — Hétfőnként a feladatok megbeszélésekor beosztottuk, hogy az egyes napokon munkaidő után ki tud bent maradni. Az Ifjú Gárda ■szocialista brigádnak 12, a Petőfi |Sándor szocialista brigádnak tíz tagja van, de nemcsak huszon- ketten vettük ki részünket a munkából, hanem a brigádokon kívüli dolgozók is sokat segítettek. A felhasznált anyag nagy részét az iskola adta, illetve az összeget kifizetik. Munkadíjat nem számolunk fel. A piros színűre festett, szinte újnak mondható autóbuszt a jövő héten a műhely dolgozói átadják a kiskőrösi iskolának. Félszáz gyerek napi gondja oldódik meg ezzel szeptembertől:'kényelmes körülmények között juthatnak el reggelente az iskolába, s onnan délután haza. T. L.
