Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-03 / 181. szám
MEGYEI TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI VERSENY Falunézőben Kunbaján Jó kenyeret ettem Kunbaján. Fiatalember sütötte: Szabó József, a falu pékje. Huszonhat éves. Hogy mi a titka a finom, még — ahogy mondják — négy nap múlva is puha kenyerének, élmosolyogja a választ, és csak ennyit szól: — Jól keik csinálná. Jói, és szívvel. Napjában kétszer süt. Négy mázsa kenyeret vet az olajtüzű kemencére, ez a tataházi születésű pók, akinek a tanács helyet, lakást adott, hogy megtelepedjen. Márciusban nyitott. S ma mit hallani a faluban? — beszállnak az átmenő buszokról, sonba állni legalább egy Szabó-féle kenyérért.. I Magad, aram,.. Az élet jobb lett Kunbaján, s általa az emberek is. — Hogyan csinálják? — Nem a csillagos égtől várjuk a boldogulásunkat — fogad Franek János a .tanácsiházán. A tanácselnök folytatná, de valaki kopog az ajtón. — Zavarok? — pillant be egy férfi az ajtórésen. — Dehogy! Jöjjön csak — bátorítja a tanácselnök a délutáni látogatót, Kiss Mihály 'brigádvezetőt. Kezet fog, leül, és mondja, mi járatban. — Muszáj- túlórázni, Franek elvtárs. Ha készen akarunk lenni a napközivel, rá kell fejelni mindennap valamennyit. Lehet? Az engedélyt megkapja. Azt, hogy ki ez az ember, kinek, vagy kiknek a szószólója, megtudom hamarosan Franek Jánostól. — Annyi minden, javítás, tol- dozás-foldozás van egy háznál — világosit fel. — Hát még egy községben, mint nálunk, ahol hét- százharminchat épület a lakásvagyon. Ezeket a gazdáik többkevesebb segítséggel rendben tartják. De mi legyen a középületekkel? Ha ezeknek a karbantartására idegen vállalkozókat hívnánk, hallhatnánk eleget a bűvös szót: kapacitásihiány. Vagy: majd jövünk, ekkor, akkor. Ezért úgy határoztunk: „Magad, uram, ha szolgád nincs”. Megalakítottuk a községi tanács építő- és karbantartó brigádját öt emberrel, Kiss Mihállyal az élén. Ok most a gyerekekért dolgoznak. Vakolják a falát áz alsó és a felső tagozatosok iskolájának. Tornatermet, fürdőt építenek az egyikhez. A W. C.-ket sem hagyják őszre mostoha állapotban. De mire mennénk, ha a napközit nem nagyobbítanák meg, még negyven tanuló számára? Azért akarnak korán -kezdeni, -későig dolgozni, hogy az a plusz negyven gyerek se maradjon ki az intézményes gondoskodásból. Szabad kapacitás: a faluszeretet Úgy mondják ezt Kunbaján: „Összeszedtük a szétaprózott, szabad kapacitást”. A júliusi brigád (elsején alakult) az 1963-as mű- velődésibáz-építés óta a második ilyen honos brigád a községben. A- terv, hogy a tanács velük bővítteti az óvodát is. Hetvenöt kisgyermeknek már készítettek helyet, ötvenötét pedig az esztendő végéig csinálják meg. Aztán, ha erősödik a csapat — létszámban és felszerelésben —, vállalnak karbantartást, kisebb bővítést Csi- kérián és Bácssgőlősön is. iEzek után, hogy a szabad kapacitás Kiss Mihállyal, a szobafestő Fazekas Gézával, a kőműves Si- mos Andrással és a két segédmunkással: Korda Istavánnal és Arany ász Józseffel életreivalóan hasznos, saját erővé vált, felettébb érdekel: — Mire telik vajon, a község- beliek szorgalmából, képességéből? Hiszen egyfajta „szabad ka- pacitás”.-sá érhet az emberek tenni akarása is, ott, a házakban. — Azt látni érdemes — kerekedik fel ültéből az elnök, hogy együtt induljunk falunézőbe. A házak előtti ágyasokban az a sokszínű virág, ami tőről-tőre szinte ölelkezik, legfeljebb abban különbözük, melyiknek a földjét gereblyézték szebbre. Valamit viszont még adnak a kunhajaiak a maguk szőtte virágszőnyeghez: igyekezetüket, hegy településükön jól éljen mindenki. Kapóra jön, hogy a Zrínyi utcában Onhausz Ferenccel találkozunk. — Egyszerű parasztemberből lett a Béke Csillaga Tsz elnöke. Tanácstag, a 6-os körzetben, már húsz éve. Szeretik, hallgatnak rá az emberek — mondja kézfogás - közelségbe énve Onhausz Ferencről a másik elnök. „Egy pénteken I fogtunk hozzá” Azt a járdát, amelyen most állunk, a 6-os körzet lakosai rakták két hónapja, tanácstagjuk közreműködésével. Jó emlékeznie Onhausz Ferencnek: — A járdát? Három nap alatt 300 méter hosszan megcsináltuk, itt, a mi utcánkban. Harminchaton, egy pénteken fogtunk hozzá. Asszony, férfi egyaránt húzta le a homokot vontatóról, csak hogy -minél előbb legyen járdánk. És lett! Tizennyolc ház előtt, vasárnap estére kiraktuk a kőkockákat. Ma már, ha összejönnek az emberek Kunbaján, nem a pletyka járja, hanem ez: — Nagyon szép ám az Árpád utca! — De tudod-e, hogy a Táncsics még szebb? — A Zrínyi ragyogó. Én mondom ... Ezek, persze, már a 6-os körzetiek példája nyomán hangzottak és hangzanak el, mivel időközben másutt Is kedvet kaptak a társadalmi járdaépítésre. Ügy- annyira, hogy három kilométeren raknak le járdát, még az idén, a meglévő 28-hoz. Rosszallásra ma már csak az az ember számíthat, aki szemetel, kirakja a vacakját (tim-lómát) sötétben az utcára, rá se (hederít, hogy a községi tanács az idei tavaszon 13 vontató kiégett kályha- csövei, üres dobozt és más ócskaságot szedetett össze a .termelőszövetkezet segítségével. Szerencsére azonban a községpártiak vannak többségben, s nem kell a tanácsnak 14-szer bírságolni szemetelésért, mint tette ezt az egyik esztendőiben. Az iskolásuk is megemlegetik 4 Nyereség, tiszta bevétel Kunbajának 1880-ban, hogy a 13 kilométeres hálózattal ivóvízzel is kiválóan ellátott 'helység lakóinak a településfejlesztésért végzett társadalmi munkáját — a megyében a kisközségek versenyében elért második helyezéséért — 200 ezer forinttal jutalmazta a megyei tanács. — A pénznek, ugye, van helye? — puhatolom falunéző Utam végén Franek Jánostól. — -Hát már hogyne! Veszünk az építő brigádnak újabb munkaeszközöket. S hogy az iskolások is megemlegessék ezt a jó évet, közös munkánkból annyi lesz a hasznuk,- hogy a sportszer- tárukat berendezz ük. Jó kenyér, jó víz, pénz az ifjúság testneveléséért. Tisztára sepert, új járdák. Mellettük, hosz- szan, a virágpompa gazdagságával nyíló tanúja, hogy a kuraba- jaiak valóban otthon vannak. Nemcsak a 736 házban — azegbsz kisközségben. Kohl Antal Barackhéjon is el lehet csúszni Az ifjúsági építőtáborok munkavédelmi ellenőrzésének általános tapasztalatairól már tájékoztattuk az olvasókat. Most velünk együtt szegődjenek Ekker Lajos megyei munkavédelmi felügyelő mellé, s ismerjük meg egy ilyen ellenőrzés néhány mozzanatát. Színhely: a Kecskeméti Konzervgyár II. sz. telepe, ahol a vasváz- szín két termében 243 Szblnok megyei kislány barackot felez. Mire ideértünk, Bánáthi Zoltán vállalati 'KISZ-titkár kíséretében, megtudtuk, hogy előttünk még egy „ellenőrző csoport” jár: megyei KISZ-esek. Ekker Lajos, a tapasztalt szakszervezeti funkcionárius, öniróniájával jegyzi meg: — Sokszor jön így' össze. Volt idő, amikor jómagam is megkaptam az egyik gazdaságban: „Fogjon csak az elvtárs is egy kapát, és álljon ide közénk. Nagyobb szükség van most szorgos kezekre.” Sűrűn, mint a japánok No de ez csak tréfa volt annak idején is, habár őszinteség váltotta ki... Talán a nagy csarnokban elénk táruló vidám összkép is segített a régi emlék felidézésében. Körbe-körbe és középen. csupán a szűkösnek ható közlekedési utakkal elválasztva — 243 kislány dolgózik. Ruházatuk vállas farmer, pólóing, kötény, fejükön menyecskésen kötött fehér kendő. Ujjvédős, többüknél kesztyűs kezükben fürgén mozog a kiskés, ujjaik közül egymást Kergetve pottyannak a ládákba a sárga húsú barackfelek. De szépek, kedvesek így együtt, s eny- nyien. Olyan sűrűn, mint ahogy a japánokat szoktuk látni utcán, munkában, pihenésben vagy szórakozás közben. Társasán, víg cseverészéssel a munka is jobban halad. Pár perce vagyunk csak a csarnokban, de mintha már nyomasztana €z barackillattal s gyümölcspárával is terhelt levegő. Nem beszélve az élénk ritmusú mozgás kiváltotta emberi párásságról. — Ezen a zsúfoltságon enyhíteni kell — hangzik a javaslat „hivatalosan” is. Munkavezető kalauzaink — szintén fiatalok — egyetértőén helyeselnek. Ekker Lajos egyszavas emlékeztető bejegyzése noteszába előjele annak, hogy lesz még ott több is. Erre én is kíváncsi vagyok. Ugyan, mit. lát ott meg, ahol a laikus aligha találna kifogásolnivalót. — Azok a kislányok miért egy- maguk cipelik a nagy láda barackokat? Miért .nem párosával visznek egyet? Szigorúan meg kell követelni az .előírások betartását ... — Hányszor, de hányszor szóltunk már nekik —- szabadkozik a Kertészeti Egyetemről müszakve- vezetőnek ideirányított 'hallgató, Helyes Lajos. — Lányok, ketten fogjatok egy ládát! — szól aszor- goskodóknak. Majd hozzánk fordulva. — De hát verseny is van, s Így gyorsabban megy. Mig odanézünk, szót fogadnak, aztán... Igen igyekvők, ég a kezük alatt a munka, az átlag százharminc százalék körül van. A gyors lábak épségéért Gyakran félre kell húzódnunk, hogy ne legyünk a ládahordók útjában. — Ezek a gödrök itt a betonpadozaton veszélyesek ám — mutat a munkavédelmi felügyelő a néhol boka „mélységű” csorbula- tokra a lapok találkozásánál. — Sietnek a ládával, a lábuk véletlenül megbikcsaklik, s megvan a baj. Intézkedni fogok, hogy már a mai műszak végeztével kitölt- sék ezeket a réseket. Egy szó ellenvetés nincs, sőt. A fiatalok tekintetében néma köszönet. Mindannyian másfajta érzéssel figyeljük most már a gödrök mellett ládával haladók súlyos-gyors lépteit. No nem feltűnően sok a töredezett betonszél, de egy is éppen elég lenne ahhoz, hogy... Pláne, amikor az egyik útforduló közelében széttaposott félbarackok, a gyümölcs- mállások. alatt alattomosan meg- húv'ó magok teszik csúszóssá a terepet. Melyikünk nem lépett valamikor mondjuk, krumplira, s ugye, milyen „rosszul jött ki”. Hát még az ilyen nyálkás hulladék! Ezen Is él lehet csúszni, nemcsak banánhéjon ... A figyelmeztetésre mindjárt tudnak takarítani. Ekker Lajos újabb feljegyzésekre készül. Most „fönt” nézi körbe a színt. — Kérem, nyissák ki a^ ablakokat. Ilyen melegben hogy tudnak meglenni szellőztetés nélkül? — Az üzem képviselőjéhez intézve: — Azonnal vizsgáltassák felül a hibás ablakszárnyakat, nézze, hogy lóg az is! A törött üvegszemeket szedessék ki, addig is, mig pótlásukra kerül sor. Huzat tamad, kicsapódik az ablak, s az üvegcserepek a lányok nyakába hullhatnak... Szorgalmasan jegyeznek már a gyáriak is. A felügyelő idenéz, odatekint, amarra pillant, s szinte „tollba mondja”,, hogy: — Annak az izzó nélküli világítótestnek odafenn — lóg a vé- dőbúrája. Leszakadhat, és ... Jöjjenek csak! — Indul a bejárat felőli egyik szögletbe. — Nézzék, milyen lazán áll már ennek a tokozott villamos berendezésnek a fedele! — Odanyúl, s egy mozdulattal hosszú szárú fémsrőfot vesz ki belőle, ejti is mindjárt a közeli asztalra. — Soronkívül, és azonnal kérem a munkahelyiségek villamos felülvizsgálatát Ezt pedig már addigra hozza rendbe a szerelő, mire a jegyzőkönyvet elkészítjük az irodában... Nem mindegy: ládán, ▼agy pádon ülnek-e — Kislányok, csak a pádon ülve „bicskázzák” a barackot — szól oda azoknak, akik végére állított, ingó-nyiszorgó faládákra telepedtek. — Magyarázat 'nem kell. Könnyen eldőlhet, akár be Is rogyhat a ládikó, s elvégre késsel, és elég nagy zsúfoltságban dolgoznak. Van észrevétel az asztalként egymásra tett raklapokra. Felül ne töröttek, hibásak legyenek, de egyáltalán, ezeket el kell távolítani. Olyikukból éles szálka mered, és a szög is kiáll. Némelyik „asztal” tó.terpeszkedik a 'közlekedő útra, ami amúgy is 'keskeny, s ki sincs jelölve. Erről a következő műszakig ugyancsak gondoskodni szükséges... Beszélgetés a lá1980. augusztus 3. • PETŐFI NÉPE • 3 nyokkal. Ujj védőről, kesztyűről, kenőcsről, amely a bőrt óvja, hiszen óhatatlan olykor horzsolás, de még megvágás is előfordulhat. Erről az Orvosi rendelőben is folyik eszmecsere... i i — Ivóvíz? — hangzott már jóval előbb a kérdés. S a válaszok egyike: „Az ebédlőben, délben, mikor...” — S addig? — „Ott van a sarokban” — mutatott másikuk az ideiglenesen bevezetett, hosszú zománcozott mosdóra. — Akkor legalább egy táblával je-' lezzék, „ivóvíz”. S legalább egy ivókutat alakítsanak ki rajta. Nem volt fölösleges a firtatás. — Honnan jön, kislány? A kérdés a kintről betérő diáknak szóL aki pohárral a kezében érkezett — Vízért voltam, ittam. — S int arra, amerről jött. Köszönet és intézkedés Ezek után valaki azt mondhatja, azért a valóságban nem leselkedik ennyi veszély, mint ahányat a munkavédelmi felügyelő észrevett. Erős, egészséges fiatalok végzik jókedvvel a dolgukat, ügyesek, tudnak vigyázni magukra. Ami rájuk vonatkozik, mind igaz. De ki merné tagadni, hogy akár a „legapróbb” pótolni-, helyrehozni-, eltávolitanivaló, amit az SZMT munkavédelmi felügyelője szóvá tett, nem lehetett volna adott esetben baléseti forrás? A gyáriak nagyon jól megértették ezt, és nemhogy „fontoskor d ásnak, szőrözésnek” Vették volna a tanácsokat, észrevételeket, azonnali intézkedéseket, hanem köszönték a felelősségteljes vizsgálódást. Tőth István Bizet Carmenja a szegedi szabadtérin Régen Volt, az ötvenes évek közepe táján láthattuk a Kis karmester című filmet, amelynek főszereplője az aüökór tizen- velahány éves Roberto Berni volt. s olyan csodálatos magabiztonsággal, fegyelmezettséggel és nem utolsósorban meglepően nagy tudással, szakértelemmel dirigálta a zenekart, ‘hogy zsenialitásával- a műkedvelők mellett a hozzáértő nézőket is lenyűgözte, szinte elkápráztatta. A filmbeli Ids 'karmester érett férfi lett, dirigensi alkata súlyosabbá, értékesebbé vált, és tizenegy évvel ezelőtt. 1969 augusztusában a harmincas évekbeli Szegedi Szabadtéri Játékok után újra kezdett fesztiválsorozaton műsorra tűzött Bizet operáját a Carment ő vezényelte, nagy sikerrel. A több mint egy évtizeddel ezelőtti előadás történetéhez .tartózik az is, hogy a címszerepet Benzi felesége, Jane KKodez, a Párizsi Nagyopera akkori vezető szopránja énekelte. Nagyszerű alakítást nyújtott partnereivel, a kanadai származású Jean Bonhomme-ve1 és a román Dán Jordaeheseu-val együtt. .Érthető tehát, hogy a tizenegy évvel ezelőtt, nagy sikerű, élménydús előadás még ma is élénken él a szegedi nyári játékok több ezerre tehető törzsvendégeinek emlékezetébe, ezért a vártnál nagyobb érdeklődés előzte meg a Carmen új bemutatóját pénteken este. A Szegedi Szabadtéri Játékok műsor-összeállítóinak szól a dicséret: opera válogatásuk gondosságot, nagy színházi hozzáértést mu. tat elsősorban azzal, hogy Verdi öregkori alkotásának, a mindennapi életünk tragikomikus jeleneteit felvillantó zeneköl’teményé- nek, a Falstaffnak műsorra tűzése remek összhangban áll-Bizet fesztelen, oldott operájának bemutatásával. Tehát az operaműfajban sem „vegyesfeivágottat” ad az idei szabadtéri játékok esemény- sorozata, hanem színvonalas, értékekben gazdag szórakozást nyújt, a zenét, éneket kedvelőknek. Neun akármilyen szívanalón, A péntek esti premier bizonyította: igaza van Szinetér Miklós rendezőnek, az előadás nagy sikert aratott. Érdemes megnézni. ÖT KÖTETBEN Magyar készül Kéziratban már kész, sőt a lektorálásokon is túljutott a Magyar zenetörténet első kötete. Az öt kötetre tervezett tudományos szintézis a magyar zenekutatás első olyan vállalkozása, amely mind adatanyagában, mind módszerében tudományos igénnyel, de közérthető módon tárja fel a magyar zenetörténet korszakait. A nagy szabású munkában a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete munkatársainak irányításával a társtudományok sok szakembere is részt vesz. Az első kötet 1526-ig dolgozza fel a magyar zene történetét, kilenc fejezetben számos jegyzettel, bibliográfiával, forrásanyaggal követi nyomon a hazai zenekultúra kialakulását, fejlődését. A történeti anyagokat nem lexikonszerűen, címszavakban, hanem elemző tanulmányokkal mutatják be. Először foglalják össze középkori hangjegyes forrásainkat, a hang- jegyirás magyar dokumentumait. Nehezíti a tudósok munkáját, hogy más hasonló jellegű sorozatokkal szemben, a zenetörténeti kutatásokban csaknem’ egyszerre kell elvégezni a forráskutatást és az összegző 'munka megírását. Évente mintegy hatezer kartonnal gyarapodnak a magyar zené történetére vonatkozó adatok. A legtöbb adatot a XIX. és á XX. századi kötetekhez kell összegyűjteni. Az elképzelések szerint a második és a harmadik kötet foglalkozik majd a XVI—XVIII. századi ze- nekeltúrával. a negyedik kötet a XIX. századi, az ötödik pedig a XX. századi zenetörténeti adatokat, értékeléseket foglalja össze. A sorozat Utolsó könyve a nyomdát előreláthatólag a 80-as évek második felében hagyja el.
