Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-17 / 193. szám

4 © PETŐFI WßPE © 1938. augusztus 11

DIVATOS ÉS HIÁNYSZAKMÁK

HÁROM ÉS FÉL EZER ELSŐÉVES

Szakmunkás-utánpótlás Bács-Kiskun megyében

Általában 75—;80 féle szakmát oktatnak évente Rács- Kiskun megye tizenhat szakmunkásképző intézetében. A különböző ipari és kereskedelmi vállalatok, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek minden esztendőben benyújtják igényüket a megyei tanács munkaügyi osztályához, hogy hány fiatal szakképzésére számítanak, s milyen szakmákban.

Hogyan alakultak az idén ezek az igények? Hol a legnagyobb a munkaerőhiány, s melyik vállajat fordít legtöbb gondot a szakmunkás utánpótlásra? Melyek a divatszakmák, s melyek iránt elenyésző az érdeklődés? — Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Juhász Ferencet, a megyei tanács munkaügyi osztályának főelőadóját.

— Az ipari és kereskedelmi vállalatok. mezőgazdasági üzemek által benyújtott igények szerint, csaknem hétezer fiatalnak kellene megkezdeni tanulmányait szeptemberben, a szakmunkásképző i nézetekben, ami lényegében meghaladja azoknak a tizenéveseknek a számát, akik most fejezték be általános iskolai tanulmányaikat megyénkben — mondta Juhász Ferenc. — Tehát közel sem reális ez az igény. A vállalatok ugyanis, általában jóval több fiatal (beiskolázását kérik, mint amennyire valójában szükségük van, szakmunkás-utánpótlásuk biztosításához. Mindézt azzal a jelszóval teszik, hogy úgyis sokan elmennek maijd más cégekhez. vagy kisiparosok mellé dolgozni. miután-végeznek. Mi ilyen szempontokat nem vehetünk figyelembe. szakmunkásképzési terveinkben. Szelektálnunk, s lényegesen csökkentenünk kell az igények szerinti létszámot, figyelembe véve az iskolák befogadóképességét. és mindenek előtt azt is, hogy várhatóan hány fiatal jelentkezik szakmunkástanulónak. Az így összeállított terveink alap- .íán körülbelül 3550 első éves diák kezdi meg tanulmányait szeptemberben Bács-Kiskun szakmunkás- képző intézeteiben, ami csaknem a fele a már említett, s nem éppen1 valós vállálati igényeknek. Ebből mintegy 1200 a leány'taríul'ó'éa köt' rüllőéiül 130-ra tehető a középiskolai végzettséggel jelentkezők száma. Természetesen, ezek az adatok még változhatnak.

— Ma azok a szakmák a divatosak. amelyekkel fusizni, masze- kolni lehet — mondta a munkaügyi osztály főelőadója. — Szerintem- a szülök, ismerősök, hozzátartozók plántálják a gyerekekbe azt a nézetet, hogy sok pénzt csak így lehet keresni. Pedig ez nem éppen igaz. Ma mindenki autószerelő. . szobafestő, kozmetikus szeretne lenni, de ezek a szakmák már telítődtek, kevesebb a népgazdasági és a Vállalati igény is irántuk. Ellenben évek óta hiányszakmának számít a hegesztő. az esztergályos, a szerkezetlakatos, vagy a vasbetonszerelő.

Ez utóbbiból például több mint hetven szakmunkástanuló kellene a vállalatoknak az idén is, de mindössze két-három fiatal jelentkezik évente. Kevés van belőlük. 'viszont nagy szükség van rájuk, s éppen ebből adódik, hogy jobban lehet keresni ezekkel a hiányszakmákkal, mint a divatosakkal. még akkor is. ha ezeknek a szakembereknek nincs any- nyi lehetőségük a fusizásra. De szükségük sem, hiszen ’jól megfizetik őket a vállalatoknál. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a fiatalok, s a pályaválasztásukban segíteni akaró szülők többsége meglehetősen tájékozatlan. az egyes szakmák lényegét és lehetőségeit illetően.

— Es ebben nem tudnak segíteni a pályaválasztási tanácsadó intézetek?

— De igen, s mi megfelelő tájékoztatással igyekszünk úgy hatni rájuk, hogy a népgazdaságilag legfontosabb, de hiányszakmának számító mesterségekről is megfelelő felvilágosítással szolgáljanak a pályaválasztóknak. Az általános iskolák, s lassan már a vállalatok is egyre nagyobb gondot 'fordítanak a páíyá Választási tanácsadás rá." Az 'űVó&bi 'években a ‘pblitikáíék •fáf^dáífnl'föméMszer- vezetek ugyancsak jelentős részt vállalnak a felvilágosító, tájékoztató munkából.

— Melyik vállalatok képezik a legtöbb szakmunkástanulót?

— A BÁCSÉP-nél, az ÉPSZER- nél, a KUNÉP-nél. vagyis a nagyobb építőipari vállalatok. Ezenkívül jelentős létszámú a szakmunkástanuló-gárda a Fémmunkás Vállalat kecskeméti és kiskunhalasi gyárában, sőt a Halasi Kötöittárugyáiioan is. Természetesen ezeknél a cégeknél szinte lét- fontosságú a folyamatos szakmunkás-utánpótlás. Vonatkozik ez minden nagyobb Vállalatra. Munkaerőhiánnyal küzd jelenleg a Kecskeméti Konzervgyár, a Kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari

Művek, a Bajai Finomposztó, s az AFIT is. Ez utóbbinál például nem a divatosnak számító autószerelői szakmában van hiány, hanem villanyszerelőre, esztergályosra, lakatosra lenne szükség az autójavító vállalatnak.

— Hogyan oszlanak meg nép- gazdasági ágazatonként a Bács- Kiskun megyében oktatott mesterségek?

— Az idén várhatóan 57—60- féle ipari, 11-féle kereskedelmi és vendéglátóipari, valamint hót mezőgazdasági és élelmiszeripari szakma közül választhatnak a fiatalok. Legnagyobb létszámú a kőművesek, szobafestők, élelmiszereladók tábora lesz — mondotta végezetül a munkaügyi osztály főelőadója.

Ide kívánkozik még befejezésül, hogy Bács-Kiskun megyében a legnagyobb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma. Ennek ellenére a Magyarországon elsajátítható 22 mezőgazdasági szakmából mindössze heitet oktatnak megyénkén belül. Élelmiszeripari példa, hogy a Kecskeméti Konzervgyár miurtkaerő-gondókkal küzd és nincs élelmiszertartósítói. konzervgyártól képzés, tanulóit más megyék szakmunkásképzőibe kénytelen elküldeni. Továbbá nem oktatnak molnár, pék. tejtermékgyártó. juhtenyésztő szakmákat, sőt borászképzés sem folyik e jelentős homoki borvidéken. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben pedig keresettek ezek a szakemberek, szükség van rájuk, csakúgy, mint az ipar „hiányszakmáinak” maroknyi létszámú mestereire. Ezzel szemben' egyes szakmák telítődtek, kicsi az igény irántuk, a képzésük mégis nagy. A szakmunkásképző intézeteknek ugyanis teljesíteniük kell a beiskolázási tervüket, így a „divatszakmákban” kénytelenek jóval ái igényért félül fogadni Vá’-' nulókat.Mi lenne ha ... — ábrándozik akaratlanul is az újságíró, eltűnődve e tényeken. — Tényleg, mi lenne, ha itt. Bács-Ki'skunban is oktatnák azokat a mezőgazdasági szakmákat, amelyek keresettek, amelyekre valóban igény van. Aki pedig a divatos, sok fusizással, maszekolással kecsegtető, de megyénk vállalatainál már telítődött szakmát akar elsajátítani, az menjen el más megyék szakmunkásképzőibe, s tanulja meg ott. fgy a lehetőségek is orientálnák a fiatalok pályaválasztását, a megye mezőgazdasági jellegénél fogva legszükségesebb szakmák felé. Tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, bár azt sem indokolja semmi, hogy csupán „ábrándozzunk” róla...

Koloh Elek

FEJLESZTÉSI KÖZÖS TEVÉKENYSÉG

ISíSh

Nyereségesen gazdálkodik «

a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet

Szőlő- és gyümölcstermesztő közös gazdaságként alakult meg 1962-ben a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet. A tagság kezdettől fogva sokat áldozott a közös tevékenység fejlesztésére, kezdetben almát, csonthéjas gyümölcsöt, később szamócát, spárgát telepített. Valamennyi kertészeti termék fontos bevételi forrása a párszáz hektáros gazdaságnak.

Tavaly 125 ezer 126 forintot tett ki az egy hektár közös területre számított termelési érték, és a szakszövetkezet újból nyereséget könyvelhetett el, a közösen dolgozó tagok és alkalmazottak szorgos munkája alapján

A* szakszövetkezet a közelmúltban az állami tartalék területből, valamint földcserével szántó- területhez, tagosított földhöz jutott, amelyen folytathatta az ültetvénytelepítést. Ennek eredménye lett többek között az a 30 hektárnál nagyobb csonthéjas ültetvény, amelynek telepítését az elmúlt év végéig fejezte be az Alföld Szakszövetkezet tagsága. Ennek anyagi alapját a korábbi években létesített kiegészítő ágazat, a szeszfőzde, az üzemanyag- töltő állomás., továbbá a vasipari üzem közhasznú tevékenységének a nyereségéből teremtette elő..

• Varga István csoport- vezető, a sertés- etető berendezés hajtóművét szereli össze.

(Méhest Éva (elvételei)

Erdödi Ferenc, a szövetkezet vasipari részlegének a művezetője arról a gyümölcsöző kapcsolatról beszél, amelyet a tatabányai Delta Ipari Szövetkezettel teremtett a kecskeméti közös gazdaság. Az ipari szöivetkezet az AGROMAS- EXPO-n. a Budapesti Nemzetközi Vásáron és másutt bemutatott élelmiszer-feldolgozó ipar gépeihez, állattenyésztő telepi berende0 A baromfikopaszló berendezést szereli Marozsi József, a szakszövetkezet vasipari műhelyében.

zéseihez az Alföld Szakszövetkezet műhelyében készítették a szakmunkások a. hajtóműveket különböző felszerelési tárgyakat. Az állami és szövetkezeti gazdaságok, továbbá a Középmagyarországi Pincegazdaság szőlőfeldolgozóihoz ugyancsak a szakszövetkezet készítette el a termést fogadó garatot, a Ibarom fi feldolgozó gépekhez pedig ugyancsak fontos szerkezeti elemeket.

Végeredményben a kecskeméti közös gazdaság kiegészítő ágazatának tevékenysége ezekkel a gyártmányokkal igen szorosan kapcsolódik a mezőgazdaság és élelmiszeripar munkájához, s egyikHmáláijc szerkezeti etemen az országban egyedül a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet műhelyében állítják elő.

Domokos Zoltán elnök, aki pár évved ezelőtt mezőgazdasági szakemberként kezdte meg munkáját az Alföld Szakszövetkezetiben, az idén tudományos fokozatot szerzett. Kandidátusi értekezésének témájául a Szakszövetkezetek jellemzői és fejlődési tendenciái a szocialista mezőgazdaságban címet választotta. Kevés szabad ideje ellenére gondosan kidolgozta disszertációját, amelyhez a szakszövetkezeti munkában eltöltött néhány éves gyakorlata és a Kiskunsági TESZÖV szakembereitől kapott elméleti és gyakorlati útbaigazítás jó alapot teremtett. A Magyar Tudományos Akadémián a kandidátusi értekezésének vitájában a bíráló bizottság által adható 21 pontból 20-at szerzett meg.

Milyen kérdéseket dolgozott fel, disszertációjában? — kérdeztük, az elnököt?

A közelebbről megvizsgált 1971. és 1977. év közötti időszakiban a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben magasabbak voltak1 az eszközigényesség mutatói, mint1 a szakszövetkezetekben, ugyanakkor az eszközhatékonyság éppen a szakszövetkezetekben múlta i felül a termelőszövetkezetek hasonló mutatóit. A szakszövetkezeti tulajdonforma jobban megőrizte szövetkezeti jellegét, amelyet a vagyoni hozzájárulás is óik-, tosít. Az Alföld Szakszövetkezét, és a megye többi szakszövetkezeté , nemcsak a megalakulásakor volt,', hanem jelenleg is vagyoni és sz£-)T m'élyi társulás, A szakszövetkezet ugyanis a tagsági , gazdaságot, nemcsak mint kisüzemet, hanem mint vállalkozást is integrálja, s' a tagsági gazdaságok anyagi hbz- zájárulásával, a közös tulajdon fejlesztésének is egyik forrása. Ezt bizonyítja az Alföld Szakszövetkezet üzenni ültetvényeinek á telepítése, amelynek anyagi alapi ’ ját a kiegészítő ágazatok nyereségén kívül ez a másik forrás teremtett elő. Nagy hasznára válik a tagsági gazdaságoknak a szak- szövetkezet által létesített felvásárlótelep, és az a kereskedelem- szervező tevékenység, amelynek eredményeként a szakszövetkezet közvetítésével a tagsági gazdaságok évente több milliós értékű', kertészti terméket, vágóállatot’ és egyéb terméket adnak közfogyasztásra.

D. J ,

Hazánk, Közép-Kelet-Európa

12. Fények a hódoltságban

A fasiszta hadigépezet „nagy- vállalkozásáig”, a Szovjetunió megtámadásáig tehát a nagyétvágyú Németország Közép- és Kelet- Európát, vagy közvetlenül csatolta' területéhez (Ausztria, Csehország); vagy csatlósszerepre kényszerítette (Magyarország, Románia, Bulgária, a bábállam Horvátország és Szlovákia), vagy katonailag vetette alá (Lengyelország és Jugoszlávia).

Az egyés országok helyzetében —r a korántsem jelentéktelen különbségek ellenére, illetve ezekkel együtt — az volt a közös vonás, hogy a német hadigazdaság kereteibe integrálódva még saját érdekeik rovására is a náci háborús erőfeszítéseket voltak kényszerítve szolgálni. Méghozzá úgy, hogy közben (1938 és 1944 között) mintegy negyedével csökkent a németeknek elsőrendű fontosságú mezőgazdasági termelésük, holott a hadikonjunktúra folytán gyorsan (ám egyoldalúan) növekvő iparuk és a duzzadó hadseregek munkaerőt vontak el a földekről és maguk is élelmiszer-keresletet teremtettek. Ezek az országok eltérő mértékben ugyan, de a kifosztó nád rablógazdálkodás súlyos gazdasági konzekvenciáit szenvedték.

Feltétlenül ki kell emelnünk,

hogy Kelet-Európábán a háborús károk és veszteségek jó' része nem is annyira a katonai cselekmények, mint a náci német módszeresség és kíméletlenség következménye volt. Teljesen érthető tehát, hogy a mindenben totalitásra törekvő német (és az ezt kiszolgáló hazai) fasizmussal szemben már igen korán kibontakozott a szélesebb, vagy szűkebb népi,' nemzeti ellenállás.

Az antifasizmus újjáéledése és kiteljesedése, az ellenállási mozgalmak, a szinte egész Európát behálózó partizánháború a II. világháború olyan jellegzetessége volt, amely dominánsan megkülönbözteti az elsőtől. Sűrítve bizonyítja azt a felismerést, hogy ez a háború jellegében tért el az előzőtől: a brutális fasizmus és a patrióta antifasizmus küzdelme volt, amely utóbbi a Szovjetunió belépésével különösen megerősítette eredetileg is meglevő társadalmi töltését. Ez a társadalmi töltet azokkal a viszonyokkal kívánt végleg leszámolni, amely a háborút, a fasizmust egyáltalán lehetővé tették. S mindez akkor is igaz, ha az ellenállási mozgalmakban területenként jelentős különbségek mutatkoztak a német behatolás szintje, a történeti és demokratikus hagyományok sajátosságai és az ellenállást vezető csoportok társadalmi-ideológiai meghatározottsága 1 szerint. A régi renddel leszámolni akaró polgár- háborús vonások — erősebben vagy gyengébben — szinte mindenütt jelen voltak.

Nézzük az egyes országokat.

A legjelentősebb, tényleges partizánháborúvá fejlődő ellenállás Jugoszláviában volt, amely eleve vonakodott alávetni magát a náci igényeknek. A Londonba menekült kormány és a király Mihaj- lovic tábornok személyében talált hazai képviselőt a gerillaharcra, ám amikor a kommunista párt és az élő legendává lett Tito vezetésével széles néptömegek nemzeti felkelése indult meg, ezek a volt tisztekből álló csoportok inkább a németekkel való kollaborációikkal tűntek ki. A jugoszláv partizánok németellenes harca így egyben polgárháborúvá és heves osztályharccá is vált, amely egyre nagyobb sikereket és a felszabadított területeken népi hatalmat eredményezett és azt, hogy a háború vége felé a kommunisták az erő pozíciójából, hegemén szerepben köthettek kompromisszumot Londonnal.

Lengyelországban a kegyetlen, népirtó náci terror nem törekedett kollaboráns erők felhasználására. Az életmentő ellenállás itt is hamar megindult. Sikorski tábornok londoni kormánya az egész országot behálózó partizánhadsereget hozott létre (Honi Hadsereg), amely azonban nem törekedett felkelésre, hanem elszigetelt akciókkal kavarta *a németeket. Nem kívánt a baloldal csoportjaival (Népi Gárda) sem együttműködni, sőt heves szovjetellenes- séggel, a Szovjetunióval és a szovjet hadsereggel való együttműködés elutasításával tündökölt. Az ellenállást mozgalom belső megosztottsága tehát itt is egyre in- kább polgárháborús körülményeket teremtett, amely a Vörös Hadsereg előrenyomulásával és a Népi Gárda viszonylagos megerősödésével csak erősödött. Ezek az ellentétek hozzájárultak ahhoz, hogy az 1944. augusztus 1-én kitört varsói felkelés kudarcba fulladt, s s hősiesen ellenálló és harcoló ezrek és a város a politikai machináció áldozataivá váltak.

Csehszlovákiában már a történelmi hagyományokból eredően is inkább a passziv ellenállás különböző formái mutatkoztak. Sajátossága a csehszlovák helyzetnek, hogy Benes elnök londoni kormánya & a kommunisták viszonylag hamar megtalálták az együttműködés útjait és a polgári erőknek a Szovjetunióval sem voltak különösebb problémái. Ami rendezendő volt, az a cseh. és szlovák viszony, amelynek problematikája 1938-ban hozzájárult a polgári Csehszlovákia felbomlásához. Min. denesetre az 1944-es szlovákiai

felkelés és az 1945. májusi prágai megmozdulás bizonyítja, hogy megfelelő időben az aktív ellenállás erőit is mozgósítani lehetett.

Romániában már az 1940-es területi változásokat is csak Anto- nescu tábornok kemény diktatúrájával lehetett elfogadtatni, amely egyébként alig hagyott teret az ellenállásra. A romániai helyzet sajátossága, hogy a háború előrehaladtával nemcsak a demokratikus erők (a kommunista párt. az Ekésfront, majd a szociáldemokraták) találták meg az együttműködés útját, hanem 1944-re a polgári pártok, sőt az udvar és a katonai vezetés jelentős csoportja is a Németországgal való szembefordulás mellett döntöttek. így minden feltétel adva volt az 1944. augusztus 23-i fordulathoz, a háborúból való sikeres kiugráshoz és az antifasiszta koalíció oldalára való átálláshoz.

Bulgáriában a s hagyományos oroszbarátság eleve lehetetlenné tette a szovjétellenes fellépést. Az erős kommunista párt már 1941- től partizánharcot szervezett és a dimitróvi vezetés már 1942-ben népfrontba tömörítette a demokratikus erőket, amelyek a következő években fokozatosan aktivizálódva az 1944. szeptemberi felkeléssel megteremtették a kiugrás és átállás feltételeit.

Magyarországon viszont a hagyományos németbarátság a revíziós sikerek folytán még erősödött 4s, és a keresztény nemzeti kurzusnak is egyre inkább a jobboldala került előtérbe. Unikális sajátossága volt ugyanakkor a hazai helyzetnek, hogy egészen a né-r met megszállásig parlament, legális ellenzék, köztük a szociáldemokrata párt működhetett és né-, met csapatok sem tartózkodtak. 1944. március 19-ig az országban., A népfrontcsírákat sikerrel fojtotta el a több évtizedes antikom- " munista prograganda eredményes- sége és az ellenállás katalizátorának szerepét betöltő kommunista, pártot rendszeresen lefejező erő-,, szakszervezet. Az 1943-tól szapo-, rodó vérszegény „kiugrási” Kor-ji mánypróbálkozások pedig inkább' az ellenforradalmi rezsim átmentését célozták. Változás a némjít megszálláskor következett be, amikor megélénkült az aktíy ellenállás, megalakult a Magyar Front és a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága,, Bajcsy-Zsilinszkyék tragikus lebukása ' után azonban az egyjes,, csoportok irányítás nélkül mápad- tak, s csak a kommunisták . fej- , tettek ki aktív ellenállást.

Az ellenállásban — s ez Kelét-' Európában különösen igaz az' antifasiszta és a társadalmi gondolat ötvöződött. Sőt, az események előrehaladtával a szociális változások iránti, a strukturális elmaradottság felszámolására irá-. nyúló jelleg egyre erősebbé váttlü Nem túlzás azt állítani, hogy az ellenállási mozgalom a kelet-európai szociális forradalom édesszü- - lője volt, és méhében az eljövendő népi demokráciák vajúdtak),

Dérer Miklós