Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
1930. augusztus 16. • PETŐFI NÉPE • 3 • Még egyszer együtt a negyedszerre létrejött tiszakécskei alkotótelep művészei és vendégri. BÚCSÚ A TISZA-PARTTÓL Alkotások egy leendő képtárnak • A húszéves korkülönbséget áthidalja az eszmecsere: Gyalai Béla az Emberpár című, készülő festményét beszéli meg idősebb pályatársával, Bagó Bertalannal. (Tóth Sándor felvételei) Még egy kézfogás, aztán búcsút intettek a kezek. Pénteken véget ért a tiszakécskei alkotótábor idei egyhónapos időszaka. A friss termést — festményeket, grafikákat, szobrokat és a vázlatokat — ládákba csomagolva küldték haza a résztvevők. Az élményeket magukkal viszik állandó tartózkodási helyükre: Budapestre, Szegedre, Baiatonboglárra és az ország más településeire. Tizenegy idősebb és fiatal képzőművész vendége volt július— augusztusban a Tisza-part tanács' és vállalati üdülőinek és a nagyközség művelődési házának. A .műteremszobákban megörökítették az elmúlt egy hónap látványát és gondolatait. A közvetlen környéken túl számos helyen szereztek élményeket a Szolnok megyei Tószegtől a Pest megyei Kocséron át a Kecskemét alatti Borbásig. A változatos helyszínekre mikrobusszal jutottak el, és hajókiránduláson is részt vettek. A megkezdett vagy félkész műveket befejezik, és novemberben közös kiállításon láthatja az eredményeket a helybeli közönség. A házigazdák nevében Misled István, nagyközségi tanácselnök sikeresnek minősítette a művésztelep idei munkáját a zárómegbeszélésen. Ez alkalommal negyed- szerre teremtették meg a környezet tanulmányozásához és a za- vai tálán alkotáshoz szükséges feltételeket a meghívott művészeknek. A törődést egy-egy * művel viszonozzák a vendégek: Bagó Bertalan, Batári László, Bozsó János, B. Séday Mária, Dugár János, Gyalai Béla, Jánosi Sándor, Seres János, Szabó Imre, Szűrőnk. János és Würtz Adám. Ezzel csaknem száz alkotásra gyarapszik Tiszakécske képzőművészeti „vagyona" — alapot szolgáltatva egy leendő képtár állandó kiállításához. H. F. Tervpályázat autópályák csomópontjainak kialakítására A fővárosi tanács Közlekedési Főigazgatósága és a Közlekedés- és Posíaügyi Minisztérium országos tervpályázatot hirdetett meg a soroksári és a pestlőrinci ipari és lakóterületek közúti főhálózatának, valamint az MO—M5-ös autópályák csomópontjainak kialakítására. Az MO autópályagyűrű Budapest közigazgatási határán épül ki. Az M—5-ös autópálya a főváros irányából az MO-gyűrűig kétszer három sávos, a gyűrűtől Kecskemét irányába pedig kétszer kétsávos lesz. A tervpályázat célja, hogy megoldást találjon az MO autópálya-gyűrűnek a soroksári Duna-ág és Pestlőrinc közötti szakaszán az új csomópontok korszerű kialakítására, továbbá a lakó- és az ipari területek közúti kapcsolatainak rendezésére. A megoldásnak összhangban kell lennie Budapest közlekedésfejlesztési tervével. A tervpályázaton bárki, vagy' bármilyen csoport több pályaművel is részt vehet, de minden pályaművet önálló pályázatként kell kidolgozni. A tervpályázati kiírást és mellékleteit augusztus 15-től lehet átvenni a Közúti Beruházó Vállalat gazdasági osztályán (Budapest, XIII. ^Szegedi út 35—39. III. emelet). A pályaterveket december 1-ig kell beküldeni, s az eredményt december 31-ig hozzák nyilvánosságra. A pályaművek díjazására és megvételére 460 ezer forintot fordítanak. MEGDÖBBENTŐÉN MAGAS SZÁM Az idén 184-en fulladtak vízbe Végb Lajos 15 éves. Nagy Endre 15 éves kisújszállási. Kalita József 34 éves szigethalmi lakos, Balogh János 26 éves rakodómunkás, Bogdán József 24 éves segédmunkás — és még hosszan sorolni lehetne a neveket, összesen 184-et, mind-mind különböző életutak, más-más életsorsok „csupán” egy közös bennük: ezen a nyáron véget ért életük, valameny- nyien vízben lelték halálukat. A szám önmagában is megdöbbentő. A körülmények ismeretében elmondható, hogy ezek a vízitragédiák nagyrészt elkerülhetők lettek volna, ha a szerencsétlenül jártak betartják a fürdőzéssel kapcsolatos írott, jogi és legelemibb íratlan szabályokat — mondotta Bohár János, az országos rendőrkapitányság közbiztonsági és közlekedési csoport főnökhelyettese az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. — Minden ember halála önmagában tragédia, a gyermekhalál azonban kétszeresen az. Márpedig a vfebefúltak nagy hányada az idén a 14 éven aluliak korosztályából került ki. A boldognak indult vakáció, az oda nem figyelés, a nem megfelelő törődés miatt számukra sajnos, az utolsó 'iskolai szünet volt. Előfordult azonban olyan eset is, mikor a szülő ott volt gyermeke közelében, mint például Drening Péter 9 éves csehszlovák tanuló esetében, aki Siófokon, az aranyparti szabadstrandon gumimatraccal evezett melyebb vizekre, és ott lelte halálát. A gyermekek tragédiái fokozottan aláhúzzák a szülők, illetve a gyermekekkel foglalkozó, azokra felügyelő pedagógusok felelősségét. Az idén a. Balatonon történt viszonylag a legkevesebb tragédia, s abban nagy szerepe van a minden eddiginél szerteágazóbb figyelemfelhívó propagandának és a vízirendészet körültekintő tevékenységének. A helyzet még kedvezőbb lehetne, ha a fürdőzők betartanák a szabályokat: a csónakokban csak a meghatározott számú személy foglalna helyet, ha a a gumimatracokon nem eveznének a mély vízbe, az értelmetlen fejesugrások előtt meggyőződnének a víz mélységéről, a viharjelzéseket gyakran még ma sem fontosságuknak megfelelően fogadják a fürdőzők, a csónakázók, a vitorlázók egy része. Alapvető szemléletbeli változásra lenne szükség, hiszen a sárga és a piros rakéták nem a szórakozás megzavarását célozzák; emberek életének biztonságát szolgálják. A kubikgödrök, a homokbányák állóvizei, sőt a halastavak is szedik az áldozatokat. 'Elgondolkoztató az úgynevezett szabad vizek nagy számú áldozata. Ezek a rendszeresen - nem karbantartott vizek különös veszélyeket rejtenek, mélységük ugyanis változó, gyakran örvényesek, s rendszerint igen alacsony hőmérsékletűek. Ez utóbbi körülmény gyakran vezet halált okozó szívbénuláshoz. — Remélhetőleg nem ért véget még a nyár ezért változatlanul hangsúlyozni kell: folyóvizekben, vízfolyásokban, természetes és mesterséges tavakban fürödni csak a kijelölt helyen, és azokon a területeken szabad, amelyek nem esnek tiltott rendelkezés hatálya alá. A területileg illetékes tanácsok mindén évben az alkalmas vizeken kijelölik a fürdőhelyeket, határait a parton táblákkal, a vizeken bójákkal jelölik. Hiába azonban minden gondoskodás, ha vannak, akik fittyet hánynak a jelzésednek. A két említett diák, Végh Lajos és Nagy Endre például Velencén az Express- táborban jutalomüdülésen vett részt. A Velencei-tóban tiltott helyen fürödtek, ha figyelembe vették volna a táblákat, a szüleik nemhiába várták volna őket haza. — Senki nem kívánja, hogy az üdülésre, pihenésre szánt idő alatt mások felügyeletével kelljen akárkinek is foglalkoznia. A vízi szerencsétlenségek, halálesetek megelőzésében azonban mindenkinek. van feladata: az állami, a gazdasági, a társadalmi szerveknek és az egyes állampolgároknak egyaránt. Különösen fontos, hogy az ember életéért érzett felelősségben osztozzanak a pedagógusok, az úttörők, a KISZ-esek, az üdülő lakói, a táborozók, az önkéntes segítők. (MTI) ; /MINT EGY iÉÉÉÜji. CSALÁD... ' Kollektív Ház Miskolcon A gyanútlan bámészkodó leginkább óvodának nézné ezt a furcsán ellapult, heton- kutricákkal térséges, egy emeletes modern házat Miskolcon, öt villamosmegállónyira a központi útkereszteződéstől, a diósgyőri városrész felé haladván. Pedig ezt az épületet is épp úgy családok lakják, mint a környező. tíz vagy a jóég tudja hány emeletes magas házakat. Azaz mégsem egészen „éppen úgy”. Ne kerülgessük a forró kását: a szóban forgó épület a miskolci Kollektív Ház. Tudomásom szerint máig egyetlen széles e hazában, megilleti tehát a tulajdonnévnek kijáró nagy kezdőbetű . Hogyan- is kezdődött? Lehet jó hat éve, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem építészeti fakultásának több mint húsz végzős hallgatója — majdnem egy teljes évfolyam —, fiúk és lányok vegyesen, részben már akkor újdonsült házasok, elhatározták: az egyetem után is együtt maradnak, minden körülmények között... A gyakorlatban ez a szándék akként realizálódott, hogy a kezdetben rideg és ellenséges körülményeket alakítgatták fokról-fokra az elképzeléseikhez. Megcsírázott bennük egy csöppet sem szokványos lakóiház ötlete, egy olyan házé, melyben a lakások a családok kohézióját erősíti, de legalábbis fenntartja, ahelyett, hogy elszigetelne, atomizálna. A megvalósításra Miskolc városa adott teret és lehetőséget, miután az iifjú építészek többsége már egyébként is itt lakott és dolgozott. Nyolc millió forintos költséggel elkészült a ház, egy év óta benne lakik 26 felnőtt (12 házaspár + 2 egyedülálló), valamint 11 gyerek. Forma szerint tanácsi 'bérlakások találhatók itt, négyzet- méterenként 6 forintos lakbér ellenében. Egyéni és közös tervek Fenti számvetésből kikövetkeztethető, hogy ha eszmei átlagát vesszük egy „hagyományos” lakótelepi kétszobás és egy háromszobás lakás építési költségének, a Kollektív Ház egy családjára jutó lakótér sem drágább annál, noha nem is olcsóbb. i(iMindenképp 600 ezer forint alatt marad.) Ez a ház is teljességgel házgyári panelekből épcült, egy-két szerkezeti elemtől eltekintve... Mégis, mennyivel „többet tud” ez a ház, mint a szokványos lakótelepi! Kezdve ott, hogy -mindössze kétszintes. (A magas házak ibűiv-öletében némely ifi ‘k arról, hogy" a vertikális közművek költségei jelentősen drágítják az építkezést.) Nézzük először az egyéni-családi lakóterületek szerkezetét, elrendezését. Első látásra talán riasztó lehet, hogy minden szoba tökegyforma — 3,60x5,40-es —, csakhogy itt megvalósult az az elv, hogy minden felnőttnek külön szobája legyen, s ahol már gyerek is van, ott három „lakócella” kapcsolódik össze egy lakássá. A szobákba, változtatható méretű előtereken át, a hosszú folyosóról lehet benyitni, úgy a földszinten, mint az emeleten. A lakótér a földszinten apró udvarokban folytatódik; lépkedő kövek között szőlőtőkék virulnak. Minden szobához külön udvar tartozik. A külvilág felé szemmagasságig emelt kerítéselem zárja le a teret; az elhaladó kedve szerint — kevés pipiskedéssel — betekinthet. Az emeleti „cellákhoz” féludvarnyi nagyságú loggiák tartoznak; alkalmasak egy-egy nagyobb létszámú család kényelmes ott-tartózkodására is. Nem hiányoznak a családonkénti apró mellékhelyiségek sem, még a fő- zőfülke is megtalálható, noha a közös létesítmények sorában ott a jól felszerelt „nagy” konyha. Ez utóbbi az óriási hall — ebédlő és .fogadó szalon” — egyik oldalsó zegzúgában lelhető. A hallban ott a színes televízió; ez is közös. Innen nyílik két jókora dolgozószoba, rajzasztalokkal, lámpákkal fölszerelve, mint akár- mely tervező iroda. Van még bar- kácsműhely, vendégszoba, fotólabor. A biciklitárolót most alakítják át közös könyvtárrá ... Noha szinté mindegyik lakásban plafonig emelt zsúfolt könyvespolcokat I«lMl WIWü látni, melyeket a házi barkács- mühelyben készítettek el, sok-sok leleménnyel. A vasárnapi ebédek már jóideje közösek. Főzési szenvedélyét itt bárki kedvére kiélheti, a maga- és a lakótársai gyönyörűségére egyaránt. Aki itt vendég, általában nem egy-egy család, hanem az egész közösség vendége. Egyesületként bejegyezve Izgalmasabb az a kérdés, hogy -milyen az a közösség, amely ezt az eszményi teret 'betölti. Nos, mint ..bejegyzett” egyesület, a közösség formailag is létezik. Sokan talán nem is tudják, hogy alkotmányos jog szerint minden tíz vagy annál több főt számláló embercsoport egyesületet alakíthat. Mármint nálunk,. Magyarországon. Természetes, hogy ennek megvannak a feltételei. Itt, a Kollektív Házban is alakuló gyűléssel kezdődött: titkárt, gondnokot, belső ellenőrt és pénztárost választottak. • (Ezek mindegyike társadalmi tisztség.) Az egyesületnek ugyanis vagyoni alappal kell rendelkeznie. Ezt itt úgy oldják meg, hogy minden felnőtt havi 750 forintot fizet be a közös kasszába. Ebből megy ki a lakbér és mindenféle rezsiköltség, s még így is marad fejenként kb. 150 forint. Am az akkumulált vagyon nagyobb hányada mégsem ebből származik. Lévén szó építészekről, akik időnként tervpályázatokon vesznek részt, s ha nyernek, a díj egytizedét tartoznak befizetni a közös kasszába. Erre még soha senkit nem kellett felszólítani... Gyermeknevelés közösen Az egyik, fiatalasszony ezt mondja: — Szüleim családi házban étnek. A férjem és én, mielőtt idejöhettünk, két évig éltünk lakótelepi lakásban. De az itteni forma mindegyiknél különb. Itt az egész házban otthon lehetek, bárkihez is megyek át, nem azt érzem, hogy vendégségben vagyok, hanem azt, hogy közösségben. Súrlódások a ’beköltözés utáni első két hónapban még elő-elő- fordultak. Aztán egyre kevésbé... Akikor is leginkább az eltérő gyermeknevelési elvek körül csaptak össze a nézetek, s olykor az indulatok. De aztán az elveket maga a gyakorlat hozta közös nevezőre; a gyerekek a felnőtteknél is sokkalta hamarább kialakították a maguk kis közösségét... Ma már a gyereknevelésből egyformán kiveszi mindenki a részét; azok is, akik egyelőre még gyermektelenek. Eddig a kicsiket óvodába hordták, legújabban azt tervezik, hogy házon belül szervezik meg a napközit, s óvónőt fogadnak feL Megkérdeztem, mert, érdekelt, hogy milyen társadalmi rétegből származnak a ház lakói. -Kiderült, hogy zömmel értelmiségi és ún. „középrétegbeli” eredetűek,, talán egy munkásszármazású akad közöttük; „magasan kvalifikált”, illetve vezetőállású szülőről azonban egyik lakó sem adhat számot. Mindebből hozzávetőleg arra lehet következtetni, hogy a Kollektív Ház fiatal építész-lakói predesztinált nézeteiket tekintve már túl és még innen vannak azon, hogy az egyéni gyarapodásnak, az individuális érvényesülésnek túlzott jelentőséget tulajdonítsanak. Kivinni a természetbe Nyilvánvaló, hogy a ház a város tágabb közösségében nem élhet izoláltan, ahhoz túlságosan szem előtt van. Időnként fülledt képzetek fogalmazódnak meg a „szex-kommunáról” szóló suttogásokban. Minden alap nélkül; kétségtelen ugyanis, hogy az inti- mebb együttlétre a családok között több az alkalom, mint bármilyen más, lakásforma esetében,, ám ugyanannyival nagyobb a közösség kontrolija is. Nem szólva arról, hogy az ottani munka, a pályázatok, a nyelvtanulás, no meg a gyereknevelés percekre kiszabható programot adnak a szabad idő eltöltésének is. A ház lakói közül többen úgy vélik, hogy talán itt még a válás is nehezebb volna, mint az izolált családi mílliőben. Egy év után a közös élet már , sok vonatkozásban mérlegre tehető. A tapasztalatok egyértelműen kedvezőek. Meggyőződésem szerint azért, mert ez a közösségi életmód csöppet sem utópisztikus; keverednek benne a hagyományos és modem elemek. Mégis, egy dolgot fontos aláhúzni. Azt, hogy a Kollektiv Ház * .felülről” nem szervezhető. Spontánul létrejövő és kijegecesedő közösségi igények kelthetik fel bennünk csak» a reménykedést, hogy ez a lakásforma talán máshol is gyökeret ver. Nem árt persze az igényeket ébresztgetni; \ voltaképp e beszámolónak sincs más célja. S ha már itt tartunk, végül hadd szóljak arról, ami a miskolci ,fColház”-ban — van ilyen neve is — nem tetszik: a környezet, a zsúfolt és zajos magasházakkal. Az ilyenfajta kísérletnek sokkal inkább helye volna a városszél erdővel érintkező övezetében. Az igazán kollektív ház, mely módot ad arra, hogy az ember a természettel is közösségre lépjen. Hatvani Dániel ^8 Egészségügyi világkiállítás Augusztus végén Moszkva ad otthont az egészségügyi világkiállításnak. A nagyszabású bemutató egyik legjelentősebb résztvevője a Medicor Művek, amely szinte teljes gyártmányválasztékát kiállítja. Láthatók majd a hagyományos, nagy sorozatban készülő orvosi műszerek és röntgen berendezések, valamint a legújabb típusú Medicor-gyártmányok, mint például a komputeres tomográf, amely az eddigi legkorszerűbb röntgendiagnosztikai berendezés, az angiográfiás röntgenmunkahely, és a panelműtő. » Hazai csemegekukorica-hibrid Az .MTA martonvásári mezőgazdasági kutatóintézetében eredményre vezettek a csemegekukorica- nemesi tési kísérletek: már három, államilag minősített csemegekukorica-hibridjük van. Hazai fajtákkal bővülhet tehát az a választék, aVnellyel a konzervgyárak és a hűtőipari üzemek dolgoznak, hogy az igen ízletes és tápláló élelmezési cikket a hazai fogyasztókkal is megkedveltessék. A konzervipar és a hűtőipar eddig külföldi — elsősorban amerikai — csemegekukoricafajtákat használt. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet értékelése szerint a martonvásári SC édes csemege fajta az összes kísérletbe állított fajták közül — beleértve a vezető USA-fajtákat is — az érzékszervi minőségi értékvizsgálatok során a legjobbnak bizonyult. A kiemelkedően jó minőségű csemegekukorica-fajta vetőmagjának előállítása megkezdődött, és már ebben az évben több száz mázsa vetőmagot bocsáthatnak a konzervgyárak a hűtőipar, továbbá a kistermesztők rendelkezésére.
