Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
/ 4 • PETŐFI NÉPE • 1980. augusztus 16. Eredmények és gondok Bérek és teljesítmények a kecskeméti mezőgazdasági A kecskeméti városi pártbizottság tanácskozásra hívta össze a város és környéke mezőgazdasági üzenteinek párttitkárait, gazdasági vezetőit, amelyen megvitatták az első félévi eredményeket, a jelenlegi gondokat, a további teendőket. A megbeszélésen — amelyet a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben tartottak — két állami gazdaság, öt termelőszövetkezet és három szakszövetkezet képviselői vettek részt. Jelen voltak a megyei pártbizottság, a megyei tanács és a területi szövetség illetékesei is. Dr. Kőrös Gáspárnak, a városi pártbizottság első titkárának üdvözlő szavai után a gazdaságok vezetői beszámoltak a munkákról, d. féléves gazdasági és pénzügyi mérleg alakulásáról. Szóltak azok- ró az erőfeszítésekről, amelyeket a változékony időjárás miatt tettek. Az üzemek segítették egymást a kalászosok betakarításában és egyéb munkákban. Mozgósítottak minden erőt a gyümölcstermés biztonságba helyezésére. Eredményes intézkedések A legtöbb gazdaság eredményes intézkedéseket tett a költségek csökkentésére, a termelékenység növelésére. A jó munka eredményeképpen egyes gazdaságokban ikiváló termést takarítottak be kalászosokból. Például a helvéciai Petőfi Termélőszövefkezetben csaknem 6,1 tonna búza termett hektáronként. Ugyanitt a barack legnagyobb részét úgy sikerült leszedni, hogy zöme exportra ment Sajnos, az idén a hirtelen érés következtében sok gondot okozott a szedés és a termés kisebb hányada csa'k szeszipari célra alkalmas. Az Alföld Szakszövetkezet nagy mennyiségű barackot vásárolt fel szeszfőzésre. A kecskeméti mezőgazdasági üzemek közül a Kossuth jelentős veszteséggel zárta az elmúlt esztendőt.' Tuza János, megbízott elnök beszámolt arról': milyen'intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy az idei esztendőt jobb eredménnyel zárják. A gazdaságok már az őszi munkákra készülődnek. Nagy feladat lesz a szőlőszüret, az almaszedés, valamint a kukorica ‘betakarítása, mert az említettekből jó termés várható. Gondoskodni kell arról, hogy legyen elegendő munkáskéz, gép és alkatrész az őszi feladatok elvégzéséhez. A határozat szellemében A beszámolókból kitűnt, hogy a város mezőgazdasági üzemei az idei . tervkészítésnél figyelembe vették a kecskeméti pártbizottság 1979. december 21-i határozatát, mely szerint a termelést az idén 5—6 százalékkal növelik. Az első félév értékelése alapján megállapítható, hogy ezt a célt elérik. A termelés hatékonyságának növekedését az is bizonyítja, hogy 4 százalékos fizikai létszámcsökkenés mellett a termelési érték ugyanilyen arányban emelkedett. A pártbizottság határozatának megfelelően növekedett a takarmánytermő terület. Három és félszázalékkal nagyobb területen vetettek kukoricát, 50 százalékkal több takarmánygabonát termesztettek. Az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-létszám 7 százalékkal nőtt, a tehénállomány 6 százalékkal. A tejtermelés 11 százalékkal emelkedett. A sertésállomány nem változott, hasonlóképüzemekben pen a juhlétszám sem. Tovább javult a rét- és legelőgazdálkodás, emelkedtek a hozamok. Jelentős eredmény, hogy csökken a parlagterület és a párt határozatának megfelelően az év végére valamennyi területet hasznosítanak. Nőtt a háztáji termelés Ugrásszerűen megnőtt a háztáji termelés. Ez annak az eredménye, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek több segítséget adnak a kisgazdaságoknak. A háztáji termékek a közös közvetítésével történő értékesítése az első félévben több mint 40 százalékkal nőtt. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben tavaly összesen 28 millió forint értékű terméket értékesítettek a háztáji üzem- ágból. az idén már eddig 64 millió forint értékűt. A kisáruterme- lés segítésére a Helvéciai Állami Gazdaságban július 1-től külön mezőgazdászt alkalmaznak. Az Egyesült Szakszövetkezetnek háromszáz tagból álló szakcsoportja van már. amely szintén a háztáji gazdaságok integrálását bizonvít- ia. Százezer libát. 5 tonna nyulat, 1 tonna galambot értékesít ez a szakcsooort. hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az őszi feladatok közé tartozik a szőlő- és gyümölcstelepítési tervek megvalósítása is. ezeket is igyekeznek végrehajtani az üzemek. bár néhánv helyen szaporítóanyag-hiánnyal küzdenek. Összegezve a mezőgazdasági üzemek beszámolóit, joggal mondhatta dr. Kőrös Gáspár, hogy a hangulat bizakodó és ha a mezőgazdasági nagyüzemek vezetői, a szövetkezeti tagság, a munkások ugyanolyan szorgalommal dolgoznak, mint eddig, akkor jó esztendőt zárhat a megyeszékhely minden állami és szövetkezeti gazdasága. Ennek érdekében a gazdaságok pártalapszervezetei ismételten megvitatják a gazdálkodás legfőbb teendőit, s intézkedési terveket készítenek az őszi feladatok megvalósításának elősegítésére. K. S. KEZDJÜK A KÖZVÉLEMÉNY ellenkezésével is számolva — a nap mint nap tapasztalható konkrét esetekkel. Ami a leggyakoribb: a vállalati középvezetők közül legtöbben úgy próbálnak eleget tenni a teljesítmény szerinti bérezés kívánalmának, hogy különbözőképpen emelik a béreket, de hogy az efféle megkülönböztetés ösztönző-e, azt már nem mindig mérlegelik. Az egész csak a bérdifferenciálással kapcsolatos jelszó értelmében történik és viszonylag rövid időre szóló alku tárgya, mondván: „ma ti kaptok valamivel többet, de tudnotok kell, hogy a következő alkalommal a többiek kapnak kicsivel többet.” Vagy: Gyakran nem nyúlnak hozzá a laza normákhoz, s ennek alapján nem csökkentik az indokolatlanul magas kereseteket, mondván: egyenlősí ten i nem szabad! Aztán: a termelőműhelyek világában jól ismert — különösen a géDiparban — az úgynevezett pótidő utalványozása. S az is közismert, hogy emögött gyakorta semmi más szándék nem rejtőzik, mint a normateljesítmények alapján különböző keresetek lehetséges kiegyenlítése. Unalomig csépelt példa: a szakképzett és szakképzetlen munkáért járó fizetés közötti egyre csökkenő különbség. Ami persze megint csak unalomig koptatott érvekkel magyarázható, hogy tudniillik a segédmunka gépesítéssel történő helyettesítése a ma még nem mindig rendelkezésre álló anyagi eszközök függvénye. Következésképpen manapság is legkeresetebbek a segédmunkások. S hogy vállalják is a segédmunkát azért bizony fizetni kell. Esetenként majdnem annyit, vagy még többet mint a szakmunkásoknak. A NEHÉZ KÖRÜLMÉNYEK KOZOTT végzett munka nagyobb arányú gépesítése gyakran ugyan- • csak anyagi akadályokba ütközik. Logikus lenne tehát, hogy aki ilyen körülmények között dolgozik az többet is keres, mint akinek kedvezőbbek a munkakörülményei. A valóság pedig az, hogy a normál erőkifejtést kívánó munkakörökben dolgozók átlagbére jóval közelebb esik a hivatalosan megállapított bérkategória felső határához mint a lényegesen nehezebb körülmények között dolgozók alapbére a saját kategóriájuk felső határához. Nem folytatom a példálódzást, pedig még n§m esett szó a vezetők és a beosztottak közötti, egyre szűkülő kereset-különbségről, az időbéresek körében uralkodó tökéletes béregyenlőségről. Nem folytatom, mert ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy a teljesítmény szerinti bérezés meglehetősen logikátlan, sőt: zavaros, kiismerhetetlen képet, mutat. Felfedezhető ugyan némi — esetenként nem is jelentéktelen pozitív megkülönböztetés, csakhogy ennek vajmi kevés köze van az anyagi ösztönzéshez. Napjaink bérkülönbségei — a jelek szerint — inkább igazodnak a pillanatnyi munkaerő- helyzethez, az aktuális termelés- szervezési gondokhoz, a tervteljesítés rövid távra szóló feladataihoz. mint a valóságos munkateljesítményekhez. S aki oknyomozásra vállalkozik annak nagyon messzire kell kanyarognia. Többek között a politika területére is. Ugyanis a kereset-különbségek megítélése egyes területeken, munkakörökben — éppen az objektív mérőszámok hiányában — inkább politikai mint szakmai kérdés. így aztán az okok aprólékos boncolgatása helyett inkább csak két — egyébként ugyancsak közismert — tényt kell említe- hem. Ugyanis: ha egyszer a teljesítmények mérésének adott helyeken és adott munkakörökben nincs objektív mérőszáma, akkor a kereset-különbségek döntően a szubjektív értékítélettől függenek. Ettől pedig a vezetők többsége mereven elzárkózik. Érthető, ám elfogadhatatlan magatartás. Elfogadhatatlan, mert személyes ítéletek alapján is kell és lehet a munka díjazásában különbséget tenni, ha a vezető pontosan ismerné beosztottjait, az általuk végzett mun. kát. és adott esetben cáfolhatat- lanul bizonyíthatná a differenciálással kapcsolatos döntéseinek megalapozottságát. HA A JOBB MUNKÁÉRT többet akarunk fizetni — és többet kell fizetni! — akkor ez csakis a gyengébb teljesítményűek rovására történhet, akiknek munkadíja ily módon csökken. Már pedig a vezetők — szinte kivétel nélkül — ezt végképp nem vállalják. Jóllehet pontosan tudják, hogy nálunk soha és senki nem garantálta a mindenki számára megvalósuló, állandó, s legfőképpen a teljesítményektől független reálbér-emelkedést. A gyakorlat azonban — elvi garanciák nélkül is — ekép- pen alakult (ezért is kell például a termelőhelyeknek egyre több szociálpolitikai tennivalót átvállalniuk). Idéznem kell itt az MSZMP KB első titkárának szavait : „Néha elhangzik, hogy a szocializmus építésének a dolgozók életszínvonala állandó emelésével kell együttjárnia. Az ilyen megfogalmazás ellen —mondotta Kádár János, a Hajógyárban tartott választási nagygyűlésen — mindig tiltakoztam, hiszen ez nem lehetséges. Fontos viszont a rendszeres életszínvonalemelés...” VILÁGOS BESZED, félreérthetetlen vélemény, s már csak azért is eszerint kellene cselekedni, mert némi reálbércsökkenést épp úgy nehéz érzékelni, mint a kisméretű emelkedést. Van egy bizonyos — persze: nehezen számszerűsíthető — „küszöb", aminek környékén az egyén és a család még viszonylag érzéketlen, legfeljebb fogyasztási szokásainak némi korrekciójára szánja el magát Mondom: korrekciójára, és nem lényeges redukálására. S mert az ilyesfajta móodsjtásra amúgyis szükség lenne —tessék csak a meglehetősen eltorzult fogyasztási szerkezetre gondolni — akkor alighanem nemcsak szükségszerű, de politikai következményeit bátran vállaló folyamatnak ítélhetjük a bérek most már valóban elkerülhetetlen differenciálását, s ennek velejárójaként egyeseknél a reálbér stagnálását, vagy éppen átmeneti csökkenését. Csakis így képzelhető el a hatékony anyagi ösztönzést szolgáló teljesítmény szerinti bérezés, s minden más megoldás jóvátehetetlen erkölcsi — következésképpen gazdasági — károkat okoz. V. Cs. Pecsenyebárány exportra Közép-Kelet-Európa Hazánk, 11. A fasiszta Németország „nagyterében” A 30-as évek közepére a világ új háború küszöbére érkezett. A már születésekor súlyos jövendőt hordozó versailles-i békerendszert nyíltan sutbavágták a legagresz- szívaibb hatalmak: Németország, Japán és Olaszország. Az úgynevezett nyugati demokráciák önáltató „ímegbékéltetési” _ politikája pedig csak olaj volt a tűzre; hatalmasra nőivel te a rabló étvágyakat. Holott Anglia és Franciaország eredeti célja a legmohóbb fenevadnak, Németországnak, a Szovjetunió felé terelése volt. Ami persze be is következett, ha nem is úgy, ahogy Ohamiberlainék elképzelték. Mindenesetre világos volt, hogy a Szovjetunió irányába térségünkön, Kelet-Európán keresztül vezet az út. A terep a németek számára már hagyományosan is előkészí- tettnek tűnhetett. Hitler 1933-as unalomrajutásáraak következményei is legelőször és elsősorban Kelet-Európát érintették. Megindult az német gazdasági, ideológiai és katonai behatolás, amely csakhamar gőzhengerként tarolta le a régiót. A német fasizmus elképzelései szerint az új rendben Délkelet-Európa (a „Südostraum”) egyértelmű gazdasági és politikai függésbe került volna, mint nyersanyagtermelő és élelmiszerellátó iháttérterület. A hagy gazdasági válságtól különösen sújtott kis országok politikai vezetése még üdvözölte is a német ajánlatokat, mert termény- és termék- feleslegeik elhelyezésére biztos piacot reméltek a szédületes iramlban fegyverkező birodalomban. Elsőiként Magyarország (1934) kötött gazdasági egyezményt a nácikkal, majd Bulgária, Románia és Jugoszlávia is egyre erősebben a fasiszta Reidh-hez kapcsolta nemzetgazdaságát. Pár év alatt Németország olyan erőfölénybe került, hogy képes volt ezeket az országokat a világpiactól elszakítani és saját piacához láncolni. Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország esetében Hitler más, közvetlenebb megoldást választott. Nem egyszerűen érdekszférájává igyekezett tenni ezeket az országokat, hanem egyértelműen 'bekebelezésükre törekedett. 1938— 1939-ben az Anschluss, a müncheni szerződés, majd Csehszlovákia teljes felszámolása és a világháború kezdetét is jelző lengyel hadjárat voltak ennek a folyamatnak az állomásai. Megkezdődött, majd 1940-ben és 1941- ben befejeződött Kelet-Európa német érdekek szerinti, ám a történelem ítélőszéke előtt tiszavirág életűnek bizonyult területi és állami átrendeződése. Nem minden tanulság nélküli e négy esztendő határ- és uralomváltozásainak eseményrendje. Nézzük tehát. 1938 márciusában, miután politikailag elszigetelte és ideológiailag aláásta, gazdaságilag pedig majdnem megfojtotta, Hitler elnyeli Ausztriát (Anschluss). Szeptemberben Anglia és Franciaország aktív segítségével Németországhoz csatolják Csehszlovákia szudétanémet határterületeit .(müncheni diktátumok). Még ezen az őszön Szlovákia déli, főleg magyarok lakta határsávja az országgyarapítás önáltató eufóriájában lelkendező Magyarországhoz kerül (első bécsi döntés). 1939 márciusában pedig sor kerül a maradék csehszlovák állam felszámolására is: a nyugati rész cseh- morva protektorátusként a birodalom részévé válik, Keleten megalakul Tisó lelkész „független” Szlovákiája és a Kárpátaljára bevonulnak Horthy m. kir. honvédéi. A szeptemberi villámháborúban megszűnik a lengyel állam, a németek fennhatósága alatti úgynevezett lengyel főkormányzóság, Varsó, Lublin és Krakkó környékére zsugorodik. 1940-ben Románia a területi változások alanya, az ő határaiban következnek be radikális változások. Előbb a polgárháborús viszonyok között még Szovjet-Orosz- országtól elragadott Beszarábiá- ba tér vissza az elszigeteltségében lavírozó, önvédelmi politikára kényszerülő Szovjetunióba, majd az úgynevezett második bécsi döntés értelmében a német és olasz döntőbírók Észak-Erdélyt csatolják vissza Magyarországhoz. A tengerparti Dél-Dobrudzsa ugyanakkor Bulgáriához kerül. Végül 1941 májusában a magát hirtelen megmakacsoló és a német nagytérbe beilleszkedni nem akaró Jugoszlávia eltörlése és feldarabolása alakítja ki Kelet-Európa háborús térképét. Horvátország az usztasák. fasiszta bábállamaként, Szerbia és Montenegró német megszállás alatt, eleinte valamiféle „önkormányzat” keretében külön-külön létezik tovább. Macedóniát a bolgárok, Dalmáciát az olaszok, a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muraközt a magyarok, a koszovói alibán területeket az olasz vazallus Albánia kapja az osztozkodásnál. Az I. világháború után kialakított, a forradalmakkal és a német befolyással szemben hatékonynak tartott kelet-európai berendezkedés' nem állta ki tehát az idő próbáját. Az egymással marakodó kisállamok részint önszántukból is Németország martalékaivá váltak. Ezzel azonban elindítottak egy olyan belső erjedést is, amely a különlegesen terrorisztikus német jelenléttel szembeni ellenállást az uralkodó osztályok által ekerülendőnek tartott társadalmi forradalomba, mint természetes mederbe irányította. Dérer Miklós (Folytatjuk) A harkakötönyiek megtalálták a módját A harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet a maga 3200 hektáréval nem tartozik a megye óriás mezőgazdasági üzemei közé. Talaj adottságban sem tér el különösen az átlagtól. Bár mintha több lenne a gyenge minőségű földjük, mint amennyivel még jól megbirkózik a szövetkezeti gazda. Két-három évvel ezelőtt még közel Iff millió forint veszteséggel zárták a mérleget. Tavaly, már nemcsak a kukorica fizetett minden addigit felülmúló rekorddal, hanem jelentősen bővült a juhászat is. Fél év alatt több mint tízezer pecsenyebárány Az idén a gabona zöme már raktárba került. Egyes táblákon jóval 5 tonna felett volt a hektáronkénti átlag. Tehát, hacsak az időjárás a kukoricánál nem tréfálja meg őket,Vkellemetlen meglepetés nem érheti a harkakötönyieket. Elsősorban azért nem, mert a közös gazdaság termelési értékének több mint a felét, az egyre nagyobb biztonsággal működő pecsenyebárány hizlalás adja. Az idén 15 ezer jószág értékesítését tervezik Har- kakötönyben. Ebből az első félévben 10 ezer 720-at már átadtak. Tehát nem tűnik álomnak az év végi 20 ezres kibocsátás sem. A termelőszövetkezet elnökével és főmezőgazdászával számoljuk a költségeket. Bárányopként száz forint, a nyereség. Ez 20 ezernél már 2 millió forint tiszta bevételt jelent. Annak a gazdaságnak 2 millió forintot, amelyiknek tavaly alig volt 700 ezer forint eredménye, vagyis nyeresége. Az állatonkénti száz forint tiszta haszonnak soksok összetevője van. A lelkimeretes hozzáértés, a jól megválasztott kereskedelmi partner, és nem utolsósorban a bátor kezdeményezőkészség. Mert a közös gazdaságban tulajdonképpen bérhizlalást végeznek a gyapjúforgalmi vállalat számára. fgy őket csak a takarmányköltség terheli. S ha már a takarmánynál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy egy kilogramm hús előállításához alig használtak fel többet 5 kilogramm abraknál. Sláger a ZEOVIT RCL—0 A közelmúlt nagyüzemi kísérletei azonban már bizonyítják, hogy megtalálták a módját, miként lehet 4,5—4,6 kilogramm abrakból előállítani egy kilogramm bárányhúst. A közös gazdaságnak a mádi ércbányákkal szoros kapcsolata van. Itt keverik a ZEOVIT RCL—O, zeolit ásvány alapanyagú terméket. A mádiak új gyártmánya a szarvasmarha-hizlalásnál már bizonyította hasznát. A harkakötönyiek arról győződtek meg, hogy a pecsenyebárány hizlalásakor is kiválóan alkalmazható. Előnyei közül néhány: a fajlagos abrakfelhasználás több mint fél kilogrammal csökken akkor, ha néhány százalék zéovitot kevernek az állat takarmányába. Korábban gyakori volt, hogy egymás gyapjút rágták a bárányok. A sérült szőrzet miatt nem volt I • A harkakötönvieknek egyre nagyobb gondot Jelentett a fenyőfűrész áru beszerzése, amelyet a pecsenyebárány hizlalásánál nélkülözhetetlen lábrácsoknál alkalmaztak. Ezért módosították a technológiát, most már a legalább annyira jó é3 olcsó acélsodronyból szőtt taposórácsot építették be, amelyet számukra a kiskunmajsai MEZŐGÉP gyártott. (Straszer András felvétele) mindig exportképes az áru. Á ZEOVIT etetésével elérték, hogy a gyapjúrágás gyakorlatilag megszűnt. Az állomány nyugodt, hízékonysága javul. Az új ásványi kompozícióval nélkülözhetetlen makro- és mikrofémeket, úgynevezett eszenciális fémeket is adágolnak. Kipróbálták a ZEOVIT-ot „külsőleg” is. A finom port az alomra szórták. Az ásványnak rendkívül nagy az adszorbeiós képessége, így nemcsak az ammóniát, hanem a többi bűzkeltő anyagot is leköti. A harkakötönyiek és a mádi ércbányák jó kapcsolatára jellemző, hogy a közös gazdaság vállalta Bács-Kiskunban a ZEOVIT RCL—O forgalmazását is. Anyajuh-hodály másfél millióért Elmondta a termelőszövetkezet elnöke, hogy év Végére a jelenlegi 3500-as anyajuhállományt 4 ezerre fejlesztik fel. A börcsöktelepi központi majorban másfélmilliós költséggel, közelkész állapotban van egy másfélezer férőhelyes anyajuh-hodály. Az épület mellett pihen már az a 150 köbméteres hidro- glóbusz is, amely néhány hónap múlva biztosítja majd a telep tökéletes vízellátását. Az épület vegyes hasznosítású lesz. Szeptembertől áprilisig az anyajuhok szállása lesz. Áprilistól az ősz beköszöntéig — tehát a legeltetési szezon ideje alatt — pedig mélyalmozásos báránytartással foglalkoznak. Három rotációban összesen 6 ezer bárány hízik majd meg, továbbszaporítva ezzel a már jelenleg valósnak tűnő 20 ezres limitet. Szükség is lesz rá, hiszen nagy keletje van elsősorban az olasz, francia és arab piacon az itt nevelt állatoknak. A közeljövőben, is 10 vagonban szállítják el azt az 1300 pecsenyebárányt, amelyeket Rl- jekában hajóznak be, hogy néhány nap múltával megérkezzenek valamelyik arab államba. Szabó Pál Miklós
