Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-23 / 171. szám
IMI). július 23. • PETŐFI NÉPE • 3 KŐMŰVESEKET, FESTŐKET KERESNEK Miért hagyták abba a kiskunfélegyházi iskola építését? Kiskunfélegyházán kijelöltek 250 általános iskolai diákot, kilenc tanulócsoportba osztották őket, s megmondták nekik, hogy januárban beköltözhetnek a Petőfi-lakótelepen épülő új, 12 tantermes iskolába. Addig az első félévben kényszer- megoldásként a város különböző általános iskoláinak tantermeiben kapnak helyet. Az iskola mellett hatvan gyereknek helyet adó bölcsőde és száz személyes óvoda is épül. Ezeket a gyerekek szeptemberben, illetve októberben vehetik birtokukba. A három létesítményre, különösen az általános iskolára igen nagy szüksége van a városnak, a már több mint 1500 lakosú Petőfi-telepnek. Kiskunt elegy házán ugyanis a megyei átlagnál jóval kevesebb az általános iskolai tantermek száma. Ezért minden belterületi általános iskolában váltott tanítás folyik, de még így U zsúfoltak a tantermek, 40—60 gyerek jár egy osztályba. A város V. ötéves tervében 12 tanterem építését határozták el, s ezzel szemben húsz épül, tehát a város vezetői arra törekednek, hogy az áldatlan állapotot mihamarabb megszüntessék, illetve enyhítsék a zsúfoltságot. A Dózsa György úton épülő nyolctantermes általános iskolát augusztusban a KUNÉP átadja, tehát a dolgozók becsületes helytállásának köszönhetően itt szeptemberben megkezdődik a tanítás. A Petőfi-lakótelepen épülő iskola falai is állnak, de nincs, vagy csak nagyon kevés remény van arra, hogy itt januártól már tanulhatnak a diákok. A sajnálatos tényről Ormándi Jánossal,' a városi pártbizottság titkárával beszélgettünk. — Az év elején a BÁCSÉP szocialista szerződésben vállalta, hogy az iskola fő épületét december 31-ig átadja — mondta a városi pártbizottság titkára. — A tornatermet pedig később szerelik össze. A szerződés értelmében a villany, a vízvezeték, a fűtőtestek szerelését alvállalkozók végzik, s a munkának ezt a részét a városi tanácsnak és a városi pártbizottságnak kell megszervezni. Mi megszerveztük, de az alvállalkozók nem kezdhetik a i szerelést, mert a BÁCSÉP teljesen leállt, nincsenek kőművesek, akik felrakják a közfalakat, hegyükre tegyék az ajtókat, ablakokat, s még hat-hétezer négyzet- méternyi területen hiányzik a vakolás. Nemrég Ormándi János felkereste Dörner Henriket, a BÁCS- Ér vezérigazgatóját. A városi pártbizottság titkára az iskola építését sürgette, de nem kapott jó hírt A BÁCSÉP erejének nagy részét a paksi atomerőmű, a megyei kórház, a BÁCSHÜS és .a budapesti lakások építése köti le. emellett 250 szakmunkás elment a vállalattól. Júniusban a BÁCSÉP arra kérte a kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet építő brigádját, hogy alvállalkozásban egy-másfél millió forint értékű kőműves munkát végezzen el. — Ezt elvállalta volna a termelőszövetkezet — folytatta a vá- iosí pártbizottság titkára' — de a BÁCSÉP maximált árat akart fizetni. Egy példát említek, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Egy négyzetméternyi fal vakolásáért mondjuk 5 forintot akart fizetni a BÁCSÉP, de az 18 forintba kerül. Nem vállalták, az építő brigád most másutt dolgozik. A BÁCSÉP a városra bízta: szerezzen kőműveseket, festőket, másképp az iskolát nem tudja határidőre átadni, s az óvodába sem költözhetnek be szeptemberben. illetve októberben a gyerekek. Mi a tennivaló? Szakmunkásokat keresnek, akik a kolnuves szakipari munkákat elvégzik. Megkeresték a Lenin Termelőszövetkezetet, de az építő brigád Kecskeméten dolgozik. Tovább keresik a vállalkozókat. Kevés a remény. Van egy tanulsága a sajnálatos esetnek. A középtávú, tervben elhatározott beruházások megvalósítását ütemesen kell végezni, s nem célszerű az utolsó évre hagyni. Tárnái [.ászló „Tisztaszoba” a lakótelepen Változó életforma a szociológia tükrében Több mint fél évtizedig tartó, nagyszabású felmérő munka eredményeit összegezték és értékelték a Magyar Tudományos Akadémia Szcciológiai Kutató Intézetében. A szakemberek azt kívánták felderíteni, hogy a parasztból munkássá válás során a városba költözés miként és milyen mértékben változtatta meg az érintett neprétegek mindennapos életvitelét. Az elemző munka színhelyéül Pécset és annak vonzáskörzetét \ alasztották, megítélésük szerint ugyanis az ott kapott információk országosan is jellemző következtetések levonására alkalmasak. A vizsgálódások azt mutatták, hogy a munkások életmódjukat tekintve nagymértékben differenciálódtak: szociológiailag csoportokra bomlanak: A leghátrányosabb helyzetben a városközpontban, s azon belül is a belső ud-, valókban élő alkalmi és segédmunkások vannak. A másik végletet azok a munkások alkotják, akik újabb városrészekben laknak. jobb körülmények és anyagi viszonyok között. Nagy eltéréseket észleltek a vidéki munkások sorain belül is. Kiderült, hogy az apró falvakban lakók helyzete a legkedvezőtlenebb. a települések hiányos köz- ptúellátottsága miatt. Kötődésük lakóhelyükhöz ezért is laza, egyes y falu lakossága Baranyában öt-hét évenként általában teljesen kicserélődik. i Az életforma-változások a családok érintkezését is megváltoztatták: ismét „divat" a nagycsalád. Tagjai főként a ház építésénél segítenek egymásnak. Á „kaláka” rendszer új formája hamar népszerűvé vált. mert a munkacsere révén lehetővé teszi a pénzmegtakarítást. sőt az egymás iránti szolidaritás érzését viszont nagyban erősíti. A saját erőből építkező fiatalok 60—65 százaiéiba már ilyen módon jutott otthonhoz. A városivá válás az étkezési és a fogyasztási szokásokat is megváltoztatja: több konzerv és előregyártott félkész termék kerül az asztalokra, az egytálétel-kultúra azonban továbbra is dívik, az egyoldalú táplálkozás ma is jellemző. Alkohol is több fogy, de tömény italból kevesebb. A paraszti lakásbeosztás a városba költözéssef sem változott: a „tiszta szoba" a lakótelepen is megmaradt, sőt az idősebbek gyermekeik számára „tiszta házrészeket" is éDÍtenek, bebútoroz- nak és tartalékolnak. (MTI) Széptevő Mind gyakrabban „teszik a szépet" közönségüknek hétköznapi tárgyak kiállításokon. Kiállítjuk, tetszéssel nézegetjük — általános elterjesztésükkel még adósak vagyunk Pedig gyorsan köthető barátság, aminthogy örömteli a találkozás egy tárlat tárgyaival, amelyek jó része valahol már kezekhez, tekintetekhez simulva tölti be hétköznapi feladatát — többnyire külföldön. Szekeres Károly és Vásárhelyi Emese konyhai és asztali edényeket és kerámiákat állított ki Budapesten, A kiállítást a fővárosi bemutató után több vidéki városban is láthatja a közönség. Mindketten edényeket gyártó üzemek tervezői, és kiállított munkáik már sorozatgyártást is megértek. Tárgyaikon nincs egyetlen játékos, öncélúan eltévelyedett vonal, kontúr, önmagáért való formaötlet. A tálakat, csészéket, kannákat mintha a használat csiszolta volna a végsőkig egyszerűsített, feltárgyak adatban és látványban is kapcsolódó célszerű formává. (Képeinken: részletek a kiállításról.) k. t. • Kgy embert sem találtunk az (épülő) iskolánál. (Pásztor Zoltán felvétele) Letörni, letartóztatni! z'7 \ Az őszirózsás forradalom V • •/ idején, a kezdeti időszakban úgyszólván mindenki lelkesedett a háború befejezéséért, a meglehetős gyorsasággal kikiáltott népköztársaságért. Nem sok idő elteltével azonban a balsikerek miatt a konzervatívok közül sokan kiábrándultak, mások pedig ugyanilyen arányban nekiibátorodtak. A konzervatívok számára a szocialista szélsőségek, a kommunista agitáció nyugtalanító volt, a reakciósok pedig kifejezetten dühöngtek. A függetlenségi párt bomlása pedig alkalmat adott az ellenforradalmi megmozdulásokra. Az országban 1919. január 11- én volt az első ellenforradalmi vasárnap. Ezen a napon különböző helyeken gyűlést tartottak az Ébredő magyarok (fiatalok antiszemita alakulata), a MOVE (a katonatisztek Magyar Országos Véderő Egyesülete). Mindezeken ellenforradalmi hangok csendültek fel. Budapesti kávéházakban zsidóellenes tüntetések zajlottak. Január 26-án — óriási botrány közepette — a 32. gyalogezred katonái szétverték az Ébredő magyarok gyűlését. Hasonló ellen- forradalmi megmozdulások vol•Brávó: a magyar nyelv értelmezi szótára szerint: bérgyilkos, kalandor. tak tapasztalhatók a Budapesti Tudományegyetemen, Székesfehérváron, ahol a vármegyei közgyűlésen — amelynek összehívása tiltva volt — egy pap így kiáltott fel: ellenforradalmárok vagyunk! Három nappal később Gyöngyösön is összehívták a városi közgyűlést. ahol ilyeneket kiabáltak: le kell bunkózni a népkormányt! A Népszavában vezércikk jelent meg: „Letörni! Megrendsza- báíyozni! Letartóztatni!” Ugyancsak 1919 februárjában röppent fel a hír, hogy gróf Mikes szombathelyi püspök egyházi javadalmából ellenforradalmat szervez. Január 26-án a leszerelt munka nélküli katonák á parlament előtti téren népgyűlést tartottak, majd a Vörös Újság szerkesztősége elé vonultak, Nyilvánvaló, hogy ennek a megmozdulásnak már rugója volt a kommunisták agitációja. De nemcsak Budapesten, hanem az ország más tájain is erősödött az ellenforradalommal szembeni tömeges demonstráció. Január 20-án a nép gróf Andrássy Gyula tiszadobi kastélyát felgyújtotta. Tíz nappal később Makón több ezer főnyi tömeg gyűlt össze a piacon és a kormánybiztos főispán azonnali eltávolítását követelte. A tüntetők között már sok kommunista katona volt. Február 19-én Kiskőrösön véres összeütközés zajilott le a Budapestről érkezett tengerészkülönítmény és a város nemzetőrsége között. Kiskunfélegyházán a tömeg kifosztotta az üzleteket, lefegyverezte a nemzetőröket, s a rendőrséget és fegyverüket birtokba vette. Másnap megérkezett a tengerész nemzetőrség 180 embere és helyreállította a rendet. A Minisztertanács február 22-i ülésén a tömegek követelésének nyomására feloszlatta a MOVE-t. s néptörvényt hozott a forradalom vívmányait veszélyeztető személyek internálására. Februárban a nemzetőrök felesküsznek a Magyar Népköztársaság alkotmányára. „Mi ünnepélyesen esküszünk, hogy a Magyar Népköztársasághoz és alkotmányához hűek leszünk, teljes függetlenségét megvédjük és az általa kinevezett minden elöljáróinknak és feljebbvalóinknak engedelmeskedünk... És minden erőnkkel a Magyar Népköztársaság javát, szabadságát és haladását fogjuk szolgálni...” Január közepén a Szociáldemokrata Párt népgyűlést tartott Budapesten a Petőfi téren. A szónok Nyisztor György, „A Világszabádság” című szociáldemokrata hetiilap felelős szerkesztője volt. Napokkal később a Kisgazdapárt rendezett gyűlést, ezt azonban négy szuronyos nemzetőr félbeszakította, s azt kiabálták közbe: „Nincs joga beszélni, , mert a háborúnak nem ők, hanem a szocialisták vetettek véget!” A diktatúra kikáltása után gyorsan közismertté vált, hogy az ellenforradalom a korábbinál — bár lehetőségei szűkültek — még erőteljesebben szervezkedik. Ellenforradalmi központok, vagy ahogyan magúkat nevezték, kormányok jöttek létre Bécsben. (Bethlen István és Teleki Pál grófok) és előbb Aradon, majd székhelyüket a románok miatt Szegedre áthelyező Károlyi Gyula gróf vezetésével. Ezek a tények a direktórium területén meglévő ellenforradalmi erőket felbátorították annál is inkább, mert a franciák szegedi jelenléte — ha bizonyos korlátok között is — legalizálta szervezkedő ténykedésüket. Suhay Imre írja a „fővezér”-re való visszaemlékezésében, hogy „A tisztikar — laktanyák és fegyvernemek szerint elkülönülten — április végén kezdte meg a szervezkedést Szegeden. Mozgalmukat a vörösérzelmű, hírhedt Ta- bódy vezérkari alezredes és „cs. kir. kamarás” mindenképpen iparkodott megakadályozni... Május 7-én megalakult a nemzeti gárda... A franciák csak 1300 embert engedélyeztek a rend fenntartására. 1919. május 21-én ... érkezett meg Szegedre Nagybányai Horthy Miklós ellentengernagy is és felajánlotta szolgálatait .. Horthy viszont emlékirataiban erről ezt irta: „... Mezőtúrig kocsin, onnan pedig vonaton Utaztam és 1919. június 6-án érkeztem Szegedre.” Majd Suhay folytatja: „A tárgyalások után gondolkodási időt kért, visszatért Kenderesre.” Horthyt így idézi: „Kemény lelkitusa után eljöttem, hogy elvállaljam a hadügyi tárcát .. Dr. Kelemen Béla. a Károlyi- „kormány” közoktatási minisztere Szegeden, 1923-ban egy könyvet adott ki, amelynek címe: „Adatok a szegedi ellenforradalom és a szegedi kormány történetéhez (1919)*. Ennek bevezetőjében dr. Tonelli Sándor „A szegedi ellenforradalmak” címmel érzékelteti a városban a Tanács- köztársaság kikiáltása utáni helyzetet. Tonelli többék között ezeket írja le: „Betrix ezredes elsőtintézkedése az volt, hogy maga elé rendelte a városi közigazgatás vezetőit. Megjelentek előtte Detre kormánybiztos, Somogyi polgár- mester, Temesvári Géza h. rendőrkapitány, mint a rendőrség vezetője és a direktórium tagjai: Wallisch, Udvardy, Czibula. A francia parancsnok első kérdése az volt, hogy milyen fórum helyezte őket hivatalukba? A régiek előadták kinevezésüket, illetőleg választásuk körülményeit, a direktórium tagjai pedig előadták, hogy Magyarország kormányformája de facto megváltozott és ők a hatalom birtokosai. Betrix erre velük folytatta a tárgyalást. (A jelenvoltak szóbeli közlése szerint Betrix a direktóriumi tagoktól megkérdezte, hogy mi a foglalkozásuk. Wallisch megmondta, hogy kőműves segéd, Udvardy pedig, hogy üveges segéd. Az ezredes akkor kezdett komolyabban beszélni, mikor a tolmács Cziibula doktor feleletét fordította le, hogy ügyvéd és az ügyvédi kamarának titkára.) A közigazgatás átszervezése azzal kezdődött, hogy a munkástanács kilenc közügyi bizottságot alakított, éspedig: direktórium és elnökség: Czibula Antal dr., Udvardy János, Wallisch Kálmán. A változást legjobban a sajtó árulta el. A sajtóbizottság Herczeg Istvánt, Sípos Ivánt és Bartos Károlyt megbízta a lapok felügyeletével. A lapok címét részben megváltoztatták. A Friss Újságból Szegedi Vörös Újság, a Friss Hírekből pedig Proletár lett. A direktóriumban nem volt meg a kellő okosság, hogy levonja a megszállás által teremtett helyzet következtetéseit. Tagjai a szegedi katonai erőkre és hadianyag-készletekre vonatkozólag hamis adatokat- mondottak be a franciáknak, hogy az anyagnak egy részét a Vörös Hadsereg részére megmenthessék, Betrix ezredes megfenyegette őket, hogy amennyiben katonailag félre akarnák őt vezetni, a négereket uszítja a szegedi katonaságra. A direktórium megneszelte, hogy mi van készülőben és okosabbnak látta a szökést. Megtudták, hogy a franciák a puccskísérlet terve miatt nyomozást indítottak és le akarják tartóztatni Wallischt, Udvardyt, Zarecsnijtot, Stéhlit és a többi részeseket. Ezt Budapesten is jelentették. A hadügyi népbiztosság is azt az utasítást küldte, hogy a szegedi hadianyagokat meg kell menteni a franciák elől. Észrevétlenül, éjnek idején, mindent el kell szállítani a városból és a direktóriumnak is, melyet a franciák ezért" felelőssé fognak tenni, el kell menekülnie Félegyházára. Szerdán, március 26-án este a munkástanács ülést tartott; ott beszélték meg a részleteket. E tekintetben nyilvánvalóan döntő módon szerepelhetett a szökések okai között, hogy március 25-én hajnalban a franciák egy teher- vonaton, melyet Szeged-Rókus állomáson állíttattak - össze, egy nyolc tisztből és 377 emberből álló különítményt indítottak útnak Aradra. Minthogy az arad—Csanádi vasúton a forgalom szünetelt, az irányítás Békéscsabán át történt. Ekkor Békéscsabán székelt a Vörös Hadsereg kötelékébe beosztott néhai 23. hadosztály parancsnoksága. A parancsnokság kora reggel értesítést kapott, hogy a francia katonavonat Szegedről elindult. Reggel 7 órakor Békéscsabán riadót fújtak, s az összegyülékezett vörös csapatokat egy üres tehervonaton kivit- ték Nagygerendásra, ahova két páncélvonatot is kiküldtek. A páncélvonatokat úgy állították fel, hogy a franciák vonatának közéjük kell befutni. Mikor a francia vonat megérkezett, a franciákat Andrássy Gyula békéscsabai városparancsnok és Székely Lajos dr. ügyvéd, az ottani direktórium vezetője, megadásra szólították fel, majd lefegyverezték őket. Felszerelésük nagy része a békéscsabai vörösök kezére került. Kétségtelen, hogy a francia ka- tonaszál'lításról az értesítés csak Szegedről eredhetett. A direktóriumnak tudnia kellett azt is, hogy a csapateltolásnak az elárulásáért a franciák őt teszik felelőssé. Elhatározták, hogy a direktórium az éjszaka.folyamán Félegyházára szökik. Helyébe ideiglenes forradalmi intézőbizottság lép, melynek Ábrahám Mátyás, Lencz Géza és Olejnyik József lesznek a tagjai... A szegedi direktóriumnak hatnapos munkássága ezzel véget ért."
