Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

1980. július 13. • PETŐFI N£PE • $ VASÁRNAPI RIPORT ; w/mmm — özvegy Gy.-nét keresse Alsószéktón, ha nyomort, el- esettséget akar látni. Szánalmas viskóban él. Él? Tengődik! Nincs egy fillér jövedelme, nincs villanya, de még petrója se, nincs tisztességes kályhája, nincs tisztességes kéménye. A csikótűzhely orrán-száján dől a füst, nincs valamirevaló ruhája, nincs élő hozzátartozója, nincs barátnője. Menjen, ha látni akarja, hogy mire jutott sok olyan parasztember, aki­nek a szülei, a nagyszülei fogták meg a homokot. Menjen, hátha segíthet az írása, menjen, derítse ki a felelőst. Megfogadtam a tanácsot. Mézillatú . nyári délután. Frissen suhan a Mondial (autós világunkban keve­sen tudják: kerékpármárka), jut idő a nézgelődésre. Megszépült a Bajnok utca mióta erre jártam. Ez lenne a Molnár Erik utca? A városi belterület határát jelző táb­láig benőtték a házak. Kiérleltet a sarkon a hallos, teraszos négy­szobás? Mintiha a kertépítésben is versenyeznének. Tízig számo­lom a kapuknál, az udvarokban ácsorgó autókat, .maradt néhány Lada, Zsiguli, Dácia számolatlan. Itt van az a piros sapkás hobbi­ház, ahol át kell kelnem a köz­úttal párhuzamos vasúton. Leszál­lók a síneken, kézben tornászom át a biciklit. Lábaim biztonság­ban a talpfákon, fölmarkollhatják szemeim a feltárulkozó tanyasort, kertövezetet. Zöld, zöld, zöld nyu­galom mindenütt. Pirosló meggy­fák, mészfehér házoldalak bújnak meg a lombsátorban. Hol lakhat özvegy Gy.né? Vi­rágillatba öltözött parányi ház előtt tűnődöm. Tiszta mosolyú né­ni tessékelne befelé. Sietek. Lát­ja. Gyorsan megkapom a kért út­baigazítást, de azt mondják a szemei, hallgassam meg véleke­dését erről a ' szombat délután­ról, erről a világról. — Beültem a tévé elé, jólesik a szusszanásnyi pihenés az ilyen magányos öregasszonynak. Mi parasztok hajnaltól estig teszünk- veszünk a kertben, a hétvége a háztartásé, meg a családé. Komó­tosabb a tempó szombaton, va­sárnap. A városiak most lepik meg a dűlőket. A szomszédok tar­tottak a hobbisoktól,. én megva­gyok velük. Szeretik ezt a homo­kot, ez a legfontosabb. Az üzlete­lőket ki nem állhatom. Mire jó az a nagy hajtás? Látja én ebből a kis háztájiból is megélek, pe­dig az ezerkilencszázhatvanas évek elején azt hittem befelleg­zett a kistermelőknek. Volt né­hány év, de kialakultak a dol­gok. Fizettem a taksát az Alföld Szakszövetkezetben és most ha­vonta hozza a postás az 1300 fo­rintot: No, Isten áldja.( WSM Üresen áll özvegy Gy.-né KM háza. Háza? A viskó szót is kikérné magának, ha ez­zel illetném. Hajlott, görbedt há­tával fordul az út felé, nem ér­dekli a világ. A megritkult, meg­tépázott nádtetőt szakadt viaszos­vászon védi a nagyobb bajóktól. Kopárság, kosz, unatkozó lakat a csáléra repedt ajtón. Facsontvá­zak az udvaron. A múlandóság emlékművei ? Ember éli itt? Itt élt egy ember? Tél sziszeg a harsogó nyárban; hogyan juthatott valaki 1980-ban ilyen körülmények közé? Ki a fe­lelős özvegy Gy.-né sorsáért? A szomszédoktól kérde- Kfl zem. Riadt, zavart felele- tek. „A tanács, meg a szakszövetkezet elvitette a szociá­lis otthonba.” Miért? „Elesett, megütötte a lábát, ... magatehe­tetlen volt, ... így jobb neki.” Va­laki halkan odasúgja: „Éheztet- ték!”. Kik? „Akikkel eltartási szerződést kötött.” És a szemével egy kötényes asszonyra bök. Ki­derül, a volt gondozó édesanyja. Gyanakodva mér végig. „Rossz boltot csinált a gyerek, de szíve­sen fizeti érte most a havi 1300 forintot, mert a becsület minden­nél előbbre való. Ennyiért tartják ott a Műkert mellett. Jobban él mint mi, kapja a járadékot is. Megér ez a nyolcszáz négyszögöl ennyit? Több volt, de mióta a kis menyem állásiban van, nem győzik, a többit beadták.” Befejezettnek tekinti az ügyet, felcsap a körém gyűltek szószóló­jának. „Inkább erről a disznóság- ról írjon. Ide a háza'k közé telepí­tett két városi disznóólakat. Te­le hízókkal. Szívja ez a rengeteg gyerek a büdösséget. Engedélyt se kaptak, miért nem lökik ki őket? Ezzel törődne a tanács! Minket bezzeg macerái — Isten bocsássa meg — a bélpoklos öreg­asszony miatt. Márhogy éhezett a néni? Ritkán felejtettük el min­den másnap a kilós kenyeret, meg a befőttes üveg levest, he­tente a szalonnát. Befaita, lefe­küdt, a kisdolgát is bent végezte el. Sivított ha mosdatni akartuk. Jó, ha nem, hát nem. Megette a kosz. Kifordult az ember gyomra ha bement a szobájába.” Mond még valamit, nem értem. Előttünk egy motorvonat zúg el, fölöttünk egy lö'klhajtásos. Ki a felelős? A szakszövetkezet?. B Rokonszenves, energikus, kedves elnök fogad, Do­mokos Zoltán kandidátus. „A szakszövetkezet több terme­lési szervezetnél, emberi közös­ség, felelünk egymásért. Szeret-' nén'k ha se föld, se élet ne ma­radna parlagon. Nehéz! Az adó­zás is elveszi az öregek kedvét kis földjük művelésétől, kevés szál­lal kötődnek a társadalomhoz. Hajnalpirkadástól napszálltáig kapáltak, kötöztek, szüreteltek. Sokan saját érdekeik belátásá­ra is képtelenek. Az állam — fel­ismerve elesettségüket — lehető­vé tette, hogy havi 180 forint el­lenében 65, illetve 70 éves koruk­tól rendszeres, a létminimumhoz elegendő járadékhoz jussanak. Csak nálunk száztízen kértek föl­mentést a kötelező biztosítás alól. Sajnálták ezt a kis összeget, eny- nyijük sem volt, senki sem fizet­te be helyettük? Megtesszük ami tőlünk telik. A Petőfi szocialista brigád kivágja az útban levő gyökereket, elkor­hadt fákat és elszállítja a legsze­gényebbekhez. A KISZ-esek di­cséretes buzgalommal ápolgatják a legelesettebbeket. A nőbizott­ság sem tétlenkedik. Sátoros, ün­nepeken kis ajándékot kapnak a szövetkezettől a »munkában meg­fáradtak. Nehéz velük, kicsúsztak az idő­ből, közösségünkből. Mint özvegy Gy.-né! Szerettünk volna segíteni rajta, de rendre visszajöttek kül­deményeink: a címzett ismeret­len. A véletlen meg Ábelné lelki­ismeretessége vezetett nyomára. Keresse meg. hjh Az ötvenkettesbe kapasz- kodó homokos bekötőn épülő házak között taka­ros, tiszta lakásban fogad. A posz­terrel díszített előszobában kávé­val kínál. Talán harminc évvel fi­atalabb az alsószéktói néninél. Nekik sem volt több földjük, csak több képességük, tanulságuk az új kihasználására. — Nézzen körül itt a város tö­vében. Mikor, éltek jobban a pa­rasztok? Feledik már az átállás kínjait az idősebbek is, csak a magány, az elhagyatottság, a ma­gatehetetlenség kibírhatatlan. A legjobb szándék is megbicsaklik egyik-másik — hogyan is mond­jam — konok butaságán. Amikor 1977-ben az állam elrendelte, hogy kivétel nélkül, akár befizetett az alapra, akár ném, mindenki kap­jon járadékot, azonnal értesítet­te özvegy Gy.-nét az örömhírről a nagyon lelkiismeretes Slemm Kálmánná ügyintéző. Küldette volna az akkor nyolcszázvala- mennyi, most ezerkétszáz forint havi járulékot, ha lett volna ho­vá. Sorba visszajöttek a levelek: a címzett ismeretlen. Érdeklődött' is felőle, senki sem látta évek óta. Miért húzódott kuckójába? Megfélemlítették? Így érezte jól magát ? Rábeszélésre engedett be. Kis darab száraz kenyér volt min­den tápláléka. A kisebesedett, el- koszosodott, csontig soványodott öregasszonyt mi vettük pártfo­gásba. Felföldi Jánosné, Varga Istvánná járt hozzá, meg a fiata­lok. Hetente ötször vittek meleg ételt, később naponta. Valahogy kivakarták a koszból. Mi is azt kérdeztük magunktól, ki a felelős az állapotáért. A Hivatal? ■MB Aligha. A városi tanács KSH igazgatási osztályán kész- ségesen tájékoztatnak. — Az eltartási szerződés be nem tartása miatt eljártunk, so­ron kívül elhelyeztük özvegy Gy.- nét a szociális otthonban, hivatal­• Majdnem szomszédok... két világ. (Pásztor Zoltán (elvétele.) ból gondoskodunk érdekei védel­méről. Még egyetlen indokolt se­gélykérelmet se tagadtunk meg, de néma gyereknek az anyja se érti a szavát. Nem kopogtathatunk az óriási határban minden ta­nyaajtón: kinek az elgörbült, el­sorvadt életét támogathatjuk meg törődéssel, kis pénzzel? Ki felelős sorsukért? Az egy­kori iskolátlan, orvos tálán, f em­bertelen tanyarendszer! Még a szomszédhoz sem nagyon ismerik az utat, nemhogy hozzánk... Ta­pasztalja meg mit tud a néni a vi­lágról, magáról. Gondoltam, vacsora után vál­tok vele néhány szót. Negyed nyolc. A gondozottak már ágyban vannak. Kérésemre megnyílnak a folyosóajtók. Hóféhér hajú, ápolt, előzékeny (vagy szolgálattudó) ro­konszenves néni ül föl az ágyá­ban. Tiszta tekintettel válaszolgat. * — Hány éves? — Talán nyolcvan lehetek. Nem tudom. — Mikor ment férjhez? — Régen, nagyon régen, elfelej­tettem. KITÜNTETÉSEK, RENDEZVÉNYEK A harmincadik vasutasnapon Immáron hagyománnyá vált, hogy minden év júliusának má­sodik vasárnapján, országszerte megemlékeznek a MÁV dolgozó­iról. Munkájuk jelentősége, fele­lősségteljes volta köztudott, hi­szen évről évre egyre nagyobb feladatot vállalnak a vasutasok a személyforgalom lebonyolításá­ban. illetve népgazdaságunk áru­szállítási igényeinek kielégítésé­ben. teljesítve a nemzetközi köve­telményeket is. A mai — szám szerint harmincadik — vasutas­napon. munkájukért mond köszö­netét az ország. ■ Ez alkalommal kerül sor — ugyancsak hagyományként — a fiatal vasúti tisztek nyilvános es­kütételére. Budapesten megnyílt az évenként megrendezésre kerü­lő. országos vasutas képzőművé­szeti kiállítás, és számtalan kultu­rális és sportprogram szórakoztat­ja a MÁV dolgozóit e hétvégen. A központi rendezvényeken kí­vül, Bács-Kiskun megye vala­mennyi nagyobb vasútállomása is megünnepli e napot. Kiskunhala­son Vajgel Pál amatőr képeiből' rendeztek kiállítást, s már lezaj­lottak a Múzeumkertben..a vasu­tas fúvószenekarok, ünnepi hang­versenyei. Ma egész napos majá­lison vesznek részt a Törökerdő­ben a halasi vasutasok. Kecske­méten. Kiskunfélegyházán, Gáté- ron és Kunszentmiklóson koszo- rúzásí ünnepségeket tartottak tegnap, a mártírhalált halt "vas­utasok emlékének tiszteletére. Kiemelkedő szakmai és társa­dalmi munkája, illetve közéleti tevékenysége elismeréseként, több Bács-Kiskun megyei vasutas ré­szesült jutalomban és kitüntetés­ben. A Budapesten megtartott központi ünnepségen, a közleke­dés- és postaügyi miniszter -ki­tüntette a MÁV élenjáró dolgo­zóit. Túri Antal, a kecskeméti vontatási főnökség, csoportvezető­je és Nagy Torma Gyula, a kis­kunhalasi állomás menetirányító­ja Kiválló Vasutas kitüntetésben részesült, amit XJrbán Lajos, köz­lekedés- és postaügyi államtitkár addict át a munkájukban kima­gasló eredményeket elért vasuta­soknak. K. E. Engedményes füzetvásár Tájékoztató a tanszerellátásról — Hol járt iskolában, mennyit? — Kecskeméten, merre is ... Mentem pár évig, de megbuktam. — VolV-e Budapesten, utazott-e? — Az Alsószéktóban éltem én mindig, most itt. Jó! Ott se volt rossz, csak néha elfelejtettek ételt adni. — Testvérei? — Meghaltak. — Gyerekei? — Egy se volt. — Miért nem vette át a levele­ket? Jó híreket vittek. Nincs válasz. — Most a takarékba gyűlik a járandósága. Mit vesz rajta? Nincs válasz. — Nélkülözés, éhezős éveiért fe­lelősnek tart-e Valakit? Nincs válasz! Legfeljebb tanulság: egyetlen „címzett” sem lehet ismeretlen társadalmunkban, özvegy Gy.-né végül is valahogy elrendeződött élete azt a reményt táplálja: nincs is. Hellai Nándor A mintegy kétmillió iskolás tan­szerellátásáról jó előre gondosko­dott a papír- és írószer-kereskede­lem, amely az őszi zsúfoltság el­kerülésére július 14—augusztus 2. között rendezi meg a hagyomá­nyos kedvezményes iskolafüzet- vásárt — jelentették be pénteken a PIERT és az APISZ közös saj­tótájékoztatóján. Az akcióban or­szágosan egységesen 30 százalék­kal olcsóbban árusítják az ísKOt Iákban előirt füzeteket, füzetcso­magokat. A kiskereskedelmi válla­latok szabad elhatározásukból 40 százalékra növelhetik az enged­ményt. Az ÁPISZ például az is­kolai füzetcsomagokra, az első osztályosoknak pedig az író- ék iskolaszercsomagokra is 50- szá­zalékos árengedményt ad. A szakkereskedelem vezetői be­számoltak a tanszerellátás jelen­legi helyzetéről, kilátásairól El­mondották. hogy a tanévre szük­séges iskolafüzetek már csaknem teljes mennyisége a tanszereknek is a 80 százaléka rendelkezésre áll. A tervek szerint 45 millió iskola­füzet kerül forgalomba. A terme­lés bővítésének eredményeként a korábbi évekhez képest korlátla­nul kapható spirálfüzet is. Az is­kolafüzetek színes fedőlapjuk alapján megkülönböztethetők, így . bekötésük nem kötelező, ennek el­lenére van elegendő csomagoló­papír — az iskolakéket tavaly megszüntették — és 16 millió műanyag füzetborító is. Patronos töltőtollból és golyós­1 toliból szűkítették ugyan a válasz­tékot, a mennyiség azonban ele­gendő. Megfelelőnek ígérkezik a többi között a grafit- és színes- ceruza-ellátás. Minden igényt ki­elégítő a radírgumi- és a ceruza- hegyező-kínálat. A kézben és a háton egyaránt hordható iskola­táskákból- 30-féle, egyéb táskák­ból 25-féle közül választhatnak« az iskolások, a szülők. Hiánytala­nul kielégítik az igényekét rajz­táblából, rajzlapokból is. Az elő­írás szerint az általános iskolák­ban csak a 4-es és a 10-es méretű ecsetek használata kötelező, ezek­ből — import segítségével — s hozzájuk festékből van elég. Az idén a harmadik osztályban is megszűnik a kézimunkatasak, he­lyette a Technika III. elnevezésű fásakból gondoskodnak megfelelő mennyiségről, színespapír-készlet- ből, az elsősöknek kötelező dobó­kockából a vásár indulásához, a csomagok összeállításához szüksé­ges mennyiséggel redelkeznek. s az utánpótlást is folyamatosan kapják. Közölték a tájékoztatón azt is, hogy az év eleji árrendezés nem érintette a füzetek,, a rajzpapírok és a rajztáblák fogyasztói árát. Jó néhány fajta iskolaszer — pél­dául táska, tolltartó, belföldi gra­fitceruza, import radír, hazai és tőkés import iskolai körző, színes papírlap, betűkártya, számolóko­rong, fűzőlap, festékdoboz, kézi­munkatasak — ára emelkedett. (MTI) msmmm® Bukfenc A főorvos mentegetőzéssel kezd­te, mondván, hogy nem készült felszólalásra, jóllehet, tanulmá­nyozta a beszámolót, azt alapos­nak tartja, és javasolja elfogadá­sát. E szabadkozással még inkább felkeltette a résztvevők érdeklő­dését, hiszen rendszerint ilyen „spontán” megnyilatkozáskor ad .túl az ember a benne feszülő gondolatokon. Ezúttal a szikra szerepét hiány­érzet játszotta. Szeretné, ha az ajánlásokat egy — az orvosi mun­ka hatékonyságát igen befolyásoló tétellel kiegészítenék. Utal Aczél György elvtársnak a Magyar Tu­domány ez évi számában megje­lent cikkére. Ebben szó van ar­ról, hogy például Svédországban, az NSZK-'ban és a közeli nyugat­európai országokban 10 ezer la­kosra kevesebb orvos jut, mint Magyarországon, ennek ellenére az orvosi ellátás minőségében jobb, mint nálunk. És ennek az a magyarázata, hogy hazánkban az orvos tevékenysége jelentős ré­szében adminisztratív, bürokrati­kus Azzal zárul a fejtegetés, hogy ezen sürgősen változtatni kell. A főorvos még hozzáfűzi az előbbiekhez: helyesek az informá­ciói, úgy tudja, hogy Magyarorszá­gon a végzett orvosoknak keve­sebb mint 50 százaléka foglalkozik közvetlen gyógyító ‘tevékenység­gel. Ha ez igaz, akkor a több mint 50 százalék arra törekszik, hogy a gyógyítást segítse, kiszolgálja: oktat, kutat, a kutatás eredmé­nyeit asztalra teszi, s ezeket hasz­nosítani lehet a «betegágynál. Nyil­vánvaló, hogy egy hatalmas egész­ségügyi apparátus nem létezhet adminisztratív ügyintézés nélkül sem. Az az érzése azonban, hogy a fennmaradt több mint 50 szá­zalék jelentős hányada olyan ad­minisztrációs ténykedést folytat, ami már racionalizálásra, ésszerű­sítésre szorul. Mert valószínű, hogy ez a tevékenység egy bizo­nyos szint után nem segíti, ha­nem gátolja a gyógyító orvos mun­káját. Ezért javasolja beiktatni a kongresszusi ajánlóik közé: a gyógyító orvos tevékenységében az egységes, egyszerűsített, racio­nális ügyintézés, adminisztráció kidolgozását. .. Mialatt ezeket a sorokat írom, egyre követelőzőbben „ug­ranak be” emlékezetem képmeze­jére személyes élményem mozaik­jai. Idő: ez év tavasza, színhely: a megyei kórház fül—orr—gége osztálya. Háromnegyed 8-kor je­lentem meg kezelésre, de saját elhatározásomból nem adtam be papírjaimat, hanem kb. negyed 11- ig szemlélődve várakoztam. Ek­korra valósággal „szédültem” a tapasztalt hajtás iramától, vagy még pontosabban lélegzetvételnyi szünetnélküliségétől. Ad 1: a szóban forgó idő alatt 15-nél ke­vesebben csak pár percig voltunk, mert többnyire 20-ra futott fel a kezelésre várakozók száma. Pe-' dig igazán nem futószalagon lát­ták el a betegeket dr. Rácz Kál­mán osztályvezető főorvos és mun­katársai. Ad 2: no de közben vi­zit is zajlott, majd újabb három­négy járóbeteg kezelése után sú­lyos fekvőbeteghez „öltözött be” a főorvos és „stábja” az átelleni helyiségben, s mire a műtött be­teggel elgurult a kerekes kocsi­ágy, ismét a sorukra várókat szó­lították a rendelőbe. És soraink nem fogytak. Pedig lassanként három bepólyált. fejű, sárga-sá- padt beteggel gördültek elő a ko­csik a kórtermekből. Okét aztán igazán nem lehetett „agyonvára­koztatni”. Megint a műtő. Aztán újra mi... — Rendkívüli napot fogtam ki. Ezt a forgalmat! — mondtam, mi­közben a kezelőszékbe ültem. Ar­ra is gondoltam, imilyen-amolyan fizimiskával aligha lehetne bírni ez.t a tempót — no meg idegek­kel se. Ö meg milyen türelemmel, derűvel bátorított az imént is egy kisgyereket: „Hát csak nem sírsz, csillagom. Nézd csak, ennyi ' az egész. Katonadolog .. Most, negyed 11-kor azért át­üt a szavain, hogy nagy önfegye­lem is kell ehhez a szinte non­stop — megállás nélküli — mun­kához. Amiben elképzelhetetlen ilyen szituáció:' „Jaj, de elfárad­tam, most abbahagyom.” — A fő­orvos felkapja a fejét. — Rendkívüli nap? Ilyen a for­galom nap mint nap. Kezelésem végeztével diktálni kezdte a kontroli-megállapításo­kat. Kattogni kezdett az írógép, önkéntelenül odanéztem. Ni — hi­szen az a doktornő „veri”, aki a múltkor, a főorvos távollétében kezelt! Már meg is értette pil­lantásomat dr. Rácz Kálmán. — Igen, az adjunktus gépel. Én nem vagyok jó gépíró. Mit tehe­tünk? Nincs rá keret. Pedig bete­geket kellene gyógyítani ez­alatt __ / No s — ez is a bürokratikus buk­fencek egyike. Az orvostársadalom jelentős részét — mint a cikk el­ső részében idézett főorvos felve­téséből kitűnik — fölösleges ad­minisztrációs munkák kötik le. Ugyanakkor — a fekvőbeteg-ellá­tást végző orvosok nélkülözhetet­len „adminisztrációjának” elvég­zéséhez, megesik (?), még gépíró­ra sincs keret. Míg „a gyógyító orvos tevékeny­ségében az egységes, egyszerűsí­tett, racionális ügyintézés, admi­nisztráció kidolgozása” végbe­megy, érdemes elgondolkodni a sajnos már néhai sebészprofesszor, Loessl János '„módszeréről”. A ha­tártalan munkabírásáról, kiváló műtéti eredményeiről, meleg em­berségéről, sugárzó nyugalmáról, tisztességéről ismert professzor a „kemény ötvenes évek” derekán vezette Debrecenben az 1-es szá­mú sebészeti klinikát. Hetenként kilószám gyűlt össze akta az íróasztala sarkán. A mindig mo­solygó „kisöreg" a következőkép­pen rendszerezett. Egy idő után megfelezte az aktákat, egyik fe­lét az egyik szemétkosárba, a má­sik felét a másik szemétkosárba dobta, és ezt mondta: ■— Az egyik fele önmagától megoldódott, a másik fele pedig már a születése pillanatában el­vesztette aktualitását. És elment operálni. Tóth István A címzett ismeretlen?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents