Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-11 / 161. szám

1980. Julius 11. • PETŐFI NÉPE • 3 Nem konkurrencia: együttműködés MEGYEI TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI VERSENY Az is megsejthet sok mindent, aki csak úgy sétál­gat Dunavecsén. Látszólag céltalanul: ráérősen, szemlélődve, meg-megállva. Gyönyörű platánok vet­nek árnyat a központban. Szabadszállás felé ma­szek alkatrészáruda hívja föl magára a figyelmet — tulajdonosa biztatja a betérőt, hogy roncstelepre való típushoz is kerít csapágyat, dugattyút. A mű­velődési ház alig egy éve még világháborús rom­hoz hasonlított, most szorgalmas kőművesek fa­laznak, ajtót-áblakot cserélnek. Annak sem kell tartania semmitől, aki autóba ül. Akár Mercédesszel is körutat tehet, nincs félni­valója — poroszkálhat akár a Táncsics, a Móricz, a Hunyadi, a Dózsa, a Szív, a Somogyi Béla, a Síp, akár a Fürst Sándor, Tövis, Báthory vagy a Beth­len Gábor utcákban. Rugótörést a kibetonozott uta­kon aligha szenved a kocsi. Aki pedig dunavecsei, annak a világ legtermé­szetesebb dolga, hogy villany mindenhol van, és már jó ideje kiépítették a vízhálózatot is. Dunavecse, a harmadik Mi • Tavaly kapott betonszőnyeget a Táncsics utca. (Fotör^rasze^AnaSr6080" ***” Va" lánch4»k«>«-' Folyamatosan építenek Is hozzá. Ezek után aligha meglepő a h!.r:. a .nagyközség a tavalyi tele­pülésfejlesztési versenyben is do­bogós lett, a harmadik helyet sze­rezte meg. Dunavecse egyébként az utóbbi időben egyre-másra halmozta az ilyen sikereket, volt már győztes, tavaly pedig második is. Könnyebb az ember lelkének, ha mindenben szenzációt szimatol! hajlamos tehát azt hinni, itt va­lami jó értelemben vett titok lap­pang. Szó sincs semmi ilyesmiről. Arról viszont mindenképpen, hogy a községpolitika nyílt, a lakosság önzetlen. És az már úgy van, hogy amit sokan akarnak, azért sokan is tesznek. Akinek szerveznie kell, az szervez, aki meg lapátot fog a kezébe, az nem csak támaszkodni akar a szerszám nyelére. Ez pedig minden, csak nem titok. Majer Imre tanácselnök köny- nyen kapható egy kis községi lel­tárkészítésre. — Tavaly például egymillió két­százezer fejlesztési alappal számol­hattunk. — Kis szünetet tart, az­tán ujját figyelmeztető jelként a magasba emeli. — Volna! Ugyan­is mindent összeszámlálva végül is 9 millió 308 ezer forint értékű be­ruházás valósult meg a községben. Befejeztük az 1200 négyzetméteres tornacsarnok építését — tartozik hozzá egy hatalmas kiszolgáló egy­ség is —, tizenegy utcát lebeto­noztunk. Aki tudott, segített. — Kidobolták? — Nohiszen! — neveti el ma­gát az elnök. —; Sokra mentünk volna... Megszerveztük — s olyan az arca, akár egy győztes hadve­zéré. — Évenként négyszer-ötször összehívjuk minden üzem, hivatal szövetkezet vezetőjét, -ismertetjük az elképzeléseinket. Ezt akarjuk, ehhez kell segítség. Qk meg fölmé­rik lehetőségeiket, és felajánlják: ezt meg ezt a részfeladatot megold­ják. A dolog elvi része'ezzel rend­ben is van. Ekkor lépnek a po­rondra a tanácstagok. Persze az ő dolguk sem könnyű, de nem is túl nehéz, mert ugyan ki az, aki szívesebben jár sárban, mint be­tonjárdán ...? A nagy napon az­tán minden úgy ment, mint a ka­rikacsapás. — Milyen „karikákat” hajtanak most? — Ha már így nevezi legyen... Két utcánk van belterületen szi­lárd burkolat nélkül. Ezeket és az esetleges felújítást 1982-ig befe­jezzük. A művelődési házat kor­szerűsítjük. Két ütemben, mert így a célszerűbb. December köze­pére elkészül a színházterem és az öltöző — ez a legfontosabb, jö­vőre pedig a maradék, a klubhe­lyiségek. Hat, hat és fél millióba kerül. Másik „karika” a tanme­dence. Van új sportcsarnokunk, mért ne lehetne uszodánk is, rá­adásul fedett? Szándék van, aka­rat is, valami pénz is kerül, re­méljük. — Egész összkomfortos lesz a község. — Hát, már majdnem az is. Bölcsődétől az általános iskolai di­ákotthonig mindenkit fel tudunk venni, van hely. Városok örülné­nek annak, hogy csak délelőtt van tanítás az iskolában. — Akkor lassan-lassan törhetik a fejüket, mit is kell még épí­teni. — No, ott azért még nem tar­tunk. Még egy fürdőt is szeret­nénk ... Van helye a pénznek Du­navecsén, higgye el. B. J. A növekvő szabad idő egyre nagyobb részét forditják Magyar- országon is országjárásra, köze­lebbi és távolabbi környezetünk, a nagyvilág megismerésére. A. tu­rizmus egyes kérdéseiről, irodájuk tevékenységéről kértünk tájékoz­tatót Felsen Tamástól, a Budapest Tourist igazgatóhelyettesétől. — Hazánkban 3 szállodaipari vállalat, 7 utazási iroda, illetve 19 területi idegenforgalmi hivatal működik. Milyen szerepet tölt be közöttük a Budapest Tourist? Te­vékenysége — ahogy azt a neve is jelzi — csupán a fővárosra terjed ki? ' * — Távolról sem. Igáz, megvan­nak azok a tényezők, amelyek Budapesthez kötnek bennünket, de ez nem jelenti azt, hogy te­vékenységünk kizárólag a fővá­rosra korlátozódik. Ellenkezőleg: szorosan együttműködünk a me­gyei idegenforgalmi hivatalokkal is. Kölcsönösen értékesítjük egy­más programjait. Ez azért is fontos; mert a megyei idegenfor­galmi hivataloknak viszonylag ke­vés lehetőségük van szolgáltatá­saik propagálására. Jó részük még a fővárosban sem rendelkezik sa­ját irodával, így csak alkalman­ként, leginkább az évenként meg­rendezett „Utazás” kiállításon tud­nak együttesen bemutatkozni. Mi viszont már programfüze­tünket közösen állítjuk össze a megyei idegenforgalmi hivatalok­kal is, így az tartalmazza az ő ajánlataikat is. Ez az együttmű­ködés magyarázza — ahogy azt már az előbb említettem —, hogy mind a tíz irodánk a fővárosban található. Nem is szándékozunk vidéki hálózatot kiépíteni, mint például az IBUSZ, hiszen mi nem konkurrálunk a helyi szerveze­tekkel. Náluk lehet tehát jelent­kezni egy fővárosi programunkon való részvételre, de — a Buda­pest Touriston keresztül — akár­melyik másik megye érdekesnek ígérkező eseményére is. Vagyis kérhet valaki Győrben hajdúszo- boszlói üdülést, és lefoglalhat Debrecenből is helyet, ha a köz­kedvelt Vas megyei Velemben akar pihenni. Együttműködésünk alapvető célkitűzése a választék- bővítés; új, viszonylag ismeretlen körzetek bevonása a turistafor­galomba. A Budapest Tourist programjai, az a „technikai köz­pont” szerep, amelyet a megyei idegenforgalmi hivatalok számára betölt, hozzájárul ehhez a cél­hoz. — Milyen konkrét szolgáltatá­sokat ajánl a Budapest Tourist az érdeklődőknek? — Kínálatunk igen széles: a városnézésektől az egy-, illetve több napos kirándulásokig a leg­változatosabb programokra terjed ki. Autóbuszos útjaink az Ország szinte minden jelentősebb neve­zetességét érintik. Számon tartjuk a fontosabb eseményeket, augusz- 1 tusban például csoportokat szerve­zünk az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításra . és Vásárra. A városnézéseket igyek­szünk kiegészíteni kulturális prog­ramokkal, de 'kívánságra üzemek, vagy termelőszövetkezetek meg­látogatása is lehetséges. Külön kell említenem üdüléseinket és sportprogramjainkat. Több gyógy­fürdőhelyen kínálunk pihenési le­hetőséget. Üsző-, lovagló- és te­nisztanfolyamok szakképzett ok­tatók segítségével, kosárlabda-, evezős- vagy kondicionálótáborok, idegen nyelvű táborok — mindez szerepel a Budapest Tourist aján­latai között. Irodánk ugyanakkor rendelke­zésére áll a fővárosba érkező egyéni turistáknak is, a szállás- foglalástól a városnéző körutakig. > Említettem már a budapesti kem­pingeket: ezekben a kisegítő tá­borok helyeivel együtt 3 ezer em­ber aludhat. Bár ezeket elsősor­ban külföldi turisták veszik igény­be, a hazai vendégek aránya — mindössze 5 százalék — mégis túl alacsonynak tűnik. Pedig elő­vagy utószezonban még a zsúfolt­ságtól sem kellene tartani. A kempingek mellett a Buda­pest Tourist természetesen szál­lodai/elhelyezést is biztosít. Bu­dapesten jelentős számú — mint­egy 9 ezer — helyünk van, ma­gánszállásokon is. Ha valaki nem szereti a 'bizonytalanságot, s nem akar „az utcáról beesni” hozzánk, akikor megteheti, hogy az ilyen fi­zetővendég-látó szobát még indulás előtt, saját megyei idegenforgal­mi hivatalában lefoglalja. — Ez idáig csak a Budapest Tou­rist belföldi tevékenységéről esett szó, pedig tekintélyes számban indítanak külföldre is csoporto­kat. — Valóban: irodánk a szocia­lista és a nyugati országokba is szervez utazásokat. 1979-ben több, mint 30 ezer utas vett részt ilyen utakon. Közülük 40 százalék vi­déki, s ez az arány az utóbbi évek­ben emelkedett. Az utazási kedvet olyan lehetőségekkel is igyek­szünk növelni, minthogy igény ' szerint meghatározott helyről in­dítjuk a csoportokat. Tehát Ju­goszláviába közvetlenül Pécsről, vagy Szegedről, más esetben pe­dig Miskolcról, vagy Zalaeger­szegről — az úticél szerint. Ehhez hasonló kezdeményezéseinkkel is arra törekszünk, hogy hozzájárul­junk a bel- és külföldi turizmus iránti növekvő- igények kielégíté­séhez. Sz. G. 9. Meglepetések az örök városban RÓMÁBAN még szeptember el­ső napjaiban is perzselő erővel süt a nap, a hőmérő higanyszála leg­feljebb este, sötétedés után eresz­kedik a csaknem elviselhetetlen1 hőséget jelentő negyven fok alá. Így azután, amikor Knud-Ene- mark Jensen, huszonhárom eszten­dős dán kerékpáros eszméletét vesztve lezuhant gépéről a 100 ki­lométeres országúti csapatverseny közben, majd a kórházban a leg­gondosabb orvosi beavatkozás sem tudta megmenteni életét, először mindenki csak egyszerű napszú­rásra gondolt. A kimondatlan gya­nú néhány nappal később beiga­zolódott, Jensen vérkeringést gyor­sító, normális időjárásban ártal­matlan pirulákat szedett, ami azonban a hőségben végzetes tra­gédiáját okozta. Halála valóságos riadóként hatott a nemzetközi sportvilágban. A mindenáron való győzniakarás' az egyébként tiltott külső segítség igénybevételére csá­bított egyeseket. Szigorú fellépés-, re volt szükség. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak kénytelen­kelletlen rendőri szerepre kellett vállalkoznia, s hosszas tanulmá­nyozás után 1968-ban bevezették a doppingvizsgálatokat. A fiatal dán kerékpáros értelmetlen halála azonban sajnálatosan jól tükröz­te a sportvilág szélsőségeit, s egy­ben a 85 ország öt és fél ezer ver­senyzőjének nagyszabású olimpiai vetélkedésére is árnyékot vetett. AZ ÖRÖK VAROS nagyon ki­tett magáért, s az olimpiáról első alkalommal külföldre is sugárzott televíziós közvetítések révén a sportot rövid tizenhat napra a vi­lág érdeklődésének középpontjába állította. Róma városa egyébként második alkalommal kapta meg a játékok rendezési jogát, de amíg 1908-ban az utolsó időszakban le­mondtak a házigazda nehéz, sze­repköréről, addig most 1960-ra mintaszerűen készültek, s ha ki­sebb hibák akadtak is a lebonyo­lításban, kiváló rendezők voltak. De Róma a csodálatos létesít­mények, fényes külsőségek, a te­levíziós játékok és vaskos megle­petések versenyeiként kapott he­lyet az olimpiák történetében. A MEGLEPETÉSEK valósággal 'futószalagon követték egymást. A másfél száz versenyszámban csu­pán tizennégy melbourne-i egyéni aranyérmes tudta megvédeni első­ségét, köztük Paul Elvström, a dánok vitorlázója már negyedik olimpiai bajnokságát nyerte soro­zatban. Az összesen nyolc világ­csúcsot hozott atlétikában három amerikai, Calhoun és G. Davies, a két gátfutó, valamint az évek múltán most újra edzésbe állt A1 Oerter^ a diszkoszvető tartozott az ismétlők közé. Az Egyesült Álla­mok atlétáinak egyeduralma azon­ban csaknem szertefoszlott, hiszen kénytelenek voltak kilenc elsőség­gel megelégedni. A vágtaszámok­ban a villámként rajtoló német Háry, valamint a rendkívül köny- nyedén futó Berruti tépázta meg babérjaikat. A legnagyobb csaló­dás azonban talán mégis a ma­gasugrásban érte a tengerentúli vendégeket, hiszen a világcsúcs- tartó Thomas mintha csak az aranyérem átvételére sétált volna ki a küzdőtérre és végül nem csu­pán a tapasztalt Savlakadze, ha­nem még , az akkor tizennyolc éves, a jövő emberének tartott Brumel is megelőzte. Az amerir kaiak 4x100 méteres váltóját pe­dig kizárták, s a 800 méteres sík­futás döntőjét, is csak a lelátóról nézhették színeik képviselői. Herb Elliot, az ausztrálok csodafutója pedig ezzel szemben a lelátóra né­zett, s a cél előtt háromszáz mé­terrel észrevette a legendás- hírű Cerutty jelzését, az öreg mester felpattant a lelátón, s legyezni kezdett törülközőjével. Elliott gyorsabb sebességre kapcsolt, va­lósággal, faképnél hagyta a francia Jazyt és Rózsavölgyi Istvánt, az akkori idők két legjohb európai középtávfutóját, hogy fantasztikus világcsúccsal győzzön az 1500 mé­teres síkfutásban. Olimpiai, arany és világrekord, kettős remek dia­dal. Nem sokkal maradt el tőle a furcsa tartású, fiatal kofában rög­bimérkőzésen súlyos vállsérülést szenvedett Halberg tfeljesítménye, aki fekete mezében egy másik cso­daedző, az új-zélandi Lydiard fel- készítési módszerének sikereként nyert hosszútávon első tengeren­túliként olimpiai bajnokságot. Ami pedig a vaskos meglepetéseket il­leti: Ingrid Krämer, tizenhét éves drezdai diáklány mű- és torony­ugrásokban egyaránt legyőzte az 1924 óta veretlen amerikaiakat... Viktor Kapitonov, a válogatott je­lenlegi kapitánya az ólaszok so­rozatát megszakítva nyerte a szov­jet kerékpárosok első aranyát... Díjlovaglásban az ugyancsak szov­jet Filatov diadalmaskodott... Evezésben nemcsak Kari Ádám ratzeburgi nyolcasa törte meg az amerikaiak harminchat esztendős hegemóniáját, hanem további há­rom hajó is megelőzte az ameri­kaiakat ... Vitorlázásban szovjet csillaghajó nyert, a görögök sár­kányhajóját pedig Konstantin trónörökös, a később detronizált király kormányozta győzelemre... A dán labdarúgók kiverték a ma­gyarokat a döntőből, s ez akkor még óriási szenzációt jelentett... India hat olimpián győztes gyep- labdázói pedig kikaptak a szom­széd Pakisztán együttesétől... A sok meglepetés ellenére folytató­dott és egyértelmű szovjet fö­lény mutatott a két nagy párhar­ca, hiszen a szovjet versenyzők 43 aranyéremmel és 687 pontjá­val szemben az amerikaiak 34 első helyezést és 461 pontot szereztek, ám a két nagy a 152 olimpiai baj­nokságból hetvenhetet nyert!... A FEKETE GAZELLA, a Ten­nessee államból érkezett Wilma Rudoph csodálatos könnyed futás­sal három aranyat nyert, s lett Ró­ma egyik kiemelkedő hősnője, a Stadio del Nuoto, az úszóversenyek színhelyén azonban valóságos drá­ma tanúi lehettek a nézők. Az amerikai úszók a melbourne-i ku­darc nyomán rendkívül jól felké­szültek. Bob Kiphut, a pápaként tisztelt mester tizenéves úszólány­kái sorra aratták győzelmeiket. A hét világcsúcsot hozó viadaldn 9:5- re alakult az amerikai—ausztrál úszó párharca, s az akkor még gimnazista Anita Lonsbrough sze­mélyében csak egyetlen európai, angol győztest avattak a 200 mé­teres női mellúszásban. A drámát a 100 méteres férfi gyorsúszás dön­tője hozta. A lelátók szemtanúi szerint az amerikai Larson és az ausztrál Devitt csaknem egyszerre ütöttek a célba, egyesek a szőke Larsonra, mások a barna Devitt- re szavaztak. Az időeredmények alapján (Larson 1x55, 2x55,1, De­vitt (2x55, 1x55,2) a szőkének ítél­ték a győzelmet, ám a célbírók Devitt becsapását látták jobbnak. Végül azonos idővel (55,2) Devitt győzelmét hirdették ki. Még sze­rencse, hogy manapság már nincs szükség ilyen vitákra, vitatható döntésekre, hiszen a technika fej­lődése az uszodák időmérését is teljes mértékben automatizálta. A magyar sportvezetés akkor kicsit szégyenkezett, magyarázkodott a halványabb szereplés után ,(ara­• Az egyéni kardvívás helyezettjei Horváth, Kárpáti, Calarese. nyat nyert Parti János a kenus, Török Gyula, az ökölvívó, Németh Ferenc öttusázó és a csapat, vala­mint Kárpáti Rudolf és a kard­csapat, pontversenyben ötödikek az emelvényen. Balról jobbra:' lettünk), amivel ma, úgy hisszük, örömmel kiegyeznénk... ' Vad Dezső (Következik: Tokió:, tíz magyar győzelem)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents