Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

1980. július 4. • PETŐFI NÉPE • 3 Dr. Romány Pál életrajza MEGYEI TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI VERSENY Kis falu nagy eredménye \ Az Alkotmány utca. Leszállók a szarvasi buszról, s gyalog indulok a faluba. Az út a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság előtt vezet, majd oda­érek a vasútállomáshoz, melyen ezt a feliratot olvasom: Nyár- lőrinc—Alsó. A tábla megtévesztő, mert ez maga Nyárlőrinc, alig tíz percre van ide a központ. Sugár utca Az első ember, akivel a köz­ségben találkozom Cseh János. Míg az út menti kis falatozójának pultjáról a sült hurkát eszegetem, [beszélgetünk. — Tavaly szeptember óta dol­gozunk itt a feleségemmel. — Rövid idő... — Rövid, mégis megszerettük a falut. Annyira, hogy eladtuk a kecskeméti házunkat, és itt hely­ben vásároltunk magunknak egyet. Ha már itt dolgozunk,.lakjunk is itt. Szép hely ez. A frissen idetelepült férfi nem túlzott, mikor szépnek mondta a községet. Szavait megerősíti a lát­vány. A Sugár utca — ha már sugárút nem lehetett — a köz­pontba vezet. Gondosan, nyírt fű, .virágoskert, ápolt fa a házak előtt. Nem omladozik egyetlen épület sémi, látszik: minden tulajdonos ad a házára, s bizonyos, hogy te­heti is. Az alacsony kerítés fölött .belát­ni az udvarokba. Itt gyümölcsös, szőlőlugas, fóliasátor, vetemé­nyeskert, amott az ólban disznó röfög, aprójószág koricál. Negyventől négyszázig Az utcán kevesen járnak, min­denki dolgozik. A hivatalában ke­resem Balogh Péter tanácselnö­köt. Éppen á Petőfi Népét olvassa. — Postabontás után ezzel kez­dődik a napom — magyarázza. — A munkámhoz kell. Képzelje el, ha megkérdezik: „Elnök elvtárs, olvasta az újságban?” Mit szólná­nak, ha azt mondanám: nem. Tizenhetedik éve tanácselnök Nyárlőrincen. Hosszú idő. Az el­nök néhány adatot sorol. — A felszabadulás után 40 zsúpfödeles viskóból állt a falu, most négyszáz családi ház van itt. Amikor idejöttem, hat televízió és három személygépkocsi volt, most 360 család nézheti a tévét, s 250 autótulajdonos lakik Nyárlőrin­cen. Szorgalmas emberek élnek itt, s nem is rosszul. Ezt bizonyítja, hogy tavaly 34 millió forint volt a háztájiból — főként az állat- tartásiból — származó jövedelem, s a postán meg a takarékszövet­kezetben 20 millió forint a betét- állomány. Ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy minden házban benn a villany, s háromnegyedük­ben az ivóvíz is, akkor érthetővé válik miért maradnak itt a fia­talok, s miért változott meg a belterület—külterület egyharmad- kétharmados aránya a fordított­jára. Az emberek helyben meg­találják a munkát is, főként az állami gazdaságban, meg a város­földi (Dózsa Tsz nyárlőrinci kerü­letében. Ä bőség esztendeje A szépen fejlődő község életé­ben 1979 mondhatni a bőség esz­tendeje volt. Pedig a pénz nem csordogált bővebben a korábbinál, s az egy esztendőre jutó 170 ezer forintnyi fejlesztésből nem telt mindenre, ami tavaly megvaló­sult. A két közös gazdaság segít­ségével, és a lakosság összefogá­sával sok kedvezőtlen körülményt sikerült ellensúlyozni, amelynek eredménye, hogy a megyei tele­pülésfejlesztési versenyben a 2500 lakos feletti községek-'közül- a harmadik helyezést érték el. Az elmúlt év .májusára az ál­lami gazdaság- és a termelőszö­vetkezet felépítette a gyógyszer- tárat. Ugyancsak tavaly, a gyer­mekévben, az iskolát két tante­remmel, úttörőszobával bővítet­ték. — Négyhónapos munka volt — büszkélkedik Balogh Péter. — Le­heti, hogy ez másutt furcsa, de nálunk ez a természetes. A hat­tagú kőművesbrigád hihetetlenül jól dolgozik. Megnézem az iskolát. Valóban szép. S még szebb, jobb, haszno­sabb lesz, ha elkészül a kétcso­portos napközi otthon is. A ta­nácselnök magabiztos: — Szeptember 30-án a gyere­kek birtokukba vehetik a létesít­ményt. De ez már az idei esztendő fel­adata. Én még kíváncsi vagyok a tavalyi emlékeire is: az óvodára, meg a művelődési házra. Pónifogat A régi, korszerűtlen kultúrhá- zat (még a neve se volt szép) fel­újították, bővítették. Klement Zoltánná igazgató — főállásban postai tisztviselő — mutatja meg a valóban otthonos épületet, s benne a helyitörténeti kiállítás tár­gyait, valamint Bozsó János fes­tőművész tárlatát, amit a tíz nap előtti nyitás óta csaknem ötszá­zan látták már. És ugye, Nyár- lőrincnek kétezer-hétszáz lakója van, a csecsemőket is beleértve. A 6300 kötetes könyvtárba Ré­szé Veronika nyugdíjas pedagógus invitál be. Mutatja az „országát”, ami mostanában egyre több falu­beli szellemi birodalmát is gyara­pítja. A művelődési ház udvarán gye­rekek játszanak. A szomszédos óvodából jönnek át az apróságok. Megkapták ezt a területet is, pe­dig a sajátjuk sem kicsi, s rossz idő esetén is van hová behúzód­niuk. Egy nagyon szép óvoda gaz­dái. — Erre vagyok a legbüszkébb — mutatja a kicsik felségterüle­tét a tanácselnök. S nevetve nézi, amint az egyik ? csoport fölkászá­lódik a pónifogatra, s falunéző sétára indul. A fogat a Dózsa Tsz ajándéka, mondják, százezerbe biztos belekerült ostorkivágásig, ami tudvalevő az utolsó feladat, mintegy ráadás. Főállomás Községi kőrútunknak szintén ráadása, de a helybélieknek ko­rántsem utolsó feladata az, amiről a tanácselnök beszélt, midőn a közeli, s a távolabbi terveket vá­zolta. — A napközit már említetten). Az alapásáshoz társadalmi mun­kát is szervezünk. A Vasút utcá­ban újonnan kiosztott portákra bevezetjük a villanyt. És gondo­lunk a következő ötéves időszak­ra is, amikor víztornyot, vagy víztározót kell építenünk mert a jelenlegi vízmű tovább már nem bővíthető. Kész a tervünk a vas­úti megálló felújítására is, mert a mostani az -csak olyan, mint a dió: se ablaka, se ajtaja. S az országgyűlési képviselőnk segít­ségével azt is megpróbáljuk el­érni, hogy a MÄV tíz év után végre a főállomásunkat^ nevezze Nyárlőrincnek, s ne éktelenked­jék a név mellett a megtévesztő „alsó” szócska. Bővíteni kell az üzlethálózatot is. A régi élelmiszerboltot már kinőttük. Reméljük, az ellátásért felelős UNIVER ÁFÉSZ is bevált­ja ígéretét. Mi mindenesetre a másfél éve rendelkezésükre álló közművesített telket továbbra is fenntartjuk Állandó feladatunk volt is, és marad is a község szépítése, csi­nosítása. Építjük a járdát, szer­vezzük a virágos falu mozgalmat. Egyszóval — nem unatkozunk. Nem is minden kicsi Nyárlőrinc-Alsón szállók föl a vonatra. Fél óra az út Kecske­métig, nem nagy távolság. Eszem­be jut Balogh Péter. Mivel is bú­csúztunk el: — ismeri a mondást ugye: üres konyhának. bolond a szakacsnéja. Nekünk sincs sok pénzünk, de megpróbáljuk a forintjainkat meg­kettőzni. És ez csak társadalmi munkával lehetséges. Tudja — nézett rám — kis község a mienk, s így nálunk minden kicsi. A si­ker is. De nagyon szeretjük a fa­lut, s éppen ezért nagyon örülünk minden kis eredménynek. Váczi Tamás 1929-ben Szajóiban született. Apja vasúti munkás volt. Kö­zépiskoláit Szolnokon végezte. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1952-ben szerzett agrármérnöki diplomát, 1970- ben a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa lett. Az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumában, illetve a Földművelésügyi Minisztérium­ban dolgozott különböző beosz­tásokban. 1954-ben állami gaz­dasági igazgató lett. 1956-tól a Pcst-Nógrád megyei Állami Gazdaságok igazgatóságának he­lyettes vezetője, majd 1958-tól a Borsod-Heves megyei Állami Gazdaságok igazgatóságának ve­zetője és a Borsod megyei párt- bizottság tagja volt. 1960 és 1970 között az MSZMP Központi Bizottságában a gazda­ságpolitikai osztályon politikai munkatársként, majd osztályve­zető-helyettesként dolgozott. 1970-ben a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkárává, s még ebben az évben a Központi Bizottság tagjává választották. 1973-tól 1975-ig az MSZMP KB területi gazdaságfejlesztési osz­Modul rendszerű színes televízó sorozatgyártása kezdődött csü­törtökön a székesfehérvári Vide­otonban. A „Super Color” elne­vezésű készülékbe japán gyárt­mányú, úgynevezett in-line vo- nalfelbontó képcsövet szerelnek. Az új Videoton színes tv cserél­hető alkatrészblokkokból áll, ami megkönnyíti a javítást. A készülék hidegüzemű működé­KUlföldön fiatalok százezrei repülnek nyaranta a szelek szár­nyán, a vizek hátán. Víz, szél van nálunk is, a széllovas mégis olyan - ritka, mint a fehér holló. Pedig ehhez az egészséges vízi­sporthoz nem kell más, mint néhány négyzetméter vitorlavá­szon és egy műanyag „talpalá- való”. Eme egyszerű alkalmatos­ság előállítására mindeddig azért nem akadt vállalkozó, mert ha­zánkban nem gyártottak viitorla- vásznat. Amióta a Balatonról és a fo­lyókról kitiltották a motorcsó­nakokat, egyre többen érdeklőd­nek a vitorlás sportok iránt. A Lenfonó- és Szövőipari vállalat, felismerve az igények kielégíté­sében rejlő kedvező gazdasági lehetőségeket, az idén megpró­bálkozott a vitorlavászon előál­tályának vezetője, majd 1980-ig mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. 1950-től a párt tagja. Több tudományos publikációja és könyve jelent meg. Munkájá­ért két alkalommal a Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést kapta. sével mindössze 85 watt áramot fogyaszt óránként, ez a Mun­kácsy Color televízió fogyasztá­sának csupán egyharmada. A „Super Color” televízió két­normás, mind a PAAV, mind a SECAM rendszerű színes adás vételére alkalmas. Az új típusú színes készülékből ebben az évben 18 ezret gyártanak. (MTI) lításával. Az új termék gyártá­sát néhány hónappal ezelőtt a csillaghegyi szövőgyárban kezd­ték meg. A sportolásra alkalmas vitor­lavászon minőségét szigorú nem­zetközi szabványelőírások ha­tározzák meg. Csillaghegyen ki­került e követelményeknek meg­felelő minőségű vásznat előállít tani, s a tabi kempingcikkgyár­ban a napokban kezdték meg az első széllovasvitorlák kon­fekcionálását: A műanyag csó­naktalp előállítására — koope­rációs partnerként — a győri Műanyagipari Szövetkezet. vál­lalkozott; Az idei szezonban a Triál megrendelésére 200 szél­lovas vitorlást készítenek. A jövő nyár elején több mint 5 ezer kerül a hazai üzletekbe. (MTI) Vitorla, csónaktalp széllovasoknak W.%%!.V.V.NNV.V.V.NVANNV.VAVAV.NV^ÄV.V.W.V.V.W.WÄV.W.W.V.V.V.WÄWA Modulos színes tv-t gyárt a Videoton A THÉNTŐL MOSZKVÁIG __________________________ 4. Csúcs az ötkarikás versenyek történetében 9 Nurmi, a „futógép". 9 Az 1928-as kardvívás mezőnye. Balról az első Terstyánszky. AZ OLIMPIAI JÁTÉKOK fel­újítását eldöntő tanácskozás har­mincéves évfordulójára, 1924-re ismét a francia főváros kapta a rendezés jogát. A második, Párizsban sorra ke­rült olimpia, a műsoron lévő sportágak kivételével minden te­kintetben csúcsot jelentett az öt­karikás versenyek történetében. Párizsban azonban már csak ti­zenhét sportágban rendeztek ver­senyeket. Egyrészt, mert lassan kialakult az olimpiák állandó mű­sora, másrészt pedig a téli sport­ágak önállósítási akciója sikerfel járt, s így az Antwerpenben még műsoron lévő műkorcsolya és jég- ■ korong legjobbjai már nem vetél­kedtek a nyári olimpián. A jeges sportok önálló olimpiai versenyé­nek gondolata még 1911-ben, a NOB Budapesten tantott ülésén merült fel. Előbb azonban köz­bejött a háború, majd a skandi­náv országok váratlan ellenállá­sa késleltette a megvalósítást. A norvégok és a svédek saját, már akkoriban nagy .múlttal rendelke­ző hagyományos versenyeiket fél­tették. Így a téli olimpia kiírását szorgalmazó francia, svájoi és ka­nadai sportvezetők csak azt tud­ták elérni, hogy 1924 elején Nem­zetközi Téli Sporthét elnevezéssel versenyeket rendezhettek Chamo- nix-ban. A tizenhét ország — köz­tük a magyarok — részvétele, a siker.es viadal azután megadásra késztette a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, és egy évvel később, az 1925-ben Prágában tartott kongresszuson utólag téli olimpia­ként ismerték el a versenyeket. PÁRIZS ELSŐ REKORDJÁT a részvétel jelenítette, hiszen már 44 ország (Antwerpenben 29). több, mint háromezer versenyzőjét küldte el. Az akkor csodálatosnak ítélt, napjainkban korszerűsítve használt Colombes-i stadion gyors salakján hat új atlétikai világcsú­csot és tizenöit olimpiai rekordot, illetve beállítást jegyeztek fel. A Tourelles-i uszodában rendezett versenyek mérlege két világ- és tíz olimpiai csúcs. S végül az utol­só rekord, amelyről egyébként a versenyzők bizonyára szíves-örö­mest lemondtak volna, a hőség volt A' trópusi, fülledt levegőben olykor 45 fokot mutattak a hő­mérők. Paavo Nurmi, a versenyek ak­koriban huszonhét éves hőse azon­ban még a kánikulától sem hagy­ta zavartatni magát. Az 500 mé­teres futókörben előbb alig egy óra leforgás alatt két távon (1500 és 5000 méteren) olimpiai rekord­dal előzte meg vetélytársait, majd a mezei futásban is győztesként szakította át a célszalagot. A ful- lasztó hőségben pedig a 38 induló közül csak huszonhárom érkezett a célba, de az órával a kezében futó Nurmi egyszerűen legyőzhe­tetlen és utolérhetetlen volt. A finn atlétika fénykorát élte. A kiváló futó mellett Vilié Ritola a 10 000 méteres síkfutásban és a 3000 méteres akadályfutásiban, a harmadik X-en túl járó Aliin Stenrros maratoni futásban győ­zött. Jönni Myyrä immár máso­dik aranyérmével alapozta meg a finn gerelyhajítás mai napig tartó hegemóniáját. Az utolsó alkalom­mal megrendezett ötpróbát pedig Eero Lehtonen nyerte. Az ötpró­ba egyébként az olimpia egyik emlékezetes nagy versenye ma­rad. A közelmúltban elhunyt Som­fai Elemér kiválóan küzdött, de a 200 méteres síkfutásban elért időeredményét tévesen ' hirdették ki, és ezzel a már megnyert arany­éremtől esett el, akárcsak a tá­volugró Róbert Le-Gendre. Az amerikai ötpróbázó a finn és a magyar atléta mögött a harmadik helyre szorult, de közben távol­ugrásban — az ugyancsak ameri­kai Hubbardnál, a távolugrás iga­zi aranyérmesénél kerek harminc centiméterrel többet (776,5) telje­sítve — fantasztikus világcsúcsot állított fel. Ezzel a világcsúccsal ■vigasztalódott, hiszen a távolugi rásra elfelejtették nevezni. Még szerencse, hogy az aranyérem a családban, az amerikai atléták családjában maradt... AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK versenyzőinek fölénye mind job­ban kidomborodott. A tengeren túliak kilenc sportágban nyertek aranyérmet. Köztük két ökölvívó, a légsúlyú La Barba és a pehely­súlyú Field profiként folytatta pályafutását, s egyikük sem állt meg a hivatásos világbajnoki cí­mig. Johnny Weissmüller, a száz­méteres gyorsúszás egyperces álomhatárát elsőként áttörő csoda­úszó Piedig a világsikert aratott Tarzan-filmek későbbi címszerep­lőjeként váltotta nem éppen apró­pénzre az olimpián szerzett hír­nevét; népszerűségét. A nemzetek nem hivatalos pontversenyében akkoriban csak az aranyérmeket számolták, s.az Egyesült Államok versenyzői (45) több első helyezést szereztek, mint az utánuk követ­kező három nemzet legjobbjai — Finnország (14), Franciaország (13) és Nagy-Britannia (10) — együtt­véve. Nekünk magyaroknak csak •két első helyezés jutott. Az egyi­ket Posta Sándor, a. kiváló kard­vívó nyerte, a csapat kudarcát akarván feledtetni, ahol 5:2-es ve­zetés után vesztettek az olaszok ellen, a másik Halasy Gyula dr. nevéhez fűződik. A kiváló sport­lövő a felszabadulás utáni idő­szakban kapitányként is sikerrel működött. Tulajdonképpen arany­éremmel ér fel az első olimpiai bajnok, Hajós Alfréd visszatérése. Athén bajnoka úgynevezett esz­ményi stadion tervével pályázott a művészeti versenyeken. Tervét legjobbnak ítélték, de az első díjat visszatartva, csak ezüstéremmel jutalmazták. De ezzel is bizonyí­totta az ép tesitben ép lélek görög életbölcselet igazát, miszerint a sportemberek az élet különféle területein is különleges helytál­lásra képesek!... A KÖVETKEZŐ, IX. Nyári Olimpia viszont már a sport vi­lágméretű elterjedését, az olimpiai gondolat erősödését bizonyította. Az elnökségről leköszönt Oouber- tin betegsége miatt nem lehetett jelen, de személyes üzenetét negyvennyolc ország, több mint háromezer versenyzője hallgatta az amszterdami olimpiai stadion­ban. Az egyik nagy eseménynek a háborúban vesztes Németország nagyszerűen felkészült verseny­zőinek visszatérése bizonyult. A másikat pedig a nők további egyenjogúsítása jelentette, hiszen már az atlétikában is ott lehetnek a rajtnál. A sport elterjedésével, fejlődésével szélesedett a versen­gés, új nemzetek versenyzői kér­tek szót a nemes vetélkedésben. Így .argentin ökölvívók, chilei és algériai-francia maratoni futók, egyiptomi birkózók álltak a győ­zelmi emelvényen. Japán sportja úszásban és atlétikában jelentke­zett. Csökkent viszont az ameri­kaiak fölénye, egyedül Barbuti győzött a 400 m-es síkfutásban. A MAGYAROKRA felfigyelt a sportvilág A kardvívók duplázá­sa; a csapat és Terstyánszky Jenő sikere nem számított meglepetés­nek, de az ökölvívó Kocsis Antal, a kis vasutas, és a Párizsban még „csak” ezüstérmes birkózó, Ke­resztes Lajos, a kétszeres olim­piai bajnok Kozma István felfe­dezője és edzője is legjobbnak bi­zonyult. S aranyéremmel jutal­mazták a bírálók dr. Mező Ferenc munkáját. Az „Olimpiai játékok története” című művét is. Vad Dezső (Következik: A horogkereszt árnyékában)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents