Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981). július 3. TUDOMÁNY - TECHNIKA Arccal az atomenergia felé Néhány anyag atommagját, ha nagy sebességű részecskékkel — például neutronokkal — bom­bázzák, két csaknem azonos tö­megű részre hasad szét. A fo­lyamat során óriási energia szabadul fel, s minden atommag hasadásából két-három neutron is keletkezik, amelyek újabb magokat hasítanak szét. Végül is egy lavinaszerű, önfenntartó ha­sadási folyamat alakul ki. A ha­sadás bekövetkezésének való­színűsége függ a neutron ener­giájától (sebességétől), de való­jában csak akkor-indul meg a láncreakció, ha az ún. hasznos — hasadást előidéző neutro­nok száma nagyobb, mint a kez­detben jelenlévőké. A hasadás folyamatának kézben tartását az tszi lehetővé, hogy a reaktortér­be neutronelnyelő anyagból ké­szült szabályozó rudakat süly- lyesztve vagy belőle kiemelve csökkenthetik, illetve növelhetik a hasznos neutronok számát. Említettük, hogy a maghasadás bekövetkezésének valószínűsége függ a neutron sebességétől; e • A termikus reaktorok családjá­hoz tartozó ugyancsak természetes vízzel hűtött, de grafittal moderált reaktortípus szerelési munkáit lát­hatjuk. tekintetben kedvező, ha a ne­utron sebessége körülbelül ak­kora, mint a hőmozgást végző -molekuláé, vagyis néhány ezer méter másodpercenként. Igen am. de a maghasadáskor kelet­kező neutronok sebessége , má­sodpercenként százezer kilomé­ter nagyságrendű. A neutrono­kat tehát lassítani kell, olyan anyaggal ütköztetni, amely vi­szonylag kevés neutront nyel el. tehát amelynek felületéről többségük visszapattan. Lassító anyagként, más néven moderá­torként a viszonylag kis atom- súlyú vizet, a nehézvizet és a grafitot használják. A lassított neutronokkal működő reaktoro­kat termikus reaktoroknak ne­vezik. A Paksi Atomerőmű re-, aktorai vízzel hűtött és mode­rált típusú (úgynevezett köny- nyüvizes) reaktorok lesznek. Folytatódik a kutatás „A déli-sarki komplex nem­zetközi kutatótevékenység ki­tűnő példája a különböző orszá­gok hatékony tudományos együttműködésének" — jelen­tette ki A. Tresnyikov profesz- szor. az Arktikai és Antarkti­ka! Kutatóintézet igazgatója, közismert sarkkutató egy ünnepi ülésen. Beszédében hangsúlyoz­ta. hogy a Szovjetunió a „fehér kontinensen” végzett tudomá­nyos tevékenysége folyamatos bővítésével nem követ sem po­litikai, sem gazdasági célokat. A Szovjetunió szigorúan betart­ja az Antarktiszra vonatkozó nemzetközi egyezmény vala­mennyi pontját, publikálja a tudományos expedíciók ered­ményeit, széles körű lehetősége­ket biztosít állomásain a külföl­di szakemberek munkájához, il­letve átteleléséhéz. Az elmúlt két évtized folya­mán a szovjet tudósok igen sok területen végeztek vizsgálatokat az Antarktiszon — a jég alatt fekvő rétegektől a magas légkö­ri rétegekig és a kozmikus su­gárzásig. Hét _ állandó t szovjet állt más és obszervatórium mű­ködik ma a kontinensén.' A tu­dósok a legmodernebb műsze­rekkel és berendezésekkel dol­goznák: alkalmazzák a rakétás légköri szondázást, a jégsapka alsó rétegeit is elérő fúrógépe­ket. lokációs berendezéseket és számítógépeket. Gyökeresen megváltoztak e húsz év alatt a sarkköri kuta­tók életkörülményei is. A fahá­zikókat kétemeletes, összkom­fortos, hőszigetelt épületek vál­tották fel. Szokatlan méretű szerelvények A kőolaj- és gáztávvezeték út­ját meghatározott távolságokban állomások szakítják meg. Ezek­ben találhatók a nyomásfokozó kompresszorok, de itt vonják össze a különféle szerelvényeket és műszereket is. Ez utóbbiak közül legfontosabbak a távveze­ték üzemvitelének elengedhetet­len kellékei, az elzáró berende­zések. A velük szemben támasz­tott legfőbb követelmény az, hogy a' távvezeték keresztmet­szetét — ha nyitva vannak —, ne szűkítsék le, zárt állapotban pedig az igen nagy nyomású olajnak, vagy gáznak is biztosan útját állják. .E berendezések, az úgynevezett tolózárak: gömbcsa­pok. Elképzelhető, hogy például 1420 mm-es csőátmérő esetén — amikor a gömbcsapok nyílásá­nak is ugyanennyinek kell len­nie — milyen óriási méretű és súlyú egy-egy ilyen szerelvény. Ennek megfelelően a gyártásuk sem kis gondot jelent: a gömb­felületeket pontosan kell elké­szíteni, és olyan simára köszö­rülni, hogy a gömb több tíz­ezer zárás-nyitás után is biz­tosan zárjon. A távvezetékek csőátmérőjének növelésével — ami egymagában is komoly szi­lárdsági problémákat vet fel — tehát arra is gondolni kell, hogy el lehet-e készíteni a hozzájuk tartozó szerelvényeket. Többek közt ez is akadályozza a 2500 mm átmérőjű gázvezetékek na­gyobb mértékű elterjedését, ami pedig — az 1420 mm-es veze­tékátmérőt alapul véve — 4,2- szeresére növelné a távvezeték átbocsátó képességét. • A cseh­szlovákiai Sigma Gépgyár egyik dolgo­zója éppen egy ilyen cső­távvezetéki szerelvény el­készítésének lát neki, daruval emelvén rá a horizontál- esztergára a nyers fém- tömböt. E sze­relvény egy 800 mm át­mérőjű táv­vezeték szá­mára készül; ebből is kö­vetkeztethe­tünk arra, hogy milyen tömeggel kell számolni egy 1420 vagy 2500 mm átmérőjű csővezeték sze­relvényeinek a legyártásakor. j m A növényvédelem eredményei Köztudott, hogy az előállításukkor ener­giaigényes ipari és mezőgazdasági termelési eszközök, kémiai és más alapanyagok ára az elmúlt időszakban emelkedett, így a nö­vényvédő szereké is. Az év elején ez bizo­nyos tanácstalanságot okozott a termesztőknél, de minden­képpen szemléletváltozást kívánt a tervező szakemberektől is. A növénytermesztéskor felhasznált anyagok között a költ­ség mintegy felét a gyomirtó és növényvédő szerek adják. Nem vitás, hogy ésszerű takarékossággal csökkenthető a vég­termék önköltsége, ugyanakkor az értelmetlen takarékosko­dás könnyen a termés csökkenését okozhatja. A megyében a hatóanyag-felhasználás évek óta a tízezer tonna körül van. Ez tavaly 528 millió forintot tett ki, az idén — amennyiben nem lesz további ármozgás — 600 millió fo­rintba kerül a termelőknek. A Bács-Kiskun megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Ál­lomás igazgatójával, Balogh Bélával beszélgettünk a tassi központjukban a növényvédelem első félévi eredményeiről. és gondjai — A növényvédőszer-kínálat csökkenése ellenére elegendő fajta és mennyiségű kemikália áll a kis- és nagygazdaságok rendelkezésére — mondta az igazgató. — Nézzük először a megyei nagyüzemek gépparkját, hány növényvédő gépük van? — Április végi felméréseink szerint az 1474 földi gépen túl. hét helikopter és öt merevszár- n.vú repülőgép segíti a termesz­tők munkáját. Tavaly körülbe­lül ugyanezzel a gépparkkal csaknem 1 millió 200 ezer hek­táron védekeztek. Nem is a gépek számával van a baj, hanem az állapotuk­kal — szerencsére nem minde­nütt —, csurogva, csöpögve, hol szórnak, hol nem. — A növényvédelem szigorú szabályokhoz kötött ' veszélyes tevékenység. Milyen az üzemek­ben a technológiai fegyelem? — A munkaszervezés, a végre­hajtás és az ellenőrzés egységét jellemzi, hogy a nagyobb üze­mekben a növényvédelem fő­ágazat. vagy ágazat. Sajnos olyan gazdaság is akad. ahol a szomszédból átjön a növényvé-- öős és kiszórja a gyomirtót. En­nek ellenére javult a fegyelem, mert évek óta nem volt halálos nagyüzemi baleset. Viszont az egy­re bátrabb egyéni felhasználók közül minden évben szed két- három áldozatot a — nem győz­zük hangsúlyozni — veszélyes növényvédő szer. — Az elmondottakból úgy tű­nik, hogy kevés a szakember. — Statisztikailag nem állunk rosszul. A megye 149 nagyüze­mére százötvenöt irányító nö- vényvédős jut. A gyakorlat azon­ban mást mutat. Néhol tízen is vannak, máshol senki. A szak- szövetkezetek 3 százalékában van jelenleg főállású szakember. Mindenütt találnak azonban megoldást, mert különben nem kapnának vegyszert az AGRO- KER-től. Hiányzik azonban a szakem­berképzésből egy fok. Techni­kusi vagy üzemmérnöki képzett­ségű ember kellene. A növényvédő mérnökök kép­zési ideje igen hosszú: érettségi után három év az üzemmérnöki diploma megszerzéséig, ezt kö­9 Balogh Béla. vetően négy, illetve négy és fél év az egyetemen, majd a szak­üzemmérnöki vizsgáig újabb három év. összesen tíz évig ta­nulnak. Ezt a jelenlegi képzési formát gyakorlatilag el is vethet­jük. Marad a technikus. A közel­múltban hat iskolában kezdték meg képzésüket. Számomra ért­hetetlen. hogy miért maradt ki Bács-Kiskun, az ország egyilk legnagyobb mezőgazdasági tevé­kenységet folytató megyéje e szak beindításából. Tudom, hogy jelentős anyagi áldozattal jár az iskolák felszerelése, de >azt is tudom, hogy a középkáderek hi­ánya milyen kárt jelent a nép­gazdaságnak, és a kettő messze- 'menően nincs arányban. Szakmunkás van bőven, több is mint kellene: a megyébe öt- ezer-kilencvennégy dolgozónak van papírja, ami feljogosítja er­re a munkára. Ebben a szak­mában igen nagy a mozgás. Sok helyen nem becsülik meg anya­gilag a veszélyes munkát vég­zőket. ezért odébbállnak, vagy mást csinálnak. — Ismerve a gazdaságok pénz­ügyi és vegyszerbeszerzési le­hetőségeit), a növényvédelemnél hogyan tudjqk a költségeket visszaszorítani az ésszerűség ha­tárain belül? — Meg kell oldani a teljes szakember-ellátottságot. Célsze­rű úgy' kialakítani az üzemi nö- vényvédős gárdát,. hogy legyen szakmunkás, technikus és szak­mérnök. Erre a termesztési rend­szerek mutatják a jó példát. A hatékony vegyszerfelhasz­nálásról egy példát: a kukorica kiváló gyomirtó szere az Eradi- eane, de csak akkor eredményes, ha az előírásoknak megfelelően használják és a megfelelő idő­ben és módon a talajba tárcsáz­zák. Ez pedig már nem a nö- vényvédős feladata. Számtalan­szor hangoztattuk már, hogy az agrotechnikai melléfogások kija­vításának igen költséges módja az agrokémiai — fejezte be a beszélgetést Balogh Béla. A Kecskemét-szikrai Állami Cazdaságban végeztek kísérle­teket az előrejelzésen alapuló módszer nagyüzemi alkalmazási lehetőségeiről. Az adatok bir­tokában leszögezhető, hogy a növényvédelmi részmunkák ösz- liangjának megteremtésével és a termesztési ágazatok összefogá­sával egyes kultúráknál mint­egy harmadával csökkenthető a vt gy szerki juttatás. A megye 22 ezer 700 hektáros szőlőterületén ha ezt a módszert bevezetnék, évente csaknem 14,4 millió forint értékű ~ vegyszert takaríthatnának meg. Czauner Péter A z a több mint háromszázezer, fogyasztó, aki á megye jókora — széliében Bócsa-Soltvad- kerttől a Duna vonaláig, hosszában. Érsek-, csanádtól Tass-Szalkszentmártonig terjedő — ré­szén naponta megtalálja az üzletben a friss tejet, tejterméket, nemigen gondol az üzemre, amely az árut útjára bocsátotta. Aki viszont a Közép­magyarországi Tejipari Vállalat kalocsai üzeme mellett elhalad, aligha feltételezi, hogy az öreg, ütött-kopott falak között dolgozók, pár százezer ember mindennani tejellátásáról gondoskodnak. Méghozzá — és ez dicséretükre legyen mondva — nem is akárhogyan. Ne vágjunk azonban a lényeg elébe. Az üzem udvarába betérve, a zsúfoltság lát­tán, a gombostűhasonlat jut eszembe. Merthogy a szinte egymást súroló teher- és tartályautók, áruszállításra szolgáló műanyag rekeszek, kan­nák, miegymás között az a bizonyos elejtett gom­bostű is nehezen találna a földre. Egyébként min­den a munka ritmusát közvetíti. Az öreg, seb­zett üzemépületből ki­szűrődő zaj, a zsúfolt­ságból itt-ott előbukka­nó, térülő-forduló, a dolgukat ellátó emberek. Az udvar egyik szögletében az ugyancsak nagy időt megért kis üzemviteli épületből fehér köpe­nyes nő és egy munkaruhás férfi lép elő. Tőlük tudakolom, merre találom az üzemvezetőt. A fiatal nő határozott mozdulattal kézfo­gásra nyújtja a kezét: — Én vagyok az, kérem, Gon- da Ágnes... — s máris az irodá­jába tessékel. Ámi odabent rögtön feltűnik; a falon a munkaverseny múlt évi győztes üzemének kijáró zászló, s az ablak' mélyedésében díszelgő serleg. Az üzem lehangoló látvá­nyára utalva, nem is állhatom el­ismerő-megjegyzés nélkül: — A „trófeák” tanúsága szerint, nehéz körülmények között is lehet sikeres a munka. Vajon mekkora mezőnyben vívták ki az elsőséget? — A Közép-magyarországi Tej­ipari .Vállalat tizenkét üzeme kö­zül tavaly a miénket találták rá méltónak. Az értékelés szerint a gazdálkodás elég jól mént, minő­ségi kifogás alig-alig érte a tő­lünk kikerülő tejet, túrót. Az ár­bevételi tervét túlteljesítette az üzem; a túrónál ez egyben terme­lési felfutást is jelentett. Ügyel­tünk rá, hogy a kocsi, ha indul, ne menjen félig rakottan, legyen jól kihasználva. Az sem volt mel­lékes szempont, hogy balesetmen­tesen dolgoztunk. Tejüzemben ér­tékelési alap a tej minősége. Mert a jó osztályzat eléréséhez külön­böző feltételeknek kel-1 megfelel­ni. Ilyen az érzékszervi követel­- mény. a szabványelőírás betartá­sa, tehát a kellő zsír- és zsírmen­tes szárazanyag béltartalom. Ugyanilyen lényeges a pontos és Öreg falak között, versenyképesen • Az emelel megerősítése van soron. hibátlan csomagolás, hogy a ta- sakból ne szivárogjon a tej, a sza­vatosságiidő-jelölés legyen jól lát­ható. Mindezekért elértük vállala­ti szinten a legmagasabb pontszá­mot. — Csaknem fél évi munka ta­pasztalatainak birtokában milyen­nek ítéli vezetője a kalocsai üzem esélyeit az idei munka értékelése­kor? — Esélyeink? Az első félévi fel­vásárlás máris nagyobb a terve­zettnél. Ez nem mindig jó. A napi 83 ezer liter fogyasztói tej feldol­gozásán, • csomagolásán felüli mennyiséget a pécsi, vagy más társüzemnek szállítjuk, ahol tej­porrá dolgozzák fel. A minőségi mutatók jók, a kereskedelem nem kifogásol. Az értékesítés pedig? Ha a múlt év májusát veszem ala­pul, az akkori tejmennyiségnek 90—98 százaléka fogyott el az idén. Kellene a meleg, olyankor meg­növekszik a tejfogyasztás... — taglalja Gonda Ágnes, majd hoz­záteszi : — A legfontosabb szerintem mégiscsak, mivel ez a dolgunk, hogy a ránk háruló feladatokat a mostoha körülmények között is becsületesen ellássuk. És ezt tesz- szük, ahányan csak vagyunk. Az összlétszámúnk egyébként százti­zenkettő. Rokonszenves nekem az alig harmincéves üzemvezetőnő, aki négy évvel ezelőtt a kecskeméti üzem neveltjeként került a kalo­csai üzem élére. Tetszik a .komoly­sága, a határozottsága. Bár nem lelkendezik, minden szava mögött a szakma ismeretét és szeretet ér­zem. Aztán megkérdezem: nem 9 Naponta 26 mázsa túró hagyja el a kalocsai üze­met. Minősége felveszi a ver­senyt a leg­korszerűbb üzemben elő­állítottal. Pedig Nagy Zoltánná, vagy éppen Horváth Gyuláné a megmondói: hagyományos technológiával, kézi gyártással készül. (Straszer A. felvételei) volt nehéz elfogadtatnia magát az üzem dolgozóival? — Olyan körülmények között csöppentem ide 1976-ban, hogy önmagam elfogadtatásáról nem­igen volt idő gondolkodni. Az új tejüzemet Kalocsán már a negye­dik, ötéves terv előirányozta, de nem volt pénz. Ma sincs. Maradt hát a toldozás-foldozás. Amikor ide kerültem, az üzem földszintjé­nek statikai megerősítése kezdő­dött. Így folytatódik apródonként az öreg üzem javítása, és ameny- , nyíre lehet, a termelés korszerű­sítése. A lépcsőházat például he­tenként meszeljük; majdhogynem szélmalomharc a salétrommal... A házat 1908-ban az érsek építtet­te, rokkantak foglalkoztatására kefeüzemként szolgált, mígnem 1938-ban a Magyarországi Tej­gazdák Szövetségének tulajdoná­ba került. Bizony, elnyűttén örök­lődött ránk... Mivel Gonda Ágnes elkanyaro­dott az eredeti kérdéstől, ismét az üzemvezetői közérzetéről valla­tom. Ö pedig: — Annak idején nemcsak ne­kem, az itt dolgozóknak is rend­hagyó volt: fiatal lány az üzem élén. Különösebb gondot, fenn­akadást azért nem jelentett. Szó­vá tenni való akad? Természetes, hogy megmondom, hiszen, hogy rendnek lenni kell, azt mindenki tudja, megérti. Mint ahogyan ne­kem is okulásomra szolgál az őszinte vélemény. És szerencsém­re, ebben sincs hiány. Perny Irén

Next

/
Thumbnails
Contents