Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-27 / 175. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. július 27. VAN ELEGENDŐ KOMBÁJN ÉS ERŐGÉP Az alkatrészhiány még mindig gondot okoz A kalászosok betakarításának sikerét számottevően befolyásol­ja a gép- és alkatrészellátás. A megyei AGROKER Vállalat va­sárnap is ügyeletet tart, hogy a' vásárlók, a mezőigazdasági nagy­üzemek szükség esetén beszerez­zék az elromlott berendezések he­lyett az újakat. Berki Endrétől, a vállalat kereskedelmi igazgató- helyettesétől arról érdeklődtünk, hogy milyen készletekkel rendel­keznek, vannak-e gondjaik? — A mezőgazdasági nagyü­zemek jól felkészültek a nagy mun­kára. Igyekeztek időben besze­rezni a szükséges gépeket, alkat­részeket. Eddig harminchárom kü­lönböző gyártmányú — szovjet, NDK és lengyel — kombájnt ad­tunk el. Az SZIK 5-ös arató-csép­lő gépeknél százezer forintos ár- kedvezményt nyújtunk július ele­jétől. Eddig hatot vásároltak az üzemek. Még van belőle. Az idén a kedvezőtlen időjárás miatt elhúzódik a betakarítás. A vállalat nagy teljesítményű, NDK gyártmányú E—516-os arató­cséplőket vár: 20—25 darabot. Ezekből a betakarítás közben is vásárolhatnak, a gépek rövidesen megérkeznek. Az egyéb kiegészítő berende­zésekről szólva, a következőket mondta a vállalat kereskedelmi igazgatója. — Figyelemre méltó, hogy a gazdaságok az idén jobban meg­becsülik a szalmát, mint a beta­karítás melléktermékét. A tava­lyinál több, kisebb-nagyobb tel­jesítményű bálázógépet vásárol­tak. Hasonlóképpen a szállító­járművekből is több fogyott. Két­százötven traktort és mintegy kétszáz pótkocsit adtunk el. Az igényeket továbbra is ki tudjuk elégíteni. Az alkatrészellátással kapcso­latban azonban nem ennyire jó az általános kép. Ez nehezíti az AGROKER helyzetét is, hiszen gyakran kell azt mondani a ve­vőnek, hogy nem tudják kielégí­teni az igényeit. — A hiányokat és a keresletet jelezzük a Mezőgazdasági Gép­alkatrész-kereskedelmi Vállalat­nak, amely közvetlenül a mező­igazdasági nagyüzemeknek szál­lítja a kért alkatrészt. Valami ja­vulás tapasztalható, az igények nagyobb részét ki tudják elégíte­ni. Az idén viszont komplett kombájnmotorokat is tudnak ad­ni. Elegendő készlettel rendel­keznek fóliából, ponyvából, zsá­kokból. • Komplett kombájn- motorokat is tudunk adni — mondja Mucsi István, az alkatrész­telep vezetője. (Straszer András felvételei) • Nagy a forgalom az alkatrészraktár előtt. Berki Endre végezetül elmond- hogy az aratás utáni munkákat vetésekhez, ta, hogy a vállalat vezetése min- is segítse, például gondoskodtak alá. dent megtesz annak érdekében, elegendő műtrágyáról, a másod­ARATÁS ÉS SZALMAGYÜJTÉS ÉRTÉKES MELLÉKTERMÉKEK Hulladék helyett—takarmány Á mezőgazdasági üzemek több­sége az aratást befejező műve­letekre csoportosítja erejét. A városföldi Dózsa Tsz-ben az őszi árpát tíz napja betakarítot­ták, a búzának pedig 35 száza­lékát aratták le és helyezték szá­rítás után a magtárba. Ezzel szemben valamennyi árpa és búza­szalmát összegyűjtötték, bálázták, kazlazták. A nagyüzemi és ház­táji „szükségleten felüli mennyi­ségre már vevőt is talált a város­földi szövetkezet, amely a TSZKER megyei irodájának köz­vetítésével értesíti a napjainkban igen kelendő szalmát. Felhasználja a városföldi szö­vetkezet az árpa és búzaszalmát takarmánykészitésre, pellett- gyártásra, s igen tekintélyes az a mennyiség, amelyre az állatte­nyésztő telepeken van szükség. Még a húshasznú szarvasmarha­tartásnál is kelendő a bálázott szalma. A szövetkezet gazdái, a legelő arra alkalmas felén bá­lázott szalmából építettek széljá­rás ellen védő falat a szabadon tartott állatoknak. Miközben a szalma apránként felhasználódik, a szélárnyékban tanyázó jógá- gok alatt, azok szerves hulladé­kával együtt a talajerő pótlására alkalmas trágyává . érik. Csak el kell szállítani, és a szántóföldön aláforgatni. Jó kukorica terem benne a következő esztendőben. A városföldi közös gazdaságban ezt a módszert elég régen alkal­mazzák, itt. nem volt divatban a szalmaégetés. A jánoshalmi Petőfi Tsz-ben hat kombájnos kettős műszakban dolgozik. Amíg az eső meg nem zavarta a munkájukat, naponta 80 hektárral gyarapodott a leara­tott terület, és a kenyérgabonának 35 százalékát gyűjtötték össze. Ebben a gazdaságban is a kom­bájnok után közvetlenül halad a bálázó és szállító gép, amely a felhasználó, rakodóhelyre továb­bítja a mellékterméket. A Petőfi Tsz-ben is mindig meg­becsülték a pelyvát, a töreket, a szalmát, a kalászos gabona mel­léktermékét. Fennállása óta! je­lentős állattartó gazdaság a szö­vetkezet, a háztáji jószág nevelői is igényt tartanak az alomra. Amióta olyan nehezen lehet be­szerezni a faforgácsot, a Petőfi Tsz az üzemi baromfitelepen is szalmával almoz. Erre alkalmas gépet vásárolt, hogy azt^kellően felapríthassa, majd a Vágásra' érett baromfi elszállítása után visszamaradt 1 hulladékot a ne­velőházakból eltávolíthassa. Ez A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Tiszteld atyádat... valamint az ősziek Kereskedő Sándor • A hartai Erdei Ferenc Tsz-ben az elmúlt hét elején kezdték a búza aratását. A terményt a szárítóüzembe szállítják. (Pásztor Zoltán felvétele) is kitűnő szervestrágya, amely közvetlenül felhasználható, nem a műtrágya helyett, hímem annak kiegészítésére, sőt a hatásfokának a növelésére. A Duna—Tisza közének leg­nagyobb paprika és zöldségféle termesztő községében, Dusnokon, legfeljebb télen a kemencében égettek szalmát. A Munkás-Pa­raszt Tsz-nek az évente több mint 1100 hektáron paprikát, zöldbor­sót, petrezselymet, káposztát, pa­radicsomot, fűszernövényt termő földjének kéllő táperőbén- tartá­sához kevés lenne a műtrágya. A közös gazdaság évente rendsze­resen 550—650 hektár szántót is­tállótrágyáz, erre pedig nagy ’tömegű szervesanyagra van szük­sége. A kalászosgabona-földről le­hordott szalmát most is almozás- ra gyűjti össze a dusnoki szövetke­zet. Kisebb részét a zöldborsó hü­vely és szármaradvány silózáskor használta föl. A fehérjében gaz­dag kertészeti melléktermék szal­mával keverve kitűnő tömegta­karmány a szarvasmarhának. A városföldi, a jánoshalmi, a dus­noki, valamint a hartai szövetke­zet, amely szintén megbecsüli a gabonatermesztés mellékterméke­it, költséget és termőterületet ta­karít meg minden esztendőben más fontosabb ágazat számára. , Kiss Antal Ne gondolja áz olvasó, hogy mostani írásunk bibliai foganta- tású. Hiszen a címben idézett parancsolat sokkal régebbi kele­tű mint az egész hitvilág, s úgy­szólván egyidős az emberiséggel, éppen úgy, mint a többi hasonló törvény, amely az alapvető er­kölcsi normákat határozza meg. Éppen ezért elmondhatjuk azt is, hogy ismeretük és tiszteletben tartásuk sok évezredes követel­mény. A szülők, gyermeküket ne­velve, elsősorban ezeket a pa­rancsolatokat súlykolják az apró­ságokba magyarázatokkal és sze­mélyes példamutatással egyaránt. Nincs, vagy nagyon kevés az olyan szülő, aki a lopást, a tisz­teletlenséget tartaná legfőbb ne­velési törekvésének. Kétségtelen, hogy nem a tisz­teletlenségre , nevelték szülei VFiesz János' (Bácsborsód, Attila utca 34.) huszonegy éves fiatal­embert sem, de egyben az is két­ségtelen, hogy bizonyos nevelési mulasztások mindenképpen a szü­lők rovására írhatók. Csakhogy nem minden szülő képes a ne­velésben többet nyújtani az ala­poknál, mint ahogyan sokan csu­pán a matematika alapművele­teit ismerik. Márpedig a nevelés sokkalta bonyolultabb tudomány, mint akár a felsőbb matematika. Nem lehet tehát egyértelműen el­marasztalni Wiesz János szüleit azért, mert fiuk — éppen az édesapa sérelmére — meglehető­sen súlyos bűncselekményt kö­vetett el.' Wiesz Jánost a szülei nevelték. Édesapja üzemi dolgozó, édesany­ja háztartásbeli. A fiú tizenöt­éves korában — ekkor végezte el a hat általánoát — kimaradt az iskolából, és másfél évig egy bajai üzemben dolgozott, aztán alkalmi munkákat vállalt. Köz­ben természetesen szülei eltartá­sában élt. A szülők azt szerették volna, ha a fiú legalább a nyolc csztályt elvégzi. Rendszeresen is­kolába küldték, de elcsavargott, tanulni nem szeretett, s később rájöttek, hogy dolgozni sem sze­ret. Húszéves korában lopásért négyhónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Kiszabadulása után alig másfél év múlva már 1 közveszélyes munkakerülésért folytattak ellene eljárást, s ötven- napi elzárással próbálták jobb belátásra bírni. Sikertelenül. A fiatalember április 16-án délután öt órától este tízig a he­lyi presszóban tartózkodott, és nagy mennyiségű szeszes italt fo­gyasztott. Megivott például négy üveg sört, kétszer fél deci konya­kot, és három nagyfröccsöt. Éne­kelve tántorgott hazafelé az éj­szakában. Szülei már lefeküdtek, de még nem aludtak el. Hallot­ták tehát, amint a fiú benyit az előszobába, ahol aludni szokott. Most azonban — noha későre járt az idő — minden ok nélkül be­lépett szülei - szobájába, felgyúj­totta a villanyt, és közölte, hogy megjött. Édesanyja azt válaszol­ta, rendben van, feküdjön le. Az ittas - fiú azonban kijelen­tette, hogy itt ma éjszaka senki nem fog aludni. Az anya tovább kérlelte, de Wiesz János dühön­geni kezdett, letépte magáról az inget, hadonászott a csillár felé, le akarta ütni. Szájában az égő cigarettával az édesapja fölé ha­jolt — aki szintén nem aludt — és. megfenyegette, nehogy föl­emelje a kezét, mert „lecsapja”. Erre a fenyegetésre az édesanya egy pofont adott a dühöngő fiá­nak, s úgy látszik, éz hatott: a fiatalember megfordult és ki­ment a lakásból. Az ilyen szülői pofonokat a je­lek szerint nem ártott volna ko­rábban is többször alkalmazni. A fiú láthatóan azonnal kijózano­dott, ha csupán egy pillanatra is észhez tért, és megváltozott a vi­selkedése. Ha . az ilyen „jól elhe­lyezett” tettleges intelem nem marad el akkor, amikor pedig bizonyára megérdemelte volna a fiú, akkor most nem kellene bí­rósági tudósításban foglalkoznunk Wiesz Jánossal. Ez persze csupán utólagos okoskodás, de talán re­ményünk lehet, hogy más csalá­doknál, nétán hasonló ‘szituáció­ban még eredménnyel alkalmaz­ható. Wiesz János azonban valóban csak egy pillanatra tért észhez az 'anyai pofontól. Mert amikor kiment a lakásból az udvari fé­szerhez, magához vett egy kom- bináltfogót és visszatért a folyo­sóra. lecsapta a villanyóra bizto­sítékát, s az egész házban sötét lett. Elkezdte verni az előszoba­ajtót, aztán a folyosó végén levő ajtót, amely mögött a nővére, annak férje és kisgyermekük aludt. A dübörgésre az előszobá­ba ment az édesanyja, felkelt az apa is, aki hirtelen mozdulattal kinyitotta az előszoba ajtaját. A fiú a folyosó végébe húzódott. Amikor az apa kilépett a folyo­sóra, a fiú a kombináltfogót a fe­jéhez vágta. Az ütéstől az apa elvesztette az eszméletét, lezu­hant a földre, a fiú pedig ki­szaladt az utcára. A megrémült anya mentőket hívott, akik a sérültet kórházba szállították. Az orvosok megálla­pították, hogy az apa nyílt ko­ponyacsonttörést szenvedett, agyroncsolódással. Sérülése élet- veszélyes volt. Műtét nélkül va­lószínűleg gennyes agyhártya­gyulladás. vagy agytályog követ­keztében meghalt volna. A tény­leges gyógytartam hat hétig tar­tott. A fiú, amikor látta, hogy apját elvitte a mentő, visszament a lakásba, és a kis konyhában töltötte az éjszakát. Reggel azon­ban folytatta a durva magatar­tást anyjával, megfenyegetve, hogy hallgasson, mert ellenkező esetben őt is „megvágja” — még akkor is, ha nyolc évvel többet kap. Az anya megrémült, és csak akkor mert visszamenni a lakás­ba, amikor fiát elvitték a rend­őrök ... A bíróság életveszélyt okozó testi sértés miatt Wiesz Jánost ötévi börtönre ítélte, és további négy eszendőre eltiltotta a köz­ügyektől. Ugyapakkor elrendelte a vádlott kényszergyógykezelé­sét is, mivel évek óta rendszere­sen iszik, alkoholista. G. S. Mmmmmmmmmmmmmmmm E mlékszem, pocsék, hideg, szeles, esős idő volt. Ilyenre szokták mondani, hogy még a kutyát is vétek kiverni. Komor hangulatomat az is fokozta, hogy akkor délelőtt valamennyi- keresett riportalanyom Lajosmizsén - kívül járt. Eredeti té­máim ugrottak tehát. Hogy mégsem hagytam ott csapot-papot, Visontai Istvánnak, a nagyközségi KISZ-bizottság titkárának köszönhető. Miután tele­fonos segítségével sem tudtam közelebb jutni cél­feladataimhoz, olyan szívélyesen vigasztalt, hogy egykettőre szomorúságoldó diskurálás lett belőle. Természetesen ismerkedéssel. Bevezetőként szikár életrajzi adatok. Itt — két év katonaidőt leszámítva — 1974 óta KISZ-titkár. Azt megelőzően Ladánybenén volt alapszervezeti vezetőségi tag, propagandista. — Jelenleg is Ladánybenén lakunk — követke­zik kissé váratlan fordulatként. — Bejáró nagyközségi KISZ-titkár. Mikor indul hazulról s meddig fart a munkaidő? — Reggel ötkor itt' tudok lenni, ha úgy hozza sora, este meg ... ameddig kell, maradok. Munkám révén még régebbről kötődöm Lajosmizséhez; az áfésznél dolgoztam 1967-től kezdve ... Elbocsátó fészek A KISZ-titkár két hazája Rövid szünet, amibe egy kis múltba révedezés is vegyül. — Igen erős gárda volt az a ladánybenei. Együtt úgy harmincán tűzbe mentünk volna egymásért. Or­szágos híre támadt a szervezetünknek. Háromszor érdemeltük ki a KISZ KB vándorzászlaját politi­kai-ideológiai munkánkért, az eleven kulturális éle­tért. Ifjúsági klubunk aranykoszorús minősítést ka­pott. Segédmunkás vagy pedagógus egyformán kel­lemesen érezte magát, olyan jó programot állítot- , tunk össze. Rendszeresen jártunk színházba, a pes­ti Vígszínházzal alakult ki hagyományos kapcsolat. Nyolc-tíz közreműködővel saját szavalóversenyt szerveztünk. Nagy szó az olyan kis községben... ... A három ponttal magamat szakítom félbe. Most már tudatosodott bennem, miért is vendég- marasztaló a KISZ-titkár szobája itt az MSZMP- székházban. A helyiséget derűssé, érdekes hangu­latúvá színesítik a falakat dúsan ellepő plakátok. A nevezetes mozgalmi eseményekre utaló propa­gandaképek ... Van valami jó értelemben vett klub­szerű a miliőben. Lámcsak, így követik az embert az ízléskjiltúra felvett jegyei. S milyen jó, hogy ve­lük vonzóbbá válik a környezet... — Akikor — ezerkilencszázhetvennégyben röp­pent ki a meleg alapszerveeeti fészekből a „vezér­kar” egy része. Kinőttünk a gyerekkorból... Hege­dűs Marika azóta már személyzetis az Izsáki Ál­lami Gazdaságban, Várkonyi Lajos, a bugaci Petőfi téesz párttitkára, Bagyinszki István hivatásos ka­tona — szóval legtöbbünkből: felelős beosztású fel­nőtt lett. De a szárnyrakelés, a búcsú nem jelentett olyan elszakadást, ami sokhelyütt előbb-utóbb bekövetke­zik a férfikor küszöbén túl. — Mintegy az életszakasz összegezéseként — min­den KISZ-tag magnóra mondta akkor a vélemé­nyét: mi maradandót adott a mozgalom, mit csi­náltunk jól, mi- nem tetszett, meg ilyeneket. Meg­fogadtuk, hogy a tízéves találkozón meghallgatjuk egykori önmagunkat... Nem állom megjegyzés nélkül a kedves vissza­emlékezést. Az idősebb partner mosolygós tágyila- gosságával mondom. — A nagyközségi KISZ-titkár számára ilyen szép emlékeket hagyott a kisközségi' mozgalmi élet. — Csoda? Tinédzseréveim legszebb napjait ott töltöttem. Feleségemmel ott, az ifjúsági klubban jöttünk össze... Azóta van egy hatalmas kislá­nyom ... — Akkora már? — Féléves elmúlt, Beáta a neve a vigyorgó cse­metének. wmrnm Wt­kár; LipócZi Imre az Almavirág Szakszövetkezet KISZ-vezetőségi tagja; hasonlóképpen az Kras- nyanszkyné Suha Erzsiké az AGROKER-nél; Ku- tasi Nagy Katalin a tanács vb-titkára, Nagy Ká­roly tanácselnök —_ egyike a legfiatalabbaknak a megyében — járási KISZ-titkár volt. Szívesen vál­lalta a tanácstagságot dr. Vágó Attila, a fiatal kör­zeti orvos, aki nemrég került a községbe, de hamar megbecsülést és bizalmat szerzett a lakosság kö­rében. Tehát a lajos-mizsei évek az ifjúkor más szaka­szát jelentik. — Ez már más jellegű KTSZ-munka. Ladánybe­nén egy szervezet volt. Lajosmizsén kilenc alapszer­vezet százhuszonnyolc tagja várt hetvennégyben. Ma már tizenhat alapszervezet ötszázhét tagjának a mozgalmi életét fogjuk össze vezetőtársaimmal... Ladánybenén jobbára a baráti szálak jelentették az összetartó erőt, Lajosmizsén azt a ■'munkahelyi kö­i tődések váltották fel, hiszen elsősorban üzemi, szö­vetkezeti alapszervek tömörítik az ifjúságot. Ehhez az átfogóbb irányító munkához is jó alapot, adott a hétesztendős „falusi” tapasztalat. Hogy az elbocsátó tűzhely érlelő melegéből más­hová -is jutott, az imént említettek funkciói is ta­núsítják. — Itt is törekszünk arra, hbgy az ifjúság minél nagyobb súllyal képviselje magát a legfontosabb szervekben. A KISZ nevelte párt vb-, illetve párt­bizottsági tagságra alkalmassá Járvás Pált a Gép­javítótól, Szabó Istvánt a Béke Szakszövetkezet­től. Ma is KISZ-bizottsági tag a volt országgyűlési képviselő, Csépai Valéria, aki pártalapszervezeti titkár... Ott vannak a fiatalok a Hazafias Nép­frontban ... Erősödött képviseletünk a tanácsban. Az előző ciklusban csupán négyen voltak 30 éven aluliak, a mostani választással tizenháromra nőtt a számuk. Ótvenhét tanácstag közül ez nem rossz arány. Neveket is mond: Szarvas Sándor, aki párttag is, a Népfront Tsz-nél volt KISZ-alapszervezeti titkár; Dnabant Anikó óvónő KISZ-bizottsági tag;. Páldeák Borbála a „művházban” alapszervezeti KlSZ-tit­Az első lépéseknél ,— A fiatal tanácstagok kezét — gondolom — meg­választásuk után sem engedi el ja KISZ? — Természetesen. Ha javasoltuk őket, becsületbeli ügyünk, hogy segítsünk is nekik. Hogy legyenek mel­lettük az idősebb tanácstagok — tapasztalataikkal, kollégáik a munkahelyeken. Hogy kérdezzék meg tőlük időnként: „Megy-e a munka? Miben vagy bi­zonytalan?” — így tudják még jobban gyümöl- osöztetni a fiatalok képességei!, lendületét... Tu­dom, mit jelentenek az első lépések. Mikor Ladány­benén először választottak meg tanácstagnak, em­lékszem, az első két-három tanácsülésen meg sem mertem mukkanni. Mikor első ízben kaptam a ke­zembe költségvetést, abban az ifjúsági alapra szánt pénzt túl kevésnek tártottam, de igazán nem voltam benne biztos, kevés-e vagy elegendő. Csak úgy ma­gunk, fiatalok közt füstölögtem. Mikor aztán a többiek biztattak — „Ha itt, nekünk el mered mon­dani, ott is állj ki, mi bajod lehet..— felszólal­tam. A tanácsülésen őszintén előtártam a kétségei­met ... Ma már csak arra emlékszem, hogy .mó­dosítottak az összegen — „feljebb”. Ez volt az első sikerélményem ... Erre minden új tanácstagnak nagy szüksége van. Megbeszéltük, mondjanak el nekünk őszintén gondokat, tisztázatlan problémákat. Együtt utánanézünk, segítünk a megoldásban... At­tól nem tartunk, hogy ők „félnek” felállni a tanács­ülésen. A KISZ-ben belekóstoltak már a közéleti szereplésbe... Jómagam Ladánybenén most is ta­nácstag vagyok. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents