Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. május 11. A tagsággal — Ilyen nehéz tavaszra még nem emlékszem — panaszkodik Bátyai József, a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke. — Az őszi munkákat sikeresen, idejé­ben elvégeztük, sőt még 70 hek­tárnyi parlagföldet is tudtunk hasznosítani, szépek a gabonáink. Az időjárás viszont nagyon sze­szélyes volt. Örökké csak az eget néztük, hogy mikor szűnik az eső, derül ki az, ég, melegszik az idő. Április 16-án elkezdtük a kuko­ricavetést, 18-án abbahagytuk és csak 28-án tudtuk folytatni. Ná­lunk a tengeri a legnagyobb terü­letet foglalja el, 2 ezer hektáron vetettük. Azért mondom múlt. idő­ben, mert most már sikerült be­fejezni a munkát. Éjjel-nappal — Szinte emberfeletti erőfeszí­tésre volt szükség. Elég ha csak annyit mondok, hogy éjjel-nappal dolgoztunk, a traktorosaink ta­risznyából ettek, vezetés közben. A terv szerint 15 nap kellett vol­na a munka elvégzéséhez, termé­szetesen feszített tempóban. A tagság helytállásának köszönhe­tően 11 nap alatt földbe került a mag, tehát négy napot nyertünk. Vigyáztunk a munka minőségére is. Dicséret illeti mindazokat, akik ebben részt vettek. Az időjárás azonban nemcsak a vetésnél okoz gondot, hanem egyéb vonatkozásban is. A jelen­legi vegyszeres gyomirtó szer hű­vösebb időjárásnál nem fejti ki úgy a hatását, mint melegebb hőmérséklet esetén. — Emiatt fe­lületi kezelést alkalmazunk más vegyszerekkel a kukoricánál. Ez ugyan többletmunkát és -kiadást is jelent, de megéri — magyaráz­za az elnök. — Mi ugyanis már évek óta hét és fél tonna körüli termést takarítunk be hektáron­ként. A termelőszövetkezetben szako­sították a növénytermesztést, 1800 hektáron termesztenek kalászost, és kisebb területen egyéb növé­nyeket. A 3800 hektárnyi összes szántóterület nagyobb részét — mint már az előbb szó volt róla — a kukorica foglalja el. Száz hektárnyit silónak is vetnek. Más időszerű gondokra terelő­dik a beszélgetés. A közös gazda­ság szerződést kötött a takar­mánykeverőjének jobb ■ kihaszná­lására, a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalattal. Ezek szerint évente 7 ezer tonna táp­takarmányt készítenek a vállalat­nak ellátási gondjainak enyhíté­sére. Sajnos, a háztájiban jelent­kező sertéshizlalási kedv csök­kenése miatt a vállalat nem tud­ta elszállítani, illetve nem igé­nyelte a takarmányt, mert kép­telen volt tárolni a raktáraiban felhalmozódott mennyiséget. Az utóbbi hetekben némi javulás ta­pasztalható, ismét növekedtek az igények, és megkezdték a gyár­tást. Azonban a március* hónap a termelőszövetkezet számára „üresjárat” volt, amit nem lehet pótolni. Jó kezdeményezés A termelőszövetkezet a megye egyik legnagyobb pecsenyecsirke- teiiyésztő gazdasága. Évente mint­összefogva egy 3 millió darabot értékesít. Közismert gond, hogy ilyen nagy mennyiségnél gyakran előfordul, hogy szabvány alatti a baromfiak egy része. Ezekkel nem tudtak mit csinálni, egyszerűen elpusz­tították, mivel értékesíteni nem lehetett, legfeljebb egyes idősza­kokban a tagság részére el tud­ták adni. Ez pazarlás, és mivel eddig nem történt intézmé­nyes megoldás — jóllehet ezzel a gonddal <más gazdaságok is küz­denek — a jánoshalmiak elhatá­rozták, hogy a községben egy el­árusítóhelyet létesítenek. Meg­vásároltak egy megfelelő épületet, ahol tovább nevelik ezeket a csir­kéket, majd értékesítik. A példát érdemes volna más baromfite­nyésztő szövetkezeteknek követni. Lányok-asszonyok üzeme Kelebián • A kelebiai Üzemben férfi- munka­köpenyeket készítenek jelenleg. Kettős hasznosítás A homokterületek hasznosítását úgy is igyekeznek megoldani, hogy rozslegelőt létesítenek a ju­hok számára. Az ősszel elvetett gabonafélét az állománnyal télen legeltetik. Tavasszal kiszántják, es lucernát, vagy silókukoricát vet­nek a helyére. Ezzel a hasznave­hetetlen kéleshalmi homokot két­szer is tudják hasznosítani, egy­úttal részben a juhállomány ta­karmányozását is megoldják. Jelenleg 1800-as anyaállomá­nyuk van, és számottevő a bá­rány hizlalás is,' amelynek jelen­tősége főként export szempontból figyelemre méltó. A továbbiakban — a terv szerint 1983-ig — 4 ezer­re növelik az anyaállományt. Most épül saját brigád közremű­ködésével egy 750 férőhelyes elle­tő, amely az idén el is készül. Van már két ezres elletőj ült és egy ezres bárányhizlalójuk. A juhtenyésztést úgy akarják megoldani, hogy a lehető leggaz­daságosabb legyen, keresik az út­ját a korszerűsítésnek. — Ha megvalósul a fejlesztési tervünk, akkor az év nagyobb ré­szében a szabadtartásos módszert alkalmazzuk — mondta az elnök. — A jószág a legelőkön szerzi meg a táplálékának jelentős ré­szét. Csak az elletés előkészíté­sének időszakában a bárány el­választásáig istállózunk. Mindent elkövetnek tehát a ha­tékonyság növelésgre, ~ a- takaré-^, kosabb gazdálkodás érdekében. Például a baromfitenyésztőknek a táptakarmány felhasználásában sikerült kilónként 74 fillér meg­takarítást elérni. Ez kereken 2 millió 200 ezer forintot jelent a termelőszövetkezet számára. A gazdaságnak saját keltetőál­lomása van, és naposcsibét szállít tái'süzemeknek is. Az idén új szolgáltatásként .tápot is ad a na­posjószágok mellé. — Ebben az évben mintegy 8 százalékkal akarjuk növelni a ter­melési értéket, Mindent megte­szünk a gazdaságosság érdekében a költségek csökkentéséért. Az ipari eredetű gépek, anyagok, be­rendezések ára sajnos, állandóan növekszik, és ezt nekünk ellen­súlyoznunk kell. A tagsággal ösz- szefogva újításokkal, ésszerűsíté­sekkel igyekszünk terveinket teljesíteni — bizakodik az elnök. Megállnak a varrógépek, de csak annyi időre, amíg a kele­biai leányok és asszonyok jár­hatnak egyet kinn az udvaron, hogy fölfrissüljenek. Néhányan cigarettára gyújtanak, az időseb­bek megfontoltan beszélgetnek, egy-két farmeres fruska pedig egymással incselkedve fogót ját­szik. A raktár ajtaja nyitva van, kis teherautó áll előtte. Vasút István és Kozla Mihályné raktáros kész munkaköpeny-csomagokat hord ki a nyitott kocsira, amelynek ol­dalán szembetűnik a Szegedi Ruhagyár felirat. Ennek a válla­latnak a 4. számú egysége a ke­lebiai üzem, amely a bácsalmási gyáregység irányításával dolgo­zik. — Munka közben viselt ruhá­zati cikkeket készítünk — tájé­koztat Lovászi Gáborné, az üzem termelési vezetője. — Az első ne­gyedévben téli védőkabátokkal kezdtünk, aztán köpenyek gyár­tására tértünk át, s jelenleg is ezzel foglalkozunk. — Sikeres volt az első negyed­év? — kérdezem a szállítási elő­készületeket ellenőrző fiatalasz- szonytól. — Januárban és februárban száz százalék felett teljesítette a havi tervet a kollektíva, de aztán március végéig ezer darab kö­pennyel elmaradtunk az előirány­zattól. Ebben az játszott közre, hogy a kismamák szalagján töb­ben is hosszabb ideig gyengélked­tek, s visszaesett a teljesítmény. A Szegedi Ruhagyár kelebiai •üxemében százhúszat!' dolgoznak. két műszakban, pontosabban a kismamáknak csak egy műszak­ba kell járniuk. Mint Lovásziné elmondja, elég jól keresnek itt az asszonyok és lányok, havonta 2600—2800 forintot. A kollektíva szakmai képzettségét — már csak a folyton növekvő minőségi kö­vetelmények miatt is — tökélete­síteni akarják. E célból szervez­ték meg a felnőtt szakmunkás- képző tanfolyamot, itt az üzem­ben. Ide járnak ki Bácsalmásról a szakoktatók, az elméleti tan­tárgyakat pedig helybeli pedagó­gusok segítségével sajátítják el. Tizenketten járnak a tanfolyam­ra, amely kétéves időtartamú. A szakmunkásvizsga jövőre lesz. — A meózást itt végezzük — mondja Lovászi Gáborné — meg­felelő szakértelemmel és szigor­ral. Az idén valószínűleg már csak köpenyeket varrunk. Ebből a termékből 172 ezer darab hagy­ja el üzemünket a terv szerint az év végéig. A vattakabát-előirány- zatunk 30 ezer darab. — Be tudják-e majd pótolni a lemaradást? — Az a célunk, hogy a félév végéré bepótoljuk a lemaradá­sunkat. A munka mostani inten­zitásával elégedettek vagyunk. Egy műszak napi normája 411 köpeny elkészítése, de jelenleg 430—440-et is megvarrunk. A tervünk féléves, időarányos tel­jesítésében bízunk. Két ezüstko­szorús brigádunk, a Károlyi Mi­hály és a Barátság nevet viselő révén a célunk elérésében szá­míthatunk" a munkaverseny. len­dületére is. A. T. S. K. S. • Meózás és csomagolás. (Tóth Sándor felvételei) A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Az áruházi tolvaj .Időnként rövid hírt olvashatunk itt-ott a lapokban arról, hogy az országban, vagy a megyében tet­ten értek egy bolti tolvajt, aki fi­zetés nélkül akart kivinni az üz­letből különböző értékű árut. Al­kalomadtán nyilatkoznak az üz­letvezetők, az áruházak eladói, a kereskedelmi szakemberek arról, hogy az önkiszolgáló rendszerű ABC-ből egy év alatt mennyi mindent vittek el anélkül, hogy kifizették volna. Legtöbbször él­vezeti cikkekről: cigarettáról, ita­lokról, esetleg kozmetikumokról van szó. A mostani ügy főszerep­lője, a bíróság által immár jog­erősen elítélt asszony azonban úgy látszik, nem az ilyen alkalmi tolvajok közé tartozik. Meglepően nagy listát állított össze a nyo­mozóhatóság azokról az árukról, amelyeket egy év alatt — 1978 februárjától. 1979 márciusáig — a kecskeméti Alföld Áruházból ellopott. Csizmadia Ferencné, Kecske­mét, Zöldfa utca 59. szám alatti lakosról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy csakis így, a tol­va jlásokkal „kiegészítve” volt ké­pes beosztani havi jövedelmét. Munkahelyén 2700 forint fizetést kapott, elvált férje egy kisgyer­mekük után havi nyolcszáz fo­rint tartásdíjat fizetett. Igaz, szű­kösen, de meg lehetett volna él­ni ebből a jövedelemből, még ak­kor is, ha bútorvásárlási részle­tet kellett törlesztenie. Csakhogy Csizmadiánénak nem ez az első esete. Még 1974-ben ítélte el elő­ször a bíróság, akkor sikkasztás, lopás miatt egyévi szabadságvesz­tésre ítélték, de annak végrehaj­tását háromévi próbaidőre felté­telesen felfüggesztették. A három év sikeresen telt el, s nagyon úgy néz. ki, hogy az asszony alig vár­ta a próbaidő leteltét, mert — amint említettük — 1978 február­jában már „felkereste” az áruhá­zát. s bizony nem sikertelenül. Nem volt Csizmadiánénak külö­nösebb módszere. Nagyon is egy­szerűen lopott: egy reklámsza­tyorral, kézitáskával ment be az áruház valamely önkiszolgáló rendszerű osztályára, a kiválasz­tott árut beletette a szatyorba, és szépen kisétált. A lopott holmit aztán eladta. j 'í^-t.n á'1 rfr v n ■ - fHov' Jól Bar egyszerűnek neveztük lo- pasi rnódsz’érét, egy-két i tételnél . azonban mégsem árt elgondol­kozni: hogyan tudta kihozni? Így például két garnitúra ágyneműt, paplanhuzat-garnitúrát, vázákat, szobrokat, hajszárítókat, női ru­hákat, lánykakosztümöt, női cipőt, férfi fapapucsot, férfi esernyőt, vasalót, újabb ágyneműgarnitúrá­kat, ruhát, nadrágot, térítőt, gar­bót, esernyőt tokkal, férfinadrá­gokat, turmixgépet stb. Az em­lített idő alatt összesen több, mint negyvenezer forint értékű árut hozott ki az Alföldből. Ebből sa­ját magának mindössze egy ágy­nemű-garnitúrát tartott meg, a többit eladta. Mindegyikre akadt vevő,- természetesen áron alul. Senkinek nem tűnt fel, hogy az asszony vadonatúj holmit kínál a bolti árnál jóval olcsóbban. Lehetne kérdezni azt is, hogy Vajon az Alföld Áruházban mi­lyen az ellenőrzés, ha valaki egy esztendeig zavartalanul dézsmál­hatja a közszemlére kirakott áru­kat, és fizetés nélkül kihozhatja onnan. Kétségtelen, hogy ez nem válik dicséretére az áruház dol­gozóinak. Viszont azt is tudni kell, hogy az ilyen tolvaj na’- gyen is ki tudja számítani, mikor lehet a legkisebb kockázattal ki­o.vonni a. pénztárnál. Á nagy for­galomban viszonylag könnyen elsüllyeszthet egy-egy darabot a megrakott állványok mögött, és azzal is tisztában van, hogy az áruházban nem képesek minden vásárlót nagyítóval ellenőrizni, s egyébként is az önkiszolgáló rend­szer alapja az, hogy bíznak a vá­sárlók becsületében. Sajnos, néha az derül ki, hogy egy-egy vásárló éppen ezzel a bizalommal él visz- sza. fütyül a becsületre. Csizmadia Ferencné azonban ezzel a „mellékjövedelemmel” még nem érte be. A múlt év feb­ruárjában arra kérte egyik mun­katársát, hogy a saját nevére, de Csizmadiáné részére vegyen fel négyezer forint személyi kölcsönt. A munkatársnő ezt meg is tette, de Csizmadiáné nem tartotta be a szavát, és csak kétezer forintot térített meg a jószívű munka­társnak, akitől a többit az OTP levonta. Mindezeket figyelembe véve a Kecskeméti Járásbíróság Csizma­dia Ferencnét tízhónapi szabad­ságvesztésre ítélte, amelyet bör­tönben kell végrehajtani. Ugyan­akkor kötelezte, hogy az Alföld Áruháznak fizessen meg 40 961 forint kártérítést, i és ennek az összegnek 1979 márciusától szá­mított kamatát. Az ügy fellebbe­zés folytán a megyei., bírósághoz került. A másócftoku b'rfösal meg- ,Változtatta az elsőinkÚ-itfolótet és a büntetés mértékét egy év hat hónapra felemelte, s a vádlottat további két évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. A kártérítés­re történt kötelezést természete­sen helyben hagyta a megyei bí­róság. Áz ítélet jogerős. G. S. Belvízelvezetés Több mint kétszázezer hektár terület belvíz elvezetéséről gondosko­dik a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat. A téli-ta­vaszi csapadék összegyűjtésével öntözési lehetőséget is tudnak biztosí­tani. A móricgáti Petőfi és a kiskunmajsa! Jonathán Termelőszövet­kezetben már alakítottak ki tározórendszert, s még ebben az évben elkészül a következő, a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövet­kezetben. Ojái'riiu/ "Darnásr Másfél szoba összkomfort (22.) Az a tapló... Ó, az a tapló. Amaz a lovaival törődik, emez velem. Amannak a sportkarrier, mégis, emennek a tussal megraj­zolt útja, amelyen csak végig kell mennie, tehát a legfőbb gondja én lehetek... Amannak az a konyhaszagú félszobája, emennek évek óta a két berendezett szoba, a hall, a gardrób a beépített szek- Tényekkel... Mesélt eleget róluk! Viszont a vasárnap délutánok. A^ok a csodálatos vasárnap dél­utánok! Istenem, de nehéz is egy nőnek! Ha az ember számolgatni kezd, néha félelmetes eredmények jön­nek ki. Például? Hát például az, hogy egy öröklakás egyetlen négy­zetméterének ára: a félévi fize­tése. Vagyis kerek év alatt — ha nem eszik, nem lakik, nem öltöz­ködik, nem közlekedik! — 'meg­keresi a jövendő lakása vécéjét... A konyháért hat évig dolgozhat, a fürdőszobáért újabb hat évig — ám ugyan, mit részletezzem? Egy negyven-ötven négyzetméte­res lakásért húsz-huszonöt évig kell szakadatlanul dolgoznia, de úgy, hogy közben a tanács szo­ciális osztálya, vagy az Üdvhad­sereg gondoskodik az eltartásá­ról... Ám ugyanakkor: ha a lakást nem magának kell összehoznia, egy négyzetméter árán vehet egy irhabundát... Egy remek auto­mata mosógépet. A vécé árán: egy színes televíziót... A kony­ha árán egy autót! A nappali szo­bája helyett — egy nyaralót... Uram, istenem, szorult el a szí­vom, amikor a számolgatásban idáig jutottam: és ezt az állam komolyan gondolja? A szocialis­ta állam? Hogy az egyik dolgozó­nak ő ad lakást, s ezzel mindazt a luxust elérhetővé teszi neki, amit az így megspórolt félmillió forintból megszerezhet magának — másik dolgozóját meg ugyan­akkor arra ítéli, hogy maga nyög­je ki lakására a félmilliót, sőt kamatos kamataival a hétszázez­ret; vagyis élte fogytáig szűköl­ködjék, verje fogához a garasf... Jó, jó tudom: a számítás egy keresetre szól, és egy családban általában ketten keresnek. És egy vécéért némelyeknek nem is egy évig, csupán kilenc-tíz hónapig kell dogozniok... Elismerem. Csakhogy ahol ketten dolgoznak, ott rendszerint család van, két- három gyerek: és úgy már me­gint csak helyreáll az eredeti szó* mítás érvénye... És ehhez is: mi kell? Egy mun­kaimádó, elszánt férfi, aki éjt nappallá hajlandó dolgozni a csa­ládért! Aki hajnalban kéj, 'le­nyomja az első műszakot, rohan a másodikra, aztán rohan a gye­rekért az óvodába (ha a kicsit egyáltalán fölvették!), leadja ott­hon, és rohan az esti maszekmun­kái után ... úgy ám, de az efféle ember ritka — és meddig bírná ezt a munkatempót? Ezen persze nem is volt érdemes tűnődnöm, mert egyben biztos lehettem: az én Ákosom nem efféle ember! 20. Az a múltkori, ott a Keleti­nél, a presszóban, az volt az első személyesebb beszélgetésünk. Kapcsolatunk addig valóban csak a hivatalos dolgokra szorítkozott. Udvariasan és’ jóindulattal bán­tam vele eddig is, hiszen így bá­nok minden beosztottammal, de vele talán még külön is éreztet­tem, hogy a munkáját sokra be­csülöm. Mert nagyszerű munka­erő volt, gyors, készséges, intel­ligens és lelkiismeretes. A végé­re hagytam ennek dicséretét, pe­dig talán elsőül kellett volna em­lítenem, hisz manap ez a legrit­kább erénye a dolgozóknak. Mert már a másik két lányról itt a la­borban bizony nem mondhatnám el ugyanezt; azoknak mindenre van gondjuk, öltözködésre, rande­vúkra, szórakozásra — csak épp a munkát csinálják ímmel-ámmal. No persze, amit kell, azért elvég­zik — enélkül nem volna nálam maradásuk! — de azon túl egy öltést sem. Ez a Jutka meg elsőnek pattan mindig, ha valami előre nem lá­tott probléma merül fel; sürgős jelentés, kimutatás, ilyesmi. Nem volna dolga, hiszen - laboránsnő, még gépelni sem kellene tudnia — de mindent elsőre vállal, s mindent precízen megcsinál. Szé­gyellem, de az például, amire a beszélgetésünkkor hivatkozott, hogy az összevissza hagyott jegy­zeteimet rendbe szokta tenni, s még le is gépeli, ha kell — ez ed­dig föl sem tűnt, nekem, csak most, hogy utalt rá. De ez is csak azt mutatja, . mennyire kitűnő munkaerő; az ilyennél sajnos, .csakugyan nem tűnik fel, ha va­lamit csinál. Csupán az unott laj- hárok hozsannáztatják körül ma­gukat, ha év végén elkészülnek valami ^>lyan munkával, amit már nyáron be kellett volna fejezni... És mégis, és mégis ... Restellve vallom be, hogy ennek ellenére nem nagyon kedveltem ezt a nőt. A másik kettőt inkább, különö­sen a kis Ibolyát. Ez a csöppség — talán húszéves az egész lány — az elképzelhető leglinkebb te­remtés; csak a'legeslegvégső eset­ben hajlandó dolgozni, amikor már nyakán a kés... A munkája ilyenkor elfogadható éppen, ám minden esetben ellenőrizni kell. De — érdekes! — így vagyok a férfi munkatársaimmal is. Hart­mann Zoli zseniális vegyész; va­lami ösztönös érzéke van hozzá, hogy abba a bokorba nyúljon, ahol éppen bimbózik valami ered­mény. S a szorgalma, jóságos is­ten! A háta mögött munkabuzi­nak hívják; néha éjfélig itt kot- lik, ha éppen valami izgalma­sabb eredmény várható. Bódis Gyurka viszont — saját bevallása szerint — készséggel feketét ölte­ne, ha a munka temetésére hív­nák, s ő dobná az első rögöt a koporsóra... És mégis, és mégis... Hány­szor szidtam magam miatta, hány­szor szégyenkeztem magam előtt isi de ezeket jobban kedvelem, Ibolykát is, Bódis Gyurkát is, mint a jól húzó igásokat... Ha borítékot kell osztanom, először >ezekre gondolok mindig. Ha rend­kívüli üdülés, kellemes beutalás ígérkezik: annak drukkolok, hogy ők vegyék igénybe. Sokat tűnődtem, amíg ráébred­tem, miért is van ez így. A lénye­ge egyszerű: mert a jó dolgozó — dolgozik. A munkájával törő­dik, abban bízik, s az elért ered­ményeire büszke. A gyönge mun­kás viszont — egyebe nem lévén — egyéni vonzerejét veti be a főnökségnél. Adminisztrálja ma­gát. Jópofa. Hercig, dicséri a fő­nököt, a következményekkel nem törődve, akár szembe is, bátran... És a főnök is ember. A főnöknek is kell a sikerélmény... Csak a főnöknek? Hát a királyok kit sze­rettek jobban: a hízelgő udvaron­cot-e, vagy a szókimondó forra­dalmárt? Mindenki szomjazik az elismerésre. A királyok sikerél­ménye ilyenformán a talpnyalók hódolata. Az isteneké meg aligha­nem a tömjénfüst és a hozsánna. Mindez rendben is van; ez a me- chanimus a lélektan törvényeire épül. A szomorú azonban csak az, hogy amikor erre ráébredtem, változatlanul jobban kedveltem Ibolykát Tatáménál. És csügged­ten állapítottam még magamban, hogy a hatalom — bármi vég- heletlen is különben — egy pon­ton védtelen, sőt már-már kiszol­gáltatott: a tulajdon talpnya- lóival szemben. Mert Hiszen, ugye, jó dolog, ha az ügyek rend­ben mennek (az osztályon, a vál­lalatnál, a megyénél, az ország­ban, vagy a világmindenségben) — ám még jobb dolog azt hallani hogy., mindez bölcs vezetésünk hervadhatatlan érdeme... Azt hiszem, végül is ez a be­látás — (vagyis a hatalom — hisz a magam kis szemétdombján és is az tvagyok) restelkedése a fel és el nem ismert erény láttán — volt a döndő indoka annak, hogy Étivel beszéltem. No meg persze az a lehetetlen helyzet, amely­ben ez a szegény, derék nő élt. És csak harmadsorban az, hogy megtetszett nekem. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents