Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

1 » PETŐFI NÉPE • 1980. május 6. Export és lakossági szolgáltatás a kiskőrösi ipari szövetkezetben A Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajával kétszer kitüntetett és számos más elismeréssel rendelkező kiskőrösi Vegyes- és Építőipari Szövetkezet múlt évi tevékenységéért elnyerte a kohó és gépipari miniszter által adományozott ki­váló oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. A munkásosz­tály ünnepe alkalmából rendezett ünnepi küldöttgyűlésen, április 25-én. Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság titkára ad­ta át a közel ezertagú kollektívának az erről szóló oklevelet. 9 Holler Lajos. a szerszámüzem vezetője elégedett Árvái Mária köszörűs munkájával, akit a közel­múltban városi tanácstagjelöltnek választottak. • Jesztl Károly főművezető, a Hunyadi János aranykoszoriís szocialista brigád tagja az ünnepi gyűlésen a KGM kiváló dolgozója kitüntetést kap­ta. Felvételünkön a brigád vezetőjével, Fejes Já­nos maróssal egy szakmai problémáról tárgyal. Az alkotás öröme — A múlt'évben már majdnem elértük a 200 miMió forintos ár­bevételt, mindössze félmillió hiányzott belőle — mondta Kiss Csaba főmérnök, amikor az ün­nepség után néhány nappal a ki­tüntetésről, illetve „előzményei­ről'’ beszélgettünk. — Termelési értékben egyébként már a múlt év végén teljesítettük az V. öt­éves terv előirányzatát. — Mi jellemezte a múlt eszten­dőt? — A kitüntetés átadásakor Er­délyi Ignác elvtárs hangsúlyozta: ..a szövetkezet évek óta foly­tatott egyenletes termelésével ér­demelte meg a kitüntető címet" ... Nos, a vezetőség, a műszaki gárda és a dolgozók szorosan együttműködve igyekeztek min­den termelést gátló akadályt le­küzdeni.. Ügy érezzük, ez sikerült. Árutermelésünk megfelelő ütem­ben fejlődik, megrendelőink elé­gedettek mind a termékek minő­ségével, mind a határidők betar­tásával. Három éve veszünk részt a közúti járműprogram megvaló­sításában. Az Ikarusz részére évente mintegy 8 -millió forint értékű tengelykapcsolót, lábsze­lepet és egyéb alkatrészt gyár­tunk. A nagyüzemi sertéstelepek technológiai berendezésének el­készítése — önitatók, battériák, stb. — népgazdasági lag is igen fontos. Az általunk gyártott kü­lönböző faipari gépekkel is elége­dettek a felhasználók. Tavaly megkezdtük egy koráb­Hasznos Azt vitatták meg, hogy a szö­vetkezetekkel kapcsolatban álló vállalatok milyen együttműködést alakítottak ki a gazdaságokkal. A tanácskozással nemcsak azért szükséges foglalkozni, mert mód­szerük követendő, hanem azért is, mert számos olyan megállapítás hangzott el, amelyre érdemes oda­figyelni. Minőség A ZÖLDÉRT igazgatóhelyettese, Masir József felhívta a figyelmet, hogy az idén jobban ügyeljenek a termékek minőségére, a csomago­lásra. Tavaly is ez okozta a leg­több gondot. Pritaminpaprikából például, amelyből 15 ezer tonnát termelnek a megyében,' nem tu­dunk külföldre szállítani, ha nem alkalmazkodunk az exportpiac igényeihez. Már tavaly is az NSZK-vevők csak nagy nehezen vásárolták fel az árut, és ha az igények tovább növekednek, és ez­zel nem tudunk lépést tartani, véglegesen elveszthetjük a nyugati piacot.- Ugyanez a veszély fenye­get más terméknél is. Fontos, hogy ázt a fajtát termesszük, amelyet el tudunk adni. Nemcsak a külföldi igényekről van szó, hanem a bel­földiekről is. A hazai fogyasztó is szebb árut követel ma már. Élénk vita alakult ki a felvásár­lási árakról, hiszen a termelési költségek állandóan emelkednek. Ezt a nagyüzemeknek korszerűbb termesztési technológiával, maga­sabb hozamokkal, jobb fajtákkal lehet ellensúlyozni. A felvásárlási árak emelése ugyanis a fogyasztói árak növelését is magával vonná, amely nem lenne kívánatos. Eset­leg előfordulhat, hogy az eladónak nyakán marad az áru és mivel a zöldség és a gyümölcs gyorsan romlik, ez jelentős kárt okozhat. Alkatrészhiány A megyei AGROKER vezetői beszámoltak arról, hogy vegysze­rekből — egy-két kivétellel — ki­elégítő az ellátás. Gond van azon­ban a gépek értékesítésével. Nagy készleteket tárolnak, de a mező- gazdasági üzemek a drága beren­dezéseket nem tudják megvásárol­ni. Lassan már nem lesz helyük hol tárolni a gépeket, amelyek ki vannak téve az időjárás viszontag­ságainak, a korróziónak is. tehát értékük egyre csökken, ugyanak­kor néni vesznek részt a termelés­ben. Központi intézkedésekre len­ne szükség ebben a témában. Az alkatrészellátást többen ki­fogásolták a jelenlevők közül. ban hiánycikknek számító ter­mék, a colloglett belsőtéri disz­perziós falfesték gyártását, amely­ből az idei év első felére már 300 tonnás megrendelésünk van. Alig hat évvel ezelőtt hagyta el szövetkezetünket az első ex­porttermék. Egy NSZK-cég részé­re kezdtük gyártani a szennyvíz­szűrőket. Elégedettségüket bizo­nyítja, hogy míg az első évet 7 millió forint, addig a múlt évet már 20 millió forintos, megrende­lés teljesítésével zártuk. Az idei év második felére még nem ér­kezett meg az igény — hamaro­san itt lesz — de június végéig mindent el kell követnünk, hogy az első félévre megrendelt 20 mil­lió forint értékű gyártmányt el­juttassuk az NSZK-ba. párbeszéd Sajnos, a vállalat képviselői sem­mi biztatót nem tudtak mondani. Változatlanul sok száz tartozék hiányzik, mind a hazai gyártású, mind a külföldről behozott gépek­nél. berendezéseknél. A kisgépel­látásban — ami a háztáji és a ki­segítő gazdaságokat érinti — némi javulás várható. Vita a gazdaságosságról Legélénkebb vita az állatte­nyésztéssel kapcsolatosan alakult ki. Elsősorban a sertéstartás sze­repelt napirenden. Bíró Imre, a megyei állatforgalmi és húsipari vállalat igazgatója ismertette a felvásárlás és a szerződéskötések eredményeit. A tanácskozás részt­vevői aggályukat fejezték ki az előhasi kocák csökkenése miatt. Ez főként a kisgazdaságokban jelent­kezik. Azért fontos erről szólni, mert befolyásolja a jövő évi sza­porulatot A folyamat már koráb­ban megkezdődött, emiatt az idén a vállalat előreláthatólag 15—20 ezer hízóval kevesebbet vásárol fel a kisüzemektől, mint a koráb­bi években. Ha figyelembe vesz- szük. hogy.az egész évi felvásár­lás mintegy 600 ezer hízó, ebből 450 ezer kerül ki a háztáji és á ki­segítő gazdaságokból, akkor el­gondolkodtató a csökkenés. A vita során kiderült, hogy szá­mos kisüzemben gazdaságossági okok miatt hagyták abba a sertés- tenyésztést. A hozzászólók el­mondták, hogy a táptakarmány összetétele megváltozott, az állati fehérje helyett növényi fehérjét tartalmaz, amely nem olyan haté­kony, tehát többet kell etetni be­lőle ugyanannyi súlygyarapodás eléréséhez. A táptakarmány ára egyébként is nagyobb mértékben emelkedett, mint a felvásárlási ár. Változott a súlykategória, emelke­dett az önitatók, önetetők ára, és így tovább. Mindezek hatottak a gazdaságosságra, ezért további csökkenési folyamat várható — hangoztatták a felszólalók —, amennyiben nem történnek köz­ponti intézkedések. Nem valószí­nű ugyanis, hogy nagyüzemi ser­téstelepek a kisüzemeknél jelent­kező .csökkenést pótolni tudják. A felvásárló vállalat és a terü­leti szövetség, a tröszthöz, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz továbbította a termelők jelzéseit. K. S. — A szolgáltatásban is történt fejlődés? — Az előző évihez hasohló lét­számmal a múlt évi szolgáltatási tervünket 20.9 mjllió forint he­lyett 22,1 millióra teljesítettük. A gépjárműszervizünk tevékenysé­gével elégedettek áz ügyfelek, s van is munkájuk bőven.- A múlt év végén helyeztük üzembe a kor­szerű fényezőmühelyt, ezzel is tovább növelve a szolgáltatásokat. A rádió-, tv-szerelő részlegünk az idén lép előbbre, bízunk abban, hogy az év második felében már a színes készülékek javítását is vállalni tudják. Vegytisztítóink, a mosószalon és az egyéb szolgál­tatással foglalkozók is becsülettel teljesítik feladataikat. Szövetkezetünk -huszonhat seo­Gondolatok egy jogos panasz ürügyén Mindennapi zaklatást, éjjelen­ként olykor késeléssel is párosuló trágár veszekedéseket, a közvetlen környezetnek az egészségügyi ki­hágást is kimerítő szennyezését el­tűrni kényszerülő munkáscsaládok fordultak szerkesztőségünkhöz a napokban azonnali segítséget, az illetékes helyen közbenjárásunkat kérő levéllel. Mint tudatják, egy idő óta tűrhetetlen a kecskeméti Csilléri utcai tanácsi lakások bér­lőinek élete. Az történt ugyanis, hogy az utóbbi hónapokban az összes üres lakást baltával feltörték és elfog­lalták az önkényes - beköltözők. „Azóta senki nem törődiik velünk, panaszunkat csak a pártbizottsá­gon hallgatták meg. Sajnos, ne­künk, akik tíz éve itt lakunk, szin­te nincs maradásunk. Pihenni nem tudunk. Gyerekeink bezárva, el­különítve . a felháborító beszéd elől. Meg sem szabad szólalnunk, mert életveszélyesen megfenyeget­nek. Ázt hangoztatják, hogy mit keresünk mi közöttük... Hány ezren várnak sok évig türelmesen lakásra a pénzük mellett. Ez azonban, mármint a törvény, úgy látszik nem mindenkire egyfor­mán vonatkozik!’’... A panasz nagyon is jogos és mi­hamarabbi intézkedést kíván. Minthogy számos gondolatot és észrevételt is felvet, mi az aláb­biakat jegyezzük meg az ügy mar­gójára. Kezdjük „az alkalom szüli a tolvajt” közmondásba sűrített % cialista brigádjának tevékenysé­ge is jelentős mértékben hozzá­járult a múlt évben eredmé­nyeink eléréséhez.' A felszabadu­lási és kongresszusi niunkaver- seny során nemcsak a termelő, hanem a társadalmi munkában is teljesítették vállalásaikat. Igen jól sikerült a március 22-én tar­tott kommunista műszak. Az újabb kiváló oklevél ter­mészetesen arra kötelez mind­nyájunkat, hogy még az eddigi­nél is jobb munkát végezzünk, az árutermelésben és a szolgál­tatásban egyaránt — mondta be­szélgetésünk végén Kiss Csaba főmérnök. O. L. igazsággal, amely semmiképpen nem mentesíti felelősségük és tet­tük következménye alól a törvényt semmibe vevő önkényes lakásfog­lalókat. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága 1979 augusztusában ho­zott 124. számú határozatával ta­nácsi bérlakásokká minősítette a Csilléri utcai úgynevezett átme­neti lakásokat, összesen huszon­négyet. Helyettük a Schönherz té­ren jelölt meg ugyanennyi átme­neti lakást az ingatlankezelő vál­lalat felújító, tatarozó munkálatai elősegítésére. Hogy kiutalhatók le­gyenek, a szükséges festéssel, hi­bák kijavításával rendbe kellett volna hozni a szóban forgó, immár tanácsi bérlakásokat. Ez azonban mindmáig nem történt meg. Bár a végrehajtó bizottság határozatát követő harmadik hónapban ezt' sürgető levelezés kezdődött meg a tanács vb érdekelt szakosztályai, illetve az ingatlankezelő és táv­fűtő vállalat között. Kivitelezői kapacitáshiány, a DÉGÁZ késle­kedése, egyéb akadályok? Ne bo­csátkozzunk az okok kutatásába. Már csak azért sem, mert az in­doklásban általában nincs hiány, ez azonban nem változtat a ténye­ken. Hosszú hónapokig át Üresen álltak, szinte kellették magukat a lakások. És akadt az önkényeske­désre ötletet adó, maga is tör- vénytipró személy. Mellesleg: a városban nemcsak a Csilléri utcá­ban, másutt Is akad rá példa, hogy LEVELET KAPTAM egy aggó­dó apától. A foglalkozása elektro­műszerész. imádja a szakmáját, s — mint írja — rendkívüli módon örült annak, hogy fia is ezt a fog­lalkozást választotta. A minap azonban, egy bensőséges családi beszélgetés közben, az érettségi előtt álló szakközépiskolás ifjú tö­redelmesen bevallotta apjának, hogy kifejezetten utálja az elekt- roműszerészséget, s a háta is bor­sódzik arra a gondolatra, hogy életét ebben a szakmában kell majd leélnie. Levélíróm mélyen megdöbbent ezen a vallomáson, s nem is akart belenyugodni. Kikérdezgette a fiát, s megdöbbenve fedezte fej, hogy a gyerek három és fél esztendei ta­nulás után szinte semmit sem tud leendő szakmájáról. Tovább nyo­mozott, s kiderítette, hogy a fiú­nak a szakmai gyakorlatok vették el a kedvét leendő foglalkozásától. Annál a vállalatnál ugyanis, ahol a szakközépiskolások gyakorlati fel­készítése folyik, nagy a munkaerő- hiány. s a gyerekeket mindig azo­kon a területeken foglalkoztatják, ahová leginkább elkél a munkás-' kéz. így aztán a legtöbb esetben, anyagmozgatással foglalkoznak, hozzáértést, szakmai tudást egyál­talán nem igénylő széria- és rutin­munkákat végeznek. TERMÉSZETES — vallja le­velében az apa —, hogy minden szakmának, minden foglalkozás­nak vannak rutinfeladatai, ame­lyeket jól be kell gyakorolni. De a munka lényege — bármely foglal­kozásban — az alkotás, az a tevé­kenység, ami megadja a munka szépségét, • örömét. Miért nem igyekszünk erre is megtanítani gyermekeinket? Miért nem vezet­jük rá őket az alkotás örömére? Miért nem adunk nekik olyan fel­adatokat, amelyek próbára teszik kitartásukat, tehetségüket? A kérdésekre nemigen tudok vá­laszolni. Legkönnyebb lenne egy kézlegyintéssel — „nem általános eset” — elintézni, s talán így is tettem volna, ha az elmúlt hetek­ben nem találkozom szembe ugyanezekkel a kérdésekkel. A KONGRESSZUSI felszólalá­sok között meglepően sok foglal­kozott a fiatalok és a munka kap­csolatával, a munkára neveléssel, az alkotó ember jobb erkölcsi és anyagibm!egbBcsüiéséveilj.vnáii vas Vékony! Judit' a pécsi tudomány- egyetem hallgatója""Sí "'öktát'áS színvonalát és az élet követelmé­nyeit elemezve több ellentmondás­ra mutatott rá. Thernesz Vilmos, a Budapesti Műszaki Egyetem pb— titkára ugyanezzel foglalkozva ki­jelentette: „Ügy tetszik, a vállala­tok nem érdekeltek abban, hogy a szakemberekből a maximumot hozzák ki”. Peják Emil, az XVIII. kerületi pártbizottság első titkára arról beszélt, hogy mennyi tarta­lékunk van a dolgozó ember te­remtő, alkotó képességének, kész­ségének kibontatkoztatása terén. Gáspár Sándor a SZOT főtitkára pedig a többi között hangsúlyozta, hogy társadalmi fejlődésünk érde­kében kapjanak nagyobb megbe­csülést a feladatukat-kiemelkedően elvégző, a közösség ügyét eredmé­nyes munkájukkal segítő, céljain­kat' szolgáló százezrek. Tudom, a kongresszus több mint odaítélésük előtt hónapokig üre­sen állnak a lakások. Ez pedig joggal ingerli, bosszantja a kiuta­lásra többnyire drága albérletben várókszázait. Megtörtént a durva törvénysér­tés. Akadt, aki tavaly november­ben Kerekegyházáról felkereked­ve, három gyerekikel foglalt el la­kást önhatalmúlag. Neki, Jakab Ilonának például lakásigénylése sem volt benyújtva. Egyébként élettársának megkéseléséért nap­jainkban éppen törvényes elszál­lásolásban van része. És varinak többen, akik nyilván egyazon biz­tatásra, albérleti fáskamrából vagy éppen viskóból, amelyben tizenvalahányani zsúfolódtak, fél­tek a csábító alkalommal. Szinte kivétel nélkül állandó munka­hellyel rendelkezők és lakásigény- jogosultak; kérelmüket évek óta nyilvántartja a tanács. A vonatkozó kormányrendelet megfelelő passzusa az önkényes lakásfoglalókra nézve kimondja, hogy a „ .... végrehajtásra vonat­kozó szabályok mellőzésével a la­kás elhagyására kell kötelezni”. Arról nem is szólva, hogy az elkö­vetett törvényszegés más követ­kezményt is maga után von: a rendelkezés betűje értelmében öt évre kirekeszti magát a lakáshoz juttatás' lehetőségéből. Csakhogy ttjl a betűkön, törvé­nyeink szelleme az emberséges mérlegelésre is lehetőséget ad. En­nek értelmében, tehát egyedi elbí­rálással néhányan, a lakóközössé­félszáz felszólalásából kiragadott néhány mondat nem arra való, hogy bármit eldöntsön, bárki iga­zát bebizonyítsa. Az azonban a felszólalásokból is látszik, hogy a problémakör — az alkotó munká­ra nevelés és az alkotó ember na­gyobb megbecsülése — társadal­munk élő, létező gondja. HOGYAN IS BÁNUNK tehet­ségeinkkel? Néha egy-egy szélső­séges eset kapcsán az az érzése támad az embernek, hogy elbá­nunk velük. Jó és hasznos felfede­zések, találmányok, újítások meg­valósításának elszomorító kálvá­riája, a meg nem értéssel, a kö­zömbösséggel való találkozása, vagy egy-egy tehetséges ember po­zícióféltésből való félreállítása időnként joggal borzolja fel a köz- vélemény kedélyét. Számos példát találhatunk arra is, hogy a jól végzett alkotó munka nem kapja meg azt az anyagi és erkölcsi el­ismerést, amelyet megérdemelne. Az ilyen esetek joggal keltenek felháborodást, s mutatnak rá ar­ra. hogy társadalmunkban még nem tettünk meg mindent tehetsé­geink buzdítására. Baj az is — s ebben igaza van az aggódó apá­nak —, hogy nagyon sokszor az alapokkal, a tehetségek kibonta­koztatásával van a baj. A munká­ra, alkotásra nevelés feladata már az iskolában kezdődik, és a mun­kahelyen folytatódik. Meg kell ad­ni a fiataloknak a megfelelő se­gítséget, ösztönzést ahhoz, hogy megismerjék jövendő szakmájuk­nak. foglalkozásuknak ne csak el­méleti és gyakorlati alapjait, ha­nem ráérezzenek szépségeire, ér­telmére is.-Csak így válhat belő­lük munkáját szerető, munkájáért élő. alkotó emb|er. AZ EREMNEK AZONBAN két oldala van. Főleg a fiatal értelmi­ségiek körében hallja gyakran az ember azt a panaszt, hogy a kezdő szakemberek nemigén kapnak tu­dásukhoz, szakmai felkészültsé­gükhöz illő komoly feladatokat, így aztán nem .is áll módjukban megmutatni, mit tudnak, nem bon­takoztathatják ki a tehetségüket. Ha ugyanerről idősebb, tapasztal­tabb kollégákat kérdez az ember, ők már némiképp másként véle­kednek. Azt mondják, hogy ket­tőn áll a vásár, jó, ha értelmes, tehetségéhez mért feladatot kap a fi 3 la Jv:,de nem ajóolatflSi ezí.Mtter nül megvárni. A feladatoknak elé­be, kell.mennie, meg ,keil keresnie őket. Az igazán eredeti gondola­tok, alkotások legtöbbször így szü­letnek. AZÉRT SZÜKSÉGES ezt most hangsúlyozni, mert minden koráb­binál nagyobb szükség van arra, hogy mindenki a maga területén, a maga munkájában többet és job­ban dolgozzon, a köz javára bon­takoztassa ki képességeit. Ez a kö­vetelmény azonban csak jókíván­ság marad'addig, amíg nem sike­rül mindenhol összhangba hozni az egyéni képességeket a munka­hely elvárásaival. Ám a munkahely — legyen fi­zikai, vagy szellemi — csak akkor várhat el többet a dolgozójától, ha megfelelően támogatja, ösztönzi alkotóképességének kibontakozá­sát. M. G. get durván sértők határozott ha­tósági intézkedéssel, remélhetőleg hamarosan, a kilakoltatás sorsára jutnak,' s a korábbi lakhelyükre való visszatérésre kényszerülnek. Míg mások a törvényesség függ­vényében, szükségelhelyezésben részesülnek. Törvényszegésük azonban semmiképpen nem szen­tesíthető. Felvetődik az ügy kapcsán szá­mos egyéb gondolat is. Mindenek­előtt az, hogy társadalmunknak ez a tudatban,' általános műveltség­ben elmaradott, s emiatt hátrá­nyos helyzetű rétegének — főként, ha dolgozik is — minden állam­polgárhoz ' hasonlóan joga van a lakáshoz, a lakáshoz juttatáshoz. Mégpedig a beilleszkedési készsé­géhez méretezetten, a fokozatos­ság elvét alkalmazva, a viskóból semmi esetre sem összkomfortos körülmények közé segítve e tár­sadalmi réteg tagjait. Nem egy példa tanúsítja, hogy az ilyen megoldás nagy lakóközösségek eletét keseríti meg, nem is szólva a drága lakásokban okozott ká­rokról. Beilleszkedésük elősegíté­sére' a város különböző pontjain régi, olcsó bérű lakáshoz juttatá­suk jelentené nyilván a legjobb megoldást. Megvan-e azonban ennek a tárgyi feltétele? Sajnos, nincs. Mint ahogyan a szükséglakások hiánya vet gátat számtalan jog­erős bírói ítélet végrehajtásának. P. I. A közelmúltban a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szö­vetségének körzetében levő nagyüzemek áruforgalommal foglalkozó vezetői, háztáji bizottsági elnökei termékeny eszmecserére jöttek össze Kecskemé­ten. Az eseményen részt vett néhány közös gazdaság elnöke, sőt több városi. Járási pártbizottság munkatársa is. ÚJ NÖVÉNYVÉDŐ S%ER GOMBÁK ELLEN • A Budaoesti Vegyiművekben a gabonaféleségeket és a cukorrépát veszélyeztető gombák permetezőszérének gyártását kezdték meg. A Chinoin hatóanyagából készülő vegyszer repülőgéppel is permetez­hető, ebben az évben már százötven tonnát készítenek belőle. Önkényes lakásfoglalók KJ üL \

Next

/
Thumbnails
Contents