Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
1980. május 6. • PETŐFI NÉPE • 5 ETTŐL AZ ORSZÁGTÓL MI MÁR SOHASEM SZAKADUNK EL Külföldi diákok megyénkben A csütörtökön bemutatott diákok Budapesten, vagy Debrecenben sajátították el nyelvünk alapjait, ismerkedtek hazánkkal. Bács- Kiskun megye második tartózkodási helyük. Vajon hol érezték jobban magukat? □ n □ — Sokan rámszóltak az utcjin, Kunta-Kinte, amikor a Gyökereket vetítette a televízió. Sajnos, Kecskeméten még nem szokták meg úgy a külföldieket, mint a fővárosban. Azzal nem törődöm, ha becsületesen néznek rám, vagy kíváncsian megszólítanak, de vannak, akik rosszakat mondanak. Ki sem léptem szinte két hétig az iskolából, a kollégiumból, amikoi ide kerültem. Mostanában is inkább diáktársaimmal megyek a városba. Jó, tudom, hogy részegek csinálják az ízléstelenségeket, de hát elég sokan vannak. Inkább moziba járok, vagy a diákotthonban tartózkodom. A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán mindenki kedves hozzám. Néha Budapestre utazom barátaimhoz. A Jariba törzsből származó Assoudo Abdoulaye-hoz hasonlóan vélekedik az etióp Lemlem Sissay is. Szívesen válaszolok, ha valaki megkérdi, mi a szokás nálunk, szívesen barátkozom, de komolyan mondom, vannak nagyon szemtelenek. Voltak hülyeségek. Amikor először vizsgáztam itt, egv barátnőm elcsalt a Hírősbe. Majd elbőgtem magam, nem hagytak' nyugodtan. Azóta tudom, vendéglőkbe nem érdemes menni. Inkább a mozikat kedvelem, meg a gyönyörű fedett uszodát. Voltam az ételbár melletti rnú- zeumban. Véletlenül tévedtem be. Sokáig elnézegettem a képeket, szobrokat. Nagyon szép volt nekem, úgy éltek itt a parasztemberek, mint nálunk Etiópiában, meg Egyiptomban. Többen helyeslő bólogatással igazolják a tanzániai Telesphore megjegyzését. — Minden országban vannak huligánok, nem kell törődni velük, el kell kerülni őket. Sok kedves. barátom van már. Az országot is ismerem. A budapesti előkészítőről vittek kirándulásra. Eger, de szép! Képzelje, megszólítottak^ ismerem-e dr. -Szungot! Itt is dolgozott, odahaza közti9z- Wetbén áííó -tudós, az órtföSSZ&J vétség elnöke, Nyerere elnök barátja. Magyarországon tanult. Még emlékeznek rá, mert jó ember volt, sokakat meggyógyított.; Tetszett a Mátra is, mert a Kilimandzsáró tövében éltem. Jártam Szombathelytől Tiszavasvárig sokfelé. Önkéntesen hallgatom a Magyar Népköztársas'ágról tartott órákat a bajai vízügyin. Dr. Fa- ludi Gábor tanár mindent megtesz a külföldi diákokért. Elvitt bennünket Felsőszen ti várira egy termelőszövetkezetbe, lássuk a fejlődést. Ez fontos, nálunk a lakosság 96 százaléka a földből él. Tanulmányoztuk a kalocsai paprikagyárat és múzeumot is. Szurityánt, a kertészeti főiskola harmadik évfolyamos hallgatóját már láttam néhányszor a megyei könyvtárban. — Egyik kedvenc helyem. Találok idegen nyelvű újságokat, szakkönyveket, Legutóbb a múzeumban voltam. Megtudhattam, hogy milyen volt száz éve a „hírős város” Hedgta Cudeta Debrecenben otthon érezte magát. — Itt furcsán néznek ránk. Az egyik presszóban nem szolgáltak ki, egy másik vendéglőben pedig megpróbáltak becsapni. Ideges voltam mind a két helyen. A szabad időmben sportolok, néha megnézem a kecskeméti röplab- dásokat, jól játszanak. Jóban vagyok a Szalontai családdal. László a Gabona- és a Malomipari Vállalatnál dolgozik, már Debrecenből leveleztem velük. A főiskolán kimondhatatlanul kedvesek. A tuniszi Gara Nabilnak érthetően jobb a véleménye. Külsőre alig különbözik az európai emberektől. — Barátságosak az emberek. Meglepett, hogy milyen közvetlen a viszony a tanárok és a diákok között. Az előkészítőben az ételt zsírosnak, túlzottan fűszeresnek találtam, de az éttermekben megszoktam a magvar ételeket. Azért szeretem Kecskemétet, mert itt többet tanul az ember, mint Pesten. ahol ezerféle a látnivaló. □ □ □ Általában keveslik a gyakorlatot, ez derült ki a tananyagról kibontakozott vitában. A kitűnően tájékozott Telesphore Beichumila már dolgozott egy irányitó^zervnél; ‘tudjar 'mi az, amire hazájának szüksége van, szüksége lenne. — Ha sohasem látom hogyan építenek egy házat, akkor igazán jót sohasem tervezhetek, sohasem javíthatom ki a gyakorlatban a hibákát. A két hónap szakmai gyakorlat nagyon kevés, és ha én nem kérdezgetek, akkor csak azt veszem észre; elment a nap, és alig okosodtam. Hiába tervezek otthon, Tanzániában géppel, ha valami miatt nem folyik a víz, azt mondják, ezért küldtünk Európába? Másokat nem küldenek ide, mert minek. Félreértés ne essék: a bajai vízügyi főiskola már adott „gyümölcsöt” Tanzániának; aki innen hazatért, megállta a helyét. Az etióp Hedgta Gudeta jól látja a különbségeket. — Itt külön kutatóintézete van a zöldségnek, a gyümölcsnek, a szántóföldi növényeknek. Kiváló' szakemberek élnek a mezőgazdasági központokban. Nálunk csak egy mezőgazdasági intézet van, és mi Lemlemmel ketten leszünk, akik szőlészettel alaposabban foglalkoztunk. Az önálló munkához a főiskolai végzettség kevés, egyetemi kellene, de erre egyelőre nincs leiietőség. Talán majd később visszatérhetünk. A szőlő 70 százalékát exportáljuk, volna mit tenni. A tuniszi Gara Nabil: — Addig nem nyugszom, míg egyetemi diplomát nem szerzek, .vagy itt, vagy Franciaországban. A főiskola kevés. A gyakorlat is. Martinez Dominikából; — Miért kell egy évet ismételni, elveszteni, ha az ember egy tárgyból gyengébb, amikor hiányát félév alatt megszüntetheti. Helyeslőén bólogat Lemlem, Sissay: — Kevés tapasztalatú ne nagyon nyilyatkozzon. de mégis úgy vélem, hogy kevés a félévenkénti kétszáz óra gyakorlat. Sokat tanultam Helvécián adatgyűjtés közben □ □ □ Gyorsan repülnek a Magyar- országon töltött évek. ki előbb, ki utóbb, hazatér. Búcsúzáskor afelől érdeklődtem, hogy reményeik szerint miként hasznosíthat iák odahaza, amit itt láttak, hallottak. Céltudatosan készül feladataira Telesphore.BeichumiUu is — Tanzániában egyelőre csak az lehét st célunké hogy mirfdert^“ kinek legyen ruhája, ennivalója. Többet nem fordulhat elő, hogy valakinek tíz kenyere van, a másiknak egy se, A mi szocializmusunkhoz is tanítani kell az embereket. Ez a legfontosabb. Nagyon érdekel minden, ami itt történik, mert sok minden nálunk is megvalósítható. Többször meghívtak a III. Béla Gimnáziumba, ott is beszélgettünk ezekről a dolgokról. De beszélek otthon is, barátaimnak, munkatársaimnak, meg a szakmai tanfolyamok hallgatóinak Magyarországról. Szeretném tovább adni, amit itt a vízügyin tanultam, mert a2 állam csak kevés embert küldhet Európába, kötelessége ismereteit a nép számára hasznosítani. Inthasoroth Szurityán: — Laoszban a hallgatók szövetsége haladó gondolkodású fiatalokat tömörít. Azér járok itt el néha KISZ-rendezvényekre, mert szeretnék otthon a mozgalmi munkában is segíteni a fiataloknak. Lemlem Sissay számára nem olyan egyszerű a képlet, mint a többieknek. A nők évszázados háttérbe szorítása nem feledtethető el egyik napról a másikra. — A fejletlen országokban bölcsőde alig-alig van, óvoda is nagyon kevés. Nincs olyan gondozási segély sem, mint a magyaroknál. így ha egy nő férjhez megy és gyereke lesz, nehezen tudja munkáját ellátni. Én mindenképpen dolgozni szeretnék, méghozzá legszívesebben a földeken, a szőlőültetvényeken. A hivatalt nem nekem találták ki. — Odahaza valószínűleg előbb- utóbb vezető leszek — mondta elgondolkodva a tuniszi Gara Nabil —. ezért külön is figyelem az irányítás mechanizmusát. Jó lenne erről többet tanulnunk, több üzemet ismernünk. Én csak most kezdtem, a tapasztalatgyűjtéshez van elég idő. Egyetértenek a benini Assoudo Abdoulaye kívánságával. — Szeretnénk minél több magyar fiatallal baráti kapcsolatot kialakítani. Mi már sohasem szakadunk el ettől az országtól. Ha másként nem. az innen megrendelt szakfolyóiratokkal és a baráti levelezéssel ápoljuk az ismeretséget. □ □ □ A szerkesztőség nevében mindnyájuknak megköszöntem az őszinte szavakat. Mivel zárhatnám ezt a kétrészes cikket? Felelőseit ^vagyunk azért, hogy milyen ' véleménnyel. térnek haza kedves barátaink távoli szülőföldjükre! Heltai Nándor Qjdt'átLii röamás: Másfél szoba összkomfort (17.) Nem találkozott a boldogsággal! Es ezt maga, mondja, aki mindent elért az életben, amit csak akart!?” Gondosan elnyomta m egy fáradt, mélabús sóhajtást; most már alakítottam. „Elértem .. .%<— mondta halkan. — De minek?* A táskájára bökött, ott a széke mellett. „Akkor mit szóljak én?” Fölnevettem, ezúttal őszintén, nem a fáradt nagymenő mimikrijében. „Ne^ mondjon semmit! Várja meg, amíg maga is eléri, amit akar — és akkor újra leülünk beszélgetni.. Fáradtan legyintett. „Megvénülünk, mire én elérem, amit akarok!” „Nono! — mondtam, és biztatóan megpaskoltam a karját. — Azért az nem olyan biztos!” Ekkor már tudtam, hogy beszélek Étivel; csak még azt nem, hogy is kezdek majd hozzá. 15. A válásom után most már végképp nem találtam a helyem otthon. Visszakaptam persze a kis kuckómat, azt a kétszer három- méteres, konyhából nyíló szo- bácskát, amelyben a gyereksége- met töltöttem, s amelyet elköltözésem után anyám mindjárt birtokba vett, s most sóhajok közt újra kiürített — és ezzel le is zárult életem legfeleslegesebb másfél éve. A válópert csak azért nem indítottam meg Mari ellen, mert nekem nem volt sürgős a válás; futkosson ő ügyvédhez, ha neki fontos vagy sürgős. Végeredményben úgyis az lesz, hogy engem mondanak ki vétkesnek a „hűtlen elhagyásban” — hogy azt az elköltözést mi előzte meg, ugyan nem kérdi soha senki... Mindegy, ha sor kerül rá, fizetem a fizetendőket, csak intézzék minél egyszerűbben az egészet. Anvám fejét csóválta, amikor otthon először beszámoltam a fordulatról — még el is sírta magát. Nagyon várta már az unokát, és váltig hangoztatta, ahogy Marit és engem elnéz, gyönyörű gyermekünk lesz... Míg együtt éltünk, nem múlt el hónap, hogy bizalmasan meg ne kérdezte volna: van-e már valami jó hír? A könnyei most annak szóltak, hogy közeli . reménye füstbe ment; ki tudja, meddig kell majd egy új menyre várnia ... Apám, úgy láttam, inkább még örült is a dolgok ilyen alakulásának; sosem kedvelte igazán Marit. Gondolom, léha kis fruskának tartotta, amióta megtudta, hogy házas létünkre néha eljárunk táncolni... Amíg férjet talál a lány, ez rendjén-is való — vallotta be egyszer anyám az öreg véleményét nagy titokban, s titoktartást fogadtatva velem —, de egy asz- szony már üljön otthon, és végezze a háziasszony dolgát. Az öregnek voltak, s mai napig vannak ilyen régimódi dolgai'.soha nem vitatkoztam vele. Nyilvánvaló, hogy nem értjük meg egymást; akkor meg minek fene- kedni? Én nem győzöm meg őt, mert egy ötvenöt éves embert nemigen lehet új dolgokról meggyőzni — ő meg nem győz meg engem, hiszen én már ebben a világban nevelkedtem, és millió dolgot másképp látok, mint ahogy ő lát. Akkor meg minek torzsal- kedni? Voltaképpen még a válásunk, illetve szakításunk valódi okát sem mondtam el nekik — mit izgassam az öreget fölöslegesen? Hisz amikor összekerültünk Marival, épp annak örült, hogy apóstársa is kétkezi melós volt valaha, nem kell a szintkülönbség miatt- kényelmetlen tortúrákat kiállni — és most bizonyára szíven ütötte volna, ha bevallom, hogy új családom még az érettségim is kevesli, s csak úgy fogad el egyí-vásúnak, ha egy diplomát is ragasztok hozzá... Hogy anyámat is megvigasztaljam, s az öreget se' sértsem Vérig. azt hoztam fel végül is indokul, hogy nem lehetett volna gyermekünk. Külön-külön mindketten egészségesek vagyunk — ezt orvosi vizsgálat igazolja, hazudtam hozzá a bizonyítékot —, de együtt nincsen gyermekre reményünk ... Ebben természetesen megnyugodtak, hiszen apám is várta már az unokát, - csak szemérmesen titkolta. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Mari nem hiányzott, s hogy könnyű volt az újra rámszakadt magány. Nem, nem a nő hiányzott — azt aztán igazán nem volt nehéz kapni. De milyeneket? Első füttyentésre vetkőzni kezdő, hét- próbás csajokat, pártában maradt vénlányokat, vagy elszánt kolléganőket, akik a szakítás hírére eltökélték, hogy megmutatják; vannak ők is olyan nők, mint a bérelszámolós Mari, ha nem hordják is olyan fenn az orrukat... Nem, nem a nő kellett. Az kellett, hogy tartozzam valakihez. Hogy legyen valaki, akiért érdemes élnem. S aki úgy érzi: érdemes én értem élnie. Egyszóval: a szerelem hiányzott. Csuda? Huszonhat éves voltam. Huszonhat éves voltam, és azon kaptam magam, hogy délutánonként egyedül ténfergek. A haverokat untam, véget nem érő, üres dumájukkal, s a végük sosincs teli sörösüvegekkel. Akkor már inkább a kóválygás a Duna-par- ton, a körúton, kirakat£>ámu!ás, és a titkos remény, hogy előbb- utőbb majd csak belebotlom egy nekem való lányba ... Március legelején, egy istenverte, hideg napon a Belvárosban lődörögtem, s a jeges szél miatt már éppen indultam volna ' haza, amikór a Ferencesek templomának kapujában megpillantottam Csutit. Éppen el akartam fordulni, mintha nem is láttam volna, amikor észrevettem, hogy sir. Megállt, kinyitotta táskáját, zsebkendőt vett elő, megtörölte a szemét. Aztán körülnézett; ekkor találkozott a pillantásunk. Nem volt erőm elfordulni. Ez a nő sír.. Valami baja van, bánata; nyilván vigaszra vagy segítségre szorul. És akárhogy is történt köztünk ami történt, annál azért többet érdemel tőlem, hogysem a bajban faképnél hagyjam ... Ö is tétovázott, láttam rajta, latolgatta, akárcsak én, mi is ilyenkor az illő magatartás. Aztán ő is úgy döntött, ahogy jómagam, és szinte egyszerre indultunk egymás felé. „Szervusz, Jutka — köszöntem csöndesen, — Hát te? Hogy kerülsz ide, ahol a madár se jár onnan a Bocskairól?” Rámnézett. „Jól kibőgtem magam itt a templomban...” — S megint könny szivárgott a szemébe. „Miért? — hajoltam hozzá ijedten. — Valami baj van?” „Semmi különös — felelte tompán. — Csak úgy, az egész életem ...” „Mi van veled?!” „Muszáj ? — kérdezte kelletlenül. — Odabent már elsírtam a Szűz Máriának...” „Megkönnyített ?” „Valamennyit...” Belekaroltam, vittem az átellenes eszpresszó felé. „Akkor most elmondod nekem is, és még jobban megkönnyebbülsz! Ez olyan, mint az Archi- medes-féle csiga: minél több az áttétel, annál kisebb a teher...." A kávézóban jó meleg volt: kávét kértem és két gint. Előbb a pohárhoz nyúlt, mohón fölhajtotta, csak aztán kezdte kavargatni a kávét. „Mesélj — mondtam —, ki bántott?” „Előbb te! Mi van veled?” Röviden elmeséltem az elszaladt hat évet, katonáskodástul. házasságostul, szülőstül, válásostul. „Szegénykém — mondta a végén és megsimogatla a kezem. — Ha meggondolom: mindez miattam történt... Ha engem akkor nem szédít meg az a kocsi...” „Vagy' inkább a lakás, nem? Hogy beleülhetsz a készbe...” (Folytatjuk.) 0 Palkovits József: Kétféle érdeklődés. A Kecskeméti Fotóklub házatáján Hosszú ideig keveset hallottunk a Kecskeméti Fotóklubról. Vezetési problémák, anyagi gondok hátráltatták a nagy múltú, az 1920-as években szerveződött klub kollektív munkáját. Ritkán szerepeltek hazai kiállításokon. Inkább külföldi bemutatókon vettek részt, több-kevesebb sikerrel; s ez bizony nem a legjobb fényt vetette rájuk. Az utóbbi időben rendezték soraikat, dolgaikat. Változás történt a kíub vezetésében is. A korábban önálló egyesület ez év elejétől a Bács-Kiskun megyei Művelődési Központhoz tartozik, ahol kedvezőbbek a működési feltételek. Vajon sikerül-e a klubnak megújulnia““ hVólt j áttöX - tfiéitó' síkéréket elérnie? Koczka István, a fotóklüb új titkára bizakodó; a kérdésre határozott igennel felel. Oj törekvésekről, célokról — a tagság fiatalításáról, több hazai kiállításon való szereplésről, a klubélet élénküléséről — beszél, őszinte lelkesedéssel. A klubnak negyvenhat bejegyzett tagja van. Ezt kevésnek tartja. Várják, hívják az újakat, elsősorban a tehetséges fiatalokat, akiknek minden szakmai segítséget megadnak. Gondoskodnak arról, hogy megfelelő technikai, esztétikai ismeretekre tegyenek szert. Támogatják a fiatal fotósok Stílustörekvéseinek a kibontakozását. A múlt év sikerei és a klub idei tervei már jelzik: jó úton járnak. Akik látták Kecskeméten az 1979. évi országos színesdia-pályázat bemutatóit, arról győződhettek meg, hogy ezen színvonalas, jó anyaggal szerepeltek a kecskemétiek. S az eredmény nem maradt el. Elnyerték a Magyar Fotóművészek Szövetségének díját. A rangos pályázaton ez a fődíj. Bahget Iskander színes diáját egyénileg is díjazták. Tavaly egyébként ő nyerte a legtöbb díjat a fotóklub tagjai közül. 0 volt a legsikeresebb klubtag. Kohászok című kiállítási anyagát például országszerte láthatta a közönség. Rajta kívül Vincze Jánosnak és Kanyó Ferencnek voltak sikeres önálló kiállításai Bács-Kiskun megyében és másutt. Növelte a klub presztízsét, hogy Bahget Iskander után, tavaly Kanyó Ferencet is felvette tagjai sorába a fotóművészek szövetsége. Bizonyára mások is kiérdemlik majd ezt az elismerést.- Az országos színesdia-pályázat mellett a Szegedi Szalon a másik olyan országos fórum, ahol a fotóklubok és szakkörök kollektív munkáját értékelik, évenként. Bár ide egy-egy alkalommal csak tizenöt klubot, kört hívnak meg, a kecskemétiek képei az utóbbi .években mindig falon voltak Szegeden is. Tanulni a fotósnak sem szégyen, hiszen nem lesz mindenkiből mindjárt mester, ha fényképezőgépet vesz a kezébe. Ezt felismerve, felelevenítették azt a régebbi jó gyakorlatot, hogy előadókat hívnak meg a klubfoglalkozásokra, fotóművészeket vagy más olyan személyeket, akiknek az előadásaiból valamennyien profitalálhatnak valamit. Ilyen volt legutóbb Győri Lajosnak, a Fotó című lap munkatársának a „Tendenciák a színes fényképezésben és az aktfényiképezésben”. című ' előadása'/"Sodr ’Imre festőművész a VIII.- országos színesdia-pályázat anyagának képszerkesztését értékelte. Legközelebb Lussa Vince budapesti fotóművész az aktfényképezésről tart előadást a klubtagoknak. Egymás, főként pedig az új tagok munkáit közösen tekintik meg, bírálják el, ily módon is segítvén a fiatalokat. A múlt évtől rendszeresek a „Negyedév képe” elnevezésű „házi” pályázatok, amelyeken személyenként tíz képpel vehetnek részt a klubtagok. A legjobb munkákat szerényen díjazzák is. E pályázatokra — a tagtoborzás szándékával — helyet adnak klubon kívüliek fotóinak is. Az év legjobb képeiből összeállított kollekciót kiállításon mutatják be. A tavaly készült képeket április 26-tól 28-ig láthatták az érdeklődök a Megyei Művelődési Központ művészklubjában. Most újabb bemutatkozásokra készülnek. Képeket küldenek az idei Szegedi Szalonba, a békéscsabai „Termő ékes ág”, a nagykanizsai „Életünk”, valamint „A paraszti élet ma” című szentesi kiállításokra. s természetesen a IX. országos ’’ színesdia-pályázatra, amelyet november második felében rendeznek, Kecskeméten. S annak érdekében, hogy a klub ezen ismét jól szerepeljen, külön színes dia „házi” pályázatot írtak ki, amelyen ugyancsak részt vehetnek a klubon kívüli fotósok. A külföldi szereplések sem maradnak el teljesen. Az idén Krakkóba. akt- és női portré biennálé- ra. Varsóba a Kis formátumok című pályázatra, valamint Buenos Airesbe nemzetközi kiálliátsra küld fotókat a klub. Kapcsolatot ápolnak a kanadai Calgary város Camera Fotóklubjával. Évekkel ezelőtt már cseréltek kiállítást. Két-három éven belül szeretnék ezt megismételni. Rapi Miklós • Vincze János: Verseny
