Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

1980. május 6. • PETŐFI NÉPE 9 3

Mészáros néni,

a Népfront utcából

/ '

— Kanyarodjunk be a Népfront utcába — indítványozom fotóriporter kollégámnak — a műkertvárosi ABC-üz- let lelőtt. — A hatos számú házban lakik egy nyugdíjas néni, bizonyos Mészáros Ferencné, aki pár soros levélben kérte: alkalomadtán látogassuk meg. Közérdekű mondanivalója van, és tanácsot is szeretne kérni.

— Helyes, lássuk, tudunk-e tanáccsal szolgálni — kész- ségeskedik társam, és kisvártatva a megjelölt lakás udvari bejárata felé tartunk. A ház sarkához érve színpompás virágoskert üdítő látványa váltja ki elismerő megjegyzésünket. A hangra egy apró termetű, csupa derű és közvetlenség idősebb asszony jön elő.

— Benne vagyunk ám a virágos Kecskemétért mozgalomban — nyugtázza dicséretünket és őszintén örül a látogatásnak. Miközben lakályos otthonában hely- lyel kínál bennünket, ^lényegre tőrön sorolja:

— Tulajdonképpen ezért írtam, erről akarok beszélni. Megszervezni, hogy rend legyen mindenütt. ,,Ami tőlem telik, megteszem.

Társadalmi munkára az utcában összeszedem én az embereket; főleg az öregekre lehet számítani.

Bármerre járok, megszólítom a rendetlen.kedőket, hogy ne szemeteljen, ne taposson a drágán gondozott parkba. Igaz, hogy ma is megkaptam: „Nézd már az öreg csajt, mit akar ...” Fáj, hogy ilyen rendetlenek az emberek. A környékünkön is volna mit tenni. Itt á" téglatörmelék-kupac, amott sódermaradvány, száraz gally csúfítja a házak környékét. Az is bánt, hogy a külső gázvezetékcsövet eszi a rozsda, így hamar tönkremegy. Nálunk, ameddig felértem, befestettem. Tehát, hogy a rendért mit is tegyünk, ebben szeretnék tanácsot kérni.

— Nem tetszett ott lenni a tanácstagi jelölő gyűlésen? Az például kitűnő alkalom lett volna a közös tennivalók megtanácsko- zására.

— Sajnos, nem tudtam ott lenni, temetésen voltam. A férjem sem mehetett el, szívinfarktus után van, nemrég jött haza a kórházból. Az is milyen borzasztó volt, amikor rosszul lett. Sürgős segítség .kellett és a környék egyetlen telefonja megrongálva ...

De jó, hogy eljöttek! Amit a

• — Kilépünk a lakásból és felvidulunk — mondja. Mészáros néni.

gyűlésen szerettem volna, most elmondhatom. Nem tudóin, ki a jelöltünk, de az biztos, hogy a tanácstag sokat tehet és rám számíthat. Én az utcát megszervezem! A gyerekeknek játszótér kellene; a Műkertben lenne helye, ebben is segítenénk. Az utcák nagyon forgalmasak, nem jó, hogy tollaslabdázni odaszorulnak a nagyobbacska gyerekek. Értük is sokkal többet tehetnénk, ök fogékonyak a jó szóra és hálásak az őszinte törődésért. Tudom a kisunokámról. A rend és a természet szeretete csak nevelés kérdése. ötletesen, játékosan. Azért, hogy például palacsintaevő versenyt rendezzünk, boldogan megsütök én nekik akár kétszáz palacsintát is. Ahogyan tavaly az óvodások farsangi mulatságára is sütöttem több mint kétszáz fánkot. Milyen öröm volt!- Mennyi ötlet, nemes szándék és önzetlen tettrekészség lakozik ebben a kedves, derűs nagymamában! — hallgatom tisztelettel a rokonszenves asszonyt. S mivel eszembe jut, megjegyzem: a szép közösségi elgondolásaival érdemes lenne megkeresnie a körzeti pártszervezetet. Sőt, a KISZ-es fiatalokat, hiszen a Múkertvárosban működik a megyeszékhely egyetlen lakóterületi KlSZ-alap- szervezete. Bizonyos, hogy akár szervezőként is a jó ügy mellé szegődnének.

Mészáros Ferencné hálás az ötletért. Amikor »kikísér bennünket, a ház oldalával párhuzamosan sorakozó kis meggyfákra mutat:

— Először virágoznak. Magam ültettem, a gyerekeknek. Szépítik a környezetet, és ha megnőnek, milyen élmény lesz a társasházi gyerekeknek a fákról szedegetni a gyümölcsöt! Lugasnak a néhány tőkét a piciny udvarra ugyanilyen célból telepítettem. És nyáron egy kis árnyat is ád.

Búcsúzóul váratlan vallomással magyarázatát adja a környezetet, s ezzel együtt az életet szépítő lelkes tetteinek, törekvéseinek.

— Ügy szeretek itt lakni! Nagyon szeretem ezt a környéket. Az elsők közül valók vagyunk, akik a Népfront félkész lakásépítésbe kapcsolódtak. Bizony, magam oltottam a meszet. És mi mindent vittünk véghez! Ezért olyan kedves itt nekem. Ezért szeretném, ha mindannyian tennénk környezetünkért.

P. I.

9 — Szép utca a miénk, de van még szépítenivaló. (Straszer András felvételei)

Barátaink földjén <».:

A magyar—szovjet barátság immár évtizedek óta ezernyi szállal kötődik. Történelmi sorsunk, a fejlett szocialista társadalom építésének tennivalói az élet számos területén kínálják az együttműködés újabb lehetőségeit. A mindennapi munka, a két ország fejlődéséből adódó tennivalók mellett természetesen jut' idő a barátkozásra, a szórakozásra, közös programokra is. Ennek egyik szép példájaként lehetett kétszáz Bács-Kiskun megyei dolgozó a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vendége a közelmúltban.

A Bács-Kiskun megyeiek jártak Kijevben, Leningrádban és Moszkvában. Baráti találkozókon vettek részt, megtekintették a történelmi nevezetességeket, elvitték virágkoszorúikat a szabadságért hősi halált halt harcosok sírjaira.

A Kecskemétről indult barátságvonat utasainak kéthetes szovjetunióbeli tartózkodásához az IBUSZ és az INTURISZT remek körülményeket teremtett. Ideális feltételek mellett szövődtek újabb barátságok, kellemes emlékek, amelyek maradandó élményt jelentenek valamennyiük számára.

Kijevben

• Kijev egyik legnevezetesebb épülete a Pecserszkaja Lavra (Barlangkolostor). Az első világháború előtt évenként mintegy 150 ezer zarándok kereste fel. Napjainkban sem kevésbé nagy az érdeklődés. A Szovjetunió különböző részeiből és külföldről is ezerszámra érkeznek a turisták. A Lavra tulajdonképpen két részből áll. A felső az ukrán barokk építkezés lenyűgöző élményét nyújtja, az alsó Lavra' pedig a barlangcellákhoz Vezet. Húsz-huszonöt méter mélységben több száz méteres labirintusban vannak elhelyezve azoknak a kiváltságos személyeknek a földi maradványai, akik rangjuk vagy pénzük révén kaptak bebocsátást1 a Barlangkolostorba.

«

9 A barlangkolostor egyik melléképületében kapott otthont az ukrán népművészeti kiállítás és a világon ugyancsak egyedülálló miniatűrbemutató. Itt látható a megpatkolt bolha, a körtemagba vésett portré, s egyéb érdekesség.

• Kijevben az egyik filmszínház bejárata felett budapesti barátsági estről tájékoztat a plakát.

• Nagy sikerű magyar könyvhét volt a Druzsba könyvesboltban. A magyar nyelvű könyvek egyik lelkes népszerűsítője örömmel újságolta, hogy nagy volt a kereslet irodalmunk iránt. Néhány nap leforgása alatt több mint 1500 rubel értékű mű talált gazdára. A legkelendőbbek között említette Jókai, Szilvási, Passuth, Moldova könyveit. Elsősorban a diákok és a kárpátaljai magyarok fordultak meg a legtöbbször a könyvesboltban. Az elismerő szavak mellett „a kritika sem maradt el. Hiányolták ugyanis a művészeti témájú, ' illusztrációkkal ellátott könyveket, továbbá a kötést, horgolást, hímzést tárgyaló munkákat. Egyszóval a kereslet nagyobb volt, mint a kínálat. Az öröm mellett a könyvhét tanulságát is le lehet vonni... (Banczik István)

A kedves baki

EGY ÚJSÁGCIKK alapvető feladata: a tények közlése.

Hát még egy országgyűlésikép- viselő-jelölésről szóló rövid tudósításé, amely lényegében alkotmányjogi konzekvenciákat is hordoz. Protokoll, ezek és ezek jelentek meg, elnökölt X, beszámolt Y, javaslatot tett a jelölt személyére Z, akit a következők nagy egyetértéssel támogattak, ennek folytán N-edik körzetben V. Q. lett országgyűlési képviselőjelölt.

íme, kész is a hivatalos közlés sémája.

De adódik úgy is, hogy bizonyos „sorrendiségi formabontást” produkál az élet. Hogy — például a képviselőjelölt nem vár a javaslattevő felszólalására, hanem — teszem azt, szívbéli örömének minél hamarabb kifejezést kívánván adni — előbb kér szót.

Ilyesformán történt ez Izsákon is, ahol a 6-os körzet jelöltje dr. Várkonyi Imre prépost-kanonok, az Actio Catholica országos igazgatója, a magyar püspöki kar külügyi bizottságának ügyvezető főtitkára volt.

Szemmel láthatóan rá is erős hatást tett az a lelkesítő összkép, amit Kiss Imre népfronttitkár a választókerület településeinek fejlődéséről, a közös erőfeszítéssel élért eredményekről felvázolt. ’Erről — röviden írtunk a jelölésről szóló híradásunkban. - Hiba ék méltánytalan volna azonban, ha a prépost-kanonok említett, „soron kívüli” reagálását csak afféle jegyzőkönyvi adaléknak tekintve, a jelenvoltak emlékezetére bíznánk. Felszólalásának legalább ama. részletére térjünk vissza, amely a választópolgárokat minden bizonnyal jólesően érintette.

S nem kis részben ennek tudható be, hogy az nem is annyira választási „szónoklat”, mint inkább beszélgetés volt. A részvevőket szintén hasonló hangvételű véleménynyilvánításra ösztökélte.

BESZÉLT róla, hogy 17 éves képviselői pályafutása alatt ezt a Választókerületet nagyon megszerette. Amikor például arra kérték, fogadjon el jelöltséget Budapesten, elhárította a 'megtiszteltetést. „Sokkal jobban hozzám nőttek a Bács-Kiskun megyeiek”

— mondotta. Amit az itteni nép szorgalma létrehozott, mindenki által ellenőrizhető valóság — fejtegette, s a jövőről, holnapról hallott elhatározásokból örömmel nyugtázta, hogy „itt még nincs vége” a fejlődésnek. Jólesően mérhette le az eltelt két ciklus folyamán, hogy az anyagi gyarapodás mellett mennyit változott az emberek szemlélete is. „Valamikor, nem is olyan régen — em- lékeatetté a hallgatóságot — még gyakran eluralkodott ez a felfogás: Majd megcsinálja az állam...” Most már azt mondjuk: „Megcsináljuk közösen!”

S ebből az együttes erőfeszítésből hívők és nem hívők egyaránt részt követelnek. A nemzetnek ez az egysége a komoly munkában

— biztosíték arra, hogy úrrá leszünk ezután is a nehézségeken. Mert arról nyíltan kell beszelnünk, hogy az előttünk álló feladatok nem könnyűek. Problémák vannak az egész világon, nálunknál nagyobb, gazdagabb országúkban is.

Őszinte átérzéssel szólt arról dr. Várkonyi Imre, hogy mind hazai, mind külföldi munkássága során nem szűnik meg hirdetni, milyen törekvő a magyar nép,, mennyire

áthatja a társadalmat a béke tevőleges szeretete, amit az ország külpolitikája is rásugároz a világra.

A 6-OS SZÁMÚ választókörzet lakosságának szélesebb látókörére, tájékozottságára vallott, hogy miután a tájék anyagi, kulturális, egészségügyi fejlődésének legszebb tényeit számba vette, elismerve azok elérésében az ország- gyűlési képviselő közreműködését, — méltányolta dr. Várkonyi Imrének a különböző nemzetközi fórumokon 'kifejtett munkásságát is. Hogy idehaza sokat fáradozott az állam és az egyházak közötti kapcsolat rendeződéséért, s ennek korrektségét, gyümölcsöző Voltát külföldön is hirdeti, növelve ezzel hazánk nemzetközi tekintélyét. Erről nemcsak harmadszori ajánlója, Ázsóth Tamás társadalmi tanácselnök-helyettes emlékezett meg, hanem például az ágasegyházi Őri Tiborné vagy az izsá- ki K. Szabó Sándor — s mások is. Ez utóbbi választó az állam és egyház közötti viszony tisztességes, korrekt voltának szemléltetésére éppen a saját példáját hozta fel. Több évtizede református presbiter, mindemellett majd ennyi ideje tanácstag helyben, lehetett megyei tanácstag, tekintélyes nagyüzem gazdasági vezetője. Életpályája is bizonyíték, hogy ebben az országban mindenkit munkája, magatartása alapján becsülnek meg, s nem aszerint, párttag-e vagy vallásos ember. „Ezeket eddig sehol nem mondtam el” — vallotta K. Szabó Sándor, s hozzáfűzte, — kormányunk politikája olyan, hogy erről nyugodtan beszélhet.

A BARÁTSÁGOS hangulat hatása alatt követte el azt a kedves bakit Gyenes István gépszerelő, hogy amikorra szocialista brigádok társadalmi munkásikereit a* további kötelezettségvállalásait ismertetvén, rátért társai nevében

is az ajánlásra, így folytatta: „Szeretettel köszöntöm Várkonyi elvtársat — urat —” korrigált nyomban az általános derű duruzsoló hangjai közben, s maga is bazsalyogva folytatta a képviselő- jelölthöz intézett kéréseket. Befejezte azzal, hogy a Béke-világ- tanács elnökségében való szerepléshez sok sikert kívánt a prépost-kanonoknak.

De hogy a derűs mozzanat ne maradjon csattanó nélkül, s a felszólaló se érezzen kényelmetlenséget a nyolvbotlásért, dr. Várkonyi Imre mindjárt megfelelően ellensúlyozta. Felidézte az egyik — országos bizottságban esett hasonló epizódot. Csakhogy ott országos vezetőember szólt imigyen: „ ... Ahogy Várkonyi elvtárs is mondotta...” Majd a következő szavával így fordult a főpaphoz. — „Remélem, nem sérti, hogy...”

— Neki is rögtön azt válaszoltam, amit most itt — okosan felszólaló barátomnak: Abban a közös ügyben, amiért itt együtt vagyunk, elvben is egyetértünk, tehát elvtársak vagyunk ... Azon az úton, amelyen — népünk javát szolgálva, összefogva előre haladtunk, visszafordulni nem szabad. Nem vagyok materialista, de ez az én világnézetemhez is hozzátartozik. Együtt, előre a békés építőmunkában...

EZ JUT KIFEJEZÉSRE a Hazafias Népfront választási felhívásában ... S az európai kommunista és munkáspártok párizsi értekezletének felhívását is — mint Ponomarjov elvtárs mondotta — „az a gondolat hatja át. hogy a háborút ellenző összes erőknek: kommunistáknak, szocialistáknak, szociáldemokratáknak, más politikai pártok és társadalmi mozgalmak képviselőinek egyesíteni kell erőiket. A béke közös kincsünk...”

Tóth István

♦

A dolgozók választják a munkaügyi döntőbizottságokat

Az idén január 1-én hatályba lépett új Munka Törvénykönyve módosította a munkaügyi döntő- bizottságok szervezetére, eljárására vonatkozó szabályokat. Ezek a változások elsősorban a döntőbizottságok demokratikus jellegének erősítését, működésüknek egyszerűbbé tételét szolgálják.

A döntőbizottságok az utóbbi években társadalmi megbecsülést vívtak ki maguknak. A munkahelyeken kialakult szervezetük és működési gyakorlatuk. Ezért lényeges, hogy a törvényi szabályozás csupán keretül szolgáljon, ne nehezítse a munkaügyi viták helyszíni döntését. Ezt az elvet tükrözik a Munka Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezései, amelyeknek száma csökkent, ugyanakkor — a változások révén — nagyobb teret engednek a helyi sajátosságok érvényesítésének.

Fontos tartalmi változás, hogy az idei évtől a munkaügyi döntő- bizottságok elnökét, elnökhelyetteseit és tagjait — a munkáltató és a szakszervezet munkahelyi szervének együttes javaslata alapján — a dolgozók választják. Korábban lényegében adminisztratív módon történt a döntőbizottságok létrehozása, mert a tisztség- viselőket és a tagokat a munkál- tátó és a szakszervezet vállalati

vezető testületé jelölte ki, tevékenységük pedig a munkaügyi bíróság jóváhagyásától függött.

Az új rendelkezés jelentős mértékben megváltoztatta a döntőbizottságokra vonatkozó illetékességi szabályokat is. Növekszik a vállalatok központjaiban választott döntőbizottságok szerepe, mert a jövőben ezek járnak el akkor is, ha dolgozójuk más járás vagy megye területén dolgozik. Eddig ugyanis ilyen esetekben a területileg szervezett döntőbizottság elé került az ügy, amely azonban nem ismerhette a vállalati sajátosságokat.

, Az eljárás rendjét a szabályozás módosításáig sok formai szabály kötötte gúzsba, alakiságai indokolatlanul közel álltak a bírósági eljáráséhoz. Ezt egyszerűsítik az új rendelkezések, amelyek mind a bizonyítékok megítélésében. mind a tárgyalás egész menete során egyetlen rendező elvet követnek: az igazság kiderítését a legcélszerűbb módon.

Az új szabályozás alapján működő döntőbizottságokat a szak- szervezet munkahelyi vezető testületének választásával egyidőben 1980. május 1-től július 15-ig kell létrehozni minden olyan munkáltatónál, ahol szakszervezeti szerv már működik. (MTI)

Kereskedők kitüntetése

Az árucikkek eladását közel négyötöd részben a szocialista brigádok tagjai végzik a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalatnál.

Tegnap Kecskeméten, a SZMT székházában Sohajda Ferenc igáz- gató a vállalat vezetői nevében rövid' ünnepségen kitüntetéssel, oklevéllel és összesen 261 ezer forint pénzjutalommal méltányol. \

ta a jól dolgozó kereskedők munkáját. HatvanháTman Kiváló dolgozó címet kaptak. A vállalat kiváló brigádja elismerést a jutalmazott 33 szocialista brigád közül a kecskeméti műkertvárosi 1173- as és a kiskunfélegyházi 2106-os számú ABQ kollektívája érdemelte. A kitüntetett szocialista brigádok közül hat arany-. 12 ezüstös 11 bronzjelvényes lett.

I

i