Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-06 / 104. szám

1980. május 6. • PETŐFI NÉPE 9 3 Mészáros néni, a Népfront utcából / ' — Kanyarodjunk be a Népfront utcába — indítványo­zom fotóriporter kollégámnak — a műkertvárosi ABC-üz- let lelőtt. — A hatos számú házban lakik egy nyugdíjas néni, bizonyos Mészáros Ferencné, aki pár soros levélben kérte: alkalomadtán látogassuk meg. Közérdekű monda­nivalója van, és tanácsot is szeretne kérni. — Helyes, lássuk, tudunk-e tanáccsal szolgálni — kész- ségeskedik társam, és kisvártatva a megjelölt lakás ud­vari bejárata felé tartunk. A ház sarkához érve színpom­pás virágoskert üdítő látványa váltja ki elismerő meg­jegyzésünket. A hangra egy apró termetű, csupa derű és közvetlenség idősebb asszony jön elő. — Benne vagyunk ám a virá­gos Kecskemétért mozgalomban — nyugtázza dicséretünket és őszintén örül a látogatásnak. Mi­közben lakályos otthonában hely- lyel kínál bennünket, ^lényegre tőrön sorolja: — Tulajdonképpen ezért írtam, erről akarok beszélni. Megszer­vezni, hogy rend legyen minde­nütt. ,,Ami tőlem telik, megteszem. Társadalmi munkára az utcában összeszedem én az embereket; fő­leg az öregekre lehet számítani. Bármerre járok, megszólítom a rendetlen.kedőket, hogy ne szeme­teljen, ne taposson a drágán gon­dozott parkba. Igaz, hogy ma is megkaptam: „Nézd már az öreg csajt, mit akar ...” Fáj, hogy ilyen rendetlenek az emberek. A kör­nyékünkön is volna mit tenni. Itt á" téglatörmelék-kupac, amott só­dermaradvány, száraz gally csú­fítja a házak környékét. Az is bánt, hogy a külső gázvezeték­csövet eszi a rozsda, így hamar tönkremegy. Nálunk, ameddig felértem, befestettem. Tehát, hogy a rendért mit is tegyünk, ebben szeretnék tanácsot kérni. — Nem tetszett ott lenni a ta­nácstagi jelölő gyűlésen? Az pél­dául kitűnő alkalom lett volna a közös tennivalók megtanácsko- zására. — Sajnos, nem tudtam ott len­ni, temetésen voltam. A férjem sem mehetett el, szívinfarktus után van, nemrég jött haza a kór­házból. Az is milyen borzasztó volt, amikor rosszul lett. Sürgős segítség .kellett és a környék egyetlen telefonja megrongálva ... De jó, hogy eljöttek! Amit a • — Kilépünk a la­kásból és felvidu­lunk — mondja. Mé­száros néni. gyűlésen szerettem volna, most elmondhatom. Nem tudóin, ki a jelöltünk, de az biztos, hogy a ta­nácstag sokat tehet és rám szá­míthat. Én az utcát megszerve­zem! A gyerekeknek játszótér kellene; a Műkertben lenne helye, ebben is segítenénk. Az utcák nagyon forgalmasak, nem jó, hogy tollaslabdázni odaszorulnak a na­gyobbacska gyerekek. Értük is sokkal többet tehetnénk, ök fo­gékonyak a jó szóra és hálásak az őszinte törődésért. Tudom a kisunokámról. A rend és a ter­mészet szeretete csak nevelés kér­dése. ötletesen, játékosan. Azért, hogy például palacsintaevő ver­senyt rendezzünk, boldogan meg­sütök én nekik akár kétszáz pa­lacsintát is. Ahogyan tavaly az óvodások farsangi mulatságára is sütöttem több mint kétszáz fán­kot. Milyen öröm volt!- Mennyi ötlet, nemes szándék és önzetlen tettrekészség lakozik eb­ben a kedves, derűs nagymamá­ban! — hallgatom tisztelettel a rokonszenves asszonyt. S mivel eszembe jut, megjegyzem: a szép közösségi elgondolásaival érde­mes lenne megkeresnie a körzeti pártszervezetet. Sőt, a KISZ-es fiatalokat, hiszen a Múkertváros­ban működik a megyeszékhely egyetlen lakóterületi KlSZ-alap- szervezete. Bizonyos, hogy akár szervezőként is a jó ügy mellé szegődnének. Mészáros Ferencné hálás az öt­letért. Amikor »kikísér bennün­ket, a ház oldalával párhuzamosan sorakozó kis meggyfákra mutat: — Először virágoznak. Magam ültettem, a gyerekeknek. Szépítik a környezetet, és ha megnőnek, milyen élmény lesz a társasházi gyerekeknek a fákról szedegetni a gyümölcsöt! Lugasnak a néhány tőkét a piciny udvarra ugyanilyen célból telepítettem. És nyáron egy kis árnyat is ád. Búcsúzóul váratlan vallomással magyarázatát adja a környezetet, s ezzel együtt az életet szépítő lelkes tetteinek, törekvéseinek. — Ügy szeretek itt lakni! Na­gyon szeretem ezt a környéket. Az elsők közül valók vagyunk, akik a Népfront félkész lakásépítésbe kapcsolódtak. Bizony, magam ol­tottam a meszet. És mi mindent vittünk véghez! Ezért olyan ked­ves itt nekem. Ezért szeretném, ha mindannyian tennénk környe­zetünkért. P. I. 9 — Szép utca a miénk, de van még szépítenivaló. (Straszer András felvételei) Barátaink földjén <».: A magyar—szovjet barátság immár évtizedek óta ezernyi szállal kötődik. Történelmi sorsunk, a fejlett szocialista társadalom építésé­nek tennivalói az élet számos területén kínálják az együttműködés újabb lehetőségeit. A mindennapi munka, a két ország fejlődéséből adódó tennivalók mellett természetesen jut' idő a barátkozásra, a szó­rakozásra, közös programokra is. Ennek egyik szép példájaként lehe­tett kétszáz Bács-Kiskun megyei dolgozó a Szovjet—Magyar Baráti Társaság vendége a közelmúltban. A Bács-Kiskun megyeiek jártak Kijevben, Leningrádban és Moszk­vában. Baráti találkozókon vettek részt, megtekintették a történelmi nevezetességeket, elvitték virágkoszorúikat a szabadságért hősi halált halt harcosok sírjaira. A Kecskemétről indult barátságvonat utasainak kéthetes szovjet­unióbeli tartózkodásához az IBUSZ és az INTURISZT remek körül­ményeket teremtett. Ideális feltételek mellett szövődtek újabb barát­ságok, kellemes emlékek, amelyek maradandó élményt jelentenek va­lamennyiük számára. Kijevben • Kijev egyik legne­vezetesebb épülete a Pecserszkaja Lavra (Barlangkolostor). Az első világháború előtt évenként mintegy 150 ezer zarándok kereste fel. Napja­inkban sem kevésbé nagy az érdeklődés. A Szovjetunió külön­böző részeiből és külföldről is ezer­számra érkeznek a turisták. A Lavra tu­lajdonképpen két részből áll. A felső az ukrán barokk építkezés lenyűgöző élményét nyújtja, az alsó Lavra' pedig a barlangcellákhoz Ve­zet. Húsz-huszonöt méter mélységben több száz méteres labirintusban vannak elhelyezve azoknak a kiváltságos szemé­lyeknek a földi ma­radványai, akik rangjuk vagy pén­zük révén kaptak bebocsátást1 a Bar­langkolostorba. « 9 A barlangkolostor egyik melléképületé­ben kapott otthont az ukrán népművé­szeti kiállítás és a világon ugyancsak egyedülálló miniatűr­bemutató. Itt lát­ható a megpatkolt bolha, a körtemagba vésett portré, s egyéb érdekesség. • Kijevben az egyik filmszínház bejárata felett budapesti barátsá­gi estről tájékoztat a plakát. • Nagy sikerű magyar könyvhét volt a Druzsba könyvesboltban. A magyar nyelvű könyvek egyik lelkes népszerűsítője örömmel újságolta, hogy nagy volt a keres­let irodalmunk iránt. Néhány nap leforgása alatt több mint 1500 ru­bel értékű mű talált gazdára. A legkelendőbbek között említette Jókai, Szilvási, Passuth, Moldova könyveit. Elsősorban a diákok és a kárpátaljai magyarok fordultak meg a legtöbbször a könyvesbolt­ban. Az elismerő szavak mellett „a kritika sem maradt el. Hiá­nyolták ugyanis a művészeti té­májú, ' illusztrációkkal ellátott könyveket, továbbá a kötést, hor­golást, hímzést tárgyaló munká­kat. Egyszóval a kereslet nagyobb volt, mint a kínálat. Az öröm mellett a könyvhét tanulságát is le lehet vonni... (Banczik István) A kedves baki EGY ÚJSÁGCIKK alapvető feladata: a tények közlése. Hát még egy országgyűlésikép- viselő-jelölésről szóló rövid tudó­sításé, amely lényegében alkot­mányjogi konzekvenciákat is hor­doz. Protokoll, ezek és ezek je­lentek meg, elnökölt X, beszámolt Y, javaslatot tett a jelölt szemé­lyére Z, akit a következők nagy egyetértéssel támogattak, ennek folytán N-edik körzetben V. Q. lett országgyűlési képviselőjelölt. íme, kész is a hivatalos közlés sémája. De adódik úgy is, hogy bizo­nyos „sorrendiségi formabontást” produkál az élet. Hogy — példá­ul a képviselőjelölt nem vár a javaslattevő felszólalására, ha­nem — teszem azt, szívbéli örö­mének minél hamarabb kifeje­zést kívánván adni — előbb kér szót. Ilyesformán történt ez Izsákon is, ahol a 6-os körzet jelöltje dr. Várkonyi Imre prépost-kanonok, az Actio Catholica országos igaz­gatója, a magyar püspöki kar kül­ügyi bizottságának ügyvezető fő­titkára volt. Szemmel láthatóan rá is erős hatást tett az a lelkesítő összkép, amit Kiss Imre népfronttitkár a választókerület településeinek fej­lődéséről, a közös erőfeszítéssel élért eredményekről felvázolt. ’Er­ről — röviden írtunk a jelölésről szóló híradásunkban. - Hiba ék méltánytalan volna azonban, ha a prépost-kanonok említett, „so­ron kívüli” reagálását csak afféle jegyzőkönyvi adaléknak tekintve, a jelenvoltak emlékezetére bíz­nánk. Felszólalásának legalább ama. részletére térjünk vissza, amely a választópolgárokat min­den bizonnyal jólesően érintette. S nem kis részben ennek tudható be, hogy az nem is annyira vá­lasztási „szónoklat”, mint inkább beszélgetés volt. A részvevőket szintén hasonló hangvételű véle­ménynyilvánításra ösztökélte. BESZÉLT róla, hogy 17 éves képviselői pályafutása alatt ezt a Választókerületet nagyon megsze­rette. Amikor például arra kér­ték, fogadjon el jelöltséget Buda­pesten, elhárította a 'megtisztel­tetést. „Sokkal jobban hozzám nőttek a Bács-Kiskun megyeiek” — mondotta. Amit az itteni nép szorgalma létrehozott, mindenki által ellenőrizhető valóság — fej­tegette, s a jövőről, holnapról hal­lott elhatározásokból örömmel nyugtázta, hogy „itt még nincs vége” a fejlődésnek. Jólesően mérhette le az eltelt két ciklus folyamán, hogy az anyagi gyara­podás mellett mennyit változott az emberek szemlélete is. „Vala­mikor, nem is olyan régen — em- lékeatetté a hallgatóságot — még gyakran eluralkodott ez a felfo­gás: Majd megcsinálja az ál­lam...” Most már azt mondjuk: „Megcsináljuk közösen!” S ebből az együttes erőfeszítés­ből hívők és nem hívők egyaránt részt követelnek. A nemzetnek ez az egysége a komoly munkában — biztosíték arra, hogy úrrá le­szünk ezután is a nehézségeken. Mert arról nyíltan kell beszel­nünk, hogy az előttünk álló fel­adatok nem könnyűek. Problé­mák vannak az egész világon, ná­lunknál nagyobb, gazdagabb or­szágúkban is. Őszinte átérzéssel szólt arról dr. Várkonyi Imre, hogy mind hazai, mind külföldi munkássága során nem szűnik meg hirdetni, milyen törekvő a magyar nép,, mennyire áthatja a társadalmat a béke te­vőleges szeretete, amit az ország külpolitikája is rásugároz a vi­lágra. A 6-OS SZÁMÚ választókörzet lakosságának szélesebb látóköré­re, tájékozottságára vallott, hogy miután a tájék anyagi, kulturá­lis, egészségügyi fejlődésének leg­szebb tényeit számba vette, elis­merve azok elérésében az ország- gyűlési képviselő közreműködését, — méltányolta dr. Várkonyi Im­rének a különböző nemzetközi fó­rumokon 'kifejtett munkásságát is. Hogy idehaza sokat fáradozott az állam és az egyházak közötti kap­csolat rendeződéséért, s ennek korrektségét, gyümölcsöző Voltát külföldön is hirdeti, növelve ez­zel hazánk nemzetközi tekinté­lyét. Erről nemcsak harmadszori ajánlója, Ázsóth Tamás társadal­mi tanácselnök-helyettes emléke­zett meg, hanem például az ágas­egyházi Őri Tiborné vagy az izsá- ki K. Szabó Sándor — s mások is. Ez utóbbi választó az állam és egyház közötti viszony tisztes­séges, korrekt voltának szemlél­tetésére éppen a saját példáját hozta fel. Több évtizede refor­mátus presbiter, mindemellett majd ennyi ideje tanácstag hely­ben, lehetett megyei tanácstag, tekintélyes nagyüzem gazdasági vezetője. Életpályája is bizonyí­ték, hogy ebben az országban mindenkit munkája, magatartása alapján becsülnek meg, s nem aszerint, párttag-e vagy vallásos ember. „Ezeket eddig sehol nem mondtam el” — vallotta K. Sza­bó Sándor, s hozzáfűzte, — kor­mányunk politikája olyan, hogy erről nyugodtan beszélhet. A BARÁTSÁGOS hangulat ha­tása alatt követte el azt a kedves bakit Gyenes István gépszerelő, hogy amikorra szocialista brigá­dok társadalmi munkásikereit a* további kötelezettségvállalásait ismertetvén, rátért társai nevében is az ajánlásra, így folytatta: „Szeretettel köszöntöm Várkonyi elvtársat — urat —” korrigált nyomban az általános derű duru­zsoló hangjai közben, s maga is bazsalyogva folytatta a képviselő- jelölthöz intézett kéréseket. Be­fejezte azzal, hogy a Béke-világ- tanács elnökségében való szerep­léshez sok sikert kívánt a pré­post-kanonoknak. De hogy a derűs mozzanat ne maradjon csattanó nélkül, s a felszólaló se érezzen kényelmet­lenséget a nyolvbotlásért, dr. Várkonyi Imre mindjárt megfele­lően ellensúlyozta. Felidézte az egyik — országos bizottságban esett hasonló epizódot. Csakhogy ott országos vezetőember szólt imigyen: „ ... Ahogy Várkonyi elvtárs is mondotta...” Majd a következő szavával így fordult a főpaphoz. — „Remélem, nem sér­ti, hogy...” — Neki is rögtön azt válaszol­tam, amit most itt — okosan fel­szólaló barátomnak: Abban a kö­zös ügyben, amiért itt együtt va­gyunk, elvben is egyetértünk, te­hát elvtársak vagyunk ... Azon az úton, amelyen — népünk ja­vát szolgálva, összefogva előre haladtunk, visszafordulni nem szabad. Nem vagyok materialista, de ez az én világnézetemhez is hozzátartozik. Együtt, előre a bé­kés építőmunkában... EZ JUT KIFEJEZÉSRE a Ha­zafias Népfront választási felhí­vásában ... S az európai kommu­nista és munkáspártok párizsi ér­tekezletének felhívását is — mint Ponomarjov elvtárs mondotta — „az a gondolat hatja át. hogy a háborút ellenző összes erőknek: kommunistáknak, szocialisták­nak, szociáldemokratáknak, más politikai pártok és társadalmi mozgalmak képviselőinek egyesí­teni kell erőiket. A béke közös kincsünk...” Tóth István ♦ A dolgozók választják a munkaügyi döntőbizottságokat Az idén január 1-én hatályba lépett új Munka Törvénykönyve módosította a munkaügyi döntő- bizottságok szervezetére, eljárásá­ra vonatkozó szabályokat. Ezek a változások elsősorban a döntőbi­zottságok demokratikus jellegé­nek erősítését, működésüknek egy­szerűbbé tételét szolgálják. A döntőbizottságok az utóbbi években társadalmi megbecsülést vívtak ki maguknak. A munkahe­lyeken kialakult szervezetük és működési gyakorlatuk. Ezért lé­nyeges, hogy a törvényi szabályo­zás csupán keretül szolgáljon, ne nehezítse a munkaügyi viták hely­színi döntését. Ezt az elvet tük­rözik a Munka Törvénykönyvének vonatkozó rendelkezései, amelyek­nek száma csökkent, ugyanakkor — a változások révén — nagyobb teret engednek a helyi sajátossá­gok érvényesítésének. Fontos tartalmi változás, hogy az idei évtől a munkaügyi döntő- bizottságok elnökét, elnökhelyet­teseit és tagjait — a munkáltató és a szakszervezet munkahelyi szervének együttes javaslata alap­ján — a dolgozók választják. Ko­rábban lényegében adminisztra­tív módon történt a döntőbizott­ságok létrehozása, mert a tisztség- viselőket és a tagokat a munkál- tátó és a szakszervezet vállalati vezető testületé jelölte ki, tevé­kenységük pedig a munkaügyi bíróság jóváhagyásától függött. Az új rendelkezés jelentős mér­tékben megváltoztatta a döntőbi­zottságokra vonatkozó illetékessé­gi szabályokat is. Növekszik a vállalatok központjaiban válasz­tott döntőbizottságok szerepe, mert a jövőben ezek járnak el akkor is, ha dolgozójuk más já­rás vagy megye területén dolgo­zik. Eddig ugyanis ilyen esetek­ben a területileg szervezett dön­tőbizottság elé került az ügy, amely azonban nem ismerhette a vállalati sajátosságokat. , Az eljárás rendjét a szabályo­zás módosításáig sok formai sza­bály kötötte gúzsba, alakiságai in­dokolatlanul közel álltak a bíró­sági eljáráséhoz. Ezt egyszerűsí­tik az új rendelkezések, amelyek mind a bizonyítékok megítélésé­ben. mind a tárgyalás egész me­nete során egyetlen rendező el­vet követnek: az igazság kiderí­tését a legcélszerűbb módon. Az új szabályozás alapján mű­ködő döntőbizottságokat a szak- szervezet munkahelyi vezető tes­tületének választásával egyidőben 1980. május 1-től július 15-ig kell létrehozni minden olyan munkál­tatónál, ahol szakszervezeti szerv már működik. (MTI) Kereskedők kitüntetése Az árucikkek eladását közel négyötöd részben a szocialista brigádok tagjai végzik a Bács- Kiskun megyei Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalatnál. Tegnap Kecskeméten, a SZMT székházában Sohajda Ferenc igáz- gató a vállalat vezetői nevében rövid' ünnepségen kitüntetéssel, oklevéllel és összesen 261 ezer forint pénzjutalommal méltányol­. \ ta a jól dolgozó kereskedők mun­káját. HatvanháTman Kiváló dol­gozó címet kaptak. A vállalat ki­váló brigádja elismerést a jutal­mazott 33 szocialista brigád közül a kecskeméti műkertvárosi 1173- as és a kiskunfélegyházi 2106-os számú ABQ kollektívája érdemel­te. A kitüntetett szocialista bri­gádok közül hat arany-. 12 ezüst­ös 11 bronzjelvényes lett. I i

Next

/
Thumbnails
Contents