Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-22 / 118. szám

4 ® PETŐFI N£PE • 1980. május 22. A HASZON: SZÁZTÍZMILLIÓ FORINT V ersenymozgalom az állami gazdaságokban A megye állami gazdaságaiban tavaly 339 brigád tett vállalást, és 8758 dolgozó vett részt ebben a munkaverseny-mozgalomban. A termelési költség csökkentésére és a termelési érték növelésére összesen 73 millió forint értékű vállalásukat 110 millió forintra teljesítették, a mostoha időjárás ellenére. Számos szocialista brigádveze- tói értekezleten elhangzott, hogy a mozgalom legfőbb érdeme a termelési érték és a hozamnöve­kedésre gyakorolt hatás, de a po­litikai és szakmai továbbképzés is jelentős mértékben hozzájárul a gazdasági dolgozók szemléle­tének alakításához. Az elmúlt időszakban megvaló­sult a nyereségszemléletű vezeté­si gyakorlat. Az új ösztönző rendszerrel a dolgozókat érdekelt­té téve, célul tűzték ki, hogy minden ágazat veszteségmentes legyen. Ezt az egyre szigorodó követelmények között kell meg­valósítani. . Nem könnyű eredményeket el­érni a versenymozgalomban. A' mezőgazdasági nagyüzemek fe­szített tervvel dolgoznak. A bri­gádok nagy része, fej-fej mellett halad, és csak többlet idő- és munkaráfordítással tudják eldön­teni egymás között a helyezése­ket. Az üzemek párt- és gazda­sági vezetősége felméri azokat a lehetőségeket, ahol energia-', nyersanyag-, élő- és holtmunká-. megtakarítást lehet várni; ahol megteremthetők a hatékony és termelékeny gazdálkodási felté­telek; illetve ahol a legtöbbet várják a dolgozóiktól. A verseny- felhívás alapján készítik el a bri­gádok következő évi felajánlásai­kat. Cél, a fejlődés gyorsítása. A kollektívák párttagjai példamu­tató magatartásukkal és munká­jukkal iránymutatók a közösség­ben. A jó eredményt elérő brigádok közül — a teljességre törekvés nélkül — érdemes a legkiemelke­dőbbeket megemlíteni. A Bácsalmási Állami Gazda­ságban a szarvasmarha-tenyésztő ágazat Kinizsi Pál brigádja a nö­vendéküszők súlygyarapodását gyorsította azzal, hogy a legelő­területet az előző évekhez képest jobban hasznosította, emellett a kukoricatarló legeltetését is be­vezette. 'Mindezzel a költségeket is csökkentette. A Hosszúhegyi Állami Gazda­ság kertészetében a Petőfi Sán­dor szocialista brigád a gondos és pontos időben végrehajtott ápolási munkával a legnagyobb termésátlagot érte el, hiány nél­kül teljesítette vállalását. A Kiskőrösi Állami Gazdaság sertéskombinátjában a takar­mánykeverő és -készítő Gagarin brigád az ésszerűsített raktárke­zeléssel és a takarmányszóródás megszüntetésével 370 ezer forint költségcsökkentést ért el. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban már háromszor szerzett aranykoszorút a Csonka János szállítóbrigád, 1979-ben a Vállalat kiváló brigádja címet nyerte el. A dolgozók hosszú évek óta jól ütemezik a szállításokat. Balesetük nem volt, üzemanyag­megtakarításban is jelentős ered-, ményt értek el. . A Kunbaja-bácsszőlősi Állami Gazdaság Ady Endre kertészeti brigádja a technológiai fegyelem pontos betartásával elérte, hogy a hozamok a tervezettnél na­gyobbak legyenek. A Bajai Mezőgazdasági Kom­binátban a Mohácsi-szigeti kerü­let Dózsa György brigádja or­szágosan kiemelkedő eredményt ért el a tejtermelésben, ezért el­nyerték a Vállalat kiváló brigád­ja címet. A tervezett 4900 liter tohenenkénti tejhozamot 5313 li­terre növelték, úgy, hogy a ta­karmányköltséget is csökkentet­ték. Egy liter tej takarmánykölt­sége 2„73 forint volt. Izsákon a legjobb eredményt elérő brigád a palackozó máso­dik műszakja, de említésre méltó az állami gazdaság 445 tonna üzemanyag-megtakarítása, vala­mint a 2 százalékkal csökkentett villamosenergia-felhasználás. A versenymozgalom második nagy célkitűzése a tanulás. Álla­mi, vagy vállalati szervezésben csaknem hétezren tanultak a múlt évben. Nagy jelentőségűek a társa- dalmimunka-vállalások. Gyakori, hogy ezt a dolgozók üzemen, ágazaton belül saját munkakö­rükben végzik. Így az eredmény munkájuk előrehaladásával mér­hető. A pénzt pedig mint a Szik­lai Sándor brigád felhívásához csatlakozók esetében a gyermek- intézményeknek ajánlják fel. A bölcsődei és óvodai elhelye­zéssel általában mindig gond van. A kötelező, dolgozónkénti 950 fo­rinttal képzett jóléti, szociális alap kevés ahhoz, hogy központi óvodát építsenek. Ezért általában, ahogy például a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinátban, ahová 21 községből járnak dolgozni, főleg társadalmi munkára épülő fel­ajánlásokkal tudnak ezen segí­teni. A szocialista brigádok verseny­mozgalmának továbbfejlődését jelenti, hogy a résztvevők csak­nem fele 35 évesnél fiatalabb. Cz. P. TUDOMÁNY—TECHNIKA 11 • Egy programvezérléssel dolgozó, rendkívül termelékeny NDK gyártmányú automata hegesztő berendezés. Hegeszt az automata A hegesztés megbízhatósága és alkalmazhatósági területe az utób­bi évtizedekben jelentősen meg­nőtt. A termelékenység növekedé­se, a kötésminőség javítása, a kü­lönleges anyagok és gyártmányok által támasztott követelmények fo­kozódása együttesen és külön-kü- lön erősen ösztönző hatást fejtet­tek ki a hegesztésre. Megjelentek az új fizikai elveken alapuló he­gesztési eljárások, s ezzel párhu­zamosan a hegeszthetőség követel­ményeit jobban kielégítő, különle­ges új alapanyagokat dolgoztak ki. s mindezek a hegesztett kötések mechanikai és metallúrgiai tulaj­donságainak jelentős mérvű javu­lását eredményezték. Már jó ideje alapvető célkitűzés a hegesztési folyamatok komplex gépesítése. Ennek szükségességét nemcsak a nehéz fizikai munka ki­küszöbölése indokolja, hanem mindazoknak az emberi tényezők­nek a kizárása, amelyek a hegesz­tés eredményeit nem kismérték­ben befolyásolják. Olyan berende­zésekre, gépekre, automatákra van szükség, amelyek a legkorszerűbb módszerek alkalmazásával nem­csak a hegesztett szerkezetek alak- változására reagálnak, hanem a megfelelő utasítást is megadják a technológia és a munkarend meg­változtatására. Ezek a berendezé­sek a hegesztés technológiai ada­tait automatikusan szabályozzák a fémvastagságtól, a méretektől, a szélek megmunkálásától, a fém fe­lületi minőségétől stb. függően. A nem is olyan távoli jövő program­vezérléses hegesztő automatáit úgy képzelik el a szakemberek, hogy azok vizsgáló, regisztráló berende­zésekkel is el lesznek látva, ame­lyek nemcsak a hibákat konstatál­ják, hanem utasítást is adnak azok kijavítására a hegesztés közben. „Lecsendesített” teherautók Ki ne érzett volna még hosszan tartó autózás, buszozás során fá­radtságot, álmosságot, fejfájást, netán hányingert? Bizonyára ke­vesen tudják, hogy e kellemetlen­ségek többnyire a kis rezgésszámú infrahangok biológiai hatásának tulajdoníthatók. A kísérleti méré­sek tanúsága szerint a jelenleg használt városi autóbuszokban — 30 herz rezgésszámnál — 80—90 decibel a zajszint. Pedig tudvale­vő, hogy a 85 decibel erősségű zaj napi 8 órán túl káros; 95 decibelt 45—50 percig, 110 decibelt pedig már csak 4,5 percig visel el hal­láskárosodás nélkül az emberi fül. A gépjárműben keletkezett inf- rahang mértékét a motor másod- percenkénti rezgésszáma, a futómű rugózása, az útburkolat kemény­sége befolyásolja. Ha sikerül „el- hangolni” az útburkolat és a mo­tor rezgésszámát, minimálisra csökkenthetők a káros hatású inf­rahangok. Megállapították, hogy a zaj arányosan növekszik a henger- furat átmérőjével és a motor for­dulatszámával. Így a jövőben las­súbb járatú, kisebb fordulatú mo­torokat fognak tervezni. Teljesít­ményveszteség nélkül csak turbó­• Ley land teherautó hangelnye­lő anyagokkal megfelelően kibé­lelt vezetőfülkéje. A 210 lóerős motorú járműben hangelnyelő anyagok, hangfogó ernyők, hang- szigetelő pajzsok alkalmazásával sikerült 80 dB alá vinni a zaj­szintet. töltés alkalmazásával tudják meg­oldani ezt a feladatot. Űj fogtömő szer A fogak tömésére használt ce­ment nagyon keveset változott az­óta, hogy a német'P. Steenbock 1903-ban kidolgozta a lényegileg ma is használt eljárást. Eszerint a fogorvos a kiégetett szilícium-dio- xid alapú cementport felhasználás előtt foszforsavval keveri össze. Ennek a hagyományos fogászati cementnek azonban több kedve­zőtlen tulajdonsága van: egyrészt a foszforsav savas jellegénél fogva tovább károsítja a fogat, másrészt a cement nem tapad jól a fog anyagához. Angol kutatók az elmúlt évek­ben teljesen új szilikát-műanyag kombinációt dolgoztak ki fogásza­ti cement céljára. Az új cement akkor köt, ha az alumínium-szili- kát port nagy molekulasúlyú po- liakrilsav 50 százalékos vizes ol­datával keverik össze. öt perc múlva kezd szilárdulni és kivá­lóan tapad a fog anyagához. Szi­lárdsága nagy és mivel a poliak- rilsav 20 ezer körüli molekulasú­lya sokkal nagyobb, mint a fosz­forsavé (mintegy 100), kevésbé tud beszivárogni a fog anyagába, ká­rosítva azt. Az évkezdés tanulságai A gazdasági tevékenység, az anyagi termelés fo­lyamata és a naptári időszakok között sajátos ösz- szefüggés érvényesül. Ez abban tükröződik, hogy a termelés és az értékesítés egy-egy éven — terv­esztendőn — belül hullámvonalat követ, rendszerint az év végén tetőzik, majd az új esztendő kezdetén jócskán visszaesik. A gazdasági tevékenység lanyhulását az elmúlt évtizedekben mindig az jellemezte, hogy az új esz­tendő első negyedévének teljesítménye — az ipar ter­melése és értékesítése — jócskán elmaradt az előző év utolsó negyedének eredményeitől, de egyidejűleg mindig néhány százalékkal nagyobb volt a bázis- időszak — a korábbi év első negyede — teljesítmé­nyénél. Vagyis: az ipar már az év elején igyekezett egy fokkal nagyobb sebességre kapcsolni. Az utóbbi két évben éppenséggel azt tapasztalhat­tuk, hogy az első negyedév növekedési üteme — a visszaesés ellenére — az ipari termelés éves növeke­dési ütemét is meghaladta. 1978 első negyedében például az ipari termelés 7,5 százalékkal múlta felül az előző év azonos időszakának teljesítményét, az év egészében 5,2 százalékkal. Az elmúlt év első negye­dében 5,2 százalék, éves szinten pedig .2,8 százalék volt a növekedés mértéke. Hogyan illeszkedik ebbe a jelenségképbe az idei évkezdés? Csak részben. Az ipari termelés és érté­kesítés ezúttal is visszaesett, ám az ár—apály fo­lyamat a szokottnál jóval erőteljesebb volt; az év­kezdet, az első negyedév gazdasági teljesítménye az előző év azonos időszakához képest semmiféle többletet, növekedést nem tartalmaz. Kétségtelen, hogy az 1980. évi terv — miként az utóbbi esztendők népgazdasági tervei — nem a gaz­dasági növekedés ütemét helyezi előtérbe, hanem a külgazdasági egyensúly javítását. A növekedés ter­vezett ütemei — ez a nemzeti ipvedelem esetében 3—3,5 százalék, az iparban 3,5—százalék, a mező- gazdaságban 5—5,5 százalék — a külgazdasági egyen­súly javításának anyagi-termelési hátterét feltéte­leit vázolják fel. A tervezett növekedési ütem eb­ben az összefüggésben egyrészt eszköze, s még in­kább nélkülözhetetlen feltétele a fő feladat telje­sítésének. Mert stagnálás közepette szerfelett bajos növelni az exportteljesítményt, javítani az egyen­súlyi helyzetet. Negatív előjellel hangsúlyozzák ezt az évkezdés idevágó adatai is: az ipari termeléshez hasonlóan az összes kivitel értéke sem érte el — csupán megközelítette — az egy évvel korábbit. Mi az oka annak, hogy az ipar, amelynek az idén a tavalyihoz képest fokoznia kellene a növekedés ütemét, szerfelett lanyhán indította termelését és az értékesítést? Ennek fő oka az, hogy január de­reka táján az első negyedév — s mellesleg az egész évi —rendelésállomány alacsonyabb volt, mint esz­tendővel korábban. Igaz, hogy az ipari termelés bel­földi kereslete ebben az évben aligha bővül, hiszen a terv az összes belföldi felhasználás 1 százalékos csökkenését*‘irányozta-elő--— ám az ipari termékek Munkaerő-közvetítés külső piaci értékesítésének mindenképpen és erőtel­jes ütemben kell növekednie. E tervcélokkal szembesítve az év eleji rendelés- állományt, megállapítható, hogy a nem rubel elszá­molású export rendelésállománya felülmúlta az elő­ző évit, s ezzel összhangban az első negyedévben a konvertibilis valutáért értékesített kivitel több mint húsz százalékkal emelkedett. A magyar ipar exportjának zömét azonban a KGST-országokban értékesíti, s ebben a relációban a rendelésállomány és a tényleges kivitel rosszul alakult. Nem — vagy nem elsősorban — a piac beszűküléséről van szó, hanem arról, hogy az árucsere-forgalom volumenét, növekedését meghatározó államközi okmányok — az éves jegyzőkönyvek — aláírását már nem követik automatikusan és rövid idő alatt a szállításokat specifikáló magánjogi szerződések. A partnerek gyakran vitatkoznak, tárgyalnak — részben a csú­szó árrendszer miatt —“ az árakról, a termékössze­tételről, a műszaki-minőségi paraméterekről. Ez viszont késlelteti a rendelésállomány fel töltését, aka­dályozza a kölcsönös kötelezettségek ütemes telje­sítését. A rubel elszámolású export alacsony rendelés­állományából adódó hátrányaikat persze ki lehetett volna küszöbölni oly módon, hogy az ipar később esedékes belföldi rendeléseket előbb teljesít. Csak­hogy a belföldi — a termelői 'felhasználással, a bel­kereskedelmi igényekkel összefüggő — rendelésál­lománya is foghíjas — a tavalyinál 6—8 százalék­kal alacsonyabb — volt. Mindenekelőtt azért, mert az ipar az ár- és szabályozóváltozások okozta bi­zonytalanságok miatt vonakodott szerződéseket köt­ni részben az első negyedévre, s még inkább ké­sőbbre. Természetesen az ipar magatartása is meg­magyarázható, az ok—okozati kapcsolatok további láncszemekkel bővíthetők, de nem változtatnak azon a kedvezőtlen tényen, hogy az ipar az év első ne­gyedében nem állt rá a termelésfejlesztés megfelelő lépcsőfokára. Bizonyossággal állítható, hogy a 'lanyha évkezdés önmagában még nem.teszi irreálissá az ipari terme­lés 3,5—4 százalékos éves növekedési ütemének tel­jesítését, ha az év háromnegyedében legalább 5 százalékkal bővül a .termelés, s ha ezt a fizetőképes szükséglet, a rendelésállomány is alátámasztja. Van azonban pótolhatatlan vesztesége is a lanyha, a stagnáló évkezdésnek. Nemcsak a termeléssel együtt csökkenő termelékenységre, a kapacitások romló kihasználására, az alacsonyabb hatékonyságra gon­dolunk. Aligha kell bizonygatni, hogy minden gaz­dasági tevékenységnek időigénye van; a termelést - értékesítési elő kell készíteni, a termelést például előbb specifikált rendelésekkel, majd anyagi-műsza­ki ellátottsággal, a kooperáció megszervezésével, importtal stb. A lanyha évkezdés, az alacsony ren­delésállomány miatt éppen ebben a vonatkozásban — az egész évi termelés-gazdálkodás körültekintő előkészítésében, megalapozásában —. olyan idővesz­teséget okozott, amely nehezen, vagy csak az indo­koltnál drágábban pótolható. G. I. soaprrepií' Löl temißtHa* r Kecskeméten Egykor munkaerő-toborzó hivatalnak hívták, ma munkaügyi szak- igazgatási szeiv a neve. A névváltozásnak megfelelően kibővült az itt dolgozók feladatköre és sokrétűbbé vált a munkája. Beletartozik ebbe a közigazgatási területen levő valamennyi gazdálkodó egység munkaüggyel kapcsolatos tevékenységének ellenőrzése: fiatalok, nők, csökkent munkaképességűek foglalkoztatása, a munkakönyvek keze­lése, a .létszámváltozás alakulása, a munkaügyi rendeletekben foglal­tak végrehajtása, valamint a középtávú tervek kidolgozásához mun­kaerőmérleg készítése. Mostanság, amikor a megváltozott körülményekhez jobban igazodó gazdálkodásra térnek át az iparban, a mezőgazdaságban, ugyancsak fontos teendő lenne, lehetne a munkaerő-közvetítés. Hogy Kecskemé­ten miért nem az. arról Tóth Árpádnét, a városi tanács munkaügyi csoportvezetőjét kérdeztük. — Van i valaki a megye- székhelyen, akit lehet közve­títeni, azaz beszélhetünk fölös munkaerőről? — Nem. Az ötödik ötéves terv­időszakra már nincs több szabad munkavállaló. Ebben az eszten­dőben csak 'az idei végzős diákok­kal számolhatunk, de ők még az egyre szaporodó ingázókkal együtt sem pótolják az eltávozókat: a munkahely-változtatókat, a nyug­díjasokat, és a gyes-en lévőket. — Az új gazdasági szabá­lyozók, a nyereségérdekeltség és a bértömeg-gazdálkodás hatása jelentkezett-e a mun­kaerőmozgásban is? — Vártuk ugyan, de egyelőre még nem érzékeljük a nagyobb arányú mozgást, s ezáltal a ter­melés racionalizálását. Sőt. Az üzemek, vállalatok annyi új ál­lást igényelnek, hogy nem is tud- iuk kielégíteni azokat. Néhány beszédes szám: a parkettagyár 37, a vízmű vállalat 80 embert kért, kérne a második negyedéire. A konzervgyár meg 470-et. De hon­nan’ Csökkentést csak. a BÁCSÉP- SZER jelzett, negyvennyolc főt, amelyből négy volt adminisztratív foglalkozású. Ám ez az intézkedés jobbára azt jelentette, hogy a vállalat a kilépők helyére nem vett fel újakat. Ami tény: nálunk a negyvennyolcból senki sem jelentkezett, így a távozók felte­hetően maguk kerestek maguknak másik munkahelyet. Pedig mi is tudnánk ajánlani jó néhányat, mert a burkolókra, festőkre, kőművesekre mindenütt nagy szükség van. Á fizikaiakra ugyanis nincs létszámkorlátozás, csak az adminisztratív állásúak­ra. Persze, ezt is meg lehet ke­rülni, amikor szerződéssel vesz­nek fel valakit. 0 aztán a leg­közelebbi nyugdíjazáskor, vagy kilépéskor véglegesen állomány­ba kerül. A jogi létszám tehát változatlan maradt. — Hogyan lehetne az üres állásokra embert találni, s fő­ként hogyan lehetne a követ­kező tervidőszakra a szükséges létszámot előteremteni? — Ennyi ember ma nincs Kecs­keméten. A vállalatoknak kell át­csoportosítani dolgozóikat, job­ban megszervezni a munkát. Nem egy helyen olyan elavult módsze­rekkel dolgoznak, ami szinte a kézi erőnél is rosszabb hatásfo­kú, másutt modern gépek állnak — munkások hiányában. Remél­hetőleg az új gazdálkodás hama­rosan érezhetővé teszi a jó és a rossz közti különbséget, s ez ja­vít majd a létszámarányokon is. A hatodik ötéves terv idején elkészülő létesítményekre — az új Centrum Áruház, az Univer Áfész étterme, vagy az Alupigment bővítése — megvan a létszám. Pontosabban meglesz, mert a megyei tanács munkaügyi osztá­lya megnöveli a szakmunkáskép­zőbe felvehetők számát. — Közvetítésről ezek szerint ma nem nagyon beszélhetünk, kivéve a tkötelező munkaköz­vetítést. — Így igaz. Nálunk a közve­títésnek csak az egyik oldala va­lósul meg. A munkahelyek igé­nyeit ugyan nyilván tartjuk, de a jelentkezők — mint mondtam — nem tolongnak. Ákik mégis bejönnek érdeklődni, azoknak elmondjuk, hogy hol próbálkoz­zanak, aztán utána nem tudjuk mi történik velük. — És az önkényesen kilépők, akiknek itt jelentkezniük kell? — ők, és azok, akik egy év alatt kétszer felmondással változ­tatnak munkahelyet, csak kötele­ző közvetítés után helyezkedhet­nek el ismét. — Hol? — Ahol a szakképzettségüknek megfelelő munkát találnak, és — hozzá kell lenni — ahol fo­gadják őket. Mert például a Fém­munkásban, az MMG gyáregysé­gében. vagy az Alupigmentnél nem vesznek fel olyanokat, akik­nek munkakönyvében „kilépett" bejegyzés található. — A többiek viszont igen. Nekik miért éri meg? — A kilépettek nagyobb része segédmunkás. így, ahol alkal­mazzák őket, ott, ha netán újra kilépnek — s ez egyáltalán nem szokatlan jelenség —, akkor is termelnek. Még há egy-két na­pot is. Másrészt, ha a munkálta­tónál bérszínvonal-gazdálkodást folytatnak, akkor egy kilépett be­jegyzéssel érkező, aki a fizetési kategóriájának a minimumát kaphatja, lehetőséget ad mások bérének emelésére. — Ha tehát a vállalatnak meg is éri, a kilépő biztosan nem jár jól. — Nem.. Egy évig érvényes rá a bérkorlátozás, három esztendő­re pedig csak alapszabadság jár. Ezt a büntetést ügyeskedéssel sem lehet elkerülni, pedig jó né- hányan megpróbálják. A munka­ügyiseknek nehéz dolguk van, mert a legtöbb ilyen esetben va­lóságos nyomozást kell folytatni. Sajnos, a kilépők nyolcvan szá­zaléka fiatal, s több, mint felé­nek nincs szakképesítése. Belép­ne^ az új munkahelyre, dolgoz­nak három napot, majd elbúcsúz­nak az ajtófélfától. Nem érdekli őket a sokadik kilépett bejegyzés sem. — Mi lehet megoldás, olyan, ami elejét weszi ennek az ön­kényes és gyakorta nyomós indok nélküli munkahely­változtatásnak? — Egyrészt a munkáltatói iga­zoló lapra rá kellene vezetni a munkahely-változtatás módját is. Ez azonban csak az ügyintézést egyszerűsítené, de önmagában nem megoldás. A munkahelyek­nek kellene többet foglalkozni a dolgozókkal, főként a fiatalokkal, valamint egymással megegyezni, hogy a notórius vándormadara­kat sehol se alkalmazzák. Ugyancsak szükség van az ed­diginél jobb munkaszervezésre, s akkor hozzánk is valós, reális munkaerőigényeket juttatnak majd el. Olyanokat, amelyeket valóban figyelembe vehetünk a tervezéskor. Csak ekkor beszélhe­tünk majd tervszerű munkaerő­gazdálkodásról — mondta befe­jezésül Tóth Árpádné. Váczi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents