Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-22 / 118. szám
1980. május 22. • PETŐFI NÉPE • 5 HAGYOMÁNYT ŐRIZNEK A NÉPI EGYÜTTESEK Országos találkozó Veresegyházon Képaukció, évente háromszor Az aukció, a műtárgyak nyilvános árverésen való eladása évszázados múltra tekint vissza. 1616- ban Hollandiában tartották az első ilyen rendezvényt. Magyarországon 1910-től rendszeresített művészeti aukciókat a Magyar .Gyűjtők Egyesülete, az úgynevezett „Szent-György Céh". A felszabadulás után a Bizományi Áruház Vállalat rendezett aukciókat először 1957-ben. Ezek még úgynevezett művészeti nagyaukciók voltak, amelyeken képeken kívül iparművészeti tárgyak is a kalapács alá kerültek. A mostani aukciókon festmények, grafikák kerülnek árverezésre — évente három alkalommal. Az első képaukciót 1960 októberében tartották és a közelmúltban ünnepelte a Bizományi Áruház Vállalat ötvenedik képaukciójának megrendezését. „Ez idő alatt mintegy 10 ezer festmény cserélt gazdát — írja Kissné Sinkó Katalin, a BÁV ellenőrző becsüse. — Bizonyára a magyar festmény- állomány jelentős és jellemző része.” Az árverés anyagát a Bizományi Áruház felvevőhelyein gyűjtik. SI 9 A kiállításon. Ha egyáltalán van valami értelmük a kis jubileumoknak: Veresegyház nagyközség az idén jubilálhat először abból az alkalomból, hogy ötödszörre ad otthont a hagyományőrző népi együttesek országos találkozójának. A színesnek ígérkező esemény ez alkalommal egy nappal bővült a korábbiakhoz képest. Az időpontja: szombat és vasárnap; hétfőn pedig szűkebb körű szakmai értékelés követi a seregszemlét. Meghívták Öregcsertőt és Szeremlét összesen tizenhat népi együttest hívtak meg az ország különböző részeiből, a Népművelési Intézet javaslatára. Köztük Bács-Kiskun megyét az öregcsertőiek és a sze- remleiek képviselhetik. Mindkét csoportot az újonnan bemutatkozók között tartjuk számon Veresegyházon. Legalábbis azokhoz képest meglepetésszerű a vendégszereplésük a Galga völgyének ezen a pontján, akik évek óta visszavisszatérnek a rendezvényre. Ilyen a bajai „Muhary Elemér”, a gal- gamácsai, a váraljai, zengővárko- nyi vagy a zsám'boki népi együttes. Éppen ezért az átlagosnál nagyobb várakozás előzi meg az érkezésükét: mit hoznak magukkal öregcsertő és Szeretnie népi kultúrájából, a környék tájhágyomá- nyaiból? A mai Bács-Kiskun és Pest megye népihű vészeti képviselőinek találkozóit — ha úgy tetszik — már Petőfi Sándor megalapozta. A kiskőrösi születésű költőnél ugyanis aligha írtak szebben Gal- gáról és partjáról: „Üdvözöllek messze bérctetőkről Szent helyek! Hol a Galga lassú andalgással hempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek ifjúnak, hol az életüdv örömvlrágai nyíltanak”. A versszakot alig több mint egy hete mottóul választotta a IV. Galga .menti Népművészeti Találkozó, amellyel felszabadulásunk 35. évfordulóját köszöntötte a gödöllői járás. Az 1979 novemberétől 'három hónapon át zajló községi bemutatókra tették fel a koronát az énekesek és muzsikusok, versmondók, mesélők, színjátszók és,bábosok, táncosok és népi iparművészek. Nekem pedig alkalmat adtak arra is, hogy tájékozódó szomszédolásként terepszemlét tartsak Vankóné Dudás Juli és Mártonná Homok Erzsébet szűA bulgáriai Lovecs melletti Ore- sák régóta nevezetes egy ősi kézműves mesterségről. A fába égetett díszítő motívumokkal ellátott használati és emléktárgyak készítéséről, csodálatos hímzésekről híres falucskában a „műves” családok egész sora él ma is. Belőlük alakult a Rodno Izkusztvo népművészeti szövetkezet, amely jelenleg kebb hazájában, ahol Pribojszky Mátyás tanít citerázni, és Polonyi Péter irányításával gondozzák a népi építészet, viselet és szokások fönnmaradt örökségét. így jutottam el Vereségyházra, a közelgő országos találkozó színhelyére Is. Gödöllőtől bő tíz kilométerre, Budapesttől személygépkocsival valamivel több mint félórányi távolságra fekszik ez a hatezer lakosú nagyközség. Inkább csak arról nevezetes, hogy a népi hagyományokban gazdag Galga- mente és a szlovák települések szomszédságában terül el. S ha már nincs a másokéhoz hasonlítható önálló és szerves folklórkincse, árinál jobban vigyáz a meglevőkre, például a népdalkor fenntartásával, és évente helyet ad a saját hagyományainkat fölkutató, azokat magas szinten megelevenítő és az állandó megújulásra képes — tehát az élvonalba tartozó — együttesek szereplésének. Az egyedüli feltétel, hogy ne hozzák kétszer ugyanazt a műsor-összeállítást. A házigazdáknak és a sokfelől érkező vendégeknek is bőségesen kínálkozik így tanulni való. Készségesek a vendéglátók — Szeretjük ezt a rendezvényt — mondja Pásztor Béla veresegyházi tanácselnök. — Ennek megfelelően igyekszünk jó feltételeket teremteni a -.bemutatkozásokhoz, készségesen fogadjuk a vendégeket. Szóval,’ erőnkhöz képest mindent megteszünk, hogy ténylegesen partnerek lehessünk. Talán ezért távoztak mindig elégedetten a népi együttesek, és ezért is térnek vissza szívesen hozzánk, habár az esetenkénti szervezési gondoktól mi sem vagyunk mentesek. A seregszemle egyik színhelye a Váci Mihály nevét viselő művelődési központ. Szombaton délelőtt és délután itt lesznek a szakmai bemutatók, este pedig a közreműködő együttesek zenekarai húzzák a „talpalávalót” a táncos baráti találkozó résztvevőinek. Az épületben — ottjártunkkor — még javában festették a falakat, eav nagyobb felújítás részeiként. A hétvégi eseményekre,.kÍYül-b.e- lül kicsinosodik a művelődési ház. ahol négyen gondoskodnak főfoglalkozásban a megfelelő körülményekről. — A vasárnapi gálaműsor szeaz ország legnagyobb ilyen jellegű vállalkozása. A már a századfordulón elismerést szerzett oresáki mesterek leszármazottai, követői tovább öregbítik sajátos művészetük hírnevét. Jelenleg a világ 36 országában vannak megrendelőik. A szebbnél szebb dobozokat,' kulacsokat, hordócskákat, boroskupákat, pipákat — az összesen 360-féle tárgyat — világszerte szívesen vásárolják. replőinek és közönségének már kicsi a négyszáz személyes színháztermük — veszi át a szót Sejtes Vendel, az igazgató helyettese. — Ezért az általános iskola udvarán tartjuk meg, ha az időjárás is úgy akarja. A színvonalat viszont' nálunk értékelik majd a meghívott szakértők: András- falvy Bertalan, Borbély Jolán, Felföldi László, Martin György, Olsvai Imre, Pesovár Ferenc, Vadas! Tibor és Vásárhelyi László. A szakmai konferenciát emlékeztető kiadvány, a népi együttesek műsorát képmagnó és hangszalag örökíti meg. Vár a Galga völgye Ami az elhelyezést illeti, a helyi úttörőtáborban, Gödöllőn a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetében és a szakmunkásképző intézet kollégiumában, Budapesten, valamint a verőcemarosi nemzetközi ifjúsági táborban talál szállást a több száz meghívott. Étkezésről a község, a rátóti botanikus kert és Szada éttermei gondoskodnak. Szada négy-öt kilométerre húzódik Veresegyháztól. A 2300 lakosú Székely Bertalan-emlékeiről és gyönyörű parkjáról nevezetes faluban öt éve alakult a menyecskekórus és a citerazenekar. Nyaranta rajztovábbképző és kézügyesség-fejlesztő táborokat szerveznek tanítóknak és napközis nevelőknek-, az úgynevezett járási kulturális alapból. Ez évi 350 ezer forint, s a gödöllői járás termelő- szövetkezeteinek, üzemeinek hozzájárulásaiból táplálkozik. Az elosztásról társadalmi bizottság dönt. A települések akkor részesülhetnek belőle, ha az egész járásnak kamatozó vállalkozásba fognak. így jöttek létre például az olvasó-, zenei és bábjátszó táborok, az audiovizuális és a hangstúdiók. Űjabb ■ közművelődési formaként elterjedt az egymással versengő falvak mozgalma, ami egyfajta szomszédolással jár. S mivel a bemutatkozó népi együtteseket, kulturális csoportokat elkísérik a falu vezetői, a kulturális célzatú találkozók egyfajta közvetlen politikai-községTejlesz- tési fórummá, is,válnak,.. , Van tehát miért elmenni a Galga völgyébe: a hagyományőrző né-’ pi együttesek ötödik országos találkozójára. Halász Ferenc Hogy ez a mesterség távolról sem csak a múlté, ait a „fiatalodó” szövetkezet is bizonyítja. Az idős mesterek mellett már több mint száz fiatal tevékenykedik. 370 szövetkezeti tag 40 éven aluli, sőt már az iskolás gyermekek közül is nem egy itt tölti szabad idejét, hogy bepillanthasson a fafaragás és pirográfia műhelytitkaiba. Húsz év alatt az ötvenedik Zsűrizik, védik A képeket a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum munkatársaiból álló' zsűri bírálja el, amelynek feladata a mű valódiságának megállapítása, a minőségi válogatás. Sokszor ilyen alkalommal kerül elő lappangó, egy-egy festőd életmű vagy nemzeti műkincsállományunk szempontjából fontos mű. A múzeumi zsűri ilyenkor védetté nyilvánítja a műtárgyat — amelyet nem vihetnek ki az országból (az országon belül bármikor eladható!), s amelynek adatait a múzeumok tudományos célra nyilvántartják. Az aukció az eladók és vevők, a gyűjtők, az érdeklődők, a művészet kedvelőinek találkozási helye. Az árverést megelőző kiállítás — amelyet a MOM Csörsz utcai Szakasits Árpád Művelődési Központjában rendeznek — igazi kulturális esemény. Hiszen olyan, magántulajdonban levő művekkel ismerkedhetnek itt a látogatók, amelyek megtekintésére máskor nem nyílik alkalom. Képek és árak A budapesti és vidéki múzeumok is gyakran vásárolnak az aukción — gyűjteményük hiányait kiegészítve. Rendszeres vásárló a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, csakúgy, mint a pécsi, a kaposvári, a Tíó'drrfezővásárhelyi, 'a* Szegedi, a szolnoki múzeum. : Az árverésen a piac törvényei — a kereslet és kínálat viszonya, s a divat közvetlenül alakítják, változtatják az árakat. Itt vevő és eladó egyaránt megbizonyosodhat afelől, hogy a műtárgy valóban a keresletnek megfelelő áron cserélt gazdát. A kikiáltási ár csak irányt ad, az az összeg, amelyen alul nem értékesítik a tárgyat. Már a Bizományi Áruház Vállalat által rendezett ötödik, hatodik képaukciótól kezdve általában megduplázódtak a kikiáltási árak. 1960-ban, az első képaukción IIP ' festményt árvereztek, s közülük 75 talált gazdára, a 161 milliós kikiáltási ár helyett 221 millió forintért. Húsz évvel később 230 képből 202 kelt el, 2,371 millió forint kikiáltási ár helyett 4,477 millióért. Az első képaukció legdrágább képe — 18 ezer forint! — Benczúr Gyulának a Budavár bevétele című festményéhez készített tanulmánya volt. De annak idején nem vették meg Egry József Balatoni tájképét, sem Csók István Virágcsendéletét. S mindössze kikiáltási áron, 2200 forintért kelt el Koszta József Vi rágcsendélete. Húsz év telt el, s Egry József Napsütéses Balaton című olaj- pasztelljét 110 ezer forintra „verték". fel a 65 ezer forintos kikiáltási árról. Csók István festményéért 90 ezer. Fényes Adolf Csendéletéért 65 ezer forintot ajánlottak. Az általSrrö- 1aSSgí tényezőkön kívül .; ' .mányos kutatás eredményei, a szakiroda- lom publikálásai, a kiállítások, a művészek „felfedezése”, mindmind befolyásolják az árakat, a kereslet alakulását és a divat változásait. Egy-egy festő életműkiállítása vagy monográfiája után érezhetően felszöknek az árak. Kallódó műkincsek Képet nemcsak esztétikai indítékból, hanem értékmegőrzés céljával vásárolnak világszerte. Egy amerikai közgazdász összehasonlította az arany, az olaj és a műkincsek árváltozásait, érték- állóságát. A legrövidebb időn belül a legnagyobb — sőt — fantasztikus és állandó értéknövekedést a műtárgyak körében tapasztalt. Nagyon gyakori hogy egy-egy kiemelkedő tehetséget életében vagy még azután is hosszú ideig nem ismernek fel. Egyik legismertebb késői felfedezés Greco művészete. Vagy közismert, hogy Csontváry évekig kallódó ouev- re-jét nem tekintették értéknek, holott ma már legbecsesebb nemzeti kincseink között tartjuk számon, Paál László 1877-ben Így írt ‘becsének: „Amióta 'festő vagyok, még soha ilyen nyomorúságos helyzetben nem voltam ... Olyan képeket, amiket egy évvel ezelőtt 1000 frankért adtam el. alig tudok most 200—300 forintért eladni.” Ma pedig erdei tájképéért a Bizományi Áruház ötven aukciója során a legmagasabb .árat — 270 ezer forintot — fizettek! K. M. 9 Folyik az árverés (MTI-fotó — KS) A bolgár fafaragás és pirográfia fmráitij Oarnás: Másfél szoba lilsszkdmfort (31.) A derék fiú megint töltött — kevés a vendég, tőlem kell megkeresnie a mai borravalót! Lg egészségünkre kíyánta az ételt és az italt, aztán elment. Nyúlt a pohár után, s rám emelte azt az ördögien gyönyörű szemét. „Ez most mire?” „Hál. a lakásra” — mondtam. „Arra már ittunk!” „Akkor a válásotokra!” Bólintott, ittunk. , „Simán ment?” — kérdezte aztán. „Igen. Nagyon rendes volt.” „Ott volt személyesen?” „Ott. Vállalta a közös megegyezést". 29. „No látod! — biccentettem elégedetten. — Igazán rendes fiú! Köthette volna az ebet a karóhoz, hogy te voltál a hűtlen elhagyó!” „Igen, az anyja erre is bújto- gulta, hogy a gyereket neki ítéljék. De ő azt mondta: a lány- gyerek az anyjáé. Ha fiú volna, harcolna érte, de így nem. Nem fogja tönkretenni a gyermeke lelkét!” „Okos, derék fiú..." — mondtam elismerőn, s már-már kicsúszott a számon: miért, is hagytad ott? De még idején észhez tértem. — „És a gyerektartás?” — kérdeztem aztán. „Kriszti még ott van nála. Akkortól fizet, ha a lakás meglesz, és a gyereket elhozom”. „Persze. És mennyire számítasz?” „Talán nyolcszáz florintra.” Magamban számolgattam. Ket- tőezer-hatszáz meg nyolcszáz, az háromezer-négyszáz. Az intézeti törlesztés kétszáznegyven. Az OTP legalább ezer. Gáz, villany, fűtés, közös költség: hatszáz. Buszbérlet: száztíz. A bölcsőde háromszáz. A háromezer-négyszázból kettőezer-kettőszázötven: marad ezerötven. Ebből élni, kosztolni, ruházkodni, gyereket nevelni... Nem vár rá könnyű élet! Odafordultam hozzá: „Ne hagyd elfelejteném, hogy beszélnem kell a személyzeti osztállyal!” „Miről?” — nézett rám. „A fizetésemelésedről. Negyedik éve vagy nálunk, a legmegbízhatóbb munkaerő vagy.. Tűnődött. „És mit fognak szólni hozzá?" „Már a szakszervezettel is beszéltem. önálló lakás, a gyereket egyedül neveled, az intézeti levonás, az OTP-részlet, a megnőtt rezsi.. „Herendi mit szólt?” — kérdezte. „Belátta”. Fejét csóválta, elmerengett. „Miklós, maga egy tündér! — mondta aztán sóhajtva. — Egy jóságos tündér! — Kését-villáját letette, rámnézett. — De azért nem tudom, okos-e hogy így exponálja magát értem ...” Megszorítottam a térdét; még a gerincem is belebizsergett. „Hát kiért exponáljam magam, ha npm teérted?!” „Ne üsse el folyton! — mondta idegesen. — Starkerral beszélt a kamatmentes kölcsönről, Herendivel a fizetésemről, a személyzetin majd az emelésről... Nem lesz ez gyanús, mit gondol?" Ránéztem. „A főosztályvezetőd vagyok?” — kérdeztem. „Hát persze!” — mondta meglepve. „Jogom van rá, hogy törődjem a beosztottaim szociális problémáival?” Tétován biccentett. „Sőt! — emeltem föl a hangom —, ez nem is csak jogom, hanem egyenesen főnöki kötelességem! Akinek nem tetszik, az.. „Ki ne mondja!” — kiáltotta nevetve. „Nem mondom ki! — Ittam egy kortyot, ránéztem, és halkan de nagy nyomatékkai azt mondtam: — Megszoktam már melletted hogy a mondanivalóimat magamba fojtom...” „Például?” — nézett ,rám kihívóan. „Nem vetted észre, hogy vannak dolgok, amikről soha nem beszélek?" „Például?" — Ez már szinte ellenségesen ’ hangzott.. „Tudod te jól! — intettem. — Mióta tart a kettőnk dolga?” Fölvonta a vállát. „Fél éve?” Lassan bólintottam. „És .mondtam csak egyszer is ez alatt a fél év alatt, hogy légy az enyém?” „De hol? — nevetett fel. — Hisz a barátai mind nősek!” Nem feleltem a nevetésre. 1 „Mondtam?” — kérdeztem ko- nokan. Ingatta a fejét. „'Igazán nem.” „És mit gondolsz, miért?” „Mert nagyon rendes ember!" — mondta, és megsimogatta a kezem. Rágyújtottam, és a füstöt feléje fújtam. „Ilyesmiben nincs rendes ember! Különösen, ha a nő is bevallja az érzéseit!” „Hát akkor?" — nézett rám kíváncsian. „Mert nem akartam visszaélni a helyzetemmel” -— mondtam csöndesen. Darabig csend volt. „Ezt nem értem, ne hadagud- jék! — szólt aztán. — Mit ért azon. hogy visszaélni? Azt hiszi, bármire is rákényszeríthetett volna, ha , én nem akarom?!! — Csúfondárosan nevetett. — Nem élünk a feudalizmusban, őrgróf uram! Hiszen hány helyre mehet ilyenkor oltalomért a védtelen nődolgiozó ...!” Dühösen legyintettem. „Hagyd, nem így gondolom! De értsd meg, még a látszatát is kerülni akartam annak, hogy ...” — És feszélyezetten elhallgattam. „Mondja már ki!” —hajolt közelebb hozzám. ...... hogy ez netán valami feltétel lenne ... Hogy a lakást csak akkor, ha... — S éreztem, lassan fülig vörösödöm. — Szóval, hogy hoci-nesze!... Érted már? Mert ezt nem tudtam volna elviselni! Ha azt gondolod: csak azért segítek, hogy cserébe megkapjalak .. Rámnézett. „Úgy nem is kellettem volna?” A hangom szinte csattant. „Nem! — Megint ittam, mohón. — Ezért is gyönyörű nap ez a mai! A hónapokig tartó pokoli nyomás végre lepattant rólam: nem vagyok többé a jóságos Protektor, akit le kell kötelezni, akinek jár valami ellenszolgáltatás ... A mai napon független lettél tőlem!” Csak nézett, nézett rám. meghat ottan; a szeme valósággal bepárásodott. „Világos?” — folytattam. — Független, önálló ember vagy! Ha az enyém leszel, magamért leszel, nem a lakásért! Érted? — S megint kortyoltam a pezsgőből. — Isteni érzés!” Mint a párákból felkelő nap. úgy ragyogott rám a könnyeiből kimosolygó szeme. „Tündéri ember maga, Miklós! Ilyen férfiak ma már egyszerűen nincsenek! Ez az önzetlenség..." Fejem ráztam. „A legnagyobb önzés, csillagom! Nőt annyit kap az ember, ahányat csak akar, még az én koromban is! De a szerelem hiánycikk! — Odahajoltam, meg- ,csókoltam a kezét. — Pláne egy fiatal nő szerelme, az én koromban! Hidd el, ez a csoda!” „Ma már a második! — nevetett föl. — Az' első a lakás volt, nem?” „És a harmadik?” — kérdeztem kimért lassúsággal. „Nem értem..— rebbent meg a pillája. „Érted te ezt! — intettem határozottan. Majd Könnyedebb hangon: — Nos, hogy dönt tisztelt függetlenséged?” „Muszáj döntenem! — kérdezte nagysokára. (Folytatjuk.)
