Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-22 / 118. szám
2 9 PETŐFI NÉPE • 1980. május 22. Választási nagygyűlés Kecskeméten delemre való törekvés, és sajnos, nemcsak mindig törekvés. Ezekről a gondokról itt'is, más fórumokon is őszintén szólunk. . Pártunk XII. . kongresszusának határozata, a Hazafias Népfront választási felhívása megfogalmazza tennivalóinkat, feladatainkat. Sem a.kongresszusi határozat, sem pedig a felhívás nem egy „kívánságfa”. A célok eléréséért keményen meg kell dolgozni — a program végrehajtható. Ennek a politikának a formálása nem néhány ember ügye, hanem valamennyiünké, akik többet, jobbat, szebbet akarunk fiainknak, unokáinknak — de magunknak is. A választások alkalmával is fegyelmezett, jó munkára, felelősségre hívunk fel mindenkit. Ebben az értelemben is elmondhatjuk — sportnyelven szólva —, hogy nincs külön tribün, és nincs külön pálya. Mindannyian együtt, egy csapatban dolgozunk a szebb és a boldogabb jövendőért. Kongresszusi határozatunk értelmében a jövőben a fő figyelmet a gazdasági építőmunkára kell fordítanunk, mint ahogy egyébként már eddig is ezt tettük. Most az a legfontosabb, hogy megszilárdítsuk az életszínvonal és a termelés terén elért vívmányainkat, és ha a korábbi ütemnél' lassabban is, de biztosan lépjünk előre. Ebben is nagyok a tartalékok. Azon mi természetesen nem tudunk változtatni, hogy miként alakul az olaj ára — erre, s más cikkek behozatalára is rá vagyunk szorulva. De az már tőlünk függ, hogy belső tartalékotokat miként hasznosítjuk. Ebben az összefüggésben szólunk a szocialista demokráciáról, is, amivel kapcsolatban mostanában felbukkantak olyan nézetek, hogy egy ilyen nehezebb gazdasági helyzetben, ilyen kiélezett nemzetközi helyzetben, talán szűkíteni kellene. Mi azt mondjuk, hogy éppen ellenkezőleg: a szocialista demokrácia további fejlesztése, kiszélesítése előfeltétele a jövőbeni sikeres munkánknak. A szocialista demokrácia fejlesztése, erősítése során azt kell biztosítanunk, hogy a dolgozók ne csak munkavállalóknak, de tulajdonosnak, az ország tulajdonosának is érezzék magukat. Erezzék,., hogy^ nemcsak,^végrehajtók, hanem a politika alakítói is, s hogy á rendelkezésekben, intézkedésekben ott van az ő véleményük, javaslatuk is. A szocialista demokrácia kibontakozásának nagyon fontos feltétele a lazaságok felszámolása; a kibontakozásnak együtt kell járnia a jogok és kötelezettségek együttes érvényesítésével. Sokszor mondjuk: jogait igazából csak az követelheti, aki kötelezettségeit tisztességesen teljesíti. Ebben az egyes állampolgárok, kollektívák munkája, példája nagy jelentőséggel bír. A Hazafias Népfront választási felhívása jó alapot ad arra, hogy párttagok és pártonkívüliek, hívők és nem hívők, magyarok és más nemzetiségűek, fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, még szorosabb nemzeti' egységben dolgozzunk • a következő években, abból'kiindulva, hogy valameny- nyien ugyanannak a népnek a fiai vagyunk; valamennyien ugyanannak a népköztársaságnak az állampolgárai vagyunk. Most, a kongresszus után és a választási kampány során is elsősorban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a kitűzött célok elérésén, a meghatározott feladatok elvégzésén van a hangsúly. Nem kétséges, hogy mind a politika kidolgozása, mind pedig végrehajtása sikeres lesz a Magyar Népköztársaság, s valamennyiünk számára. Mindannyiunk életbevágó ügye és érdeke a béke megőrzése, ami a szocialista építőmunka folytatásának rendkívül fontos feltétele. Dolgozó népünket aggodalommal tölti el a nemzetközi helyzet alakulása. Az imperializmus növekvő agresszivitásának időszakát éljük. Erőszakos eszközökkel is fékezni akarják a társadalmi haladást, sőt egyes nyugati <tőkés körök készek koc- tóéat'tönni a'Világ békéjét. íöurt A magyar, nép igazán tudja értékelni a békét, hiszen, mint a „hadak útján” járó nép, történelme során sokat szenvedett a háborúk borzalmaitól. Harmincöt éve békében élünk. A Szovjetunió katonái hozták el számunkra a békét, azé a Szovjetunióé, amely húszmillió embert vesztett a második világháborúban. 140 ezer szovjet katona áldozta életét hazánk fölszabadításáért. Mi valamennyien tudjuk, hogy nem elég a békét csak óhajtani, a békéért dolgozni, harcolni kell! Meg is tesszük ezt! Még a mostani feszült nemzetközi helyzetben is tudomására hozzuk mindenkinek, hogy a békés egymás mellett élés politikájának útjáról nem térünk le, mert meggyőződésünk, hogy más útja nincs az emberiségnek. A napokban emlékeztünk meg a Varsói Szerződés aláírásának 25. évfordulójáról. Ezen az ünnepi megemlékezésen is — mint ahogyan az elmúlt években számtalanszor kifejezésre juttattuk — mindenki számára világosan kijelentettük: a Szovjetunió és a többi szocialista ország alapvető érdeke a békés építőmunka feltételeinek biztosítása, a béke megóvása. Nemcsak kívánjuk a békét; nemcsak nyilatkozatokat teszünk róla. Megfelelő erő is a rendelkezésünkre áll, politikai, gazdasági azt is persze, hogy milyen segítséggel. Hát merjünk egyszer erről is beszélni, Ihogy a fő segítséget a Szovjetuniótól kaptuk és kapjuk a jövőben is. De ezért is dolgozni kell mindenkinek a .maga helyén. Mert az emberek egy kis része — bocsánat a kifejezésért — a munka elől csodálatosan tud meglépni. Nos, ebben az országban most, 1980-ban, a felmerült problémák ellenére — érdekes módöff —L"v'h- lami új hangot is leihet hajlani. Nemcsak a megfogalmazott nemzeti egységet, hanem azt is, hogy ezt a nemzeti egységet munkával akarjuk szolgálni. Nem is megy ez másképpen. Amikor a történelemben csak beszéltek arról, hogy együtt vagyunk, akkor biztos nem voltunk együtt. Ha a történelem folyamán nemcsak beszéltek róla, hanem komolyan dolgozott is mindenki a maga helyén, akkor azért ennek az országnak nem ment rosszul. Most is, az én kerületemben, amikor a választási gyűlésen felszólaltam, azt mondtam: mi tudjuk, ismerjük a problémákat, az ország vezetői különösképpen, de higgyék el, hogy nem élünk rosz- szul. Mert aki a világot járja — és nekem féladatom ez is — bizony látja, hogy sokszor olyan országokban, ahol azt mondják, hogy csoda van, hát nincs olyan nagy csoda. Vagy legalábbis nem sokkal nagyobb a csoda, mint ami itt van, nálunk. Mert azt, hogy honnan indultunk, nagyon sokszor elfelejtjük. Amiről itt szó esett, én megtoldom, utalva szeretett barátomra, Váci Mihályra, aki egyik költeményében azt írta: még nem elég! Tehát ami most itt van, ez még nem elég. Mindenkinek jobban kell a saját helyén dolgftznia. Akkor az a 6—7 millió ember, aki ténylegesen dolgozik, már nagyon sokat jelent. A nemzeti egységben benne vannak a hivő emberek is. És itt jó lélekkel tehetők hitet amellett, hogy a hivő emberek is tudják a kötelességüket. Jobban akarnak és jobban fognak dolgozni. Ez rajtunk is áll. Hogy mi hogy mondjuk meg nekik, hogyan kérjük meg őket, hogyan tesszük eléjük a saját jövőjüket. Garantálhatom, hogy a hivő emberek meg fogják ezt érteni. Tisztelt választási nagygyűlés! Szívből kívánom, hogy a szavazás után az országgyűlési képviselők saját munkájukon keresztül tudjanak minden választójukért, s az egész országért becsületesen együtt dolgozni — fejezte be dr. Várkonyi Imre. A megyei választási nagygyűlés dr. Dobos László elnöki zárszavával és a Kiskunfélegyházi Ifjúsági Vegyeskar előadásában a Szózattal ért véget. A sportcsarnokból kiáramló közönséget az úttörő- és munkásőr-fúvószene- kar indulókkal köszöntötte. (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt választópolgárok! Országgyűlési és tanácstagi választásunkra olyan politikai helyzetben kerül sor, amikor jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy országunk belpolitikai élete kiegyensúlyozott és stabil. Nagy a politikai aktivitás, a közügyek iránti érdeklődés. Egyetlen példát mondok csak: a választási kampány során a jelölő gyűléseken 2 millió 200 ezer választópolgár vett részt, és ennek 10 százaléka, 220 ezer állampolgár fel is szólalt. Ezeknek a felszólalásoknak több, mint 90 százaléka közérdekű témákról, tennivalókról és jogosan bírálható fogyatékosságokról szólt. Nagyon oda kell majd figyelni az illetékes párt-, állami és társadalmi szerveknek és az állampolgároknak is, hogy az észrevételek ne merüljenek feledésbe, hanem kövessék azokat megfelelő intézkedések, tettek.' Belpolitikai életünk kiegyensúlyozottságához az is hozzá tartozik, hogy országunk közrendje, közbiztonsága szilárd, a szocialista törvényesség megfelelően érvényesül. Szeretnék külön köszönetét mondani azoknak a társadalmi munkásoknak, akik közreműködnek abban, hogy a Magyar Népköztársaság közrendje, köz- biztonsága szilárd. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy az országon belül és kívül is vannak olyanok, akiknek nem tetszik az, ami nálunk történik. A választásokkal nemcsak a magyar állampolgárok foglalkoznak, hanem foglalkoznak ezzel „kívül” is. A továbbiakban szeretném aláhúzni: a gazdasági növekedés üteme. a nehézségek ellenére dinamikus volt. Az V. ötéves tervben 34—35 milliárd forint beruházásra kerül sor. Olyan kiemelkedő beruházásokról tudunk, mint a Halasi Kötöttárugyár, a Bajai Húskombinát, a bajai Finomposztó rekonstrukciója, a Solti rádióadó, a kecskeméti posta, az új megyei kórház, a Budapest—Kelebia vasútvonal villamosítása, jelentős szőlő- és gyümölcstelepítések. 25 ezer lakás fog megépülni az V. ötéves tervben, 220 általános iskolai és 40 szakmunkásiskolái. tanterem létesül, 1200 kórházi ággyal bővül az egészségügyi ellátás, 54 ezerrel több négyzetméter kereskedelmi terület szolgálja a lakossági igények kielégítését. 9 Országgyűlési képviselőjelöltek a hallgatóság soraiban. és nem utolsósorban katonai erő. A leghatalmasabb erő azonban az, hogy velünk vannak a világ béke- vszerető emberei. Békekezdeményezéseinket tovább folytatjuk, és, bár az elmúlt 35 évben voltak feszült helyzetek: a béke .fennmarad! ...Legyen meggyőződésünk, hogy á ‘Váiásztásök során tovább erősödik hazánk szocialista egysége, s további lendületet kap a szocialista építőmunka. A Bács-Kiskun megyei- eredményeket mind a Központi Bizottságban, mind a kormányban jól ismerjük. Csak az elismerés hangján lehet szólni a megye dolgozóinak sikereiről, amelyeket az elmúlt öt év — vagy az elmúlt 35 év — alatt elértek. A júniusi választásokon, önök azokat juttatják szavazataikkal az országgyűlésbe, a tanácsokba, akik eddigi munkájukkal rászolgáltak a bizalomra, akik jól képviselik azt a politikát, amely közös érdekünket fejezi 'ki. Elmondhatom, hogy mi, jelöltek, megválasztásunk esetén mindent el fogunk követni, 'hogy népünket jól szolgáljuk. Ä tisztelt választóktól azt kérem, hogy. hazafias kötelességüket teljesítve adják szavazatukat az eddigi politikára, és azokra az országgyűlési képviselőjelöltekre, tanácstagjelöltekre, akik jól képviselik ezt a politikát. Befejezésül hadd idézzem a mai nagygyűlés nagyon kifejező jelmondatát, a Hazafias Népfront választási felhívásából: Dolgozzunk szeretett 'hazánkért, a Magyar Népköztársaságért! Több ezer óvodai hely valósul meg. Nagyon sokat fejlődött az elmúlt öt esztendőben a gépipar, az élelmiszeripar. A mezőgazdaság 10—12 százalékát adja az ország mezőgazdasági termelésének. Nagyon jelentősen fejlődött az állat- tenyésztés. Mindezek — és még sorolhatnám a termelési eredményeket £— a dolgozók érdekeit szolgálják. Mint ahogy a kulturális, szociális, egészségügyi és tudományos, oktatási intézmények bővülő hálózata is. Külön megemlí- tem, hogy nagyon sokat tesznek Bács-Kiskun megyében a fiatalok és az idősebbek helyzetének javítása érdekében, amit nagyon elismerésre méltónak tartunk. De gondjaink is vannak. Egyik fő gondunk, hogy a gyorsan növekvő igényekkel nem, vagy csak nehezen tud lépést tartani a szükségletek kielégítése. Gondot jelent a megyében, mint ahogy az ország- rban másutt is, hogy a lakáshelyzetet még nem tudtuk megoldani, a sokgyerekeseknek, a nyugdíjasok ügyét még nem tudtuk úgy rendezni ahogyan szerettük volna, de erre is vannak terveink. Gondokat okoz a megyében is, miként az országban, hogy van bűnözés, munkakerülés, munka nélküli jöveDr. Korom Mihály beszéde után dr. Várkonyi Imre prépost-kanonok, az Actio Catholica igazgatója, Bács-Kiskun megye 6-os számú választókerületének országgyűlési képviselőjelöltje lépett a szónoki emelvényre. Beszédét így kezdte: — Tisztelt választási nagygyűlés, képviselőjelölt-társaim! Engedtessék meg nekem is, hogy külön üdvözöljem azokat a községeket, amelyek az én választói kerületemhez tartoznak és lakói most itt vannak. Bevallom: életemben több ezer beszédet mondtam, de talán ilyen nehezet még soha. Nos miért? Ha az ember előtt egy rossz- beszéd hangzik el, akkor jön utána egy jó. De ha' egy jó beszéd hangzik el, méghozzá ilyen tartalmas, akkor bizony nem könnyű a felszólalás. Mégis engedjék meg nekem, hogy néhány percre igénybe vegyem türelmüket. Az első gondolat az, hogy itt, a Magyar Népköztársaságban senki nem élhet a társadalmon kívül. Ez nemcsak a fővárosra érvényes, az aluljárók emberére, hanem mindenütt az országban arra a vékony rétegre, amely kísérletet tett, hogy szembeforduljon azzal, ami a többieknek szép és jó. Nos, mi ezt a többséget támogatjuk, mi ezeket képviseljük, és mi ezeknek a gondjait segítjük megoldani. Sokszor beszélünk arról, hogy milyen jogaink vannak. Az emberi jogok nemcsak beszédet, hanem valóságot jelentenek. Es én, a katolikus pap nyugodj lelkiismerettel kijelenthetem, hogy a mi országunkban csak azoknak nincsenek meg a jogaik, akik azt — mint erről hallottunk — törvényesen elvesztették. Mindenki másnak megvan a joga. De nem ahl^oz, hogy ártalmára legyen a társadalomnak. A másik: a jogok és kötelességek — mert a kettő összefügg. Nem lehet úgy jogokat követelni, hogy nem beszélünk a kötelességekről. Ezt nagyon könnyen elfelejtik. Olyan jó beszélni arról, hogy ezt is szabad, azt is szabad, ez is jár nekem, az is jár nekem, de mit adok én viszont a társadalomnak? Mik az én kötelezettségeim a társadalomért? Hányszor kísérlem meg, hogy kisajtón, kibúvón keresztül tegyem meg az utat a kötelességek elmulasztása felé. Nos, a j mi országunkban az elmúlt 35 év alatt voltak nehéz esztendők. Aki ezt le akarja tagadni, az nem őszinte. De azt se tagadjuk le, hogy ebben az országban az elmúlt 35 év alatt jó éveket is megértünk. Nagyon sok új lakást fölépítettünk, sok' a gépkocsi még akkor is, ha ezekbe is olajat kell tölteni. És a mi kormányunk eddig még ezt a valóban nem könnyű problémát is megoldotta. Tudjuk Dr. Várkonyi Imre felszólalása
