Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

1980. április 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Azí MNB partnert keres Ajánlatok, ötletek jól értékesíthető termékek gyártására Kedvező, s főleg kellően megalapozott exportlehetőség fsetén — a szükséges egyéb feltételek megléte mellett — a Magyar Nemzeti Bank nem fukar; hitel folyósításával támogatja a kezdeményező üzemet, vállalatot. ÍGyakoribb ózonban, hogy a pénzintézet kezdeményez. Hely­zetéből adódóan — amire a termelő üzemek többségének kevéssé van módjuk — kapcsolatban áll a külkereskedelmi vállalatokkal, piacku­tatókkal. Az értesülések birtokában tehát tudja, melyek azok a lehe­tőségek, a I keresett, jól értékesíthető ] cikkek, amelyek termelés}ejlesz- tését érdemes pénzzel elősegíteni. A Nemzeti Bank megyei igaz­gatósága a terület adottságait is ismeri, ezeket szembesítheti a kül­piac kínáltla lehetőséggel. S ha az egybevetésj jó eredménnyel biztát, megteszi aj kezdeményező lépést, vállalkozó kedvű partnert keres és többnyire talál. A lehetőségek kihasználása Miként történik ez a gyakorlat­ban, hogyaln segíti elő a Magyár Nemzeti Bánk megyei igazgatósá­ga a tőkés export pövelését, illet­ve a behozatal csökkentését kí­náló lehetőségek kihasználását +- erről beszélgettünk Szendrey Sán­dor igazgatóval. — Minthogy ez fontos felada­tunk, folyamatosan figyeljük a külkereskedelemi egyensúly hely­reállítását élősegítő lehetőségekét, és vizsgálataink alapján tanulmá­nyokat készítünk. Ilyen volt né­hány évvel ezelőtt A legelőgaz­dálkodás helyzete Bács-Kiskun megyében ; című tanulmányunk, amelynek alapvető megállapítása, hogy csak fel kellene javítani a legelők minőségét, s máris adott az alapja a húsexport jelentés fejlesztésének. Az izsáki és a kis­kunhalasi állami gazdaság felka­rolták a lehetőséget, kidolgozták az extenzjv szarvasmarhatartás technológiáját. A rendszergazda feladatára a Kiskunhalasi Állami Gazdaság vállalkozott. Napjaink­ban két hektár feljavított, jó mi­nőségű gyep eltart egy számosál­latot (5 mázsa súlyú élőállat). Négy-öt éVvel ezelőtt öt hektár legeiőn érték el ugyanezt az ered­ményt — említette a bank megyéi igazgatója. Egy másik exportfejlesztő tanul­mányuk a juhásza ttal kapcsolatos témát öleli:fel. A rémi Dózsa Tsz évekkel ezélőtt is jelentős meny- nyiségű bárányt exportált. A gaz­daság másik nagy ágazata a ba­romfinevelés. Ésszerű volt tehát a két ágazat számára a takar- mányekeverő üzem létrehozása, ez pedig kínálta a pecsenyebárány- tartás növelését. A tsz tehát fej­leszteni akart, ezért leültek ja Nemzeti Bank képviselőivel a ta­karmányozási lehetőség jobb ki­használásának mikéntjéről tár­gyalni. S högy milyen álláspontba jutottak? ' A bunda is itt maradna.. i — Nézetűnk szerint az élőállat helyett a Húsexport fejlesztése a követendő iát — fejtegette Szend­rey Sándor! — Annál is inkább, mert miközben eladjuk az élőbá­rányt, a bundáját behozzuk. Dol­lárért. Az élőn eladott báráhy bundáját dollárért importálni any- nyit jelent,! hogy három éven be­lül megtérülne egy, a termelő, fel­dolgozó, exportőr és importőr azo- hos érdekeltségét összefogó társu­lás beruházása. Ez tehát a cél: ilyen társulásban vágóhidat, hű­tőtárolót, prémfeldolgozót létre­hozni. A húst 'tárolni, s amikor ke­reslete van, akkor szállítani, a prémet meg feldolgozva, konfek- cionáltan exportálni. A.rémi Dó­zsa évente mintegy hatvanezer Vágójuh kibocsátásával számol­hat, Kunszentmiklós és környéké­nek gazdaságai hasonló mennyi­séggel. Mellesleg a vaskúti Bács­ka Tsz nyúlfeldolgozójának létre­hozását ugyanilyen elgondolásból támogatta a Nemzeti Bank, s az Üzem beváltotta a hozzá fűzött re­gényeket. Kedvező exportlehetőséget kí­nál a megye szőlő- és gyümölcs- termelése. Például a minőségi vö­rös bor előállításához is készített ‘tanulmányt a Nemzeti Bank me-, gyei igazgatósága. Partner is akadt, bajai és kiskőrösi gazdaság kért és kapott exportnövelő hitelt. Hasonló hitelből létesül a kiskun- majsai Jonathán Tsz zöldségszárí­tója. A hosszúhegyi példa — A gyümölcsszárítmányokkal kapcsolatban ugyancsak készült egy tanulmány. A szárított szilva, meggy és egyéb gyümölcsféle, fő­ként azonban a magozatlan aszalt szilva iránt mutatkozik nagy ke­reslet. Mert gyorsan megtérülne, szívesen folyósítanak hitelt asza­lóberendezésre, amely ’ egyszerű és könnyen beszerezhető. Ami drágítja, az a tároló. Ezért Kecs­keméten és Baján, ahol van hűtő, látunk lehetőséget ilyen vállalko­zásra, amelyhez keressük a part- rtert. Érdekes példaként említette Szendrey Sándor, hogyan alakult ki az almaié gyártása a Hosszúhe­gyi Állami Gazdaságban. Az al­ma termesztésének és feldolgozá­sának is rendszergazdája a nagy­üzem. A folyamatosan gyarapított ültetvényei mellé hűtőtárolót ho­zott létre. Aztán a növekvő ter- mésnek kicsi lett a hűtőház. A gazdaság a termék feldolgozásá­ban látta a megoldást, s főleg ha­zai piacra gondolt, ötletet ötlet követett a jól kamatoztatható fel­dolgozás lehetőségeire. Végül is így került sor az almalégyártó- gép behozatalára. Ennek előállító­ja a terméket megvásárló part- perrel is összehozta a gazdaságot. Ez utóbbi ugyanis almalével fi­zeti ki a gépsort, amely szeptem­bertől kezdve teljes kapacitással működik. — Máris kínálkozik azonban a további lehetőség, a dobozolt al­maié — tette hozzá a pénzinté­zet megyei igazgatója. — Nemré­giben egy arab kereskedő kóstol­ta meg a terméket és közölte vé­telszándékát. Ügy tűnik, adott a lehetőség a dobozolt almaié kö­zel-keleti exportálására. Szendrey Sándor ezután az ex­portnövelő, illetve importkímélő piackutatás által kínált számos öt­letet említett még. A MEZŐGÉP kiskunmajsai gyárában például a kbmbájnfülkegyártás bővítésére van lehetőség kedvező valutaki­termeléssel. A gyár jó minőségű termékére főleg az olasz és a nyu­gatnémet piacon van igény. A Pe­tőfi Nyomda számára tapétagyár­tás céljából lenne hasznos az importkiváltó kapacitás bővítése. A gond csak az, hogy a vállalat­nak ehhez egyelőre nincs meg a szükséges saját alapja. Ugyancsak behozatal megtaka­rítására és némi exportra is lehe­tőséget adna az úgynevezett be­csavarható ajtó- és ablakpánto­kat gyártó gép beszerzése. Ez évente — két műszakban — 16 millió ilyen pántot képes előállí­tani. E lehetőség kihasználásához is vállalkozót keres a Nemzeti Bank. Űjabb ajánlatok — A-libamáj konzervként való értékesítésére is vannak elképze­léseink, ezekről már tárgyalunk — folytatta az igazgató. — Aztán: partnert szeretnénk találni a ház­táji és kisárutermelő gazdaságok gépellátásához. A tőkés országok­ból behozott gépekért dollárral fi­zetünk, s ezek vámtétele is jelen­tős. Az évenként importált 10—11 ezer motoros kézipermetezőt szin­te elkapkodják. E gépekért más­fél millió dollárt — 58—59 millió forint — fizetünk. Hasonlóan ke­resett az univerzális kertészeti kisgép és munkagépei, amelyekből évi 13—17 ezer darabot hozunk be. Mintegy 45 millió forint értékű a behozatal a cipőipari fémkellé­kekből és a műanyag kellékekből. Ez utóbbiakból évente 45 millió forint értékű a behozatal 20 szá­zalékos vámtétellel, amely példá­ul eleve tiszta haszna lehetne a gyártásra vállalkozó hazai üzem­nek. Mi a kalocsai műanyagipari vállalatra gondolunk... Végezetül még egy figyelemre­méltó ajánlatot említett Szendrey Sándor. Mint mondotta, a kunba­jai borkősavüzem termelése mel­lett, további mintegy kétszáz ton­na étkezési borkősav és ugyan­ennyi étkezési citromsav-behoza- talra szorulunk. E termékek ha­zai előállítása 4—4,2 millió dollár megtakarítását eredményezné. Az ajánlat a következő: a Kun­fehértói Állami Gazdaság borkő- savüzemében feldolgozott tör­kölymennyiség mellett, körülbe­lül ugyanannyi pocsékolódik el a megyében. Nyilván kifizetődne te­hát — például Kiskőrösön — egy másik ilyen üzem létrehozása. Több gazdaság társulásával, a 30 százalékos saját erő mellett, erre a célra is szívesen folyósítana im­portmegtakarító hitelt a Magyar Nemzeti Bank. P. I. Moszkvai ipari tanulók Kecskeméten • A moszkvai diákok vendéglátóik kíséretében látogatást tettek a 607. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet Szolnoki úti tanműhelyében. (Tóth Sándor felvétele) Á Kecskeméti 607. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet vendé­geként Bács-Kiskun megyébe ét­kezett a Moszkvai 145. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézet ti­zenkilenc tagú küldöttsége I. Sz. Ikonyikov igazgató vezetésével. Á tizenöt szovjet ipari tanulót elkí­sérte még I. M. Lipcsuk, az inté­zet Szovjet—Magyar Baráti Tár­saságának elnöke, I. I. Szkakodub és A. M. Sabanov szakoktatók. A kapcsolat á két iskola között öt év óta á(l fenn, s azóta négyszer cse­réltek küldöttséget. A moszkvai i intézetben eddig minden évben ta- nulmányi versenyt hirdettek és a legjobbak jöhettek Magyarország­ra. A szovjet vendégeket Weither Vilmos, a 607. Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója, párt- szervezete és KlSZ-szervezete.kö- szönötte. Két hétig tartózkodnak hazánkban, s ezalatt megismer- ( kednek Kecskemét, Bács-Kiskun megye szakmunkásképzői intéze­teivel, s látogatást tesznek a fő­városban is. __1 \íolt-e nagy harangozás teg­' n ap este. fél kilenckor? Ezzel a kérdéssel szerettem vol­na meglepni kecskeméti barátai­mat április 3-án, csak hát magam is megfeledkeztem a dologról. így aztán a — kinek három-, kinek négynapos —•• vakációt követően már csak magamat tettem ki nem egészen egyértelmű megmosolyog- tatásnak, amikor egy-két ismerős­nél tapogatóztam. — Hallottad a nagy harangzú­gást április 2-án este? Mondom, olyan sanda-vigyori képpel lestek rám, hogy abba is hagytam a további puhatolózást. Pedig hogy fentem a fogam évek óta az alkalomra... Először is, hogy saját fülemmel győződjek meg, valóban harangoznak-e Kecs­keméten a mondott napon és esti órában? Másodszor, ha igen, tud- ják-e a megyeszékhely lakói, mi­nek az emlékére történik is ez? Így aztán azt se tudom, meg- kondultak-e akkor este fél kilenc­kor — vagy ahogy hajdan mond­ták, „estvéli kilencedfél óra tá­ján” — a harangok. (Aznap 70 ki­lométerre voltam Kecskeméttől.) Vagy a régi eset emlékével együtt ez is semmivé oszlott már? Nagy kár lenne. Hiszen léleképitő ereje van annak, ha a kései uno­kák is tudják, hogy elődeinek nem­csak a futóhomokból varázsoltak szívós szorgalommal aranyhomo­kot, hanem egy-egy elemi csapás ellenében a várost is újra meg új­ra — a szó szoros értelmében — hamujából ^építették fel. Legin­kább tűzvész volt ez az elemi csa­pás. Óvoda a Vöröskereszt téren Vörös téglás épület közel a vá­ros szélén, kapuja visszatekint a városra, ahonnan több mint hat­van éve idejár a közösségi életet kóstolgató legifjabb nemzedék. Már az első világháború idején is óvodaként működött Baján a ma Vöröskereszt téri óvoda, amely közben iskola, majd ismét óvoda lett. Világos-tágas, napfényes szo­báinak parkettje úgy ragyog, mintha naponta háromszor fé­nyesítenék. A falakon a napközi­sek „remekművei”, bár korukhoz képest idézőjel nélkül is írhattam volna. Festmények, agyagfigurák olyan kézügyességről tanúskod­nak, hogy akár az általános isko­lások év végi kiállításán is meg­állnák helyüket. Mészáros Fülöpné — vezető óvónő éppen húsz éve, hogy irá­nyítója ennek az intézménynek, 1946-ban Budapesten végezte az óvónőképzőt, ahonnan Jánoshal­mára, majd 1956-ban Bajára ke­rült, a Kossuth utcai óvodába, 1960-tól a Vöröskereszt téri óvo­dába. A játékokkal teli szobákban ma 110 gyerekre vigyáznak az óvó nénik. Régi szokás, hogy év vé­gén évzáróünnepélyt rendeznek azok számára, akik végleg bú­csút intenek az oly kedves na­pokra emlékeztető óvodának. Ma legalább húsz olyan - szülő járatja ide gyermekét, aki vala­mikor maga is ide járt az öreg fa­lak közé Mészárosnéhoz, azaz Ibi nénihez. Sokat megismer közülük, de némelyiknek húsz év múltán újra be kell mutatkozni. Ide járt Tóth Menyhért is, akiről sokat mesél a gyerekeknek az óvó néni. Idejárt Bisztriczki Andrea is, akinek apukája is itt tanulta az első verset, s aki most hajógyári hegesztő, mégis visszajár az ovi­ba, hogy a többi szülővel együtt segítsen szépíteni gyermekeik má­sodik otthonát. De jönnek a töb­biek is. Bács-Kiskun megyei Ven­déglátó Vállalat bajai kirendelt­ségének szocialista brigádjai. A Fehérhajó söröző vezetője irányít­ja a társadalmi munkát. Játéko­kat hoznak a gyerekeknek, 120 törülközőt ajándékoztak a kicsik­nek. A kertészeti szakközépiskola második- gépészeti osztálya az óvoda udvarát parkosította, beve­tette fűvel, virágot ültettek. S mindennek a kicsik, az övéik élvezik a hasznát. A hála. a se­gítség, sokszor dalban, versmon­dásban és gyerekmosolyban jut ki­fejezésre. Egyik nap fiatal apuka ajánlot­ta fel segítségét az óvodának. Itt (öltötte munkával az egész dél­utánját. Amikor elbúcsúzott, Ibi néni az ablakon keresztül kísérte tekintetével kemény lépteit, mint valamikor húsz évvel ezelőtt, mert ma is azt a kis szöszkét látta a tá­volba tűnő szakállas férfiban. Szabó Ferenc SZÓ ÉS KÉP A tanyakérdés a tévében Hadd térjek el tárgyamtól, mi­előtt belevágnék! Nevezzék már el valakiről a tévé egyes és ket­tes csatornáját. Jó javaslatokban nincs hiány, mire várnak az ille­tékesek? Sok viz lefolyik a Du­nán, amíg azonos, vagy megkö­zelítően azonos technikai színvo­nalon sugározAatják a kiét mű­sort-A jóval öregebb rádió máso­dik adása még mindig gyengéb­ben fogható, mint az első. A Budapest I. és a Budapest 11. féle megkülönböztetés azonban régen a múlté; a Kossuth és Petőfi megjelölés jól megkülönböztethe­tő, gyakorlatias és akaratlanul sem minősít. A sorszámnevek óhatatlanul rangsorolnak. a köz- tudatban az első elöbbrevaló, mint az utána következők. Két Bács-Kiskun megyei vo­natkozású műsor késztetett e sür­gető eszmefuttatásra. A „kette­sen” szerdán késő este — a nép­szerű Zene zene, zene magazin­nal egyidöben — sugárzott Tu­dósklub ’80 lényegesen többet kö­zölt a település és életmód kap­csolatáról a másnap délután lát­ható Maholnap-nál. Magvasabb, gondolatokban gazdagabb lévén éltesebb, élményesebb volt a köz­helyekkel, sablonokkal kitömött dokumentum filmnél, meggyő­zőbben ■érzékeltette a lakóhely­életforma kapcsolatokat. A Tudósklub ’80 mostani részt­vevői — köztük dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei tanács elnöke — sokoldalúan vitatták meg a tele­pülésszerkezet és életmód egy­másra hatását". Az elméletileg jól felkészült szakemberek, távlatos célokat, áz ideális körülményeket kiválóan ismerő közreműködők szüntelenül szembesítették néze­teiket, elgondolásaikat, megálla­pításaikat a gyakorlattal, ez volt a legrokonszenvesebb. A telepü­léshálózat fejlesztését a felszaba­dulás utáni évtizedekekben sza­bályozó merev előírások még a jó irányba ható rendelkezések hasznát is csökkentették. Különö­sen a . tanvakérdésben csaptak össze a különféle elgondolások, mint ezt a szerdai beszélgetés is sejttette. Néha a napi poitikai szempontok érüényesültek, néha kizárólagosan a gazdaságossági érdekekkel számoltak, néha igaz­gatási kérdéssé szűkítették a problematikát, néha belesüpped­tek a meglevő adottságokba, néha áthághatatlan szakadék tátongott a tervek 'és a realitások között. A korábbi téves felfogást pél­damutató következetességgel fe­lülvizsgáló, módosító Erdei Fe­renc mutatott rá arra, hogy olyan hosszú folyamat a külterületi la­kott helyek — vagy ezek elmara­dottságának — a megszüntetése, amelynek ütemét, jellegét, mód­szereit a változó körülmények érzékenyen befolyásolják. Áz a jó tanyapolitika, amely az elvek és gyakorlat állandó egyezteté­sével támogatja a közösség és az /egyén számára kisebb-nagyóbb mértékben előnyös törekvéseket. Az a jó tanyapolitika, amely nem hagyja magát elcsábítani még­oly tetszetős, látványos kampá­nyoktól: dialektikus egységben szemléli az ügyeket, mivel csoda­szer nem létezik. Tudják ezt Bács-Kiskunban, az ország legtanyásabb megyéjében, ahol — mint ez a tévéműsorból is kiderült — sikerrel keresték a különféle érdekek közös nevező­jét, ösztönző rugalmassággal old­ják meg a helyileg eltérő telepü­lésfejlesztési problémákat, a gaz­dasági, történelmi, földrajzi, né­pesedési adottságok, szempontok gondos összevetésével gyorsítják, terelik jó irányba a korszerűsö- dési folyamatot, segítik egy em­berhez méltóbb életforma elter­jedését. A. pereghalmi tanyaközpontból a mindvégig jól vezetett, egy esztendeje kitűnő körülmények között működő tiszakécskei kollé­giumba került kislány sorsából éppen az életformaváltás lényegi jegyeit hiányoltuk a csütörtökön látott dokumentumfilmben. hám, az okosan választott sza­vak olykor szemléletesebbek, többet mutatnak a valóságból, mint híg képsorok. H. N. Ki figyelt Csak túl egyszerű, ha „egy-egy”- ként említjük azokat. Mert vegyük csupán ezt a szimpla felsorolást: 1678 — 1718 — 1727 — 1794 — 1798 — 1810 — 1813 — 1818... Vala­mennyi pusztító tűzvészek észtén- * dejét jelzi, de úgy, hogy némelyi­kük — mint 1718 vagy 1794 — két­szeri, háromszori esetét. E gyík szörnyűbb volt, mint a másik, de az iménti dátum­sort követő 1819-es a legádázabbak közül való. Amint erről Joós Fe­renc is irt „Barangolások Kecske­méten” című, 1968-ban a Petőfi Népében sorozatban közölt mun­kájának „Késő esti harangszó” alatti fejezetében, a szomorú ese­tet az 1819. április 5-i tanácsi jegy­zőkönyv is megörökítette. Aszerint, „amint a környülállá- sokból gyanítani lehet, gonosz szándékbul a városnak felső szé­lén, a 2-ik tizedben az árok men­tén Csupaki Gergelyné háza fel- '"gyújtatván” a tűz a szörnyű szél­vész miatt roppant sebesen tova­terjedt. Dühét a város közepén is kitöltötte, és csakhamar 419 ház, a katolikus parókia, két templom, a patika, két kaszárnya, a város­háza gazdasági épületei borultak tűzbe. A „parochiális" templom tetejéről a tűz a toronyba kapott, s az abban levő '5 harangot elol­vasztotta. Felhatolt „a rézzel fe­dett és ezen .város díszességét nö­velő toronyba, annak fáját belül* oda? ről elégetvén, ledöntötte”. Nem is szűnt meg a veszedelem, amíg a mezei kapu felé útjába került há­zakat is porrá nem égette. Elpusz­tult tíz malom is. Csupaki Gergelyné két lányával bennégett kigyulladt házában. Másodikén este fél kilenckor kezdődött és másnap reggel hat óra tájt ért véget a tűz tombolása. Mint gigantikus fáklya lángolt a város, fénye messzire bevilágította az éj­szakát. Nos — azóta szólalnak meg min­den április 2-án este fél kilenckor is, tehát szokatlan időben, a kecs­keméti harangok. Vajon így volt-e idén is? Megkérdezem utólag. Két — prominens személyiség vá­lasza. — Igen, harangoztak. — Az idén — egy teljes óra­hosszat. Köszönöm. Jólesik, hogy a ha­gyománynak máig hűséges őrzői vannak. Azok nevében is mondom ezt, akik hallották, de nem is gon­dolkoztak rajta, miért szól a ha­rang. Azok helyett is, akik oda se figyeltek. S magamért is, aki megfeledkezett róla, hogy előre „szóljon”: „Ha április 3-án este fél kilenckor harangszót halla­nak, emlékezzenek... Arra, amit megkésve megír­tam. gondoljanak azokra a szor- gos ősökre, akiket a rég­múltban annyiszor csapott a földhöz a kegyetlen elem, a tűz. emésztő tombolása. S ők mind­annyiszor újból talpraálltak, és új, tágasabb településeket hoztak létre. Szabályosabb, szélesebb, egyenes vonalú utcákkal. Az 1819-es tűzvész után is —■ úgymond — beépítés ritkítások következtek. Ahogy Joós Ferenc művében olvashatjuk, „A porig égett házak egy részét a tanács nem engedte újra felépíteni. A károsultaknak a Mezei — most Bajcsy-Zsilinszky úttól jó hajítás- nyira ajánlott fel házépítésre te­rületet. Ez a hely sokaknak nem tetszett. A tanácsnak hatalmi szó­val kellett új helyre irányítani a vonakodókat, akik azt végül is csak „muszájból” fogadták el. Ezért lett ennek a városrésznek a neve Muszáj. A kis „városfaluban” a minap tartott beszámolót a körzet fiatal tanácstagja, Kapás Ferenc. Elmesélte, milyen kedves élmény volt számára, hogy emlékeztetője közben egyre-másra hangosan je­gyeztek meg a választók ilyesmi­ket. „Igen, ez úgy volt. — „Kö­szönjük ...” — Szinte restellkedtem már — vallotta be — hiszen együtt épí­tettük a járdákat, egyengettük, töl­töttük fel az utakat a Muszáj-be- liekkel... Ha ők nem szeretik úgy a csendes, barátságos fertályt, a tanácstag se sokra menne... Tóth István < i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents