Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-13 / 86. szám

4

• PETŐFI NÉPE • 1980. április 13.

EÖTVÖS-DlJ A KERTÉSZETI VERTIKUM LÉTREHOZÁSÁÉRT

A tudomány és gyakorlat műhelyében

Megalapozott

optimizmussal

9 Ebben az épületben a legkorszerűbb technológiával ellátott festőműhely és raktár lesz.

A régi szürke műhelyekből, ahol csikorgó ízületű gépaggastyánok termelnek, már alig maradt valami. Búcsúznak a régi gyártól a halasi fémmunkások — s köszöntik a kiépülő újat, jó munkával. Az elmúlt évi eredményeivel kivívta a kollektíva a Kiváló gyár címet, amit majd május 1-én ünnepelnek meg. Korábban egymás után nyolcszor ítélte oda nekik a kitüntetést a vállalat vezetése, de pár éve megszakadt a sikersorozat.

— Dinami- I kát tudtunk vinni a meny- nyiségi fejlesztésbe — kezd magyarázatba dr. Judák Imre igazgató, akivel a Fémmunkás Vállalat újjászülető gyárában sétára indultunk.

— Azokban az években ez egyezett a népgazdaság érdekeivel. A minőségi követelmények igazában akkor kerültek nálunk ellőtérbe, amikor magasabb színvonalú termékek jelentek meg a gyártmányösszetételben, s ezzel . elkezdődött a termékszerkezet-váltás. A tömegcikkek „rovására” egyedi acélszerkezetek készítését kaptuk feladatul.

Az évtized derekára beérett a szerkezetváltás igénye, de nem így az ehhez szükséges feltételek megteremtésének lehetősége.

Korszerű gyártmányokat a századfordulón kibocsátott gépekkel nem lehet gazdaságosan előállítani. Ez okozott problémákat a tervidőszak elején. Szerencsénkre a vállalat és a főhatóságunk megtette a szükséges lépéseket a gyár fejlesztése érdekében.

— A hatodik ötéves tervidőszak küszöbét egy megifjodott gyárral lépik át?

— Hetvennyolcban kezdtük el, és az idén kell befejeznünk a csaknem 320 millió forintos beruházást, amellyel megvetjük a gyökeres termékszerkezet-korszerűsítés alapjait. A határidőre való befejezésre ígéretet kaptunk a kivitelező BÁCSÉP-től, s bízunk benne, hogy az idén túl leszünk az üzemi próbákon is, ami számunkra nagyon fontos.

— A FILLOD-beruházás menynyiben teremt új helyzetet?

— A kapacitást kétszeresére növeli, s ezzel lehetővé teszi a termelés bővítését. Erre szükség van, mert az építőipar lakatosipari háttere iránt mfg jelenleg is nö^ vekednek az igények. Másodszor pedig általa valósul meg a termékszerkezet-váltás A gyártmányszerkezet korszerűsítése rendkívül lényeges számunkra, öt éve még hétszázféle cikk állt a katalógusunkban. A hatodik ötéves tervet a technikai és szakmaiemberi adottságainknak jól megfelelő korszerű termékösszetétellel kezdjük ed Egyedi fémszerkezeteket, keretes csőállványokat, házgyári szerelvényeket és FIL- LOD-gyártmányokat készítünk majd. A termékeink jelenleg 1985-ig véglegesnek látszó körét sokoldalú mérlegeléssel határoztuk meg.

— A francia licenc alapján gyártandó FILLŐD könnyűszerkezet-elemekből milyen létesítmények építhetők?

— Tornacsarnokok, iskolák, óvodák, irodaházak, szociális épületek és más kommunális létesítmények szerelhetők a FILLOD- termékekből, amelyeknek mi egy részét készítjük majd itt Halason, a többit a vállalat más gyárai állítják elő. A könnyűszerkezetgyártásra való felkészüléssel a Központi Bizottság 1978. október 12-i ' határozatának végrehajtásából vesszük ki részünket. A határozat kimondja, hogy a termelő beruházások mellett az építőiparnak hatékonyabbá kell tennie a kommunális létesítmények és a lakások kivitelezését. A mi ter9 hozzájárulunk az építkezések meggyorsításához" — mondja dr. Judák Imre az újjáépülő hatás! Fémmunkás gyár udvarán.

mékszerkezetünk a KB-határozat végrehajtását szolgálja, a házgyári szerelvényekkel az új lakások építését, a keretes csőállványokkal pedig a tatarozást és felújítást, aminek a következő években nagyobb szerepe lesz. Az acélszerkezeteket többnyire termelő nagyberuházásokhoz szállítjuk. A KB határozata hangsúlyozza, hogy az építőipar iparosítását elő kell segíteni, magas színvonalon előre gyártott elemekből helyszíni szerelés váljék lehetővé. A FILLOD-termékeink ezt a célt segítik elérni.

Az MSZMP Központi Bizottságának útmutatása szorgalmazza a hazai építőipar egységesítését is, amikor arról szól, hogy egymáshoz való csatlakozásra alkalmassá kell tenni a meglevő építési rendszerek alrendszereit. Számunkra ez azt jelenti, hogy a készítendő paneljeinket esetenként, a szükségleteknek megfelelően a FILLOD könnyűszerkezetes építési rendszeren kívüli ‘ felhasználásra alkalmasan kell előállítanunk. Mi erre készek vagyunk, vállalatunk vezérigazgatósága jó úton halad a csatlakozással kapcsolatos szervező munkában, jó lehetőségeket, tárt fel. Reméljük, hogy ezzel is hozzájárulunk az építkezések meggyorsításához.

— A fejlesztés emberi oldalával hogyan állnak?

— Szakembergárdánk évek óta készül az új feladatokra, s nem sikertelenül. Ezt az 1979. évi termelési és gazdálkodási eredményeink, az elismerést kiváltott minőségi színvonal, az ütemes termékkibocsátás is bizonyítja. A gyár tavalyi termelésiérték-tervét 24, a nyereség-előirányzatát pedig mintegy 6,5 millió forinttal túlteljesítettük. Komplex gazdálkodásra törekedtünk, s az intézkedési tervünk ez évre is ehhez ad vezérfonalat sokkal nagyobb feladatunk megoldásához. Az utóbbi két évben már gyümölcsöző racionalizálás, a szervező tevékenység a hibák, veszteségforrások feltárásával tágabbá tette a gyár vezetésének látókörét, s ez hasznos a hatékonyság jövőbeni fokozása szempontjából is.

A párt- és a szakszervezettel, valamint a KISZ-szel továbbra is együttműködve, á szocialista brigádok kongresszusi és felszabadulási versenyben tett vállalásaira támaszkodva bízunk benne, hogy sikerül megvalósítanunk az idei tervünket, s befejezni a beruházást. Mindent egybevetve megalapozott optimizmussal tekintünk a hatodik ötéves tervidőszak elé — mondja dr. Judák -Imre, a Fémmunkás Vállalat kör. szerűsödő halasi gyárának igazgatója. A. Tóth Sándor

Ugyanakkor az emberről van szó, amikor főigazgatónak vagy igazgatónak titulálom. Magyar Ferenc vezeti a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságot, mintegy másfél évtizede, s a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetet immár két esztendeje. Óriási munka, nagy felelősség mindkettő. . Eredményes

munkájának elismeréseként most Eötvös- díjjal jutalmazták. Ehhez gratulálva, beszélgetésünk elején arról érdeklődtem, hogyan tudja összeegyeztetni a munkát és eleget tenni az intézeti, valamint gazdaságirányítási feladatoknak.

— Kétségtelen, hogy van különbség a tudományos és gyakorlati teendők irányítása között, de ugyanakkor e két tevékenység egymásra épül, egy bizonyos ponton összeforró, csak egymással karöltve kiteljesedő tevékenység. A párt tudománypolitikai határo, zata sürgető feladatként jelölte meg a tudományos eredmények gyorsabb gyakorlati megvalósítását, s a folyamat fordítottját is, nevezetesen: a gyakorlat úgy hasson a tudományra, hogy azt az aktuális és távlati célok megoldására serkentse. Azzal, hogy egy országos intézet és kertészeti profilú gazdaság irányítását végezhetem, jobbak a lehetőségek az említettek teljesítéséhez. Közelebb került egymáshoz a kutatás és a gyakorlat, az egymásra hatás mindennapibb és erőteljesebb. Az természetesen igaz, hogy elfog- laltabb lettem, mint korábban, de az is, hogy munkámhoz, a. célok eléréséhez a megye, a város pártós állami vezetőitől, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztériumtól nagyon sok segítséget kapok. Be kell vallanom, hogy mindez kevés lenne, ha a családomtól nem kapnék még ennél is többet: megértésüket, szeretetü- ket. Ha nem lenne minden ilyen jól együtt, akkor a munkám bizonyára megsínylené.

— Hallottam már arról, hogy ön Iái el legrégebben vezetői megbízatást állami gazdaságban, de nem a legöregebb igazgató...

— Olyan könnyen kimondom: huszonhat év. Ennyi telt el azóta, hogy elkezdtem. Először a hosz- szúhegyi, majd a kiskőrösi és itt a szikraiban is elmúlt fölöttem jó pár esztendő. Kertészmérnök vagyok. Szívemből ez. A kocsimban mindig magammal viszek metszőollót, fűrészt, noha legtöbbször csak a hobbikertemben használhatom. A “pályám kezdetén nem sok becsülete volt a kertészetnek, Erdei Ferenccel sokszor beszélgettünk erről is, ő mondotta: „Nem kérünk a kertészetnek, borászatnak nagyobb rangot, elismerést, mint amiben a többi ágazat részesül, de annyit mindenképp!”. Azért dolgoztam, hogy erre méltó legyen és kiérdemelje ezt az elismerést a mi kis „családunk” a kertészek, a szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermelő ágazat. Ügy gondolom nem hiábavalóan tettem, mert ma már elérte hozamban, értékesítési lehetőségben a kertészeti termelés azt, amit például régebb óta a szántóföldi kultúrák.

— Különösen úgy, ahogyan a Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban kezelik az ágazatot, ahol a szőlő, s az egyéb gyümölcs, zöldség nem jelenti a végterméket. Ezt még feldolgozzák, úgy is mondhatom: magasabb értékű, minőségű terméket állítanak elő. A mostani kitüntetésének hivatalos méltatásában az áll: elismerésül a kertészeti vertikum létrehozásáért, vagyis az egymásra épülő alapanyag-előállítási, termelési, fel- dolgozási folyamat egy gazdaságban történő megvalósításáért.

— Vajon nagyon nagy szavakat mondok, amikor úgy fogalmazok: létünk, tudatunk, lehetőségeink kölcsönhatásának eredménye mindez? Megmagyarázom. Az állami gazdaság területének 60 százaléka futóhomok, a többi sem sokkal jobb. Csak kertészeti kultúrákkal hasznosítható. Ugyanakkor olcsón, nagy termés nem érhető el. Ez a reális helyzetünk, ebben a környezetben kell élnünk, léteznünk, termelnünk. A másik oldal: régóta tudjuk, hogy az országnak — akár bel- vagy külföldi értékesítésre —teljesen feldolgozott árura van szüksége. Tehát, ha ilyet állítunk elő, ennek jövedelmével fedezhető a korszerűbb termeléshez szükséges eszköz, vegyszer stb. Felismertük, hogy számunkra is ez a járható út. Egymásra épülő ágazatokat kellett létrehozni, mert csakis ilyen módszerekkel változtathattuk vidékünket aranyhomokká, fejlődhet gazdaságunk dinamikusan és teljesíthetjük népgazdasági feladatunkat is. Hogy mi ez a vertikum? A faiskolába^ ,gyüm.ö]Lcs(af ajtókat állítunk elő, nem sorolva a közbeeső állomásokat, csak az utolsót említem: flakonokban gyü- mölcsleveket forgalmazunk. Almaiéból az idén 4 és fél millió palackkal exportáltunk. Szőlőnél is hasonló a sor, a végtermék palackos bor, pezsgő. De vermutot is gyártunk. Most már hazai alapanyagból és éppen ‘a kutatóintézet munkatársai segítettek ennek kialakításában. Az új szőlőfajták kipróbálása nagyüzemi táblákon ugyancsak a gazdaságban történik. Tévedés lenne azt gondolni, hogy zártan, intézet-gazdasági együttdolgozásról van szó • csupán. Többről, az alföldi borvidék fejlesztéséről. Mennyiségben és minőségben egyaránt. Mellesleg mondom: lehet itt minőségi bort is termelni hiszen az első borvilágversenyen alföldi bor kapta az első díjat. Az előrelépést segíti az egy éve alakult Tudományos Szőlőtermesztési, Céltársulás, amely már a harmadik kapocs ebben a körben és nagyobb lehetőséget jelent a tudomány gyakorlattá válásának meggyorsításában. Természetesen a szőlőtermelő gazdaságok segítése, fejlesztése is feladata. Szóval a célokért sok mindent meg kell mozgatni, szervezni és amikor arra utaltam; elértünk már valamit, korántsem hiszem, hogy most kicsücsülhetünk a napra pihenni’ sütkérezni. Sok még a tennivaló...

— .'.. amit úgy értek: á vezetőre és munkatársaira egyaránt vonatkozik. Vagyis azokkal együtt kell valóra váltani elképzeléseket, akiket irányít, akikkel mindennapi kapcsolatban van. Szigorúnak tartja önmagát?

— Azt vallom: a jó munkához az önfegyelem és a következetesség nélkülözhetetlen. De azt is, nem „egyszerűen” munkatársaim, akikkel együtt dolgozom, hanem a barátaim is. Még akkor is, ha néha összerúgjuk a port... A ba- . rátság és bizalom légkörét tartom legfontosabbnak. Tévedés azt hinni, hogy ez a vezetői tekintély rovására megy, én még sohasem tapasztaltam. Úgyancsak elsők közé sorolom az önálló munkát, amire valamennyi kollégámnak lehetősége van. Azt gkarom, hogy érezzék, felelősségüket és természetesén sikereiket is.

— A XII. kongresszuson ugyancsak sok szó esett a vezetőkről, a vezetési módszerekről. Megyei küldöttként Magyar elvtárs is részt vett a kongresszus munkájában. Mi volt önre legnagyobb hatással?

— A pártszerű, a szabad gondolkodás, a felszabadult szellem, az optimista hang, ami számomra a legmaradandóbb. A kongresszus megerősített bennünket abban, hogy hittel és akarattal a jelenlegi gondokat, nehézségeket le tudjuk küzdeni és nem sok idő kell ahhoz, hogy a szívós munkánk gyümölcse beérjen. Bátran kell kezdeményeznünk, kutatni az újat, a lehetőségeket. Munkaértekezlet Volt, amelynek résztvevői egyenrangúnak tekintették egymást. Munkás, KB-titkár, miniszter egyenlő partnerként baráti hangú, közvetlen eszmecserét folytatott nemcsak az ülésteremben, hanem a. szünetekben és a napi munka után is.

— Beszélgetésünk elhúzódott, fél négy van. önnek is véget ér a mai munkanap?

— Korántsem, a szikrai gazdaságban néhány perc múlva kezdődik egy megbeszélésünk borértékesítés ügyben, azután pedig a ló- tenyésztés és a lovassport jövőjével kapcsolatban tanácskozunk. Nem tagadhatom meg önmagam, szeretem a lovakat és tisztelem azokat a fogathajtókat, akik sokat áldoznák azért, hogy a versenyekre úg* készüljenek,. hogy megtarthassák a későbbiekben is világelsőségüket. Szeretnénk egy társulást összekovácsolni a lovat is tenyésztő környező gazdaságokkal. Persze nem öncélúan, hobbiból, ugyanis a jó sportlovakat el is lehet adni, az is dollárt hoz...

Csabai István

Asztaltársak

Mostanában egyre kevesebb szemüveges, sétabotos bácsit látunk napközben unottan egyedül üldögélni Kecskeméten, a köztéri padokon. Furcsán hangzik, de kevesebb lett a csellengő nyugdíjas is, aki társaság híján bormérésekben tereferélt eddig.

Hol vannak az ismerős arcok?

A kecskeméti Katona József utcai nyugdíjasklub új parkettás, gázfűtéses két termében, falán a város tanácsától ajándékba kapott festményekkel, békésen beszélgető, olvasó, sakkozó, kártyáz- gató férfiakat találok együtt. „Igen, ezt már láttam valahol; őt is ismerem; ez a jól megtermett, barna arcú ember, aki kártyával a kezében a tromfot készül kivágni, Marozsi Laci bácsi, nyugalmazott vállalati vagyonőr, ma klubtag”. Szóval, kecskemétiek, néhány an a megyeszékhely tizennyolcezer nyugdíjasából.

Sörös József (volt fűszeres) hat éve várja minden hónapban a postást, de nem tudna munka nélkül meglenni ma sem. Háromszor egy héten eljár a 'piaccsarnokba dolgozni. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz árudájában segít eladni terményt és zöldségfélét, húsz forintért óránként. A pénz jól jön a nyugdíj mellé, hiszen a 66 éves Sörös Józsefnél a Tömöri utcában mostanában vezetik be a gázt.

— Ügyes kereskedő ám. Ügy számol, ‘mint egy főpincér. Négy meg négy, az negyvennégy — évődik vele egyik asztaltársa.

— Ugyan, hagyd már! — inti le cimboráját a nyugdíjas fűszeres, akit a tréfálkozó dehogyis akar beáztatni. Csak hát mióta szépen felújított klubba járhat kilencven kecskeméti nyugdíjas, s pincér szolgálja fel nekik a feketét, a Márkát, a kólát, a virslit, és nagynéha a sört, nem kedve- szegett ember itt egy se. Jut idő

9 Jobbra: ki-ki megleli kedvenc |N időtöltését. IP- -9 Lenn: Nádas János klubélnök 7) a sakkozókkal. (Pásztor Zoltán felvételei)

és alkalom egy kis huncutkodásra is.

Szabó Mihály bácsi a század- fordulókor, bizony, már járni tanult. Nyolcvankét éves, és a Széchenyi körút 25/A. szám alatt lakik.

— Itt vannak a barátaim is. Az a jó ebben a klubban, hogy itt együtt lehetünk — ír bal kézzel fél kört a levegőben az ácsmesterségtől még 1956-iban megvált Mihály bácsi.

A 82 esztendős ács kezemunká- ját gerenda-ácsolataival itt, ránk hagyta. Negyven événél több, hogy a Nagyállomás ácsszerkezetét segédeivel megcsinálta. Az aluljáró építésénél is végig ott volt. Majd,; 1950-ben, ahogy visszaemlékezik rá:

— A Rákóczi úti bérházakat is mi építettük. Dolgoztunk Dunaújvárosban. Százhúsz, százharminc százalékot teljesítettünk...

Sz. Nagy János régente a kő- művésipart fnűvelte.

— Parasztfőiskola. Mészöly-te- lep. Miklóstelep. Ja'kabszállás. Nyárlőrdnc. Gazdasági épületek, házak, templomok. El se tudnám mondaná, mi mindent építettünk

mi akkoriban. Tiz-tizenkét órát voltunk fenn, a deszkapallón.

A cselédből kőművessé lett János bácsi most jókat beszélgethet, pihenhet asztaltársaival. Hétköznap, délután kettőtől este 9-ig, vasárnap 8-tól 13 óráig és 14-től 21 óráig az övé is a klub, amelynek 90 'fős családjára választott vezetők vigyáznak.

Az elnök Nádas János. Hatvanéves, kezdő nyugdíjas. A vezetőség titkára Végh József. A gazdasági ügyeket Domokos Istvánra testálták. S aki a rendért felel, az Borbás Miklós, a háznagy. Az öt évre választott testületre végül egy ellenőrző bizottság ügyel, Szabó Pállal az élén.

Mindenki jól érzi magát. A kecskeméti Városi Tanács és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa által az ősszel közös erővel felújított nyugdíjasklub vonzza a látogatókat. Nem kérdik tőlük: ki, honnan, ki miéit (mármint az új belépőtől), csak azt, hogy hajlandó-e a közösségi együttélés szabályaihoz alkalmazkodni. Ha igen, kaphat olvasnivalót a 130 kötetes könyvtárból, s olykor rokonait, családtagjait is magával hozhatja.

Bányai Sándort sűrűn látom a városban, amint kismotorjával az utcákat rója. Az Állami Biztositó nyugdíjasaként — hetvenévesen — még most is havonta 400 ügyfélhez viszi el a nyugtákat. A délután viszont a pihenésé, a szórakozásé. A klubban társaival szerény alapon ultizgat.

Egy jó torkú férfi is ül közöttünk. A 76 esztendős Gudricza Sándor.

— Én vagyok a legöregebb da- lárdista Kecskeméten — kezdi bemutatkozását Sándor bácsi. — Ötvenöt éve, hogy énekelek. De sók barátomat elénekeltem már! Egyházi énekkaros is vagyok, de engem kivált a kecskeméti Kodály kórushoz húz á ragaszkodás. Hetente kétszer járok énekórára. Emlékszem, 1949-ben mi voltunk az elsők Magyarországon, akiknek Kodály tanár úr megengedte, hogy a nevét használjuk.

Sándor bácsi mozgolódik: „Hány óra, barátaim? Nem kések még el?.’’ Mert hogy este hatkor ott a helye a kórusban.

Kodály jó hangú, veterán hívé a klubból énékelni indul.

Kohl Antal