Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■ ■ - .v- j'/Jv ül B ßjm AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 80. szám Ara: 1,20 Ft 1980. április 4. péntek Közlemény az országgyűlési képviselők és a tanácstagok általános választásáról 3. oldal Kitüntetések felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából 3. oldal Heti rádió- és tele vízió műsor «. oldal jvm ■ Koszorúzási ünnepségek A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából csütörtökön délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren az emlékművel szemben katonai díszszázad sorakozott fel, csapatzászlóval. A koszorúzási Ünnepségen megjelent Benke Valéria, Havasi Ferenc, Korom Mihály, Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, további a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány számos tagja politikai, gazdasági és kulturális életünk sok .vezető személyisége. Az ünnepségen részt vettek a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői is. Kürtszó harsant, amikor Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja — Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter társaságában — a koszorúzás színhelyére érkezett. A diszszázad parancsnoka jelentést itett az államfőnek,1 aki ezt követően a honvédelmi miniiszterrel együtt ellépett a díszegység sorfafa előtt, és üdvözölte a katonákat. A népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losoncai Pál és Trautmann Rezső, az Blnöfcí Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János, a KB első titkára és Németh Károly, a KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai; a Minisztertanács nevében Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai helyezték el a koszorút az emlékmű talapzatán. _ Ezután a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége nagy- követségének nevében Vlagyimir Jakovlevics Pavlov nagykövet, Valerij Leonodovics Muszatov követtanácsos és Anatolij Alek- szandroyics Popov vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé helyezett el koszorút. A diplomáciai testület nevében dr. Váolav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, Tadeusz Pietr- zak, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, Abdelazíz Kara, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság budapesti nagy- ‘ követe, Frantisek Benko ezredes, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, Zbigniew Oha- nowioh altábornagy, a Lengyel Népköztársaság nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, loan Todériciu, alezredes, a Román Szó-. oiallsta Köztársaásg nagykövetségének katonai és légügyi attaséja koszorúzott. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országos tanács főtitkára. Kállai Gyula, az országos tanács elnöke és Szentistványi Gyuláné, az országos tanács titkára helyezett el koszorút. A Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára és Földvári Aladár, a SZOT elnöke koszorúzott. A magyar fegyveres erők nevében Czinege Lajos, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád vezérőrnagy, a munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport nevében Vlagyimir Ivano- vics Szivenok vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsnoka, Fjodor Kalisztratovics Iscsenko altábornagy és Alekszej Nyikolajevics" Zajcev altábornagy helyezett el koszorút. A Magyar. Partizán . Szövetség nevében Fehér Lajos elnöki Úszta Gyula: főtitkár és Sárközi .Sándor : titkár koszorúzott. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá__...j. * . uli* i • Kádár Janos és Németh Károly megkoszorúzza emlékművét. (MTI-fotó — KS.) a szovjet hősök gának tagja, a KISZ KB első titkára és Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára; a Magyar—Szovjet Baráti Társaság nevében Apró Antal elnök és Biró Gyula főtitkár koszorúzott. Elhelyezte a megemlékezés virágait a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének hazánkba érkezett küldöttsége is. Koszorúzási ünnepség volt a fel- szabadulási évforduló alkalmából a Hősök terén is, a magyar hősök emlékművénél. Díszünnepség az Erkel Színházban Felszabadulásunk 35. évfordulója alkalmából tegnap díszünnepséget tartottak Budapes-. ten, az Erkel Színházban. A diszünnepség elnökségében helyet foglalt Kádár János, Losoncéi Pál, Lázár György, valamint az MSZMP Politikai Bizottságának több tagja, a munkásmozgalom régi harcosainak képviselői, politikai és közéleti személyiségek. Az elnökség tagja volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, V. I. Szivenok vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnoka, és Zinaida Mihajlova Kruglova, az SZKP KB tagja, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének elnöke. A díszünnepségen Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke mondott beszédet. Tegnap délelőtt megyeszerte koszorúzási ünnepségeket tartottak. Kecskeméten a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél a magyar és szovjet himnuszok hangjaival kezdődött a koszorúzási ünnepség. A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága nevében Horváth István első titkár és Katanics Sándor titkár koszorúzott. A hősi emlékmű talapzatán koszorút helyezett el a szov- jetunióbeli testvérterületünk megyénkben tartózkodó delegációja is, Nyikolaj Vaszil- . jetiiés Bagrovnak, az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizottsága titkárának vezetésével. Ugyancsak megkoszorúzta az emlékművet a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet alakulatok nevében Alekszandr Mihaj- lovics Szircov gárdaezredes és Artur Pavlovics Szemjonov gárdaezredes. A Bács-Kiskun megyei Tanács nevében Tohai László általános elnökhelyettes és dr. Major Imre elnökhelyettes koszorúzott. A fegyveres erők és testületek képviseletében Decsov Zoltán alezredes, helyőrségparancsnok, dr. Fehér Géza rendőr ezredes, a megyei rendőrfőkapitány és dr. Cserháti László, a Munkásőrség megyei parancsnoka helyezte el az emlékmű talapzatán a . tisztelet, s.a hála koszorúját. Á Hazafias Népfront megyei .bizottsága nevében dr, Dobos László. elnök és Farkas József titkár koszorúzott: A Szakszervezetek; Megyei; Tanácsának koszo- ■. rúját Heine* János elnök, Borsódi György, .vezető titkár és Némedi Sándor titkár helyezte el. • ; A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget Németh Ferenc első titkár és dr. Adorján Mihály titkár képviselte a koszorúzási ünnepségen. A hősi emlékmű talapzatán koszorút helyezett el a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei vezetőségének képviseletében Bognár Ferenc alezredes, megyei titkár. Farkas György százados, városi titkár és Hetényi István járási titkár. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet magyar— szovjet baráti tagcsoportjának koszorúját dr. Kása Antal, a szövetkezet elnöke, Méhesi Zoltán, a pártvezetőség titkára és Erdélyi László, az MSZBT tagcsoport elnöke helyezte el az emlékmű talapzatán. Ezután a kecskeméti üzemek, intézmények dolgozói, s a diákok virágcsokrokkal rótták le kegyeletüket a szovjet hősök kecskeméti emlékművénél. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival fejeződött be. Ugyancsak tegnap ünnepséget tartottak Kecskemét központjában, az ellenforradalom mártírjainak emlékművénél, a vasútker- ti szovjet hősi emlékműnél, s a Budai úti Emlékmű előtt is. Tegnap délután a tiszakécskei román hősök emlékművénél is koszorúzást ünnepséget tartottak, majd a művelődési otthonban díszünnepségre került sor. A felszabadulási évforduló alkalmából a gimnáziumban MSZBT-tagcso- port alakult. Szabadság és béke \ T incsen olyan nagyobb település hazánkban, ahol ne emelkednének a jól ismert, ötágú csillagos, karcsú obeliszkek; sokuk oldalán ci- rillbetüs nevek hossszú sora húzódik; körülöttük egyforma katonasírok sorakoznak. Április 4-én minden évben elhelyezzük rajtuk a kegyelet és hála virágait. Hozzátartoznak a város, a falu képéhez, a szülőföld megszokott arculatához. Gondoljuk csak meg: nagyjából minden második ma élő állampolgár születésekor, szeme nyílásakor, emberré eszmélése- kor már itt találta őket. Magyarország lakosságának több mint fele harmincöt évesnél fiatalabb. És Magyarország lakosságának több mint fele már nem őrzi — nem kénytelen őrizni — idegeiben a háború. rémképeit: erre is figyelmeztetnek ezek a karcsú, ci- rillbetüs obeliszkek. Obeliszkek... —.az ember szándékosan-szemérmesen kerülgeti olykor a pontos, hivatalos szót: hősi emlékművek. Mert a hősiességnek a felszabadító életáldozatnak ezek az emlékoszlopai harmincöt év után sem merevedtek a szó szokványos értelmében vett emlékművekké. Amit hirdetnek, az harmincöt év után is élő, eleven, máig és még sokáig ható. Inkább kiindulópontot jelölnek; kezdő kilométerköveknek nevezhetjük őket, amelyek furcsa mód annál magasabbra nőnek, s annál világa-. sabban láthatók, minél távolabbra jutunk tőlük az időben. Mintha azóta minden időszak minden nemzedéke, minden új és felnövekvő ifjú korosztály tovább ép itehé-magasítaná őket, hozzájuk rakva a maga sajátos mintázatú építőköveit. Az ország újjáépítői, a földosztók, a gyárak államositói, a munkáshatalom ki vívói és meg- . védelmezői, a szocialista ipar megteremtői és a falu szocialista átalakítói, a gazdaságirányítási reform kidolgozói és a szocialista demokrácia elmélyítéséért cselekvők... — ki-ki beleépítette a maga több-kevesebb munkáját, küzdelmeit, életét a közös műbe, amely nem az emlékezet műve csupán, hanem inkább az eszmé- lésé, a kiteljesedő életé. „Történelmünk három és fél évtizeddel ezelőtti sorsfordulója tette lehetővé, hogy népünk elinduljon a társadalmi haladás, a nemzeti felemelkedés útján — állapította meg néhány nappal ezelőtt a XII. pártkongresz- szuson elhangzott beszámoló, hozzáfűzve: — A felszabadulásunkért harcolók áldozatai nem voltak hiábavalók, és soha nem merülnek feledésbe. Népünk, pártunk vezetésével, élni tudott a szabadsággal. Sok nehézséget leküzdve harcol, céltudatos munkával nagyot; maradandót alkotott. A nép élete gyökeresen megváltozott, hazánk szabad, független, szocialista ország." L ehetetlen, de talán felesleges is az évfordulón tételesen felsorolni, milyen eredmények tornyosulnak e tömör megállapítás mögött. Vitathatatlan tény, hogy az 1945 előtti Magyarország Európa egyik legelmaradottabb, a polgári fejlődés útján is feudális örökségektől terhelten bukdácsoló, a tőkés gazdasági fejlődésnek is csak perifériáján vergődő, kiáltó és kibékíthetetlen osztályellentétektől szabdalt, minden haladó erőt üldöző állam volt, amely népének, a munkásosztálynak és parasztságnak csak szegénységet és létbizonytalanságot juttatott osztályrészül, és amelyet urai idegen érdekek szolgálatában háborús katasztrófába, a fasiszta rémuralom poklába taszítottak. Azzal a régi Magyarországgal jogos büszkeséggel állíthatjuk szembe a romok helyén felépült és tovább épülő, új, szocialista hazánkat, annak minden vívmányát és eredményét. s itt nemcsak arra kell gondolnunk, hogy az elmaradott agrárországból legalábbis a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorába emelkedtünk. Nemcsak új üzemeink sokaságára, az új lakások millióira, amelyekbe szinte egy felkerekedő fél ország költözött be a városok nyomornegyedeiből vagy a föl- des-zsuppos-gerendás falusi viskókból. Nemcsak arra, hogy ma nem a morbus hungaricus- nak nevezett népbetegségről ismer bennünket a világ, hanem például az állampolgári jogon élvezett egészségügyi ellátottságunkról, a szociális gondoskodás magas színvonalon kiépült rendszeréről. Nemcsak arra, hogy a tömeges éhezés helyére az árubőség lépett, vagy hogy a hajdani mezítlábasok unokái — minden negyedik család — gépkocsin közlekednek. vagy repülőgéppel utaznak' százezerszám külföldre üdülni; tengert és világot látni. Nemcsak ezekről a számunkra megszokott mindennapos tényekről van szó. Hanem arról is, hogy a gazdasági országépítés és életkörülményeink emberibbé alakítása közben átalakultunk mi magunk is; viszonyaink is emberibbé váltak. Élmény volt figyelemmel kísérni a múlt héten a kongresszus munkáját abból a nézőpontból is, hogy miként követték egymást az emelvényen a felszólalók: a tatai bányászt vagy a pécsi művészt, a borsodi vasast és a somogyi pedagógust, a szolgálati napjait számon tartó kiskatonát és a nemzetközi tárgyalásokon edzett külügyminisztert ugyanaz a természetes, magától értetődő felelősségérzet hdtotta át, a társadalmi méretekben gondolkodás igénye és növekvő képessége. Az emberi értékeknek ez a belső kiépülése, a dolgozó osztályoknak az az egymáshoz közelítése, ez az egységessé alakuló szocialista nemzet talán az egyik legnagyobb vívmánya három és fél évtizedes történelmünknek. ajátos módon még a megnövekedett gondjaink, az előttünk álló nehéz feladatok is eredményeink mellett érvelnek. Egy korszerűbb termelés- és termékszerkezet kialakítása; a gazdaságos export fokozása á versenyképes minőség révén; népgazdasági egyensúlyunk helyreállítása és elért eredményeink megszilárdítása szigorú nemzetközi gazdasági feltételek közepette, és amit mindez itthoni munkánk szervezettebbé, hatékonyabbá tételében követel — nem kevés. Ezek a feladatok világosan megfogalmazódtak a kongresszus határozatában. De érdemes elgondolkodni fölötte: ha nekünk ma ilyen problé-1 mákkal kell szembenéznünk — és merünk szembenézni! —, ha ilyen feladatokkal kell megbirkóznunk — és meg fogunk birkózni! —, akkor ez a tény önmagában is nem azt bizo- nyitja-e, hogy a gazdasági fejlődésnek nem lebecsülendő szintjére, a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába jutottunk. Sokszor elmondjuk, leírjuk és méltán, hogy kis ország vagyunk, s joggal vagyunk büszkék arra, amit a világnak adni tudunk. De a legtöbb, amit adhatunk, amit nemcsak kiváló egyéniségeink teljesítménye jelent, hanem amit egész népünk együttesen képes adni: az az, hogy az emberiség történetében új kort nyitó szocialista társadalom megteremtésén fáradozunk a magunk szerény méreteinek és sajátosságainknak megfelelő módszerekkel. Nem egyedül persze: a világ első és leghatalmasabb szocialista országával szoros szövetségben, a szocializmust építő országok közösségének segítségével, tapasztalatainak felhasználásával. ovábbi épitőmunkánknak döntő feltétele — s egyben az emberiség legfőbb sorskérdése is feszültségektől terhes korunkban — egy újabb világháború megakadályozása. A Szovjetunió, a szocialista közösség következetes békepolitikájával összehangoltan, a magunk lehetőségei között is minden erőfeszítéssel a békét akarjuk megőrizni. Számunkra a szocializmus és a béke egyet jelent — felszabadulásunk ünnepének ma )ez a legfontosabb és legidőszerűbb tartalma.
