Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-24 / 95. szám

4 0 PETŐFI NÉPE • 1980. április 24. TUDOMÁNY - TECHNIKA Az erőmű „lelke” Napjainkban az elektromos energia termelése még mindig a hagyományos — szén-, olaj-, il­letve gáztüzelésű — hőerőművek­ben meghatározó szerepű. Az olaj és gáz egyre magasabb ára miatt azonban a figyelem újra fokozottabb mértékben fordul a szél felé. A kizárólag villamos- energia-fejlesztés céljára létesített hőerőművekben a blokkosítás el­vét alkalmazzák: ebben a rend­szerben egy kazán, egy turbina; egy generátor és transzformátor egy blokkot képez, amelynek a technológiai folyamatai függetle­nek a szomszédos blokk üzemé­től. A hőerőmű a fosszilis energia- hordozókban rejlő energiát ve­• A Bangladesh megrendelésére készülő 110 megawattos gőztur­bina forgó részének a szerelése. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) gyi folyamat (oxidáció, másként elégetés) révén hőenergiává ala­kítja. Az így nyert hőenergiát közvetítő közeg továbbítja az át­alakító egységig, amely azt me­chanikai energiává alakítja át. Végül a,blokk utolsó gépe a me­chanikai energiát villamos ener­giává formálja. A, turbina működésénél az alapelv rendkívül egyszerű, tu­lajdonképpen a régi vízimalmok technikailag rendkívül kifinomult változatáról van szó. A turbina­tengelyre erősített lapátok- men­tén áramló nagy mennyiségű, 545 C-fokos hőmérsékletű gőz olyan erőt hoz létre, amely a tur­bina tengelyére ' forgatónyomalé- kot képez. A műszaki megvalósí­tás és az üzemeltetés feladatai­nak nehézségi fokára azonban jellemző, hogy ennek a kb. 22 méter hosszú, mintegy 450 tonna összsúlyú gépnek a forgó része percenként 3000-szer, vagyis má­sodpercenként 50-szer fordul kö­rül. A nagy fordulatszám okozta jelentős mechanikai igénybevé­tel az acélfajták mechanikai el- lonállóképessségét csökkentő nagy hőmérséklettel párosulva olyan' tényezők, amelyekkel a konst­ruktőröknek és az üzemeltetők­nek folyamatosan meg kell küz-. deniük. A turbinában végigáramló gőz a. lapátsorok mentén fokozatosan elveszíti energiatartalmát, s a turbinából való kilépéskor már csak kb. 3Ö—35 C-fokú. A turbinák gyártásában nagy tapasztalattal rendelkezik a cseh­szlovákjai Plzenben működő Sko­da Művek, ahol 70 éve készülnek különféle turbinák. A hagyomá­nyos hő- és vízi erőművek turbi­naegységei gyártásában és ex­portjában Csehszlovákia a világ első államai között szerepel. Exportra készül A Kiskunhalasi Háziipari Szö­vetkezet termékeiből évente több millió forint értékű kerül tőkés megrendelőkhöz. Tavaly például a különböző cikkekből 4,6 millió forint értékűt szállítottak nyuga­ti államokba. A múlt évben el­határozták, hogy finom kézimun­káikat a porcelán étkészleteken használatos mintákkal hímezik, bízva abban, hogy ez a termékük is hozzájárul a tőkés export nö­veléséhez. Volovár Júlia rajzolta meg és hímezte ki a mintadara­bokat, amelyek bemutatása után, a HUNGAROCOOP Külkereske­delmi Vállalattól erre az évre 3,5 millió forintos megrendelést ka­pott a szövetkezet. • Volovár Júlia — a kellemes időt kihasználva — a Csipkeház előtti parkban hímezi a legújabb porcelánmintás étkészlet mintada­rabját. A HÓDIKÖT JÁNOSHALMI ÜZEMÉBŐL Kötött női ruhák az olimpiára A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár jánoshalmi üzeme a terv szerint ebben az évben 650 ezer darab kötött termék kon­fekcionálását végzi el, vagyis eny- nyi készárut állít elő kollektívá­ja a vállalattól odaszállított „al­katrészekből”. Juhász Györgyné, a korszerű kis üzem vezetője az eddigi eredményekről elégedetten beszél: Május 1-i előzetes — Az első negyedévi tervünket 104 százalékra teljesítettük, s jól állunk az áprilisi feladattal is. Az első három hónapra a munkaigé­nyes cikkek voltak jellemzőek. Többek közt NSZK exportra ké­szítettünk öt nagyságban és négy színben, húzózáras, kapucnis, kenguruzsebes gyerekkardigáno­kat, díszítéses kivitelben. A szo­ros határidőt úgy tudtuk betarta­ni, hogy, a munkaerő egy részét átcsoportosítottuk a célnak meg­felelően. Túlórára csak minimális számban volt szükségünk az idén. Jelenleg folyamatos, jó ütemű a termelés. A kongresszusi és felszabadu­lási munkaversenyben elért ta­valyi sikerek alapján vidám lesz a jánoshalmi üzem május 1-i ün­nepe. A tizenegy brigád közül egynek sem kell röstelkednie, mert nem teljesítette vállalását. Hat kis közösség arany-, kettő az ezüst-, kettő a bronzkoszorús bri­gádjelvényt kapja meg, egy kol­lektíva pedig még csak munka­brigád, s oklevelet vehet át a munkahelyi ünnepségen. A bri­gádnak összesen 82 ezer forint üti a markukat. A kiemelkedő teljesítményt nyújtott dolgozókat külön is jutalmazzák, s erre a célra 16 ezer forint áll rendelke­zésre. A Szakma kiváló dolgozója címet ketten érdemelték ki. Ösztönző bérezés — Az első negyedévre azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az első osztályú áru aránya el­érje a 90,7 százalékot — folytat­ja az üzemvezető. — Elképzelé­sünket 90,9 százalékra sikerült megvalósítani. Igaz, a túlteljesítés csak két tized, de mi ennek' is örülünk, mert darabszámban ki­fejezve, ez elég jelentős. Nem mindegy, hogy ugyanakkora rá­fordítással első osztályú, jó áron eladható terméket készítünk, vagy pedig osztályosat. Megtudom, hogy az üzemben minőségi bérezés van érvényben, amit augusztus 1-vel továbbfej­lesztenek. Minden dolgozónak van egy kartonja, amelyre a meós jegyzi, hogy az illető mek­kora hibaszázalékkal végzi mun­0 Az üzemben szovjet exportra gyermekkardigánokat is gyártanak. káját. Aki túllépi a megengedett határt, azt „megbüntetik”, ponto­sabban meg kell térítenie az oko­zott kárt, az áruosztályok közti árkülönbözetet. Augusztus elseje után ez a rendszer úgy változik meg, hogy előnyösebb lesz a munkásoknak és a vállalatnak is. Ugyanis javításra a hibát elkö­vető dolgozó kapja vissza a mun­kadarabot. Ezzel mentesülhet a keresetlevonástól, bár a mennyi­ségi teljesítménye az időveszte­ség miatt csökken. Ha az áru ja­víthatatlan, a megengedett hiba­• Ilyen kötött ruhákat szállítunk a Szovjetunióba, olimpiai meg­rendelésre — mondja Juhász Györgyné. (Tóth Sándor felvé­telei) százalékon túl' meg kell téríteni továbbra is a kárt. A verseny folytatódik A kifogástalan munkavégzésre azzal is ösztönzik a dolgozókat, hogy a jó minőséget premizálják. Aki a normaidőn belül, hiba nél­kül termel, az 5—10—15—20 szá­zalékkal megemelt bért kap. Az igazán jelentős új vonása az augusztus 1. utáni minőségi bé­rezésnek az lesz, hogy az üzemi kollektíva minden tagját érde­keltté teszi a jó munkában. Az­által, hogy a csoportvezetők, mű­vezetők, sőt a tmk-sok keresetét is az előállított minőségtől — s természetesen a mennyiségtől — teszi függővé. Ha nem teljesítik a tervet — amit okozhat felüle­tes irányítói munka, vagy a gyen­ge tmk-teljesítmény miatti hosz- szú gépállások — a bérek egy részét visszatartja a vállalat. En­nek a mértéke elérheti a har­minc százalékot is. — A második negyedévben fon­tos feladatunk a fel nem használt biztonsági tartalékot képező ter­mékek átvizsgálása, s esetleges javításokkal ezekből első osztá­lyú árut kell kibocsátanunk —. tájékoztat Juhász Györgyné. — Az első negyedévben szovjet olimpiai megrendelésre női ruhá­kat gyártottunk több színben. A hatezer darabos megrendelésből maradt erre a negyedévre is. Je­lenleg gyermekkardigánokat ál­lítunk elő, szintén szovjet ren­delésre. A kongresszusi és felszabadu­lási m'unkaverseny folytatódik nálunk, és a vállalások teljesíté­sének köszönhetjük, hogy jók a kilátásaink a féléves terv meg­valósítására. A. T. S. HAMARJÁBAN nem is tudom, minek nevezzem a biztató jelenséget? Minőségérzékenységnek? Tisz­taságérzékenységnek? Vagy éppen — minősítésér­zékenységnek? Mindenesetre a „tiszta, virágos” mozgalommal kapcsolatban figyelhető meg jó ideje, hogy egyre ér­zékenyebben reagálnak városok, községek, érintett szervek — például az újságban megjelent minősítő megállapításokra. De nemcsak ezekre. Már a terje­delmi arányokra is felfigyelnek — hogy tudniillik, mennyit ír a Petőfi Népe a megyének erről vagy ar­ról a sarkáról. Ilyen megjegyzéseket’ tesznek, mond­juk Bács-Kiskun délebbi, nyugatabbi tájain. — A „tiszta, virágos” mozgalom dolgában eléggé Kecske- mét-központú a megyei lap. Kecskeméten meg: — Jóval többet olvasunk ilyen témájú írásokat Bajáról, mint a megyeszékhelyről. Es folytathatnánk a tiszteletre méltó patriotizmus­ból fakadó nehezteléseket, melyekben egy-egy rövi- debb időszakot tekintve lehet igazság. Megtörténhet ugyanis, hogy egyik negyedévben Bajáról, Kalocsá­ról, az ottani dicséretes mozgolódásokról nagyobb cikkeket olvashatnak a megyeszékhelybeliek, mint a maguk tiszta, virágos szorgoskodásáról. Esetleg el­kerüli a figyelmüket, hogy azalatt viszont több ki­sebb híradás jelent meg a kecskeméti társadalmi megmozdulásokról, részeredményekről, mint Duna— Tisza közének más vidékeiről együttvéve. Szóval — hosszabb távon azért kiegyenlítődnek az arányok, még azt a bocsánatos elfogultságot is beleszámítva, hogy azért egy 90 ezer lelket számlá­ló város, ráadásul megyeszékhely, objektíve többet elvárhat. Mivel- hogy — szintén legyünk tárgyila­gosak — jobban ország-világ szeme előtt van. Nem éppen könnyű igazságot tenni, valljuk be. Sem az aránytartást tekintve, s amire nem kevésbé érzékenyek vagyunk, a tiszta, virágos eredmények értékelését kísérő minősítésekre nézve se. Ügymond — kapásbóL szedegette elő a „dokumen­tumokat”, amelyek már teljesítésekről számoltak be. Bari Ferenc, az Akadémia 'krt 24—26. sz. társashá­zának -közös képviselője például március 15—i ered­ményeket jelent: aznap tizenöten csinosították a ház környékét. Folytatásként 20 csemetét kérnek — ültetésre, gondozásra. — Nagy József, a Lánchíd u. 1/b. OTP-társasház 24 lakójának parképítő tényke­dését részletezi: fát, rózsatövet, díszcserjét ültettek, lombokat metszettek, kapáltak, gereblyéztek, karóz­tak. Fémvázas állványokat készítettek, és — még so­rolhatnánk. — Természetében a takarítás, szemét- gyűjtés se maradt el. — László Zoltán közös képvi­selő azt a beadványt is mellékeli, amelyben a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályánál — „élve a fásítási anyagjuttatási ígérettel” — 40 facsemete, su- háng és 100 különböző cserje adását kéri az Akadé­mia krt. 65—67. és a 61—63. sz. házak lakói nevé­ben. Erre a fásításra kongresszusi felajánlást tettek, és a rügyfakadás is intézkedést sürget. A késede­lem „csak felesleges pénzkidobást, a lakástulajdo­nosok részéről pedig elkedvetlenedést okoz”. — Amikor — 1972-ben — széchenyivárosi lakos lettem — emlékezett vissza Köpöczy Lajos —, még néhány ezer embert számlált az épülő városrész. Ma már húszezren vagyunk ... Végre elérkeztünk odá­ig, hogy az emberekben a sokat emlegetett tulajdo­nosi szemlélet is határozottabban érlelődik. Azaz — nem zárkóznak be csak saját lakásukba, mint a kezdeti időkben, hanem törődnek a lakótömb, a tágabb környezet sorsával, állapotával is... V égre sikerült előbbre mozdulni a városszépítő társadalmi munkával is ... Ha még ez nem is általános az egész városrészben, de a kezdetnél már tovább jutot­tunk ... Azért esett rosszul, elsősorban a jól példá­val elöl járóknak, hogy a Széchenyivárosnak csak a „lehangolóan csekély" elismerés jutott... — Persze, az is probléma ilyen értékelő szemlék­nél, hogy a résztvevők nem eléggé ismerik az előző állapotokat. ITT VOLT például a Tiszta, virágos Kecskemé­tért mozgalom idei első feladataként végzett taka­rítási akció, a múlt hónap végének három napján. „Háromnapos összefogás — 2095 köbméter szemét­tel kevesebb” — szólt a szervezők értékelését rö­viden ismertető cikkünk címe. Az általában jól si­került nagytakarításért méltán kijárt az elismerés a város népének, iskoláinak — de a társadalmi megmozdulásból kimaradt üzemek se vehetik zokon a noszogatást, 'hogy május elsejéig pótolják az el­mulasztottakat. A széchenyivárosiak azonban erősen szívükre vet­ték az információnak azt a kitételét, amely szerint „néhol... lehangolóan csekély eredménnyel járt a tisztasági akció”. Nyilván magukra értették, hiszen azt olvashatták, hogy náluk „főleg csak az oda ki­vonult, más kerületekből való tanulók takarítot­tak”. AZ AZ IGAZSÁG, hogy jóllehet, valóban szépült, tisztult a Széchenyiváros, s a társadalmi munka, az összefogás kétségtelen eredményei sok helyütt szem- melláthatóak, de... Különösen a nemrég befejező­dött építkezések, már azért lakott házak környéke még rendezetlen. Buckáik, gödrök, mázsányi kövek, bozótok tarkítják a terepet, s köztük, rajtuk bizony sok szemét — papír, limlom, üveg, műanyag, meg amit akarnak — kitartóan megült. Elég egy kis szél, s már hordja is oda, ahol nemrég lelkiismeretesen takarítottak. — Tessék, itt két napja egy. papírcetli nem volt látható, és most?... — Milyen patyolatrendet csi­náltak itt Űjvári elvtársék tanulói, és megint... — Itt az autóbuszmegállónál — mintha sohase taka­rítottak volna, pedig, rendet csináltunk itt is... — Ez nem így volt — állította Kapás Ferenc, a városi népfrontbizottság munkatársa, tanácstag, ma­ga is a városrész lakója. — Három általános isko­lánk van, szakközépiskolánk, kollégiumunk, s tanu­lóink megtették a magukét környezetük szépítésé­ért. —: Állító,lag itt, találkoztak „idegen” iskolások-; kai a szemlét végző bizottság tagjai — jegyezte meg egy szobornál Köpöczy Lajos, a széchenyivárosi kör­zeti népfrontbizottság elnöke, akivel — gépkocsin — „körbesétáltuk” a városrészt. Persze már jó pár nappal az értékelés után. Hogy saját szemmel is meggyőződhessek róla: a háromnapos akció során az itteniek sem voltak „lehangolóan” tétlenek. KÖRJÁRATUNKAT megelőzően elmondotta a népfrontelnök, hogy a Széchenyivárosban nemhogy március 27—28—29-én, de már a hónap első fejé­ben megkezdték a ,ímozgósítást’,’ a tiszta; kulturált környezetért. Az IKV-, OTP- és a szövetkezeti la­kások közös képviselőivel kezdve, a tanácstagokon, népfrontaktivistákon, KISZ-eseken, úttörőszerveken, oktatási intézményeken, szülői munkaközösségeken folytatva, s a közel 100 lakó- és utcabizottság elnö­keivel, tagjaival zárva a megbeszélések sorát — in­dultaik a munkának. Bizony számos helyen elhangzottak ilyen meg­jegyzések, míg körüljártuk ^ a Széchenyivárosi. Eszünkbe jutott az Akadémia krt. 65—67. jsz. OTP- társasházában lakó 94 ember panasza, hogy a közeli boltban vásárlók és szabálytalanul parkolók sok sze­metet, csomagolóanyagot, pénztári blokkot, üveget '«stbridobálnak el ablakaik alatt, s a zöld területen. Csalódott az a szocialista brigád üs, amelynek tag­jai az egyik térség ren dbeh ozás át'vá 11alták, de mit sem tudtak kezdeni az építések után ottmaradt, majdhogynem tonnányi kőtömbökkel. A szervezők csak restelkedni tudtak, hogy máshová kellett irá­nyítani őket... Nos — nemcsak a lakosságon múlik a városrész rendje, tisztasága. Mert az eddigieken , kívül felvethetjük még, jó páy főútvonalon, az egy­szerű szeméttartók feltűnő hiányát is. De — mind­ezek ellenére, el kell ismerni, hogy Széchenyiváros­ban valami kétségkívül — folytatódik; a környezet kultürálódása. Hogy ilyen sóikat írtunk most erről? Ne feledjük, hogy 20 ezres városrészről van szó. Egy tekintélyes városról — a megyeszékhelyen belül. S ezt méltány­talanság már „elintézni” néhány általánosító kité­tellel. Tóth István Magyar napok Lengyelországban Májusiban a Magyar Kereske­delmi Kamara szervezésében ma­gyar -műszaki és gazdasági na­pokat rendeznek Lengyelország­ban. Varsóiban 13, Katowicében 12 előadást tartanak a magyar gazdasági élet vezető munkatár­sai. Ezeken egyebek között szó lesz a két baráti ország műszaki­tudományos együttműködéséről, a kereskedelem és a munkameg­osztás távlati lehetőségeiről, va­lamint a magyar—lengyel vegy­ipari együttműködésről. A rendezvény célja: bemutatni hazánk fejlődését, számot adni a magyar—lengyel gazdasági kap­csolatok eredményeiről, és fel­tárni az együttműködés még kiak­názatlan lehetőségeit. A 'magyar napok jelentőségét növeli, hogy mindkét országban most folyik a következő ötéves terv előkészí­tése és egyeztetése. Az 1976—80. közötti három milliárd rubeles árucsere-forgalom a következő öt évben tovább bővíthető. Hazánk és Lengyelország között jelenleg 20 ipari kooperációs, illetve gyár- tásszakosítási egyezmény van ér­vényben. Növények talaj nélkül Bulgáriában nemrég talajpótló anyagot fejlesztettek ki különféle mezőgazdasági kultúrák termesz­tésére, palánták szabadföldi és melegházi gyökereztetésére. A „föld nélküli földet” iparilag ál­lítják elő, és csomagoltan küldik el a megrendelőknek. Az eddigi kísérleti alkalmazás igen jó ered­ményt mutat. Az új anyag hasz­nosítása népgazdasági szinten mintegy 1 millió leva megtaka­rítással jár. VETÉS ELŐTT 0 Kukoricavetéshez készítik elő a talajt a hartai Erdei Ferenc Ter­melőszövetkezetben. A korszerű gép naponta 50 hektáron végzi el a vegyszeres gyomirtást. Sertésátadás, egyszerűbb eljárással Egyszerűsödik a kistérmelőknek a sertésátadással kapcsolatos, ad­minisztrációja. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt a vele szer­ződésben álló kistermelők számá­ra korábban előírta, hogy a le­adás előtt legalább egy hónappal közölje a vállalat helyi megbí­zottjával, hogy sertéseit melyik kéthetes időszakban kívánja át­adni. Erre azért volt szükség, mert ennek alapján szervezték meg a húsipari vállalatok a fo­lyamatos vágást, feldolgozást. A Húsipari Tröszt úgy intéz­kedett, hogy a továbbiakban vál­lalatai és a Helyi megbízottak tekintsenek el a kistermelőknél a leadás kéthetes időpontjára vo­natkozó szóbeli vagy írásbeli be­jelentési kötelezettségtől. Ennek megfelelően a jövőben a leszer­ződött -sertések tényleges átadá­si-átvételi időpontjában a kister­melő és a megbízottak — a he­lyileg kialakult gyakorlat szerint — közvetlenül állapodhatnak meg. (MTI) y. Jogos érzékenység

Next

/
Thumbnails
Contents