Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. április 20.

• Arnold Ferenc üzemvezető, a tejfölöző géppel a tejszín zsírbeállítását végzi. (Méhesi Éva felvételei.)

keresztezett állomány ebben az esztendőben éri el azt a tejtermelést, amit már megfelelőnek tartanak. Terveik szerint az idén mintegy 2 millió liter tejet termel a tehenészeti ágazat, amelynek 60 százalékát műanyag tasakokban értékesítik, többiből pedig a már említett tejtermékeket készítik. A tejsavót ugyancsak hasznosítják, a borjúkkal víz helyett, illetve kiegészítéseként itatják. Eddig kedvezőek a tapasztalatok, a tejsavóval itatott borjúk súlygyarapodása jobb és gyorsabb, mint az enél- kül nevelteké. '

Cs. I.

HOZZÁJÁRULÁS BAJA ELLÁTÁSÁHOZ

Üj tejtermékek Vaskútról

Evekkel ezelőtt kezdték meg a vaskúti Bácska Termelőszövetkezetben a tejfeldolgozást. Korábban csupán annyit jelentett, hogy a létrehozott üzemben fél- és literes műanyag tasakokba töltötték a tejet. Tavaly 700 ezer litert értékesítettek ily módon, aminek a legnagyobb részét Baján hozták forgalomba.

Csaknem fél évvel ezelőtt kezdték meg a tejüzem bővítését és korszerűsítését. Azóta üzembe helyezték az új kazánházat is, valamint a korábbinál nagyobb teljesítményű fölöző gépet, a pasztöri- záló berendezést és a megnagyobbított tejhűtő-tárolót. A beruházásra mintegy másfél millió forin- tott költöttek. Vásároltak olyan berendezést is, amelynek segítségével elkezdődött a túró- és tejfölgyártás. É két új terméküket ugyancsak Baján hozzák forgalomba, hozzájárulva ezzel .a város ellátásának javtíásához. Terveik szerint az idén 80 ezer kiló félzsíros étkezési tehéntúrót gyártanak és 100 ezer pohár tejfölt.

A szövetkezetben 500 tehenet tartanak, tavaly csupán 3,5 ezer liter volt egy tehén évi termelése. Nemrég ösztönző bérezési normákat dolgoztak ki, ily módon érdekeltebbé tették a tehenészeti telepen dolgozókat, hogy gondosabb és szakszerűbb munkájuk nyomán növekedjen az állomány tejhozama. Ugyancsak kedvező, hogy a

• A vaskúli Bácska Tsz tejüzemének új terméke a félzsíros étkezési túró, amelyet felvételünkön a Haladás szocialista brigád tagjai csomagolnak.

MÁV—VOLÁN KOMPLEXBRIGÁD

Kiemelkedő munkasiker Kiskunhalason

Alighanem sokan tudják, hogy a vasútállomásokra érkező teheráru jelentős részét a Volán vállalat gépjárművei szállítják a célhoz, a megrendelőhöz. Népgazdasági és természetesen vállalati érdek, hogy a beérkező

árut mihamarabb kirakják, s a felhasználás helyére szállítsák. Ennek érdekében bontakozott ki 1964-ben a MÁV—Volán komplex- brigád-mozgalom, amely évről évre erőteljesen fejlődött.

A Volán 9. számú Vállalat és a MÁV Szegedi Igazgatósága a megyében hat vasútállomáson — Kecskeméten. Baján. Kiskunfélegyházán. Kiskunhalason, Kalocsán és Kiskőrösön,^ hpzott létre ilyen, a, kirakodással, szállitás- sál foglalkozó brigádot.l'A haryosz- szesen száznegyvenöt embert számláló brigád évente szerződéseket köt mindkét vállalattal, rögzítve benne, mit vállalnak. E felajánlások állomásonként —• a körülményeknek megfelelően — változók, s így az értékelés is más és más szempontoknak megfelelően történik. Hasonló az őszi csúcsforgalom idején a pótfelajánlás, amely általában a kocsikihasználás csökkentése, éjszakai, szombati-vasárnapi és munkaszüneti napokon történő ki- és berakodás, és a társadalmi tulajdon fokozott védelmét célozza.

Kiskunhalason még 1965-ben alakult meg ez a komplex brigád, amelynek kezdettől fogva Kiss Imre, a Volán 9. számú Vállalat szállítmányozási csoportvezetője az egyik, s több év óta Suba László, MÁV kereskedelmi állomásfőnök-helyettes a másik brigádvezetője. Kiss Imrével, a már megjelenésével is tekintélyt parancsoló 51 éves férfivel beszélgettünk, aki immár 20 éve dolgozik a vállalatnál. .... — Két évvel ezelőtt ,1978-ban. annak is második félévében jelentősen növekedett a kiskunhalasi állomás forgalma, ugyanis működésbe lépett a KÉV Teltomat aszfaltkeverő üzeme. Az üzem a múlt évben érte el teljes kapacitását, s míg 1978-ban 4691. addig 1979-ben 6489 ; vagon érkezett, amelynek többsége kavics, kő. cement volt.

A brigádvezető nem mondta, de tény. hogy a szállítás feltételei nem változtak, sőt bizonyos fokig romlott a helyzet. Ugyanis a Budapest—Kelebia vasútvonal villamosításával szűkebb lett a rakodótér. Maga a kiskunhalasi vasútállomás is beszorult a város ölelésébe. s ezért a szállítási feladatok meglehetősen bonyolultak.

— A szerződésben vállaltuk — folytatta Kiss Imre —. hogy a Volán által kirakásra váró vagonoknál a beérkezéstől a rakodási helyre történő beállításig az időt csökkentjük. Ezt az elmúlt évben 356

százalékkal túlteljesítettük. Felajánlottuk. hogy az engedélyezett átlagos rakodási időt csökkentjük, ezt 93 százalékkal sikerült lerövidíteni. Vállalásunk harmadik pont-' .jaként a késetten kirakott vagonok százalékos arányát kívántuk csök- kenténi/amely -214 százalékra sikerült. A kocsiállásidő csökkentésében 425 százalékos túlteljesítést értünk el. Ilyen módon a vállalt mutatókat összességében 272 százalékra teljesítettük. Gyakorlatilag a MÁV Szegedi Igazgatósága területén öt vállalat húsz brigádját előztük meg.

A brigádnak tizenkét MÁV-, és tizenöt Volán-dolgozója van. A múlt évben általában az igényeknek megfelelően éjjel-nappal folyamatosan dolgozunk, sőt az őszi csúcsforgalomra tett felajánlásban is ők szerezték meg az első helyet. Jogos a kérdés, hogyan sikerült ilyen igazán jelentős eredményt elérni. mi ennek a titka?

— Sok összetevője van ennek — mosolyodon el Kiss Imre. — Nagyon jó munkakapcsolatot építettem ki a MÁV-val. Suba Lászlór val. s természetesen a brigádtagokkal is. Az emberekkel megértettem. hogy a mi munkánk nemcsak vállalati, de népgazdasági érdek is.'Mondanom sem kell, hogy szoros együttműködésben kell lennem a megbízókkal, a KÉV-vel. a BÁCSÉP-pel, a KUNÉP-pel, és sorolhatnám tovább. Meg kell szerveznem az eszközök jó kihasználását, az emberek időre történő vezénylését. Ez az alapja az eredményes munkának.

így is van. Nyilván ezért kapott Kiss Imre 197,0-ien és 1973-ban Kiváló Dolgozó kitüntetést. Az igazsághoz azonban az' is hozzátartozik. hogy a komplex brigádokra, azok munkájára a MÁV és a Volán vezetői is odafigyelnek. Évenként munkanap-fényképezést tartanak. azaz közösen vizsgálják meg. mit lehet segíteni, javítani. Ezt segíti az úgynevezett forró drót. amikor a MÁV Szegedi Igazgatóságának vezetője, a Volán 9. számú Vállalat forgalmi igazgató- helyettese és a VOLÁNTRÖSZT illetékese telefonon beszélik meg a tennivalókat.

A kiskunhalasi MÁV—Volán komplex brigád a múlt évben bizonyított. Igen jelentős eredményeket tudhatnak magukénak, amely nemcsak a' népgazdasági, vállalati vonatkozásban kiemelkedő siker, de egyénileg is meghozta gyümölcsét. Teljesítményük után tizenöten jutalmat kaptak.

Gémes Gábor

Mindig többet

— Amióta az eszemet tudom, a mezőgazdasághoz vonzódom. Apám a Helvéciái Állami Gazdaság agronómusa volt, ott kezdtem én is a pályát, mondhatnám azt is, hogy ő volt a tanítómesterem — így kezdi a beszélgetést Horváth István, az Izsáki Állami Gazdaság igazgatója, akit hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából jó munkájának elismeréseképpen a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntettek ki.

Kicsit elgondolkodik, visszapergeti életének eseményeit.

— A Helvéciái Állami Gazdaságban mint 'brigádvezető, elvégeztem a kertészeti egyetemet, aztán kerületvezetőnek neveztek ki a Szikrai Állami Gazdaságba. Később az állami gazdaságok megyei szakszolgálatának igazgatója lettem. Hat évvel ezelőtt kerültem ide Izsákra ebbe a beosztásba.

— Kissé elérzékenyül: — Nem is tudnám máshol elképzelni az életemet, csak a mezőgazdásági termelésben. Úgy érzem, itt tudok alkotni és talán kissé frázisszerűnek hangzik, de kimondom, építeni a jövőt. Ha valamelyik kezdeményezésünk sikerül, igazi, nagy örömöt érzek.

A gazdaságban összehangolt vezetés alakult' ki. Jellemző jaz üzemre a kezdeményezőkészség, a lelkesedés az új iránt, a gazdaságosságra és a minőségekre való törekvés.

— Adottságaink mostohák, éppen ezért a termelési szerkezetet úgy alakítottuk ki, hogy ezen a heterogén területen, ahol minden talajnem megtalálható, a sziktől a homokig, minél több értéket állítsunk elő. Főként a kertészeti termesztés — a szőlő és a gyümölcs — teszi ezt lehetővé. Hatszázharminc hektár termőszőlőnk van. 120 hektárnyit az ötödik ötéves tervidőszak alatt telepítettünk, de teryen felül még létesítünk 50 hektáron ültetvényt.

Megállapodtunk a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezettel abban, hogy az ő területükön 300 hektár új szőlőültetvényt létesítünk. Ebből 150 hektárnyi lesz a mienk, a terület másik fele pedig a termelőszövetkezeté. A művelést közösen végezzük, a termést mi dolgozzuk fel.

Gyümölcsültetvényünk területe 420 hektár, alma és csonthéjasok. Az ötödik ötéves tervidőszak alatt 126 hektárnyit ültettünk.

— Az állami. gazdaság vezetősége egy egyszerű társulást kezdeményezett. Ebben több ■ állami gazdaság és mezőgazdasági szövetkezet vesz részt. Mintegy 10 millió liter bort forgalmazunk évente, és nagy részét palackozzuk is. A közös anyagi érdekeltség alapján osztjuk szét a nyereséget. természetesen figyelembe véve a felvásárolt áru mennyiségét és minőségét.

A borászatot is szakosították. Gyöngyöző, habzóborokat és pezsgőt állítanak elő a termés 80 százalékából. Pezsgőből az idén 8 millió palackot töltenek. Az áruik 90 százaléka exportra megy. Elképzeléseik szerint átvesznek egy korszerű, szovjet pezsgőelőállítási technológiát, ezzel tovább javítják a minőséget, egyúttal az exportlehetőség is nagyobb lesz.

Régi gondjuk a, rét és legelő hasznosítása.

— Kétezer hektárnyi gyepterüés jobbat

létünkét 1974-ig elhanyagoltuk. A jobb hasznosítás érdekében megérett a gondolat, hogy rátérjünk a húsmarhatenyésztésre. Az amerikai hereford fajtával sikerült megoldani a ridegtartást. Tapasztalataink szerint a magyar tarkával keresztezett állomány ugyanúgy kibírja, hogy egész éven át a legelőn legyen. Éz rendkívül gazdaságos megoldás, mert jól ki tudjuk használni az eddig szinte parlagon heverő gyepet, megfelelő javítással és a természetes talajerő-utánpótlás segítségével a fűhozamot megháromszoroztuk.

A körülkerített legelőkön 250— 300 jószágra egy ember felügyel. Egy gondozó egymillió forint termelési értéket állít elő.

Témát váltunk. Az igazgató így folytatja:

— Engem édesapám arra tanított, hogy becsüljem a dolgozó embereket. A gazdaság vezetőségével együtt sokat tettünk már eddig is az életkörülmények! javításáért. Mintegy 120 lakás építésére adtunk egyenként 40 ezer forint kölcsönt. Fiatal szakembereink családi otthonainak létesítését szintén támogatjuk. A központban a gyakornokok számára szállást építettünk. Nyolc autór busz szállítja a dolgozókat a munkába oda-vissza. Ez ugyan 5 millió forint többletkiadást jelent a gazdaságnak, de ma már nélkülözhetetlen szolgáltatás. Az üzemi élelmezést megoldottuk. Három jól felszerelt konyhánk van és 5 étkezőhelyiségünk. Megvalósítottuk az üzemi orvosi hálózatot is, amelynek különösen örülünk, mert dolgozóink egészsége nagyon fontos számunkra.

Az állami gazdaság igazgatója közéleti ember is. A nemrég megválasztott járásj pártbizottság tagja, a nagyközségi tanács végréJ hajtó ! bizottságának' sziníertí~

Azt mondják róla. hogy kiegyensúlyozott személyiség. A felesége a kertészeti főiskola adjunktusa, aki bizony két fiuknak nevelését és a háztartási munka nagyobb részét is vállalja.

— Hiszen a férj korán megy el hazulról, és nem egyszer későn ér haza — mondja Horváth István kissé ironikusan —. mert bizony a közéleti tevékenység néha az estéit is igénybe veszi.

— Azért jut némi idő a hobbira is. Régi kertészeti szerszámokat gyűjtök. Saját pincemúzeumot szeretnék berendezni. Az alapötletet a nagyapámtól örökölt régi szőlőprés adta, amely több mint száz esztendős, bizonyítja a belevésett dátum: 1878.

Búcsúzik. Sietnie kell a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsági üléséré. K. S.

Óidra híj röama3:

Másfél szoba összkomfort

(5.) Na, így is történt. A srác vegre elszopogatta a Coláját, beszélt még valamennyit a büféssel, aztán úgy találhatta, hogy eleget táncoltam már a kontójára, mert odajött és elkérte Csutit. Szó nélkül odaadtam, s intettem Gyurinak', hogy öt taktus, és jöhet a lekérés, aztán a hegyi beszéd. Bólintott, hogy érti. Az ujjaim- mal számoltam: három, négy öt. Akkor jött Gyuri. Megint kiszámoltam öt taktust, és most én álltam meg Csuti előtt. Gyuri szó nélkül indult a srác után.

„Mit akartok?” — kérdezte Csuti riadtan. — Ha balhé lesz, hazamegyek!”

„Nem lesz balhé — mondtam nyugodtan. — Csak kicsi a pince, nincs itt hely ennyi embernek. Pláne olyannak, aki nem is telepi.” - i , V

„Kidobatod?”

„Ne hülyéskedj. Az alapszabály-ellenes.”

„Hát akkor?”

„A srácok megkérik, fáradjon haza, mert összeizzadja azt a gyönyörű zakóját.”

„És?" ,

„Semmi és. Vagyunk elegen, nem fog hiányozni/'

„És ha mégis?"

„El lehet vele menni — mondtam dühösen. — A klubtagság önkéntes. Senkit nem tartunk itt erővel !"

Csönd volt. csak a zene szólt. Ö az ajtót nézte. Ott. miután Gyurival beszélt, épp most surrant ki a mama kedvence, anélkül. hogy csak egy pillantást is vetett volna errefelé.

. „Ilyen ez, látod!’’ — mondtam aztán, és mert éppen valami családalapító hangulatú szvit szám jött, magamhoz húztam Csutit, még meg is szorongattam kicsit, hogy érezze: milyen az igazi férfi. Csuti bedőlt; szent volt a béke.

De a srác szívósabb volt, mint hittem. És Csuti is ravaszabb. De mindez csak később, jóval később derült ki.

Mi ekkoriban már majdnem két éve jártunk együtt. Furcsa szerelem volt ez a miénk. Mind a ketten ott nőttünk fel a Bocs- kai-telepen, iskolába is együtt

jártunk. Igaz. én kettővel feljebb: már harmadikos voltam, amikor ő csak elsős. Sokat nevettünk később, hogy a szerelem már tulajdonképpen itt kezdődött köztünk, az általánosban: én hetedikes voltam, ő ötödikes, de az egész suli úgy tudta: Csató Ákos es Geréb Jutka egy pár. A házfalakon végig a kiírások: Csató és Geréb szerelmesek! Cs. Á. és G. J!- S a legszellemesebb, ezt alighanem Pardi Ferkó csinálta, a későbbi költő: Csató—Geréb: egy pár veréb!

De aztán jött a nyolcadik, jött a szakközépiskola, jöttek .az ottani nagylányok — és elszakadtunk egymástól. Ahogy ez már az ilyen gyerekszerelmeknél törvényszerű. Én belegabalyodtam, valamelyik osztálytársamba, ő meg — mint mesélték — sírdo- gált egy darabig, aztán megvigasztalódott egy másik fiúval. Két éven át szinte alig láttuk egymást, pedig a házunk kőhají- tásnyira volt az övéktől. De másutt az iskola, máskor indulunk, máskor érkezünk, közös dolgunk semmi — mit is kerestünk volna a másikon?

Harmadikos voltam, amikor szeptemberben ámulva látom az évnyitón: ő is ott van. Áll az elsősök közt, istenien le van sülve, szinte mint egy kreol nő, és áll, és forgatja a fejét. Odamegyek az elsősök oszályfőnökéhez. és mondom neki. tanárnő, egy kissé tessek hátrább állni, mert erre jön ki majd az iskolavezetés... Jaj, fiam, köszönöm, hogy szóltál — mondja, és mindjárt

tapsol is: első bé. három lépéssel hátrál!

Én már — tapintatból, hisz bármikor jöhet az igazgatóság — nem akarok a sor előtt visszamenni a helyemre, inkább megkerülöm az első bé-t, és a hátuk mögött szaladok a harmadik cé-ig. De Geréb mögött egy pillanatra megállók, és odasúgom:

„Szia. Csutak! Hát te hogy kerülsz ide?"

Hátrafordul; most ismer csak meg. Nem éppen barátságos.

„Ide vettek föl." Nem tudtad? Küiönben szia."

„Honnan tudtam volna?"

Föl vonta vállát, visszafordult. Én meg ügettem a helyemre, mert most már csakugyan jött az igazgatóság.

Így kezdődött, másodszor is. Illetve. dehogy kezdődött még. Az egész szeptember azzal telt, hogy rám se pipált. Októberben már lestem az iskola kapuja előtt, hogy együtt mehessünk haza. Egyszer sem sikerült: a barátnőibe kapaszkodott, úgy biccentett rám hűvösen. Novemberben aztán én néztem keresztül rajta. Osztálytársnőm és eddigi szerelmem nyáron összeismerkedett egy harmadeyes tisztjelölttel, és már augusztus végén megírta: szépek voltak az1 együtt, töltött idők, de úgy érzi,, itt az igazi — így, aztán tél elejére már üvölte- ni .tudtam volna a magánytól. És éhes farkasként, bizony végig is üvöltöm a telet, ha az iskola TélapÓ7Ünnepen össze nem jö.2 vök megint Csutival. öttől nyolcig tánc is volt. öttől hatig még novemberkedtem, adtam a sértettet — de hatkor fölkértem, és nyolcig el sem engedtem.

Az úton hazafelé, egy lerobbant ház kapualjának jótékony sötétjében csókolództunk először isten- igazában, dacolva a decemberi hideggel. Mindketten kigomboltuk a télikabátunk, úgy tapadtunk egymáshoz.

„Mért vártunk ezzel decemberig? — kérdeztem a telep első házainál szemrehányóan, —SzepT temberben is újra kezdhettük volna!”

Sapkájához emelte kezét, szabályszerűen tisztelgett, akár egy kntonanő.

„ön miért lépett le ezelőtt két évvel búcsú nélkül, hadnagy úr?"

„Most mit vacakolsz? — kérdeztem sértetten. — Az élet ilyen!”

„Na látja!- — mondta pimasz kis fintorral. — Ezt mondom én is!”

„Mit?”

„Hogy ilyen az élet."

A házuk előtt voltunk már, bú- csúzkodtunk.

„Holnap hol várjalak?” — súgtam a kézfogás után.

„Csak a villamosnál — súgta vissza. S arcán újra átszaladt az a csibészes mosoly. — Semmi kedvem, hogy1 megint a falon olvassam a nevünket!”

5.

A következő nyáron lett az enyém, a gyümölcsszedő táborban. Almaszüretre mentünk most is. mint minden évben, a szokásos helyünkre: "egy nagy alföldi

termelőszövetkezetbe. A fiúk persze külön szálláson laktak, sátortáborban, a lányok' meg egy öreg gazdasági épületben. De nyár volt, az almaszagú éjszakák melegek, még a szabad ég alatt is... Csuti úgy lett az enyém, olyan magától értetődően, mintha csak a nászUtunkon lettünk volna.

:.Vigyázz! — súgta első este. — Nekem még nem írnak föl tablettát !"

A gyümölcsszedés két hétig tartott, addig a nászutunk is. Volt valami isteni felszabadult- ság az egészben, mintha csakugyan férj és feleség lettünk volna: nappal együtt dolgoztunk az almaszedésen, este együtt üldögéli ünk a tábortűznél,, sütöttük a szalonnát, ittuk az olcsó vizezett bort, aztán együtt mentünk aludni. Azt hiszem, nemcsak az ösz- szes gyerek, de még egy-két tanár is tudta, mi’ történt köztünk.

Egyáltalán, ez a nyár csodálatos volt! Valami kis prémiumot is kaptunk a munkánkért a szövetkezettől, pár száz forintja volt neki is, nekem is, és előttünk volt a nyár! Csuti tizenhat volt, én tizennyolc, és jártak a kij’án- dulóhajók Visegrádra, nyitva voltak a .strandok a Palatínustól a Rómaiig, esténkint szólt a zene az Ifjúsági Parkban, és a környékünkön egy-két vendéglő kertjében. Istenem, hogy elmúlik minden! Ilyen nyaram, már akkor éreztem, az életben nem lesz többé! ,

(Folytatása következik.)

£