Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
MŰVELŐDÉS IRODALOM • MŰVÉSZET A „rejtélyes költő” arcképei Tavaszról, könyvről, olvasásról Kecskemét egyik legnagyobb, halhatatlan fiának. Katona Józsefnek élete és munkássága a későbbi korokra tett hatása, nemzeti irodalmunkban betöltött szerepe mindig érdekelte az olvasókat, művelődni vágyó ■ embereket. A figyelem iránta ezekben a napokban, halálának 150. évfordulója alkalmával fokozottan megmutatkozik. Az elmúlt másfél évszázad alatt megszámlálhatatlanul sok cikk. tanulmány, könyv foglalkozott a min.d máig legnagyobb magyar drámaíróval. Akit Németh László „rejtélyes költőnek" nevezett, az ir^nt érthetően volt éber mindig a figyelem. És nemcsak örökértékű Bánk bánja eredményezte ezt, hanem többek között a magánélete, különös emberi sorsa is. Ehhez kapcsolódik az a kíváncsiság, amely a mai irodalomkedvelő emberekben is megvan: az, hogy vajon milyen volt külsőleg Kecskemét nagy szülöttje? milyen volt az alakja, arca, testalkata? Bartusz Lajos antropológus 1930-ban, halálának 100. évfordulóján exhumálta földi maradványait. A részletes. tudományos jelentés végén így összegezte tapasztalatait: „Kissé megnyúlt, karcsú alakja volt'... arcában nem voltak markáns, férfias vonások." A Cumania legújabb — hatodik — kötetében Sümegi György művészettörténész Katona József múlt századi arcképei címmel közölt érdekfeszítő tanulmányt. Az írással együtt jelentették még, a drámaíróról készült 19. századi arcképeket. Ezekből mutatunk be ezúttal néhányat. Egyébként a művek sorát egy Rohn Alajos nevű képzőművész nyitotta 1853-ban. Litográfiája egy azóta elveszett, eredeti olajfestmény alapján készült. Ekkoriban készült el egy pasztellmásolat is az egykorú Katona-képről. Ezeket követte a sorban Barabás Miklós festménye, 1856-ban. A portrét megjelentette két alkalommal is Horváth Döme. a nevezetes Bánk' bán-kiadásban. A későbbiek so- cí^^pv^lpb .^gda^ította az arc- képsorQz^ot Miletz Kaíonapiét, rajza, mélyben égy érdekes és tetszetős metszet látható. összeállításunkkal az évforduló kapcsán ismételten igyekeztünk ráirányítani a figyelmet egyrészt nagy drámaírónkra, másrészt fitt Rohn Alajos litográfiája, a legrégibb kép az íróról. tt Ez az arckép 1905-ben készült. Alkotója: Radoné Hirsch Nelli. tt Jobbra: Miletz János Kiskunfélegyházán volt tanár. Az 1886- ban megjelent — azóta híres- nevezetes — Katona-életrajzában ez a kép szerepelt az íróról. Ismeretlen művész alkotása. gyéTméztetn!' arra is. hogy lám’, ennyi idő elteltével is a kutatók, tudósok, szakemberek még új és új elvégezni való feladatokra lelhetnek, gazdag életművű klasszikusainkat tekintve. V. M. • Eddig nem sikerült kikutatni, hogy mikor készült ez a portré. Az alkotó ismeretlen. A pasztellkép az egykori, eredeti arcképről készült. TAVASZ VAN: verőfényes áprilisi délelőtt, amikor egyszerűen lehetetlen ellenállni a napsütés csábító erejének. Bújtogató élmény ilyenkor sétálni az utcán, I nézni a körülöttünk nyüzsgő járókelők önfeledt örömét. A babakocsit tologató kismamákat vagy a táskákat, tarisznyákat lóbáló diáklányokat például. ahogy benépesítik a parkok padjait, s ahogy — fejüket önfeledten hátravetve — udvaroltat- nak maguknak a napsugarakkal. Megértem azt az odaadást, és azt a mindent legyőző „pogány” vágyat, amellyel most mindenki a nap felé fordul. Annál nagyobb meglepetéssel tapasztalom, hogy az utca amúgy is ráérősen hullámzó áradása a könyvesbolti kirakat táján lelassul, hogy szinte minden második-harmadik ember megáll, s hosszabb vagy rövidebb ideig szemlét tart. A látvány valóban vonzó: a hatalmas üvegtábla mögött sorakozó könyvek nemcsak a címlapjaikról kiragyogó nevekkel hívják fel magukra a figyelmet, hanem az elrendezésük módjával is. A kirakat gazdag, de nem zsúfolt. mozgalmas, nem áttekinthetetlen: ízlésre, hozzáértő szeretet- re valló munka. Az IGAZI „CSODA" mégis az. hogy ezt annyian észreveszik. Es ráadásul most. a tavaszi napsütés minden mást feledtetni igyekvő, langymeleg zuhatagában! Amikor a feloldó testi élmény feledtetni igyekszik minden szellemit. A járókelők áramlását lelassító, az utcai közlekedés tempóját kissé megtörő könyvesbolti kirakat azt tanúsítja tehát, hogy sokan vannak olyanok, akik a pillanat testi örömeit élvezve sem fordulnak el a szellemi élményektől. Tudott dolog, hogy mennyire fontosnak tartjuk: egyre több legyen az ilyen emberek száma. Az utóbbi évek során jó néhány mozgalom próbált behatolni például az ilyen szempontból „fehér foltokra", s próbálta feszíteni, tágítani az olvasás, a művelődés társadalmi méretű igényét. Tudottak az eredmények is; amelyeket ezen a területen elértünk: hogy évente mintegy het- •ven-nyolcvanmi'llió darab könyv talál gazdára a könyvesboltokban, s hogy a könyvtárakból mintegy ötvenmilliót kölcsönöznek ki olvasásra ugyanennyi idő alatt. Es tudjuk ugyanakkor azt is, hogy az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek; hiszen a statisztikák szerint az ország lakosainak negyven százaléka még mindig nem rendelkezik saját könyvvel. S ha túlzott is esetenként. azért van alapja annak az aggodalomnak is, amelyet az írók hangoztatnak egyre többen és egyre gyakrabban: gondolataik pusztába kiáltott szavak maradnak. mert egyre kevesebb olvasóhoz jutnak el műveik. Pontosabban; ha meg is vásárolják, ki is kölcsönzik műveiket, egyre kevesebben akadnak olyanok, akik valóban el is olvassák azokat. VAN IGAZSÁG ebben; legalábbis annyiban, hogy csakugyan tapasztalható: az olvasmányok hierarchiájában a klasz- szikus olvasmányt, a szépirodalmat, azon belül is a verset egyre inkább megelőzik az aktuálisabb olvasmányok — a napi- és hetilapok. folyóiratok, a gyakorlati munkát szolgáló szakirodalmi művek. Nem is beszélve az olyan tömegkommunikációs eszközök hatásáról, amilyenek a film, a televízió, a rádió: ezek szintén nem kedveznek,' a szépirodalom-olvasás fellendülésének. Baj ez vajon? Természetesen az volna a nagyszerű, ha minden olvasni tudó, ember — diáktól az aggastyánig — végigolvasná a magyar és a világirodalom arra érdemes műveit, és figyelemmel kísérné a kortársi irodalom értékes alkotásait is. Ám ne ringassuk magunkat illúziókba! Amikor gondterheltek vagyunk amiatt, hogy az emberek több regényt, novellát, verset olvashatnának, akkor nem feledkezhetünk meg egy alapvető és viszonylag gyors változásról — egy körfolyamatról. ANÉLKÜL, hogy a regény, a novella, a vers élménytadó, ízlést, jellemet, életmódot formáló jelentőségét megkérdőjeleznénk, tudomásul kell venni: az emberek a világ napi eseményeivel is lépést szeretnének tartani. Es ez a lépéstartás szinte már kötelezd. Nem feltétlenül a humán kultúra iránti közömbösség az oka annak, ha egy szakember a munkájához és az életéhez, sőt a jövőjéhez kapcsolódó olvasmányoknak ' adja meg az elsőbbséget. Arról nem is beszélve, hogy azoknak az asztalán is egyre tornyosulnak az elöl vasa tlan versek, novellák, regé-- nyék, akiknek pedig ezek olvasása szorosan kapcsolódik a munkájukhoz. A mai ember egyik legnagyobb gondja az idővel való okos gazdálkodás. És ez egyre nehezebb. K. J. TÁRNÁI LÁSZLÓ: Üzenet a világ végéről Ezt a hallomásból is alig ismert néhány szót ha ismered: szeresd meg dolgaim, ne engem, de rajtam keresztül. Messzire visznek a vörösoirú vonatok... :-i ií i isiiTgy- átlegfcsondesebbíM ez a legszebb találkozás. Nem tudlak hívni: világvégi telefonom megszakadt: de jönnek értem szavaid, hogy üzenjek érted. Éjszakába kongó beszélgetéseink úgyis feleslegesek — ha feltámad a reggel. (Bodri Ferenc grafikája) Pintér Lajos gyermekversei Amikor néhány héttel ezelőtt a könyvesboltba került a zsebkönyv- formájú, hangulatos borítójú kötet. amelynek a címe — Zsiványok arca — a tudatos grafikusi igyekezet folytán elmosódott (szándékosan „elcsúnyított") betűkkel ígéri a fiatal könyvbarátoknak az olvasói élményt, bizonyára sok olyan felnőtt is akadt, aki ugyancsak érdeklődéssel vette kézbe Pintér Lajos új verseskötetét. A költő ezúttal gyermekversekkel lépett a színre. Kötetében az első sortól a legutolsóig észrevehető tudatossággal kerül mindenféle megszokott — sajnos, meglehetősen széles körben ma is ható, elterjedt — szokványos formulát, gügyögést. Mintha egyik példaképe: Németh László fogná a kezét, mintha újabb irodalmunk e klasszikusa „súgott" volna neki, olyan következetes abban, hogy a gyerekvers ne a rosszul értelmezett „gyerekesség" hangján íródjon. Hiszen — ezt sokan nem tudják vagy nem akarják tudni — a gyerek értelmi képessége, érzelmi-lelki befogadó készsége, szépérzéke sokkal tá- gabb, fejlettebb, mint gondolnák. Éppen ezért fontos oly sokan és sokszor hangoztatták azt már eddig hiába —. hogy igényes művet olvasson a gyerek, a fiatal. Nem igaz, hogy például Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, József Attila, vagy mondjuk Arany János verseire nem képesek reagálni a gyerekek. Pintér gyerekversei sokféle élményt sugallnak. A vidéken töl- .tött éveket, a tájhoz kötődést soksok módon idézik fel előttünk e költemények. melyek műfajilag változatos képet mutatnak. Népdal-ihletésű, csattanós-játékos, kép- és bökyers ugyanúgy található a könyvben, mint például balladisztikus hangvételű, terjedelmesebb vers. A felnőtteknek is élményt jelenthet a kötet tartalmával való megismerkedés. Különösen azoknak. akik nem felejtették, nem akarják felejteni, , hogy honnan jöttek és hová tartoznak: "akik egykori élményeiket szeretik időnként felidézni. Hát még a gyerekek, akik jól tudják, mit is jelent „az, udvar porát az égig rúgni" a „Holdra zarándokolni”; na meg „jéghintán hintázni”, szemlélni „tündérek érkezését" és „kis- sámlin trónolni”. A Móra kiadónál megjelent kötetet Würtz Ádám illusztrálta. Varga Mihály. (Kalmárné Horóczi Margit grafikája: „Nagyanyám kendője".) (Klossy Irén grafikája.) Költők szövetségesei Nemzeti kultúránk boldogító nyeresége, hogy az 1960-as években elhivatott • előadóművészek szegődtek legújabbkori költészetünk szolgálatába. Százak, ezrek számára bontották ki a nyomtatott. de az érzelemhez, az értelemhez szóló versek szépségét, igazságát. Személyes ügyként, szenvedélyesen képviselték az emberért. népért, világért felelős költői szót. Közösségi szei tartásokká nemesedtek az ilyen irodalmi estek. Mivel a kapitalista társadalomban a legtöbb színház elkupléso- dott, szórakoztató intézménnyé vált, és a felszabadulás után is sokára ismerték fel — annyira- amennyire — igazi hivatásukat, a versmondó estek váltak Kelemen László szándékának megfelelően „a nemzet tanító oskoláivá". , Ritkán adódik, hogy ilyen hamar egymásra találjanak sorstól összeparancsolt költők, színészek, művek. Ritkán adódik, hogy kortárs költők oly gyorsan megtalálják az utat a közösséghez, mint az elmúlt évtizedekben a már korábban elismert Illyés Gyula. Simon István. Pilinszky János. Pompás kötet kerekedne az irodalmi esteken elmondott bevezetőkből. Illyés a költészet papnőjének nevezte Palotai Erzsit. Török Tamás rendező így irt a Lati- novits-jelenségről: „A költő legrejtettebb gondolatait celebrálja és juttatja a hallgatók idegpályájára. „Berek Katalin azon kevesek közül való, akik a költészet igehirdetését, mint küldetést vál-' lalták, művelődési és nemzeti ügynek tekintik, s már sok-sok ezer hallgatót, érdeklődőt nyertek meg a magyar versnek" — jelölte meg pontosan Nagy László a művész helyét. Abban a kiváltságos helyzetben voltak a kecskemétiek, hogy többször is tanúi lehettek alkalom, vers. előadó különleges találkozásának. A Zelk Zoltán ötvenkilen- cedik születésnapján rendezett irodalmi est közönsége sohasem felejti, ahogy akkor a különleges alkalomtól is ihletve, Csernus Mariann fölépítette a Sirály című poémát, a feleségsiratás fájdalmasan gyönyörű mauzóleumát. A Petőfi Termelőszövetkezetben másfél évtizede szilveszterezők számára is örök élmény, ahogy december utolsó éjszakáján Jancsó Adrienne elébük hozta az igazi Petőfit. Latinovits ki ne maradjon! József Attila-tolmácsolásai: megrázó, fölkavaró pillanatok sorozata. Nagy Lászlótól néhány méterre állt a pódiumra valamikor az 1960-as évek közepén Berek Katalin. hogy feltámassza a Meny- nyegző mágikus erőit, egyetlen hosszú, mind sodróbb, mind örvényesebben kavargó, mind szila- jabb örömöket égre spirálozó, bölcsöt és koporsót idéző költeményben megvívhasson a szellemi és az érzéki ember. A vers szívverés- ritmusának lüktetésében kibomló modern mítosz, a megcsontosodott maracjUságon. az ostobák zsarnokságán, a halál iszonyatán diadalmaskodó élethimnusz világirodalmi jelentősége mindenki számára nyilvánvalóvá vált Berek Katalin előadásában. Ismételhetetlen csoda, éreztem akkoriban. Néhány hete a TIT, a Megyei Művelődési Központ és a rendező lakiteleki művelődési ház jóvoltából megyei körútra induló Nagy László betűverseiből, rajzaiból, képverseiből összeállított vándorkiállítás megnyitóján ugyanolyan bűvölten hallgatta a közönség: „Arccal a tengernek, itt állunk párban, — kürtszóban, ünnepi arany riadóban ..." Tudta Berek Katalin, hogy a „versben bújdosó” milyen szívesen időzött a kultúra lakiteleki otthonában? Háromszor se kerülte meg , azóta Földünk a Napot, amióta itt gyenge fűszálakkal jelölte meg Nagy László a riadalmasán gyönyörű sorsát talán leghívebben, pillanatnyi mondandóját legpontosabban tolmácsoló verseit. Gondosan készült a felolvasásra, tudta, mivel tartozik a közönségnek. Tűnjék banalitásnak, így • éreztük a legutóbbi megnyitón: a költő is közöttünk van, fejét gyöngéden félrebiccentve figyeli, hogy mondja „a fényes lelkű" Berek Katalin a Mennyegzőt. Megbonthatatlan egységben virágzott ki a mondandó és a forma számolha- tatlan szépsége! „Csudával táplálkoztunk", mint a kisdiák Nagy László, amikor először olvasott József Attila-ver- seket. Heltai Nándor (Straszer András felvételei.)
