Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-18 / 90. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1980. április 18. Verseny - titokban? TUDUNK-E valami újat. érde­keset mondani a munkaverseny­ről? Lényegében erre volt kíváncsi a központi szerv kiküldötte, aki afe­lől érdeklődött a szakszervezeti megyei testület ülésén, hogy van- nak-e új tapasztalatok akár a munkaverseny . szervezése, mód­szerei, az elismerés anyagi vagy erkölcsi formái körül. Azaz sum­mázva: vannak-e a gazdálkodás korszerűbb követelményeihez iga­zodó változások a munkaverseny említett területein? A vita alapjául szolgáló jelen­tés — természetesen — jó pár kér­désre választ ad. Hogy például az 1980. évi munkaverseny indulása — a tervhez hasonlóan — nehe­zebb feltételek között történt. Az éves tervek kidolgozásának elhú­zódása. . a megszokottnál több bi­zonytalanság miatt a szocialista brigádok eddigi felajánlásai, kez­deményezései is szerényebbek. Biztató azonban, hogy a vállalá­sok jobban kötődnek az adott munkahely aktuális, éves felada­tainak teljesítéséhez, s — ami szintén fontos, mert változást érez­tet — kevesebb a látványos, for­mális felajánlás. HOGY NÉHÁNY kézzel fogható példával is éljünk. Korszerűbb termékek gyártásának elősegítésé­re vállalkoztak az ÉPGÉP kalo­csai gyárában, a BRG-ben, a ME­ZŐGÉP Vállalatnál. A SZIM szo­cialista brigádjai felajánlották, hogy új terméküket, a golyós or­sót, az NC-gépeket gyártó vállala­toknak határidőre, minőségi rek­lamáció nélkül biztosítják. Import anyagok és energia megtakarítá­sával milliókra, menő költségcsök­kentést érnek el a Finomposztó Vállalatnál, a Kismotor és Gép­gyár Bajai Gyárában, a ZIM Kecs­keméti Gyárában, a Habselyem kecskeméti, a Papíripari V. Kis­kunhalasi Gyárában. Az I. osztá­lyú áruk hányadának növelésére tettek felajánlást a ZIM, a Hab­selyem kecskeméti és kiskunfél-J egyházi gyárában, á FÉKON me­gyei üzemeiben, az Alföldi' Cipő­gyárban. — Egy sor üzemben tet­tek vállalást a selejt komoly csök­kentésére. illetve a termelékeny­ség növelésére. Az építőiparban dolgozó kol­lektívák közül említsük most a KUNÉP V. szocialista brigádjai­nak módszerét: minden új lakás­ra, egészségügyi beruházásra ga­rancialevelet adnak, s több léte­sítmény — iskola, lakás — átadási határidejét előbbre hozzák. A BÁCSÉP és az ÉPSZER szocialista brigádjai a megyei beruházások, befejezését, üzembe helyezését ke­zelik kiemelt gondossággal. A mezőgazdaságban és a feldol­gozó iparban a hozamok, az áruk feldolgozási fokának, minőségének növelésére vállalt kötelezettsége’t a Bácsalmási, a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaság, a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát, és új termékek feldolgozására vállalkoztak, a mi­nőségi követelmények betartásá­val, a Kecskeméti BaromfifeldoL gozó V. és Konzervgyár dolgozói. MEGSZAKÍTJUK itt a felsoro­lást, s inkább annak a néhány ki­ragadott gondolatnak az ismerte­tésével folytatjuk, amiket az em­lített testület közös fejtöréssel ala­kított ki. Visszatérő igény volt, hogy korszerűsíteni kell a munkaversenyt, éppen ama kívá­nalmak dolgában, amelyektől a központi kiküldött is beszélt. Mi­ként az egyik felszólaló fogalmaz­ta meg hangos töprengését: „Ki kellene keveredni az általánossá­gokból, a formalizmusból... Sű­rűbben — ne csak évenként — történjék a verseny értékelése...” — Ilyeneket mondott többek közt. Meg hogy az éves- versenyterve­zésről célszerűbb lenne havi vagy más meghatározott, de minden­képp rövidebb időtartamú terve­zésre térni. A felvetés mélyén kimondatla­nul is az a hiányérzet rejlett, amit a verseny nyilvánossága körül la­punkban is többször szóvátettünk az elmúlt időkben. Hogy tudniillik a teljesítések, eredmények gyako­ribb, rendszeres értékelésével, azok publikálásával bizony sokhe­lyütt adósak. Holott a versenynek a nyilvánosság, ami alatt a rész- eredmények. időszaki sikerek köz­lését, a termelők, alkotók népsze­rűsítését értjük — éltető eleme. GONDOLKOZZUNK csak azzal a sokat emlegetett józan paraszti ésszel: mi értelme volna olyan versenynek, ami szigorú, vagy óvatos titoktartás mellett, magya­rán — a nyilvánosság kizárásával folyna? Ki az ördögöt ösztökélne jobb teljesítményre olyan vetélke­dés. aVninek során — igazán bo­csánatot kérek a kifejezésért — a kutya se tájékoztatja arról, • mire ment, mit produkált a verseny­társ? Majd az év végén? De hisz’ ha addig csak „látatlanba” törik ma­gukat a versengők, megrt értéke­lésre csak a végeredmények bir­tokában kerít sort a versenybi­zottság vagy — iroda, oly hosszú távon csupán mindennapos „átlag­munkává” hűvösödik az az erő­próba. amire oly nagy buzdítással indították a kollektívákat. Illetve, amire’ őszinte lelkesedéssel adták szavukat a szocialista brigádok. S van egy más veszély is, amit mi, a sajtó munkásai is tapasztal­tunk évek folyamán. Az i ilyen — csak év végi összegezéssel, elem­zéssel. ilyen-olyan szempontú ér­tékeléssel történő minősítések — akarva, akaratlanul — bizonyos mértékig „elidegenítő” hatásúak. Amikor az akkurátusán „pontosí­tott” értékelések szerint besorolt brigádok felől, a hetek, hónapok alatt összegyűjtötjt (jelentések sok­sok tucatjából merített) adatoktól „függetlenül”, tehát az emberi vonatkozások oldaláról érdeklődik az újságíró, — őszintén szólva csak általánosságokat kap vála­szul. Magyarán: a brigád „ember­távolban” maradt azoktól, akik jobbára csak az íróasztal melletti adatrögzítések, könyvelések, rubri- kázások alapján ismerik azt a bi­zonyos „Május 1”. vagy „Vörös Csillag” brigádot. EGYIK felfedezés tehát az volt a szóbanforgó válaszkeresésekből, hogy a rendszeres, rövidebb idő­közönként is nyilvánosságot.'.érté­kelést kapó verseny ösztörízőbb hatású, mint ha azzal év végéig várnának. Ez állja útját a mun­kaverseny elhivatalosodásának, vagy a csúnya idegen szóval — elbürokratizálódásának. S ha belegondolunk, nem is olyan új ez a „meglátás”. Inkább azt juttatja eszünkbe, hogy kár volt elhagyni régi, de erőltetés nélkül bevált módszereket. Tóth István Teljesítik a vállalásukat a félegyházi foépítésvezetőség dolgozói fi 9 A 'Dózsa György úton családi házak között magasodik az új iskola épülete. A Kiskunha­lasi Építőipari Vállalat, — a KUNÉP — kis­kunfélegyházi főépítésvezető­sége hosszú évek óta elisme­résre méltó mó­don vállal részt a város fejlesz­tésében. Nehéz lenne hirtelen megszámolni, hogy hány la­kással enyhí­tették már a lakásgondokat, miilyen üzemi épületeket hoz­tak létre. Kü­lön elismerés illeti ezt az építő kollektí­vát azért, mert a jó minőségű munkájuk mel­lett szinte • rendszeresen előbbre hozzák az átadási ha­táridőket. A napokban arról beszél­gettünk Pál Sándorral, a fő­építésvezető helyettesével, hogy ebben az esz­tendőben milyen újabb létesít­ménnyel gazdagítják Kiskunfél­egyházát. — A legfontosabb feladatunk a Dózsa György úton épülő 8 tan­termes általános iskola határidő­re történő átadása — mondta Pál Sándor. — Az építkezéshez a múlt nyáron láttunk hozzá, s az eredeti szerződés szerint 1981 nyarán kellett volna átadnunk a rendeltetésének. A város, vezetői arra kértek bennünket, hogy hozzuk előre a határidőket. Nos, ismerve a kiskunfélegyházi is­kolagondokat, alapos felmérés után vállaltuk, hogy az idén szep­temberben elfoglalhatják a diá-‘ kok’ ezt az intézményt. A külön­böző szervezési intézkedések vég­rehajtásán túl a várható sikerhez jelentősen hozzájárul az, hogy szocialista brigádjaink a felszaba­dulási és kongresszusi munkaver- senyben mindent elkövetnek azért, hogy a város legújabb is­kolájában is megkezdődhessen a tanév. A Sziklai brigád felhívá­sához csatlakozva március 22-én kommunista műszakot tartottunk, és teljes létszámmal munkálkod­tunk a vállalások teljesítésén. — Jelenleg milyen készültségi fokról beszélhetünk? — Ezt nehéz lenne meghatá­rozni, mert az előregyártott vas­beton elemek késése miatt némi lemaradásunk van, s ennek be­hozása a fő feladatunk. Varga Pál kőműves brigádja lendületesen dolgozik a válaszfalak építésén és vakolásán. Ez a kollektíva már kétszer megszerezte a Vállalat Ki­váló Brigádja címet, szorgalmuk és szaktudásuk biztosíték arra, hogy idejében átadják az Utá­nuk jövőknek a szabad munka- területet. Baranyi Mátyás aszta­los brigádja jó ütemben végzi az ablakok behelyezését, ők is ha­táridőre végeznek munkájukkal. A villanyszerelők az alapvezeté­keket építik, s most vonulnak fel a fűtésszerelők. Pallagi Mátyás kubikos brigádja a belső, feltöl­tést végzi, hamarosan megkezdőd­het a padlóburkolás is. Egyszóval, bízunk a sikerben. — Mi tartozik még az idei fel­adatok közé? — Kiskunfélegyházán az isko­la építése mellett egy 15 laká­sos társasházat adunk át a nyá­ron. Dolgozóink részt vesznek Kiskunhalason az olajipari beru­házás megvalósításában, a kiszol­gáló ipartelep és a főgyűjtő épí­tésében. Jelentős idei feladatunk még a kecskeméti Növényvédő Állomás 28 millió forintos építke­zésének befejezése. Bízunk ab­ban, hogy az év végéig birtokba vehetik a megrendelők — mond­ta befejezésül Pál Sándor. O. L. A szükség az együttműködést sürgeti A kecskeméti Egyesült Szakszö­vetkezet adottságaira nem lenne túlzás a különösen kedvezőtlen kifejezés sem. Ezerhétszáz hektár érdekeltségi területével az átla­gosnál kisebb nagyüzemek közé tartozik. Ez a viszonylag kis gaz­daság a város egyik végétől a má­sikig húzódik, a földek tagoltak, ezer tánya, lakóépület ékelődik közéjük. A szántó aranykorona­értéke nem éri el a tizenegyet sem. A szakszövetkezet nyolcszáz tag­jának nyolcvan százaléka — még ha aktívan dolgozik is —•, túl van a nyugdíjkorhatáron. Munkaerő- és szakember-utánpótlásban nem versenyezhet a megyeszékhely ipari üzemeivel és erősebb mező- gazdasági szövetkezeteivel. Múlt évi gazdálkodásuk három és fél millió forint nyereséget ho­zott. Az egy főre jutó nyereség az 1976—77—78-as években meg­haladta a húszezer forintot. Ez a megerősödés megkérdőjelezheti to­vábbi sorsukat. Az új gazdasági szabályozók értelmében ugyanis ilyen eredmény mellett a jövő év­től elesnek a kedvezőtlen adott­ságú mezőgazdasági nagyüzeme­ket megillető állami támogatástól. Ez már az idén is nagymérték­ben csökken. — Éppen hogy csak lábon tu­dunk maradni — mondja Bakos András elnök —, ha nem tudunk gyorsan alkalmazkodni a megvál­tozott körülményekhez. Javítani kell a munkafegyelmen, a minő­ségen és mindenekelőtt a műsza­ki fejlesztést kell megoldani. Ezt persze meghatározni könnyű, megvalósítani már nehezebb. So­kan azt mondják, hogy mivel ná­lunk, a szakszövetkezetben még nincs kialakulva „semmi”, alkal­mazkodni is gyorsabban lehet. De miből és kikkel? A felvásárlási árak "11 százalékkal növekedtek ugyan, de a költségek nagyobb mértékben. Például a műtrágya­árak 25, a gép- és üzemanyagárak 20 százalékkal. A legnagyobb gon­dunk mégis az, hogy nincsenek jó szakembereink. — Ilyen körülmények között mit lehet tenni? — A lehetőségeket — amelyek adottak — ki kell aknázni. Elvem az együttműködés, ez nem mindig történt úgy, ahogy szerettük vol-- na. Az erősebb gazdaságok nem szívesen vállalták a gyengébbe­ket, vagy ha igen, a tapasztala­tok gyakran azt igazolták, hogy nem önzetlenül. A gyengébbek­nek kellett volna összefogni, de sokszor a személyi problémák ke­rültek előtérbe. A szakmai félté­kenység, az indokolatlan félelem az önállóság elvesztésétől: Most a szükség — a közös nehézség — rászorít bennünket az együttmű­ködésre. A kecskeméti Egyesült Szakszö­vetkezet eddigi együttműködései­re már lehet szép példákat fel­sorakoztatni. A kecskeméti Ma­gyar-Szovjet Barátság Tsz-szel közös boltot nyitottak, a vaskúti Bácska Tsz integrációjában nyu- lat, a Kecskeméti Baromfiipari Vállalattal együttműködve kis­állatot tenyésztenek. A Közép-Ma­gyarországi Pincegazdasággal hosszú távú telepítési, művelési, borgazdálködási megállapodásuk van. Ez évtől a kecskeméti Törek­vés Tsz-szel b.irkatartásra kötnek szerződést — a két gazdaság egy­befüggő legelőterületei erre alkal­mat adnak. — Három szakszövetkezet van Kecskeméten. A helyi adottságo­kat eddig nem használtuk . ki. Hogy csak néhány példát mond­jak, közösen alkalmazhatunk mű­szaki szakemberekét, karbantartó­dat, anyagbeszerzőt, földnyilván­tartót, jogászt, növényvédőt. Köz­tudott, hogy a jogszabályok erre eddig is lehetőséget adtak. Most a szükség rákényszerített bennün­ket az összefogásra. K. K. HÁZUNK TÁJA A burgonya termesztése 9 Egy Kiskunhalas melletti kertben vetik a burgonyát. A sok évtizedes gyakorlatból ki­tűnik, hogy a házi kertekben ko­rábban lehet piacképes burgonyát előállítani és értékesíteni, mint az üzemi területeken. A május végén megjelenő primőr mindig jól'ér­tékesíthető. A FAJTAMEGVÁLASZTÁS a legfontosabb tényezője a termelés­nek. Kereskedelmi forgalomban számos fajta minősített fémzárolt vetőburgonya szerezhető be. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium rendelete értelmé­ben a kistermelők is legalább 2—3 évenként hozzájárulhatnak álla­milag ellenőrzött, fémzárolt vető­gumóhoz. Ezzel felújíthatják a leromlott, termőképességében csökkent értékű, saját termésű szaporítóanyagukat. A felújítást a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat területi központjai szer­vezik, leggyakrabban az áfészek közreműködésével. Ezért fontos a beszerzés biztonsága érdekében, hogy már előző ősszel a termelők bejelentsék igényeiket. A vetőgumó tárolására nagy gondot kell fordítani, óvni kell a káros hőhatásoktól, mert ezek ha­sonló, vagy gyakran súlyosabb következményekkel járnak, mint a tenyészidő alatti természeti ká­rok, illetve egyéb hatások. A fém­zárolt vetőgumót legjobban lá­dákba, rekeszekbe rakva kamrá­ban, pincében tárolhatjuk. Lénye­ges, hogy a helyiség hőmérséklete plusz 6 Celsius-foknál nem lehet melegebb. A TALAJELÖKÉSZfTÉS meg­felelő elvégzése záloga az ered­ményes termesztésnek. Tavasszal (a talaj hőmérséklete el kell, hogy érje a 7—8 Celsius-fokot) csak a megfelelően előkészített vetőágy­ba ültessünk. Jól kezelt trágyából 100 négyzetméterre még előző ősz­szel 300—400 kilogrammot szük­séges elteríteni. Miután háziker­tekben gyakran használnak ba­romfitrágyát, fontos az egyenletes terítés és a jó bemunkálás. A műtrágyát is ősszel érdemes a talajba munkálni. A nitrogén mű­trágya' kijuttatásával a tavaszi előkészítő munkák előtt kell sort keríteni. A talajelőkészítésnél ősszel leg­alább 20—25 centiméter mélyen kell szántani, vagy ásni. Tavasszal lehetőleg forgatás nélküli talaj­művelő eszközökkel kell a nitro­gén műtrágyát bemunkálni a ta­lajba, illetve jó vetőágyat készíte­ni az ültetéshez. AZ ÜLTETÉS legkedvezőbb idő­pontja április eleje, esetleg köze­pe. Ezzel elkerülhetők a gombás és baktériumos eredetű betegsé­gek rossz kelést, valamint tőhi­ányt okozó károsítása. Az ültetés gyakorlati végrehaj­tása : ekével húzott barázdába, így nagyobb burgonyaterületeken vet­hetünk; a házikertekben azonban gyakoribb a kapával vágott fé­szekbe ültetés. A sor- és tőtávolságot a művelés módja határozza meg. Ha lovas­kapát, vagy kistraktort haszná­lunk, szélesebbre — 65—70 centi­méterre —, egyéb esetben pedig 30—32 centiméterre helyezzük a gumókat a talajba, 6—7 centimé­ter mélyen. A NÖVÉNYÁPOLÁSI MUN­KÁKNÁL legfontosabb a gyom­mentesség biztosítása. Házikertek­ben rendszeres gyomirtásra nincs mód, hiszen a korán felszedett burgonya után vetett- másodnö­vény ■ károsodhat a vegyszertől. Ezért főleg fogatos erővel, kis- traktorral, illetve kapával gyom­irthatunk. Törekednünk kell arra, hogy a gyomokat kellő időben megsemmisítsük, ugyanakkor por- hanyítsuk a talajt, fokozva a le­vegősségét. A töltögetés fontosságára és fo­kozatosságára külön érdemes fi­gyelmet szentelni. Ha lehetséges két alkalommal, de inkább há­romszor töltögessünk. Alapsza­bály: a morzsalékos, nedves talaj fiatal szárrészekhez kerüljön, mert ez segíti elő a gumóképződést. A töltögetést a virágzás előtt be kell fejezni. Akinek öntözésre van lehetősé­ge, feltétlen éljen vele, 'mert így 30—40 százalékkal növelheti a termés mennyiségét. Leginkább június, júliusban igényli a növény a vizet, ilyenkor több alkalommal 30—40 milliméter csapadéknak megfelelő vízmennyiséget juttas­sunk esőztető módon a növények közé. Az öntözés alapszabályaira figyelni kell. Ezenkívül az öntö­zést követő 1—2 napon belül meg­jelenhet a burgonyaállomány le­velein a burgonyavész (fitoftóra) elsődleges tünete. Ilyenkor azon­nal el kell végezni a szükséges védekezést. A BETAKARÍTÁSNÁL a korai burgonya szedését akkor’kezdhet­jük, amikor a tövek alatt étkezés­re és piaci értékesítésre alkalmas gumók fejlődtek, valamint a piaci árviszonyok a legkedvezőbbek. A korán szedett burgonya héja még foszlós, ezért minél kevesebb ütő« déssel és horzsolással szedjük fel. Július végén, augusztusban ke­rülhet sor a nyári érésű burgonya felszedésére. Cz. P. Szemüvegkeretek kicsiknek, nagyoknak Tetsszen annak, aki viseli, kelt­sen jó benyomást másokban, ugyanakkor az orvos minden elő­írását pontosan elégítse ki. Ezek­nek az egymástól nagyon távol álló igényeknek, a divat és az egészségügy követelményeinek kell egyszerre megfelelniük az optikai szemüvegkereteknek. Nem kis feladatot a$ ez a Látszeré- szeti Eszközök Gyárában, a Liza, a Helga és más, újabb és újabb modellek tervezőinek, szerkesz­tőinek, hiszen Granvisus márká­jú kereteik a hazai és világpiacon is nagyon keresettek. Az első helyen — természete­sen — az optikai követelménye­ket veszik figyelembe. Ekkor is sok mindenre kelll tekintettel len­niük, de a legfontosabb: olyan legyen a keret anyaga, formája, hogy az optikus könnyen meg tudja munkálni. A nagyüzemi ke­retgyártásnál, a kisebb-nagyobb sorozatok készítésértél ugyanis 'nem léhet pontosán ‘követni3 az egyes emberek sokféle fejformá­ját. A végső „illesztést” az opti­kusnak kell elvégeznie. Ugyanak­kor a sorozatgyártásnál is a fej anatómiai adottságaiból indulnak ki. Az NDK nagy hagyományok­kal rendelkező jénai optikai ipa­rának a tapasztalatait hasznosít­va, 13 fő fejtípust különböztetnék meg. Ezek két nagy csoportra, az ovális és a szögletes típusra ta­golódnak. Az oválishoz tartozik például a szélesen elliptikus, a tojás alakú, a fordított ovális (fe­lül keskenyedő); a szögleteshez pedig a négyzetes, a keskeny rombusz, a különböző trapéz, az ötszögletes fejformák. Az optikusnak azonban a tel­jes egyéniséget, többek köpött például a tekintetet, a frizurát is figyelembe kelll vennie ahhoz, hogy jó keretet tudjon ajánlani. Emellett a kényelmi szempontok is nagyon lényegesek. A keret­nek úgy kell az orrtőhöz és a halántékhoz , illeszkednie, hogy ne okozzon semmi zavart. Az orrnál ugyanis bőrbetegséghez vezethet a kipirosodás, a halántéknál pedig a vérellátást zavarhatja. Termé­szetesen a gyári tervezésnél min­dennek messzemenő számításba vételével készítik a különböző tí­pusokat. Az új modelleket a gyár kü­lönféle szakembereiből — fejlesz­tőkből, műszakiakból, kereske­dőkből — álló zsűri vizsgáztatja. Természetesen konzultálnak a forgalomba hozó OFOTÉRT szak­embereivel is. Főleg a vevők kí­vánságait tudakolják. A női és a férfi szemüvegek között tulaj­donképpen csak a méretekben vannak nagy- különbségek, a gyermekkereteket azonban jóval több variációban tervezik. A gyerekeknek ugyanis koruktól függően nagyon változó és a fel­nőttekétől egészen eltérő a látás-: módjuk. Mivel alacsonyak, min­dig felfelé néznek. Ezért a keret felső részét, úgynevezett szemöl- dükívét sokkál magasabbra készí-- tík, mint a felnőttekét. A gyerek­keretek orrgyökét szélesebbre ter­vezik, mert a kicsinyek orrocská­ja még nem válik ki az arc sík­jából, széles és lapos. Fejük is aránytalanul szélesebb, mint a felnőtteké, ezért a keretek olda­lait úgy formálják, hogy a. kis pupiillaméret (a szemek egymástól való távolsága) ellenére kényel­mesen legyenek viselheitők. A tervezőkből és a szerkesztőkből álló szocialista brigád rendszere­sen felkeresi a komáromi gyer­mekváros lakóit, az egyik eszter­gomi általános iskolát és óvodát, hogy személyesen is meggyőződ­jenek gyártmányaik alkalmassá­gáról, illetve tapasztalatokat sze­rezzenek az új típusok tervezé­séhez. B. É.

Next

/
Thumbnails
Contents