Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

1980. április 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN Mindannyiunk Egyszerűbb, korszerűbb ügyintézést érdeke Az SZMBT küldöttsége Budapesten Zináida Mihajlova itruglovának, az SZKP KB tagjának, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége el­nökének vezetésével kedden Bu­dapestre érkezett a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság küldöttsége. A delegációt — amely részt vesz a hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából rendezen­dő ünnepségeken — a Ferihegyi repülőtéren Biró Gyula, az MSZBT főtitkára fogadta. HÁROM HÉT MÚLVA: AGROMASEXPO és CONSTRUMA Április 21. és 26. között két szak- kiállítással megkezdődik a kőbá­nyai vásárközpont nemzetközi vá­sár- és kiállítás szezonja. Az idén 20 országból érkeznek a kiállítók az AGROMASEXPO és a CONST-, RUM A kiállításokra. Míg az előb- bin csaknem 100 hazai és külföldi cég a nagy teljesítményű erőgé­pektől a vető-, á növényápoló-, valamint feldolgozó gépeken, vo­nalakon át az egész mezőgazdaság és élelmiszeripar gépesítését be­mutatja, addig a CONSTRUMA 140 kiállítója az építőipar és az építőanyagipar gépesítése mellett, ezúttal különösen nagy teret szen­tel a klímátechnikának is. (MTI) A megyei NEB ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából tegnap a Bács-Kiskun megyei Népi El­lenőrzési 1 Bizottság ünnepi ülést tartott. Molnár Mihály, a megyei' NEB tagja felidézte a 35 évvel ezelőtti eseményeket. hazánk sorsfordulóját, s az ország há­rom és fél évtized alatti fejlő­dését. Ezt követően Miklós Zoltán, a megyei NEB elnöke kitüntetése­ket adott át. Dr. Kafriáth Károly, a Kiskő­rösi járási-városi NEB elnöke Kiváló munkáért kitüntetést ka­pott. Kiváló társadalmi munkáért kitüntetésben részesült Szikszói Lászlóné, á kiskőrösi járási-yá- rosi NEB népi ellenőre, és Ben- csik Elek, a megyei NEB tagja. Az államszervezet minden lánc­szemében tovább korszerűsödjék és egyszerűsödjék az igazgatási tevékenység. A tanácsok fordítsa­nak még nagyabb figyelmet az ál­lampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésére — az aktuális, cselekvésre sarkalló gondolatok a XII. pártkongresszusi beszámoló­ban is elhangzottak. Kisejlik belő­lük például az, hogy a bővülő taná­csi feladatok (évente .már 5—6 mii; lió kérelemmel, beadvánnyal foglal­koznak a helyi tanácsok, mintegy 30 millió esetben keresik fel őket személyesen) semmiképpen se járhatnak együtt az igazgatásban dolgozók létszámának növelésével. Az ország közismert munkaerő- helyzete ezt egyszerűen nem teszi lehetővé. Más utakat kell tehát 'ke­resni. Tartalékaik éppenséggel a tanácsi szervezeten belül is akad­nak — ezt derítette ki nemrég a Minisztertanács Tanácsi Hivata­lának egyik vizsgálata is: A tele­pülések népességét, külterületi la­kosainak számát és más sajátossá; gait, valamint az ott dolgozó ta­nácsi apparátus munkaterhek mérlegelve bebizonyosodott, hogy egyes megyékben az átlaghoz vi­szonyítva létszámtöbblet van, má­sutt viszont hiány mutatkozik. Arányosabban keld elosztani az erőket az egyes megyék között, s a megyéken belül is. Főként a községi és a városi tanácsok, az ügyintézés színterei, szorulnak rá erősítésre, a megyei, a járási hi­vataloknál helyenként könnyeb­ben nélkülözhetők a státuszok. Er­ről rendelkezett nemrég (mintegy 300 munkahely „átirányításáról'’) a Tanácsi Hivatal elnöke. Szabad kezet kapnak Erős adu van azonban a taná­csok kezében házon belül is. Azt is felmérések igazolják ugyanis, hogy a tanácsházára érkezők 30— 40 százaléka elsősorban felvilágo­sításért, nyomtatványokért fordult a tanácshoz. Ésszerű tehát — is­merik fel mind több helyütt —, ha néhány, széles körben tájéko­zott tanácsi dolgozó már a bejá­rat közelében az ügyfelek rendel­kezésére áll. Sokan megtakaríthat­ják úgy a sorállást, és az ügyek érdemi intézőit is kevesebben tartják fel. Hamar népszerűségre tettek szert az ügyfélszolgálati irodák, amelyek közül a korszerűbbek már nemcsak útbaigazítást adnak, hanem például bejegyzik a szemé­lyi igazolványba a lakcímválto­zást, a nyugdíjazást, kiállítják a munkakönyvét, anyakönyvi;, és egyéb igazolványokkal, adócsek­kel szolgálnak, átveszik a lakás­igénylést, jegyzőkönyvbe veszik a panaszokat, a közérdekű bejelen­téseket. Vagyis ezek az irodák ál­talában szabad kezet kapnak az egyszerűbb hatósági ügyekben. A bonyolultabb intézését pedig meg­gyorsítják. Részben az informá­cióadással: Pécsett például nyolc- vanegynéhány tájékoztató lap várja az ügyfeleket, amiből min­dent megtudhatnak: hogy milyen teendőik vannak az érdemi intéz­kedésig. Aztán, ha minden együtt van, a beadvány, a kérelem meg­fogalmazása is egyszerű: kitöltés­re váró. nyomtatványok gondos­kodnak róla, hogy az ügyintéző a lényegről értesüljön, a szükséges adatok viszont ne hiányozzanak. Lerövidült az akta útja Sajátos munkamegosztás bon­takozik ki tehát a tanácsoknál. Helyenként már ott tartanak, hogy a földszintre költözött a hi­vatalnak az a része, amelyik a lakosság intéznivalóival foglalko­zik, vagyis a hatósági munkát végzők elkülönültek a tanácsi ap­parátus egyéb részeitől. Török­szent,miklóson kezdődött *a „robba­nás”, aztán folytatódott Karca­gon, Komáromban és még jó né­hány településen. Kisújszálláson például régi épület átalakításával több szomszédos szobában kapott helyet a — nevezzük így — lakos­sági hivatal. Sárvárott egy nagy teremben várják az ügyfeleket az előadók. A lényeg azonban itt is, ott is az, hagy a földszinten egy „blokkban” elintézhető minden. Méghozzá gyorsabban, mint az­előtt. Mert a tanácsi dolgozók nem leveleznék, telefonálnak egymás­nak, mint eddig tették, a szakelő­adókat ugyanis az ügyintézés moz­zanatainak megfelelően csoportosí­tották. Így az akta is hamarabb járja be a kötelező utat Amíg széttagolt volt az apparátus, a tanácsiak érthetően nem kereked­tek fel minden egyes irattal a má­sik osztályra, esetleg a -másik emeletre, hanem megvártak egy aktaköteget. Azaz látszólag for­mális változtatással is megválto­zott az ügyintézés mechanizmusa. A korszerűsítésre szükség van a tanácsházákon, mert a tanácstör­vény értelmében növekvő önálló­ságuk, jogkörük egyben azt is eredményezi, hogy gyarapszik áz általuk intézett ügyek száma. A több munkát kell közmegelége­désre elvégezni — jobban, gyor­sabban, egyszerűbben. Sok helyütt már rájöttek a .tanácsoknál: vál­toztatni ’ kell a hagyományos osz­tályokra tagozódáson, a munka­erőt a bővülő feladatok szerint kell elosztani, elhelyezni. Ajkán azt tervezik, hogy a ma még ha­gyományos osztályokra épülő szer­vezetet több önálló részre osztják: az egyik rész a már említett la­kossági „hivatal” lenne, aztán kü­lön egység foglalkozna a város gazdálkodásával, megint egy má­sik a tanácsi intézményekkel — az iskolák, óvodák, művelődési otthonok — irányításával. Mert az ágazati munkamegosztás elve nem jelenti szükségszerűen azt, hogy szigorúan elkülönült, elap­rózott egységek dolgozzanak együtt. A munkamegosztás ésszerű módjai A mindennapi teendők sürgetik a szervezet ilyesfajta átreparálá- sát. A tanácsok feladatai ugyan­is nemcsak a szorosan vett ügyin­tézésben bővültek: az utóbbi évti­zedben önállóbban gazdálkodhat­nak a gondjaikra bízott pénzzel, felelősek a lakosság mindennemű ellátásáért, szervezik a település- fejlesztést, egyre több új vállala­tot, intézményt „kormányoznak”, átvették a népességnyilvántartás teendőit. A szakapparátus húsz­huszonöt évvel ezelőtt kialakult — a központi irányító szervekhez hasonló — tagolása a helyiek dol­gát olykor már nehezíti. Nyilván­való tehát, hogy keresni kell a házon belüli munkamegosztás ész­szerű módjait. Húszegynéhány városi tanács­nál már létrehozták a gépírónők központi irodáját; korábban ezek a dolgozók a saját t osztályukon amolyan mindenesek voltak, még kávét is főztek, most hangszige­telt falakkal elválasztott fülkék­ben, fejhallgatós készülék és mag­netofon közvetítésével lehet csak „diktálni” nekik. Így osztható el kevesebb gépírónő, közt arányosan a munka. Nem új találmány, ám most van elterjedőben a központo­sított 'iratkezelés is. A már emlí­tett Törökszentmiklóson korábban nyolc osztályon végezték az ikta­tást, ennyi helyen könyveltek, tá­roltak iratokat, mindenütt külön adminisztrátort foglalkoztatva. Ma központosított az iktatás és hár­man szolgálnak ki egy modern irattároló gépet — pátemoszter elvén működő szerkezet gombnyo­másra a kívánt polcot teremti elő, nem szükséges létrára mászni, vas­kos kötegeket emelni, keresgélni. Az ilyesfajta ésszerűsítések csak látszólag a hivatal bélügyei: va­lójában az ügyintézést gyorsítják, a lakosságot szolgálják. P. S. Elkeserítő látványt nyújtanak az utakat övező árkok Bács-Kis­kun megyében. Nemcsak a legfor­galmasabb 5-ös utat jelzik „má­sodlagos vezetősávként” a papír­ból, üvegből, ki tudja miféle hul­ladékból sorjázó szeméthalmok, a kisebb forgalmú utak árkaiban is virítanak a rózsaszínű fürdőkád­tól a visszanem-váltható üvegekig, a szemérmesen zsákba kötött sze­métig az ajándékcsomagok. De a dülőutakat sem kímélik. Balló- szögön például már a mezőőr kü­lönleges megbízatást kapott: es­ténként tegyen őrjáratot, hátha sikerül valakit a szemetelésen raj­tacsípni ... Időnként megjelenik az 5-ös úton egy narancssárga autó, s a sárga overállos emberek gereblyé­zik, égetik a . szemetet. Ottjártuk után pár nappal már nyoma sincs a munkájuknak. Hogyan is győz-, né öt, tíz, vagy akár több száz ember is eltakarítani, amit ezrek hullajtanak el? Mondhatjuk, hogy ez az út nem a „miénk”, Bács- Kiskun megyeieké, az átutazók szemetelnek. A ballószögi dűlőúton is? A kő­kúti árokszélen is? A megyeszék­hely, a városok, a községek illegá­lis szemétlerakóhelyein is? S amíg egyik szemünk örül. hogy a házak portáin rendet teremtenek a la­kók, a másik sírhat, mert csak odább viszik, s a szemét szemét marad mindenütt. Eközben arról hallhatunk, hogy a városokban immár természetes­nek tűnő intézményes szemétgyűj­tés, a kijelölt lerakóhelyen a sze­mét „kezelése” a községek, nagy­községek lakóinak, vezetőinek is igénye. De csak félmegoldás a sze­métgyűjtésre „befogott” nyitott te­herautó, a házak elé kitett, púpo­zott vödör, láda, amelyben napo­kig díszlik a hulladék, az utcát, 'a teret csúfítva. A kecskeméti Er­zsébet körút mellett, a szemét- gyűjtő napokon a városon átuta­zókat — ez is az 5-ös út! — a tíz­méterenként elhelyezett szemét- tároló alkalmatosságok látványa fogadja. Tudom, hogy egy „tisztességes” szeméttartó, azaz kuka, többe ke­rül, mint 700 forint. Ismerem a rendelkezést, hogy a szeméttartó edényt a ház tulajdonosa köteles a telekhatáron belülre visszavin­ni. De ázt is' tudom, hogy az em­ber könnyebben szemetel olyan helyen, ahol már van előzmény... Tessék csak összehasonlítani Bu­dapesten járva a kis földalattit, és a metrót. Ez utóbbi területén ese­ményszámba megy, ha elhullaj- tott szemetet lát az ember. Ott nem lehet véletlenül leejteni sem­mit, az esztétikus környezet, a tisztaság kényszerít a rend meg­tartására. S ennek ellenkezője még jobban igaz... Megfigyeltem Bécs’ egyik város­negyedében, Döblingben a házi­hulladék lejuttatását a kukákba. A műanyag zsákocskát a munká­ba induló valamelyik családtag helyezte a gyűjtőedénybe, de ha egyetlen fecni is lehullott, azért lehajolt, s bedobta azt is. És le­csukta a gyűjtőedény tetejét. Ismerem a nagykőrösi vasútál­lomás főnökét, aki ha végigment a peronon, és szemetet látott, le­hajolt érte. Láttam elpirulni nagy­vagányt, akit megszólítottak, hogy elveszített valamit —, s elébe tar­tották az imént általa elhullajtott, kiürült Szimfóniás-dobozt. És tudom, hogy mozgalom in­dult: tiszta munkahelyet május elsejére jelszóval, s hogy fennen lobog a kibontott zászló, a „tiszta, kulturált környezetünkért” felirat­tal. A Hazafias Népfront, a Magyar Vöröskereszt, a szakszervezetek, szocialista brigádok, KlSZ-fiata- lok, minden rangú és rendű em­ber megpróbál cselekedni, nem­csak szólamokban siránkozni e tarthatatlan helyzet láttán. A katymári Kilián György ifjú­sági brigád 23 aláírással hitelesí­tett vállalása — 230 óra társadal­mi munkára — a község központ­jának megtisztítását tűzte ki célul a nagy. nemzeti ünnepeink előtt. Ebből, és a többi hasonló válla­lásból is kiviláglik, hogy a kör­nyezetünk védelme társadalmi ügy immár, örvendetes ez az aktivi­tás, hiszen azt bizonyítja, hogy az országgyűlés által 1976. március 19-én törvényerőre emelt, a föld, a vizek, a levegő tisztaságát, a táj és az élővilág védelmét, az ember által alkotott települési környezet megóvását magában foglaló 1976. évi II. törvény megvalósítása ez­reket, tízezreket mozgósít. De a törvény célját csak az ál­lami és- társadalmi szervekkel te­vékenyen együttműködő lakosság valósíthatja meg. És ebben az együttműködésben még sok hibádzik. Főképpen mindannyiunk kész­sége az együttműködésre. N. M. FALURÓL FALURA Kunadacs Mostani, cserepes-zsuppps tetőzetével az átalakulás adaesi sajátosságainak a jelképe lehetne a falumú­zeumnak kiszemelt ház: az újabb igényekhez igazí­tották tulajdonosai a régit. A szétszórt zsellérházak közül kevés vészelte át a szél, a víz támadásait. Mindössze néhány százan éltek hazánk egyik leg­ritkábban lakott vidékén, szolgálták a hajdani ki­rályi birtok nagybérlőit. Borzasztó gyönyörű tájon autózik, aki Kerekegyháza vagy Szabadszállás felől közelíti meg a falut. A szélbarázdálta dombok, boró­kás foltok, friss erdőcsikók, rekettyés hajlatok any- nyiira lefoglalják a tekintetet, hogy szinte észre­vétlenül fogynak a kilométerek. A nagy kun pusztán visz az út a vonzásközpont Kunszentmiklósra. A lát­vány szépségével kárpótolta a természet a sovány földeken kínlódó kétkezieket. A peregi határban persze nem sok örömük telhe­tett Kovácsétonaik, amikor reggelente előbújtak a földikunyhóból és szétpíllantattak a valamikori tur­jánon. A megélhetés gondjai felhozták napjaikat. Most kövér sonkákat, kalbásakötegeket, motoralkat­részeket tárolnak a verem-kunyhóban. A .már felnőtt fiúik még itt születtek és csak akkor látták meg a napvilágoit, amikor levegőzni vitte őket édesanyjuk. Ök már csak emlékeikben őrzik a régi világot, az idősebbek sajgó ízületeikben is. Az állatokról jobban gondoskodtak a bérlők.mint zselléreikről. A felszabadulás és a .mezőgazdasági, nagyüzemi átszervezése után megszaporodott a nép (sokan költöztek ide Szabadszállásról, Ladánybené- ről) az adódó szükségleteknek megfelelően alakítot­ta át a rájuk maradt épületeket. Kocsma, majd művelődési otthon lett a tehénis-' tállá. A kultúra új hajlékának átadása, 1966 óta a termelőszövetkezet ipari 'melléküzeme hasznosítja. Itt és egy volt lakóházban bafoahintőport és rúzst gyártanak. Az egyik nagy forgalmú üzlet állítólag csikóistálló volt. Uradalmi épületben okosodtak so­káig a kunadacsi diákok: a most végző nyolcadiko­sok valamennyien korszerű oktatási intézményben -tanulhattak. Az uradalmi tiszttartó kúriája ma ta­nácsház. A napközis óvoda az első naptól új házban műkö­dik, immár 15 esztendeje. Építettek gázcseretelepet, könyvtárhelyiséget és egy modem templomot. Ez utóbbit persze nem a szűkös községfejlesztési alap­ból. örülök is, bánkódom is az új utcákban sétálgatva. Micsoda gyönyörű falu, mutogatni való gyönyörű­ség lenne Kunadacs, ha a gyakran csiricsári, arány­talan lakóházak helyett a korszerű és a népit ötvö- zőket emeltek volna. Az egyik kecskeméti .tervező a „tanyaprogram". A faluba költözve nem pányváz­hatott ki a ház végére négy-öt marhát a gazda, nem tarthatott százszámra apróbaromfit a gazdaasszony. Amióta sok tanyához elballag a kövesút, odafut az elektromos energia — könnyebb az élet — három­szor is meggondolják az ott élők, míg olcsó telkeket vásárolnak a faluban. Talán a még hiányzó vízhálózat 1981-re tervezett kiépítése ismét megnöveli a község becsét, vonzá­sát? A jó ivóvíz lekerül hamarosan a kívánságlis­táról, de a több munkaalkalom iránti igény aligha elégíthető ki helyben. Azt szeretnék a község veze­tői; ha a viszonylag közeli Kunszentmiklós szippan­taná föl a munkaerőfölöslegét. Most is elég sokan járnak az ottani üzemekbe. Naponta kétszer fordul a Budapesti Keksz- és Ostyagyár autóbusza, mintegy hetvenen buszoznak naponta a fővárosba. Ök bizony ritkán jutnak él az ügyesen szorgoskodó művelődé- siotthon-igazgató rendezvényeire. Ö mondta: gyor­sabban terjedne a kultúra, ha boltban árulnák. Itt még nem eléggé vonzó a tudás: az általános iskolá­ban eddig végzett mintegy kilencszáz diák közül — pedig viszonylag jó alapokat kaptak — egy sem pró­bálkozott egyetemi tanulmányokkal. Miit tükröz majd a gyors, olykor ellentmondásos változásokból, Kunadacs kialakulásáról a falumú­zeum? A kietlen pusztán kivirágzott kétezer lako­sú falu szép utat tett meg az elmúlt évtizedekben. Heltai Nándor * Az új falu. • Balra fenn: a század- forduló táján készült lm- veremlakás. • Alsó képünk: átala­kították 1970 táján. (Straszer András felvé­telei.) jóvoltából már láthattunk néhány, a tájhoz jobban alka'lmaizkodó, a mai életnek jobban megfelelő, a helyet céltudatosabban kihasználó, a hagyományost az újjal szerencsésen vegyitől is. 1974—75-ben építették a legtöbb házat: hatvanné­gyet, noha ekkoriban évről évre csökkent a lélek- szám. A gyenge adottságú — azóta egyesült — ter­melőszövetkezetek; 1967-ig mindig veszteséggel zár­tak. Húszezer forintos tiszta tavalyi nyereségük na­gyobb teljesítmény, mint szerencsésebb viszonyok között gazdálkodó szövetkezetek százezres jövedel­me. Különösen, ha meggondoljuk, hogy egyik baj kö­vette a másikat. Élfagyott a kajszi, az aszály meg­ette a búzát, soroljuk? Így is tisztességesen fizettek tagjaiknak. A háztáji, meg az ipar hozza a pénzt, ebből telik építkezésre, meg sok tízezer forintos bútorokra. A helyi vezetők bölcsességének is köszönhető, hog£ a gazdaság meg­könnyíti, termelékenyebbé teszi a háztáji állattar­tást. Furcsa módon csökkentette a jószágtartó kedvet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents