Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-02 / 78. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. április 8. ÚJRATERMELHETŐ NYERSANYAG Követhető a bátyai példa Olasznyárból paprírfa, bútorlap, láda • Több kilométer hosszan húzódik a Piros Paprika Tsz nyár- és fűzerdeje. (Straszer András felvételei.) 9 Tizenöt éve ültetett nyárfa a bátyai szövetkezet erdejében. Hamarosan kitermelhető. A Duna védgátja és medre kö­zött az ártéren, több kilométer hosszan, erőteljes növésű füzes és nyárerdő húzódik a bátyai ha­tárban. A Piros Paprika Terme­lőszövetkezeté ez, s része a fel- szabadulás óta Bács-Kiskun me­gyében erdősített területnek. öt esztendeje Kecskeméten a Tudomány és Technika házában megrendezett országos ünnepsé­gen összegezték az erdőtelepítő, fásító, környezetvédő munka eredményét, és megjutalmazták azokat, akik hazánk favagyo- nának gyarapítása érdekében igen sokat fáradoztak. A megyeszékhely egyik új vá­rosrészében avatták fel az em­lékparkot, amely az* 1945. és 1975. év között hazánkban elültetett egymillió hektár erdőt jelképezi. Az egymillió hektárnak egytize- dét — százezer hektárt — ugyan­is Bács-Kiskun megyében .telepí­tették, túlnyomórészt a homok­talaj hasznosítására kidolgozott program keretében, a mezőgazda- sági művelésre kevésbé alkalmas területen. Ilyen az a 187 hektár bátyai erdő. is, amelyet, az 19610.-as évek, elején Hasszán János tsz-elnök vezetésével a termelőszövetkezet gazdái ültettek. Alig pár ezer hektár a bátyai határ. Búza, ku­korica, évelő pillangós, fűszer- és drognövény, továbbá évente 500— 600 hektár fűszerpaprika terem a földjén. Erdő ültetésére másutt nem is volt alkalmas hely — gsupán a mentetlenen — ezt azonban elönti a folyó áradása. A Piros Paprika Tsz gazdái Duna mentén élő emberek. Kita­pasztalták, hogy átlagos évben legfeljebb nyolc, tíz napig tart a magas vízállás. Az Erdészeti Tudományos Intézet Duna—Tisza közi Állomásával együttműködve, a .telepítésre olyan fafajokat vá­lasztottak ki, amelyek ezt elvise­lik. Telepítéskor a folyó vonulatára haránt irányban olyan művelő utakat képeztek ki a fasorok kö­zött, hogy apadáskor az egész ül­tetvényről a lehető leggyorsab­ban lefusson a viz, mert a nyár a pangó vizet nem szereti. A tudományos intézettel közö­sen kidolgozott program végre­hajtásán sikeresen fáradoznak a Piros Paprika Tsz-ben. — Száz­ötven nyár- és hét fűzklónnal kí­sérletezünk — mondja Deák Ist­ván, a termelőszövetkezet főme­zőgazdásza. Amelyik legjobban beválik, azt használjuk fel a tele­pítésre. Minden évben ültetünk erdőt a kitermelt nyárfák pót­lására. Saját nyár- és fűzcseme- tekertünk van. ahol ebben a munkában jártas, idősebb szö­vetkezeti gazdák, nyugdíjasok dolgoznak. A kísérlet kiterjed az ültetési hálózatra, fajtára, anyagra. Min­dig a termelési cél dönti el; hogy milyen legyen a facsemeték egy­mástól való távolsága. Ha ipari fának kell a nyár, akkor a 6x6 méteres hálózat a legmegfelelőbb. Ekkor 36 négyzetméter a fa nö­vőtere, és a legnagyobb a nyár rönkhozama. Ha papírfaként akarjuk értékesíteni, akkor a sű­rűbb ültetési hálózat is megfe­lelő. Bátyán rendkívül előnyösen le­het hasznosítani a Duna árterét fatermeléssel. A nyár általában negyedszázad alatt fejlődik ki véghasználatra alkalmassá. A bá­tyai szövetkezet erdejében az évenkénti fahozam 38—40 köb­méter hektáronként, ami csak­nem tízszerese a homokhátsági nyárerdőkének, és 12—15 év ele­gendő ahhoz, hogy az olasznyár kitermelhető legyen. — A pártkongresszuson is el­hangzott, hogy milyen nagy a jelentősége a fának, mint sokol­dalúan hasznosítható nyersanyag­nak — mondja a főmezőgazdász. — Ha ilyen előnyösen újrater­melhető. mint nálunk, és számos, hasonló adottságú gazdaságban, akkor érdemes gyorsabb ütem­ben erdőt telepíteni. Olasznyárt, vagy más, megfelelő fatömeget adó fafajt, ami rövidebb idő alatt válik kitermelésre, véghasználat­ra alkalmassá. A tervezett 9 hek­tárnál több olasznyár ültetésére * A fűrészüzemben zöldséges, gyümölcsös ládaclemeket készítenek a szövetkezet tagjai. Képünkön: szállítás előtt a méretre vágott láda­elem. / azonban az idén nincs elegendő anyagi eszközünk, jól lehet, a fa­ágazat nyereséges. Amióta a fenyőfűrészárut igen nehéz beszerezni, még inkább ke­resik a’ jó minőségű nyárfarön­köt, vagy feldolgozott fát? A pa­pírfát a Gemenc! Erdő- és Vad- gazdasag közvetítésével a mitro- vicai cellulózgyártó kombinátnak szállítjuk, Jugoszláviába. Az ÉRDÉRT Vállalat a ládaeleme­ket, valamint a raklapokat vásá-' rolja. Készítünk palettacsúszót és rajztáblát is. A bajai bútorgyár­aknak bútorlapokat. szállítunk, megfelelően előkészített, s mé­retre vágott nyárfából. Szövetke­zetünk fűrészüzeme az évente ki­termelt 1200—1300 köbméter fa­anyag jelentős részének feldolgo­zásával, hét-,' nyolcmillió forint­tal növeli a közös gazdaság ár­bevételét. Követhető a bátyai példa. K. A. Tavasz a halasi szőlőben A március végi napfényes délelőttökön a tanult és népi időjósok már egyaránt bizakodtak a tavasz végérvényes meg­érkezésében. Nem is olyan régen a tél egy fáradt rohammal megpróbálta tekintélyét visszaszerezni. A hegyekben néhány napra ismét megindulhattak a sífelvonók, még utoljára csúszkálhattak a gyerekek a befagyott pocsolyákon. A hava­zást az Alföldön áztató eső váltotta fel, amit a szomjazó föld gyorsan elnyelt. A községek, városok kéményeinek lakói, a gólyák egyre-másra érkeznek az ősszel élhagyott fészkükre. A mezőgazdaságban az elmúlt hónap kedvező időjárása következtében, szinte sehol nem maradtak el a tervezett munkák. A megyében a nagyüzemek már a metszés végénél tartanak. A növényvédelem gépei permetfüggönyt húzva járják a táblákat. A Kiskunhalasi Állami Gazda­ság szőlőültetvényén gépek köve­tik a metszőket. A a korszerű sző­lőtáblákon jószerivel már alig marad kézi munka. Tavasszal na­ponta 35 gép járja a gazdaság 1600 hektáros szőlőterületét,, amely a gyenge homoktalaj elle­nére’— a kapcsolódó feldolgozás­sal együtt — a termelési érték csaknem háromnegyedét állítja elő. Az eddigi megfigyelések szerint biztató évnek indulnak a hala-' siak. A szőlő a viszonylag ke­mény fagyok ellenére az előzőek­nél jobban telelt. Átlagosan 30 százalékos volt a rügypusztulás. A táblákon fajtától és fekvéstől függően károsultak a termést ígé­rő növényi részek. A metszők csaknem befejezték munkájukat, a vegyszeres gyomir­tás is jól halad, a tervek szerint április 3^ra végeznek. Az elmúlt időszak csapadékos, hűvös időjá­rása kedvezett a vegyszerek ki­juttatásának, mert elősegíti le- mosódásukat, javítja gyomirtó hatásukat. Cz. P. 9 A korszerű Mercedes UNIMOG-ot Butty János vezeti, miközben gyökérherbiciddel a szőlősorokat védik a gyomoktól. • Szabó Andrásné brigádja a Kossuth telepen a metszés utoljánál tart. A kömpöci asszonyok gon­dosan végzik munkájukat az alig egyéves szőlőben. (Méhes! Éva felvételei.) Zsákbamacska Napjainkban — amikor a ne­héz gazdasági körülmények miatt nemcsak az államnak, a kisebb- nagyobb közösségeknek, de az egyénnek is jól meg kell gondol­nia, mire fordítja pénzét — már korántsem derűvel reagál az em­ber, ha találkozik a zsákbamacs­kával. Mert úgy tűnik, ezek a csomagocskák mostanság is meg­bújnak itt-ott, s lejárt szavatos­sági idejű, vagy éppen rejtett hi- bájú termékeknek nevezzük őket. Esetleg mirelit árunak. Ez utób­bi okozott csalódást, jogos bosszú­ságot ugyanis néhány napja a Kecskemét, Lánchíd u. 1/b. szám alatt lakó Bognár Jánosnénak, aki a bizonyítékot a szerkesztősé­gi asztalunkra tette, majd a kö­vetkezőket közölte: — Családom minden tagja sze­reti az ízletes libahúst. El is ha­tároztam, hogy ebből készítem a március 12-i vacsoránkat. A ba­romfifeldolgozó vállalat szalaghá­zi üzletében megvettem aznap a fejet-lábat tartalmazó csomagot, kifizettem érte a 8 forintot, s máris siettem haza. Minden elő volt már készítve a főzéshez, amikor kibontottam a jéggé ke­ményedéit tasakot, s megolvasz­tottam tartalmát. Megdöbbenve láttam, hogy a lábakon koszos bőrfoszlányok találhatók, a feje­ken pedig ott a csőrrész és a nagy mennyiségű toll. Étvágyamat azonnal elűzte ez a látvány, s tartok attól, hosszú időre. Felhá­borítónak vélem, hogy így be­csapják a vásárlót, meg azt is, hogy az említett jó hírű üzemben — ebbéli tapasztalatom szerint — csak sokadrangú feladat lehet a higiéniai előírások betartása. Magunk is szörnyűlködve néz­tük az undorítóan ható árut, s nyomban felhívtuk telefonon a vállalat kereskedelmi osztályának egyik munkatársát, aki megnyug­tatott, nem mulasztásról van szó, hiszen egy ideje forgalmazzák ki­logrammonként 4 forintos egység­Kinek jó az ilyen átszervezés? Nem egyszer írtunk már e ha­sábokon a tiszaalpári peremkör­zetekben, illetve tanyákon lakók ama panaszáról, hogy rendszer­telenül, hiányosan kapják meg az igő&Mtatt msá©kat? ’’Cikkeink1' nyomán ' törtentek’^ésszerű "intéz-0' kedések, melyek révén kedvezően változott a kézbesítési helyzet. Most ismét ez ügyben kell tollat ragadnunk, mert — ahogy a köz­ségben, a Széchenyi u. 2. szám alatt lakó ifj. Kovács Istvántól tudjük — újra bajok vannak, s lesznek a lapok körül, hiszen azokat nem kapják, nem kaphat­ják meg idejében a megrendelők. Eddig három postás vitte az újságokat. A külső területeken dolgozók sokszor jártak úttalan utakon — vízben, sárban — így voltak helyek, ahová minden nap nem is juthattak el. Március else­je óta átszervezést hajtott végre a Szegedi Postaigazgatóság, mi­nek következtében mindössze két kézbesítőnek kell ellátnia ezen- . túl a feladatokat. A megnöveke­dőm a félig tisztított fej-lábat, so­kan keresik ezt, ilyet tett szaty­rába a panaszos is. Elmondta még, hogy a csomagbeli címkén fel van tüntetve, hogy nem kony­hakész az áru. Befejezésül közöl­te, az árbeli differenciát termé­szetesen rendezni kell, s javasol­ta, a nevezett mielőbb keresse meg e célból a boltjukat. Olvasónk ezt meg is tette, s elnézést kértek tőle, miközben visszaadták a pénzkülönbözetet. Erről Kurucz Zoltán, a kereske­delmi egység vezetője is tájékoz­tatott bennünket, s az alábbiakat mondta: — Hasonlóan sajnálatos eset még nem fordult elő, de bekövet­kezhet bármikor, mert a csoma­gokon nincs megfelelően jelezve a fej-láb tisztaságára vonatkozó tudnivaló. Á nylontasakok meg általában olyannyira jegesek-de- resek, hogy külsőleg nem veheti észre a vevő, mennyire konyha­kész az áru. Sőt ezt mi sem lát­hatjuk jól, ezért is számolt pénz­tárosunk kétszeres — a legtöbbek által keresett árunak megfelelő — összeget. Bár a hűtőpultunk­ban kellően elkülönítve helyez­zük el a kétféle árut, ám azokat a vásárlók válogatás közben óha­tatlanul összekeverik. Ezért le­hetett az olvasójuk által kiválasz­tott libaaprólék is a megtisztított termékek között. A jövőben job­ban odafigyelünk, hogy elejét ve­gyük az efféle reklamációknak. Tárgyilagosságát, őszinteségét illetően rokonszenves ugyan a boltvezető nyilatkozata, mégis szükségesnek tartjuk hozzáfűzni: a címke feliratán mielőbb cél­szerű lenne módosítani, vagy legalábbis indokoltnak látszik, hogy a havi 700—800 ezer forintot forgalmazó baromfi szak üzletben egymástól jobban elkülönítve tá­rolják a konyhakész és a csupán félig tisztított fej-láb csomagokat. Az ilyen intézkedések a vevők és a kereskedők érdekeit egyaránt szolgálnák! dett munkát az egyik dolgozó már nem vállalta, felmondott, így ol­vasónk is úgy jut hozzá a ked­venc napilapokhoz, folyóiratok­hoz, hogy besétál nap mint nap a pOsbahivatalba/'i.NeÄ azértfizet- terri étó a sajtót, Hd§^rfnágám kéz­besítsek. Nekem erre sem időm, sem erőm, az lesz a vége, hogy le­mondom a megrendelést. Környe­zetemben sokan gondolkodnak így. Fel nem foghatom, kinek jó az ilyen intézkedés...” — kesereg a panaszos a nekünk címzett le­velében. A döntés okát mi sem ismerjük. Ha azonban a körzetösszevonás és a kézbesítői létszám csökken­tése az újságok tiszaalpári előfi­zetőinek tömeges elvesztését von­ja maga után, csak át nem gon­dolt, ésszerűtlen átszervezésről lehet szó. Sürgősen felül kell vizs­gálni a lapkézbesítéssel kapcsola­tos községi helyzetet, melynek orvoslásáról mielőbb szeretnénk hírt adni Sajtóposta rovatunkban. Összeállította^ Veiket Árpád CIKKÜNK NYOMÁN Ismét az ellenőrzésről Lapunk március 22-i számában Az ellenőrzésből is megárt a sok címmel bíráltuk azt a jelenséget, hogy esetenként egy-egy mező- gazdasági nagyüzemben gyakoriak és egybeesnek a különböző intéz­mények vizsgálatai. Ezek lekötik a vezetést, nehezítik a gazdaság irányítását. Több ilyen jelzést kaptunk a mezőgazdasági üzemektől. A cikk­ben a lakiteleki Szikra Termelő- szövetkezetről volt szó, ahol 11 intézmény, vállalat tartott kü­lönféle vizsgálatot az elmúlt esz­tendőben, köztük a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Főigazgató­ságának Bács-Kiskun megyei Hi­vatala is. Ez utóbbinak vezetője, Sándor Miklós reagált írásunkra, és arról informált bennünket, hogy ellenőrzéseiket a megyei tanács vb által jóváhagyott éves ellenőrzési naptár szerint végzik. Ennek alapján' került sor 1979. május 7—12-ig a. termelőszövet­kezetnél egy vizsgálatra. A ked­vezőtlen adottságú mezőgazdasá­gi nagyüzemeknek nyújtott fej­lesztési támogatások hatását vizs­gálták. • Konkrétan ebben az eset­ben arról volt szó, hogy az 1975— 78. években a szövetkezet részé­re folyósított 11 millió 150 ezer forint összegű fejlesztési támo­gatás eredményes volt-e, és ezen belül a pályázat alapján elnyert 5 millió forint termelési adó ter­hére visszafizetendő fejlesztési támogatás eredményes volt-e, és ezen belül a pályázat alapján elnyert 5 millió forint termelési adó terhére visszafizetendő fej­lesztési támogatás hogyan segítet­te elő a gumifeldolgozó üzem lé­tesítését, illetve bővítését. Vég­ei edményben tehát azt nézték meg, hogy a jelentős állami tá­mogatás és kedvezmény mennyi­ben segítette elő_a gazdálkodást. Az ellenőrzés közgazdasági ér­tékelő, elemző tartalmú és a sző-, vetkezet számára is segítő ■ jelle­gű' volt. Nem a hibakeresésre és a hiányosságok megállapítására irányult. Az ezzel kapcsolatos ren­delet szerint meghatározott fel­tételek mellett, a gazdaság újabb kérelemmel fordult a Pénzügy­minisztériumhoz, hogy további 2 millió forint termelési adóból visszafizetendő fejlesztési hozzá­járulást kapjon, illetve a követ­kező esztendőben további 800 ezer forint támogatásban része­süljön. E kérelmet engedélyezték. Egyetértünk azzal, hogy az el­lenőrzés a vezetéshez tartozik, anr.ak fontos része. Cikkünkben ez szerepel is, .hiszen hangsú­lyozzuk: az ellenőrzésre szükség van még akkor is, ha a közös gaizdaságokban kialakult a belső kontroll rendszere is. Azonban egy üzemet ennyire leterhelni túlzás. Cikkünk tehát egy jelen­séget bírált, amivel általában egyetértenek. Nemcsak az üze­mek, hanem az illetékes szervek is. Ügy gondoljuk, hogy — ismét cikkünkből idézünk — helyes lenne jobban elosztani az ellen­őrzések sorát. Tudjuk, hogy ez nem könnyű, hiszen a különböző szerveknek akkor jobban össze kellene hangolni tevékenységü­ket. Talán erre is volna lehető­ség. K. S.

Next

/
Thumbnails
Contents