Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-11 / 59. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1910. március 11. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A világ búzatermelésének egyharmada 1949, a KGST megalakulása óta óriási fejlődésen ment keresztül a tagországok népgazdaságának minden ágazata. Nem kivétel ez alól a mezőgazdaság sem. Napjainkban a KGST-országok adják a világ búzatermelésének mintegy egyharmadát, a cukorrépa- és burgonyatermelésének pedig csaknem a felét. Különösen jól tükrözik ezt a fejlődést a számadatok. Míg az 1951—55-ös időszakban a KGST- országok évente összesen 131 millió tonna gabonát és hüvelyest termeltek, addig az 1976—78-as években az évi termelés átlagosan elérte a 300 millió tonnát. 1950- ben — a KGST megalakulását követő évben — a tagországok hústermelése évi 8,4 millió tonna volt, a tejtermelés alig érte el az 54 millió tonnát és a tojástermelés mindössze évi 20,1 milliárd darab volt. Az 1978-as évet viszont a KGST-országok a következő eredményekkel zárták: húsból 25,6 millió tonnát, tejből 135,3 millió tonnát, tojásból 96,1 milliárd darabot termeltek. Az új hosszú távú mezőgazda- sági célprogram óriási távlatokat nyit a KGST-országok mezőgazdasági fejlődése előtt. A program megvalósítása révén például az egy főre eső gabonatermelés eléri az évi 1 tonnát (az 1971—75-ös időszakban az egy főre eső gabonatermés alig érte el a 700 kg- ot). (BUDAPRESS—APN) Gyógyszeripari együttműködés Lengyelországgal # Vitamin készül a Polfa egyik poznani gyárában. (Fotó: CAF — MTI — KS) Az elmúlt években hazánk volt Lengyelország legjelentősebb gyógyszerszállítója. A szocialista államokból behozott gyógyszerkészítmények mintegy 20 százalékát Magyarország szállítja Lengyelországnak. „A magyarok megbízható partnernek bizonyultak. Eddig egyáltalán nem volt gondunk velük" — mondotta a „Cefarm” beszerzési igazgatóhelyettese, Mieczys- law Reszelski. Több vállalattal is kapcsolatban állunk, például a Richter Gedeon RT-vel és a Chi- noinnal. A két ország gyógyszeriparának együttműködése is majd egy évtizede tart; ez jelentősen megkönnyíti a gyártásszakosítást. Jelenleg az j importált gyógyszerek zöme már ilyen szakosítási szerződésben szereplő készítmény. A legismertebbek a Mydocalm (szívbetegségekre) és az Enteroseptol (emésztőszervi bántalmakra). Újdonságnak számít a Prodection — ez egy érelmeszesedés elleni gyógyszer. Lengyelországból szállítják például a Papaverint és az igen hatékony No-spa görcsoldó gyógyszert. (INTERPRESS—KS) Magyar-bolgár közős vállalkozás másfél évtizede Az INTRÁNSZMAS-t a tervezési, konstrukciós, tudományos kutatási feladatok közös ellátására hivatott bolgár—magyar közös vállalkozást 1964-ben alapították meg, a KGST elvei alapján. Az immár működésének 16. évébe lépő vállalat szófiai és budapesti intézeteiben dolgozó tévézők, kutatók új gépek százait fejlesztették ki. Ha csupán a legutóbbi tíz év adatait-vesszük is figyelembe, több mint négyezer tervezési és szerkesztési feladatot oldottak meg. A tervek java része — szám szerint mintegy 3200 — a szállítás modernizálását szolgálja, *és nem csupán a két országban, de más államok piacán is keresettek. A szállító- és emelőtechnika legújabb közös tervezésű megoldásait hasznosítják a Szovjetunióban, az NDK-ban, Romániában, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Görögországban is. E korszerű berendezések segítségével jobban kihasználhatók a raktárterületek, 25—30 százalékkal emelkedik a, munka termelékenysége, a ráfordított anyagi eszközök pedig 3—4 év alatt megtérülnek. Az INTRANSZMAS szakemberei tevékenyen részt vettek többek között a bulgáriai Bobov Dől és Trojanovo—3 bányaüzemek, a Maricaisztoki hőerőmű és a bur- gaszi kikötő gépesítésének a munkálataiban. Magyarországon két folyami kikötő rakodásának korszerű gépesítését INTRANSZMAS tervezte berendezésekkel oldják meg. Sok jelentős feladatot végeznek harmadik országok megrendelésére, így 18 automatizált raktárt építettek a szovjet KAMAZ autógyár számára. Az osztrák Wagner-Büro céggel kooperációban az INTRANSZMAS készíti a leendő Rajna—Majna— Duna-csatorna kikötői és raktárberendezéseinek a tervét. A közös vállalat munkatársai jelenleg olyan berendezések megszerkesztésén dolgoznak, amelyek automatikus vezérléssel látják el a raktárba be- és onnan kiszállítás feladatait'. 1980-ban töretlenül folytatódik a magasabb termelékenységű, eredményesebb munka a szófiai és a budapesti intézetekben: előreláthatólag az 1975. évinél 40 százalékkal magasabb teljesítményre lesznek képesek az itt dolgozók. (BUDAPRESS—SOFIA- PRESS) t Verseny fehér kendőben, gumicsizmában • Itt mérik és csomagolják a csirkéket. (Méhest Éva felvétele) Korunk tyúkanyói, a keltetőgépek számos mezőgazdasági üzemnél a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak melengetik ki a tojásokból a pihés csibéket. A száztíz éves múltra visszatekintő cég tekintélyes hányadát adja a hazai baromfihús-termelésnek. A kecskeméti gyáron kívül — a halasi egység önállósítása után — Rácalmáson mezőgazdasági telepe, Székesfehérvárott tojásfeldolgozó és termeltető kirendeltsége, Albertir- sán toliüzeme van a vállalatnak, amely Bács-JCiskun legjelentősebb exportszállítóinak egyike. Tizenegymilliós eredménynövelés A szocialista munkaverseny évről évre komoly tényező a vállalatnál, nemcsak a termelési-gazdálkodási feladatok megoldásában, hanem a belső társadalmi-politikai életben is. — A kongresszusi és felszabadulási munkaversenybe negyvenkét szocialista, két munkabrigád és a XII. kongresszus tiszteletére megalakult három új brigád kapcsolódott be — tájékoztat Panko- tai Ferencné versenyfelelős. — Az 1979-es szakaszra tett vállalások eredménynövelő értéke 12 millió 690 ezer forint volt. Ezt 11 millió 524 ezer forintra teljesítették a brigádok. A teljesítés azért alakult így, mert a tervezettnél több árut állítottunk elő. Ehhez pedig több energia és víz kellett, ezért ezen a területen nem tudtak a kollektívák akkora takarékossági eredményt elérni, mint gondolták. Közrejátszott az is, hogy menet közben gáztüzelésre tértünk át, ami drágább, mint a szén volt. Gyorsult a tempó, javult a minőség — A vállalati párt- és gazdasági vezetés úgy értékelte a kongresszusi és felszabadulási verseny első részét, hogy az jelentős mértékben elősegítette a tavalyi terv megvalósítását és a gazdálkodás javítását — mondja Csonka Pál- né, a pártvezetőség titkára. — A gazdaságosságot nagymértékben befolyásolja,. hogy az élő nyersanyagnak mekkora hányada lesz jól értékesíthető áru, vagyis milyen az anyagkihozatal. Ezen a téren túlteljesítették vállalásaikat a brigádok. Sikerek születtek a toll minőségének javításában is. A feldolgozó pályák teljesítményének növelésért tett ígéretek beváltásával csökkentek a költségek. A csirkefeldolgozó automata pályán az 1978. évi 4300-ról tavaly 4840-re emelkedett az óránként feldolgozott szárnyasok száma, azonos létszám mellett. A pecsenyekacsatelőállításánál ez a szám 2110-ről 3003 darabra nőtt. A hízott liba feldolgozásának tempója is több mint kétszeresére gyorsult, de ebben a létszámnövelés is közrejátszott. Nemcsak a feldolgozást végző kollektívákat illeti dicséret ezekért az eredményekért, hanem a csomago- lókat is, akik vállalták a többletáru szállításra történő előkészítését, és becsülettel helytálltak. A munkasikerek a Stork, a Március 15., a Minőségi, a Lenin, az Export és a Petőfi szocialista brigád nevéhez fűződnek. Űj, ésszerű értékelési mód — Az elmúlt évben kísérleti jelleggel pályázati rendszert vezettünk be a brigádmozgalomban — értesülök egy kezdeményezésről Nagy Ilonától, a szakszervezeti bizottság közgazdasági felelősétől. — Ennek az a lényege, hogy körvonalaztuk, milyen jelvényfpkozatért mit kell teljesíteni, s a brigádok erejükhöz, lehetőségeikhez mérten eszerint tették meg vállalásaikat. Most, hogy a kísérleti esztendő véget ért, megvitattuk a brigádvezetőkkel a tapasztalatokat. Ügy láttuk, jó oldala az új rendszernek, hogy konkrét vállalásokra késztette a közösségeket. Á továbbfejlesztéshez több jó javaslatot kaptunk az érdekeltektől, s azokat hasznosítjuk. Az ezüst és arany fokozat eléréséhez szabtuk újítási javaslat készítését is. Mivel egyes területeken újításra nincs mód, az ottani brigádok esetében a. munkájuk ésszerűsítésére vonatkozó javaslattal is megelégedtünk. Volt olyan vélemény, hogy ezek az igényeink túlzóak. Nem értettünk egyet ezzel, mert mint a múlt évi eredmények is igazolták, mindenütt lehet még valami ötlettel gyorsabbá, köny- nyebbé, hatékonyabbá tenni a munkát. Követelményrendszerünk arra készteti a kollektívákat, hogy nyitott szemmel dolgozzanak munkahelyükön és tárják fel a tartalékokat. A múlt évben egyébként a brigádok zöme adott be újítási, vagy ésszerűsítési javaslatot. Ezek hasznos gazdasági eredménye 1 millió 235 ezer forint volt. A Baromfifeldolgozó Vállalatok Trösztjén belül tavaly negyedikek lettünk az újítási versenyben. A legjobbaknál Fehér kend 5. köpeny és gumicsizma — ez a csirkefeldolgozó üzem dolgozóinak „formaruhája". Az öltözék színe a higiéniai igényességet jelképezi, a gumicsizma pedig arról beszél, hogy az itt szorgoskodó asszonyok és lányok munkája „férfias” helytállást, kíván. Vízben tocsognak egész nap, miközben a kezük sebesen jár Osztályozás, mérés, csomagolás — mindegyik műveletre csak szempillantásnyi időt fordítanak csirkénként a Minőségi szocialista brigád tagjai, akik 1979-ben a kongresszusi és felszabadulási versenyben a legjobb teljesítményt nyújtották a kecskeméti gyárban. — Túlszárnyalták az aranyjelvényes pályázati szintet is — újságolja Pankotai Ferencné. — Elén jártak a higiéniai követelmények betartásában. Két újítást adtak be, az egyik belsőségcsomagaló, töltő, a másik új munkamódszer bevezetése a csirke csomagolás előtti mérésére. Kísérleti bevezetésre fogadták el őket. — Mi a sikereink közé soroljuk azt is, hogy azok közül a fiatalok közül, akik szünidőben velünk dolgoztak korábban, tavaly öten hozzánk jöttek vissza munkát vállalni — hallom L. Tóth Györgyné brigádvezetőtől. — Ez azt bizonyítja, hogy jó kollektíva a miénk, van vonzereje. A Minőségi brigádon kívül még tíz közösségnek ítélték oda az aranyjelvényt — amit május 1-én kapnak majd meg — a kongresz- szusi és felszabadulási versenyben elért eddigi eredményeikért. Az ezüstjelvényesek száma 24, a bronz fokozatot három brigád érte el. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat nagy közössége a kongresszusi verseny idei szakaszára olyan vállalásokat készít elő, amelyek garantálják a még hatékonyabb munkavégzést. A. T. S. Utazás oda-vissza Ingázók Bács-Kiskun megyében Az ingázó életmód Magyarországon az ötvenes évek elején kezdett tömegessé válni, amikor a feszített ütemű iparosítás parasztok tízezreit vonzotta a városokba. A bejárás második nagy hulláma a hatvanas évekre, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének idejére tehető. 1960-tól 1970-ig az ingázók száma országosan 360 ezer fővel, azaz másfélszeresére emelkedett. 1970-ben közel egymillió fő, az összes aktív keresők egyötöde volt napi ingázó. Ez az arány nemzetközi viszonylatban is igen magas. Bács-Kiskun megyére általában — mint alapvetően mezőgazdasági területre — sohasem volt jellemző a más településre naponta történő munkábajárás. Az 1960-as évtizedben — az országosan jelentkező okok miatt — azonban itt is fellendült. Akkor a megyéből való eljárás, majd -az 1970-es évtized közepe felé már a megyén belüli települések közötti ingázás volt a jelentősebb. Harminc százalék nő Az ingázás iránya és intenzitása területileg igen különböző. Az 1960-tól 1970-ig terjedő időszak fő jellemzője, hogy az ingázók a munkaerő-felesleggel rendelkező fejlettebb, többnyire mezőgazdasági jellegű megyékből a gyorsan iparosodó megyékbe jártak dolgozni. A napi ingázás elsősorban a községekből a városokba történik, s fáradalmait inkább a fiatalabb korosztályok vállalják. Így országosan 1970-ben a 40 éven aluli aktív kereső községi férfi népesség mintegy 80 százaléka volt napi ingázó. Ha tevékenységi főcsoportok szerint is vizsgáljuk az ingázók összetételét, megállapítható, hogy a községi fizikai foglalkozású, 40 éven aluli férfi népesség túlnyomó többsége ingázó életmódot folytatott. Bács-Kiskun megyében a munkaerő-tartalékok fokozatos kimerülése, illetve a női munkaerő ak- tivizáltságának társadalmilag lehetséges maximumra való emelése azt eredményezte, hogy a nők ará- nya jelentősen nőtt az ingázó rétegeken belül is. Míg 1970-ben az ingázó dolgozók mintegy egynegyede volt nő, addig 1978-ban már 30 százaléka. Ugyanakkor az elsősorban fizikai munkaterületeken kialakuló munkaerőhiány tovább növelte az ingázó fizikaiak arányát, mert főleg a betanított- és I segédmunkás-munkahelyeket egyre nehezebb helyi munkaerővel betölteni. 1978-ban az ingázó dolgozók 85—86 százaléka fizikai munkát végzett. Főleg a városokba Az 1970-es évtizedben Bács-Kiskun megyében a magasabb sze- . repkörű településekre, főleg a városokra koncentrált iparfejlesztés szükségszerűen azt eredményezte, hogy miközben jelentősen csökkent a megyén kívülre irányuló munkaerőmozgás, addig számottevően fokozódott a megyén belüli ingázás. 1970-től 1978-ig 1530 főre, azaz egyharmadára csökkent az eljárási többlet. Ugyanakkor a megyén belüli ingázás 15 százalékkal fokozódott, s így 1978-ban több mint 33 ezren ingáztak naponta a megyén belül, vagyis a megyében dolgozó aktív keresők 13,3 százaléka. Emellett már elhanyagolható mértékűre, 2,8 százalékról 1,7 százalékra csökkent a megyéből eljárók aránya a megyében lakó aktív keresőkön belül. Bács-Kiskun megyét 1978-ban összességében tehát a korábbiaknál már jóval kisebb eljárási veszteség jellemezte, sőt a mezőgazda-, ság és erdőgazdálkodás ágazatban már közel 2 százalékos bejárási többlet figyelhető meg. A kereskedelemben, a vízgazdálkodásban és a szolgáltatásban szinte teljes egészében megyén belüli munkaerő-cserélődés megy végbe. Mind a megyén belüli, mind a megyén kívüli munkaerőmozgás az építőiparban, valamint a szállítás és hírközlés ágazatban a legmagasabb arányú. A megyébe naponta bejáró dolgozók száma nem éri el a 2800 főt. Az összes bejárók 14—15 százaléka az építőiparban, valamint a szállításban és hírközlésben, a többi az egyéb ágazatokban dolgozik. A szomszédos megyék közül jelentős ;I I i I i i számú, mintegy 800 ingázót bocsát ki Pest és Szolnok megye, de meghaladja az ötszázat a - Csongrád megyéből naponta bejárók száma is. A Csongrád megyeiek több mint fele a mezőgazdaságban és erdő- gazdálkodásban, a. Szolnok megyeiek közel fele az építőiparban, a Pest megyeieknek pedig 40 százaléka a szállításban és hírközlésben dolgozik. 1978-ban 4300-an jártak el naponta más megyébe dolgozni. A' megyén kívülre ingázók nagyobb hányada az építőiparban, valamint a szállítás és hírközlés ágazatban, kisebb része a kereskedelemben és a szolgáltatásban vállalt munkát. Szállítás, hírközlés, építők A megyére legnagyobb vonzást változatlanul Budapest gyakorolja. 1978-ban több mint 1400 Bács- Kiskun megyei ingázó dolgozott a. f óváros ban, az összes eljáró egyharmada. A Budapesten dolgozók több miht felét az ipar foglalkoztatja. A fővároson kívül jelentős vonzást gyakorol még Pest, Fejér és Csongrád megye. Ezekbe a megyékbe 700—800 ember jár naponta dolgozni. Az aktív keresők összetétele képzettségük és igényük szerint nem áll összhangban a települések •munkahelyi struktúrájával, ez az oka annak, hogy a településeken dolgozóknak átlagosan több mint 14 százaléka bejáró, és az ott lakóknak majdnem 15 százaléka eljáró. Az ingázók túlnyomó többsége az iparban, az építőiparban, valamint a szállítás és hírközlés ágazatban dolgozik, zömmel fizikai munkakörben. A munkaerő-cserélődés különösen magas a szállítás és hírközlés ágazatban és az építőiparban, ezen belül is a fizikai munkaterületeken. Míg az eljáró dolgozókon belül valamelyest mérséklődött az ipar és az építőipar aránya, addig számottevően nőtt a szállítás és hír- - közlés ágazatban, valamint a kereskedelemben. Utóbbi súlya az összes eljárókból az 1970. évi 5 százalékról 1978-ig 7 százalékra emelkedett. Természetesen hasonló az arányeltolódás a bejárók körében is. A munkahely és a lakóhely szétválása népgazdasági áganként meglehetősen eltérő mértékű. A lakóhelyével nem azonos helységben dolgozók aránya 27—32 százalék közötti az építőiparban, a vízgazdálkodásban, valamint a szállítás és hírközlés ágazatban, de meghaladja a 14,4 százalékos megyei átlagot az iparban is. Emellett legalacsonyabb az ingázó dolgozók aránya a nem anyagi ágazatokban, ahol a megyében dolgozó aktív keresők alig több mint 3 százaléka lakik munkahelyével nem azonos helységben. Kecskemét és Baja vonzása A Bács-Kiskun megyében dolgozó, munkahelyükkel nem azonos településen lakóknak 1978- ban 70 százaléka férfi, 85 százaléka fizikai foglalkozású volt. Az 1978. évi ingázási adatfelvétel településszinten csak Kecskemétre és Bajára, ezekre vonatkozóan is csak négy ágazatra: az iparra, az építőiparra, a szállítás-hírközlésre, valamint a kereskedelemre terjedt ki. A felvétel alapján 1978-ban a négy megfigyelt ágazatban a megye bejáró dolgozóinak 53 százaléka e két városba járt naponta dolgozni. Ez az 'arány valamelyest meghaladja az 1970. évit. Míg a megye összes bejáró dolgozóinak száma 1970-től 1978-ig 12 százalékkal emelkedett, addig a négy ágazatban együttesen 16 százalékkal nőtt. Az ingázó dolgozókon belül tehát tovább emelkedett a négy ágazat aránya: míg 1970-ben az összes bejáró 58 százaléka dolgozott ezekben a népgazdasági ágakban, 1978-ban már 60 százaléka. Mivel a két városban együttesen a megyei átlagot meghaladóan, 17 százalékkal emelkedett a naponta bejárók száma a jelzett ágazatokban, feltételezhető, hogy az eltelt 9 év folyamán valamelyest tovább fokozódott Kecskemét és Baja vonzása az alacsonyabb szerepkörű településekhez képest. Figyelemre méltó, hogy a megye építőipari bejáró dolgozóinak közel kétharmada, a két említett városba jár dolgozni, ezen belül a más megyékből bejáróknak 95 százaléka, ennek is a zöme Kecskemétre. Ismeretes Kalocsa munkaerő- vonzó képessége, valamint a Kiskunhalason megvalósult jelentős ipari beruházások ilyen irányú hatása. Emellett, a tapasztalatok szerint a többi városban 1970-hez képest legalábbis nem csökkent a bejárás. Feltételezhető tehát, hogy a megyén belüli ingázás fokozódása élsősonban a városokban jelentkezett. iEszerint a területi munkaerőmozgás egyre inkább az alacsonyabb szerepkörű településekről a magasabb szerepkörű településekre irányul. Ez a körülmény lényegében a munkaerő fokozódó városi . koncentrációját jelzi. Wolfárt Mária ■
