Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

1980. március 11. • PETŐFI NÉPE • J

Nem számoljuk

Szombaton, ahogy meghúzták.délben a harangot, a töltés magaslatára gyűltek az emberek. Ásót, lapátot gúlába raktak, leállították a markoló, a traktor motorját^ tarisznya szénát akasztottak a lovak nyakába. Hegedűs János napmelegítette „ezerévessel” invitálta áldomásra társait és a közsági tanács elnökét, aki szintén ott hajladozott velük.

— Ezen is túl vagyunk — közölte szűkszavúan és mindenkinek úgy töltött, hogy kortyintás előtt pár csepp kicsurranjon a pohárból a homokra. >

— Köszönöm — fogadta a bejelentést még rövidebben Trsztyinszki Pál, a községi tanács elnöke.

Komótosan ittak, élvezték a jól végzett munkából születő hangulat ünnepélyességét.

Ünnepeltek anélkül, hogy bárki dicsérte volna fáradozásukat. A tázláriak tudták, hogy ezen a szombaton az állami gazdaság Mathiász János szocialista brigád-' jától hangos az iskolakert. Azt is látták, hogy már napok óta ott szorgoskodnak, de arról nem volt tudomásuk: önként vállalták a munkát, vagy a gazdaságtól irányították oda őket.

— Mi épül itt? — kérdeztem tőlük.

— A szívünk vágya. A község tornaterme — közölte a brigádvezető.

— Társadalmi munkában dolgoznak, vagy pénzért?

— Még csak az hiányzik, hogy borravalót utaljanak érte. Sokba kerül a hozzávaló, a mi erőnk nélkül is.

— 'Mennyi társadalmi munkát vállaltak?

— Amikor gyűjtötték az aláírásokat. nem vállaltunk mi egy percet sem.

— Akkor hogyan kerültek most ide?

— Az úgy volt... — kezdte a tornaterem születésének történetét a tanácselnök —, amikor a homokban elmerülő Tázláron megvettük a gombot a kabáthoz, vagyis sportöltözőt építettünk, azon keseregtünk: de kellene, de jó is lenne ide egy tornaterem! A község kevés pénzzel gazdálkodik. S itt a pusztából nőtt faluban annyi minden hiányzótt, annyi minden kellett. A fejlesztési alapot évekig másra költöttük. Fontos volt, hogy jó ivóvizünk legyen, építettünk törpe vízmüvet, tizenegyezer méter járdát, kultúrházat, óvodát, iskolát, postát, tűzoltószertárat, ön- kiszolgáló boltot, orvosi rendelőt, gyógyszertárat, iskolai napközit politechnikai oktatóteremmel. Tázlár lakóinak többsége még ma is tanyán él. Ezért néhány kerületben villannyal láttuk el a házakat. Több mint száz tanyában van már villany. A villany bekötésének összegéhez házanként a megyei tanács harminc, a községi tanács húsz százalékkal járult hozzá.

— És most a tornaterem is sorra került.

— Végre! De hogyan!

— Hallhatnám a történetét?

— Nem különös. Elkészítettük kilencszáznyolcvanra is a költség- vetésünket. Egymillió-hétszáz- húszezer forint áll rendelkezésünkre. Mire fordítsuk? Főtt a fejünk a gondtól. Mert sok minden kellene még, igényeink nőnek. Az

esztendő első tanácsülésére nagy merészen előterjesztettük javaslatunkat: építsünk, tornatermet. A tanácstagok valamennyien ^örömmel és egy kicsit meghatódva a tornaterem mellett szavaztak. Mindjárt akkor az is szóba került: szép összeg ez a pénz, de kevés arra, apnire nekünk kell. Mert nem akármilyen tornatermet akarunk! — Kevés a pénzünk? Van még erőnk! — mondták az emberek. Az iskolás gyermekek szülei, de a nagyapók, nagyanyók és a fiatalok is maguktól ajánlották fel: mennyi társadalmi munkát végeznek, hogy a község tornaterme végre elkészüljön. Ti hány órát vállaltatok? — fordult a brigádvezetőhöz.

— Mi? Egy órát sem! Nem vállaltunk semmit papíron és nem számoljuk a perceket.

— Akkor hogyan kerültetek ide?

— Ahogy az óvoda, iskola építéséhez. Jöttünk és kész. Indulás előtt megbeszéltük, mit tehetnénk most. Igyekezzünk á szőlőmetszéssel. Amennyivel hamarabb elkészülünk a megadott időnél, a hátralevő órákat, esetleg napokat töltsük itt az építkezésen. Kerek hétre telepedtünk ide. Homokot hordtunk, eltüntettük a mélyedéseket, egyengettük a terepet. A Béke Szakszövetkezet adott gépeket, markolót, traktort a munkához. Mi az igyekezetünket. Hány órát dolgoztunk? Nem tudom, nem jegyeztük fel. De azt számontart- juk majd: milyen edzésen vesznek részt gyerekeink ebben a tornateremben.

Beszélik: cselgáncsoktató is lesz, meg balettozni is tanítják a mi gyerekeinket, ebben a kicsiny faluban. Tázláron!

András Ida

Barangolás Bács-Kiskunban

# Kisközség a kiskőrösi járásban. Lakóinak száma 2618; határa 4892 hektár. Érdemes felkeresni a falutól nem messze levő Dankó Pista-emlékházat, ahol egyebek között a híres cigányprímás hegedűje is látható.

KÉPERNYŐ

A föld alatt, a föld felett

A „beszélő kövek” megszólaltatásakor általában az ünnepi eseményeket, a különleges alkalmakat idézik. A megszépítő és .• az emlékeket foszlató idő eltünteti az építkezés hétköznapjait, az ilyen vagy ply an létesítménynek kort tükröző sajátosságait.

Mi sem jellemzőbb egy-egy társadalomra, hogy mit, mikor, hogyan, milyen célból, kiknek épít. Rendkívül tanulságos az a folyamat, amíg a gondolatból, az ötletből, az elhatározásból használatnak átadott intézmény lesz.

Mind a metróépítésről, mind a Vigadóról készített dokumentumfilm azért volt jó, mert a forgatókönyviró, a szerkesztő, a rendező túltekintett a létesítmény „falain”. Azért is tetszett mindkét film, mert lelkendezés nélkül szóltak végül is lelkesítő ügyekről. Sem a földalatti jubileumáról, sem a Vigadó újjáépítéséről tudósító beszámoló nem tagadta a kivitelezést akadályozó irányítási hibákat, emberi gyarlóságokat, gazdasági kényszerűségeket. Az is kitetszett azonban a képsorokból, hogy az ilyen nagyszabású, erőnket olykor már-már meghaladó — éppen ezért lelkesítő — vállalkozások magukban hordják a tévedés, a hiba lehetőségeit, a kezdés fogyó lendületéből is adódó húzavonát. Az emberek azonban mindig felülkerekednek a bajokon, és előbb-utóbb elkövetkezik az avatás ünnepe.

A két dokumentumfilm egyúttal tanulságos figyelmeztető is: a ' lehető legkisebbre kell csökkenteni a bizonytalansági tényezőket, mert milliókról van szó.

A két fővárosi létesítmény különös krónikája méltó emléke az ott dolgozóknak, a teremtő munkának. A tévé, a tervezők, építők, kivitelezők felvillantásával hozzásegített bennünket ahhoz, hogy személyesebb ismerősünkké váljék a metró, a Vigadó.

„Van egy fantasztikus ötlete?...”

Fantasztikus ötleteket kért a Magyar Televízió fenti című sorozata számára. Érdemes lenne — szerintem — a legközelebbi folytatásban eljátszatni, „hol, mikor és milyen módon” kerültek a műsorba a látott, hallott, lapos, öt- lettelen ötletek, hogyan kerekedett egy valóban fantasztikusan jó ötletből ennyire sivár, hosszadalmas műsor. Még az eredeti leleményeket is elszürkitette a tolakodó

rutin, a közreműködők ezúttal szegényes fantáziája.

Mivel mindennapi életünkben sűrűn találkozunk képtelenségekkel, a józan ésszel hadakozó szemlélettel, bizonyára ez a mű-, sor is „feltöltődik”, ha tévé-sze- rűbben, az egyedi tünetektől elszakadva, elsősorban a gondolkodás, a szokás, a mechanizmus ficamaira összpontosítva dolgozik a stáb.

Bács-Kiskun a képernyőn

A Délalföldi Krónika még sokáig fontos társadalmi ügyre irányította a figyelmet az öregek napközi otthonairól készített elemző riporttal. A stáb < Kerekegyházán és Kecelen dolgozott, Lakatos Vince emlékezetes filmjéről, és ennek társadalmi utóhatásáról Kutasi Ferenc kollégánk szólt.

' A jövőben bizonyára sokkal többen látogatják a kiskőrösi közúti gyűjteményt, hála az érzékletes képsoroknak, vezetője szakszerű és kedvcsináló tájékoztatójának.

A megyei pártértekezletekről beszámoló tudósítások sorában kiemelkedett sokoldalúságával, szer- kesztettségével, a sajátos és az általános szerencsés ötvözésével a Bács-Kiskunban készített beszámoló. Számunkra is adott új gondolatokat, a másutt élőknek pedig hű képet arról, hogy mi történt itt a két kongresszus között.

H. N.

Közérdeket, közügyet szolgálnak

Az utóbbi időkben megszaporodtak az újságokban,' a rádióban és televízióban a népi ellenőrzéssel kapcsolatos írások és adások. S ha valaki netán régebben hajlamos volt arra, hogy ásítva átlapozza a KNEB-oikkeket, az — bízvást mondhatjuk — már régen rájött, hogy ezek bizony érdekesek, nemegyszer izgalmasak. Nem azért, mert valakinek vagy valakiknek a „fejét követelik”, hanem azért, mert fontos közérdeket, közügyét, hasznos célt szolgálnak. A társadalmi kontroll mindig és mindenütt a közösség és az egyén ügyeiben emel szót.

Alig két évtized alatt a népi ellenőrök szívós, következetes, mind több tapasztalattal rendelkező munkájukkal megkülönböztetett tekintélyt szereztek. Nap-nap után megvívják a maguk harcát a hibák és visszaélések, a maradiság, a hivatalok, intézmények, üzemek fizetett ellenőreinek restsége és tunyasága, a hivatali packázás, a hanyagság és a pazarlás ellen. De most mintha az újabb fellendülés éveinél tartanának.'Egyrészt a KNEB központilag kevesebb vizsgálatot tart, másrészt több időt, energiát fordít a már korábban vizsgált területekre, annak érdekében, hogy megtudja: változott-e a helyzet, milyen irányú a fejlődés, lett-e foganatja az elmarasztaló szónak, az ajánlásoknak és a javaslatoknak. Az idén például a tömegétkeztetés általános ellenőrzése során szer- zendő tapasztalatok majdani közreadását kíséri a közvélemény legnagyobb várakozása.

Talán nem szükséges statisztikai adatokkal előhozakodni, de a népi ellenőrzés értékítélete szerint még mindig sokan fordulnak ide egyéni panaszaikkal, sérelmeikkel. S ha alaposan Utánanézünk ennek, nagyon érdekes és tanulságos, tapasztalatokra jutunk. Főleg azért nem/csökken a kívánt mértékben a népi ellenőrzés ilyen természetű munkája, mert többnyire olyan ügyekkel keresik fel, amelyekkel már megjártak egész sor Illetékes fórumot is, de nem értek el eredményt, nem kaptak megnyugtató, minden kétséget kizáró választ. Ez amellett, hogy az ..illetékeseket" mindenütt megfontoltabb, érdemlegesebb és körültekintőbb ügyintézésre inti. mutatja a már említett megnövekedett bizalmat, amely a népi ellenőrzés iránt megnyilvánul, s persze — a gazdasági életben oly gyakori szóhasználattal élve — azt a hatékonyságot is, amellyel a népi ellenőrök dolgoznak. Az emberek megszokják, hogy sérelmeikkel, észrevételeikkel nyugodtan kereshetik fel a népi ellenőrzést, s ezzel „nem tartoznak az ördögnek egy úttal”!

Nyilván nagyon sokat nyom a latban az a rendelet, amely hatósági jogkörrel is felruházza a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságot. Eszerint, ha ez eléggé megalapozott, a KNEB már a vizsgálat folyamán is felfüggesztheti állásából az állami vagy szövetkezeti vállalat, intézmény azon vezetőjét vagy más beosztottját. aki bűncselekmény, esetleg súlyos fegyelmi vétséggel gyanúsítható, és aki — ez a leggyakoribb — a vizsgálatot zavarj.a, megnehezíti a népi el-, lériorzésriek. De azt is tudni kell. hogy bár a törvényadta lehetőség nagyon fontos, mégsem teljes megoldás: az egész közösségben kell még* egészségesebb- kritikai és önvizsgálati szellemet, felelősségérzetet kialakítani. Mert bizony még fel-felüti fejét az a baj, ami régebben különösen gyakori volt. Eleget bajlódtak. bosszankodtak például azzal, hogy az embereket, akik pedig bizonyára tudtak és láttak maguk körül visszásságbkat, sokszor alig lehetett szóra bírni, nehezen ment az igazság kibogozása. Hiába, sokan gondoltak arra — talán nem is alaptalanul —, hogy könnyű a népi ellenőrnek, ő egy szép napon végzett itt, megtudta, amire kíváncsi volt, összecsomagolta

a feljegyzéseit és elment. De az, akinek mulasztása, hanyagsága,' vétsége miatt a vizsgálat folyt, ott maradt és feni a fogát a bejelentőre, illetve azokra, akik helybéli ismereteik, tapasztalataik révén segítették a rendellenességek felfedését.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az esély, meg a visszásságoknak a szenvedélyes üldözése, a jog és a kötelesség felett való áldozatkész őrködés mellett voltaképpen a megértés, segíteni akarás, nagyfokú humánum jellemzi a népi ellenőrök tevékenységét. Ha megkérdeznénk a népi ellenőrzés vezetőit: mondják meg őszintén, hogy feladataik közül melyiket tekintik elsőnek, azt válaszolnák: a megelőzést, a segítést. Távol áll tőlük a szándék, hogy csak tetten érni. lefülelni érdemes. Országos vizsgálatokkal, a káros jélenségek beható elemzésével, szakszerű jelentésekkel értékes segítséget adnak a párt- és állami vezetés munkájához. Ahhoz ragaszkodnak, hogy a párt és a kormány határozatait mindenütt helyesen hajtsák végre. S ha ez netán már vizsgálat közben, sőt már élőtte megtörténik, annál jobb, akkor sem sajnálják a hosszadalmas kutatásra, vizsgálódásra, bogarászásra szánt időt.

Általában a népi ellenőrök, nem is szoktak váratlanul lecsapni valahová. Ez nem a kenyerük, nem a stílusuk! Nyíltan, jó előre „elárulják” tervüket, kinyomtatják a lapok, felolvassák a rádióban és televízióban, hogy mire, mikor és hová készülnek. Eltüntetni már amúgy sem lehet semmit, de a munkát — ha csak csekély mértékben is — lehet jávítani addig is, mire a népi ellenőrök bekopognak. Igen: ezt lebet és mind többen ezt is teszik, s ez már tiszta haszon. Természetesen lehetnek esetek, amikor hirtelen kell közbelépni, az eitussolásnak még a kísérletét is megakadályozni. Ilyenkor is helyén van a népi ellenőrök szíve.

A világért sem állítjuk, hogy manapság tehát már fenékig tejföl a társadalmi ellenőrök élete, a kapuk, illetve szekrények, asztalfiókok, dossziék mindig és mindenütt készségesen kitárulnak előttük, £ megy minden, mint a karikacsapás. Mesterkedések még vannak, ha elég átlátszóak, s egyre inkább kilátás- talanabbak. hiábavalóbbak is. Néha meglepő értetlenséggel találkozik a népi ellenőr. Sokszor még haragszanak rá. Különösen nehéz feladat előtt áll, ha olyan helyre kap megbízatást, ahol közvetlen ismerőseit kell valamiről elszámoltatni. Ilyenkor az ismerősök rossz szemmel nézik, s még jobbik eset, hagy megússzák azzal, hogy ezt nem vártuk volna tőled. Szerencsére az ilyen esetek is egyre ritkábban fordulnak elő. Pontosabban annál ritkábban, minél mélyebb gyökeret ver az a szemlélet, hogy a népi ellenőrök nem emberek ellen, hanem az emberek által elkövetett hibák ellen lépnek föl.

Országunk, népgazdaságunk roppant nehéz feladatoknak vágott neki 1980-ban. Nagyon nagy szükségünk van a fejlődést gátló akadályok elhárítására. Jó dolog tudni, hogy ebben számíthatunk több tízezer társadalmi ellenőrre, aki eddig kivívott tekintélyével áll a posztján. De ezek az áldozatkész emberek mégsem győzik hangsúlyozni, hogy a népi ellenőrzésnek valójában csak akkor lesz igazán népi jellege, ha az élet minden területén érdekelt egyének és kisebb közösségek nem várnak utasításra, felső hely előírásaira, sőt akár a népi ellenőrzés terveire, hanem önszántukból is hadat üzennek minden rendű és rangú lazaságnak, a munkahelyi légkört mérgező hibáknak és megteremtik a társadalmi kontroll, a jó közérzet alapjait.

K. F.

PARKÉPÍTÉS, KRESZ-TOTÓ, VERSENY

A kunszentmiklósi KBT programjából

Az Alföld márciusi száma

Kontinuitás vagy diszkontinuitás, a korábbi hagyományok folytatása, avagy a hirtelen változás, a törés jellemzi-e inkább irodalmunk fejlődését az utóbbi 35 esztendőben? Erről beszélget, erről vitatkozik az Alföld című folyóirat Fórum rovátában — Történelmi jelen idő cím alatt — Király István, Béládi Miklós, Bodnár György és Szabolcst Miklós.

Ugyancsak ebben a rovatban olvasható Barta János, Széchenyi- élmény című írása, mely a zseniális magyar államférfi Naplójának új kiadásához fűz érdekes kommentárokat. Utána következik Kányádi Sándor írása az erdélyi Nagy Imréről: az Akiben a törvény életté lett című publikációja, a kolozsvári festőművész önéletírását ajánlja az olvasók szíves figyelmébe.

A szépirodalmi termést ezúttal- Takács Zsuzsa, Marsall László, Vasadi Péter, Dobozi Eszter, Gyurkovits Tibor, Tandori Dezső, Aczel Géza és Páskándi Géza versei, valamint Köteles Pál elbeszélése, és Balázs József filmnovellája képviseli.

Érdekes tanulmányt irt Simon Zoltán — Közhely és sugallat címmel — Szabó. Lőrinc A földvári mólón című verséről.

A Kritika rovatban Márkus Béla Illyés Gyulának a Beatrice ap- ródjai című — „közérzeti rajzot” is adó, „történelmi levegőt' is érzékeltető” — önéletírását mutatja be. Dolgozatának címe: A nemzet bizalmija. Balogh Edgár két könyvét — a Szolgálatban, valamint a Táj és nép címűt — Olasz Sándor és Kilián István ismerteti. Laczkó András Illés Endrének a Mestereim, barátaim, szerelmeim című művéről ír elismerő sorokat. Simon Zoltán tollából Benjámin Lászlónak a Vallomások és viták című tanulmánykötetéről jelent meg recenzió.

K. J.

A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan 1980-ban is több érdekes rendezvény szolgálja majd a közlekedés biztonságának ügyét Kunszentmiklóson. Megtalálható lesz ezek között a hivatásos gép- járművezetők részére szervezett továbbképző tanfolyam, a személygépkocsi és motorkerékpár ügyességi verseny éppúgy, mint az általános iskolások és szakmunkástanulók kerékpáros vetélkedője, s a középiskolások között különösen népszerű KRESZ- totó, valamint más hasznos közlekedési fejtörőjátékok kicsik és nagyobbak számára egyaránt.

Mindez a nagyközségi közlekedésbiztonsági tanács ülésén hangzott el, midőn a jelenlévők számba vették az elmúlt év tevékenységét, hogy azután az elért eredményekre alapozva, összeállítsák 1980. évi munkatervüket. Ha a körülmények némileg mások is, mint egy évvel korábban, az alapvető célkitűzés.nem változott: a KBT arra törekszik — s ezt mindinkább széles társadalmi ösz- szefogással kívánják elérni —, hogy a nagyközség közlekedési viszonyai gyorsabban fejlődjenek, közlekedési morálja pedig tovább javuljon.' S ezen belül is különös gondot fordítanak a gyerekek közlekedési nevelésére.

— Sokkal többet kell tennnünk a jövőben az általános iskolás gyerekek elméleti és gyakorlati képzése érdekében — hangsúlyozta Ajpli László tanácstitkár, a KBT elnöke. — Meg kell tanítanunk már a legkisebbeket is szabályosan . közlekedni.

Egyebek között ezt a célt szolgálja majd az az együttműködési szerződés is, amelyet a nagyközségi tanáccsal kívánnak megkötni (a KBT anyagi eszközeit már jelenleg is tanács kezelij, és az óvodás, iskolás korú gyerekek örömére megfogalmazódott az ülésen egy másik elképzelés is:

a KRESZ-park létesítésének évek óta dédelgetett, s most végre a megvalósítás küszöbén álló nagy terve. Csupán a megfelelő helyet kell még megtalálni, s kezdetét veheti a munka: társadalmi ősz- szefogásban — a felszólalók mind, mind biztosítottak róla — nem lesz hiány.

Ám „hétköznapibb” gondok is foglalkoztatják a kunszentmiklósi közlekedésbiztonsági tanácsot. Miként azt Jávorka Antal rendőr századostól, a KBT titkárától megtudtuk, az idénre is tervezik üzemek, oktatási intézmények meglátogatását, s a kerékpárok, motorkerékpárok, személygépkocsik műszaki ellenőrzését A rendőrség célja nem a bírságolás, hanem elsősorban a segítségnyújtás, a szaktanácsadás. Ahol azonban szükséges, ott élnek a figyelmeztetés eszközeivel is.

Végezetül több észrevétele hangzott el a KBT tagjai részéről Kun- szentmiklós közlekedési viszonyaira, a közúti jelzőtáblák számára, állapotára és az útburkolati jelek hiányára vonatkozóan. Mindez a KFM illetékeseivel ködösen végrehajtott 1980. évi helyszíni bejáráson kerül majd „terítékre”. Addig is jegyzőkönyvben rögzítették a felvetéseket. Ugyancsak jegyzőkönyvbe került Zsíros Sándor gyáregységvezető, a KBT tagja újszerű javaslata is, mely szerint a KBT szocialista brigádok KRESZ-vetélkedőjét rendezi' meg 1980-ban. A nagyközség száznál több munkakollektívája üzemi elődöntőkön mérheti majd össze tudását, hogy azután a legjobbak a községi döntőn adjanak számot közlekedési ismereteikből, felkészültségükről.

A kunszentmiklósi közlekedés- biztonsági tanács ülésén részt vett és felszólalt Mózes Ernő, a nagyközségi pártbizottság titkára is.

S. B.