Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

1980. március 8. • PET0FI NÉPE • 3 Asszonyok hétköznapjai Az osztályvezető — Ma, tizenöt év múltán, jó ér­zés egy nőnek látni, hogy érdemes volt a mezőgazdasági pályán in­dulnia. Szülőhelyem Budapest, de mint növényvédő szakmérnöknek Kiskőrös a szűkebb hazám. Gyer­mekeim is itt nevelkednek. A fér­jem Soltszentimrén tanácselnök, én a Kiskőrösi Állami Gazdaság­nál a munkaügyi és a szociálpoli­tikai osztályt vezetem — mondja Moravcsikné Kiss Ilona. Jól megvagyok az itteni embe­rekkel. Igaz, a vörös bor hazájá­ban 1965-től, gyakornok koromtól hagytak eleget próbálni. Kezdő éveim után voltam kerületvezető, dolgoztam a kertészetben mint növényvédő. Megismertem és meg­szerettem a szőlőtőkékkel, a gyü­mölcsösökkel bánó embereket. Hamar rájöttem: hamis az a szó­beszéd, hogy a szőlőmunkásoknak nehéz a felfogása ahhoz, ami a mezőgazdaságban új, a régitől el­térő. Meggyőztek ennek az ellen­kezőjéről ők, maguk, azok — a hozzám beosztott, velem együtt dolgozó — férfiak, akikre, mint jó tíz éve betanított munkásokra, ma is büszke vagyok. Örülök, hogy képzésüket akkor, növényvédői szakismeretemmel segíthettem. Ma, amikor a gazdaság helikop­tere a .magasba emelkedik, hogy permetlével induljon valamelyik tábla fölé, megszokott látvány ez számukra is. Minek örülök még? Annak, hbgy nálunk, a mező- gazdaságban a nőknek is van mun­kája egész éven át. Akik nyugdí­jasok, azok is visszajönnek dolgoz­ni a Kiskőrösi Állami Gazdaság­ba, ahol a 1030 ember között több mint négyszáz asszony és leány keresi a kenyerét. És úgy látom, mind elégedett. Az elégedettségért, hogy ázt megőrizhessük, nekünk, agrár- szakembereknek is tenni kell, ta­lán többet, mint eddig. Hatodik éve részt vészek a Hazafias Nép­front megyei bizottsága gazdasá­gi, társadalmi és politikai munka- bizottságában, s mint társadalmi munkás a népfront kiskőrösi ag­rárklubját vezetem. A városból is, de a járásból is sokan járnak el oda tanácskozni, beszélgetni, vé­leményt cserélni, ami a mi pályán­kon valóiban gyümölcsöző, ötven­nél kevesebben még nem voltak. A pezsgő életnek itt legalább any- nyira örvendek, mint annak, hogy általános iskolás gyermekeim, Viktória és Éva osztályzatainak a fele négyes, a másik fele -meg ötös. .Moravcsikné Kiss Ilonát, a nemzetközi nőnap alkalmából „Kiváló -társadalmi munkáért” emlékéremmel tüntette ki a Haza­fias Népfront Bács-Kiskun megyei Bizottsága. munkával. S most készülünk, eb­ben az évben gyermekeinknek egy új, .négy tantermes általános isko­lát építeni. Már beszéltünk az em­berekkel: a háromezer lakosú községben három munkanapot ajánlott föl mindenki az iskoláért. Ez, ha forintban számolom, egy­milliós segítség nekünk. Ki, mi­hez ért? Tudását, szorgalmai, szerszámát adja mindenki ehhez a munkához — mondja Ördögh Antalné, a jakabszállási tanács pénzügyi előadója, a községi nép­frontbizottság titkára. _ B e sok mindent szeretnénk még! Az eltelt fél évtizedben előre haladtunk a tanyavillamosítással. Lesz iskolánk is, újabb. A Mát­rában, Bükkszéken az egri és a kecskeméti járás összefogásával ifjúsági tábort építünk, és ehhez az idén egynapi keresetünket ad­juk. A mozgalom eredménye lesz, hogy kétszáz fiatal táborozhat Bükkszéken a mi járásunkból. Mi, Szabó Ilona: — Az én falum Érsekcsanád. A félszabadulástól kezdve, 35 éve dolgozom á nőmozgalomban. A helyi népfrontbizottságnak 1971 óta vagyok az elnöke. Mint peda­gógus, tavaly mentem nyugdíjba, negyvenévi szolgálat után. Taní­tani szeretek. Ezért járok át még most is Fajszra, ahol várnak a gyerekek. Egyetértésben élünk a falube­liekkel, akik között jó ségítőim vannak. Kell is, hogy legyenek, hiszen a 2300 lélekszámú fersek- csanádon sokunknak jut társadal­mi elfoglaltság, mióta 32-en meg­alakítottuk helyben a népfrontbi­zottságot. tanácsi dolgozók, tízen, már fel­ajánlottuk a részünket. A faluban a kereskedelmi ellá­tást szeretnénk megjavítani. Van egy húsboltunk, igaz, viszont, « a vegyesbolt egy héten csak egyszer, a hét végén kap friss felvágottat. Nagyobb baj, hogy a vasboltban szinte mozdulni sem lehet, annyi­ra kicsi. Elkelne már nálunk is egy ABC. Annyi fórumon felve­tettük ezt, reméljük, nem hiába. Az UNIVER ÁFÉSZ-től egy pár­szor már méregették a területet, kaptunk ígéretet is... Amíg az ABC-ből valóság lesz, szeretnénk előrehaladni a kis dol­gokban. Saját erőbőlKAz orvosi rendelő, a tanácsháza«s a rendőr­ség elé a lakatosok társadalmi munkában kovácsoltvas-kerítést csináltak. Készen van az óvodások mászókája. Mi, tanácsiak pedig azt tervezzük, hogy 1980-ban ná­lunk, a munkahelyen is alakítunk egy szocialista brigádot, hogy így együtt segíthessük a kis dolgok megoldását. Milyen gondjai lehetnek egy olyan község társadalmának, amelyben a Búzakalász Tsz orszá­gosan is jó megélhetést nyújt tag­jainak, s a tsz-ek jövedelmének a rangsorában a huszonkettedik? •Nem a pénzzel van gond ná­lunk. Inkább a törődés, a figyelem hiányzik olykor a pénztárca mel­lől. Próbálunk segíteni. Járjuk a tanyavilágot. Katolikus, baptista, nazarénus, ahány felekezethez tartozó ember él nálunk, a nép­frontban mind segít az időseken. Valakinek hiányzik a gyógyszere? El kellene hozni a patikából? Pet- rik Ádámné vagy Király Józsefné átveszi a receptet és kiváltja. Ta­karításra és egy kis beszélgetésre is futja ék időnkből, ha a község 35, magányosan élő öregje ezt kí­vánja. Pilisi Xavérné, aki 50 éves és közülünk való, állami gondo­zott gyermekeket vesz nyaran­ként magához a Bácsalmási Ne­velőotthonból. Tavaly két kislány .és egy fiú-töltötte nála a nyarat. Az otthon melege. Pilisi Xavérné- hoz — immár egy évtizede — sok gyereket visszacsalogat. Úgy érezzük, mint népfront­munkások ilyen emberbaráti tet­tekkel is segíthetünk a környeze­tünkben élőknek. Pótolni tudunk olyasmit, amit mi, egy faluközös­ség megadhatunk. Kohl Antal A pénzügyi előadó — Nálunk, Jakabszállá- son is hallgat­nak a nők sza­vára. Értelmes célért készek vagyunk oda­menni, ott se­gíteni, ahol hasznára lehe­tünk a telepü­lésnek. Közsé­günkben ta­valy autóbusz- várót épített a lakosság 40 ezer forint értékű társadalmi A nyugdíjas pedagógus TUDOMÁNYOS MUNKA, ISMERETTERJESZTÉS Szocialista brigád a gyógyszertárban (Méhes! Éva felvétele) A kecskeméti 12/12 gyógyszer- tár aligha hasonlít más patiká­hoz: hiányzik a látványos tége­lyek, üvegek sora, a méltóságtel­jes tára, nincs a jellemző illat, sem örökzöld növény. Ablakok vannak csupán: a vények árazá­sára, a pénz befizetésére és a gyógyszer kiadására. A hasonló­ság hiánya vonatkozik a gyógy­szertárban végzett munkára is, miután a megyei rendelőintézet járóbetegeinek gyógyszerellátását szolgálja a jól összeszokptt kol­lektíva. Ebben a gyógyszertár­ban dolgozik a Katona Zsigmond nevét viselő aranykoszorús szo­cialista brigád, s ez a minősítés jól tükrözi azt az igényes, nagy szakmai felkészültséget elváró tevékenységet, amely ebből az el­helyezési sajátosságból” fakad. Miben különbözik a — közis­mert néven SZTK-gyógyszertár- nak titulált — patika munkája a többitől? Elsősorban azzal, hogy itt a legélőbb az orvosok és gyógyszerészek között a szakmai kapcsolat, melynek következtében az információs tevékenység sokkal szélesebb körű. Mondhatni, a »gyógyszerpiacon” megjelenő új készítmények naprakész ismere­tét követeli meg a szakemberek­től, például mély és alapos tá­jékoztatást a gyógyszeres interak­cióról (az egymással nem adható gyógyszerekről). Jóllehet ez vala­mennyi gyógyszerész munkaköri kötelessége, azt azonban nem le­het figyelmen kívül hagyni, hogy mindezt igen magas színvonalon végzik a Katona Zsigmond szo­cialista brigád tagjai. De másban is jeleskednek. Jó évtizede már, hogy a gyógysze­részet történetével, s ami ennél is érdekfeszítőbb, a gyógyszerek történetével foglalkoznak; ezzel már nemzetközi hírnévre tettek szert... A VII. nemzetközi gyógy­szerészkongresszuson az első ma­gyar női gyógyszerészekről szóló előadással, valamint a Régi dro­gok — mai gyógyszerek című elő­adással keltettek nagy érdeklő­dést: mindkét előadó a brigád tagjaként végez a napi munka után áldozatos kutató tevékeny­séget. Az egészségnevelésben való részvételük sem újdonság. A TIT- előadók sorában találjuk á bri­gádtag gyógyszerészeket, de fel­keresték a. szociális otthont, hogy az idős embereknek a gyógysze­rek helyes alkalmazásáról szólja­nak, az iskolákban tartottak elő­adást. Pályázatot készítettek az Országos Egészségnevelési Köz­pont felhívására, melyben a gyógyszeres ártalmak és visszás­ságok elleni küzdelemmel foglal­koztak, amely nemcsak mai kele­tű téma, hanem régebben is’ ak­tuális volt. Részt vesznek az immár hagyo­mányos szakmai pályázatokon is — a Bács-Kiskun megyei Gyógy­szertári Központba az elmúlt négy év alatt több mint száz pá­lyamunka érkezett be a megyebe­li gyógyszertárakból, amely el­méleti, szervezési és gyakorlati kérdésekkel foglalkozott, nagy hasznossággal —, s ez országosan is kiváló eredmény. Értékes első helyezést értek el az ifjú gyógy­szerészek előadói versenyén, ame­lyen a kísérletes tevékenység alapján készített pályamunkákkal lehtőséget nyújt — mintegy „tu- dóselőképzőként” — a tudomá­nyos konferenciákon való jó sze­replésre. Méltóp névadójuk közéleti te­vékenységéhez, részt vállalnak a KISZ- és a szakszervezeti mun­kából, a szakemberek képzésében. Mindezen kívül szívesen fogadják azokat, akik házipatikájuk felül­vizsgálatát igénylik: ezt brigád­vállalásként végzik. S ha bárki azt hinné, hogy a kollektíva tagjai a gyógyszertár nyitvatartásának 2 műszakja alatt bármikor is ráérnének tétlenked­ni, s „unaloműzőnek” foglalkoz­nak az ismeretterjesztéssel, a tu­dományos munkával, akkor csak annyit: a felmérések szerint a rendelőintézetben megforduló be­tegek 90 százaléka felkeresi a gyógyszertárat... Aki járt már a kecskeméti SZTK-ban, annak bővebb, magya­rázat nem kell: a munkakörülmé­nyek meglehetős szűkössége elle­nére is derűsen, szinte fáradha­tatlanul végzik munkájukat. S ez nemcsak a gyógyszertár ve­zetőjét, Osza Esztert, s a brigád vezetőjét, dr. Tóth Dezsöné gyógy­szerészt, de a Katona Zsigmond brigád valamennyi tagját dicséri. N. M. Kitüntetések a megyei tanácsnál A megye tanácsi dolgozói nő­napi ünnepségüket pénteken Kecskeméten, a Megyei Művelő­dési Központ színháztermében tartották. Az ünepségen részt vett dr. Posváncz László, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A meghívott munkatársnőket dr. Szepesi Bertalan, a Közalkal­mazottak Szakszervezete Bács- Kiskun megyei Bizottságának tit­kára köszöntötte. Emlékeztetett rá, hogy a jelenlevő nők is, akik az ország keresőképes lakosságá­nak 44 százalékát alkotó asszo­nyok és leányok sorába tartoznak, a köz- és a családi életben egy­aránt helytállnak. Ha olykor gondterheltek, fáradtak is, ez rendszerint attól van, hogy ér­tünk, helyettünk is dolgoznak az élet sok más területén. Ök jár­nak az iskolákba a szülői érte­kezletekre, s a gyermekközössé­gek munkájában is nagy a sze­repük. Ezután dr. Cajdócsi István, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a Bács-Kiskun me­gyei Tanács elnöke kitüntetéseket adott át negyvenkét dolgozónőnek. Molnár Jánosnénak, a megyei tanács nyugalomba vonult igaz­gatási főelőadójának, eredményes munkássága elismeréséül a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát; Sveda Károlynénak, a Bács-Kis­kun megyei Műanyag- és Gumi­feldolgozó Vállalat minőségi ellen­őrének, ugyancsak eredményes munkájáért a Munka Érdemrend bronz fokozatát nyújtotta át. Ha­tó Dávidnét, a kecskeméti Katona József Könyvtár könyvtárosát a kulturális miniszter által adomá­nyozott „Szocialista kultúráért” éremmel tüntette ki. A kulturális minisztertől Kiváló munkáért kitüntetést kapott: Bajnóczy Józsefné kerekegyházi tanítónő, művelődési csoportveze­tő, Dómján Jenőné, a Megyei Mű­velődési Központ gazdasági igaz­gatója, Hősz Ilona, a Dunaegyhá­• Képünkön: Sveda Károly- né átveszi a kitüntetést a megyei tanács elnökétől. zi Községi Könyvtár könyvtárosa, Jónás Károlyné, a császártöltési Erkel Ferenc Művelődési Ház dolgozója, Kalló Sándorné, a Du- napataji Kodály Zoltán Művelő­dési Ház dolgozója, Kerti Istvánná, a solti nagyközségi könyvtár ve­zetője, Marinkovics Józsefné, a Kecskeméti Katona József Szín­ház portása, Papp lmréné, a me­gyei levéltár csoportvezetője, és Sági Mihályné, a Megyei Mozi­üzemi V állalat raktárosa. Egy sze­mélynek, dr. Gubacsi Lászlóné- nak, a megyei tanács egészségügyi Osztálya főelőadójának az egész­ségügyi miniszter Kiváló munká­ért kitüntetését adta át a me­gyei tanács elnöke, aki 26 továb­bi női dolgozót jutalomban része­sített. • Pénteken délután 3 órakor a helyőrségi művelődési központban rendezte meg a megyei rendőr-fő­kapitányság a nőnapi ünnepséget. Dr. Tóth Antal rendőr őrnagy kö­szöntötte a testület nőtagjait, majd dr. Fehér Géza rendőr ez­redes, megyei főkapitány kitünte­téseket nyújtott át a szolgálatban végzett eredményes munkájuk el­ismeréseképpen. A Haza Szolgála­táért Érdemérem arany fokozatát kapta: Fejes Zsuzsanna rendőr százados, Miskarik Rozália rend­őr törzszászlós. A Közbiztonsági Érem arany fokozatát Szász Sán­dorné, ezüst fokozatát -Kovács Lászlóné, Csonka Istvánná, Abel Antalné, Andriska Pálné, Kóbor Ferencné, bronz fokozatát Nagy lmréné, Szabó Ferencné, Göm- böcz lmréné kapta. Kiváló Mun­káért kitüntető jelvényben része­sült Kassai Józsefné, Barna Mi­hályné és Bózsó Mihályné.' Nemzetközi kisgrafika-kiállítás A nőnap tiszteletére nemzet­közi kisgrafika-kiállítás nyílt pénteken Pécsett. A bemutatott ex librisek és alkalmi grafikák mindegyike nőkkel kapcsolatos témát ábrázol. A kisgrafikaba- rátok klubja vándorkiállításként indította útjára a kollekciót: üze­mekben. intézményekben, műve­lődési házakban láthatják az ér­deklődők a következő napok, he­tek során. A több mint másfél száe kisgrafika alkotói jugoszláv, magyar, osztrák, román és szov­jet művészek. Űj szolgáltatás: tématanulmányok az építőipari fejlesztéshez A vállalatok hosszú távú fej­lesztési terveinek megvalósítását segíti az Építésügyi Tájékoztatási Központ újszerű, sokrétű infor­mációs szolgáltatása. Az iparág központi tájékozta­tási szerve régi hiány pótlására vállalkozik. A vállalatok ugyanis eddig nehézkesen, vagy csak je­lentős költségek árán kísérhették figyelemmel a szakterületük ha­zai és külföldi eredményeit. Ez sok psetben elsietett, megalapo­zatlan döntésekhez vezetett fej­lesztési elképzeléseik meghatáro­zása során. Az ÉTK most Olyan komplex tájékoztatást nyújt, ami az adott vállalat sajátosságait is figye­lembe véve, friss szakismerete­ket ad a fejlesztési tervek meg­valósításához. A szolgáltatás fon­tos részét alkotják a tématanul­mányok, amelyek a megbízók sa­játos igényeihez igazodva, részié-* tes műszaki adatokat, nemzetkö­zi értékeléseket, gazdaságossági számításokat és fényképekkel is illusztrált elemzéseket tartalmaz­nak. Emellett a vállalatok konk­rét igényeihez igazodó világszín­vonal- vizsgálatokat is végez az ÉTK, és folyamatos tájékoztatást nyújt a jelentősebb kutatási ered­ményekről. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ harminc építőipari nagy- vállalatnak — közöttük tervezők­nek, kivitelezőknek és építő­anyag-gyártóknak — ajánlotta fel a sokrétű szolgáltatást. A vál­lalatok közül eddig 16 jelentette be igényét és egyeztette hosszú távú fejlesztési elképzeléseit a tájékoztatási szervvel. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents