Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-07 / 56. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. március 7 események sorokban TEHERAN ________________ A z elmúlt két hónapban Iránban elképesztő méreteket öltött a kábí­tószer-csempészés és elsősorban az afganisztáni határvidékekről szár­mazó heroin tranzitforgalma, iráni közvetítéssel Nyugat-Európába és Amerikába való juttatása. A Bab­rak Karmai törvényes kormánya ellen lázadó afgán ellenforradal­márok ugyanis a tevékenységük­höz szükséges pénzösszegek egy részét a határvidékeken termelt, majd Iránon keresztül nyugatra juttatott kábítószer ellenértékével teremtik elő. (MTI) BERLIN _____________________ A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya hivatalosan elis­merte a független Zimbabwe Köz­társaságot és bejelentette: kész nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatot létesíteni az afrikai állammal. (MTI) BEJROT _____________________ A z izraeli hatóságok nemzetközi jogot és a világ közvéleményének tiltakozását semmibe véve új zsi­dó .település építését kezdték meg a ciszjordániai Ramallah közelé­ben. Dél-Libanonból jelentik, hogy a Haddad-féle szakadár jobboldali erők tüzérsége szerdán ágyútűz alá vette az ENSZ-bék'efenntartó erők közelben állomásozó egysége­it. (TASZSZ) Nincs teljes összhang az amerikai-nyugatnémet csúcstalálkozón WASHINGTON Heltai András, az MTI tudósító­ja jelenti: Washington és Bonn az alapve­tő kérdésekben egyetért, s ezt tol­ja előtérbe, miközben. több fontos nemzetközi problémában változat­lanul eltér a két kormány nézete. Ez a fő tanulsága Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szerdai hivatalos látogatásának, amelynek során behatóan tárgyalt Cartér el­nökkel és az amerikai kormány tagjaival. A fehér házi tanácskozásról szo­katlan késedelemmel kiadott ter­jedelmes sajtóközlemény megis­métli az amerikai ihletésű NATO- álláspontot, hogy a Szovjetunió afganisztáni „inváziója” a nemzet­közi békét fenyegeti, s hogy Afga­nisztán „semlegesítése” oldhatná meg a válságot. A Szovjetunió vo­natkozásában követendő közös po­litika kérdését azonban már meg­kerüli a közlemény, mondván, hogy az afganisztáni kérdés „sú­lyos károkat” okozott a Nyugat és a Szovjetunió gazdasági kapcsola­tainak és „mindkét fél, szövetsé­geseivel összhangban, megteszi, a szükséges intézkedéseket”. Bonn tehát nem volt hajlandó nyíltan támogatni a szovjetellenes ameri­kai gazdasági korlátozásokat, sőt hivatalosan is nyitva hagyta az ajtót a nyugatnémet—szovjet ke­reskedelem változatlan fenntartá­sa előtt. Az amerikai kormányforrás sze­rint Carter — a szilárd bonni ál­láspont ismeretében — immár nem is kérte Sohmidttől, hogy csökkentsék az NSZK és a szocia­lista országok gazdasági kapcsola­tait. bár Bonn hajlandó a katonai szempontból „kényesnek” minősü­lő termékek körének kiszélesíté­sére, ezzel az export bizonyos kor­látozására. ' ' , Carter leszögezte, hogy az Egye­sült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián, míg a közle­mény szerint Schmidt reményét fejezte ki, hogy létrejönnek a fel­tételek minden ország sportolói­nak részvételéhez. Brzezinski nemzetbiztonsági fő­tanácsadó egyidejűleg sietett‘ ki­jelenteni a sajtó előtt: haladnak az amerikai szervezésű „ellen­olimpia” előkészületei, s arra szá­mít, hogy az augusztus második felében különböző helyszíneken rendezendő versenyeken a nyu­gatnémet sportolók is részt vesz­nek, s nem utaznak Moszkvábá. Hír szerint nem hivatalosan így nyilatkozott Schmidt kancellár is, bár a nyilvános állásfoglalást el­hárította. A közlemény szerint Schmidt üdvözölte, hogy" Carter elnök - is­mét a SALT-szérződés törvénybe Iktatásának fontosságát hangsú­lyozta. A két fél hivatalosnak tart­ja a bécsi csapatcsökkentési tár­gyalások folytatását (az egyenlőt­lenségen alapuló' NATO-javaslat alapján), fenntartják a‘ Nyugat egyéb'(ugyancsak saját fölényre törekvő) fegyverkorlátozási, tár­gyalási javaslatait és készülnek az európai biztonsággal kapcsolatos madridi' tanácskozásra. Az ENSZ-bizottság türelmetlen i Giscard d’Estaing körútja GENF _______________________ Ge nfben kétnapos tanácskozást tartott a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsa, valamint az Euró­pai Gazdasági Közösség szakértői csoportja, a két gazdasági tömörü­lés közti megállapodás előkészíté­sével kapcsolatban. Az egyezmény elősegítené a két szervezet tag­államai közti kapcsolatok fejlődé­sét, hozzájárulna az enyhülés el­mélyítéséhez Európában. (TASZSZ) KUALA LUMPUR______ A malaysiai látogatáson tartóz­kodó Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter kormá­nya teljes politikai és gazdasági támogatásáról- biztosította a Dél­kelet-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) tagországait. Azt is han­goztatta: az NSZK örömmel üd­vözli, hogy az ASEAN tagállamai készek folytatni a párbeszédet Vi­etnammal. (AP) PÁRIZS ____________________ Fr ancisco Sá Carneiro, "Portugá­lia jobboldali kormányának, mi­niszterelnöke szerdán bejelentetté, hogy pártja, a szociáldemokrata párt nem támogatná Antonio Ra- malho Eanes köztársasági elnök' újrajelöltetését az államfői poszt­ra. A portugál miniszterelnök a francia rádiónak nyilatkozva azt hangoztatta, hogy a szociáldemok­rata párt és Eanes elnök politikai elképzelései „gyökeresen különböz­nek egymástól”. Baracs Dénes, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Csütörtökön délután véget ért Giscard d’Estaing francia. köztár­sasági elnöknek az Arab-öböl sejkségeiben tett körútja, amely a palesztin nép önrendelkezési jogának elismeréséről szóló fran­cia álláspont bejelentése és an­nak nemzetközi fogadtatása nyo­mán új elemet hozott a közel-ke­leti diplomáciába. Az először a hétfőn közzétett francia—kuvaiti közös közlemény­ben ismertté vált módosulás — korábban Párizs csak a palesztin népnek egy „hazára” való jogát ismerte el„ de az oda vezető út­ról nem nyilatkozott — a nyugat­európai országoknak közel-keleti diplomáciájában régebben érlelő­dő változás első közvetlen kifej­tése volt. Ezzel magyarázható, hogy Bonn, London, Róma szin­te azonnal egyetértését fejezte ki. Az -öböl államaiban szükségsze­rűnek tartják, hogy az „önren­Ünnepélyes keretek között két­ezer-százhetven küldött, hatvanki- lenc külföldi vendégdelegáció és számos kubai társadalmi és tö­megszervezet meghívottja jelenlé­tében szerdán megnyílt Havanná­ban a Kubai Nőszövetség III. or­szágos kongresszusa. A megnyitón delkezésről” szóló elvi állásfogla­lásnak gyakorlati következményei legyenek. Egyre valószíriűbbnek tűnik a találkozó a francia elnök és Jasszer Arafat között. A PFSZ elnökének párizsi látogatása rég­óta „a levegőben lóg” és a fran­cia hivatalos szóvivők arra a visszatérő kérdésre, hogy elképzel­hető-e egy „randevú” már a je­lenlegi utazás során (amely Abu Dhabiból még Jordániába és rö­vid kitérőre Rijadba vezet), kü­lönös gonddal igyekeznek elkérül- ni mind az „igen”, mind a „nem” szó használatát, nyitva tartva a kapukat. Az EGK és az atlanti szövét- ség egyik vezető hatalmának ál­lamfőjével való találkozás, külö­nösen pedig egy párizsi látogatás logikusan megnyitná a kapukat a PFSZ vezetője előtt más nyugati országokba és új lendületet biz­tosítana a PFSZ diplomáciai of- fenzívája számára — mutatnak rá az elemzők. (MTI) Fidel Castro állam- és kormány­fő, a Kubai KP első titkára el­nökölt. Jelen volt Raul Castro, az Állam- és a Minisztertanács első elnökhelyettese, a párt má­sodtitkára, valamint a párt- és all lamvezetés számos magas rangú képviselője. (MTI) Álláspontunk változatlan: nem engedélyezzük túszaink és az Egyesült Nemzetek Szervezete bi­zottságának találkozóját — jelen­tette ki szerdán este az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét megszállva tartó „iszlám diákok” szóvivője. Közölte, hogy a For­radalmi Tanács nem kérte ki elő­zetes véleményüket, így nem en­gedelmeskednek egyhangúlag ho­zott határozatának, amely a ta­lálkozó megszervezésére szólítot­ta fel őket. Csak Khomeini uta­sításait hajtják végre, és az imámnak a találkozót állítólag jóváhagyó döntését mindeddig hi­vatalosan senki sem erősítette meg — mondotta a szóvivő. A diáitok .és a kormányzat kö­zött éles konfliktust jelző nyilat­kozat ismét bizonyítja, hogy Ba- nlszadr elnök eddig nem sok si­kert könyvelhet el ,,’á szétforgá- csolódott hatalmi központok” el­len meghirdetett harcában. A megválasztott elnök több ízben figyelrheztette a diákokat arra, hogy ellenállásuk súlyos károkat okozhat a teheráni vezetés tekin­télyének. Az ENSZ nemzetközi ténymegállapító, bizottsága csü­törtökön értésre adta: munkáját" hihetetlen mértékben nehezíti, hogy olyan vezetéssel kell tár­gyalnia, amely a diákokkal szem­ben képtelen érvényre juttatni akaratát. (MTI) Nőszövetségi kongresszus Havannában AZ ACÉLSZTRÁJK HÁTTERE Thatcher asszony erőpróbája Az 1980-as év ismét a sztrájk­mozgalmak fellendülésével kö­szöntött be Nagy-Britanniában: az új esztendő első munkanapján az állami acélipar mintegy 100 ezer dolgozója szüntette be a munkát, bérköveteléseik teljesítését köve­telve. Hosszú évek óta hidegek a kohók az üzemekben, sztrájkőrsé­gek akadályozzák meg — a vas­utasok és a dokkmunkások segít­ségével —, hogy külföldről acél- szállítmány vagy kokszolható szén érkezzen az országba. Egy iparág válsága A tavaly hatalomra jutott kon­zervatív vezetés mégsem az ellen­tétek áthidalására, hanem azok ki­élezésére törekszik. Margaret Thatcher miniszterelnök többször hangsúlyozta: a kabinet nem szól bele az acélipar, az állami tulaj­donú British Steel Corporation (BSC) — úgymond — „bérvitájá­ba”, de elzárkózik az óriási vesz­teséggel termelő iparág további támogatásától. Tény, bogy a brit acélgyártás gazdasági mutatói kiábrándítóak: termelékenysége messze elmarad versenytársaitól, technológiai le­maradása jelentős, a kereslet fo­kozatos csökkenése az elmúlt években pedig csak súlyosbította a problémákat. A BSC már 7,5 milliárd dollárral tartozik a kor­mánynak, naponkénti vesztesége pedig 2 millió körül jár. Az acél­ipar problémáit mégsem lehet ki­zárólag gazdaságossági szemszög­ből nézni: 50—60 ezer ember ter­vezett elbocsátása egy év. alatt már belpolitikai krízissel fenye­get. Thatcher asszony a kormánytá­mogatás megvonását használja fegyverként. Azt akarja elérni, hogy az iparág a munkahelyek je­lentős leépítésével, s egyben a munkaintenzitás nagyfokú növe­lésével szerezze vissza versenyké­pességét. Ezzel ugyanis csapást mérhet a szakszervezetekre isi amelyek „megrendszabályozása" már a Vas Lady választási ígére­tei között előkelő helyen szerepelt „Példát statuálni” Az iparág válságát természete­sen, a szakszervezetek sem tagad­ják. Sőt — éles támadásai ellené­re — az ellenzékbe szorult mun­káspárt sem javasolna más lépé­seket, mint a korszerűsítést, a felesleges kapacitások leépítését. A hangsúly inkább a hogyanon van. Thatcher asszony merev szembenállása (még a szakszerve­zetek képviselőit sem volt hajlan­dó fogadni) azt jelzi, hogy a mi- . niszterelnök első igazi erőpróbár jának tekinti az acélsztrájkot. Á iory kabinet „példát akar sta­tuálni”. Bár a sorozatos alkudozá­sok nyomán a beígért és a köve­telt béremelés aránya lassan ta­lálkozik egymással, a • kormány szándéka változatlan: jóval több dolgozót akarnak az utcára tenni, mint amilyen arányban a terine- lést csökkentenék. Ez a szándék beleillik a kímé­letlen konzervatív gazdaságpoliti­kát folytató Thatcher-kormány* terveibe. Ugyanúgy, mint például a költségvetés szociális kiadásai­nak megnyirbálása, a hadi kiadá­sok növelése, számos állami vál­lalat magánkézbe adása, vagy a jövedelemadónak a magasabb ke­resetű rétegek számára kedvező reformja. A toryk célja: a szabad­piaci eszközök minden áron törté­nő érvényesítése és a szakszerve­• Az acélmunkások ereje — ol­vasható a transzparensen, amit az egyik sztrájkoló a kezében tart. (Fotó: AP—MTI—KS) zetek törvényszerű ellenállásának letörése új munkaügyi rendelke­zések beterjesztésével. A tények azt mutatják, hogy ez az út járhatatlan. Thatcher asz- szony hivatalba lépése (1979 má­jusa) óta az infláció a duplájára ugrott, s 20 százalékhoz'közelít, a munkanélküliek száma pedig az idén a becslések szerint elérheti a 2 milliót. A kezdetben félvállról vett acélsztrájk ráadásul csak ronthat a helyzeten, hiszen a ter­meléskiesés toválbbgyűrűzése más iparágakba, így elsősorban a gépt kocsi- és hajógyártásban rövide­sen gondokat okozhat. Márpedig í « Anglia gazdasági teljesítménye már tavaly is 1—2 százalékkal csökkent. Mindez összességében a tóryk népszerűségének gyors esé­sét okozza. Egyre több tüntetésen hallható már a „Le Maggie-vel!” jelszó is. :Elhibázott számítások? Az ellentétek kiélezése a szak- szervezetekkel tehát veszélyes já­ték., 1974-ben például a bányászok munkabeszüntetése vezetett Heath konzervatív kormányának buká­sához. A párhuzam számos politi­kai megfigyelőt elgondolkoztat:/ milyen körülmények között fejez­hető be az acélsztrájk?'Áttérjed- nek-e más, szakmákra is bérhar­cok? Megkockáztat-e a miniszter- elnök egy végsőkig vitt konfron- •tációt a szakszervezetekkel? Nem tudni. Egy dolog azonban bizonyos. Az, hogy még egy eset­leges bérmegállapodás sem jelent­heti az iparág válságának megol­dását, s a konzervatív kormány jelenlegi politikája elkerülhetet­lenül a mostanihoz Hasonló „,erő­próbák” sorát hozza. Az ellenzék február végén tárgyalt bizalmat­lansági indítványa a tory képvise­lők egyelőre kényelmes többsége miatt inkább csak. jelképes fenye­getés. Thatcher asszony elhibázott kül- és belpolitikai számításai miatt mégis kezd kétségessé vál­ni, vajon kitölti-e a konzervatív kabinet az 1984-ig tartó hivatali idejét? A brit szakszervezeti főta­nács május 14-re egynapos sztrájkra ‘szólította fel a 12 milliós tagságot, alig egy héttel előtte pedig tiltakozó felvonulást rendez Londonban a konzervatív kormány politikája ellen. Szegő Gábor A nők társadalmi megbecsülése Beszélgetés Erdei Lászlónéval, a MNOT elnökével A közelmúltban a Magyar Nők Országos Tanácsa megtárgyalta az MSZMP XII. kongresszusá­nak irányelveit. A tanácskozáson a felszólalók többségének az volt a véleménye, hogy az utóbbi években tovább nőtt a nők sze­repe a társadalmi munkamegosz­tásban, és ezzel együtt növekedett társadalmi megbecsülésük. Az alábbiakban Erdei Lászlóné. a Magyar Nők Országos Tanácsa el­nöke nyilatkozott az aktuális nő­politikái kérdésekről. " — Hazánkban a munkaképes korú nők háromnegyed része, munkaviszonyban áll. A munka- vállalók között a nők aránya el­érte a 44,5 százalékot. A dolgozó nők mintegy fele .a munkásosz­tályhoz tartozik, 12 százaléka a termelőszövetkezeti parasztság­hoz. 35 százaléka szellemi foglal­kozású. Ezek az arányok, önma­gukban is igazolják a nők meg- növekedett részvételét a társa­dalmi munkamegosztásban. Az ’MSZMP XII. kongresszusának irányelvei részletesen elemzik társadalmi és politikai viszo­nyainkat, azokat a mélyreható változásokat is, amelyek a né­pességnek több mint felét alkotó nők életét, társadalmi helyét, szerepét befolyásolják. A mun­kásosztály vezető szerepe, a dol­gozó osztályok és rétegek szövet­sége, a szociailista demokrácia ki- teljesedése egyben a dolgozó nők társadalmi szerepének megnöve­kedését is jelenti. A Magyar Nők Országos Tanácsának alapvető feladata volt ennek elősegítése, ez a feladata ma. és a jövőben is. Megítélésem szerint az elmúlt esztendőkben sikerült olyan mun­kamódszereket kialakítanunk, amelyekkel hatékonyan szolgál­hatjuk ezt a célt. Kezdeményezé­seinket, javaslatainkat, össze­gyűjtött tapasztalatainkat rend­szeresen eljuttatjuk a páft és az illetékes állami vezető szervek­hez. ötvenkét" megrendezésre ke­rülő konferenciánkon a nőpoliti­ka kulcsfontosságú kérdéseire hív­juk fel a figyelmet. A nőtanács­nak és vezető testületéinek, mun­kabizottságainak ’ tevékenysége igazodik a közbeeső időszak ak­tuális ”nőpöíftiká'i"lWTélad'átaihöz. Rendszeresen végzünk tapaszta­latszerző vizsgálatókát" ís.r,'vN _— A munkaképes korú nők há­romnegyed része■ aktív munkavi­szonyban áll. A népgazdaság szá­mos területén nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a nők. Ez összefüggésben van az 1970. évi nőpolitikái határozat végrehajtá­sával. Milyen konkrét eredmé­nyeket értünk el ezen a téren? Az elmúlt tíz esztendőben a nő­kérdés, egyre inkább össztársa­dalmi üggyé vált. Jelentősen ja- ’vullak a nők élet- és munkakö­rülményei, kedvezően változott szociális helyzetük. A műszaki, technikai. fejlődéssel" számos ne­héz fizikai munka vált könnyeb­bé, s ezzel egyidejűleg bővült a nők foglalkoztatási köre. A ha­tározat óta a nődolgozók keresete közeledett a • férfiak keresetéhez, de az is igaz, hogy az indokolat­lan keresetkülönbségéket még nem sikerült teljesen megszüntet­ni. pedig a nők bérhelyzetét hát­rányosan befolyásoló tényezők kedvezően változtak. Javult pél- •dául a nők iskolázottsági és szak- képzettségi színvonala, növeke­dett a társadalmilag szervezett munkában átlagosan eltöltött éveik száma, valamelyest javul a nők aránya a vezető" állásokban, a fizikai munkaterületeken pedig nagyobb arányban dolgoznak mű­szakilag megalapozott norma sze­rint. — örvendetesen nőtt a nők közéleti aktivitása, egyre többen vesznek részt a közügyek inté- aésében, a döntések meghozata- . Iában. A családok, s ezáltal a nők helyzetét könnyítette a gyermek­intézmények fejlesztésének, prog­ramja. Legfrissebb adataink sze­rint a bölcsődés korú gyermekek 15 százaléka, az óvodás korúak- nak pedig a 85 százaléka kapott helyet ezekben az intézmények­ben. A javuló arányok ellenére sem lehetünk elégedettek, külö­nösen a. bölcsődék és az iskolai napközi ellátás maradt el az egy­re növekvő igényektől. Általáno­san elmondhatjuk, hogy a keres- . kedelmi ellátás javulása, a szol­gáltatások körének bővülése is hozzájárult a nők .életkörülmé­nyeinek javulásához. — Sikerült-e szemléletváltozást elérni az elmúlt tíz esztendőben? — Az imént felsorolt eredmé­nyek. mindegyike sugallja tulaj­donképpen azt a szemléletválto­zást. amit a nőpolitikái határo­zat végrehajtása a mindennapi munka során a társadalom csak­nem minden tagjától megkövetel, ■ Túlzás lenne azonban azt állíta­ni, hogy ezzel kapcsolatosan már semmi tennivalónk nincs. Azok a feladatok melyek még megoldat­lanok, éppen a szemléletváltozás hiányaival kapcsolatosak, Jelen­tősen nőtt például a nők aránya a társadalmi szervek és tömeg­szervezetek alsó és ' köúépsziVitű vezető testületéiben, a választott " tisztségviselők között, de az indo­koltnál alacsonyabb a nők« ará­nya a felső szintű vezető testü­letekben és a gazdasági vezetők körében. Ez az esetek többségé­ben a kiválasztok, illetve a kivá­lasztották, esetenként a Családi, közvetlen környezet rossz szem­léletéből származó ellenállásra vezethető vissza. Hasonló okok akadályozzák ma még például, hogy az egyes nép- gazdasági ágakban arányosabb le­gyen a nők és férfiak foglalkoz­tatása. A lányok ' lehetőségei ál­talában már az indulásnál korlá­tozottabbak. Kevesebb például a szrjkmunkástanuló lányok számá­ra a kollégiumi hely, a Szülők is nehezebben engedik őket el távo­labb eső városba. De a pedagó­gusok sem mentesek az előítéle­tektől, többnyire a „hagyomá­nyosan női” pályákra irányítják a lányokat. Még a pályaválasztá­si útmutatók sem elég korszerűek. A pályaválasztási irányítás kor­szerűsítése. az iskolarendszer to­vábbfejlesztése, ég, La modern ipar szerkezetéhez való igazodás vár­hatóan javítja majd a- fiatal nők szakképzettségének arányát, szín­vonalát is. — A nők valódi egyenjogúsá­gának alapvető feltétele a családi terhek közös viselése, az igaz­ságos otthoni munkamegosztás. Felméréseik mutatnak-e előrelé­pést? — A nők csáládo.n belüli szere­pét is munkahelyi körülményeik határozzák meg.A .munkaerő szerkezete jelenleg még erőtelje­sen magán viseli a tradicionális egyenlőtlenségeket. Ebből adódik, hogy főként az_ idősebb, illetve középkorú családokban vitatha­tatlanul a nőkre-hárul a család­ellátás gondjainak nagyobbik ré­sze, az igazságos munkamegosztás az ő számukra sokkal nehezeb­ben megvalósíthátó,. mint a fia­talok között. Örömmel tapasztal­juk, hogy a fiatal házasok köré­ben az egyenlő.teherviselés álta­lánossá. kezd válni, egyre több férj, apa is érzi, vállalja a csa­láddal járó elkötelezettséget, az úgynevezett „kettős hivatást”. Bí­zunk e kedvező tendencia érvé­nyesülésében azért is, mert ez megítélésünk szerint korántsem a „ki mosogat” kérdésének meg1 ’ oldását jelenti, hanem azt, hogy a társadalom demokratikus vonásai a családban, a legkisebb közös­ségben is egyre jobban érvényre jutnak. — A Magyar Nők Országos Ta­nácsának széles nemzetközi kap­csolatai vannak. A világ demok­ratikus nőmozgalmaival összeha­sonlítva, milyen, speciális felada­tai vannak a magyar nőtársada- Icmnak? — Feladatunknak mindenek- j előtt azt tartjuk; hogy a világ demokratikus nőmozgalmaihoz csatlakozva küzdj Unk a női egyenjogúság sokoldalú megvaló­sításáért, nemzetközi méretekben is. Feladatunk csak az lehet, hogy a különböző társadalmi be­rendezkedésű lórszágok számára is 'bemutassuk nőpolitikái ered­ményeinket,] ' Tapasztalatainkat mások számára iS' kamatoztassuk. Jelenleg 108 országgal és mintegy 120 nemzeti és nemzetközi nő­szervezettel. szakmai és ifjúsági szervezettel tartunk kapcsolatot. Részt veszünk a nemzetközi de­mokratikus .nőmozgalomnak a béke ügyéért* folytatott küzdel­mében, a szolidaritási mozgal­makban. Sajátos eszközeinkkel keressük és támogatjuk azokat a lehetőségeket, melyek a világ or­szágainak, népeinek békés egy­más melleit élését szolgálják. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents