Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
1980. március 6. • PETŐFI NÉPE • 3 KINEK A SZOLGÁLATÁBAN? GYERMEKJÁTÉK-KIÁLLÍTÁS A Cooptourist-ról - elfogulatlanul Ha a természet még nem is, az ember tavaszváró, nyarat tervezgető képzelete ilyenkor már rü- gyet bont, éledezik. Mert az idén is szeretne mindenki nyarálni, utazgatni, kirándulni. Hogy aztán mi lesz a nagy elhatározásokból? Azt csak a jóég tudja... Mindenesetre, aki csak teheti, megkezdi a puhatolózást: keresi a fogódzót, jó tanácsot kér, tájékozódik. És fellapozza az utazási irodák — milyen jó, hogy több is van belőlük, lehet válogatni — szinte szóról szóra azonos tartalmú programifüzeteit. A kínálat egyébként lenyűgöző... Jómagam legutóbb a Cooptou- rist — ha valaki nem ismerné, vagy netán az elnevezésről gondolna mindenféléket, megnyugtathatom, ez egy „turistatársaság”, mégpedig a magyarországi szövetkezeteké, mely birtokviszony azonban semmi különöset nem takar :— szóval a Cooptourist 1980-as brosúráját néztem át. Komolyabb megrázkódtatás nélkül, természetesen, de most nem erről akarok szólni, pontosabban nem csak erről. A Cooptourist-központ egyik osztályvezetője a napokban Kecskemétre utazott, hogy az érdekeltek — a tanácsok, a rendőrség, a MÉSZÖV, a TESZÖV, a sajtó stb. munkatársai előtt beszámoljon az országos hálózat tavalyi forgalmi adatairól, és idei erőfeszítéseiről, összefoglalva mindezt: 1979-ben több mint 300 ezer embert utaztattak az országban és határainkon túl. A két Bács-Kiskun megyei iroda 16 millió forintot „termelt”, ami közepes színvonalat jelent, rengeteg kihasználatlan tartalékkal. Leghűségesebb és -dolgosabb ügyfeleik-partnereik között tartják számon a kiskunfélegyházi, a kiskőrösi és a csátaljai áfészt, továbbá a kiskunfélegyházi, a jászszentlászlói és az orgoványi takarékszövetkezetet. Mint hallhattuk: egyik alapve- •tő céljuk a jövőben: az áremelkedéseket nem hárítani teljes mértékben az utasokra. Űjdonság — de csak náluk az — a téli és a gyógyüdültetés, valamint — csak Kecskeméten! — a bérkocsi-szolgáltatás. Az értekezleten elhangzott kérdésekből akár ä fa-* nulságot is kiolvashatnák a cég vezetői: sokkal, de sokkal többet kell törődniük a két — azaz már csak egy — Bács-Kiskun megyei kirendeltséggel, illetve minden potenciális kiskunsági kuncsaftjukkal ... '(Baján nemrég még négy utazási iroda — idegenforgalmi hivatal, IBUSZ, Cooptourist, Expressz — csalogatta az ország-, s világjárókat. Nem szükséges turisztikai szakembernek' lenni, hogy megállapítsuk: Szeged és Pécs között egy 40 ezer lakosú kisváros és környéke nem kíván ennyit. De még a hármat sem. Félegyházán, Kiskunhalason, Kalocsán, egy-egy van, és az is elég. Két évvel ezelőtt harmadikként települtek le — beruházás, szervezés, nem csekély anyagi ráfordítás stb. — most viszont bezárt az üzlet...) A kecskeméti részlegnek hónapok óta nincs vezetője, területet járó propagandistája, szervezője pedig sohasem volt. A Kéttemp- lom-közi tenyérnyi helyiség eleve zsúfolt, az ügyintézés nehézkes, üzletet kötni, vagy megbeszélni ott úgyszólván lehetetlen. Az egyes utakról nem készül sokszorosított ismertető, így a résztvevők azt sem tudják, mit vesznek, mit kapnak a pénzükért. Érthető hát, ha a szövetkezetek többségének bizalmát nem élvezik, kapcsolatuk az üzemi megbízottakkal: esetleges, lagymatag. Visszatérve az ez évi program- ajánlatra, egyebek között rengeteg — szám szerint: 52 — érdekes — és borsos árú — kereskedelmi, építészeti, mezőgazdasági, élelmi- szeripari stb. szakmai út, valamint nemzetközi vásárlátogatás közül válogathatunk. (Bár meggondolandó, érdemes-e hat napig a dán szarvasmarha-tenyésztést és -feldolgozást, vagy öt napon keresztül a svájci vendéglátást és szálloda- ipar tizenhét és fél, illetve 12 760 forintéit tanulmányozni.) A nemzetközi nőnápot ihat ország 13 városában ünnepelhetik meg asszonyaink, lányaink. Rosszmájúság nélkül jegyzem meg: az „ünneplés” kivétel nélkül mindenütt városnézésből, baráti találkozóból és vacsorából áll. Az is feltűnő, és csak sajnálhatja a valahová külföldre vágyakozó, s addig is bőszen takarékoskodó honpolgár, hogy a Szovjetunióba, Romániába és külön a nyári olimpiai játékokra .meghirdetett . utaknak később:,— • vajon mikor? — közlik az árát, •úgyhogy r még' az „irányáruk” sincs feltüntetve. K. F. 9 Szombathelyen, a Derkovits lakótelepi bölcsődében gyermekjátékkiállítást rendeztek. A kiállításon bemutatott játékokat úgy csoportosították, hogy a szakembereket, és a szülőket tájékoztatják a különböző korú gyermekek megfelelő játékainak kiválasztásáról. CIPŐ VIZSGA • Hogy kerül a cipő az asztalra? A Minőségi Cipőgyárban például úgy, hogy az új modelleket a szakemberek alapos vizsgálatnak vetik alá. A házizsüri alkalmával a gyártmánytervezési osztályon fel is próbálják az újdonságokat. Így minősítik kényelem, divatosság, láb- taillőség szempontjából. FALURÓL FALURA Orgovany • Az idén huszonöt építési engedélyt adtak ki. (Straszer András . felvételei) fis Megfogyatkoztak a 9982 hektáros határban a szélhajtotta pusztai ördögszekerek; csak így szaporodhattak el a benzinnel működők a faluban. Száz-százötven esztendeje magyarcsenkesz, kései szegfű, iglice-tövis. girbe-gurba susnyók csoportja nem jelentett akadályt a hetedik határba igyekvő összegubancolódott kék iringónak. BUrgenyájak lábalták a kiskunsági homoktengert,' Kunszent- miklós távoli pusztáját. Híre sem volt gyümölcsnek, szőlőnek, amikor a közeli Kecskemétről kirajzók zamatos kajszit exportáltak Széktóhegyről, Kisfáiból, amikor a ballószögi Csókás József példájára Katonatelepen, az Ori- hegyen és a mostani megyeszékhely legvirágzóbb pusztáin buzgón telepítették az értékes gyöngysző- lőt, ismertebb nevén saszlát. Zsellérsorban tengődtek a Miklósról kiszakadt kétkeziek, amikor hírős városban élő sorstársaik könnyen földhöz juthattak. Az itteni kiváltságos. rátarti módos gazdák méltóságukon alulinak tartották, hogy szőlővel, gyümölccsel bíbelődjenek. Példaadó értelmiségi sem került ki soraikból így lassan-lassan szelídült a vad homok. Hiányzott a vállalkozó szellem, a kezdeményezőkészség, az új termelési tapasztalatok, információk gyors — a három városéhoz hasonló ütemű — áramlása. A nincstelen évszámra ki sem mozdult gazdája földjéről, legfeljebb templomba ment sátoros ünnepeken, vagy a régi pusztaház- csárdába, később Móró kocsmájába. A gazdakörbe csóró be sem tehette a lábát, kibillentették, ha betévedt. A megerősödött kisgazda réteg csak a harmincas években érte el, hogy polgári olvasókörré alakítsák a kiváltságosok társaskörét, ök már nem szorultak a módosokra, megéltek saját földjükből, • ■ ■ . ' -■ V ha nehezen is. Egyre tisztességesebben fizetett az ezerkilencszázhú- szas évek elején — itt honos kifejezéssel szólva — épített szőlők. Izsákról hozták a sárfehérvessző- ket és a termelési tapasztalatokat. Még mindig hiányzott azonban a kecskeméti, a jánoshalmi kereske- dő-furfang." Százan és százan a nagygazdáknak kiszolgáltatva, családjukkal nyomorúságos kunyhóban kínlódva érték meg az új világot A fölzárkózás elsősorban a jól sikerült — ma is termő — 1961— 62-es szőlőtelepítésnek köszönhető. A szocialista átszervezés teremtette meg a nagyüzemi művelés feltételeit persze nem egyik napról a másikra érvényesültek a közösben rejlő adottságok. Csodálható? Az 1948-ban alakult — azóta ösz- szevonással bővült — Sallai csak úgy jutott a következő őszön saját lóhoz, hogy eladtak a közösből 10 bárányt. Most viszonylag gazdaságosan, nyereséggel tartják fönn 900 darabos szarvasmarha-állományukat. A tagság jövedelmét jócskán növeli az évente „termelt” 700 ezer pecsenyecsibe. Az Egyetértés Szak- szövetkezetben a juhtenyésztés mellett, még mindig számottevő — a korábbi anyagi biztonságot megteremtő. a társadalmi kiegyenlítődés folyamatát meggyorsító -— szőlészeti, kertészeti ágazat, de beruházási alap hiányában sajnálatosan megkéstek a tervezett nagyüzemi telepítések, így a várt 300 hektár helyett eddig csak 90 hektáron kezdték meg eddig a széles sortávolságú művelést. A községi pártbizottság cselekvési programjától és sürgető igényektől buzdítva mind tudatosabban keresik a hatékony gazdálkodás lehetőségeit. Különösen számottevő a háztáji hozamának az előirányzottnál sokkal gyorsabb növekedése. Az Egyetértés Szak- szövetkezet gépekkel, szakemberekkel segíti tagjait; nemcsak nagyüzemi szőlőt telepítenek, hanem a foghíjakon úgynevezett tagi szőlőket is. Bár a táp árának emelkedése miatt sertéshizlalás korántsem olyan jő üzlet mint korábban. a közösből és a háztájiból így is évente tízezernél többet értékesítenek. Napjainkban a tanyai gyerekek — a lakosság negyven százaléka él a külterületen — messziről fölismerik a Ladát, a Skodát, a Wartburgot A legöregebbek sem emlegetnek ördögszekeret, ha egy-egy gépkocsi bukkan föl a dűlőúton. A 4200 lakosú Orgoványon 350 autó és 280 motorkerékpár után fizetnek adót. Közintézmények tekintetében sem állnak rosszul: művelődési házukat sokan irigy- lik. 800 lakásba vezették be a vizet, hála az óvodabővítésnek minden igénylő gyerekét fölvehiették, az öregek otthona is elkészült, mintaszerű az anya- és csecsemőgondozás, sikeresek a felvilágosítást és a megelőzést szolgáló egészségügyi akciók. Az egykori gazdakör épületében azoknak a zselléreknek az unokái, főként lányok, asszonyok találnak a konzervgyár tisztitóüzemében munkát, keresetet, akiknek a nagyapját, szüleit kinézték innen. A 78 esztendeje szervezett község gyorsabban fejlődik mint fennállása óta bármikor és gyorsabban, mint néhány környező település. Van mit pótolnia! Heltai Nándor # Egy kis eszmecsere Orgovány jövőjéről, (Kontár József, a takarékszövetkezet vezetője, Damásdl György tanácselnök, Gudman János, az Egyetértés Saakszövetkezet elnökhelyettese, Nagy Zoltánná vb- tltkár, Csikós Imre a helyi áfész elnöke.) i A szakszervezeti bizalmiak felelősségéről Beszélgetés Vas Jánossal, a SZOT titkárával Politikai és gazdasági életünkben jelentős szerepet töltenek be a magyar szakszervezetek. Segítik a társadalom fejlődését, a dolgozók tömegeivel együttműködve, aktívan hozzájárulnak vívmányaink megőrzéséhez, a népgazdaság új követelményeihez igazodva — érdekvédelmi és képviseleti jogaik érvényesítésével —■ vesznek részt a döntések meghozatalában és végrehajtásában. Napjainkban — elsősorban a megváltozott gazdasági körülmények miatt — még nagyobb felelősség hárul a szakszervezeti mozgalomra, s épp ezért szükséges, hogy tovább erősödjön, fejlődjön az alapszervezeti munka, melynek középpontjában a bizalmiak tevékenysége áll. Pár hét múlva a vállalatoknál, a gyárakban, az intézményekben a mezőgazdasági üzemekben megkezdődik a szakszervezeti bizalmiak választása. A bizalmi rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeiről, a hatáskör bővülésével együttjáró személyi követelményekről Vas János, a SZOT titkára, nyilatkozott a Központi Sajtószolgálat munkatársának. — Az utóbbi években a bizalmi tisztség a megnövekedett jogkörnél fogva tekintélyes rangot szerzett, az állami és gazdasági vezetők egyre jobban elismerik a bizalmiak segítő munkáját az irányításban és az ellenőrzésben is. Az új szervezeti rendszerben mennyiben Változik majd szerepük? — Az élet igazolta a bizalmi hatáskör bővítésének szükségességét, s most tovább lépve annyiban változik a bizalmi szerepe, hogy munkája még elmélyültebbé, még gazdagabbá válik. Mint a bizalmi testület tagja, részese lesz a vállalati összes döntéseknek, a lényeges állásfoglalásoknak: a termelési, a gazdálkodási terv, a kollektív szerződés, a bérfejlesztés, a szociális terv elfogadásának. Személyében összekapcsolódik a döntéshozatal funkciója a' végrehajtás funkciójával. Véleménye valósághű, mivel — előzetesen a csoporttal megbeszélve — a tagság akaratát nyilvánítja ki különböző fórumokon. Ezzel eleven tömegkapcsolatot teremt, mely eredményesen hat a napi munkára, a közgondolkodásra. A bizalmi rendszer jól szolgálja a szocialista demokrácia erősödését: a csoport és a testület összekötőjeként továbbítja, képviseli a tagság döntéseit egyes témákban, vagyis a közös vitában született, nyíltan megszavazott egységes állásfoglalások mellett érvel. Közreműködése a szak- szervezeti vezetőknek is nagy előnyt jeléht, mert a bizalmi személyén keresztül fejeződik ki a tagság véleménye. — Az új szervezeti felépítés összhangban lesz-e az üzemi demokrácia fórumrendszerével? — Természetesen. A csoportok által megválasztott bizalmiak választják meg, hogy ki legyen a testület tagja. A bizalmi testület egyben a dolgozók érdekvédelmi szerve, mely beszámoltat az éves tervről, a bér-, a szociális - tervről stb., és véleményt alkot a gazdasági vezetők munkájáról. Tehát a szakszervezet szervezeti felépítése egybeesik az üzemi demokrácia fórumrendszerével. Nem könnyű feladat a dolgozók képviselete, mivel a bizalmiak a testület 100—150 szakszervezeti tisztséget betöltő ■ dolgozója és a gazdasági vezetők (igazgató, üzemvezető stb.) előtt kell felelősen véleményt mondani, esetleg bírálni vagy a bérek ösztönzőbb elosztásáról beszélni, alkalomadtán szembeszállni az antiszociális nézetekkel is. — Vagyis a tagsági díjakat beszedő, segélyeket intéző úgyszólván a „szakszervezeti postás” szerepét betöltő bizalmi már a múlté. A tisztség többre kötelez, jóval magasabbra állították a mércét. A kérdés, most a választások előtt: kik legyenek a bizalmiak, kik jogosultak erre a tisztségre? — A XII. pártkongresszus irányelveibe foglaltak meghatározzák a szakszervezeti mozgalom felelősségteljes munkáját: a szocializmus építésének segítését, tagságunk politikai nevelését, szakmai és általános műveltségének gyarapítását. Továbbá azt, hogy alakítsuk ki a jó közösségi szellemet, erősítsük a munkafegyelmet, segítsük elő a munka szerinti elosztás elvének érvényesítését stb. E feladatok nagyobb követelmények elé állítják a bizalmiakat, akik csak úgy tudnak eleget tenni megbízatásuknak, ha felkészültek, ha képességüknél fogva alkalmasak erre a tisztségre, ha képviselni tudják a csoportban kialakult álláspontokat. Amikor a bizalmi testület dönt, akkor pedig legyenek, képesek a határozatokat meggyőzéssel a tagság körében érvényesíteni. A bizalmi tudjon érvelni, legyen partnere a gazdasági vezetőnek. Feladatai ellátásához elengedhetetlen a politikai érzék, a szak- szervezeti jogkörrel összefüggő ismeretek megszerzése. Mindenekelőtt rendelkezzen a mozgalmi vezető készségével, tudjon vitát kibontakoztatni, legyen tárgyilagos megalapozott értékítélete, s tudjon nemet is mondani, ha neki van igaza. Lehetőleg olyan bizalmit kell választani, aki személyében kifejezi a csoport karakterét: az esztergályos csoport ne a segédmunkást, hanem a szakmunkást, az államigazgatásban az ügyintéző előadót és ne az adminisztrátort, a kórházakban ne csak az ápolónőket, hanem az orvosokat is, a művészeknél pedig ne a segédszemélyzetet bízzák meg e tisztséggel. Az tudja csak a szakmának az érdekeit képviselni, kifejezni, aki maga is azt éli, műveli. így majd az arra legérdemesebbek kerülnek a bizalmi testületekbe. A gazdaság átalakításához, korszerűsítéséhez, a hatékonyabb munkához, a termékek minőségének javításához szükséges, hogy a dolgozók minél nagyobb tömegeit bevonjuk a társadalmi-vállalati irányításba. Itt is nagjr szerepet kapnak a bizalmiak! Eddig az volt a gyakorlat, hogy évente háromszor tartottak cscr- portgyűléseket. A jövőben — így kívánja "a döntések demokratizmusa — évente tizenkét-húsz alkalommal is szükséges lesz az aktuális konkrét témák megtárgyalása, melyhez elég húsz-hur szonöt perc, elvégre nem a szavak, hanem a tettek idejét éljük. Ennyi idő épp elég ahhoz, hogy a dolgozók beavatottak legyenek az új tervekbe, tájékozódjanak a piaci helyzetről, az értékesítésről, a változásokkal együttjáró feladatokról kinyilvánítsák véleményüket Itt kerülnek nyilvánosságra a: differenciált bérezésekkel kapcsolatos döntések is, amikor a gazdasági vezető és a bizalmi együttes megállapodását együttesen magyarázzák meg a csoportnak. A demokratikus irányítás folyamatosságát célozzák majd ezek az intézkedések. A vállalat gondjai mindig jobban megértésre, gondolati azonosulásra találnak, ha nyíltan beszélünk róluk, ha megosztjuk azokat a dolgozókkal. Mi régen valljuk, hogy a brigádmozgalom, a munkaverseny céljait is az üzemi demokrácia fórumain kell megbeszélni, módosítani, összhangba hozni a változó körülményekkel és rendszeresen meghatározni a munkacsoport feladatát. — A bizalmiak érdekvédelmi feladata a dolgozók szakmai továbbképzésének szorgalmazása is... . — Ennek különösen nagy jelentősége van most a gazdasági életünkben bekövetkező termékszerkezet-váltásoknál. A több szakma megszerzésére ösztönözzük a dolgozókat, hogy a munkaerő-átcsoportosítás zökkenő- mentesebb legyen, ne érje felkészületlenül a munkást. A szakmai továbbképzés fontosságának megértetése a bizalmiakon is múlik. A másik, amit szintén a szakszervezetektől várnak el, hogy segítsük a- műszakiak, az- üzemen belüli értelmiség alkotóerejének kibontakoztatását, s adjunk támogatást az ■ új gyártmányok. megalkotásához, a technológiák megteremtéséhez, bevezetéséhez. A szakszervezeti bizalmiak és helyetteseik — nem kevesebb, mint háromszáznegyvenezer tisztségviselő — nagy felelősséget vállalnak azzal, hogy a mozgalom 4,3 millió tagjának érdekeit képviselik. Közvetlen kapcsolatban állnak a munkásosztály-, a dolgozók legszélesebb tömegeivel, tehát közvetítésükkel teremtődik meg a dolgozók együttműködése, mely kihat a gazdasági és társadalmi célok megvalósítására is. Egyszóval: tőlük is függ az ország sorsának alakulása. H. A.
