Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. március S. KIFIZETŐDÖ-E A GYÜMÖLCSTERMESZTÉS? Megtalálták a jó lehetőséget Bács-Kiskun az ország gyümölcstermesztő megyéi között több szem­pontból vezető helyen áU. Itt a legösszetettebb a gyümölcsfajok aránya, legnagyobb a termőfák darabszáma. Az évenkénti 150 ezer tonna gyümölcstermeléssel a megye az elsők között van hazánkban. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után, 1961—1965 években — raktuk le a nagyüzemi gyümölcstermesztés alapjait. Rövid idő alatt hatalmas, összefüggő ültetvények létesültek. Az akkori növe­kedésre jellemző, hogy ezt főleg a terület bővülése eredményezte. A központi szervek elsősorban a telepítési tervek teljesítésére helyezték a fő súlyt Ezzel egyidejűleg egyáltalán nem, vagy csak kismértékben vették figyelembe, és mérlegelték, hogy milyen egyéb igények merülnek majd fel a telepítési beruházásokon felüL Tudjuk, hogy a termelés növekedése milyen nagy terhet rótt az üzemekre. A telepítés költ­ségei mellett nem maradt pénzük a járulékos beruházásokra. Húsz év elteltével elég csak két példát kiragadni. A tároló- és hű­tőházak csak töredékét tudják fogadni a megtermelt gyümölcsnek, es a korszerű csomagolásnak csak néhány helyen tudták megterem­teni a feltételeit. Ez pedig a legnagyobb mértékben határozza meg az eredményes értékesítést. • Számos gazdaságot gondolkodóba ejt, hogy. fejlesszék-e jelenlegi gyümölcsterületüket, vagy rotáció nélkül csökkentsék. Nem titok, hogy a megyében 3200 hektár lett volna az eltelepítendő gyümölcs, ebben a tervidőszakban és a 2300—2100 hektáros új termőterülettel már elégedettek lehetnek a megye vezetői. Két olyan gazdaságot kerestünk fel, amelyben az ágazat beruhá­zási, termesztési és egyéb nehézségei ellenére, növelik a gyümölcs­termő területet. A Kiskunhalasi Állami Gazdaságban Hajma Géza fő­kertésszel, a kecskeméti Magvar—Szovjet Barátság Termelőszövetke­zetben pedig dr. Tóth László, elnökhelyettessel beszélgettünk gyü­mölcstermesztésük jelenéről és fejlesztési lehetőségeikről. — Közel azonos nagyságú terü­leten — 423, illetve 436 hektáron — termesztenek gyümölcsöt. Mi­lyen itt a fajok aránya? HAJMA GÉZA: — Nálunk a kajszi dominál, különösen amióta eltelepítettük a kétszer 50 hektárt. Az alma mellett az őszibarack, a meggy és a dióültetvényünk is számottevő. Azonban ha ezt á 76 hektárnyi dióst ma'kellene elte­lepítenünk, nem hiszem, hogy gazdaságunkban bárki is ugyan­oda tervezné, ahol jelenleg van. DR. TÓTH LÁSZLÓ: — Mi is ■legnagyobb területen a kajszit te­lepítettük. Termőhelyi adottsá­gaink kedvezőek, itt viszonylag kisebb a tavaszi fagyok kártétele, mint másutt a megyében. Ezen­kívül kísérletezünk a bogyósok ■Köziül á' pirosribiSzkét'el' és a kösz­métével. A ribiszke bevált, á fe- Yiíletét növelni szándékozzuk, a köszméte viszont a jelenlegi ter­mesztési mód mellett nem kifize­tődő. — Közismert a szaporítóanyag- ellátás szervezetlensége, hogyan segítenek' ezen a termesztők? HAJMA GÉZA: — Aki telepíte­ni akar, az a lehetőségeket keres­ve meg tudja valósítani tervét. Természetesen ehhez ' kell olyan anyagi alap, amelyet nem rendít meg ilyen nagy beruházás. Nin­csen olyan gyümölcsfaj, amelyet hektáronként 100 ezer forintnál kisebb költséggel el lehet telepí­teni. Mi is légalább három évvel a telepítés előtt kapcsolatba lép­tünk a KERTFORG KFT-vel, de közvetlenül a siófoki, a borbási, valamint a rákóczifalvi faiskolák­kal is. Így bebiztosítva magunkat, a kért fajtából a kívánt mennyi­ségű oltványt sikerült időben be­szerezni. Mindenképpen meg kell oldani a szaporítóanyag-ellátást. Az évek során bebizonyosodott, hogy az ezért létrehozott KERTFORG, mint korlátolt felelősségű társulás, teljes mértékben erre nem képes. DR. TÓTH LÁSZLÓ: — Az V. ötéves tervidőszakban 500 hektár telepítését terveztük. Ez elég nagy terület volt, a megye programjá­nak 15—16 százaléka. Ennek több mint a fele alma lett volna, de ezt csak akkor valósíthatnánk meg, ha felépül.a kecskeméti hű- tőház. A, telepítésnek már úgy indultunk neki, .ha saját erőből is meg tudjuk valósítani, mert az anyagi ösztönzés mértéke bizony­talan. Viszonylag jól sikerült megol­danunk a szaporítóanyag-beszer­zési gondjainkat. A Kecskemét- szikrai Állami Gazdasággal koo­perációs szerződésünk van, és a gazdaság borbási faiskolájából megvásárolhatjuk az oltványokat A meggy telepítésénél voltak ne­hézségeink, . mivel a termesztés országosan főként két fajtát kere­sett, ezért az újfehértói fürtös és az érdi bőtermő meggyfajta cse­metéit csak személyes kapcsola­taink segítségével tudtuk besze­rezni. .Megfelelő .ribiszkefajtát még így sem találtunk. Ezért ne­künk Kelléff vállalkozni az előál­lításra. Ezek a házi faiskolák sem­milyen körülmények között sem kifizetődőek egyetlen termesztő­nek, különösen ebből a fajtából, ahol az eredési arány a 20 száza­lék alatt van. A beszerzés csatornája teljesen bizonytalan. A KERTFORG KFT lenne hivatott a szaporítóanyag­ellátás megszervezésére. Velük is kapcsolatban állunk, ahogyan a faiskolákkal is. Ha minden kötél szakad, akkor magunk állítjuk elő az oltványokat. — Mindkét üzemben elég nagy a csonthéjasok, ezen belül a kajszi aránya. Nem kockázatos ez az ágazat eredményességére? HAJMA GÉZA: — A halasi szőlőtermesztő gazdaságban el­sődleges a szőlő. Azonban ez nem jelenti, hogy elhanyagoljuk a gyümölcságazatot. A régi telepí­tésnél azért volt túlsúlyban a nyá­ri gyümölcsök aránya, mert ezek ápolási és szüreti munkái nem estek egybe a szőlőével. Ezen most, hogy a szőlőszüret 90 száza­lékát géppel végezzük, nem szán­dékozunk változtatni. Célunk azonban, hogy a termővé alakí­tott 120 hektáros kajszihoz fej­lesszük a többi csonthéjast, ezen­kívül növeljük az alma területét is. A régi kajszitáblákon nem meg­• Hajma Géza. felelő termesztési mód, és korsze­rűtlen fajták miatt gyenge a jö­vedelmezőség. Az üzemünkben vizsgáljuk az új fajták, kiónok, hibridek fagy­tűrését és rendszer« terméshozá­sát. Csak a legjobb eredményt felmutatókat telepítjük el na­gyobb mértékben. Az idén új ame­rikai gyártmányú szélmotorral próbálunk üzemi méretekben vé­dekezni a fagy ellen. A gép 1 mil­lió forintba került, de ha jól és hatékonyan működik, akkor szá- mításank szerint a fagytól meg­védett kajszi két év alatt ki tud­ja gazdálkodni. Hasznos lenne, ha a sikeres próbák után, a gép beszerzésében — a termelő mel­lett a felvásárló, a forgalmazó, valamint az Állami Biztosító részt vállalna a költségből. DR. TÓTH LÁSZLÓ: — Az utóbbi évek bebizonyították, hogy a csonthéjasokkal egyre érdeme­sebb foglalkozni. A lényegesen nagyobb kockázat ellenére jobbak az értékesítési lehetőségeik, mint az almának. A kajszi termesztés­ben célunk — kooperációs partne­reket keresve — a kecskeméti ba­racknak és származékainak hírne­vét visszaszerezni. Természetesen nálunk is vannak rossz termésű évek, de a ribiszke és a meggy eredményessége egyensúlyba hoz­za ilyenkor az ágazatot. — Milyen gondjaik vannak az értékesítéssel?--«AJMA -GÉZAí Ha'teevés'1 a termés, akkor semmilyen1 nehéz­séget nem okoz az értékesítése. Úgy látjuk azonban, ha az alföldi termesztőtájon valamelyik gyü­mölcsfajból nagy a felhozatal, ak­kor a ZÖLDÉRT hiányos, orszá­gos áttekintése miatt nem veszi át a gyümölcsöt az értékének meg­felelő áron. A tavalyi dinnye­kampány idején tapasztalható volt ugyan némi belföldi piacke­reső mozgás, reméljük, hogy ezt a törekvést folytatja a kereskede­lem. DR. TÓTH LÁSZLÓ: — A hű­tőipar magas igényekkel lép fel, és viszonylag keveset fizet. Ha kevés a gyümölcs, akkor a ZÖLDÉRT megfelelő partner. Ha' azonban bő a termés, akkor jön­nek az ismert szállítási nehézsé­gek, a göngyöleghiány stb. Az 1977-es esztendőben viszonylag jó kajszitermésünk volt. 440 tonnát szedtünk le és nem volt göngyö­leg. Ennél a gyümölcsnél pedig fontos, hogy gyorsan a fogyasztó­hoz kerüljön. Ami ma export mi­nőségű barack, az három-négy nap múlva már csak cefrének jó. Érdekes, hogy a kajszi mennyire az érdeklődés középpontjában van, mégis amikor nagy mennyi­ségű a termés, nincs rá kereslet. A növény bizonytalan hozama' miatt a kereskedelem nem készül a kajsziidényre. — Túllépve az üzem » határán, • Dr. Tóth László. miben látják a hazai gyümölcster­mesztés kerékkötőjét, és gazdasá­gukban hogyan próbálnak ezen változtatni? HAJMA GÉZA: — Nem a leg­optimálisabb termőhelyeket, fajo­kat és fajtákat választják, ezért nem csoda, ha elégedetlenek az eredménnyel. Különböző okok miatt nincsenek meg' a feltételei a piac igényei szerinti fajtaváltás­nak. Például, amelyre az egyik felvásárló és feldolgozó vállalat berendezkedik, arra a feladatra másik már nem. A hűtőipar igé­nyeinek megfelelő fajtából a ki­maradt termés mennyiségének nincs konzervgyári feldolgozási technológiája. A géprendszer és a termesztési mód sem mindenhol megfelelő. Ezenkívül az ösztönzés sem egyértelmű. Gazdaságunkban a szakaszos fejlesztés elve érvényesül, így a következő években kerül sor a gyümölcságazatra. Át akarunk tér­ni a tartályládás betakarításra, így várható a válogatás, osztályo­zás, a szállítás, a feldolgozás kor­szerűsítése. Ésszerű lenne, ha a nagy beruházásokat, mint amilyen a válogató gépsor, a tároló-, vagy a hűtőház, több gyümölcster­mesztő 'gazdaság közösen vala­mint a felvásárló és feldolgozó vállalatok összefogásával valósíta­ná meg. Így megoldható a folya­matos kihasználás. DR. TÓTH LÁSZLÓ: — A sza- .pprítráriyag-eljátás,,bj?,onyjalan. A Szábalyozo és ösztönző rendszerek váft'özhák. NÉégyéhkben^tül nagy a termelési kockázat, és ezt leg­inkább a termelőknek kell vállal­nia. Az értékesítés nem egyönte­tű, mivel a termelő szempontjából a kereskedelem csupán külső szemlélő. Foghíjas a járulékos be­ruházási láncolat. A feldolgozás­nál sok a szűk keresztmetszet, kü­lönösen, ha nem kedvező a kül­földi piac. Ezért hosszú távú szer­ződéskötésekkel céltermelést kell megvalósítani. A Magyar—Szov­jet Barátság Tsz berendezkedett a termesztés teljes vertikumára, a Kilby rázógép és IMC—FMC vá­logató gépsor vásárlásával. Több- csatornás értékesítési szerződése­ket kötünk, és telepítésre csak akkor vállalkozunk, ha hosszú tá­von biztosítottnak látjuk az érté­kesítés eredményességét. A Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet és a Kiskun- halasi Állami Gazdaság vezetői megtalálták a megoldást arra, ho­gyan kell másolj által eredmény­telennek mondott tevékenységet nyereségesen folytatni. Ezek a tö­rekvések azzal biztatnak, hogy van megoldás a gyümölcstermesz­tésünk gondjainak megszüntetesé- re. Ahogy egyes gazdaságoknak, úgy a megyének, sőt az egész or­szágnak belátható időn belül le­hetősége nyílna az ágazat továb­bi fejlesztésére. " Czauner Péter Dunavecsével vagyunk egyesítve, s ez annyit jelent, aki hozzánk szeretne bárhonnan telefonálni, annak e szomszédos nagyközséget kell jegyeztetnie a postán, viszont mégis szinte elkerülhetetlen a közölthöz hasonló galiba, hiszen a mesterségesen előidézett rejtély — tudniillik a névbeli eltűnésünk — eme nyitjára semmi utalás nem található a telefonkönyvben. Mi lehet a megoldás? Talán afféle úgynevezett kiegészítő jegyzéket kellene készítenie a postának, s azon tudatni mindenkivel Apos­tag létezését, illetve a távkapcso­lásának megváltozott rendjét. Csak egyetérthetünk a helyi vb- titkár javaslatával, és reméljük, hogy a több munkahellyel, vala­mint iskolával, gyógyszertárral stb. rendelkező és örvendetes ütemben .tovább gyarapodó, ki­épülő településen ejtett csorbát valamilyen módon kiköszörülik majd a mulasztók! helyiség telefonos fülkéje. Mi az utasításnak megfelelően máshol, könnyen hozzáférhető helyen sze­reltettük fel a, készüléket. Való igaz, rengetegen panaszkodtak már a rossz telefonálási körül­mény miatt. Nos, az előzőekkel kapcsolator san máris beszámolhatunk ked­vező változásról, ugyanis olvasó­ink kérelmét rövid időn belül kivizsgálta a Szegedi Postaigazga­tóság, s intézkedett az eredeti ál­lapot visszaállítására. Jelenleg tehát ismét a postai épületben telefonálhatnak az emberek a késő esti, illetve éjszakai órák­ban, a számot az ügyeletes hívja, kapcsolja, s részére kell kifizetni a felszámított díj összegét is. =>í<;£i döntésnek voltaképpen örül­nünk kell, mégis szükségesnek -véljjnitai közreadnii az ✓érdekelt,nlr vasóink javaslatát is magában foglaló megjegyzésünket. Éjféltájt, vagy azt követően már aligha szándékoznak sokan telefonálni a postáról, melynek ügyelettartása sem látszik indo­koltnak. Viszont este 10 óráig (ekkor mennek haza szép szám­ban a nap utolsó színházi és mozielőadásáról, egyéb rendezvé­nyekről stb.) talán fontos lenne lehetővé tenni, hogy a legnépe­sebb városrészek postahivatalai is rendelkezésre álljanak interur­bán céljából. Hogy ez mennyire realizálható álláspont, nem tud­juk, csak azt: az állomási posta túlságosan távol esik a sűrűn la­kott helyektől, oda eljutni, on­nan visszatérni ezentúl is gondot, kényelmetlenséget jelent! neve is megtalálható ugyanazon számon. És részére jönnek a hí­vások esőstől. Éjjel is. „Valakik­nek hanyag, pontatlan munkája miatt van oda a nyugalmam nap mint nap.” — summáz szomorú­an az idős néni. Osztjuk véleményét. És újra leírjuk: azt a kigészítő, korrigáló jegyzéket mielőbb'jó lenne csa­tolni a teíefonkönyvhöz! összeállította: Velkei Árpád PILLANATKÉPEK: A fodrászlány Hárman ülünk a helyiségben, várjuk, hogy sorra kerüljünk. Az üzletben két fodrász dolgozik: az egyik középkorú férfi, a másik fiatal lány. Mind a hárman az utóbbit nézzük. A két másik ven­dég — mindketten húsz év körü­liek — fiatalos vágyakozással, én egy kicsit tartózkodva: inkább a másik székre szeretnék ülni: nincs bizalmam ehhez a fruskához. Pedig kedves, aranyos teremtés. Szóval tartja a vendégét, sőt ami­kor az mond valamit, szívből ka­cag egyet. Tíz perc múlva hozzá kerülök. — Tessék parancsolni! — Hajvágás — mondom kurtán. — Hajvágás — ismétli a kis­lány, és tiszta kendőt terít a vál­tamra, majd a szélét finoman be­tűri a gallérom alá. A tükörbe nézek: szinte elrös- tellem magam.. Mogorva, vissza­utasító- képem mögött üde jelen­ség a fodrászkislány vakítóan fe­hér köpenyében, barna hajával, nagy szemeivel. Még rám is mo­solyog. Miért is haragszom rá? — Mióta nyír már? — kérde­zem, hogy engeszteljem. —: Oh, ne tessék félni, már öt éve. Elszégyellem magam. — Hisz még olyan fiatal...! — Hogy tetszik kérni a fazont? Ismét vesztettem: itt ő diktál­ja a feltételeket. EIdünnyögöm, mit kérek, és behúzom a nyakam. Hallgatunk. Én egykedvűen né­zek a tükörbe, ő csattog az olló­jával. — Mit tetszik szólni a Fradihoz? Meglepődöm. A labdarúgás ré­gi fodrásztéma, de ennek a fia­tal lánynak, a szájából furcsán hangzik a kérdés. Ránézek a tükörben. — Magát érdekli a foci? Ijedten néz vissza rám: meg­fogtam. — El tudná mondani a Ferenc­város összeállítását? Alig hallom a hangját. — Nem. — Egyébként tényleg: mit szól a Fradihoz? — Hát... egy kicsit hullám­völgyben van. — Ezt honnan veszi? — Az előbb mondta az egyik vendég. Magyarázkodni kezd. — Tetszik tudni, ez is a mes­terségünkhöz tartozik.' Nem áll­hatunk itt szótlanul a kuncsaft mellett. Beszélünk, és hallgatjuk, mit mond. Aztán amit az egyik elmesél, azt továbbmondjuk a következőnek. Régi fodrászsza­bály. Bűbájos, ahogy mentegeti ma­gát. Most látom csak, hogy egy kicsit pisze, és az orra tövén két- -három szeplő is van. Kimondottan aranyos. Balról csattog a fejem mellett az ollóval. A jobb oldal már kész. Egészen jó lett. Végigsimítja a kezével a hajamat,. kicsit félre­fordítja a fejét, úgy nézi a tükör­ben, rendben van-e. Aztán bab­rálni kezd a nyakamban, a ke­ze hozzám ér. Kellemes bizser­gést érzek. Ö meg beszél, beszél, öreg fod­rászokat meghazudtolva ömlik belőle a szó. Most éppen a teg­napi krimit ráeséli a tv-bői. Köz­ben megkérdezi, mit kérek még: szeszt, krémet, lakkot, és én az egész fodrászüzletet is a fejemre tetetném, csak ne kelljen még felállni. — Tessék parancsolni! Vége a varázslatnak. A tükörbe nézek: öt évet fiata­lodtam. Határozottan tetszem magamnak, ö győztesként moso­lyog mögöttem. Tudja, hogy meg­hódított. 'Még egy kellemetlen pillanat: a borravaló. Becsúsztatom a zse­bébe. Elmosolyodik, ése biccent a fejével. Észre sem vette sen­ki, mi történt. Aztán veszi a kisseprőt, letisz­togatja a kabátomat, és ideadja a blokkot. Elégedetten távozom. Odakint megállapítom, hogy a hölgyek újabb szakmát hódítottak el a férfiaktól. De e_gy cseppet sem vagyok elkeseredve. Tóth Tibor FELKÉSZÜLTEK A TA FASZKA • A vetőmag- és gazdaboltokhan növekszik a forgalom, hiszen a fó­lia alá máris el kell vetni a magvakat. Az albertirsai gazdabolt ha­vonta átlagban négyszázezer forintot forgalmaz, A boltban vetőmag­vak, szakkönyvek, műtrágyák és kertészeti eszközök nagy választék­ban várják a vásárlókat. Idén mintegy tizenhatezer tasak vetőmag és a raktárban egymillió forint értékű fólia, műtrágya és a kisker­tekben egyéb szükséges áru várja a vásárlókat. f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents