Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-05 / 54. szám

1180. március 5. • PETŐFI NÉPE • 3

KIÁLLÍTÁSPOLITIKÁNK I.

KOSZTOLÁNYI, FÜST MILÁN LELKESEDETT ÉRTE — A FÉLTÉKENYSÉG DRÁMÁJA

NYELVŐR

A mondat tárgyának kifejezése

Sok - kevés - elég-e a kiállítás? . > .

Kulturális életünket, s ezen belül a különböző művészeti ágak helyzetét vizsgálva, a legnagyobb gondokkal a képzőművészet területén találkozunk, különösen a közízlés, az intézményrendszer) a mecenatúra, műkereskedelem, műkritika számos és gyakran igen lényeges, fontos kérdésében.

Crommelynck: A csodaszarvas

• Még teljes Stella és Brúnó boldogsága (Réti Erika és Bregyán I'éter).

Az okok egyik eredője minden bizonnyal a marxista esztétika képző- és iparművészeti ágazati esztétikájának nem kellő kidolgozottsága, s ebből fakadóan az értékkategóriák bizonytalansága. E téren sajnos, gyors és főként általánosan érvényes változásra nem számíthatunk, de a művészetpolitika és a műkritika igyekszik irányzatoktól függetlenül a minőségi követelményeket érvényesíteni. A viták és egymásnak ellentmondó vélemények azonban ezáltal sem küszöbölhetők ki.

Az adott kereteken belül további gond a létező intézményrendszer és mechanizmus működtetése. Ezek újjászervezése és működési feltételeinek korszerűsítése szintén napirenden levő feladat. Azonban míg a változtatás szükségességét majd mindenki elismeri, ez az egyetértés koránt sincs meg a hogyan tovább megítélésénél. *

Külön, és szocializmust építő társadalmunkban nagyon is hangsúlyos tennivaló a művek és befogadók, az alkotások és a közönség kapcsolatának javítása, az ízlésformálás. Amilyen örömmel állapítható meg irodalmi közízlésünk viszonylagos fejlettsége és a zenei ízlés — különösen a zenei általános iskolák hatásaként kibontakozó — javulása, a látáskultúra területén sajnos, kevés biztató jelenséggel találkozunk. Elég a kiállítások látogatottságára és vendégkönyvi bejegyzésekre, a köztéri szobrok fogadtatására gondolni. Az okok eléggé ismertek, köztük a látáskultúra oktatási, tantervi mostohaságaitól —, az orientáló tömeglap hiányáig sok minden felszínre is került már.

Miután e tárgykörben látványos és gyökeres tantervi reformra nincs kilátás, a képzőművészeti ízlés és tágabban a látáskultúra job- -bitásában, áttenni valók nagy része _ a. közművelődésre hárul. Az ízlés -alakításának,üéj lödésének leghatékonyabb útja az eredeti alkotásokkal való találkozás. Ezért érdemes a művek és befogadók találkozását elősegítő képzőművészeti kiállítások jelen helyzetével külön foglalkozni. Számos vélemény hangzik el a téma kapcsán.

Vannak, Akik az évi háromezer képzőművészeti kiállítást rendkívül soknak tartják, mások viszont még ezt is keveslik. Bármily furcsa is. tulajdonképpen mindkét, ellentétes véleménynek megvan a maga igazsága. Csak attól függ, milyen szempontból közelítjük meg a kérdést. Ha az alkotói, művészettörténeti oldalról, akkor egészen bizonyos, hogy a háromezer óriási szám. Maradandó új értéket nyilván ennek a kiállítási

számnak a töredékében mutatnak be. Igencsak úgy vagyunk itt is, mint a reklámnál, hogy a fele biztosan hatástalan, csak éppen azt nem lehet tudni, melyik az a fele, amelyre kidobtuk a pénzt.

Bizonyos, hogy jó esetben a kiállítások talán egy tizedének van, és marad művészettörténeti értéke, jelentősége. Csak ki mondja meg, melyik az a töredék, amit ilyen szempontból érdemes és meg kell rendezni. Ezentúl pedig a művészettörténet még arra is tanít bennünket, hogy egy-egy nagy korszakban sem csak zsenik éltek, az egyes kultúráknak nemcsak csúcsai, hanem előhegyei, dombjai és halmai is voltak, és vannak. A reneszánsz Itáliájában sem csak Leonardo, Raffaello, Michelangelo. Tizian éltek, alkottak, hanem nagyon sok kis műhely is működött.

Persze még akkor is, ha teljes biztonsággal lehetne eldönteni, hogy melyek a művészettörténeti jelentőségű kiállítások, megmaradna a másik, a közművelődési megközelítés igazsága. És ha figyelembe vesszük, hogy a, közművelődési határozat nyomán szerte az országban megélénkült az egyes intézmények. így mindenekelőtt a művelődési házak, üzemi klubok tevékenysége, akkor már másként lehet és kell számolni, viszonyítani. Van az országban több mint háromezer község, köztük mintegy háromszáz nagyközség, bennük művelődési ház. klub. Közel száz városunkban pedig ezeken kívül még múzeum, ifjúsági ház, és üzemi kultúrház is található.

Ez esetben már. nagyon drasztikus egyszerűsítéssel, egy községre esik évente egy kiállítás. Ez viszont nagyon kevés, különösen, ha arra gondolunk, hogy vannak olyan intézmények is szép számmal. melyek hónapos kiállítási forgóval dolgoznak: Ez azt jelenti, Búk helyre egyáltalán nem. sok helyre pedig csak évenként icgyrköt[-kiállításiríut Al.Mami- csak az érdeklődés felkeltésére elég. Ha meggondoljuk, hogy a magyar nóta- és beaténekesek viszont minden községbe eljutnak évente nem is egyszer, akkor már talán nem is olyan sok a sok. Az így viszonyított sokban is van persze éppen elég gond. A kérdés lényege: Hogyan lehetne e meglevő „kiállítási éhséget”, ezt az alapjában jó töltetű társadalmi igényt a minőség- és ízlésformálás figyelembevételével kielégíteni.

Semmiképpen sem lenne szerencsés az elindult mozgást, a tenni- akarást takaréklángra állítani.

D. J.

(Következik:

Űj szervezeti megoldások)

Ha hihetünk Füst Milánnak, valódi irodalmi, színházi csemegét ígér a kecskeméti színház új bemutatója. Ámulva írt 1924-ben az akkoriban megjelent Csoda- szarvasról, Crommelynck komédiájáról. „Oly fantasztikus országba vezet, amelyben — fel kell ismerned: — minden realitás. Mesét mond a valóságról... Mily gyönyörű reggel az, amely- lyel a darab kezdődik! Egy drága, gyönyörű asszony, tiszta, együgyű szív; aki csak szeretni tud, akiben egyetlen érzés izzik fehéren — asszony, amilyen nincs — egy mesebeli kis szoba közepén áll, s a madarához beszél .-.. s jön, megérkezik a mesebeli férj, máris játszadozva boldogságával ... s elkezdődik a bűvös szerelmi játék.” Micsoda gyönyörűségeket, mekkora boldogságokat mart szét a féltékenység mérge, az eszelős hóbort, a té- bolyos gyötrődés a harmadik felvonás végére!

Erről szól a belga—flamand költő szinte abszurd játéka, ezt a tragikomikus álomszerű játékot méltatta Kosztolányi a Nyugatban és a függöny elé kiállva a Renaissance Színház 1923-as előadásári, érmék1 ,)hiö-rnéchanikús” rendezését,, j sorolják Meyé^höjd legemlékezetesebb alkotásai közé. (A színpadon elhelyezett légcsavar lassúbb vagy gyorsabb forgása az érzelmek hullámzását tükrözte.) Ezt a „pokoli komédiát” ajánlgatta Nádasdi tanár úr legkedvesebb végzős tanítványainak.

Szőke István rendező eddigi munkásságát ismerve, biztosra veszem, hogy a rátalálás örömével dolgozott Crommelynck leghíresebb művén: megtalálja a számunkra, a huszadik század végének lélektani finomságokra talán' kevéssé fogékonyak számára a mű legjobb formáját, sikerül közvetítenie Brúnó és Stella ádáz szenvedélyének mélységes pszichológiai — hogyan is mondjam — tanulságait, hitelesíteni szélső• Az asszony ajtót mutat a grófi csábítónak. (Áron László, Réti Erika). (Tóth Sándor felvételei.)

séges élethelyzeteit. Jó előadást ígérnek a1 hálás ^szerepekben gazdag mű feszített ütemű, .intenzív próbái. A színészeket oly sokra becsülő rendező is örült annak, hogy A csodaszarvas ennyire mozgósítja munkatársai képességeit.

A Karinthy Frigyes kitűnő fordításában hazánkban másodszor színre kerülő játékban Bregyán Péter, Réti Erika, Blaskó Balázs, Tardy Balázs, Molnár Zsuzsa, M. Horváth József, Áron László, páspár Antal és Ribár Éva kapott fontos szerepet. Jelmez: Füzy Sári. Zeneszerző ismét Mártha István. A játékteret Szászfay György közreműködésével Szőke István tervezte.

Bemutató március 7-én, pénteken.

H. N.

A tárgyról mondottakat folytatva, a tárgy lehet főnévi igenév is. Pl. nem bír kijózanodni. Mit nem bír? Kijózanodni. Ily- lyés Gyula: Akarok e néma tájról írni eleven. szívekbe. Mit akarok? Írni. Á főnévi igenévvel kifejezett tárgy is az igenév határozói funkciójából alakult át. Pl. ezekben az egyszerű közlésekben: dolgozni jár, lefekszik aludni. Tulajdonképpen célhatározót fejeznek ki: azért jár el valahova, hogy dolgozzon, azért fekszik le, hogy aludjon. Analógiás hatásra az igenevet tárgynak kezdték felfogni. De a köznyelvben nagyon sok ige mellett tartotta meg határozó jellegét: ráér, készül, szoktat, hozzáfog, törekszik. Pl. ráér olvasni. Mire ér rá?

A köznyelyben néha a tárgyatlan ige is tárgyassá válik a főnévi igenév előtt.’ Ma már a nyelvtan is elfogadja ezt a tárgyassá válást. Tehát jöttem téged meglátogatni helyett jöttelek meglátogatni (téged). Ebben az esetben még a tárgyat sem kell feltétlenül kitenni (téged)1, mivel a jöttelek ige második személyre vonatkozó tárgyas ragozásával ezt is kifejezi. Pl. látlak. Mellette csak 2. személyű tárgy lehet: téged, vagy titeket. Amint mondtuk, az egyes számban nem is kell a tárgyat okvetlenül kitenni.

A kettős tárgyú szerkezetek egy részében is érezzük a tárgyas és a határozós szerkezet, kapcsolatát, tehát az átmeneti jelleget. Pl. Borulni látom az epet. Mondattá feloldva: Látom, hogyv beborul az ég. Vagy birtokos szerkezettel: látom az égnek a beborulását. Először csak a lát, hall, érez és általában az érzékelést kifejező igék mellett találunk ilyeneket. Pl. a következő népdalban: Látom a szép eget / fölöttünk fényleni, / Békesség csillagát / rajtunk lengedezni. Ma már pl. a hagy, enged mellettieket tárgynak tekintjük: Futni hagyta öt, inni engedett bennünket. Vagyis: Hagyta, hogy fusson, engedte, hogy igyunk. Mit hagyott? Mit engedett? Hogy fusson, hogy igyunk.

Néha a tárgyatlan igék mellett is állhat tárgy: Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Élem világom. Járom az erdőt. Az igekötő bármely tárgyatlan igét tárgyassá tehet: átvirrasztotta az éjszakát,' átélte ahübörát. Ma' is előfordul, hogy, tárgyas ige mellől hiányzik a tárgy, mert nagyon általános vagy meghatározhatatlan. Pl. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt. Kit? Bárkit. Sokszor meg lappangó tárgyról beszélünk. Nem tesszük ki a tárgyat, mégis mindenki megérti, miről van szó: „Ügy látszik, megint ittál.” Biztosan nem vízre gondolunk.

A tárgy ragja tehát a -t rag. Ezt már nem kell külön magyarázni. !>■ van, illetve volt a régi magyar nyelvben úgynevezett részelő tárgy is: a -ban/ben rag. Pl. hozott a virágból, evett a le- ■ vesböl. Nyilván nem az összes virágot hozta el. és evett a levesből, de nem az egészet ette meg. Ma ez már régiség, ma csak maradványai vannak meg: részt

vesz, válogat valamiben. A személyes névmás többes száma bennünk, bennetek volt. Amikor a -t rag is megjelent, bennünket, benneteket alakban állandósult. A többes 3. szám kiesett, mert a bennük alakban nagyon érződött a határozói jelleg.

Amint már volt róla szó, nyelvünk finnugor-kori sajátossága, hogy a tárgy jelöletlenül is állhat. Mivgl a rokon nyelvekben is megvan ez a jelenség, a mai jelöletlenség nem a tárgyrag le- kopásával jött létre, hanem megőrzött régiség.

Eseteit vizsgálva jelöletlen a tárgyként használt birtokos sze- mélyragos névszó, de csak ha egyes szám 1. vagy 2. személyű: „A lelkem küldöm csatasorba ma.” „Ma már nyugodtan ejtem a neved ki.” A többes számban jelöletlenség csak a választékosabb, költői nyelvben van. Ó mért nem hallani hangotok? Jegenyék állnak hosszú sorban; Zúgásuk hallgatom. *

Legtöbbször ragtalanok- lehetnek a megfelelő személyragos mutató és birtokos névmások is. Pl. megfürdetett engem a zápor. Csak téged el ne vegyenek tőlem. Nem azonosítom magam ezzel. Vidd az enyém is!

Ragtalan lehet a célhatározó főnévi igenévtől függő névszói tárgy is: A régi nyelvben, a népnyelvben, találunk rá példákat. Az irodalmi nyelvben ma már régiesség, „önként szoktak ők betérni / utz’ dicsérni, bor fecsél- ni” . (Vörösmarty). . „Gólya-várni néha elballagtam egész / A szomszéd határba.’’ (Petőfi), "„Oda is eljönnek, / Szüzek, szép leányok, / Csodamalom látni” (Népballada). Nyelvjárási példák: széna kaszálni, tengeri törni. A régi nyelvben még egyéb ritka és régies alakokat is találunk a-va/ve, -ván/vén képzős határozói igenév mellett is. Illyés: „A kutya köly- ke- védvén / Kimutatja fehér dühét.” Arariy: „Sátorba nyitottak (a követek) engedetem nyervén."

Ragtalan az eredetileg állapot- halározójú mind névmás is. Ady: „Az Úr Illésként elviszi mind, / kiket nagyon sújt és szeret. így mondják a köznyelvben is: mind megette, amije volt.

Néha a visszaható névmási tárgy egy ki nem tett névmási -tárgy értelmezője. Ha ez az . .értelmező I. vagy 2. személyű, alanyi ragozás van mellette. „Magamat hagytak otthon” (engem magamat helyett). „Csak magadat látott ő” (vagyis téged magadat, mást nem).

Befejezésül foglaljuk össze a tárgyas szerkezeteket. Sok közülük összetett szó lett. Pl. jótállás, egyetért, idejétmúlt). Lexikailag kötött szólásszerű szószerkezetek, amelyeknek tagolhatatlan jelentéstartalmuk-van: számot vet, szerét ejti, bosszút áll, erőt vesz, fittyet hány. A fittyet hány-ra. nem kérdezhetünk úgy, hogy mit hány?, hanem csak úgy, hogy mit csinál? Az igenév és ragtalan tárgy, pedig többnyire összetett szó: szemlesütve. gyümölcstermő, életunt, kárvallott.

Kiss István

•.y.y.y.y.y.y.y.w.y.y.y

Látogatóban Bállá Margit grafikusművésznél

• Lilith (rézkarc). Jobbra: Apokaliptikus lovasok (rézkarc).

• Toledói anziksz (rézkarc).

„Nyitott szemmel kell megtekinteni rézkarcait, hogy felfedezzük az ő humanista csodáját, mely az embereket és viszonyaikat szebbé, jobbá akarja tenni” — olvashatjuk a Budapester Rundschau január 7-i számában Bállá Margit munkáiról. Majd ezt írja: stílusát a neoszürrealiz- mus és a fantasztikus realizmus hatja át, 'ám művészetét nem a stílusok, hanem a rajzi oldal felől kell megközelíteni. Rézkarcain szörnyek, angyalok együtt, egymást felváltva, némelykor kéz a kézben vándorolnak.

Bállá Margit Budapesten élő művész jelenleg a kecskeméti alkotótelep vendége. Itt készül az a hét részből álló rézkarcsorozata, melyet Diósgyőrben fog bemutatni a nagyközönségnek. Címe: „Fine de siecle”.

— Fantasztikus lények sötét országa, vagy mi lennénk ezek a lények? — kérdezem a művésztől.

— A valóság. A világ lehetséges sorsa.

— Olyan stílust képvisel, mely- lyel ritkán találkozunk. Mióta akarja így kifejezni álmait, közölni mondandóit a világgal?

— Mindig így' akartam, csak nem voltak eszközeim. Lámpalázam volt, amit a gyakorlat hiánya okozott. A Képző- és Ipar- művészeti Gimnáziumban sok mindennel foglalkoztam, de rajzzal a lehető legkevesebbet. Akkor máshogyan próbáltam jelt adni a létezésemről. A gimnázium elvégzése után négy évig dolgoztam, míg felvettek a főiskolára. Ez alatt a négy év alatt kezdtem komolyan venni a rajzolást, és a főiskolán is kihasználtam az időt. Hat éve végeztem, azóta szabadúszó vagyok. Aki elvégzi a főiskolát, és papírja van róla, hogy művész, az automatikusan alaptag és stúdiótag lesz. A tagság kiállítási lehetőséget jelent, így eddig húszhuszonöt csoportos tárlaton' vettem részt. Tavaly több kiállításról is díjat hoztam.

— Ügy tudom, külföldön is bemutatkozott már.

— önálló kiállításom kétszer volt Kölnben és Hamburgban. Csoportos kiállításon részt vettem Londonban, Kairóban, Varsóban, Genfben. Jelenleg Chicagóban mutatják be a munkáimat. Itthon első önálló kiállításomat Szegeden rendeztem, az ifjúsági házban, és talán idén fogom a másodikat Budapesten, a Dorottya utcai kiállitóteremben. Külföldre ismét meghívást kaptam. így nyáron Bécsben, ősszel pedig Münchenben és Nürnbergben állítok ki.

— Nevéhez több sikeres plakát fűződik. Kérem, beszéljen erről.

— Először szeretném a Perspektíva nevű csoporttal kezdeni, melynek én is tagja vagyok. Velük veszek részt egy Ruhr-vidéki vándorkiállításon. Először 1976— 77-ben mutatkoztunk be, a Madách Színházban, a Plakátok szünetben című kiállítással. Azóta együtt mutatjuk be munkáinkat egy-egy plakátkiállításon.

— Melyik a legkedvesebb. plakátja?

— Mindig a legutolsó, így most a Hair című filmhez készült munkám.

— Sokat dolgozik?

— Sok rajzom van. sokat dolgozom. Legszívesebben sétálnék, a* macskámmal foglalkoznék... aztán mégis leülök rajzolni. Ha nem „néz vissza rám” az általam rajzolt figura, akkor újra kezdem. Radeczki Gizella

i

i