Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-28 / 74. szám

XXXV. évf. 74. szám

Ára: 1,20 Ft

1980. március 28. péntek

AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

Megválasztották a Központi Bizottságot és a Központi Ellenőrző Bizottságot

*' • • - '' ' . ; t' • Befejezte munkáját a XII, pártkongresszus

Negyedik, s egyben utolsó munkanapját kezdte meg tegnap reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa. Az elnöklő Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke tájékoztatta a küldötteket, hogy továbbra is nagy számban érkeznek a kongresszust köszöntő táviratok, itthon és határainkon túl is nagy figyelemmel kísérik a magyar kommunisták küldötteinek tanácskozását.

Losonczi Pál bejelentette, hogy összesen százötvenhatan jelentkeztek felszólalásra, s az első három napon ötvenötén kaptak szót. A tanácskozás résztvevői ezután — a kongresszus elnökségének javaslatára — egyhangúlag úgy döntöttek, hogy még két küldötttársukat hallgatják meg. Lendvai Miklóst (Zala megye) és Szabó

Ferencet (Budapest). A többiek írásban nyújthatják be felszólalásukat a kongresszus titkárságához, mert a vitát lezárják. A felszólalások elhangzása után — az elfogadott ügyrendnek megfelelően — Óvári Miklós, a szerkesztő bizottság vezetője terjesztette elő a bizottság jelentését

A szerkesztő bizottság jelentése

— A vitában felszólaló elvtársak kivétel nélkül kifejezték egyetértésüket a beterjesztett határozati javaslattal — mondotta a többi között. — A felszólalásokkal teljes összhangban a szerkesztő bizottság is arra az egységes következtetésre jutott, hogy a határozati javaslat tükrözi a kongresszus állásfoglalását: megfelel marxista*—leninista elveinknek,

jól szolgálja szocialista céljainkat, népünk és hazánk érdekeit.

' — A határozati javaslat összhangban van a párt XI. kongresz- szusán elfogadott programnyilatkozattal, és bízvást mondhatjuk, hogy a javallat határozattá emelésével, és még inkább a határozat következetes végrehajtásával újabb jelentős lépéseket teszünk b fejlett szocialista társadalom építésének útján. A határozati javaslat megfelel annak a lenini követelménynek is, hogy a konkrét helyzet konkrét elemzése alapján jelölje ki soron levő feladatainkat. A határozati javaslat nem légvárakat épít, hanem reális, elérhető célokat tűz ki.

— A határozat, amit elfogadásra ajánlunk, kongresszusunk állásfoglalásának megfelelően és ,a magyar kommunistáknak, egész népünknek óhajával egyezően megerősíti a párt több mint két évtizede folytatott bevált politikai irányvonalát. Az eddigi politikai irányvonal folytatását támogató számos felszólalás közül most csak Veszprémi István elvtársnak, Komárom megye küldöttének felszólalására szeretnék hivatkozni, aki hangsúlyozta: a határozati javaslat biztosíték arra, hogy csaknem negyedszázados következetes politikánk folytatódni fog. A szerkesztő' bizottság egyetért azzal is, amit Veszprémi elvtárs hozzáfűzött ehhez: a kongresszus ütán legyen gyorsabb a folytatás, fordítsunk nagyobb gondot a végrehajtásra.

— A kongresszus előtt lévő Javaslat bizonyítja azt is, hogy politikai irányvonalunk töretlen folytatása nem jelent változatlanságot, konzervativizmust. Kádár János elvtárs éppen a 'kongresszusi előkészületek idején, a budapesti pártaktíva értekezletén mutatott rá, hogy saját korábbi nézeteinket sem tekinthetjük dogmának.

— A határozati javaslat elvi alapokra épül, ugyanakkor gyakorlatiasan és mindenféle álmodozástól mentesen egy felelős, tapasztalt párt politikáját tükrözi. Az elvi Szilárdság és a helyzet követette változtatások nem. zárják ki egymást. 1

— A szerkesztő bizottság áttekintette a fővárosi, a megyei és 'megyei jogú pártértekezleteken elfogadott ajánlásokat is. Megállapította, hogy ezek túlnyomó többsége összhangban van a határozati javaslat szövegével. A bizottság mégis szükségesnek tartotta, hogy ezek figyelembevételével néhány — a mondanivaló politikai lényegét nem érintő — módosításit hajtson végre.

Óvári Miklós azután ismertette

azokat a módosításokat, amelyekhez a szerkesztő bizottság a kongresszus hozzájárulását kérte, majd bejelentette: a szervezeti szabályzat módosítására nem kaptak újabb javaslatokat. A szerkesztő bizottság ajánlja a beterjesztett szöveg változtatás nélküli elfogadását. Ezután így folytatta:

— A kongresszusi felkészülés időszakában, és itt a kongresszusi vitában is számos fontos más javaslat is elhangzott. Ezek egy- része nem kerül be a határozatba, mert nem igényli a kongresszus döntését. Az elmúlt hónapokban sok levél is érkezett a Központi Bizottsághoz és á területi pártszervekhez, párttagok és pártonkí- vüliek írták meg véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat. Értékesnek, a bizalom jelének tartjuk ezekét a hozzászólásokat is, és minden biztató szóért, hasznos tanácsért kongresszusunk fórumáról is köszönetét mondunk.

— Fontosnak tartjuk, hogy egyetlen jó észrevétel se vesszen kárba. Ezért azt javasoljuk, hogy határozatunkban is rögzítsük: gondoskodni kell róla, hogy ezeket a javaslatokat az illetékes pártszervek munkájukban hasznosítsák. ■

— Meggyőződésünk, hogy az az egység, amely a fő tennivalókat illetően a több hónapos széles körű, beható vitákban kialakult, s ami az elmúlt napokban itt a kongresszuson is megmutatkozott, megmarad, sőt tovább erősödik a kongresszus után, amikor a tettekre, az elfogadott határozatok végrehajtására kerül sor. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében a szerkesztő bizottság a határozati javaslatot az említett módosításokkal elfogadásra ' ajánlja. Kérem a tisztelt kongresszust, hogy a szerkesztő bizottság jelentését fogadja el.

*

A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolója feletti együttes ‘ vita ezzel befejeződött. Rövid szünet következett, majd Losonczi Pál arról tájékoztatta a kongresszust, hogy — mivel a második napirendhez nem hangzott el lényegi kiegészítés — Bruityó János, a KEB elnöke elállt a választól.

Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra az 1. és 2. napirend vitájának együttes összefoglalására.

KÁDÁR JÁNOS ELVTÁRS VITAZÁRÓ BESZÉDE

Népünk tettekkel iámogatja pártunk politikáját

Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők!

Mint az elnöki bejelentésben elhangzott: a két napirendi pont vitájában 156 elvtárs kért és 57 elvtárs kapott szót. A pártélet és társadalmi életünk minden területének képviselője elínondotta véleményét.

Az egyik felszólalásban elhangzott, hogy három nemzedék szavát hallottuk itt. Azt hiszem, ezt némileg korrigálni kell, mert ha az összes részvevőt figyelembe vesz- szilk, a párt harcosainak talán öt nemzedéke is képviselve van kongresszusunkon. Ide sorolom egyébként azokat a nagyon kedves gyerekeket is, akik az úttörők1 és a kisdobosok nevében üdvözöltek minket.

Az elhangzottakból először a legfontosabbat említem. Mind az 57 felszólalót figyelemmel követtem, valamennyien elfogadták« a Központi Bizottság beszámolóját (nagy taps), a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját és a benyújtott határozati javaslatot, mint alapot, ami némiképp még kiegészül.

Kongresszusunk titkársága úgy informált róla, hogy az a 99 elvtárs is elfogadja a Közppnti Bizottság beszámolóját, aki írásban nyújtotta be hozzászólását. Az az elvi, politikai és szervezeti egység, ami ezen a kongresszuson is megnyilvánult, a mi fő erőnk! De elmondhatjuk: nemcsak a kongresz- szus, hanem egész pártunk is egységes. (Taps.)

Megállapíthatjuk, hogy közvéleményünk nagy figyelemmel kísérte a kongresszus munkáját. A visszhangból úgy tűnik: helyesli a kongresszus irányvonalát és támogatja munkáját. Erről az a számtalan távirat is meggyőző bizonyítékot ad, amelyet 'itt ismertettek.. A jókívánságon és a sikeres munkának az óhaján kívül úgyszólván majdnem minden távirat a kongresszusi vállalások teljesítését jelenteste, sőt, újabb vállalásokról adott hírt. Ez azt jelenti, hogy népünk, közvéleményünk nemcsak politikailag és nemcsak szavakkal, hanem tettekkel támogatja a kongresszus munkáját és a párt politikáját. (Nagy taps.)

Közvéleményünk visszhangjának ismeretében, azt hiszem, megismételhetjük, amit a Központi Bizottság a beszámolójában mondott: a pártnak élő tömegkapcsolatai vannak, a párt és a tömegek összeforrottak. s a magyar dolgozók a szociajizmus alapvető céljaiban — pártállástól, világnézettől^ hivatástól. foglalkozástól, rangtól függetlenül — egységesek és tettrekészek. (Taps.)

Kedves külföldi vendégeink is elmondták, mi a benyomásuk a kongresszusró), mit szólnak a vitához. Nagyon meleg, elismerő szavakat mondtak, megállapítva, hogy népünk munkájának nagy eredményei vannak mögöttünk. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban is kedvező visszhangot váltott ki pártunk XII. kongresszusa. A nemzetközi kommunista mozgalom, a világ kommunista és munkáspártjai szolidárisán tekintenek kongresszusunkra, és — ahol ezt kifejezésre juttathatták — pozitív véleményt mondtak róla.

A kapitalista sajtó nagyjából a valóságnak megfelelően foglalt állást, természetesen a saját terminológiájának megfelelően. Azt mondják rólunk: „a külpolitikában fölzárkóztunk *a Szovjetunióhoz”. Azt is mondják: a gazdasági kérdésekben nagyon reális és bátor a kongresszus. Mi ezt is tudomásul vesszük. Az eddigi kommentárjaik sommázata az; hogy a Magyar Népköztársaság megy tovább az eddigi útján. És ebben igazuk van! (Taps.)

Kongresszusunk állást foglalt elvi politikánk folytatása mellett. Folytatjuk bevált módszereinket a párt vezető szerepének érvényesítésében, ennek fő:vonása a meggyőzés.

Külpolitikánk lényege: mi a társadalmi haladás, a szocializmus, a népek szabadsága és a béke érdekében folytatjuk nemzetközi tevékenységünket. (Taps.) Most már három világrészen épül a kommunizmus. illetve a szocializmus.

A világnézetünkkel, a szocializmussal szembenálló ellenséges erők magyarázgatják, hogy már a szocializmus sem" olyan, mint amilyennek eleinte mutatkozott, nincsenek olyan nagy sikerei, ellenben nehézségei vannak. Erre azt mondom: csemegézzenek ők napi propagandájukban, ahogyan akarnak. Nekünk mély meggyőződésünk, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, reménye, mint a béke és a szocialista társadalom. (Taps.)

Béke kell! Amikor a beszámolóban ehhez a témához értünk, azzal kezdtük, hogy most kiéleződött a nemzetközi helyzet. Ez így van, és ez nyugtalanítja a béke őszinte híveit, nemcsak nálunk, hanem a világ minden országában. De arról is mélyen meg vagyok győződve, hogy nem lesz új világháború, azt képes 'megakadályozni az emberiség. Ereje abból az akaratból fakad, amely a; világ népeinek jobbik felét összefogja: csak háború j ne legyen!

Természetesen egy új , világhábo- „ rú kirobbantásának 'megakadályozására más, nyomatékos eszközeink is vannak tartalékban. (Taps.)

A Központi Bizottság beszámolójában is megmondottuk, hogy mi a viták tárgyalásos megoldásának hívei vagyunk. Azt is meg-« mondtuk — nem most először, de talán itt sem árt megemlítenünk — hogy a munkásosztály nem megrögzött híve a fegyveres felkelésnek. A munkásosztály számára a legkedvezőbb a társadalmi rend békés módon történő megváltoztatása, de hogy ez lehetséges-e, nem rajté múlik. Azért említem ezt, meft miközben mi itt. tanácskozunk, a burzsoázia megmutatta, hogyan értelmezi az osztályharcot és milyen eszközökhöz nyúl. Gondoljanak a saivadori érsekre, akiről nem hiszem, hogy kommunista forradalmár lett volna, de mert fellépett a junta fasiszta terrorja ellen, a kápolnában — amely még a középkorban is menedékhelynek számított — orvlövészekkel meggyilkoltatták. Álláspontunk változatlan: mi nem akar-, juk exportálni a forradalmat, az ellenforradalom exportálását pedig nem tűrjük. (Taps.)

Nyugaton sokszor úgy emlegetnek minket, mint „csatlósokat".

Mi senkinek sem vagyunk a csatlósai, és senki sem követeli tőlünk, hogy csatlósok legyünk! A Magyar Népköztársaság szuverén, független, szocialista ország! Ennek tudatában él és dolgozik pártunk is, népünk is, és továbbra is így fogunk dolgozni. Politikánkat — legyen szó belpolitikáról, külpolitikáról, gazdaságpolitikáról, életszínvonalról, szociálpolitikáról, kultúráról, vagy akár irányítási módszerekről — mi magunk dolgozzuk ki. Természetesen hívei vagyunk a testvérpártök, a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációinak, tapasztalatcseréinek.

Az ■ értekezletekre nem azzal a szándékkal megyünk el, hogy mondjanak ott, amit akarnak, a mi pozícióhk változatlan marad. Mi azért megyünk el, hogy mindenkit meghallgassunk. A kollektív bölcsesség elve alapján azért tanácskozunk, hogy okosabbak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, javítsuk a saját álláspontunkat.,

Egynémely szűkszavú protokoll- közlemény láttán azt mondják az emberek, hogy nem tudják meg belőle, miről volt szó a tanácskozáson. Ez igaz. Ha azonban a nemzetközi aktusokról valamennyi közleményt részletesen ki akar-. nák nyomtatni, arra a lapok teljes terjedelme is kevés volna. Biztosak lehetnék benne, hogy zárt és nyílt tanácskozásokon, idehaza és külföldön, mindenütt, ahol képviselőink jelen vannak — ugyanazt ,a politikát, ugyanazt a pozíciót képviseljük. Ezzel azt szeretnénk, hogy a hozzánk közelés a tőlünk távolállók is értsék és tudják: ha a magyarok azt mondják, hogy „igen” — az igen! És ha azt mondják „nem” — az nem! Amit mi elvállalunk, azt az álláspontot becsülettel támogatjuk, ha pedig valamit nem tudunk vállalni, azt is megmondjuk. Mi. szövetségeseinknek hű szövetségesei akarunk lenni és azok is vagyunk! Barátainknak hű barátai akarunk lenni és azok is vagyunk! És a másik oldallal szemben is: ha tárgyalunk és' megegyezünk, korrekt, szótartó, becsületes partnerek vagyunk és ezután is azok akarunk lenni! (Taps.)

. Soha sehol, senki előtt nem titkoltuk, hogy hová tartozunk. Sőt, ahogyan illik, a nyugati világban is ezzel kezdtük a bemutatkozást: „önök tudják, hogy mi a Szovjetunióval . szoros együttműködésben, hű barátságban, testvériségben élünk. Mi a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinknek becsülettel eleget teszünk, e szerződésnek tagállama vagyunk és maradunk mindaddig, amíg a hasonló szövetségi rendszerek egyidejűleg meg nem szűnnék”. Aki velünk kapcsolatot teremtett, ezt tudja rólunk, és e tekintetben a jövőt illetően .is megnyugtatjuk őket. Mi minden értelmes, ésszerű, a mi népünk érdekeinek vagy a kölcsönös érdekeknek, a népek általános érdekeinek megfelelő elgondolást, javaslatot illetően készséges partnerek vagyunk, és minden jó ügyben azok leszünk a jövőben is. Azt hiszem, kongresz- szusunkj pártunk szavának hitelét nemzetközi méretekben is meg fogja erősíteni, és ez nagyszerű dolog!

Mi, kommunisták, bizakodó emberek vagyunk. Mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy a béke és a szocializmus eszméje győzedelmeskedni fog. Ahogyan nagy klasszikusunk, Engels mondotta: az emberiség ' a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába jut, és majd megkezdődik az emberiség igazi története. (Nagy taps.)

Nagyon sok felszólaló érintette a pártmunka kérdéseit. Érthető, hiszen ez a kongresszus központi témája. A különböző tisztségeket viselő elvtársak sokoldalúan világították meg a pártmunka lényegét, és elmondták, hogy további javítása tekintetében miben látják a tennivalókat. Elhangzott itt, hogy a szakszervezetek energiájának jelentős részét — sajnos — a „belső önmózgatás” emészti fel és kevesebb jut az igazi munkára.

Ez a megállapítás pártszervezeteink, szákszervezeteink, tömegszervezeteink munkájára egyaránt érvényes. Most azon ne vitatkozzunk hogy melyikre milyen mértékben (derültség). Mindenkinek van javítanivalója a maga munkamódszerén, munkastílusán, hogy az energia — mint a rossz kazánnál, 80’ százalékban ne az önfűtésre fogyjon el, s csak 20 százalék hasson ott, ahol hatnia kellene, hanem minél kevesebb erőt fordítsunk az önmozgatásra.

Erre külön szeretném felhívni a fiatalok, a Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetőinek figyelmét. Legyenek még határozottabbak és küszöböljék ki munkájukból a bürokratikus vonásokat. A jót tanulják el, és a mozgalmi munkában, különösen az ifjúsági munkában kevesebb legyen a bürokrácia.

Sok felszólaló használta azt a kifejezést, hogy most döntővé válik az emberekben rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Ez tömegméretekben is értendő, de még fokozottabb mértékben érvényes a kádermunkára. Olyan kádermunkát kell végezni, hogy a tiszt(Folytatás a 2. oldalon.)